Budapesti Hírlap, 1929. október(49. évfolyam, 222–248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

Masaryk az önvédelemről A cseh köztársaság elnöke érdekes és h­osszú nyilatkozatot adott a Berliner Tageblatt egy képviselőjének. A nyilat­kozat kihívja a kommentárt és az ellent­mondást, de viszont rendkívül kényes dolog egy államfő nyilatkozatait bírálni. Ellenére annak, hogy ha egyszer egy állam feje leszáll arról a magas polcról, ahol rendesen székel és belevegyül a napi politikába, megjelenik a napisajtó ha­sábjain, tulajdonképpen nem kívánhatja azoknak az előjogoknak korlátlan élve­zetét, amelyeket neki helyzete különben biztosítana. Ez lenne a mi elvi szempont­­tünk. De ennek errebocsátása mellett igyekszünk szerény bírálatunkat azzal a kímélettel, sőt tisztelettel elmondani, amely egy államfőnek valóban, kijár és amelyet mi szívesen meg is adunk bár­mely idegen állam fejének is. Masaryk elnök nyilatkozatának egy-két tételével óhajtunk csak foglalkozni, ille­tőleg azok értékét akarjuk, hogy úgy mondjuk, lejebb szállítani. A tudósító az elnöknek a tiszta magyar területek annek­­sziójára vonatkozó nyilatkozatából mint­egy önhatalmúlag azt a következtetést vonja le, hogy az elnök határkoncessziókra hajlandó. Valóban ezt az elméletet már sokszor hallottuk és mindannyiszor meg­állapítottuk, hogy itt a cseh taktikának ügyes fogásával állunk szemközti: az el­nök, aki nagytekintélyű tudós és paci­fista mintegy a „jó fiú“ szerepét játssza a világ közvéleménye előtt. Ő hajlandó Magyarországgal határkiigazításról tár­gyalni — ez a vélekedés azután a propa­ganda­ szárnyain bejárja az egész világot, azt viszont, hogy az összes többi cseh ál­lamférfi és az osztatlan cseh közvélemény ragaszkodik az egész zsákmányhoz, ha még oly barbár módon tart is idegen ajkú állampolgárokat járma alatt, hogy ott valóban senki semmiről sem hajlandó tárgyalni — már nem tudja meg a világ. Mi azonban, bár kellő tisztelettel hall­gatjuk a szavakat, illetve értjük azt, amit a tudósító a sorok közé bele akar magyarázni, a legnagyobb tisztelet elle­nére sem tudjuk komolyan venni ezeket a nyilatkozatokat — túlságosan jól is­merjük ugyanis a megosztott szerepek játékát. Masaryk elnök továbbá azt állítja, hogy Magyarország már egyszer megtá­­madta őket 1919-ben. Ha ő Kun Bélát összetéveszti Magyarországgal, ezt leg­alább is optikai csalódásnak kell minő­síteni, azt viszont, hogy a bolsevizmus nacionalista ügy lett volna, itt sajnos senki sem vette észre. Kun Bélát pedig, aki a vörös hadsereget felvidéki előnyo­mulásában megállította és visszaparan­csolta, kétségtelenül tiltakoznék ez ellen a tendenciózus és őt kompromittáló be­állítás ellen. Ha a bolsevista Magyaror-­szág nacionalista lett volna, akkor való­színűleg nem parancsolták volna vissza a csapatokat, de akkor azután cseh ka­tona hírmondónak sem maradt volta ii a tót földön: ebben az esetben az ma valóban a tótok földje volna. Masaryk elnök to­vábbá azt állítja, hogy nekik fegyverkez­niük kell, mert „mások“ is fegyverkez­nek. Reméljük, hogy ezt a nyilatkozatát két szláv szomszédja, az északi és a keleti nem fogja súlyosan rossz néven és provo­kációnak venni: a három teljesen leszerelt szomszédjára ugyanis az a célzás, hogy „fegyverkeznek“ nem illik rá és csak ke­servesen ható gúnynak minősíthető. Mély filozófiai tartalmú az ősz elnök fejtegetése az önvédelemről Tolsztojjal szemben, aki az önvédelem teljesen oro­szos elgondolását képviseli, azt állítja, hogy ha valaki őt megtámadja és a kettő közül egyiküknek meg kell halni, úgy az ő — Masaryk — véleménye szerint az inkább a másik legyen. Tollsztoj vi­szont az erkölcs lefegyverző erejében bízva azt vallja, hogy ha nem védeke­zünk, az megbénítja a támadó karját. A mi hitünk szerint Tolsztojnak igaza van, ha az erkölcsi erőben bízik. De viszont azt is valljuk, hogy cseh szempontból a cseh köztársaság elnökének is igaza van, mert az biztos, hogy aki zsákmánnyal fut és zsákmányt véd, az az erkölcsi erőben nem bízhat; annak a zsákmányát fegy­verrel kell védenie még a fegyvertelen­nel szemben is, még akkor is, ha nem is támadják meg, mert a rossz lelkiismeret csak a fegyverben bízhatik, fegyverre szorul — más védelem­ hijján. Horthy Miklós kormányzó az erőszakos változtatás és a sötétbeugrás kísérlete ellen MAKÓ, szept. 29. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyar­­ország kormányzója, vasárnap délelőtt fél 11 órakor különvonatán a városba érkezett, a hősi halottak emlékművének leleplezésére. A kormányzót nagy lelkesedéssel és ünneplés­sel fogadta a város közönsége. A fellobogó­zott Széchenyi­ téren, az ünnepség színhelyén többezer ember szorongott, a felvonulási út­vonalon pedig sűrű sorokban hullámzott a kordon mögött a közönség. A zászlódíszbe öltözött állomáson levente-díszszázad állt. A vármegye és város díszmagyar­ ruhás előkelő­sége hatalmas küldöttségben vonult fel, élén Scitovszky Béla belügyminiszterrel, vitéz Purgly Emil főispánnal és Nikelszki Jenő dr. polgármesterrel. A küldöttségben részt­­vett Urbán Péter báró, Papp Géza báró, Bezdán József püspöki helynök, Thoma László görög-katolikus esperes, Horvay Ist­ván felsőházi tag, Petrovics György, Urba­­nics Kálmán, Szabó Zoltán országgyűlési képviselők és még számosan. A jelentkezések megtörténte után a vár­megye közönsége nevében vitéz Purgly Emil főispán, a város közönsége nevében pedig Nikelszki Jenő dr. polgármester üdvözölte lelkes szavakkal a kormányzót, aki közvet­len szavakkal válaszolt az üdvözlésre. Ezalatt a főméltóságú asszony az I. osz­tályú váróterembe ment, ahol vitéz Purgly Emilné, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szö­vetsége makói csoportjának elnöke fogadta és üdvözölte és hatalmas rózsabokrétát nyúj­tott át neki, majd bemutatta a makói pol­gári társadalom hölgytagjait. Az üdvözlések lezajlása után a kormányzó négyesfogatra szállt és a városba hajtatott. A Lonovics-sugárúton, a Szegedi­ utcán és a Széchenyi-téren át haladt a menet, élén fes­tői lovasbandériummal. A hosszú útvonalon ezrével állott a nép és mindvégig lelkesen ünnepelte az államfőt, aki a megyeházára hajtatott és rövid időre visszavonult lakosz­tályába. Ezalatt a kormányzó felesége Lei­­tovszky Béla belügyminiszter kíséretében a Nagytemplomba ment, ahol szentmisét hall­gatott. A szentmisét Glattfelder Gyula Csa­nádi püspök mondotta. Egynegyed 12 órakor érkezett a kormányzó feleségével és kíséretével a Széchenyi-térre, az ünnepség színhelyére, ahol a tömeg viha­ros ünnepléssel fogadta. Miután­ elfoglalta helyét a díszsátorban, a Hiszekegy élénkelé­­sével megkezdődött az ünnepség. Petrovics György dr. országgyűlési képvi­selő ünnepi beszédet mondott, amelynek vé­gén engedélyt kért a kormányzótól az emlék­mű leleplezésére. A kormányzó a következő beszéddel vála­szolt: — A hősök, akiknek dicső emlékét ünnepeljük, vérük hullásával mutatták meg, hogy e haza fiaiban évszázadok nehéz küzdelmeitől megedzetten, eleve­nen, elpusztíthatatlanul él a nemzeti gondolat ereje. Legnagyobb emberi kin­csüket, életüket áldozva a hazáért, hő­siességükkel az egész világ előtt becsü­letet szereztek a magyar névnek. — Ez az emlékszobor nemcsak hirdeti nekünk az áldozatos tettek magasztos emlékét, hanem állandóan számonkéri tőlünk, hogy méltók maradtunk-e azok­hoz, akik a haza iránti kötelességek ön­zetlen teljesítésének szent örökségét hagyták reánk. Akkor a haza önfelál­dozást követelt, ma csak áldozatokat, akkor mindent kockáratevő bátorság­gal kellett becsületet szerezni a ma­gyar névnek, ma kitartó, szívós mun­kával. Csak az közeledhet méltóan, nyu­godt, férfias öntudattal ehhez az emlék­­szoborhoz, csak az mondhatja el magá­ról, hogy a hősökkel szemben megtette a kötelességét, aki erejéhez és tehetsé­géhez mérten kiveszi részét azokból az áldozatokból és abból a munkából, amely fajunk jövőjének újramegalapo­­zásához vezet.­­ Hogy e munkában a kezdet mér­hetetlen nehézségeit sikerült leküzde­­nünk, azt annak köszönhetjük, hogy egy hatalmas politikai párt lehetővé tette a kormányzat állandóságát. Az ország helyzete még ma is túlságosan nehéz ahhoz, hogy a jelenlegi állapoton erőszakosan változtatni akarjunk és a sötétbeugrást megkockáztathassuk. Ha a munkásság soraiból kiemelkedik majd egy-egy MacDonald, Henderson és Snowden, akikben meglesz a szükséges képzettség, tehetség, széles látókör és szilárd jellem, akik átérezve fajuk és hazájuk érdekeit, azok mellett erős nemzeti érzéssel és elszánt bátorsággal szállnak síkra, mint az angol munkás­ság e nagy vezérei tették azt Hágában, akkor nyugodt lelkiismerettel lehet őket is a kormányzás aktív részeseivé tenni. — A falu népe, fajunk gerince, ereje, ősforrása, akikkel egynek érzem ma­gam vágyaikban, reményeikben, hala­dásra való törekvéseikben és a magyar föld szeretetében. Remélem, hogy soha­sem fognak áldozatul esni olyan törek­véseknek, amelyek végeredményben arra irányulnak, hogy őket nemzeti mi­voltukból kiforgassák. Maradjanak ők továbbra is, büszkék és magyarok, úgy mint eddig, fogjanak kezet ezentúl is azzal a történelmi középosztállyal, amely ezer éven­ keresztül irányította en­nek az országnak sorsát és amely vele együtt van hivatva ezentúl is a nemzet­nek irányt adni. Ha valaha valamely felforgató irányzatnak sikerül bennünk a magyarság egyetemes érdekeinek át­­érzését megingatni és őket nemzeti ér­zésükből kivetkőztetni, — akkor vége Magyarországnak! — A nagy magyar múlt és a hősök kiontott vére mindnyájunkat arra kö­telez, hogy tántoríthatatlanul kitart­sunk ama szent eszmék mellett, melyek a magyarságot egy évezred viharai kö­zött megóvták a pusztulástól. A hősök iránt érzett kegyelettől áthatva, a hő­sök iránti kötelességeket mélyen át­érezve, készséggel adom meg az enge­délyt az emlékmű leleplezésére. A kormányzó beszéde során többször hang­zott fel a tömeg helyeslése, éljenzése, a beszéd végén pedig a közönség hosszantartó ünnep­lésben és éljenzésben részesítette az államfőit. Nikelszki Jenő polgármester lépett ezután a szónoki emelvényre és lendületes beszéd ke­retében a város közönsége nevében átvette gondozásra az emlékművet. Az első koszorút a kormányzó nevében Koós Miklós dr. alezredes, első szárnysegéd helyezte a szobor talapzatára, majd a polgár­­mester a város, Hervay István dr. a felsőház, Szabó Zoltán országgyűlési képviselő a kép­viselőház, Scitovszky Béla belügyminiszter a kormány, Kubitnyi Gyula altábornagy a hon­védség koszorúját helyezte el. Egymásután járultak ezután a küldöttégek a szoborhoz és elhelyezték koszorúikat. Az ünnepséget a Himnusz eléneklése fejezte be. A kormányzó ezután a közönség ünneplése közben a városházára hajtatott és vissza­vonult lakosztályába, a főméltóságú asszony pedig a vármegyeház közgyűlési termébe ment, ahol vitéz Purgly Emilné bemutatta neki a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet­ségének tagjait. Délután egy órakor a mákói Urikaszinó­­ban százhúszterítékes díszebéd volt, amelyen vitéz Purgly Emil főispán köszöntötte föl a kormányzót, akit az ebéd résztvevői ismétel­ten lelkes ünneplésben részesítettek. A díszebéd után a kormányzó és felesége ismét a vármegyeházára hajtatott és rövid időre visszavonult lakosztályába, majd fél 4 órakor autón kiment a marosparti levente­­pályára, ahol megtekintette a leventeversenyt. A pálya bejáratánál a kormányzót Gachal János leventeoktató, a főméltóságú asszonyt Tarnay Kornélia, az alispán leánya fogadta és üdvözölte. Mind a ketten bokrétát nyúj­tottak át a magas vendégeknek A kormányzó hosszú ideig szemlélte a ver­senyt, majd fél 5 órakor a vasúti állomásra hajtatott és visszautazott Budapestre, ahová este 9­ órakor érkezett meg. divatos és elegáns, ha a kelme minősége elsőrangú, szín­­árnyalata ízléses, mintázata hatásában egyszerű és előkelő, favorizált és legválogatottabb férfiöltöny-, köpeny- és téli­­kabátkelme különlegességei, Angla és Skócia legnemesebb termékei, rendkívüli válasz­tékban állanak az úriközönség rendelkezésére. •• IV. Petőfi Sándor­ u. 20 A szocialisták A szociáldemokraták lapja, a Népszava ma, késő éjjel megküldte a lapoknak, köztük a Budapesti Hírlapnak is holnapi vezércikké­nek szövegét. Ebben többek között foglalko­zik Bethlen István gróf miniszterelnök nyi­latkozatának a szociáldemokratákra vonatkozó kijelentéseivel. A miniszterelnök, mint másutt közöljük, említést tesz a szocialistákkal folyt megbeszélésére és hozzáteszi: " Ezeknek a megbeszéléseknek a­ nyomán már a legközelebbi jövőben olyan tények mu­tatkoznak, amelyek, azt hiszem, alkalmasak lesznek arra, hogy a magyarországi szociál­demokrata párt a maga külföldi összekötte­téseit Magyarország nagy érdekeiért szintén érvényesítse-A Népszava említett vezércikke most meg­ismétli, hogy a miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen miket mondtak a szocialisták. Világosan kihámozható követelések a követ­kezők: 1. Amnesztiát az elítélteknek. 2. Sza­bad hazatérést a szocialista, továbbá 3. a Károlyi-forradalomban részes polgári emig­ránsoknak. 4. Általános, titkos választójogot. A cikknek ez a része így végződik: — Mert csak így lehet beszélni arról, hogy a lekötözött, háttérbe szorított, cselekvőké­pességükben korlátozott, szabad érvényesülé­sükben meggátolt népi energiák felszabadul­janak és az ország igazságáért és haladá­sáért harcba vihetők legyenek. Mint említettük, a cikkből nem tűnik ki teljes világossággal, hogy a lap csupán egy beszélgetés anyagát adja-e vissza, vagy a szocialisták feltételeit közli-e, amelyeknek fe­jében hajlandók lennének hazájuk érdekében megtenni, ami tőlük telik. Képviselői beszámoló Nagyszokolyról jelentik: Dencz Ákos dr., a tamásii választókerület képviselője, vasár­nap tartotta beszámolóját Nagyszokolyban és Magyarkesziben. Beszámolójában részletesen kitért az elmúlt ciklus politikai eseményeire, különösen bőven foglalkozott a gazdasági ne­héz helyzettel, főleg pedig a hitelproblémával. Tovább folyik az angol arany Franciaországba LONDON, szept. 30. Ma újabb 252.000 font értékű aranyat ezárítottak Angliából Francao­rszágba.

Next