Budapesti Hírlap, 1929. március (49. évfolyam, 50–73. szám)
1929-03-01 / 50. szám
Ára 16 fillér MM RMDW-MELLÉKLET Budapest, 1929. XLIX. évfolyam, 50 szám. Péntek, március 1. Megjelenik hétfő kivételével mindennap Billintés rízincs gy hónapra 4 pangó, negyedévit 10 pengő 80 Allé* Ausztriában egy példány ára hétköznap 30 Groschen, vasárnapon 40 Groschen. Egye s szám ára 16 fillér, ünnepnapon 24 gllár, vasárnapon 30 fillér Külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket budapealer lelve»» minden hirdetőiroda. Főszerkesztő Csajthay Ferenc. LsszkmUMg: Vili. karület, Jóssei-korat 9. vára. Igazgatóság és kiadóhivatalt VIEL. Jóssi-karat 9. szin. Telelonszámok: J. 444-04, J. 444-05, J. 444-06, J. 444-07, J. 444 08, J. 444-09. Lovehimi Budapest 4. Postafiók 55. Trockij küldetése Semmi sem bizonyítja jobban, mily kitűnően van megszervezve a világ forradalmi arcvonala, mint a vörös banditizmus egyik megalapítójának, Trockijnak száműzetésével kapcsolatos hírterjesztés. E hírek szerint az orosz szovjet fővezéreinek viszálykodásában alul maradt Trockij eltávozott Oroszország területéről s mint politikai száműzött bebocsátást kér az európai államok valamelyikébe, Németországba, vagy Csehországba, esetleg egyelőre a francia Riviérán pihenné ki elszenvedett izgalmait és fáradalmait. A különböző híradásokon végigleng, mint enyhe fugalom bizonyos rokonszenv a hatalom polcáról lezuhant demagóg iránt, sőt mi több, hangok is hallatszanak arról, hogy Trockij áldozata lett a nagy tisztogatásnak, amely tisztultabb légkört akar a szovjet rettentő birodalmában. Csak abban van némi zűrzavar, kit is kelljen a tisztultabb légkör igazi képviselőjének tekinteni, Trockijt-e, vagy Sztálint, az orosz helyzet urát e pillanatban? Ki a bűnbánó és ki a megátalkodott, ki szakított a véres múlttal s ki barátkozott meg köztük a becsület törvényeivel? Mikor Trockijt kizárták a bolsevistapártból s megfosztva minden tisztségétől kikergették a cári palotában bitorolt lakosztályából, társaival együtt a proletárdiktatúra árulójának és ellenforradalmárnak nyilvánította a szovjet kormány. Annak, aki csak kevéssé is ismeri az orosz viszonyokat, feltűnhetett, miért nem indítottak ellene és hívei ellen pert, vagy miért nem lépett fel ellene a Gépén, ily rettentő bűn miatt? Hiszen százezrek és százezrek pusztultak el irtózatos halállal csak arra a puszta gyanúra, hogy ellenforradalmárok. Miért volt Trockij kivétel? A felelet igen egyszerű. Azért, mert Trockij és Sztálin vitája csak árnyalati, taktikai jellegű. Az orosz birodalom 86 százalékát tevő parasztság passzív ellenállása számára olyan helyzeti energiát biztosított, amely megfelel a természetes társadalmi nehézkedésnek, de nem felel meg a leninizmus agyrémeinek. Sztálin, a volt parasztvezér, kilátástalannak és veszedelmesnek találta azújabb polgárháborút a parasztsággal, míg Trockij társaival együtt a meg nem alkuvást, az integer marxizmust hirdette. Sztálin is, Trockij is tökéletesen egyetértettek azonban abban, hogy a világforradalom megvalósításától nem szabad eltérni, hogy harcolni kell a tőke és munka békéje ellen, hogy harcolni kell a vallás ellen, a haza eszméje ellen s a polgári osztályoknak minden befolyása ellen a proletárságra.. Mindketten üvöltve hirdetik mindenekelőtt az osztályok harcát életre-halálra, s hogy minden filozófiát meg kell fojtani az integer marxizmuson kívül. Európa államait és társadalmait főként csak ez érdekelheti Sztálin és Trockij páros viaskodásából. Ám, mert a dolognak éppen ez a lényege, éppen ez, sikkad el Trockij utazásairól adott hírekből. Európa polgári társadalmai ilyenformán ott tartanak már, hogy meg sem ütköznek azon a vakmerőségen, amellyela keresztény civilizációnak ez az esküdt ellensége, annyi gaztett osztályosa, közéjük bebocsáttatást kér. A világ sokat idegborzongott már a szovjeturalom példátlan kegyetlenségein, rablásain és gyilkosságain , de mai napig sem szentelt még elég figyelmet annak, hogy a becsületes emberek kiömlő vérének tengere nem olyan borzalom, mint aminő fontos reá a III. Internacionale tökéletességig kifejlesztett forradalmi propagandája. A felém irányított gépfegyver és a szívemre szegzett gyilok ellen tán még lehet menekvésem, de a forradalmi propaganda suhanva szökken a föld alatt, vagy mint tavaszi dal száll el a légben s készíti elő az emberiség számára a legborzasztóbb pusztulást teljesen észrevétlenül. Ezért senki sem tudhatja azt sem biztosan, hogy Trockijnak Európa államaiba való bevonulása a száműzöttség politikai tógájában nem a bolsevista vezérkarnak hadi terveit szolgálja-e. Jól jegyezze meg mindenki, hogy a bolsevizmus összes hírhetté vált képviselőinek nevével együtt zászló, amelyre ugyan „egy új társadalmi rend" Ígérete van felírva, de ez az ígéret nem számít sem az összeség közreműködésére, sem az általános helyeslésre. Ez az ígéret elsősorban forradalmat jelent és polgárháborút, pusztulást és teljes romhalmazt. Ez az ígéret a barbárság újabb bevonulását jelenti Európa országaiba, visszatértét annak a kornak, amelyben Alarik, Genserik és Odoaka végezték el egy nagy kultúra összedöntésének borzalmas művét. Két ezredév után a barbárság újra feltámadt Ázsia felől, erre a tényre kellene figyelnie a civilizált világnak, ha nyugalomban és békén akar tovább élni és össze kell szednie magát erős elhatározásokra. Valóban nem is fontos, milyen érvekkel akarják egymást meggyőzni Trockij—Bronstein, vagy Sztálin—Dzsugasvilli versengvén a hadjárat vezérségéért. A fontos az, hogy Európa kormányai ne képzeljék magukat egy tengeri hajó utasainak, akik a kabin ablakából borzongva, de biztosságban szemlélik a kitörő orkánt, hanem inkább képzeljék magukat a hajó kormányosának vagy tengerészeinek, akiknek a viharral meg kell birkózniok és ebben a mégmegismétlődő birkózásban magukat meg kell edzeniök. A házasság nem semmisül meg írta Böszörményi Jenő Hajnalodik. Még nem kelt fel a nap. A város olyan, mintha kihalt volna. Élő lelket alig lehet látni. A Nagyvölgy utcára is ráborul a csend. Hirtelen azonban egy asszony alakja tűnik fel az utca elején. Alig több negyven esztendősnél, de sokkal öregebbnek látszik. Megtörte az élet. Mellette fiatal leány lépked. Mind a ketten komorak. A leány törülgeti a szemét. Könnyeit szárítja. Egy szó nem sok, annyit nem szólnak egymáshoz. Körülveszi őket a szürkület. Olyan elhagyatott árváknak látszanak. Az utca sem különb. Kopottas, rongyos, dísztelen. Félénken húzódnak meg benne az alacsony, nádfedeles házikók. Ahol igazság szerint a gyalogjárónak kellene lennie, ott — hellyel-közzel — egy-egy bánatos tégla díszeleg. Csatakos időben ez is annyira szégyenkezik a világ előtt, hogy belemerül a pocsolyába, amint rá mert lépni valaki. Kerítés hol van, hol nincs. Idehurcolkodott mindenfelől a szegénység. A Köntös Mihály háza mégis kivétel. Valóságos palota az a többihez képest, így is van rendjén, mert előkelő embertől megvárja a világ, hogy adjon valamit a külső fényre. Márpedig Köntös Mihály nem közönséges ember. Mikor bekerült a tanyáról, mindjárt megtisztelte a közbizalom: városi képviselőnek választották meg. Ott szaval a közgyűléseken és neve belekerül az újságokba. Senkitől sem fél, mert érezi, hogy a földi hatalmasságok közé küzdötte fel magát. Amikor a Nagyvölgy utca hajnali látogatói elérték a közéleti vezérember házát, megállották. Itt vagyunk, — szólt az asszony. — Mihály bátyádék nehezen keltek még fel. Meg ne haragudjanak, hogy ilyen korán zavarjuk őket. — Nem olyan emberek azok, — válaszolt halkan a leány. — Gondolhatják, hogy nem mulatságból jövünk. Majd zörgetek. Erre elkezdte verni a kilincset. A háziak mindjárt meghallották. Köntösné félálmosan költögette az urát: —■ Apjukom! Hallja? Valaki be akar jönni. Zörgetnek. — Hallom. Persze, hogy hallom. Nem vagyok süket. — Hát akkor menjen ajtót nyitni! Bizonyosan meghalt szegény Szalma János sógor. Azt jöttek jelenteni. Miért zörgetnének másért hajnalban? Na, nem vergődik már tovább, szegény, nyugodjon. — Ugyan, hogy mondhatod már, hogy a sógor meghalt? Mikor nagyon jól tudod, hogy mit mondott az orvos. Hogy még két hete van szegénynek. Hát nem halhatott meg! — De hát akkor miért zörgetnek? Hajnalban! Jaj, Istenem! Akkor meg bizonyosan tűz van a közelben. — Az nem lehet. Annak nagyobb lenne a lármája. Közben felkászolódott az ember. Nem öltözött fel, hanem csak úgy ment a vendégek fogadására. — Ki az? — kérdezte nagy mérgesen. — Mink vagyunk, — hallatszott kívülről. — Ki az a mink? — Én, meg a lányom. — Úgy? Tik vagytok? Mindjárt nyitom. Erre ajtót nyitott. A sógorasszony állott előtte a lányával. A legelső kérdés Szalma János halálát illetőleg hangzott el— Mit hallottatok szegény Szalma sógorról? Él még, vagy meghalt? —* Tegnap este még élt. Az orvos azt mondta, hogy még két hete van. — No, szegény, akkor még húzza valameddig. A megnyugtatás igen jólesett. Valamint az a híradás is, hogy nincs tűz a közelben. — Akkor ne álljatok künn az utcán, hanem gyertek be a szobába. — Nagyon köszönjük — felelték mind a ketten. A hajnali vendégek tisztelettudóan követték a házigazdát, aki bármennyire tisztelte az asszonynépet, de lehetőleg úgy intézte f a sort, hogy hasonló esetekben mindig ő menjen elől. A tekintély miatt. Mikor azonban beléptek a konyhába, a sógorasszony vonakodott bemenni a szobába. Megvárják, míg a sógor felöltözik. Köntös Mihály nem szokta meg, hogy valaki így merjen vele játszani, azért indulatosa® mordult rájuk: — Ne urizáljatok, hanem gyertek be a szobába. De elutasodtatok! Beléptek. Illendően köszöntek az ágyban fekvő Köntösnének, aki Szalma János haláláról óhajtott közelebbi felvilágosítást nyerni. Mikor azután meghallotta, hogy még két hete van szegénynek, akkor megnyugodva hálálkodott: — Hála Istennek! Pedig én már azt hittem, hogy halála hírét hoztátok. Közben a gazda elhúzta az ablakról a függönyt. Nem egészen, hanem csak félig. A hajnali szürkület beszivárgott az ablakon. Hajnalodott. Most látszott jobban, hogy a leány mennyit sírhatott az éjszaka. Tört a tekintete, sápadt az arca. — Hát ha már halott sincs, tűz sincs, akkor miért jöttetek, Mari? — kérdezte aggodalmaskodva Köntös Mihály. — Nagy baj van, sógorom. — Micsoda? — Ma volna a lányom esküvője. — Ennyit én is tudok, mert én volnék tán a násznagyja. — Azért jöttünk éppen, az esküvő ügyében. Ennek a szegény árvának nincs édesapja. Meghalt. Nyugodjon. Nincs kitől tanácsot kérni. Sógorom meg olyan okos ember és olyan jó volt mindig hozzánk. Azért jöttünk. — Tanácsért? — Azért. Köntös Mihály egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy ő okos ember, de azért jólesett a lelkének, ha ezt másnak az ajkáról hallotta. Meglágyult a szíve és jóságosan biztatgatta a sógorasszonyt, hogy könnyítsen a lelkén és öntse ki a kávé bánatát. Az örömanya hozzáfogott a biztatásra. Elelcsukló hangon ismertette a szörnyű esetet. A leány egész éjszaka annyira törte magát, hogy nem lehetett megvigasztalni. Mindig azt hajtogatta, hogy inkább kútba ugrik, vagy a Tiszába öli magát, de nem lesz annak a legénynek a felesége. Ezért most az a kívánságuk, hogy semmisüljön meg a házasság. Ebben az ügyben fáradtak ide. A násznagy összeráncolta a homlokát. Nem az első násznagysága a mostani, de ilyen eset még nem fordult elő, hogy az esküvő napján semmisült volna meg a házasság. Úgy látszik, hogy itt alapos vizsgálatra van szükség. Először azt tudakolta hát, hogy a fiatalember vétett-e valamit az illendőség ellen? A megszomorodott felek ünnepiesen kijelentették, hogy nem. Nem is véthetett. Hétfőn ismerte meg a leányt, kedden délelőtt pedig már megférte. Azóta csak egyszer látták: iratkozásikor. Tanyán lakik és így nincs ideje, hogy mindig a városba mászkáljon. Az egységes párt elvárja, hogy a keresztény gazdasági párt a Petrovácz-ügyet a saját kebelén belül megoldja Az egységes párt elnöki tanácsának ülése Az egységes párt elnöki tanácsa Pesthy Pál elnöklésével ma este hat órakor ülést tartott, amelyen a kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök, Foss József népjóléti miniszter, Scitovszky Béla belügyminiszter és Zsitvay Tibor igazságügyminiszter vett részt. Az elnöki tanács mindenekelőtt meghallgatta Vojnich Miklós báró bejelentését a bácsalmási állami polgári iskola építése ügyében, amely tárgyban Petrovácz Gyula a képviselőházban a legutóbb interpellációt terjesztett elő. Az elnöki tanács tudomásul vette a bejelentett tényállást, s elhatározta, hogy felkéri a kormányt a megfelelő intézkedések megtételére. Utána Hajós Kálmán tette szóvá Petrovácz Gyulának a Reichspostban írt cikkét s annak a nézetének adott kifejezést, hogy a Keresztény Gazdasági Párt Petrovácz Gyula cikkével nem azonosítja magát. Indítványára az elnöki tanács több hozzászólás után a következőképpen