Budapesti Hírlap, 1929. október(49. évfolyam, 222–248. szám)
1929-10-01 / 222. szám
Masaryk az önvédelemről A cseh köztársaság elnöke érdekes és hosszú nyilatkozatot adott a Berliner Tageblatt egy képviselőjének. A nyilatkozat kihívja a kommentárt és az ellentmondást, de viszont rendkívül kényes dolog egy államfő nyilatkozatait bírálni. Ellenére annak, hogy ha egyszer egy állam feje leszáll arról a magas polcról, ahol rendesen székel és belevegyül a napi politikába, megjelenik a napisajtó hasábjain, tulajdonképpen nem kívánhatja azoknak az előjogoknak korlátlan élvezetét, amelyeket neki helyzete különben biztosítana. Ez lenne a mi elvi szemponttünk. De ennek errebocsátása mellett igyekszünk szerény bírálatunkat azzal a kímélettel, sőt tisztelettel elmondani, amely egy államfőnek valóban, kijár és amelyet mi szívesen meg is adunk bármely idegen állam fejének is. Masaryk elnök nyilatkozatának egy-két tételével óhajtunk csak foglalkozni, illetőleg azok értékét akarjuk, hogy úgy mondjuk, lejebb szállítani. A tudósító az elnöknek a tiszta magyar területek anneksziójára vonatkozó nyilatkozatából mintegy önhatalmúlag azt a következtetést vonja le, hogy az elnök határkoncessziókra hajlandó. Valóban ezt az elméletet már sokszor hallottuk és mindannyiszor megállapítottuk, hogy itt a cseh taktikának ügyes fogásával állunk szemközti: az elnök, aki nagytekintélyű tudós és pacifista mintegy a „jó fiú“ szerepét játssza a világ közvéleménye előtt. Ő hajlandó Magyarországgal határkiigazításról tárgyalni — ez a vélekedés azután a propaganda szárnyain bejárja az egész világot, azt viszont, hogy az összes többi cseh államférfi és az osztatlan cseh közvélemény ragaszkodik az egész zsákmányhoz, ha még oly barbár módon tart is idegen ajkú állampolgárokat járma alatt, hogy ott valóban senki semmiről sem hajlandó tárgyalni — már nem tudja meg a világ. Mi azonban, bár kellő tisztelettel hallgatjuk a szavakat, illetve értjük azt, amit a tudósító a sorok közé bele akar magyarázni, a legnagyobb tisztelet ellenére sem tudjuk komolyan venni ezeket a nyilatkozatokat — túlságosan jól ismerjük ugyanis a megosztott szerepek játékát. Masaryk elnök továbbá azt állítja, hogy Magyarország már egyszer megtámadta őket 1919-ben. Ha ő Kun Bélát összetéveszti Magyarországgal, ezt legalább is optikai csalódásnak kell minősíteni, azt viszont, hogy a bolsevizmus nacionalista ügy lett volna, itt sajnos senki sem vette észre. Kun Bélát pedig, aki a vörös hadsereget felvidéki előnyomulásában megállította és visszaparancsolta, kétségtelenül tiltakoznék ez ellen a tendenciózus és őt kompromittáló beállítás ellen. Ha a bolsevista Magyaror-szág nacionalista lett volna, akkor valószínűleg nem parancsolták volna vissza a csapatokat, de akkor azután cseh katona hírmondónak sem maradt volta ii a tót földön: ebben az esetben az ma valóban a tótok földje volna. Masaryk elnök továbbá azt állítja, hogy nekik fegyverkezniük kell, mert „mások“ is fegyverkeznek. Reméljük, hogy ezt a nyilatkozatát két szláv szomszédja, az északi és a keleti nem fogja súlyosan rossz néven és provokációnak venni: a három teljesen leszerelt szomszédjára ugyanis az a célzás, hogy „fegyverkeznek“ nem illik rá és csak keservesen ható gúnynak minősíthető. Mély filozófiai tartalmú az ősz elnök fejtegetése az önvédelemről Tolsztojjal szemben, aki az önvédelem teljesen oroszos elgondolását képviseli, azt állítja, hogy ha valaki őt megtámadja és a kettő közül egyiküknek meg kell halni, úgy az ő — Masaryk — véleménye szerint az inkább a másik legyen. Tollsztoj viszont az erkölcs lefegyverző erejében bízva azt vallja, hogy ha nem védekezünk, az megbénítja a támadó karját. A mi hitünk szerint Tolsztojnak igaza van, ha az erkölcsi erőben bízik. De viszont azt is valljuk, hogy cseh szempontból a cseh köztársaság elnökének is igaza van, mert az biztos, hogy aki zsákmánnyal fut és zsákmányt véd, az az erkölcsi erőben nem bízhat; annak a zsákmányát fegyverrel kell védenie még a fegyvertelennel szemben is, még akkor is, ha nem is támadják meg, mert a rossz lelkiismeret csak a fegyverben bízhatik, fegyverre szorul — más védelem hijján. Horthy Miklós kormányzó az erőszakos változtatás és a sötétbeugrás kísérlete ellen MAKÓ, szept. 29. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, vasárnap délelőtt fél 11 órakor különvonatán a városba érkezett, a hősi halottak emlékművének leleplezésére. A kormányzót nagy lelkesedéssel és ünnepléssel fogadta a város közönsége. A fellobogózott Széchenyi téren, az ünnepség színhelyén többezer ember szorongott, a felvonulási útvonalon pedig sűrű sorokban hullámzott a kordon mögött a közönség. A zászlódíszbe öltözött állomáson levente-díszszázad állt. A vármegye és város díszmagyar ruhás előkelősége hatalmas küldöttségben vonult fel, élén Scitovszky Béla belügyminiszterrel, vitéz Purgly Emil főispánnal és Nikelszki Jenő dr. polgármesterrel. A küldöttségben résztvett Urbán Péter báró, Papp Géza báró, Bezdán József püspöki helynök, Thoma László görög-katolikus esperes, Horvay István felsőházi tag, Petrovics György, Urbanics Kálmán, Szabó Zoltán országgyűlési képviselők és még számosan. A jelentkezések megtörténte után a vármegye közönsége nevében vitéz Purgly Emil főispán, a város közönsége nevében pedig Nikelszki Jenő dr. polgármester üdvözölte lelkes szavakkal a kormányzót, aki közvetlen szavakkal válaszolt az üdvözlésre. Ezalatt a főméltóságú asszony az I. osztályú váróterembe ment, ahol vitéz Purgly Emilné, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége makói csoportjának elnöke fogadta és üdvözölte és hatalmas rózsabokrétát nyújtott át neki, majd bemutatta a makói polgári társadalom hölgytagjait. Az üdvözlések lezajlása után a kormányzó négyesfogatra szállt és a városba hajtatott. A Lonovics-sugárúton, a Szegedi utcán és a Széchenyi-téren át haladt a menet, élén festői lovasbandériummal. A hosszú útvonalon ezrével állott a nép és mindvégig lelkesen ünnepelte az államfőt, aki a megyeházára hajtatott és rövid időre visszavonult lakosztályába. Ezalatt a kormányzó felesége Leitovszky Béla belügyminiszter kíséretében a Nagytemplomba ment, ahol szentmisét hallgatott. A szentmisét Glattfelder Gyula Csanádi püspök mondotta. Egynegyed 12 órakor érkezett a kormányzó feleségével és kíséretével a Széchenyi-térre, az ünnepség színhelyére, ahol a tömeg viharos ünnepléssel fogadta. Miután elfoglalta helyét a díszsátorban, a Hiszekegy élénkelésével megkezdődött az ünnepség. Petrovics György dr. országgyűlési képviselő ünnepi beszédet mondott, amelynek végén engedélyt kért a kormányzótól az emlékmű leleplezésére. A kormányzó a következő beszéddel válaszolt: — A hősök, akiknek dicső emlékét ünnepeljük, vérük hullásával mutatták meg, hogy e haza fiaiban évszázadok nehéz küzdelmeitől megedzetten, elevenen, elpusztíthatatlanul él a nemzeti gondolat ereje. Legnagyobb emberi kincsüket, életüket áldozva a hazáért, hősiességükkel az egész világ előtt becsületet szereztek a magyar névnek. — Ez az emlékszobor nemcsak hirdeti nekünk az áldozatos tettek magasztos emlékét, hanem állandóan számonkéri tőlünk, hogy méltók maradtunk-e azokhoz, akik a haza iránti kötelességek önzetlen teljesítésének szent örökségét hagyták reánk. Akkor a haza önfeláldozást követelt, ma csak áldozatokat, akkor mindent kockáratevő bátorsággal kellett becsületet szerezni a magyar névnek, ma kitartó, szívós munkával. Csak az közeledhet méltóan, nyugodt, férfias öntudattal ehhez az emlékszoborhoz, csak az mondhatja el magáról, hogy a hősökkel szemben megtette a kötelességét, aki erejéhez és tehetségéhez mérten kiveszi részét azokból az áldozatokból és abból a munkából, amely fajunk jövőjének újramegalapozásához vezet. Hogy e munkában a kezdet mérhetetlen nehézségeit sikerült leküzdenünk, azt annak köszönhetjük, hogy egy hatalmas politikai párt lehetővé tette a kormányzat állandóságát. Az ország helyzete még ma is túlságosan nehéz ahhoz, hogy a jelenlegi állapoton erőszakosan változtatni akarjunk és a sötétbeugrást megkockáztathassuk. Ha a munkásság soraiból kiemelkedik majd egy-egy MacDonald, Henderson és Snowden, akikben meglesz a szükséges képzettség, tehetség, széles látókör és szilárd jellem, akik átérezve fajuk és hazájuk érdekeit, azok mellett erős nemzeti érzéssel és elszánt bátorsággal szállnak síkra, mint az angol munkásság e nagy vezérei tették azt Hágában, akkor nyugodt lelkiismerettel lehet őket is a kormányzás aktív részeseivé tenni. — A falu népe, fajunk gerince, ereje, ősforrása, akikkel egynek érzem magam vágyaikban, reményeikben, haladásra való törekvéseikben és a magyar föld szeretetében. Remélem, hogy sohasem fognak áldozatul esni olyan törekvéseknek, amelyek végeredményben arra irányulnak, hogy őket nemzeti mivoltukból kiforgassák. Maradjanak ők továbbra is, büszkék és magyarok, úgy mint eddig, fogjanak kezet ezentúl is azzal a történelmi középosztállyal, amely ezer éven keresztül irányította ennek az országnak sorsát és amely vele együtt van hivatva ezentúl is a nemzetnek irányt adni. Ha valaha valamely felforgató irányzatnak sikerül bennünk a magyarság egyetemes érdekeinek átérzését megingatni és őket nemzeti érzésükből kivetkőztetni, — akkor vége Magyarországnak! — A nagy magyar múlt és a hősök kiontott vére mindnyájunkat arra kötelez, hogy tántoríthatatlanul kitartsunk ama szent eszmék mellett, melyek a magyarságot egy évezred viharai között megóvták a pusztulástól. A hősök iránt érzett kegyelettől áthatva, a hősök iránti kötelességeket mélyen átérezve, készséggel adom meg az engedélyt az emlékmű leleplezésére. A kormányzó beszéde során többször hangzott fel a tömeg helyeslése, éljenzése, a beszéd végén pedig a közönség hosszantartó ünneplésben és éljenzésben részesítette az államfőit. Nikelszki Jenő polgármester lépett ezután a szónoki emelvényre és lendületes beszéd keretében a város közönsége nevében átvette gondozásra az emlékművet. Az első koszorút a kormányzó nevében Koós Miklós dr. alezredes, első szárnysegéd helyezte a szobor talapzatára, majd a polgármester a város, Hervay István dr. a felsőház, Szabó Zoltán országgyűlési képviselő a képviselőház, Scitovszky Béla belügyminiszter a kormány, Kubitnyi Gyula altábornagy a honvédség koszorúját helyezte el. Egymásután járultak ezután a küldöttégek a szoborhoz és elhelyezték koszorúikat. Az ünnepséget a Himnusz eléneklése fejezte be. A kormányzó ezután a közönség ünneplése közben a városházára hajtatott és visszavonult lakosztályába, a főméltóságú asszony pedig a vármegyeház közgyűlési termébe ment, ahol vitéz Purgly Emilné bemutatta neki a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének tagjait. Délután egy órakor a mákói Urikaszinóban százhúszterítékes díszebéd volt, amelyen vitéz Purgly Emil főispán köszöntötte föl a kormányzót, akit az ebéd résztvevői ismételten lelkes ünneplésben részesítettek. A díszebéd után a kormányzó és felesége ismét a vármegyeházára hajtatott és rövid időre visszavonult lakosztályába, majd fél 4 órakor autón kiment a marosparti leventepályára, ahol megtekintette a leventeversenyt. A pálya bejáratánál a kormányzót Gachal János leventeoktató, a főméltóságú asszonyt Tarnay Kornélia, az alispán leánya fogadta és üdvözölte. Mind a ketten bokrétát nyújtottak át a magas vendégeknek A kormányzó hosszú ideig szemlélte a versenyt, majd fél 5 órakor a vasúti állomásra hajtatott és visszautazott Budapestre, ahová este 9 órakor érkezett meg. divatos és elegáns, ha a kelme minősége elsőrangú, színárnyalata ízléses, mintázata hatásában egyszerű és előkelő, favorizált és legválogatottabb férfiöltöny-, köpeny- és télikabátkelme különlegességei, Angla és Skócia legnemesebb termékei, rendkívüli választékban állanak az úriközönség rendelkezésére. •• IV. Petőfi Sándor u. 20 A szocialisták A szociáldemokraták lapja, a Népszava ma, késő éjjel megküldte a lapoknak, köztük a Budapesti Hírlapnak is holnapi vezércikkének szövegét. Ebben többek között foglalkozik Bethlen István gróf miniszterelnök nyilatkozatának a szociáldemokratákra vonatkozó kijelentéseivel. A miniszterelnök, mint másutt közöljük, említést tesz a szocialistákkal folyt megbeszélésére és hozzáteszi: " Ezeknek a megbeszéléseknek a nyomán már a legközelebbi jövőben olyan tények mutatkoznak, amelyek, azt hiszem, alkalmasak lesznek arra, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt a maga külföldi összeköttetéseit Magyarország nagy érdekeiért szintén érvényesítse-A Népszava említett vezércikke most megismétli, hogy a miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen miket mondtak a szocialisták. Világosan kihámozható követelések a következők: 1. Amnesztiát az elítélteknek. 2. Szabad hazatérést a szocialista, továbbá 3. a Károlyi-forradalomban részes polgári emigránsoknak. 4. Általános, titkos választójogot. A cikknek ez a része így végződik: — Mert csak így lehet beszélni arról, hogy a lekötözött, háttérbe szorított, cselekvőképességükben korlátozott, szabad érvényesülésükben meggátolt népi energiák felszabaduljanak és az ország igazságáért és haladásáért harcba vihetők legyenek. Mint említettük, a cikkből nem tűnik ki teljes világossággal, hogy a lap csupán egy beszélgetés anyagát adja-e vissza, vagy a szocialisták feltételeit közli-e, amelyeknek fejében hajlandók lennének hazájuk érdekében megtenni, ami tőlük telik. Képviselői beszámoló Nagyszokolyról jelentik: Dencz Ákos dr., a tamásii választókerület képviselője, vasárnap tartotta beszámolóját Nagyszokolyban és Magyarkesziben. Beszámolójában részletesen kitért az elmúlt ciklus politikai eseményeire, különösen bőven foglalkozott a gazdasági nehéz helyzettel, főleg pedig a hitelproblémával. Tovább folyik az angol arany Franciaországba LONDON, szept. 30. Ma újabb 252.000 font értékű aranyat ezárítottak Angliából Francaországba.