Budapesti Hírlap, 1929. június(49. évfolyam, 121–145. szám)
1929-06-18 / 135. szám
4 Budapesti Hírlap Kedd, 1929 június 18. (15. sz.) gazdasági megegyezés révén keressék a közeledést, ami alkalmas lehet arra, hogy a dunai államok újabb csoportosításnak váljanak a kiinduló pontjává. Hogy vezet az út Belgrádból Párizsba? Közreadtuk ezt a cikket, mert beállítása, szndákosan téves adatai és a benne nem is rejlő, hanem kiáltó rosszindulat tipikus példája annak, hogyan dolgozik ellenünk a kisantant. Az a kisantant, amely most azzal a trükkel akarja félrevezetni Európát, hogy szívesen közeledne Magyarországhoz, de hasztalan, mert mi vagyunk azok, akik kihívóan viselkedünk a katonailag és gazdaságilag mennyiségi túlerőben levő szomszédokkal. Hogy ez a vád milyen hazug, azt bizonyítja egymagában aza tény is, hogy valamennyi utódállam közül egyedül a budapesti kormány hajtja végre a békeszerződést az egész vonalon. Kockáztatva ezzel nemcsak az ország biztosságát, hanem a kormány népszerűségét is. Ezzel szemben a prágai, a belgrádi és a bukaresti kormány nemcsak hogy megszegik a békeszerződésnek itt-ott a mi védelmünkre szóló intézkedését, de még el is követi azt az ügyetlenséget, hogy amíg a sajtójuk békülékenységről zeng, ugyanakkor a kisantant-diplomácia harcias demarssal siet megerősíteni a jó viszonyt közöttünk. Erre történt azután, hogy kínos meglepetés érte a kisantantot. Nagy zajjal beharangozott budapesti démazsuk ugyanis rendkívül hideg fogadtatásra talált a nyugati országok sajtójában. És alig ocsúdtak fel ebből a meglepetésből, már megint a sokszor jól bevált rágalomgyártás módszeréhez fordultak. Az egyre gyérülő nyugati lapok közül, amelyek még a kisantant rendelkezésére állanak, most a Petit Párisien, ez a nagypéldányszámú párizsi néplap adott helyet a kisantant „adatainak“. Az első vád a hadkötelezettség. Magyarországon számos külföldi él és mindenki tudja, hogy Magyarországnak csak zsoldoshadserege van és általános hadkötelezettség egyáltalán nincs. Az osztrák-magyar hadseregből anyagot pedig nem is rejthettünk volna el, mert a közös hadsereg hadianyaga a frontokon maradt, amelyek távol estek a mai Magyarország területétől. Ám hogy az elrejtésre nemcsak alkalmunk, de módunk sem volt, azt Belgrádban még jobban tudják, mint Budapesten, hiszen Magyarország nem katonai ellenőrző bizottság működött, amelyet nem mi, hanem a tisztelt túloldal tartott fenn. Ez a bizottság tanúskodik arról is, hogy a magyar kormány az utolsó szögig leszerelt mindent, amit csak előírtak Trianonban. E mellett az is köztudott tény, hogy a zsoldoshadsereg csak ezekben a hónapokban érte el első ízben az engedelmezett létszámot. A hadianyag-gyártásunk is csak ennek a kicsiny katonaságnak a szükségleteire szorítkozik. Az is jellemzi a cikkíró tájékozottságát, hogy Diósgyőrt a Balaton partjára helyezi. Számtalanszor bizonyítottuk be azt is, hogy a leventeszervezet egyszerű népegészségügyi sportra nevelő intézmény, amely a katonai ellenőrző bizottság tudtával, törvény által létesült. Az is tisztáza fantazmagória, hogy Magyarország költségvetésének negyedrészét emésztik föl a honvédelmi ügyek. Új költségvetésünkből látnivaló, hogy csupán tíz százalékot vesz igénybe a honvédelmi tárca. Igaz, ez is nagy összeg, de természetszerűen nagy összegeket emészt föl a zsoldoshadsereg, amelyet éppen Trianon erőszakolt reánk. Ne ijedezzenek tehát Prágában, Belgrádban és Bukarestben, ne lássanak rémeket, qui non sunt. Magyarország kizárólag békés eszközökkel törekszik az elszenvedett igazságtalanság kiküszöbölésére. Abban a nyugodt és biztos tudatban, hogy tisztultabb nemzetközi közvélemény segítségével erre előbb-utóbb sor kerül. Elsősorban a dunavölgyi konszolidáció érdekében. Jogunk és kötelességünk, hogy a világ lelkiismeretétől perújítást követeljünk ■ ......" A magyar munkásság beláthatatlan rajokban vonul be a revízió táborába — A demokrácia, mint a reakció csapdája Herczeg Ferenc nagy beszéde a délvidékiek gyűlésén Herczeg Ferenc revíziós beszédei mint hatalmas felderítő sugárkévék sűrűn rohannak végig a fővárosból a csonka országon és sok mindent tettek már eddig is érthetővé, amit munkás népünk, belső és külső ellenségeink elcsavarásai miatt nem értett meg tisztán. Most már Herczeg meleg és népies beszédei után egész dolgozó társadalmunk minden rétege egymásután jelenti be hazafias csatlakozását a nemzet legnagyobb ügyéhez, a revízióhoz. Tegnapi elnöki beszéde a Délvidéki Otthon közgyűlésén, a Katolikus Kör helyiségeiben közvetetlen hatás és meggyőzés dolgában szinte még korábbi beszédein is túltett. Herczeg, mint maga is délvidéki származású férfi, Temes, Torontál, Arad, Bács, Baranya és Muraköz menekültjei közt testvéri hevüléssel magyarázta meg, hogy belső és külső ellenségeink milyen gyalázatos fogásokkal dolgoznak. Különösen a munkásnépet szeretnék összeveszíteni a nemzeti társadalom többi osztályaival. Úgy tesznek, mint azok a találós képecskék, amelyekből azt kell kikeresni, „hol a macska?“ Ők a „magyar kapitalizmust ellenzik“ ki belőle ellenségül, Herczeg azonban tisztán kifejtette, hogy a Trianon okozta délszláv elnyomás, kapzsiság, földelrablás, határelzárás és drágaságokozás az igazi macska. Ez ellen kell sorakozni a Délvidéki Otthonban is. És emiatt kell Trianon elén perújítást kérni. Igen érdekes és tanulságos része volt a beszédnek az is, amikor kimutatta, hogy ugyanezen elemeknek folytonos és fölösleges demokrácia-követelése is csak éppen ilyen hazug fogás. Arra szolgál, hogy a csonka országban belső viszályokat idézen elő és a trianoni revíziós mozgalmat idebent elgáncsolja. De még ennél is gonoszabb az a törekvés, hogy a nemzetből kikergetett bécsi „emigránsok“ és más hazaáruló elemekből a trianoni mozgalom ellen belső áruló légiót szervezzenek és azokat mint elégedetlen „munkásokat“ szerepeltessék a világ előtt. Mindenkit óva int ezektől a csapdáktól. Érdekes volt az is, amikor az egykor szerb golyótól megsebzett volt horvát bán, Skerletz Iván báró, a délszláv nyomástól szenvedő régi horvát testvéreink sorsával bizonyította, hogy mit jelent a SHS-állam nemzeti egysége és népboldogítása. Az ülést végesvégig délvidéki menekült testvéreink viharos tetszése és tapsa kísérte. Herczeg Ferenc elnöki megnyitója A Délvidéki Otthon vasárnap délelőtt tartotta idei közgyűlését a Katolikus Kör helyiségében. A közgyűlésen Herczeg Ferenc nagyhatású elnöki megnyitóbeszédet mondott. — Lengyelország első felosztása után — mondotta többek közt — mondta egy bölcs pap ,s Európa most a halálos bűn állapotában van.“ A lengyel bűnt jóvátette a történelmi fejlődés, de most a Magyarország ellen elkövetett halálos bűn terheli Európát, de a világháborúban résztvett Amerika lelkét is. Mert napról-napra világosabb lesz, hogy Trianonban nemcsak a magyarok ellen, hanem halálos bűn az igazság ideálja, az emberi civilizáció, a humanizmus, sőt bűn a geográfia törvényei ellen is. A győztes hatalmak, midőn ránk mérték a trianoni kötést, nem mint békeszerzők, hanem mint ítélőbírák jártak el. Döntésüket ők maguk is büntetésnek minősítették, amely büntetésre Magyarország két bűnével szolgált rá: egyik, hogy főokozója volt a háborúinak, másaik, hogy évszázadokon át elnyomta a nemzetiségeket. Amióta a háborús felek lassan visszanyerték a józan ítélőképességüket, nyilvánvalóvá lett, hogy az első vád hamis. Ma már tudja a nemzetközi közvélemény, hogy éppen Magyarország reprezentatív államférfia volt az, aki legszívósabban ellenezte a háborút. A második vádpont még nem tisztázódott teljesen, de az utódállamok kisebbségi politikájának éles árnyékolása mellett mind fényesebben kezd ragyogni az igazság, hogy Kelet-Európában soha még államhatalom nem kormányozta megértőbb lélekkel és enyhébb kézzel a maga kisebbségeit, mint Szent István birodalma. — A trianoni ítélet hamis vádon épült föl, nekünk tehát jogunk és kötelességünk, hogy a világ lelkiismeretétől perújítást követeljünk. — Tisztelt közgyűlés! Mikor az utódállamok páratlan kíméletlenséggel és nehézséggel a maguk javára kihasználták azt a tragikus pillanatot, amelyben a győzelmi mámor elnémította a népek lelkiismeretét és az igazság szavát; mikor Csehország kitolta határait egészen Budapest szomszédságába, Románia birtokába vette a székelységet és az Alföld színmagyar részeit, Szerbia pedig a balkáni hegyekből Szeged falai alá költözött; ezek az államok arra számítottak, hogy Magyarországezentúl állandóan valami erkölcsi pánik, a zsibbasztó tehetetlenség állapotában fog tengődni. Józan ésszel nem tételezhették föl, hogy a magyar közvélemény valaha is bele fog nyugodni ezeréves örökségének csalárd megcsonkításába, bíztak azután a magyar széthúzásban és pártoskodásban, amely nemzeti katasztrófák után egymást vádoló és egymás ellen támadó táborokra szokta bontani a nemzetet. A robbantó anyag, amelyet a Kun Bélaféle kommün vetett a magyar polgárság és a munkásság közé, elegendőnek látszott arra, hogy száz esztendőre is lehetetlenné tegye a nemzet egységes felsorakozását. Hogy menynyire számítottak az osztályellentétekre, mint a magyar erőt paralizáló tényezőre, az kitűnik abból a csökönyösségből, amellyel az utódállamok politikusai Magyarország demokratizálását szokták sürgetni. Ugyan ki hiszi el, hogy Prága, Belgrád vagy Bukarest a szívén hordja a magyar nép egészének, vagy egyik osztályának boldogulását? Nem, ők csak abban reménykednek, hogy a politikai jogkiterjesztéssel járó belső harcok elterelik a magyarság figyelmét a külső veszedelmektől. Ismerve a magyar pártoskodás kíméletlen erejét, abban bíznak, hogy a kisantant szövetségeseket fog nyerni a magyar elégedetlenekben. Mint egykor Mihály havasalföldi vajda, ők is magyar zsoldosokat akarnak toborozni Magyarország ellen. Egy magyar munkásokból alakított idegenlégióról álmodnak, amely cseh, román és szerb zászló alatt őrködik, hogy Magyarország föl ne támadjon újból. A revízióval kapcsolatos újabb események azt bizonyítják, hogy szomszédaink elszámították magukat. A magyar munkásság elkerülte a csapdát és beláthatatlan rajokban vonul be a revízió táborába. A magyar munkásság megértette, hogy az ő veszedelmes ellensége ma nem a magyar munkaadó, hanem az utódállamok farkaséhségű kapitalizmusa, amely elragadta a földünket, az erdőinket, a bányáinkat és velük ezer munkaalkalmat és amely munkaadóstul falja fel a magyar munkást. Megértető, hogy a kisantant belső lényege a militarizmus és az imperializmus — reakció a szó legszorosabb értelmében — és amíg ez az uralom tart, addig Keleteurópában a demokrácia nem egyéb, mint a nyugati nagyhatalmak félrevezetésére irányuló blöff. A polgárok egyenlősége nélkül nincs demokrácia és ki meri állítani, hogy az utódállamok bármelyikében is egyenlő mértékkel mérnek egyrészről a szláv, illetőleg román, másrészről a magyar, illetőleg a német polgárnak? — Tisztelt közgyűlés! Én azt hiszem, minden művelt és jóérzésű polgárember kívánatosnak tartja Magyarország demokratizálását és ennek a fejlődési folyamatnak érdekében kívánatosnak tartja, hogy a magyar munkásság feltétel nélkül és véglegesen ráhelyezkedjék a nemzeti alapra. A magyar demokrácia ügyének az teszi a legnagyobb szolgálatot, aki ma a nemzeti ügy mellé sorakoztatja a népet és a reakció érdekeit szolgálja, aki vissza akarja tartani a munkásosztályt attól, hogy elfogadja a polgárság kinyújtott testvéri jobbját. — Tisztelt közgyűlés! A revíziós hadjárat fegyvere: a felvilágosítás, — az igazság hirdetése. Az igazság fénysugarainak hasonló hatásuk van, mint a napsugaraknak: a napfény megöli a betegséget okozó mikrobákat, az igazság pedig elpusztítja az emberiség szervezetébe becsempészett politikai mérget. Maga a tény, hogy Nyugat-Európában és Észak-Amerikában napról-napra gyarapodik azoknak a száma, akik helyesen ítélik meg a Trianonban teremtetett helyzetet, máris a magyarság javára bizonyos eltolódást okozott déli Kelet-Európa diplomáciai erőviszonyaiban. Minden magyar embernek alkalma nyílhat, hogy kisebb vagy nagyobb munkát végezzen az igazság szolgálatában, és minden magyar embernek kötelessége, hogy vállalja az ilyen munkát. Nekünk, mint a veszélybe jutott hajó legénységének, S. O. S. jelzéseket kell szétröpítenünk a világ négy tája felé. Segítségül kell hívnunk mind az öt a Budapesti Hírlap TELEFONSZÁMAI József 444—04. József 444—0. József 444—06. József 444—07. József 444—08. József 444—09. összeépült modern fürdőközség A reumások és köszvényesek Mekkája 1500 komfortos szoba. Erdő parkok, kirándulóhelyek. Legmodernebb fürdőélet Napi ellátás szobával 6 pengőtől Minden felvilágosítást díjtalanul megküld: Községi elöljáróság, Hávszszentandrás Fürdőidény más 1-től szeptember 80-ig világrészben a béke, a művelődés, az emberiség barátait. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberiség történetében a szellem végül mindig legyőzte a szuronyt, a jog végül mindig legázolta az erőszakot. — Éppen azért mi, szülőföldünkről elüldözött délvidékiek, lelkesedéssel és hálával köszöntjük a magyar szellem és a magyar igazság két nemes bajnokát: Bethlen István grófot, aki a hősi emlékavatáskor mondott monumentális beszédében fényesen és megragadóan tolmácsolta egy jobb sorsra érdemes nép gondolatait és érzéseit, és Walkó Lajos külügyminiszter urat, aki a kisantant legújabb demarsára adott válasza alkalmával minden igaz magyar ember szívéből beszélt. — Ezek előrebocsátása után tisztelettel köszöntöm a megjelent hölgyeket és urakat, különösen üdvözlöm Skerlecz Iván báró úr ő excellenciáját, a nemes és boldogtalan horvát nemzet egykori bánját, és megnyitom a közgyűlést. Skerlecz Iván báró a horvátok üldözéséről Ezután Skerlecz Iván báró, Horvátország volt bánja tartott előadást a horvát kérdésről. — A horvátokban — mondotta — régen élt a vágy nagyobb nemzeti önállóság és nemzeti életük kiterjesztése iránt, de az a nézetem, hogy velünk egyetértésben is kielégülést nyert volna ez a vágy. Nemzeti önállóságukat és annak drága kincseit teljesen elvesztették. A horvátok elkeseredését illusztrálják azok a politikai harcok, amelyek példa nélkül állanak a nemzetek politikai és parlamenti életében és amelyek kulminációja volt az a tavalyi parlamenti lövöldözés, ahol a horvát mozgalom vezére, Bodics István halálosan megsebesült. — Méltó befejezése volt ennek a harcnak az a manifesztum, amely az egész világ előtt bevallotta, hogy az S. H. S.-államnak parlag menti megnyilvánulása lehetetlenné vált s nem maradt más hátra, mint a katonai dektatúra. Ezzel szemben a magyar-horvát együttélés 900 éve alatt Horvátország nemzeti önállóságát és nemzeti institúcióit mindig sértetlenül tartotta meg. Az 1848-i magyar-horvát konfliktust a dinasztia befolyásolta és 68-ban Deák Ferenc bölcsessége megteremtette a horvát kiegyezést, amelynek alapgondolata az volt, hogy Magyarország és Horvátország, mint két egyenlőrangú tényező áll egymás mellett és a kiegyezés Horvátország önállóságát és Magyarországgal szemben való függetlenségét egyaránt megóvta. Horvátországnak külön parlamentje, külön bánja volt, akit a horvátok alkirálynak tekintettek. Ma a horvátoknak nincs bánjuk, nincs országgyűlésük, nincs végrehajtó hatalmuk és provinciális város lett Zágrábból, sőt a nevüket is el akarják tőlük venni. Üldözik a horvátokat, lecsukják és internálják őket s nekünk követelnünk kell, hogy a környező népeknél is az igazság érvényesüljön, az elnyomás és a terror pedig megszűnjék. A bánsági svábok, muraköziek és vendek tiltakozása Lelkes taps fogadta Skerlecz Iván báró előadását, amely után Mészáros Gyula a délvidéki magyarság nevében követelte a revíziót. Ilits Imre dr. ügyvéd a délvidéki magyar svábság nevében szólalt fel. A bánáti svábok is ott küzdöttek — mondotta — Damjanich vörössipkás honvédjei között és • nem lehet az, hogy idegen kéz arasson Bánát rónáin és idegen kéz szedje le a versed szőlőtőkék fürtjeit. (Taps.) Csury Jenő dr. a muraköziek nevében tiltakozott az ellen, hogy a Muraközt elszakították Magyarországtól, míg Némethy Vilmos dr. a vendvidékiek szövetsége nevében hangoztatta, hogy a vendek a visszacsatolástól várnak kenyeret és munkát. A Délvidéki Otthon jelentését Fali Endre dr. főtitkár ismertette, amely után az otthon régi tisztikarát újból megválasztotta a közgyűlés.