Budapesti Hírlap, 1929. március (49. évfolyam, 50–73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

1029 március 1. (50. sz.) Budapesti Amur Hogyan „nézik" a kisebbségi kérdést Angliában és hogyan Franciaországban Az angol kormány nem akar a népszövetségi vitának elébevágni LONDON, febr. 28. (Magyar Távirati Iroda.) Az alsóházban Wedgwood ezredes interpellációjára Sampson külügyi alállamtitkár kijelentette, hogy mi­után a Népszövetségnek kisebbségi garancia­­szerződésekből származó kötelezettségei nem­sokára egy külön népszövetségi ülésen tárgya­lásra fognak kerülni, ennélfogva az angol kormány nem akarja álláspontját körülírni, mielőtt az idevonatkozó vitában minden ol­dalt meg nem hallgatott volna. Dandurand kanadai szenátor javaslatai kizáróan a kisebb­ségi panaszokkal szemben követendő eljárást érintik. Az angol kormány ezeket a leggon­dosabban megvizsgálja, de itt sem óhajt az egy hét múlva várható vitának elébevágni. A hamis adatokra támaszkodó francia politika nem engedi a kér­dést „Összezavarni“ sok elegendők lesznek arra, hogy a kisebbsé­gek ellen a súlyos és flagráns hivatalos vissza­éléseket megakadályozzák. így például, ha az érdekelt államok szerették volna, nem mertek volna nyíltan oly törvényeket hozni, amelyek kizárták volna a kisebbségeket a parlament­ből, vagy amelyek a hivatalos nyelvet tették volna kizáróan kötelezővé a bíróságok előtt (!) Így előállott volna például az a helyzet, hogy a románul nem tudó romániai magyarokat megfosztották volna a törvény oltalmától. Ez a remény teljesült is. (T) Ez már elég jelen­tékeny sikernek számíthatott, de még mindig PÁRIZS, febr. 28. A Petit Journal, vezércikkben foglalkozik a kisebbségi kérdéssel. Kiemeli, hogy a győztes hatalmak hajlékony eljárási módot alkalmaz­tak, mert így akarták biztosítani a lassú és progresszív asszimilálódást a kisebbségeknek az őket magukba foglaló nemzetekben. A francia politika szilárdan el van határozva, hogy nem­ engedi a kérdést merőben a tisztá­zás ürügye alatt összezavarni. A Petit Parisien megállapítja, hogy a há­ború után a helyzet teljesen megváltozott, mert a háború tulajdonképpen felszabadító háború volt, amelyben a kisebbségeket fel­szabadították. A kisebbségi kérdés a béke­szerződések következtében kétféle megoldást nyert. Olyan országokban, ahol a népesség nagyon keveredett volt és lehetetlen volt tisztán nemzeti államokat létrehozni, ott meg­történt, hogy a kisebbségek bennmaradtak az új államok keretében, így például Erdély­­ban, ahol a 80 százaléknyi román lakosság között 20 százalék magyar és német kisebb­ség (?) maradt. Ugyanígy volt Felsőszilé­­­ziában. Ugyanez volt a helyzet, amikor Cseh- Szlovákia számára a Dunához szabad utat engedtek és Belgrádot bizonyos védelmi te­rülettel akarták megvédeni az esetleges táma­dásokkal szemben. Ezekben az esetekben is a cseh, valamint a jugoszláv államhoz csa­tolt terület lakosságának többsége magyar volt. Természetesen arról nem lehetett szó, hogy a faji, nyelvi vagy vallási kisebbségek számára teljes önkormányzati jogot adjanak, ha a békekonferenciákon mégis foglalkoztak velük és rábízták a Népszövetségre, hogy a kisebbségek jogát biztosítsa. Kisebbségi szerződések létesültek, amelyek biztosították a kisebbségek jogait. Most ar­ról van szó, a Népszövetség előtt meg kell vizsgálni, hogyan működnek ezek a szerző­dések. A Times megállapítja, hogy a kisebb­ségi törvényeket nem haj­tják végre LONDON, febr. 28. A Times hosszú cikkben foglalkozik a Nép­szövetség várható kisebbségi vitájával és meg­állapítja, hogy a szövetségeseket az óvatos­ság és az emberiesség kötelezte, hogy biztosí­tékot nyújtsanak arra, hogy az idegen uralom alá jutott népek ne részesüljenek rossz bánás­módban, ne fosszák meg őket politikai jogaik­tól és ne tegyék ki őket az erőszakos elnemze­­tietlenítésnek. A hatalmak nem vállalhatják a kockázatot azokért a veszedelmekért, ame­lyek olyan dolgokból származtak volna, hogy például a német nyelvet Sziléziában erőszak­kal elnyomják vagy a rutén parasztok, vagy a magyar földesurak birtokait kárpótlás nél­kül elveszik. Ez a veszedelem tényleg fennállt, mert hi­szen a háború előtt ilyesmit tettek a néme­tek Posenben, a magyarok Szlovákiában (?), sőt a háború után ,az olaszok Dél-Tirolban. Ezért kisebbségi szerződésekben az illető ál­lamok lakosainak biztosították összes politikai jogaik élvezését, vallásuk szabad gyakorlatát és nyelvük szabad használatát a magánélet­ben és az alsóbb iskolákban fajra, vallásra, vagy nemzetiségre való tekintet nélkül. Célszerűbb lett volna a kisebbségi záradé­kokat magukba a békeszerződésekbe bele­venni, még­pedig közvetlen a terület-határoz­­mányok után, hogy így világosabb legyen a helyzet. Hogy pedig a kisebbségi szerződések ne csak írott malaszt legyenek, a Népszövet­ség garanciája alá helyezték őket. Ezt a ga­ranciát azonban nem maguknak a kisebbsé­geknek, hanem a szignatárius hatalmaknak adták meg. Ez közvetlen felelősséget hárított a tanácstagokra, különösen Anglia és Fran­ciaország tanácstagjaira. Elsősorban az ő kö­telességük volt az, hogy arra figyeljenek, hogy büntetlenül ne lehessen visszaéléseket el­követni. Remélhető, hogy maguk a szerződé­ megmarad az a tény, hogy a törvényeket nem hajtják végre. Ha a kisebbségeknek nem tetszik — kivándorolhatnak A népszövetségi vita cseh előhangja. PRÁGA, febr. 28. A Lidové Listy vezércikket közöl a kisebb­ségvédelemről.­­— Kétségtelen, — írja — hogy 1919-ben a határokat nem valami jól állapították meg, de valahogy meg kellett állapítani, és e szükségszerűség következménye volt a kisebb­ségi problémák fölmerülése. A kisebbségek­nek bele kell nyugodni abba a ténybe, hogy tartósan és végérvényesen új szuverenitás alá kerültek. Ha ez nekik nem tetszik, kivándo­rolhatnak. Ha azonban megmaradnak helyü­kön, bele kell törődni abba, hogy fiaik és unokáik lengyelek lesznek, vagy csehszlová­kok, nem pedig németek, románok, magyarok természetesen politikai értelemben és nem nemzetiségileg. (?) Trockíj erőszakos és műveletlen embernek mondja Stalint LONDON, febr. 28. Trockíj a Davy Express-ben újabb cikké­ben Stalin jellemét elemzi, akit erős gyakor­lati érzékű, makacs, kitartó és erőszakos, de nagyon szűklátókörű, műveletlen embernek mond. Képességei legfeljebb másodrangú sze­repekre tették volna hivatottá és hogy most vezető szerepet játszik, azt leginkább Orosz­ország zavaros állapotai mutatják. Főigyeke­zete mindig arra irányult, hogy a belső párt­harcokat elmérgesítse és pártszakadást idéz­zen elő. Lenin azt mondotta Stalinról: „Olyan szakács, aki csak nagyon borsos ételeket tud főzni.“ KONSTANTINÁPOLY, febr. 28. Trockij a cseh kommunisták táviratára, mellyel Csehországba hívják, azt válaszolta, hogy hajlandó oda menni, azonban előbb meg kell várnia a németek válaszát. K­med Kasa török miniszterelnök egyébként hosszabb időre szóló tartózkodási engedélyt adott Troc­kíjnak, akinek állítólag nagy anyagi gondjai vannak. A Párizsban élő orosz kommunisták — hír szerint — máris gyűjtöttek számára. KONSTANTINÁPOLY, febr. 28. Trockíj Labov álnéven csakugyan Angolá­­ban tartózkodik, amelynek éghajlata kedve­zőbb egészségére, mint Konstantinápolyé. Azért gyakran látható a régi török főváros­ban, ahol főképp könyveket vásárol. Arra a kérdésre, hogy mit szándékszik tenni, így vá­laszolt : — Még nincsenek terveim a jövőre. Semmit sem tudok még. E hónap tizenkettedike óta van török föl­dön s ahogy partraszállt, nyomban távirato­zott Kemal basának és határozottan kijelen­tette, hogy nem szabad elhatározásából, hanem kényszer hatása alatt lépett török területre. Egyébként hangoztatja, hogy álláspontja a forradalommal, a szovjettel, a marxizmussal és a bolsevizmussal szemben változatlan. TROCKIJ P­IRQUET BÁRÓT, a világhírű bécsi gyermekgyógyászt és feleségét megölte a gáz BÉCS, febr. 28. Pirquet Clemens báró egyetemi tanár, ud­vari tanácsos és felesége ma tragikus körül­mények között széngázmérkőzés áldozatai let­tek. A híres bécsi orvost és feleségét este fél 10 órakor a széngázzal teli lakás hálószobájá­ban holtan találták. A késő esti órákban Pirquet tanár lakásá­ban megjelent rendőri bizottság megállapí­totta, hogy a szerencsétlenséget az okozta, hogy a szobában álló folytonégő vaskályha füstcsöve eldugult és ezáltal a kályhában ke­letkező szénoxydgáz megtöltötte a szobát. A cselédség már tegnap tudott arról, hogy a kályha rosszul működik. Amidőn a cselédleány este gazdájának kisfiával hazatért, a csönge­tésre senki sem nyitott ajtót Lakatost hivat­tak, aki a lakás ajtaját felfeszítette. Pirquet tanár és felesége a hálószobában a földön fe­küdtek. A rögtön előhívott orvos már csak a beállott halált állapíthatta meg. öngyilkosságra gyanakszanak BÉCS, febr. 28. Alig vált ismeretessé Pirquet tanár és fele­ségének halála, az a hír terjedt el, hogy ön­­gyilkosságot követtek el Ezt a többi között azzal is igyekeztek megokolni, hogy Pirquet mai előadásait lemondotta. Ismerősei azt mondják, hogy a legutóbbi időben a melan­kólia jeleit látták rajta. E híresztelésekkel szemben más oldalról oly jelenségekre mutat­nak rá, amelyek baleset mellett szól­nak. A halálestről értesítették Nobel magyar szár­mazású egy­ tanárt, Pirquet első asszisztensét, aki közölte, hogy Pirquet ma nem jelent meg a vizsgákon és az előadásokon és elma­radását azzal mentette ki, hogy rosszul érzi magát. Nobel este 6 órakor fölkereste lakásán Pirquetet, akit ágyban fekve tálalt. Pirquet panaszkodott, hogy rosszul van és hogy az elmúlt éjjel nem tudott aludni, mert többíz­ben kénytelen volt szobáját szellőztetni. A töltőkályha, úgy látszik, kissé elromlott, úgy hogy füst áradt ki belőle. Mindinkább erősödik az a hír, hogy a Pir­­quet-házaspár öngyilkosságot követett el. Or­vosi körökben azt mondják, hogy Pirquet néhány éven belül már két ízben kísérelt­­meg öngyilkosságot. Emlékeztetnek arra, hogy még régebben Karlszbádban az ablakból ki­zuhant, ami szintén nem volt véletlen. Más részről bizonyos családi körülményekre mű- Ha szereti otthonát és jó háziasszony, a BUDAPESTI HÍRLAP képes vasárnapi mellék­­letében megtalálja azt, amire szüksége van 8 HÉTFŐN KEZDŐDIK! VÁSÁROLJON. OLVASSA A VASÁRNAPI HIRDETÉST WEINER MÁTYÁS NŐI DIVATKELME ÁRUHAZA VI. ANDRASSY-ÚT 3 tatnak rá, különösen a Pirquet és testvérei között támadt örökségi viszályra. •­ Az ötvenkétéves Pirquet báró világszerte ismert tudósa volt a gyermekgyógyászatnak, e mellett úttörője és apostola a gyermekjó­léti törekvéseknek, amelyek a háború utáni korszakban az összes kultúrállamokban föl­lendültek. Hogy a szociális gondoskodásnak ezt a legnemesebb ágát gondjukba vették a kormányok és emberbaráti intézmények, ab­ban sok része van Pirquet bárónak, aki a gyermeknyaraltatások és más gyermekvé­delmi intézkedések terén a kezdeményező szerepét játszotta. A gyermekgyógyászat két ágában, a gyer­­mektuberkulózis gyógyításában és a gyermek­ táplálás terén végzett különösen eredményes és úttörő munkásságot s tette nevét örök időkre felejthetetlenné. Sok tudomán­yos mun­kát is írt, kongresszusokon és tanácskozáso­kon mindig a legnagyobb súlya volt szavá­nak. Neve Ausztria határain túl is ismert volt és a legnagyobb élő gyermekgyógyászok egyikének tartották. Egy ízben Amerikába hívták meg egyetemi tanárnak. Newyorkban és Baltimoreban tar­tott előadásokat, de az amerikai életet nem tudta megszokni és visszatért Bécsbe. Itt nemcsak mint orvost, hanem mint embert is nagyrabecsülték. Népszerűségének impozáns bizonyítéka, hogy a köztársasági elnöki mél­tóság jelöltjei között is emlegették. ( Két év előtt különös baleset érte a bárót, Karlsbadban orvoskongresszuson vett részt, s az egyik tanácskozás alkalmával — nem tud­ták, miképpen törénhetett meg a dolog, — ki­­esett az ablakon s zuhanásában lábát törte. Sérüléséből kigyógyult, de közelebbi ismerő­sei úgy vették észre, hogy az esés bizonyos nyomokat hagyott kedélyállapotában, a nél­kül, hogy ez tudományos munkájában meg­zavarta volna. A magyar orvostudománnyal szoros össze­köttetést tartott fenn. Sokszor fordult meg Budapesten, s ilyenkor mindig felkereste Bó­­kay János dr.-t, a nagynevű orvos-tanárt, aki­hez a közös hivatás mellett meleg barátság is fűzte. Legutoljára a múlt év őszén látogatott el Budapestre. , . A tragikus halála feletti gyászban, amely az egész világ gyermekgyógyászatát érte, osz­tozik a magyar orvostudomány is. Megalakul a Rákosi szobor­bizottság A főváros tanácsa mai ülésén tárgyalta Rákosi Jenő szobrának ügyét. Liber Endre tanácsnok jelentést tett Rothermerc­ lord táv­iratáról. Bejelentette még a tanácsnok, hogy a főpolgármester az elnöklésével megalakí­tandó bizottság útján kívánja a szobor fel­állítását megvalósítani. A bizottság megala­kítására nézve a tanács úgy döntött, hogy a bizottság elnöke Ripka főpolgármester le­gyen, helyettese pedig Buzáth János alpol­gármester, mint a képzőművészeti bizottság elnöke, tagjai továbbá a bizottságnak Liber­ Endre tanácsnok és Csármann Ferenc ta­nácsnok. A fővárosi képzőművészeti bizottság három tagot küld a bizottságba, az Otthon­írók és Hírlapírók Köre, a Magyarországi Újságírók Egyesülete, a Pázmány Péter Iro­dalmi Társulat egy-egy taggal lesz képvi­selve, a Képzőművészeti Tanácsnak két tagja és a Közmunkat­anácsnak egy tagja lesz a bizottságban. A bizottság a szükséghez képest szakértőkkel kiegészítheti magát.

Next