Budapesti Hírlap, 1929. június(49. évfolyam, 121–145. szám)

1929-06-18 / 135. szám

4 Budapesti Hírlap Kedd, 1929 június 18. (15­. sz.) gazdasági megegyezés révén keressék a kö­zeledést, ami alkalmas lehet arra, hogy a du­nai államok újabb csoportosításnak váljanak a kiinduló pontjává. Hogy vezet az út Belgrádb­ól Párizsba? Közreadtuk ezt a cikket, mert beállítása, szndákosan téves adatai és a benne nem is rejlő, hanem kiáltó rosszindulat tipikus pél­dája annak, hogyan dolgozik ellenünk a kis­­antant. Az a kisantant, amely most azzal­ a trükkel akarja félrevezetni Európát, hogy szívesen közeledne Magyarországhoz, de hasz­talan, mert mi vagyunk azok, akik kihívóan viselkedünk a katonailag és gazdaságilag mennyiségi túlerőben levő szomszédokkal. Hogy ez a vád milyen hazug, azt bizo­nyítja egymagában az­­a tény is, hogy valamennyi utódállam közül egyedül a buda­pesti kormány hajtja végre a békeszerződést az egész vonalon. Kockáztatva ezzel nemcsak az ország biztosságát, hanem a kormány nép­szerűségét is. Ezzel szemben a prágai, a bel­grádi és a bukaresti kormány nemcsak hogy megszegik a békeszerződésnek itt-ott a mi vé­delmünkre szóló intézkedését, de még el is kö­veti azt az ügyetlenséget, hogy amíg a saj­tójuk békülékenységről zeng, ugyanakkor a kisantant-diplomácia harcias demarssal siet megerősíteni­­ a jó viszonyt közöttünk. Erre történt azután, hogy kínos meglepetés érte a kisantantot. Nagy zajjal beharangozott budapesti démazsuk ugyanis rendkívül hideg fogadtatásra talált a nyugati országok sajtó­jában. És alig ocsúdtak fel ebből a meglepe­tésből, már megint a sokszor jól bevált rága­lomgyártás módszeréhez fordultak. Az egyre gyérülő nyugati lapok közül, amelyek még a kisantant rendelkezésére állanak, most a Petit Párisien, ez a nagypéldányszámú párizsi néplap adott helyet a kisantant „adatainak“. Az első vád a hadkötelezettség. Magyar­­országon számos külföldi él és mindenki tudja, hogy Magyarországnak csak zsoldos­­hadserege van és általános hadkötelezettség egyáltalán nincs. Az osztrák-magyar hadse­regből anyagot pedig nem is rejthettünk volna el, mert a közös hadsereg hadianyaga a frontokon maradt, amelyek távol estek a mai Magyarország területétől. Ám hogy az elrejtésre nemcsak alkalmunk, de módunk sem volt, azt Belgrádban még jobban tud­ják, mint Budapesten, hiszen Magyarország nem katonai ellenőrző­ bizottság működött, amelyet nem mi, hanem a tisztelt túloldal tartott fenn. Ez a bizottság tanúskodik ar­ról is, hogy a magyar kormány az utolsó szögig leszerelt mindent, amit csak előírtak Trianonban. E mellett az is köztudott tény, hogy a zsoldos­hadsereg csak ezekben a hó­napokban érte el első ízben az engedelmezett létszámot. A hadianyag-gyártásunk is csak ennek a kicsiny katonaságnak a szükségle­teire szorítkozik. Az is jellemzi a cikkíró tájékozottságát, hogy Diósgyőrt a Balaton partjára helyezi. Számtalanszor bizonyítot­tuk be azt is, hogy a leventeszervezet egy­szerű népegészségügyi sportra nevelő intéz­mény, amely a katonai ellenőrző­ bizottság tudtával, törvény által létesült. Az is tisztáza fantazmagória, hogy Ma­gyarország költségvetésének negyedrészét emésztik föl a honvédelmi ügyek. Új költ­ségvetésünkből látnivaló, hogy csupán tíz százalékot vesz igénybe a honvédelmi tárca. Igaz, ez is nagy összeg, de természetszerűen nagy összegeket emészt föl a zsoldos­hadse­reg, amelyet éppen Trianon erőszakolt reánk. Ne ijedezzenek tehát Prágában, Belgrád­ban és Bukarestben, ne lássanak rémeket, qui non sunt. Magyarország kizárólag békés eszközökkel törekszik az elszenvedett igaz­ságtalanság kiküszöbölésére. Abban a nyu­godt és biztos tudatban, hogy tisztultabb nemzetközi közvélemény segítségével erre előbb-utóbb sor kerül. Elsősorban a duna­­völgyi konszolidáció érdekében. Jogunk és kötelességünk, hogy a világ lelkiismeretétől perújítást követeljünk ■ ......" A magyar munkásság beláthatatlan rajokban vonul be a revízió táborába — A demokrácia, mint a reakció csapdája Herczeg Ferenc nagy beszéde a délvidékiek gyűlésén Herczeg Ferenc revíziós beszédei mint hatalmas felderítő sugárkévék sűrűn rohan­nak végig a fővárosból a csonka országon és sok mindent tettek már eddig is érthe­tővé, amit munkás népünk, belső és külső ellenségeink elcsavarásai miatt nem értett meg tisztán. Most már Herczeg meleg és népies beszédei után egész dolgozó társadal­munk minden rétege egymásután jelenti be hazafias csatlakozását a nemzet legnagyobb ügyéhez, a revízióhoz. Tegnapi elnöki beszéde a Délvidéki Otthon közgyűlésén, a Katolikus Kör helyiségeiben közvetetlen hatás és meggyőzés dolgában szinte még korábbi beszédein is túltett. Her­czeg, mint maga is délvidéki származású férfi, Temes, Torontál, Arad, Bács, Baranya és Muraköz menekültjei közt testvéri hevü­­léssel magyarázta meg, hogy belső és külső ellenségeink milyen gyalázatos fogásokkal dolgoznak. Különösen a munkásnépet szeret­nék összeveszíteni a nemzeti társadalom többi osztályaival. Úgy tesznek, mint azok a talá­lós képecskék, amelyekből azt kell kike­resni, „hol a macska?“ Ők a „magyar kapi­talizmust ellenzik“ ki belőle ellenségül, Her­czeg azonban tisztán kifejtette, hogy a Tria­non okozta délszláv elnyomás, kapzsiság, föld­elrablás, határelzárás és drágaságokozás az igazi macska. Ez ellen kell sorakozni a Dél­vidéki Otthonban is. És emiatt kell Trianon elén perújítást kérni. Igen érdekes és tanulságos része volt a be­szédnek az is, amikor kimutatta, hogy ugyanezen elemeknek folytonos és fölösleges demokrácia-követelése is csak éppen ilyen ha­zug fogás. Arra szolgál, hogy a csonka or­szágban belső viszályokat idézen elő és a trianoni revíziós mozgalmat idebent elgán­csolja. De még ennél is gonoszabb az a tö­rekvés, hogy a nemzetből kikergetett bécsi „emigránsok“ és más hazaáruló elemekből a trianoni mozgalom ellen belső áruló légiót szervezzenek és azokat mint elégedetlen „munkásokat“ szerepeltessék a világ előtt. Mindenkit óva int ezektől a csapdáktól. Érdekes volt az is, amikor az egykor szerb golyótól megsebzett volt horvát bán, Skerletz Iván báró, a délszláv nyomástól szenvedő régi horvát testvéreink sorsával bizonyította, hogy mit jelent a SHS-állam nemzeti egysége és népboldogítása. Az ülést végesvégig délvidéki menekült test­véreink viharos tetszése és tapsa kísérte. Herczeg Ferenc elnöki megnyitója A Délvidéki Otthon vasárnap délelőtt tar­totta idei közgyűlését a Katolikus Kör helyi­ségében. A közgyűlésen Herczeg Ferenc nagy­hatású elnöki megnyitóbeszédet mondott. — Lengyelország első felosztása után — mondotta többek közt — mondta egy bölcs pap­ ,s Európa most a halálos bűn állapotában van.“ A lengyel bűnt jóvátette a történelmi fejlődés, de most a Magyarország ellen elköve­tett halálos bűn terheli Európát, de a világhá­borúban résztvett Amerika lelkét is. Mert nap­­ról-napra világosabb lesz, hogy Trianon­ban nemcsak a magyarok ellen, hanem halálos bűn az igazság ideálja, az emberi civilizáció, a hu­manizmus, sőt bűn a geográfia törvényei el­len is.­­ A győztes hatalmak, midőn ránk mérték a trianoni kötést, nem mint békeszerzők, ha­nem mint ítélőbírák jártak el. Döntésüket ők maguk is büntetésnek minősítették, amely bün­tetésre Magyarország két bűnével szolgált rá: egyik, hogy főokozója volt a háborúinak, má­saik, hogy évszázadokon át elnyomta a nemzeti­ségeket.­­ Amióta a háborús felek lassan vissza­nyerték a józan ítélőképességüket, nyilván­valóvá lett, hogy az első vád hamis. Ma már tudja a nemzetközi közvélemény, hogy éppen Magyarország reprezentatív államférfia volt az, aki legszívósabb­an ellenezte a háborút.­­ A második vádpont még nem tisztázó­dott teljesen, de az utódállamok kisebbségi politikájának éles árnyékolása mellett mind fényesebben kezd ragyogni az igazság, hogy Kelet-Európában soha még államhatalom nem kormányozta megértőbb lélekkel és enyhébb kézzel a maga kisebbségeit, mint Szent István birodalma. — A trianoni ítélet hamis vádon épült föl, nekünk tehát jogunk és kötelességünk, hogy a világ lelkiismeretétől perújítást követeljünk. — Tisztelt közgyűlés! Mikor az utódálla­mok páratlan kíméletlenséggel és nehézséggel a maguk javára kihasználták azt a tragikus pillanatot, amelyben a győzelmi mámor elné­mította a népek lelkiismeretét és az igazság szavát; mikor Csehország kitolta határait egé­szen Budapest szomszédságába, Románia bir­tokába vette a székelységet és az Alföld szín­magyar részeit,­ Szerbia pedig a balkáni he­gyekből Szeged falai alá költözött; ezek az államok arra számítottak, hogy Magyarország­­ezentúl állandóan valami erkölcsi pánik, a zsi­bbasztó tehetetlenség állapotában fog ten­gődni. Józan ésszel nem tételezhették föl, hogy a magyar közvélemény valaha is bele fog nyugodni ezeréves örökségének csalárd meg­csonkításába, bíztak azután a magyar szét­húzásban és pártoskodásban, amely nemzeti katasztrófák után egymást vádoló és egymás ellen támadó táborokra szokta bontani a nem­zetet.­­ A robbantó anyag, amelyet a Kun Béla­­féle kommü­n vetett a magyar polgárság és a munkásság közé, elegendőnek látszott arra, hogy száz esztendőre is lehetetlenné tegye a nemzet egységes felsorakozását. Hogy meny­nyire számítottak az osztályellentétekre, mint a magyar erőt paralizáló tényezőre, az kitű­nik abból a csökönyösségből, amellyel az utódállamok politikusai Magyarország de­mokratizálását szokták sürgetni. Ugyan ki hiszi el, hogy Prága, Belgrád vagy Bukarest a szívén hordja a magyar nép egészének, vagy egyik osztályának boldogulását? Nem, ők csak abban reménykednek, hogy a politikai jogkiterjesztéssel járó belső harcok elterelik a magyarság figyelmét a külső veszedelmektől. Ismerve a magyar pártoskodás kíméletlen ere­jét, abban bíznak, hogy a kisantant szövetsé­geseket fog nyerni a magyar elégedetlenek­ben. Mint egykor Mihály havasalföldi vajda, ők is magyar zsoldosokat akarnak toborozni Magyarország ellen. Egy magyar munkások­ból alakított idegenlégióról álmodnak, amely cseh, román és szerb zászló alatt őrködik, hogy Magyarország föl ne támadjon újból.­­ A revízióval kapcsolatos újabb esemé­nyek azt bizonyítják, hogy szomszédaink el­számították magukat. A magyar munkásság elkerülte a csapdát és beláthatatlan rajokban vonul be a revízió táborába. A magyar mun­kásság megértette, hogy az ő veszedelmes el­lensége ma nem a magyar munkaadó, hanem az utódállamok farkaséhségű kapitalizmusa, amely elragadta a földünket, az erdőinket, a bányáinkat és velük ezer munkaalkalmat és amely munkaadóstul falja fel a magyar mun­kást. Megértető, hogy a kisantant belső lényege a militarizmus és az imperializmus — reakció a szó legszorosabb értelmében — és amíg ez az uralom tart, addig Keleteurópában a de­mokrácia nem egyéb, mint a nyugati nagy­hatalmak félrevezetésére irányuló blöff. A polgárok egyenlősége nélkül nincs demokrácia és ki meri állítani, hogy az utódállamok bár­melyikében is egyenlő mértékkel mérnek egy­részről a szláv, illetőleg román, másrészről a magyar, illetőleg a német polgárnak? — Tisztelt közgyűlés! Én azt hiszem, min­den művelt és jóérzésű polgárember kívána­tosnak tartja Magyarország demokratizálását és ennek a fejlődési folyamatnak érdekében kívánatosnak tartja, hogy a magyar munkás­ság feltétel nélkül és véglegesen ráhelyezked­jék a nemzeti alapra. A magyar demokrácia ügyének az teszi a legnagyobb szolgálatot, aki ma a nemzeti ügy mellé sorakoztatja a népet és a reakció érdekeit szolgálja, aki vissza akarja tartani a munkásosztályt attól, hogy elfogadja a polgárság kinyújtott test­véri jobbját. — Tisztelt közgyűlés! A revíziós hadjárat fegyvere: a felvilágosítás, — az igazság hir­detése. Az igazság fénysugarainak hasonló hatásuk van, mint a napsugaraknak: a nap­fény megöli a betegséget okozó mikrobákat, az igazság pedig elpusztítja az emberiség szervezetébe becsempészett politikai mérget. Maga a tény, hogy Nyugat-Európában és Észak-Amerikában napról-napra gyarapodik azoknak a száma, akik helyesen ítélik meg a Trianonban teremtetett helyzetet, máris a magyarság javára bizonyos eltolódást okozott déli Kelet-Európa diplomáciai erőviszonyai­ban.­­ Minden magyar embernek alkalma nyíl­hat, hogy kisebb vagy nagyobb munkát vé­gezzen az igazság szolgálatában, és minden magyar embernek kötelessége, hogy vállalja az ilyen munkát. Nekünk, mint a veszélybe jutott hajó legénységének, S. O. S. jelzése­ket kell szétröpítenünk a világ négy tája felé. Segítségül kell hívnunk mind az öt a Budapesti Hírlap TELEFONSZ­Á­MAI­­ József 444—04. József 444—0. József 444—06. József 444—07. József 444—08. József 444—09. összeépült modern fürdőközség A reumások és köszvényesek Mekkája 1500 komfortos szoba. Erdő parkok, kirándulóhelyek. Legmodernebb fürdőélet Napi ellátás szobával 6 pengőtől Minden felvilágosítást díjtalanul megküld: Községi elöljáróság, Hávszszentandrás Fürdőidény má­­s 1-től szeptember 80-ig világrészben a béke, a művelődés, az embe­riség barátait. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberiség történetében a szellem vé­gül mindig legyőzte a szuronyt, a jog végül mindig legázolta az erőszakot. — Éppen azért mi, szülőföldünkről elül­dözött délvidékiek, lelkesedéssel és hálával köszöntjük a magyar szellem és a magyar igazság két nemes bajnokát: Bethlen István grófot, aki a hősi emlékavatáskor mondott monumentális beszédében fényesen és meg­­ragadóan tolmácsolta egy jobb sorsra érde­mes nép gondolatait és érzéseit, és Walkó Lajos külügyminiszter urat, aki a kisantant legújabb demarsára adott válasza alkalmá­val minden igaz magyar ember szívéből be­szélt. — Ezek előrebocsátása után tisztelettel kö­szöntöm a megjelent hölgyeket és urakat, kü­lönösen üdvözlöm Skerlecz Iván báró úr ő excellenciáját, a nemes és boldogtalan hor­vát nemzet egykori bánját, és megnyitom a közgyűlést. Skerlecz Iván báró a horvátok üldözéséről Ezután Skerlecz Iván báró, Horvátország volt bánja tartott előadást a horvát kérdésről. — A horvátokban — mondotta — régen élt a vágy nagyobb nemzeti önállóság és nemzeti életük kiterjesztése iránt, de az a nézetem, hogy velünk egyetértésben is kielégülést nyert volna ez a vágy. Nemzeti önállóságukat és annak drága kincseit teljesen elvesztették. A horvátok elkeseredését illusztrálják azok a politikai harcok, amelyek példa nélkül álla­nak a nemzetek politikai és parlamenti életé­ben és amelyek kulminációja volt az a tavalyi parlamenti lövöldözés, ahol a horvát mozga­lom vezére, Bodics István halálosan meg­sebesült. — Méltó befejezése volt ennek a harcnak az a manifesztum, amely az egész világ előtt bevallotta, hogy az S. H. S.-államnak parlag menti megnyilvánulása lehetetlenné vált s nem maradt más hátra, mint a katonai dek­­tatúra. Ezzel szemben a magyar-horvát együtt­élés 900 éve alatt Horvátország nemzeti ön­állóságát és nemzeti institúcióit mindig sér­tetlenül tartotta meg. Az 1848-i magyar-hor­vát konfliktust a dinasztia befolyásolta és 68-ban Deák Ferenc bölcsessége megterem­tette a horvát kiegyezést, amelynek alapgon­dolata az volt, hogy Magyarország és Horvát­ország, mint két egyenlőrangú tényező áll egymás mellett és a kiegyezés Horvátország önállóságát és Magyarországgal szemben való függetlenségét egyaránt megóvta. Horvátor­szágnak külön parlamentje, külön bánja volt, akit a horvátok alkirálynak tekintettek. Ma a horvátoknak nincs bánjuk, nincs országgyűlé­sük, nincs végrehajtó hatalmuk és provinciális város lett Zágrábból, sőt a nevüket is el akar­ják tőlük venni. Üldözik a horvátokat, lecsuk­ják és internálják őket s nekünk követelnünk kell, hogy a környező népeknél is az igazság érvényesüljön, az elnyomás és a terror pedig megszűnjék. A bánsági svábok, muraköziek és vendek tiltakozása Lelkes taps fogadta Skerlecz Iván báró előadását, amely után Mészáros Gyula a délvidéki magyarság nevében követelte a re­víziót. Il­its Imre dr. ügyvéd a délvidéki magyar svábság nevében szólalt fel. A bá­náti svábok is ott küzdöttek — mondotta — Damjanich vörössipkás honvédjei között és • nem lehet az, hogy idegen kéz arasson Bá­nát rónáin és idegen kéz szedje le a versed szőlőtőkék fürtjeit. (Taps.) Csury Jenő dr. a muraköziek nevében tiltakozott az ellen, hogy a Muraközt elszakították Magyar­­országtól, míg Némethy Vilmos dr. a vend­vidékiek szövetsége nevében hangoztatta, hogy a vendek a visszacsatolástól várnak ke­nyeret és munkát. A Délvidéki Otthon je­lentését Fali Endre dr. főtitkár ismertette, amely után az otthon régi tisztikarát újból megválasztotta a közgyűlés.

Next