Budapesti Hírlap, 1929. április (49. évfolyam, 74–97. szám)

1929-04-02 / 74. szám

14 ■HE8aBnWaiRSBBBBBBananBBB3 főváros A fővárosi üzemek revíziója A főváros közgyűlése 1927 júliusában fog­lalkozott egyes községi üzemek megszüntetésé­nek, beolvasztásának kérdésével és általában ez egész üzemvitel problémájával. A belügy­miniszter pedig, mint ismeretes, annak idején egy külön bizottságot delegált a fővárosi üze­mek átvizsgálására s ez a bizottság több üzem­­megszüntetését, mások beolvasztását, átcsopor­tosítását és általában az üzemvitel bizonyos módosítását tartotta kívánatosnak. A közgyű­lés az üzemek igazgatásának és ellenőrzésének egységes elvek szerint való megszervezésére tizenkettes üzemszervező bizottságot küldött ki, amely ugyancsak meghozta a maga javas­latát. Ebben az előterjesztésben, amelyet a pénz­ügyi bizottság is letárgyalt és a tanács is pár­tolt, többek között a fővárosi fuvartelep be­olvasztására, a tüzelőszer-raktár átszervezé­sére, a szappanfőző-üzem redukciójára, a konyhakertészet megszüntetésére, a javítómű­hely likvidálására, a zöldségárusító üzem be­olvasztására­, a faárugyár felszámolására, a Szállítási Vállalat rt. megszüntetésére, a ruha- és cipőüzem feloszlatására vonatkozóan tett javaslatokat. A többi üzemekre vonatkozó elő­terjesztésekkel együtt a közgyűlés ezt a hatá­rozatot a belügyminiszterhez terjesztette fel, ahonnan erre a felterjesztésre a múlt év ápri­lis 12-én érkezett le a miniszter válasza. A belügyminiszter a közgyűlés határozatá­val szemben bizonyos módosításokat rendelt el az egyes üzemek sorsára vonatkozóan, így a központi tüzelőszer-raktár, a budapesti húske­reskedelmi, a községi tésztagyár megszünteté­sét kívánta, míg a községi élelmiszerüzemre vonatkozóan lényegbe vágó egyéb intézkedése­ket kíván, s a kőbányai szőlőtelepet pedig ugyancsak határozottan likvidáltatni kívánja. A tanács kötelességének tartotta, hogy a problémát újból beható és gondos mérlegelés alá vegye és hogy tanulmányozza azt, váljon a belügyminiszteri rendelkezések végrehajtása mennyiben befolyásolná egyes üzemek közér­dekű működését, miként érintené az üzemvi­telt és végül, hogy a megszüntetés nem járna-e a székesfővárosra jelentékeny anyagi károso­dással. Ezért felhívta a tanács az illetékes ügyosztályokat, hogy az ügykörükhöz tar­tozó üzemek működésének közvetlen ismereté­ben és a szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján tegyen kimerítő jelentést arról, váj­jon a belügyminiszteri leiratnak az egyes üzemekre vonatkozó rendelkezései az említett szempontok figyelembevételével milyen követ­kezményekkel járnának, illetve miként és mi­lyen mértékben volnának végrehajthatók. Ennek a határozatnak az értelmében az ügyosztályok megtették az összes szükséges jelentéseket, egyúttal az összes intézkedéseket is, hogy a közgyűlés határozatának végrehaj­tása a belügyminiszter leiratában, foglalt ren­delkezések szem előtt tartásával mielőbb ke­resztülvihető legyen. A megszüntetésre ítélt üzemek egy részét időközben már likvidálták is, a többiek átszervezése, illetve megszünte­tése pedig most van folyamatban. Mégis van­nak a miniszteri leiratnak olyan kívánságai, amelyekkel szemben a fővárosnak aggodalmai vannak és a miniszteri rendelkezések egy ré­szének megváltoztatását kívánják kérni. Ezeknek a módosításoknak a megvitatására, illetve az üzemi kérdéseknek újabb és beható tárgyalására a legközelebbi napokban hívják össze az üzemszervező bizottságot, a további intézkedések előkészítésére. osztály, a Tölgyfa­ utca 10. számú ingatlant pedig azért, mert ott tüdőbeteggondozó inté­zetet létesítene a főváros. A Kiscelli­ út 68. számú ingatlant az Egyesült Keresztény Nem­zeti Liga kéri, hogy az átengedendő telken kul­túr­házat építsen. Viszont a Villányirát 35— 3­9. számú ingatlant a főváros akarja meg­venni a Notre Dame de Sion-rendtől leány­­árváház céljaira. ­— Megoldják a halálsorompók ügyét. A ceglédi vasút átépítésére vonatkozó tanács­kozások, amelyeknek célja tudvalévően az úgynevezett halálsorompók sérelmes ügyének megoldása, már közel két esztendeje folytatják az állami és fővárosi hatóságok. Most már be­fejezett dolog, hogy a vasúti pályát úgy épí­tik át, hogy a töltést megfelelő magasságra emelik és a közúti forgalmat aluljárókon át fogják lebonyolítani. A közigazgatási bejárá­son, amely a jövő hét valamelyik napján tör­ténik meg, a székesfőváros képviselői is jelen lesznek és együtt állapítják meg azokat a módozatokat, amelyekre a vasút átépítésénél figyelemmel kell lenni, így különösen a Besz­­kart átvezetésére vonatkozó megoldást is. Az egész építkezés előreláthatóan 12 millió pen­gőbe kerül, amelynek egy részét a fővárostól kérik az államvasutak. — Kisajátítások. A főváros kisajátítási bizottsága pénteken, április 5-én délelőtt tizen­egy órakor ülést tart. Az ülésen több telek­­kisajátítási ügyet fognak tárgyalni és a ter­vezett kisajátítások különböző fővárosi intéz­mények fejlesztésével, illetőleg kibővítésével függnek össze. Előterjesztést tesz például a HI. ügyosztály a Mányoki­ út 2. számú telek megvétele iránt, amely telekre a Gellért-fürdő fejlesztése céljából van szükség. A Nagydiófa­­utca 12. számú ingatlant a Könégi Műszer­­fem­et­bőre*éra óhajtja raogmml a* ügy. mmmmmmmmmmmmmsmummmmm Budapesti Hírlap Szerda, ijföö április 3.­8*.? Tanulás• Tanítás Az iskola és a tüdővész A tüdőbaj veszedelmének elhárítása érde­kében évtizedek óta áldozunk a haza oltárán. Milliárdokat felemésztő közegészségügyi in­tézményeink tevékenysége ellenére a hivata­los megállapítás szerint aránylag mégis ná­lunk hal meg a legtöbb ember tuberkulózis­ban, úgy, hogy minden negyedik-ötödik ma­gyar a tüdővész áldozata, szóval a tuberku­lózis nagyobb áldozatot követel, mint a leg­véresebb háború. Nemzeti létünk rettenetes rákfenéje ez, amellyel szemben tehetetlenül áll az egyes, a társadalom és csődöt mond maga az államhatalom. Naponta megkondít­­juk a vészharangot, kétségbeesésünkben ren­dezzük már a tüdővészellenes filléreket gyűjtő napokat, körülhordozzuk a véres kardot, fegy­verbe szólítunk a vész ellen minden tényezőt, szólnak már a kereszteshadjáratot toborzó trombiták. E szent cél érdekében toborzandó k­ereszt­ésh­adjáratoknak, kórházaknak, tüdő- és iskolaszanatóriumoknak ellensége nem va­gyok, emésszenek ezek fel bármennyi milliár­­dot, hisz Liebermann Leó dr. megállapításai szerint évente tuberkulózisban 21.000 ma­gyart temetünk, évenként 2.300.000 magyar szenved e kínzó kór karmai között, sőt mi több, nem tudjuk, hogy melyikünk mikor táp­lálja a tuberkulózis bacu­lusait, mert e leg­veszedelmesebb rész állandóan közöttünk él és csiráival 90 százalékunk valamikor, de leg­­többnyire már a gyermekkorban fertőzött. Egészségünk ellen folyton lesben álló, min­dennél rettenetesebb vésszel szemben semmi­féle áldozattól sem szabad visszariadnunk. Tüdőgondozók szaporítását követeljük. Szív­­vel-lélekkel orvosért kiáltunk! Beteg magyar testvéreink gyógyulásáért imádkozunk! De mindhiába, mert folyton temetünk. E mellett gyakran olvassuk, hogy már meglévő egész­ségügyi intézményeinket is alig bírjuk meg­menteni az összeomlástól. E tények összessége adja számba a szót és kérdve­ kérem, várjon a döbbenetes résszel szembe, megtettünk-e mindent, ha csak a mil­liárdokat felemésztő intézményeket akarjuk szaporítani? Avagy talán akadnának egyéb teendőink is, így például az iskola kezdetén belül nem lehetne élőrekeltenünk azt a tu­dást, amely csírájában folytaná el a bajt. Hiszen Liebermann Leó dr. azt mondja, hogy e rettenetes vész bacillusaival legtöbbnyire­ már a gyermekkorban fertőzöttek vagyunk, s ha ez így van, miért nem akarjuk a bajt a kezdet­ kezdetén elfojtani? Klebelsberg Kunó gróf közoktatásügyi miniszterünk a nemzet­gyűlés színe előtt, a tüdővésszel szemben azt mondotta, hogy minden orvost tüdőspecialis­­tává kell képeznünk. A nemzetmentés érde­kében miért volna lehetetlenség e kijelentést megtoldani és azt követelni, hogy képezzük tanítóinkat és tanárainkat legalább annyira tüdőspecialistákká, hogy nyugodt lélekkel bíz­hassuk rájuk az ifjúság tudatos tüdő szellőz­tetését, tüdő edzését, tüdő fejlesztését, a tüdő légzési készségének fokozását, a tüdő levegő­befogadó és elraktározó képességének növelé­sét, lépésről-lépésre haladó, állandó ellenőrzés alatt álló légzési gimnasztikáját, mely a tü­dőbaj, a tüdővész terjedésének egyetlen gátló tényezője. Igazi kultúrállamban az ilyen irányú hala­dásnak nem lehet akadálya, mert csak tanító- és tanárképzésünket kell ebben az irányban sürgősen reformálnunk, hogy azután tanító és tanár tudja az ifjúságot ilyen irányban ne­velni, azaz tudja az ifjúság légzési készségét olyan fokra növelni, hogy az ifjúság jól légző tüdején át az életfenntartás legjelentősebb té­nyezőjéből, az oxigénből minél több jusson az ifjúság vérébe. Iskoláink sajnos nemcsak tü­dővészes gyerekekkel vannak telve, de köztük van a vérszegénységben szenvedők óriási se­rege, amely sereg vagy háromszorta nagyobb, mint maga a tüdővészesek csapata, már­pedig ki merné tagadni, hogy a vérszegénység nem szülő­anyja a tüdővésznek? A száj- és orr­­bántalomban szenvedők száma szintén jóval nagyobb, mint a tüdővészeseké, pedig a leg­több orrbántalom akadálya a helyes légzés­nek és így oka a katasztrofális tüdővésznek. E tagadhatatlan tények a nemzeti lét veszedel­mének megrázó jajkiáltásai, a mi véreinknek, a mi beteg, kis magyarjainknak, iskolás gye­rekeinek a segélykiáltásai, épp azért úgy ér­zem, hogy a kultúrfölényben élő Magyaror­szág iskoláinak hivatásszerűleg kell védenie a reá bízott ifjúságot a döbbenetes nemzeti ve­szedelemmé erősödött tüdővésszel, a vérsze­génységgel, valamint az ezekkel kapcsolatos összes betegségekkel szemben, úgy érzem, hogy ez a reg­sörendő, legf­eljebb nemzet­­süntős fensis* kijelenés. Itt a feladat jelen­­tősebb az írás-olvasás mesterségének a megta­nításánál is. Úgy érzem, hogy a kultúrfölényre törekvő, ezt hirdető Magyarország iskoláinak ezen a téren való elmaradottságát annál ke­­vésbbé sem tűrhetjük, mert a jelzett új irány sürgős megteremtése nem követel milliárdokat, de még csak­ ezreket sem. Óriási tévedés volna ezt a széleskörű felada­tot egyesekre, például csak az iskolaorvosokra bízni. A kitűzött cél a tettek mezejére szó­lítja a tanítórend minden egyes tagját, mert e nemzetmentő tevékenységet sürgősen életre kell keltenünk a leghatározottabb, egyöntetű, tudatos irányelvek alapján éppúgy a legeldu­­godtabb kis tanyai indában, mint a legvi­rágzóbb, a legnépesebb mindkét nemű, minden rendű, rángol szülők gyermekeit nevelő magyar iskolában. Teljes tisztelettel SIMONYI BÉLA, reálgimnáziumi tanár, egyetemi lektor. Nemzetközi tanügyi kongresszus. A Ta­­nítóegyesü­letek Nemzetközi Szövetsége április 6-tól 10-ig tartja meg idei kongresz­­szusát Bellinzonában. A napirenden a kö­vetkező tárgyaik szerepelnek: Tanítókép­zés, tanítók életm­­nyei, az iskola, egyház és állam, az iskola és a népek kiengeszte­­lődése. A Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetségét a kongresszuson Ke­mény Ferenc tankerületi főigazgató kép­viseli. Pálmay Kálmán polgári iskolai szakfel­ügyelő ünneplése. A Kőbányai Egységes Polgári Párthoz Pálmay Kálmán alelnökit polgári iskolai szakfelügyelővé történt ki­nevezése alkalmából 23-án 80 terítékes va­csora keretében meleg ünneplésben része­sítette. A párt nevében Dongó Orbán ügy­vezető­ elnök köszöntötte fel Pálmay Kál­mánt, méltatva 30 éves tanári működését és mindenki által szeretett egyéniségét. Fejér Ottó országgyűlési képviselő a fővá­rosi egységes párt központjának üdvözletét tolmácsolva, a mai magyar tanár hivatá­sát fejtegette. Kleckner Ferenc a Kőbányai Kaszinó, Havas István igazgató a Polgári Iskolai Tanáregyesület, Simon Lajos igaz­gató a budapesti polgári iskolai tantestü­let, Spannberger Alajos elöljáró az elöljá­róság, Majka Vilmos evangélikus lekész az evangélikus egyház, Ács Károly elnök a Rákosfalvai Gazdakör, Mikes Béla tanár a Pálmay volt tantestülete, Kreitler Ágoston tanár a budai tanártestület, Kreizler Sán­dor a Kada­ utcai elemi iskola, Szelényi István adminisztrátor a kőbányai katolikus egyház, Orbán Zoltán elnök a tisztviselő­­telepi egységes pártszervezet, Anghi Ernő társelnök Kőbánya társadalma nevében üd­vözölte az ünnepeltet. Beszéltek még ha­­lolykal Papp Gyula dr. ügyvéd, ki a jelen­lévő Pálmay Lenke főigazgatónőt köszön­tötte fel, Hajós Fülöp tanár és Sajó Sán­dor főigazgató. Az ünnepelt meghatódot­­tan köszönte meg a sok üdvözlést, majd közkívánságnak engedve, mint ismert sza­­valóművész, elszavalta Sajó Sándor „Ma­gyarnak lenni“ című költeményét. Az ün­neplő társaságot a Kiss Károly országos karnagy vezetésével megjelent MÁV ,,Tö­­rekv­és“ dalárdája gyönyörködtette szeb­b­­rrel-szebb dalokkal.­­ Felvétel a Széchenyi Kollégiumba. A Szé­chenyi Kollégiumot fenntartó országos egyesü­let, a­melynek elnöke Ugron Gábor dr. ny. mi­niszter, társelnökei pedig Rubinek­ István dr. és Dési Géza dr. országgyűlési képviselők, s fel­vételt hirdet középiskolai és szakiskolai növen­dékek számára. A kollégium kormányzótanácsa ugyancsak felvételt hirdet a kaposvári Ugrón Gábor fiúnevelőintézetbe is. A kérvényeket a kollégium igazgatóságához (Budapest, VI., Podmaniczky­ utca 41. sz.) kell beadni. IDEGENEK BUDAPESTEN Astoria-szüró: Weisz Willy kereskedő (Bécs), Bárkány Miklós faterm­elő (Kassa), Ozorai Lajos tanár (Temesvár), Bodor József magánzó (Bannes), Krausz Moritz kereskedő (Bécs), Balázs Endre ügyvéd (Kolozsvár), Fodor Sándor mérnök (Kolozsvár), Hoff­mann Adolf kereskedő (Warnsdorf), Kemp­­ler Vilmos tanácsos (Bécs), Weitzenfeld Já­nos föklbirokos (Szabadka), Hegedűs Gyula ügyvéd (Libetbánya). Britannia-szálló: Spitzer Sándor tezt viselő (Eger), Ettnfeld Áron utazó (Pozsony), Schwarz Ottó gyáros (Nagykanizsa), Neu­mann Nándorral magánzó (Debrecen), Mező Ármin kereskedő (Debrecen), Schaffer Dezső gazdász (Nyíregyháza), Beregi Ferenc üzem­vezető (Kemence), Krischtof Marino keres­kedő (Szófia), Laskof Marino kereskedő (Szófia), Herceg Károly dr. kereskedő (Duna­­szerdahely), Klein Vilmos kereskedő (Nagy­várad), Krizsanovics János gyáros (Nyerges­újfalu), Roder Gebhard fogtechnikus (Bécs), Herz Mihály dr. orvos (Cegléd), Hacker Ernő kereskedő (Arad), Kovács Pál malom­­tulajdonos (Békéscsaba), Huszth Jenő tiszt­viselő (Nagybánya), Steinherz Lajos tisztvi­selő (Kecskemét), Halmai Vali magánzó (Zseliz), Fodor Endre művezető (Szolnok), Táncos István pénzügyőrtiszt (Ócsa), Kron­­bach Richfridné magánzó (Berlin), Szi­­xi..­..iSchy Gyula dr. orvos (Varsó), Valuska M­árrzs« utazó (Brürm)* P?*ke»z Sámuel­ke. reskedő (Makó), Grosz Béla dr. ügyvéd (To­­kaj), Ecker László jegyző (Sövény­háza), Ság Lajos dr. ügyvéd (Csongrád), Laubmann­ Alice magánzó (Ausztrália), Kun Ignác ke­­reskedő (Kiskunfélegyháza), Újvári Imre ke­­reskedő (Décs), Farkas Bözsi magánzó (Ka­­posvár), Opalszky Viktor dr. tisztviselő (Ber­­lin), Rumplon Gró tisztviselő (Detroi), Fletscher Vilmos tisztviselő (Berlin), Gold­­mann Lujza magánzó (Krakkó), Everz Hetén táncosnő (Hamburg), Schillinger Lipót ke­­reskedő (Gyula), Stein Lázár dr. ügyvéd (Nagybecskerek), Tornán Kálmán dr. ügy* védjelölt (Miskolc), Waldek Mátyás igazgató (Perjámos), Steiner Oszkár kereskedő (Pécs), Pál Károly igazgató (Szeged), Lampel József kereskedő (Szeged), Izsák Zsigmond keres­kedő (Debrecen), Müller István dr. orvos (Milánó), Weiinmann Béla mérnök (Nagyvá­­rad), Rádiné Ida dr. magánzó (Kiskunfél*­egyháza), Frank Endre dr. ügyvédjelölt (Mis* kolc), Frank Ilus magánzó (Miskolc), Roth­ Gyula gazdálkodó (Árbánd), Bán Klára szí* nésznő (Kassa), Fenyves Zoltán igazgató (Bukarest), Veszprémi Károly cégvezető (Te­­mesvár), Koch Sándor utazó (Szeged). Britannia-szálló: Schwartz Samu kereskedő (Sándorfalva), Jaasz Mária magánzó (Komá­­rom), Poor Béla dr. főügyész (Baja), Hane­ber Zoltán dr. orvos (Pancsova), Weisz Ká­­roly kereskedő (Gyöngyös, Halász László dr ügyvéd (Cegléd), Vajda Izor kereskedő, (Nyírra), Szemere Pál szerkesztő (Bécs), Fel­­senburg Dezső kereskedő (Balassagyarmat), Deutsch Elemér kereskedő (Léva), Székács József vezérigazgató (Orosháza), Altmann Henrik kereskedő (Bécs), Ungár Ernő keres­kedő (Nyíregyháza), Körmendi István száza­­dos (Mátészalka), Ekker László jegyző (Sör­vényháza), Spider Jennő kereskedő (Kecske­­mét), Wö­­itz Pál tisztviselő (Pápa), Kuthy Sándor dr. ügyvéd (Debrecen), Q­uilt Izsó tisztviselő (Simon tornya), Bonda Károly egyetemi rektor­­ (Berlin), Ortl Henrik alezre­des (Troppau), Pfeiffer Ferenc igazgató (Troppau), Bár Frigyes igazgató (Troppau), Lusztig Lipót szállító (Bécs), Königsberg Olga magánzó (Nagyszombat), Hertel Miksa tisztviselő (Olmütz), Patek Richárd igazgató (Brünnn), Lőrinc Gyula kereskedő (Pozsony), Maimer Heléna tisztviselő (Brünn), Ledtner Miksa tisztviselő (Salzburg), Schmolik Alfréd igazgató (Troppau), Gábor Izidor kereskedő (Pozsony), Reisz Vilmos kereskedő (Nagy­­szombat), Hajnal Pál tisztviselő (Szentes), Burger Lipótné magánzó (Kassa), Lusztig István kereskedő (Debrecen), Kostya János ékszerész (Debrecen), Metropol-szálló, Soós Mihály tiszttartó (Pusztakengyel), Fischer Antal birtokos (Zirc), Flamm Ignác magánzó (Tiszafüred), Oroce András főjegyző (Tiszaroff), Kaszás Ferenc­ kereskedő (Gödöllő), Tóth István igazgató (Mosonszentjános), Ganz György kereskedő (Győr), Vitéz Radnay István százados (Kapos­vár), Kemény Béla kereskedő (Szalonta), Sala­mon Béla gyógyszerész (Szigetvár), Boraid Térné hivatalnok (Anensoort), Morgenstein Imre kereskedő (Kéthely), Klein Dezső dr. ügy­véd­ (Nagyvárad), Spitz Antal kereskedő (Nagy­­várad), Rosenbaum Miklós kereskedő (Komá­rom), Schvarcz Béla kereskedő (Komárom), Vodnyánszky Ferenc gazdász (Moson). Palace-száló: Leckenrenter Ernst kereskedő (Nürnberg), Singer Hugó kereskedő (Maribor), Carmieanu Jean dr. ügyvéd (Bukarest), Hercz Heinrich cégvezető (Bécs), Wappenstein Leo­pold kereskedő (Bécs), Zweinenthal Ernst hiva­talnok (Bécs), Altstock Arthur dr. orvos (Dob­ék­a), Eggert Gusztáv kereskedő (Bécs), Grosz Ferdinánd dr. orvos (Munkács), Kolb Arnold kereskedő (Bécs), Munk Arthur kereskedő (Zyvice), Klopper Max igazgató (Bécs), Royal-szálló, Pinkus Wi­ll­im magánzó (San­ Francisko), Göbölyös Irén házt. (Temes­vár), Klein József kereskedő (Makó), Reinitz László dr. orvos (Ungvár), Weisz Jenő mérnök (Tapolcsány), Baker Vilmos jegyző (Komját),­­Szilágyi Béla dr. ügyvéd (Nyitra), Eisler Zsiga kereskedő (Szabadka), Weisz Hermann keres- *­kedő (Bécs), Székely László dr. orvos (Sátoralja­újhely), Prossmitz Izidor kereskedő (Bécs), Hell Béla kereskedő (Selmecbánya), Jagán Ce­cilia házt. (Banska), Wiener Jenő dr. igazgató (Pozsony), Haas Oszkár igazgató (Pozsony), Lebovits Izidor kereskedő (Szatmár), Olaoh Kazl kereskedő (Prága), Miliczer József dr. ügyvéd (Szilágysomlyó), Grosz Hugó igazgató (Békéscsaba), Sárosy Ödön kereskedő (Buka­rest), Fleischmann Fülöp igazgató (Bécs), Ho­henberg Brúnó kereskedő (Bécs), Fényes Jenő dr. ügyvéd (Debrecen), Schnabel Dávid keres­kedő (Bécs), Szabó Gyula kereskedő (Nyitra), Klein Árpád kereskedő (Nyitra), Schmott Ist­vánná házt. (Perkáta), Zeisler Sándor igazgató (Szeged), Kernstock Nándor tanár (Szeged), Fonféder Mózes kereskedő (Békéscsaba), Blu­menthal Pál kereskedő (Gödöllő), Hirsch Oszkár kereskedő (Bécs), Loeb Marcell kereskedő (Strassburg), Klein József kereskedő (Miskolc), Pollák Béla kereskedő (Temesvár), Deutsch József birtokos (Pozsony), Berényi Simon ke­reskedő (Nagybánya), Margulicz Norbert keres­kedő (Bécs), Robert Douglas kereskedő (Lon­don), Kaufer Anton kereskedő (Heregova), Fehér Andor igazgató (Debrecen), Neu László kereskedő (Nagykőrös), Markovics Ignác keres­kedő (Szatmár), Frischmann Ervin gazda (Nagykálló), Sugár Rezső dr. orvos (Buziás), Micsory Charles kereskedő (Batávia), Klein Sámuel birtokos (Ajak), Gajdács Jánosné házt. (Békéscsaba), Mendel Imre kereskedő (Jász­berény), Reich Miklós kereskedő (Kassa), Hers­­kovits Ármin birtokos (Nagymihály), Lichten­stein Leopold kereskedő (Bécs), Görög Gyula dr. ügyvéd (Kassa), Gerlach Marie házt. (Bres­lau), Ofner Pál kereskedő (Bér), Elfer Ignác bérlő (Lucfalva), Chrastecky Friedrich soffőr (Tapolcsány). CÍMEZZE ÚGY A TÁVIRATOT, HOGY­­ címzettet tudakozódás nélkül MEG LEHESSEN TALÁLNI.

Next