Budapesti Hírlap, 1928. december (48. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-25 / 292. szám

5« Utas tervez — soffőr végez Jenis­­ilemből írta az alábbi nyilatságú útleírást Iren flavricl M, amelyet az ot­tani autóviszonyok jellemzéséül a „'Sport' című svájci lapban tett közzé. ..Tiberiasból Jeruzsálembe az út száz­hetven kilométer melyet az autó at óra alatt fut be“ — mondotta nekem nem­ré­giben egy amerikai,, akivel néhány napon át az országban együtt utazgattam. „Nekem holnap egy órakor Jeruzsálemben dolgom van, tehát reggel pontban hét órakor in­dulunk, Well, így cselekszünk.“ — Insallah­ — válaszoltam erre — ha Isten akarja — és semmi többet, mert az amerikai, mint azt már régebben észre vettem, nyakas optimista volt, akinek amerikai mentalitását a Keletnek senki fia meg nem emészthette. így tehát csak hallgattam, amikor az autótulajdonosnak kiadta az utasítást, hogy reggel hétre küldje mel a kocsit. Szerény kísérleteim hogy a követett viteldíjat semmiesetre se fizesse ki, még­hozzá előre, kudarcot val­lottak homlokláncain, amelyek körülbelül azt fejezték ki: „Én gentleman vagyok és akinek velem dolga van, szintén az“. Én csak ennyit feleltem magamban: „well“. Mivel nem vagyok turista, természete­sen távolról esni volt szándékomban hétre elkészülni s mivel ismét néhány moszkitót agyonütöttem, éppen a másik oldalamra fordultam hogy tovább aludjak, amikor ajtóm előtt felhangzott az amerikainak in­­diánus üvöltése. — Keljen fel, hiszen mindjárt hét óra! — kiáltotta. — Csak hét? — válaszoltam erre bosz­szankodva —, az ördögbe is mire való ez a lárma? — Az autó! — ordította vissza. — Az autó? — feleltem erre öntudatra térve. — Nos, akkor nyugodtan hagyhat m­ég két óra hosszat aludni — s ezzel ta­karómat a fejemre húztam. Mint távoli mennydörgés hallatszott be az ajtó előtti dühöngés. Félkilenckor lementem. Az amerikai el­tűnt. Mint egy néger jelentette, nyolckor, amikor az autó még mindig nem érkezett meg, félőrülten rohant be a városba an­nak felkeresésére. Megnyugodva ültem reg­gelihez s féltízig kit­ünően étkeztem, ami­dőn végül felbukkant az én amerikaim Engemet pillantásra sem méltatva, mint egy raboroszlán futkosott fel-alá. Végül megállt előttem: — Ön tudta ezt? — kiál­totta reám. — Miért­­nem mondta meg, hogy az az ember nem akar elvinni. Más ínódot találta­m volna ki s most már fele­­úton. Irjesztelben lehetnénk. "— Figyelmébe ajánlom önnek ezeket a datolyákat, ma kiválóan jók — válaszol­tam neki udvariasan, azonban midőn megpillantottam rézvörös arcát, sietve fűz­tem hozzá: — Miért ne akarna önnel menni? Tűzbe teszem kezemet, hogy el­jön. — De mikor? — üvöltötte a másik. — Mi jodea, ki tudja? Ebben a pillanatban egy autókürtnek hagy és éhes tehéncsorda bőgőséhez ha­sonló erősségű hosszan tartó túrolása hangzott l­e. Az amerikai a verandára ugrott. — Itt van! — kiáltotta. — Várjon csak, ez a gazember meg fog engem emlegetni! — Máris lenn volt. Fejemet rázogatva fog­tam a méz élvezésébe, amidőn lentről meglehetősen élénk, hogy ne mondjam, iz­gatott tárgyalást hallottam, amely arab és amerikai nyelven folytatódott , amiből azt gyaníthattam, hogy ott két olyan ember cseréli ki eszméit, akiknek halvány sej­telmük sincsen arról, mit mond a másik. Végre lassan én is lebaktattam s egy pom­pásan lakkozott, azonban nem nagyon bi­zalomgerjesztően festő Ford-autót láttam, amelynek hűtőjén ott fityegett az ország­ban széltében használt ü­veggyöngyfüzér, amely a kocsit sikerrel óvja meg a gonosz pillantásoktól, nem azonban a felfordulás­tól, mert az arab soffőrök mint megva­dult ördögök vezetnek. Ez a kék gyöngy­lánc, amelyet az inkább óvatos vezetésre hajlamos és a gonosz pillantásokat sem­mibe vevő zsidó soffőrök mélységesen meg­vetnek, egy kissé lelohasztotta jókedvé­nek de hallgattam, nehogy a helyzetet még bonyolultabbá tegyem. Miután Hasszán, a soffőr — ki hirtelen elfedezte, hogy a tartályban nincs elég benzin, a hűtőben pedig víz — a még lányzó anyagokat bizonyos idő alatt meg­­zerezte, az amerikai a kocsiba ült. A nyi­­tás eme idegenszerű­ fokának megnyilvá­­nlása egyszerűen megdöbbentett. Meg akartam tőle kérdezni, várjon talán a vá­rosban fétakocsizásra indul. Vad tekin­tete azonban óvatossá tett s kíméletesen adtam értésére, hogy az autó legalább is még egy óra hosszat járkál majd körül a városban, hogy a jobbik esetben még há­rom, a rosszabbikban azonban öt szabad helyet a kocsiban betöltse. Tengerentúli barátom nem válaszolt de ujjaival re­volverzsebét tapogatta. Ekkor a bekövet­kezendő jelenetek félelemmel töltöttek el s egy unalmas óra biztos tudatában be­szálltam az autóba. De igaztalan voltam, az idő nem is telt el unalmasan. Víg tem­póban járkáltunk a városban, nem egy ér­zékeny búcsújelenetnek voltunk szemtanúi s azután felszedtünk egy leányt, egy asz­­szonyt két gyilkos nevelésű gyerekkel, egy öreg arabust számos csirkével, egy be­duinifjút egy rendkívül kedves, de a szaglóidegekhez erősen fellebbező kecske­­gidával, három ládát, majd egy igen el­használt vaságyat s végül elindultunk. .Jobb karomba görcsöt kaptam, mert az egész idő alatt kezemet az amerikai revol­verzsebén tartottam. Tiberiesból kivonul­tunk. Barátom, bár egészen kék, de ve­szélytelen volt, mert két lábát a gyermekek szorítottak le, akik fehér nadrágját csoko­ládéra­jzokkal ékesítették, pocakját és ke­zeit a kecskegida takarta be, amely far­ Budapesti Rirlap 1928 december 25. (292. sz) kával időnkint kacéran az arcába csapko­dott, persze többnyire éppen azokban a pillanatokban, amidőn az egyik­ vagy má­sik csirke arab urát faképnél hagyva, az amerikainak a feje tetejére ült. Gyorsan haladtunk, mondhatnék bo­londul gyorsan, ami az én barátomat lát­hatóan megörvendeztette engem azonban éppen úgy nyugtalanított. Hála Istennek, a kocsi csakhamar belehajtott egy nyájba. Hasszán és a beduinpásztor között hosz­­szabb ideg tartó eszmecsere fejlődött ki, amelynek következményéül igen sokat ha­donásztak késeikkel a pnel körül. Vi­gyáztam, nehogy visszaforduljak s bará­tomnak veszedelmet sejtendő, félig elfoj­tott gurgulázására sem reagáltam, mert revolvere már az én zsebemben volt. A kecskegida ifjú tulajdonosa végül is le­csillapította a kedélyeket. Vidáman haladtunk tovább. Nemsokára azonban Hasszán hősiessége ijedtséggel töltött el. Ugyanis hogy tudását előttem bebizonyítsa, gyakran, éppen amikor va­lami kanyarodóhoz értünk, elengedte a kormánykereket s az ő, illetve helyeseb­ben az én cigarettámmal kezdett zsonglő­­rösködni. Mivel fatalóta vagyok, behúny­­tam szememet és alvást színleltem. Egy­szerre csak hatalmas lökés rázott meg ben­nünket. Ilasszan az arab soffőröknek néha sajátságos hirtelenségével állította meg a kocsit. Az amerikai nyitott száj­pedig igen szimpla volt. Hasszán éles pil­lantása az egyik mellettünk elszáguldó autó vezetőjében ismerőst fedezett fel. A két autó tehát egymás mellett állott s egy félóra hosszat volt alkalmunk olyan élénk eszmecserében gyönyörködni, amely az egyik fél részéről emlékezebe idézett két piaszternyi adósság körül forgott. Az ügy azzal fejeződött be, hogy az amerikai fogait szíva, mind a két soffőrt megfojtás­sal fenyegette, amit azonban én úgy for­dítottam le, hogy az utazás jó befejezése után ő hajlandónak nyilatkozott az egyik fél adósságának kiegyenlítésére. Ennek vi­szont az volt a következménye, hogy mindketten, úgy, mint Hasszán és a másik boldog mosollyal fedezték hirtelen fel, mi­szerint nem két, hanem húsz piaszterről van szó. „Ejn al abbuk, ja chabili“ — mondták búcsúzóul egymásnak, mi any­­nyit­­jelent: „Kedvesem, az atyád legyen átkozott!“ A gyermekek harsány rivalgása szakí­totta félbe újból az utat. Ők ugyanis észrevették, hogy az elszúrni vádi arab s­­nak egyik csirkéje elszökött Ugyanez al­­kalommal állapítottuk mi is a vaságy el­tűnését. Visszamentünk. Az amerikai el­lenére. A csirke egy kilométerkövön ült s csak érdekes vadászat után fogatta el ma­gát, a vaságyat azonban egy, a mi vissza­­tértünk miatt igen feldühödött matróna hátán találtuk meg. Djeninben, ezen szépségekkel nem na­gyon megáldott helyen, Hasszán kijelen­tette, hogy ideje lenne kávét inni. Irigyel­tem őt, mert amíg idejét a kávé és egy ríu­­­trik-trak között osztotta meg, addig én azt Amerika elleni küzdelemmel töltöt­tem el. Néhány kilométernyire Djenintől ahol da Sabheddin a keresztes vitézeket, Deborah Izrael ellenségeit és Napoleon a muzulmánokat verte meg, a hegyek ked­vesen és történelmi jelentőségük tudatá­ban integettek felénk, amikor egyszerre csak végül elpukkadt egy pneumatik. A kár helyrehozatalában nem vettem részt, mert vértódulást kapott barátunkat kel­lett wiskyvel kezelnem. Közben öt órára fordult az idő s mi ör­dögi iramban száguldottunk a Juda-he­­gyeken felfelé. Félóra alatt csak kétszer szakítottuk félbe utunkat. Egyszer sár­­hányónk dobott egy szamarat egy olíva­­lebiaszra és egyszer pedig midőn flasz­­szán szükségét érezte annak, hogy sáfár­nak nevezett kaktuszfügéket szedjen. És csodálatosképpen a amerikaiból csak ak­kor tört ki az őrjöngés, amidőn nem is­merve ezt a gyümölcsöt, kezeit és ajkait kicsiny, azonban igen alattomos tüskével összeszúrkálta. A legszebb tempóban haladtunk, amikor Hasszán (az ő ismert módján) hirtelen stop­olt és kijelentette, hogy itt az ima ideje. Nagy körülményesen elvégezte egy kis forrásnál az előírt mosakodást, ima­­szőrnyeg gyanánt felterítette kabátomat és elmondotta imáit, miközben az amerikai nemcsak lefényképezte, hanem In is fil­mezte. Igen festői volt. A romantikát azon­ban csakhamar megzavarta a kecske, amely sikerrel ostromolta meg a fényké­pezőkészüléket Az idegenből nehezen ki. Legszebb karácsonyi aján­tfék egy RALEIGH motorkerékpár ** 4-Vezérképviselete APART AUTÓ RT. VL, Andrássy-ut 37 fal könnyű álomba ringatódzott s így a kecskegida farka a fogai közé szorult. A mister felordított. Ugyanezt tették az asz­­szony és gyermekei,, valamint a leány is, az öreg arabus arra kérte a prófétát, hogy a sof­őrt küldje azonnal a gyehenna tü­zére, én pedig egy koffer alá szorulva, a tényállás megállapítására törekedtem. Ez­ ef­­ szerkezete egyesíti mag­áb­a a legmodernebb autótechnika minden vívmányát. Üzeme a leggazdaságosabb, tartóssága felülmúlhatatlan. 4, 6, 8 hengeres SZEMÉLYAUTÓK 1, 2, 5, 6, 10, 12 tonnás TEHERAUTÓK Igen előnyös ár és kedve­ző fizetési feltételek mellett, raktárról szállítja a kizárólagos képviselet: Nemzetközi Gépkeresk­ede­mi R.-t. Budapest, V., Vilmos császár­ ut 26. — Aut. 100—00 A szépsége, tartósság­ és gyorsaság megtestesülése az amerikai 6 és 8 hengeres, 55, 66, 77 és 88 HP nyitott és csukott Ara P 10.003-151 Rendkívül kedvező fizetős­ feltételek mellett készséggel szolgálunk ajánlattal. Vezérképviselet: Schmalz JÓZSEF, Budapest, VII., Dohány-utca 22. se. Tele­on­­ J. 425 68. Körzetképviseletek kiadók J.­s. A­R­L­EY- DAVIDSON motorkerékpárok Majláth Tfl., Gróf Zichy Jenő­ utca 17. csikart elégedettség ismét elpárolgott, ami­dőn Hasszán egy zsidó földmívesfaluban kijelentette, hogy legalább is egy óra hosz­­szat kell várnia, mert kötelességének érzi, hogy az idegennek alkalmat nyújtson en­nek mint a gazda­ságnak megtekintésére. Nem volt mit látni, a nap már lenyugo­dott, de Hasszán kötelességére hivatko­zott, annak ellenére, hogy a kocsi vala­mennyi utasa forradalmi hangulatban volt s a falu összes gyermekei a változatosság feletti örömükb­en egy igen humoros dalt énekeltek karban.

Next