Budapesti Hírlap, 1929. január (49. évfolyam, 1–26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
n i s... ö... ö... körkérdésre, amivel a szerkesztőjét végleg el akarja bájolni, hogy végre fizetést kapjon. Vagy a besztercebányai dalárda egykori elnökének özvegye, hogy a Bayor Gizi telefonját áruld el neki, mert fel akarja kérni ingyenszereplését egy koncerten. Esetleg a cselőtei rézöntőifjak körének főtitkára, hogy engedd meg, hogy a darabodat ingyen eljátsszák. Nem úgy ingyen, hogy a közönség ne fizessen nekik, hanem úgy, hogy ők ne fizessenek neked. Majd Györgyházy Gyuri, aki előtt következetesen letagadtatod magad és aki most orvul, a telefondróton tör be hozzád, hogy megkérdezze, mikor vagy otthon. Nem is szólva Lerázhatatlanról, aki azt akarja tudni, elolvastad-e már a darabját és ha nem, mikor fogod elolvasni és mikor jöhet el, hogy megmondd neki róla a véleményedet. Hát jelentéktelen a kaszinóból, akinek nem is tudod a nevét, csak egyszer ott ült, mikor másokkal diskuráltál és azt, kérdi, hogy hogy is volt az a história a taxisoffőrnél ! Vagy mit szólsz ahhoz az emberhez, aki azért hív fel telefonon, hogy elmondja: — ,,Tudom, hogy utálod a vicceket, mert már sokszor mondtad, de ez olyan jó, hogy nem álom meg, hogy el ne mondjam. Ilyen jót még nem hallottál! Őrülten fogsz nevetni!'' — És lead egy szamárságot, aminek a hallatára már Voé pofonütötte Jáfetet. És teszi ezt veled abban a percben, amikor éppen bi szappan ezt ad a képed és hozzá akarsz fogni a beretválkozáshoz. Hát még Haesekné! Aki rendszerit akkor hívja fel diskurálás céljából a feleségedet, mikor vagy a történet poentjéhez értél, vagy valami fontos megbeszélni valód lenne vele, vagy pedig éppen kedves vendégeid vannak. Haesekné nem kérdez. Haesekné diskurál. Egy óra hosszat. Mit egy óra hosszat? Két óra hosszat! És hiába mondja neki, a felír súgom, hogy „Isten veled, lelkem! De most vendégeim vannak!...“ — nem hagyja abba! Új témát kezd. És ha leteszed a kagylót, megint felhív, hogy azt mondja: „Szétbontottak, pedig még azt akarom elmesélni, hogy...“ Mesélni! Telefonon! Ez azonban mind semmi ahhoz képest, mikor őméltóságánál, vagy pláne őexcellenciájánál ülsz a hivatalában és mialatt beszélsz, megszólal a telefon. És ki kell várnod, amíg ő kis-, vagy nagyméltósága lebonyolítja a telefonbeszélgetést. És még, ha csak várnod kell! De mikor a sógornőd unokahúgának a perbetei postamesternői kinevezése dolgában végre elcsípted őexcellenciáját és sikerül vele odáig jutnod, hogy már megértette, hogy a sógornőd özvegy, van egy kis háza Perbetén és semmi egyebe, mert a vagyonát hadikölcsönbe fektette és most, hogy legyen nekik kenyérre valójuk, hát,— mondod — kegyelmes uram, az lenne az alázatos kérésem... — hát ebben a pillanatban csilingel a telefon, a kegyelmes úr füléhez emeli a kagylót és íme az arca egyszerre kiderül, mert Kerületi Kortes ügyvéd úr van a drót másik végén s akkor hallod a következőket: — Hogy a perbetei postamesternői állást a kis húgodnak? Nagyon szívesen! Tudod jól, hogy ha neked van jelölted, más szóba se jöhet. Hogyan? Nem! nem! Még nem ígértem el, hála Istennek! ... Igen! igen! Számíthatsz rá! Annyi, mintha már a kezében lenne a kinevezés ... Kérlek! Ezer örömmel! Nincs mit! Szervusz! Kézcsókomat! Hát erre mit mondj? Mi? Mondhatod ezek után őnagyméltóságának, hogy a „perbetei tanítónői állás“ . . . ? Nem mondhatod! Csak azt mondhatod háromszor egymásután: Hordár! Hordár! Hordár! Emlékezésül arra az időre, amikor az emberek még nem dróton, hanem hordár útján szengettek egymásnak és amikor, ha végre bejutottál egy nagyúrhoz öt percre, hát az az öt perc a tiéd volt. És akárkitől hozott közben levelet a hordár, a titkár nem vitte be addig, amíg te ki nem jöttél. És ezek után még csak ne is káromkodjék az ember? * Hát mi a fészkes nyavalyát csináljon? Azt a ffszfántilinkózó teremtésit annak az Edisonnak! . 3 vak. Egy van most, amely tulajdon csalódott lelkünkből eredt, mint sötét felhőből a villám s ezt úgy nevezik, hogy revízió. Rossz szó, mondjuk inkább, hogy helyreigazítás. Ezzel a jeligével apellálunk az igazságos Istenhez, a világ lelkiismeretéhez, ehhez fűződik reményünk, új évünk és egész jövőnk: jóvátenni a szörnyű világrontást s ami igazságtalanságot és embertelenséget elkövetett a béke művén a tudatlanság és a csalárdság, azt mind helyreigazítani! Németország nagy esztendeje 1929 a jóvátétel! összeg végleges megállapítása, a megszállói területek kiürítése, vagy új német külpolitika BERLIN, dec. 30. (A Budapesti Hírlap munkatársától.) St. új esztendő kétségkívül sorsdöntő lesz az új Németország történetében. Itt az utolsó fordulat a háborús adósságok és jóvátételek rendezésében! Itt Lokome utolsó teherpróbája, Stresemann mondotta, a türelemnek is van határa, Stresemann hirdette, hogy érti ellenfeleit, akik kezdenek nem bízni a fromainnémet közeledés megvalósulásában és ha Franciaország még egyre mint zálogot hatalmában kívánja tartani a Rajna vidékét, akkor Németországnak más külpolitikai irányt kell keresnie! Mindez nyilvánvaló, közismert igazság és ha Luganóban Stresemarin, Briand és Chamberlain elhatározták, hogy mindent el fognak kerülni, ami újabb nézeteltéréseket idézhetne elő, voltaképpen egyelőre csak a teljes szakítás lehetőségének az útját vágták el. A kibontakozás módját bizonyára nem látták. Valamennyi külpolitikai probléma még egyre óriási kérdőjelként csüng a szemhatáron és a szocialisták külpolitikai vezetője, Braitscheid doktor, évzáró cikkében, a Vorwärfs-ben, minden pozitív adat nélkül csak az ismert és ma mit sem jelentő jelszót ismételgeti : irigyjelek és reméljetek .. . A szakértők össze fognak csakhamar ülni Párizsban, hogy megkezdjék a végleges jóvátételi összeg megállapítását. Németországban sok jót nem várnak e bizottság működésétől. Akár bukik, akár marad Poincaré, a franciák aligha fognak eltérni követelésétől, hogy Németország fizesse ki a franciák tengerentúli adósságait és hozzá adjon megfelelő kárpótlást a francia területek háborús káráért. A belgák nem lesznek engedékenyebbek, mint a franciák és Olaszország nem fog beleegyezni a saját kvótája leszállításába. Ha tehát Anglia hajlandó is lesz Németországnak bizonyos könnyítéseket adni, félő, hogy egyedül marad a szakértők hivatalos tagjainak sorában. Most is a döntés a nem hivatalosan képviselt Amerika kezében lesz, az Egyesült Államok, mint a legjobban érdekelt fél, újból kénytelen lesz közvetíteni, amint az utolsó jóvátételi tárgyalásoksorán Londonban történt és minden jóslási készség nélkül is előre meg lehet állapítani, hogy a szakértői javaslat sorsa éppen az Egyesült Államok magatartásától fog függni. Akik német földön még bíznak a most kezdődő tárgyalások sikerében, kizárólag Washington jóakaratára, belátására és Európa újjáépítését elősegítő törekvésére építenek. Németország fizetőképességét természetesen többféle nézőpontból lehet megítélni. Érthető a németek törekvése, a jóvátétel összegét lehetőleg kicsire szabni és semmi esetre sem oly terheket vállalni, amelyek a világkereskedelem kárára a német ipar fejlődésének útjait elzárnák. Tagadhatatlan, hogy az utolsó esztendők ipari föllendülése megszűnt, a német belső piac felvevőképessége csökkent, a birodalom külkereskedelmi mérlege pedig nem javult, egyrészt, mert a külföldi államokkal a kereskedelmi tárgyalások alig haladtak előre, másrészt mert a német áru csak lassan tud új piacokat magának teremteni. A kereskedelem és ipar, ha hosszú lejáratú kölcsönöket keres, pedig arra van elsősorban szüksége, kénytelen felette nagy kamatot fizetni, ami termelését még inkább megdrágítja. Egyetlen mód és lehetőség volna, a német ipar bajain segíteni, ha a közterheket csökkentenék, de ily fordulatra senki sem számít, sőt, ha a jóvátétel végleges rendezése az állam pénztárát még jobban igénybe venné, amint eddig történt, akkor csak újabb adókkal lesz lehetséges a volt ellenfelek követeléseinek eleget tenni. Az új esztendő tehát újabb gazdasági válságot is jelenthet, akár létrejön a megegyezés, akár nem, amikor a most érvényes ideiglenes londoni megállapodás marad kötelező és a német pénzügyi miniszter már most kutat új adók után, mert a jövő évi költségvetés hatszázmilliós deficitjének fedezésére egyelőre nincs bevételi forrása. A franciák azt állítják, hogy a jóvátétel és a megszállás megszüntetése között jogi összefüggés van. A németek a kiürítés erkölcsi jogosultságának hangoztatása mellett csak a párhuzamos tárgyalások lehetőségéig jutottak el, abban a tudatban, hogy pozitív sikerre nem fognak vezetni. A versaillesi szerződés értelmében az antantnak 1935-ig ki kell ürítenie a megszállott területeket és Németország lassan berendezkedik eme terminus betartásába. Bizonyos, hogy a birodalom, bármint reménykedjenek is Párizsban, a kiürítésért anyagi áldozatra többé nem hajlandó, de arra talán nem is lesz szükség, ha a Egyébként ismeretes, hogy Franciaország álkívánságait. Akaratlanul is összeölelkezik jóvátétel és a megszállás megszűnése — 1935-ig, azontúl azonban már háborús intézkedésszámba menne a megszállás fenntartása. Egyébként ismeretes, hogy Franciaország állítólag biztossága érdekeiben a korábban való kiürítés esetében nemzetközi ellenőrző bizottságot szeretne alakítani, hogy az a Rajna vidékének katonai mozgalmait állandóan megfigyelje, de azzal a titkos céllal, hogy ez a bizottság örökéletű legyen, míg a németek, újból versaillesi békére támaszkodva, 1935-ön túl csak a Népszövetség ellenőrzését kívánják elismerni. Egyik akadály a másikra tornyosul, állami biztosság, szuverenitás, lefegyverzés és a régi bizalmatlanság egymással küzdenek, pedig Lokamóban a felek úgy állapították meg, hogy barátok, egymás szavában bíznak és egymásra támaszkodva fogják a világ békéjét megteremteni. Így fest Lokamóval, sőt Lugméval szemben is a valóság, Németország, amint a német politika vezetői egyetértően megállapítják Lokoma utján nem jutott előre, minden úgy van, ahogyan volt, csak Stresemann, Briand és Chamberlain ülnek a régi helyükön s ígérik, már nem oly hangosan, nem oly biztatóan, de még a régi keretben — a jobb jövendőt. Nos ennek a jobb jövendőnek, akor akarják, akár nem, sorsdöntő napjai elkövetkeztek. Németországban 1929-ben csak egy probléma fogja a lelkeket uralni, Lokarno likvidálása. Így, vagy úgy. De addig, minden más mindegy. Addig Kelet, a közeli, vagy a messzebb eső, Közép-Európa, Oroszország lassan jelentkező belső forrongása, a Balti tengeri államok végleges kialakulása, a Népszövetség, fejlődése csak másodrangú, a közvéleményt alig érdeklő kérdések maradnak, ment vagy végleges uralmába lép Lokoma és akkor az európai egyensúly problémája, London jóakaratú támogatásával, Párizs és Berlin iányában dől el, bár Mussolini minden esetben parancsoló tekintély marad, vagy pedig megdől Lobomna és akkor a birodalom kénytelen lesz, új politikai utakat keresni. Bár a szocialisták úgy mondják, hogy más út nincs, ti polgári pártok meg vannak győződve, mégpedig joggal, hogy igenis lehetséges lesz, oly helyzetet teremteni, amely ellen fogja súlyozni a francia kormány részéről az adott körülmények között bizonyosan várható nehézségeket.. Bár a jövő eme lehető fordulatáról ma még keveset lehet mondani, hisz senki sera kíván a rosszabb lehetőségekre gondolni, mégis valószínű már ma, hogy Stresemann nem lesz hajlandó felelős állásban nemzetének új külpolitikai irányt adni. Stresemann volt Lokoma kigondolója, megalapítója és lelkes harcosa, és ha az utolsó pillanatig tartó páratlan politikai hűsége nem fogja a várt gyümölcsöt hozni, Lokamó romjain kás kezeknek kell majd a remények új útjait elképzelni. Egyelőre Lokamó a német külpolitika vezérlő csillaga, Stresemann az apostola és azok is, akik mást akarnak, nem kívánják utolsó kísérleteit zavarni. Az új esztendő Lokoma jegyében kezdődik, és Németország a nagy megrázkódtatásoktól fog megszabadulni, ha Stresemann politikája győz. Jellemzi tíz ónban, hogy a hívők tábora egyre fogy és a nemzeti gondok ma nagyobbak, mint valaha voltak..." . A legderekabb Bolíviának megfelelő hadkészségéről és felfegyverkezéséről a cseh köztársaság gondoskodott. A Manchester Guardian leleplezései ezirányban rávilágítanak arra a Jánusz-arcú politikára, amelyet a csehek mint népszövetségi tagok és mint demokratikus és pacifista állam folytatnak. Szándékosan használjuk a cseh köztársaság nevet, a fegyvergyártás és a fegyverkereskedelem hasznából ugyanis a Tótföld természetesen nem részesedik, hiszen iparát az egész vonalon pusztulásra ítélték Prágában, hogy az új állam középpontjának és vezetőinek szívéhez közelebb eső cseh iparnak a Magyarországhoz tartozás ideje alatt fejlődni kezdő zsenge szlovenskói ipar ne vélhessék konkurrenciává. Épp úgy, mint tavaly s ez év tavaszán Kínában az ottani belső harcok táplálására, most a délamerikai ígérkező konfliktusok előkészítésére, ott találjuk a buzgó és gondos cseh fegyvergyárakat hivatalos és nem hivatalos ügynökeik egész seregével s mindazzal a támogatással, amit a leszerelés buzgó előharcosaként működő cseh külügyminiszter,— tulajdonképpen nem engedhetne meg magának. De a praktikus cseheknek, úgy látszik, az a jelszavuk, hogy előbb gyártani, aztán kereskedni, és csak azután teljesíteni a népszövetségi tagságból rájuk háramló, legalább is erkölcsi kötelezettségeket, ha ugyan ezek egyáltalában szóba jöhetnek. A Skoda-műveknek ama ténykedéséről, hogy Kínába szállítottak fegyvert, tudvalévően nem volt a legisízelgőbb vélemény, különösen Angliában. Sir Austen Chamberlain erélyesen tiltakozott is Prágában az ellen, hogy ezekkel a fegyverszállításokkal Benes doktor országa aktíve hozzájáruljon a távol keleti krízis meghosszabbításához és elmérgesítéséhez. A sikert elégtétellel konstatáljuk: a kínai különböző hadseregek felszerelését nem hagyta ugyan abba Pilsen, de viszont keresett magának rögtön más jó felvevőképességi piacot egy másik kontinensen, ahol a háború reménysége mosolygott feléje. Hogy ezt a ténykedését hogyan egyezteti össze politikai fellépésével, a leszerelés szmleges és szógazdag pártolásával, a demokrácia és a pacifizmus fennen hangoztatásával, mások jogosulatlan meggyanúsításával — azt nyugodtan rábízhatjuk a Hradsin lakóira, elsősorban Benes Ede doktorra. Az ő dialektikája biztosan megtalálja az ellentétek összeegyeztetését. A leszerelést pedig továbbra is pártolni fogja azokra nézve, akiket a békeszerződések az ő javukra brutális igazságtalansággal védtelenül hagytak, de még a mások leszerelésének kívánása és pártolása is megáll annál a pontnál, ahol idegen államok fegyverkezése a cseh köztársaságnak gazdasági és kereskedelmi hasznává válhat. / Budapesti RiriäP 1929 tannSr í. Jf. sxj 4 í a Budapesti Hírlap telefonszámai: József 444—04. József 444 05. József 444—06. József 444 —07. József 444 -08. József 444-08.