Budapesti Hírlap, 1929. április (49. évfolyam, 74–97. szám)
1929-04-02 / 74. szám
Megjelenik hétfő kivételével mindennap Előfizetősi áraki Egy hónapra 4 pengő, negyed évre 10 pringi 80 Bük. Ausztriában egy példány ára hétköznap 80 Groccban, vasárnapon 40 Gmaeken. Egyengám ára 1é fillér, ünnepnapon 24 filér, mánapra 30 fillér. Külföldre az elöfilsetée kétesereee# Hirdetéseket Budapesten felvess minden Hrdetöireda. Fészerkeszfti Csajthay Ferenc. Ara IS flVég Budapest, 1929. XLIX. évfolyam, 74. szám. Szerda, április 3. Budapesti Hírlap Szerkesztőség: VIIL kerület, József-korint 5. megtsgkltság és kiadóhivatal: VIIL, József-körnt 9. Telefonszámdok: J. 444—04, J. 444—05, J. 444—06, J. 444-47, J. 444 -08, J. 444—09. Levélcím: Budapest 4, Postafók 55. A protekció Valamikor a politikusok közül csak a miniszterek tartottak titkárokat. Nekik is elég kényelmes dolguk volt. Képviselőktől, egyéb személyes ismerősöktől érkezett ugyan naponkint egy-egy csomó levél, vagy élőszóval előadott kérelem, amelyben a nagyhatalmú miniszter pártfogását kérték, olyan tömeggé azonban ez a posta sohasem szaporodott, hogy a titkár urak a munkában megszakadtak volna. Ha ma nézünk körül a politikai szereplők titkárjainak során, azt fogjuk látni, hogy az e foglalkozást űzők hada meglehetősen megszaporodott. Olyik miniszter hármat is tart belőle és úgy mondják, hogy éjjel-nappal esik reájuk tennivaló. Államtitkárok, vagy nagyobb közhivatalok vezetői szintén alig győzik az aktív és passzív protekciós levelek feldolgozását, pedig náluk is régen meghonosodott a titkári segítség. Sőt azok, akik valamikor a miniszteri titkároknak személyesen adtak munkát: képviselők, főrendek és egyéb befolyásos személyiségek, most ugyancsak üzemszerűen vannak berendezve és mellettük is titkári apparátus szövögeti a protekció szálait. A protekciós szövevény túltengése ma már annyira fejlődött, hogy a miniszterelnök is megemlékezett róla egyik húsvéti nyilatkozatában. Ő is bajt lát a dolgok ilyetén való állásában és szükségesnek tartja, hogy cselekedjünk ellene valamit. Mindenki helyesel neki, a kormányzati tényezők épp úgy, mint a képviselők és a nagy publikum. De hát hol kezdjük a dolgok gyógyítását? Ez az egész protekciós masina körben forgó kerék. Igen nehéz lesz megtalálni azt a külsőjét, amelynél fogva a mozgás lendülete megszüntethető. Sokan azt hiszik, hogy a magánügyekben való közbenjárás átka a képviselőktől származik. Pedig ők nagyrészt akaratlan láncszemei a folyamatnak. A választók hajszolják őket: az egyik még kér, a másik csak úgy egyszerűen képviselőjéhez fordul, a harmadik pedig már követel. Az ország köztudatát átjárta az a gondolat, hogy a képviselőt nem is annyira a törvények hozatalára, mint a választók ügyeinek is gyepes ügyvédként való elintézésére választják. Azt a nyomást, amelyet a képviselők választóik részéről kapnak, a fizika törvényei szerint kénytelenek tovább adni éspedig a kormány és a hatóságok irányában. Az ideális állapot az lenne, ha a hatóságok nem törődnének a protekcióval és minden közbenjárásra való figyelem nélkül az objektív igazságot érvényesítenék. Kétségtelen biztossággal megállapítható objektív igazság azonban nincs. Vannak ügyek, ahol az igazság a kés fokán lebeg, ahol a törvény sérelme nélkül is kétféleképpen lehet intézkedni. Vannak személyes vonatkozású ügyek, kinevezések, felelősségrevonások, ahol egyforma joggal lehet jóindulatot és elnézést, vagy szigort és könyörtelenséget tanúsítani. A hatóságok élén is emberek ülnek és csodálatos volna, ha az efféle ügyekben, — ahol az objektív igazságon nem esik csorba, — nem tennénk örömmel befolyásos protektornak szívességét. A magyar tisztviselőkar hűséges kötelességteljesítéséről meg vagyunk győződve, a protekció azonban éppen a fentiek alapján ,mégis érvényesül és okozza a félreértést a protekcióügyben belekevert harmadik elemnél, a nagyközönségnél. Egyikünk is, másikunk is hall valamit róla, hogy valamelyik felebarátunk protekcióval nagyszerű állást kapott, hogy volt valaki, akinek ügyét egyik vagy másik minisztériumban protekciós közbenjárásra kedvezően intézték el. És hányszor halljuk azt a jó tanácsot, hogy amíg valakinek protekciója nincs, ne is forduljon ügyével a hatósághoz, úgy sem fogják idejekorán elintézni. Ezek a hírek és értesülések vezetik azután félre a publikumot. A legtöbb protegált kérés, — ha jogos és igazságos, — protekció nélkül is kedvezően elintéződnék, a méltánytalan dolgokat protekció mellett se igen szokta a hatóság megengedni, de az emberek fantáziája a tudomására jutott eseteket nem elemzi és a vágy szívesen támasztja alá reményeit hallomásból tudomására jutott információkkal, s a nagyközönség valóban hiszi, hogy mindenhez protekcióra van szüksége. A sikerült pártfogásokról terjedő ezek a hírek zárják azután be a circulus viciorust. A publikum szorítja a képviselőt, a képviselő a hatóságot és a hatóság, amidőn olyan esetekben, ahol ez a törvény és igazság sérelme nélkül lehetséges, enged a protekciónak, újabb rohamra buzdítja a közönséget. Az egymásba fonódó és egymást hajtó kerekek dübörgése szinte félelmetes benyomást kelt. Olyan benyomást, mintha ebben az őrlő malomban csupa korrupció és visszaélés kerülne a garatra, pedig — valljuk meg őszintén — a malomból alig hullik ki egyéb, mint optikai csalódás. A választó túlbecsüli képviselője befolyását, mert hisz az olyan protekcionizmusnak, mely napról-napra levelek ezrével árasztja el a búrokat, alig van súlya. A képviselői közbenjárás bizony manapság alig jelent egyebet, mint egy-egy újabb ív papírt a vastag, vagy vékony akta mellett. Az elintézés mikéntjét alig befolyásolja. Optikai csalódásban élnek a képviselők is, amikor úgy gondolják, hogy a választópolgárokkal szemben az apró személyes kérések pártfogását nem tagadhatják meg. A mandátum sorsa a választások idején szokott eldőlni és valljuk meg őszintén, sokszor láttunk az ellentáborban korteskedni olyan embereket, akik a ciklus folyamán ilyen szorgalmasan vették igénybe a képviselő pártfogását. Végül optikai csalódásban élnek a hatóságok is, ha — egy-két komoly esetet nem tekintve — a képviselői protekciót tragikusan fogják fel. Nem egyéb az manapság, mint kötelezőnek vélt kedvetlenül lerázott feladat. Titkárok levelezése, amelyben a címzettek és aláírók komoly akaratukkal és érdeklődésükkel alig vesznek részt. De éppen, mert ez az egész protekció, hajhászási szisztéma csak efféle optikai csalódásra épített, cél nélküli gépezet, kell megszüntetése érdekében sürgősen és szigorúan fellépni. Az akaratoknak és az óhajtásoknak gépies formalizmussal tovább adott lökéseinek folyamán könnyen csúsznak bele a hivatali intézésbe jóhiszeműen leadott hamis információk, keverednek el erőszakosan közérdeknek feltüntetett egyéni akaratok és burjánoznak el visszaélések, amelyek ha kivételesek maradnak is, mégis átkot jelentenek a közéletre és általánosíttatván, kompromittálják egész politikai és kormányzati életünket, örömmel üdvözöljük a miniszterelnök erélyes kijelentését és örömmel látjuk, hogy ebben az ügyben az egész ország a háta mögött áll. Azonban nem sokonkint való intézkedéstől várunk eredményt. Ha csak egy-egy hivatalban tesznek félre minden protekciót, ha csak egyetlen képviselő helyezkedik kerületével szemben a protekció megtagadásának álláspontjára, egyéni viták, haragok és gyűlölködés fognak megszületni, az ország szempontjából azonban nem áll be változás. Pedig ez a fontos. Egyöntetűen és egyszerre kell eljárni az egész vonalon, az önkormányzati adminisztrációt sem véve ki. Az első meglepetés után mindenki rá fog jönni, hogy az egyéni jogos érdek nagyszerűen, tud boldogulni akkor is, ha nincs protekció. A hivatalok gyorsabban fognak tudni dolgozni, mert nem halmozza munkájukat a pártfogásokkal való foglalkozás. Az igazság tisztábban érvényesül, mert nem zavarja meg útját a pártfogás támogatta jogtalan követelés és a közönség is kevesebbet fog csalódni, mert nem fogja remélni protekcióra alapított lehetetlen vágyak teljesülését. A szovjet és a zene Itta HARASZTI EMIL A faji zene korát éljük. Évezredes rihineók és dallamok törnek fel a mélységből. Békés szunnyadásukat régi tabulaturás könyvek pergamentjén a historikus, szűzi életüket a természet ölén a folklorista zavarta meg, hogy a népmelódiák egészséges és forró vérével valahogy életet önthessen a XX. század mindjobban sorvadó és haldokló muzsikájába, melyben már csak technikai injekciók tartották a lelket. A történettudomány és a néprajz máris roppant kincseket, a komponisták számára felbecsülhetetlen nyersanyagot hozott napfényre, pedig még csak a kezdetén vagyunk a munkának. A nemzeti energiák zenei felszívódásának lassú folyamata a múlt század első felében kezdődött. Az a semleges, egyéniség nélkül való zenei nyelvezet, melyet a német nacionalizmus nagyzási hóbortjában unsere musikalische Weltsprache-nek nevezett, kezdett háttérbe szorulni, a fajok kialakuló zenei anyanyelve mindinkább kiszorította. A német frazeológiánál talán még veszedelmesebb volt az italianizmus, mely a színpadról igen nagy tömegeket hódított meg. A történelem érlelő erejétől kiformált nagy zenei dialektusok közül a spanyol és az angol napjainkban népies szellemben megújhodtak. Az orosz muzsika százesztendős mindössze. A század derekán meginduló skandináv muzsika faji erejével szintén megkísérelte lerázni az idegen bilincseket. A magyar géniusz dicsősége, hogy az oroszokkal egyidejűen honi humuszból teremtette meg a magyar műzenét. Népdalgyűjtőink száz esztendőn keresztül gazdag anyagot hord, de mikor a gyűjtés még csek kezdetén volt, Erkel Ferenc folklór anyag nélkül, tisztán ösztönből, évszázados szemhatárral és lehetőségekkel megteremtette a magyar stílust. Beláthatatlan perspektíva előtt állunk. Csak egyetlen példát: Európa népzenében talán leggazdagabb, legváltozatosabb, legtöbbrétű területe a pyreneusi félsziget, még majdnem teljesen kiaknázatlan. A modern spanyol műzenén keresztül jóformán csak az andalúziai tájszólás hatott. A roppant orosz föld mérhetetlen dallamgazdagságáról ki tudja mikor lesz kimerítő és összefoglaló áttekintésünk. A magyar zenei folklór revíziója és beállítása az összehasonlító zenetudományba, Nagy Magyarország nemzetiségi dalterületének vitás, kényes és veszedelmes problémája még mind hátra van. Mindezek végleges elintézéséig inkább csak zavarosan és homályosan sejtünk, mintsem meggyőződéssel és világosan tudunk. A faji zene korát éljük, de megértük a faji zene csődjét is... A világháborút követő általános nemzeti elmélyülés mindenütt a legkisebb népeket is, faji zenei stílus megteremtésére sarkalta. Némely amerikai állam földjén a lakosság konglomerátumának megfelelően három-négy stílussal is próbálkoznak. A nyugati muzsika technikája oly szédületesen fejlődött, hogy a legújabb és legfiatalabb művészetek nem tudnak lépést tartani, a faji frázist nem tudják azzal a biztossággal, érzékkel és koncepcióval hajlítani, mint a nyugati mesterek. Érthető is, mert a nyugati technika felsőbbségét, évszázadokon át kialakult uralmát évek vagy évtizedek munkájával nehezen lehet legyőzni vagy akárcsak megközelíteni. Akadnak kivételek, mint a brazíliai Villa Lobos, aki tökéletes fegyverzetben jelent meg Párizsban, ahol ma egyik legdivatosabb zeneszerző, de az ilyen igen ritka. Mikor Grieg elkezdettnorvégul“ zenét írni« ezt mondták róla, hogy bennrekedt a fjordban, ahonnan sohasem tudott többé kijönni. Nemcsak az északi régiókban vannak ilyen fjordok, amelyek elzárják a muzsikust a szabad levegő, az örök emberi érzések végtelen térségei elől. Aki a faji talajról nem tud felemelkedni az egyetemes szférákba, megmarad etnográfiai érdekességnek, kuriózumnak, de sohasem lesz igazi nagy zeneköltő, még kevésbé nagy faji zenei költő, mert művei a kollektív lelket az idegen technikával béklyózzák. Három nagy mester mutatja plasztikusan a génius fejlődését, amint a faji tematika bennük egyre jobban immaterializálódik: az orosz Stravinszky, a legindividuálisabb, egyben legegyetemesebb mester, a magyar Bartók, aki a faji specifikumból szintén az egyetemes perspektívába került, és a spanyol Falle, aki a három közül talán a legbravúrosabban oldja meg a faj és az egyetemesség ellentétes problémáit. (Pedra mester bábjátéka). Mind a három mester a népdal földjéről indult el, de a folklore melódikai és ritmikai viseletét levetve, az érzés és gondolat egyetemes mezőben lép elénk. Lelkiségük megmaradt nemzetinek, de nyelvüket idegen fajok is megértik. A felemelkedésnek, idegen fajok fölé, hajtóereje és magasságmérője a tehetség. A kisebb tehetség megreked a hazai fjordban, a géniusz szavát mindenütt megértik. Többé már nem különlegesség, akit egyszer vagy kétszer kíváncsiságból mindenütt meghallgatnak, nem musique exotique, hanem muzsika, mely faj és éghajlatkülönbség nélkül szívet dobogtat. Az igazi nagyság legdöntőbb kritériuma, hogy faji külsőségek nélkül is egyénisége éles, erős, minden mástól elütő, nemzeti. Hány mester jutott el a fejlődésnek erre a magaslatára a fárasztó és nehéz úton a nacionalizmusból az individualizmus felől. Nagyon kevesen, talán, ha tizet találunk az utolsó évek komponistái között, akiknek hatása és győzelme univerzális. Győzelem alatt nem azt értem, hogy a darabot kiadója végigpergeti csomó zenekaron, hanem szerves és állandó része a műsornak. A többi csak kuriózum, akitől fáradtan fordul el a közönség. De ha a honi föld szilárd talaja elmarad a komponista alól, várjon nem végez-e kényszerleszállást idegen területen? Nem esik idegen befolyások rabjául. Akkor csak művészi állampolgársága változott meg. Éppen Stravinszky az, aki személytelen zenét hirdet. De hiszen tudjuk, hogy ez csak szemfényvesztés, egyénisége átütőerejének bizonygatása.- Energia-produkció. A modern muzsika egyik legjelentősebb egyénisége, Honegger Artur eklektikusan indult el. Dávid királlyal két stílust adva, önmagában és keverve: franciát és németet, a kettőből aztán kiformálódott hatalmas ereje, melyben a nemzeti erők egyéni energiává koncentrálódtak. Nagyszámú művei a Dávid király óta már plasztikusan mutatják a lelki dualizmus teljes egybeforrását és stílusának homogén kialakulását. A faji muzsika csődbe jut, ha a faji anyagnál nem jut előbbre (sajnos, a mi komponistáink majd mind c. folklóréban rekednek), ha elvész a technika labirintusában. Ha az anyag átmegy a muzsika vérkeringésébe, a művészet egyetemes lesz. Nem vált lelkiségében nemzetközivé, amint a sznobok hirdetik, de hatásában lett egyetemes. A faji anyag faji lélekká spiritualizálódott. IL A faji művészetek forrongó válsága köpette, melyben az anyag oly keményen ellentáll a modellálásnak és amelyben, annyi új és új népmelodika hasztalanul ostromolja .