Budapesti Hírlap, 1929. október(49. évfolyam, 222–248. szám)

1929-10-06 / 227. szám

zamatokra, amelyek arról tanúskodnak, hogy a honalapító magyarokban nem csekély diplo­máciai ügyesség volt még, a magyar nemzet nemzetközi jogi problémái azonban a keresz­ténység felvételekor domborodtak ki. Szent István a pápától kért koronát, hogy az ország szuverenitását sem Bizánc, sem a német biro­dalom fennhatósága ne csökkenthesse. A későbbi évszázadok történetének áttekin­tése során hangsúlyozta az előadó, hogy sem Zsigmond király német császársága nem érin­tette a magyar korona függetlenségét és nem kapcsolta össze más országokéval, sem Mátyás királynak, mint Csehország birodalmi herce­gének hűségesküje, nem érintette az ország szuverenitását, mert Mátyás nem mint magyar király tett hűségesküt III. Frigyesnek. A hely­zet megváltozott, ha nem is jogi szempontból, de a hatalmi egyensúly szempontjából, ami­kor Mohács után a Habsburg-dínasztiát hív­ták meg a trónra­. A három részre szakított ország nyugati harmada nem volt a­bban a helyzetben, hogy a maga politikáját érvénye­síthesse az akkori legnagyobb hatalom urainál. Az erdélyi magyarság a Magas Portával való érintkezése során számos próbáját adta diplomáciai ügyességének. A vallásháború, függetlenségi harcok és a Rákóczi-féle felkelés ismertetése után az elő­adó utalt arra, hogy Rákóczi leveretésekor is győztes maradt, mert a békekötés az uralkodó­házzal helyreállította Szent István koronájá­nak függetlenségét, bár igaz, hogy Erdély el­vesztette különállóságát nemzetközi jogi te­kintetben. Ezek után áttért Apponyi gróf a pragma­tika szankció előzményeinek és lényegének ismertetésére. Hangsúlyozta, hogy az Ausz­triával ilyenformán létrejött perszonális unió semmilyen tekintetben sem változtatta meg Magyarország nemzetközi helyzetét abban a tekintetben, hogy milyen jogok illetnek meg egy független nemzetet. Kétségtelen azonban, hogy a közös és kölcsönös védelem kötelezett­sége implicite módosítja e jogok gyakorlását. Minden hatalom függetlenségét korlátozzák azok a szerződések, amelyeket megkötött, az ilyen korlátozások tehát teljesen összhangban állanak a jogi személy függetlenségével, annál is inkább, mert ezeket az ország maga szaba­don vállalta. Hibáztatja viszont, hogy az or­szág képviselőiben a török veszedelem meg­szeizése óta nem volt meg a kelő érdeklődés a külügyek irá­nt. A továbbiakban áttekintette Apponyi gróf a XIX. század elején megindult evolúciót, majd a 48-as események rövid vázolása után behatóan tárgyalta az 1867-ik­i XII. törvény­cikk rendelkezéseit, különösen kiterjeszkedve a delegációk működésére és jogkörére. Itt is kiemelte, hogy magyar közjogi szempontból a kiegyezéssel nem változott meg Magyarország nemzetközi jogi szuverenitásának elve, amikor ebből eredő funkcióit az osztrák tartományok képviseletével szolidárisan gyakorolta. A két különálló nemzetközi jogi személy, Ausztria és Magyarország minden nemzetközi aktusát külön-külön ratifikálta mindegyik állam tör­vényhozása, minthogy közös törvényhozó­szerve nem is volt. A diplomáciai akadémia élén áll ez idő sze­rint Franciaország szentszéki nagykövete, aki fiatal diplomata korában mint budapesti kon­zul, lelkes és tapintatos működésével Magyar­­országon figyelemreméltó szimpátiát ébresz­tett Franciaország iránt s aki kivételes hitel­nek örvendett már akkor saját kormányánál. Hangoztatja, hogy a jogfolytonosság a nemzeti energiák egyik legfontosabb forrása s ezért szem előtt kell tartani, hogy Magyar­­ország nemzetközi jogi személyisége törvény szerint sohasem szakadt meg. A továbbiakban tájékoztatta Apponyi gróf hallgatóságát a 67-es kiegyezést követő gaz­dasági és kulturális föllendülésről, majd Fe­renc József uralkodásáról tett néhány meg­jegyzést. Ezek után áttért annak megvilágí­tására, hogy Magyarország nemzetközi hely­zetét a békeszerződések, főképpen a trianoni szerződés hogyan állapították meg. A trianoni békeszerződés V. része eltörli Magyarország minden szabadságát, minden szuverenitását katonai rendszere, vagyis hon­védelme tekintetében, utolsó cikke pedig megteremti az állandó invesztigáció jogát, amelyet a Nemzetek Szövetségének tanácsa minden alkalommal gyakorolhat, amikor csak jónak látja.­­ A békeszerződés VIII. részében kifeje­zetten ki van mondva, hogy­ Magyarországot meghallgatják a jóvátételi döntések meghoza­tala előtt, de a döntésekre semmi befolyása nincs. Lehet ilyen körülmények mellett pénz­ügyi tekintetben függetlenségről beszélni. . De ez még nem minden. Már a szerző­dés negyedik, „Magyarország érdekei Euró­pán kívül“ című részében találunk egy nem­zetközi szuverenitás eszméjével ellenkező ki­jelentést. A 79. cikkely magában foglalja Magyarország lemondását minden olyan Euró­pán kívül“ című részében találunk egy a nem­ről és kiváltságról, amely a volt osztrák­magyar monarchiát vagy szövetségeseit eset­leg megillette, továbbá mindazokról a jogok­ról, igényekről és kiváltságokról, amelyek bármilyen címen a szövetséges és társulat ha­talmakkal szemben esetleg megillették. Azután a második bekezdés még hozzáteszi: „Magyar­­ország már most kötelezi magát, hogy elismeri és elfogadja mindazokat a rendszabályokat, amelyeket a szövetséges és társult főhatalmak, szükség esetében más hatalmakkal egyetértve, a fenti rendelkezésből folyó következmények meghatározása végett már megállapították vagy ezután meg fognák állapítani.“ Ez te­hát módot nyújt külföldi hatóságoknak arra, hogy Magyarország hozzájárulása nélkül Ma­gyarországra nézve kötelező módon szabá­lyozzanak olyan kérdéseket, amelyek régi jo­gait és érdekeit érintik. Ezeknek a kérdések­nek anyagi jelentősége talán nem nagy, de egy ehhez hasonló lemondás elve nem csekély mértékben csökkenti a szuverenitás eszméjét. Ilyen rendelkezés, amelynek értelmében Ma­gyarország már eleve elfogadja a netalán az ő rovására hozandó rendszabályokat, ha jól emlékszem, a békeszerződés több más fejeze­tében is előfordul. Nem tudnám hallgatással mellőzni Ma­gyarország szuverenitásának egyik legkomo­lyabb megcsorbítását, amely 1923-ban játszó­dott le, amikor Károly király megkísérelte, hogy újból birtokába vegye trónját. A hatal­mak akkor — a megszállás fenyegetésével — kényszerítették a magyar kormányt, hogy nyújtson be törvényjavaslatot, amely ki­mondja ennek a szerencsétlen uralkodónak trónves­ztését, ami pedig az alkotmánnyal tel­jesen össze nem egyeztethető aktus és e fe­nyegetés hatása alatt az akkori nemzetgyűlés meg is szavazta ezt a javaslatot. Amikor még további garanciákat is kértek, a magyar kor­mány kénytelen volt azt a kijelentést is meg­tenni, hogy nem hoz semmi döntést e kérdés­ben a nagyhatalmak véleményének kikérése nélkül. Ez az ország tehát meg van fosztva elhatá­rozási szabadságától nemzeti élete legkomo­lyabb, legdöntőbb aktusáénál. Ezekből a megállapításokból következik, hogy Magyarország jelenlegi­­nemzetközi jogi helyzetében nincs a teljes szuverenitás birto­kában, bárha nemzetközi személyiségének füg­getlenségét formálisan elismerték. Meg kell tehát állapítani, sine ira et studio, hogy soha történelmének bármelyik korszaká­ban Magyarország nemzetközi jogi helyzete nem állott távolabb a függetlenség és a szuve­renitás eszméjétől, mint ma. Ez a szuverenitás az almúlt századokban szenvedett néha hasonló természetű sebeket, ezeket azonban önkényes, törvénytelen aktusok mérték rá, amelyek el­tűntek a joghoz való visszatéréssel. Ma ezeket törvényes formákba öltöztették és alkotó ré­szévé váltak ennek a jus gentium singulare­­nak, ennek a külön nemzetközi jognak, ame­lyet Magyarországra rákényszerítettek, ellen­tétben a szabad nemzetek közötti normális vi­szony alapjául szolgáló általános elvekkel, amelyek egyedül biztosítják azok egyetérté­sét és a világ békéjét. Amikor azonban megállapítom — mert a tények nyilvánvalósága rákényszerít — hazám mai szomorú nemzetközi helyzetét, azt hiszem, kifejezhetem azt a szilárd meggyőződésemet, hogy — éppen abnormális jellegénél fogva — ezt nem lehet véglegesnek tekinteni. A trianoni szerződés és a népszövetségi egyességokmány egybevetett szövegének lojális interpretálása Magyarország katonai alárendelését átmeneti rendszabályként tünteti fel. A fegyverkezés ál­talános csökkentése és ily módon a bennünket sújtó legbántóbb és legmegalázóbb egyenlőtlen­ség megszüntetése becsületbeli adóssága a ha­talmaknak, akik a békeszerződéseket diktálták azokkal a nemzetekkel szemben, amelyekre ezeket rákényszerítették. Nem hiszem, hogy meg akarnák tagadni ezt a tartozást, azt tar­tom azonban, hogy nem kellene nagyon késle­kedni kiegyenlítésével. A jóvátétel kérdésének egy napon el kell tűnnie és vele együtt a pénz­ügyi ellenőrzésnek, amely sérti szuverenitá­­sunkat. Ez Magyarország szempontjából el fog tűnni, annak megállapításával, hogy lehetet­len Magyarországból jóvátételeket kisajtolni azok után a katasztrofális gazdasági erővesz­teségek után, amelyeket a trianoni szerződés rámért. Remélhető, hogy a normális, józan ész mindjobban kiszorítja helyéből a még ki nem aludt háborús mentalitást és a kivételes uralom eltűnik. Mert lehetetlen, hogy ez a józan ész vonakodjék felismerni azt a szembe­szökő igazságot, hogy nincs igazi béke, amíg a nemzetközi jog nem egy­forma valamennyi civilizált nemzet számára, amíg vannak olya­nok, akik hátrányosabb jogi helyzetben érzik magu­kat, olyan helyzetben, amelybe egyetlen nemzet, ha méltó a nemzet névre, nem tud TUNGSRAM PETRÓLEUMGAZ a legolcsóbb és legtökéletesebb világítás I KRONOS ASZTALI LÁMPA Kapható a Kronos ége külön is,­felszerelhető minden meglevő U, 18, 20 és 30-as lámpára. I A legegyszerűbb kezelés, üzembiztos és kevés petróleum-fogyasztás. Kronos asztali lámpa, tel­jesen felszerelve . . . , P 210—» Kronos égő Izzóval és üveggel ■« « » a % % % P 1«^­Tartalékizzó­­ . t s ■ s P 1­— Tartaléküveg . . . . . P X.— 11, 20 , 30 kisebbítő, vagy nagyobbító csavar . , , P —.80 Nagyfénstű pázlámpák POLAR vihar- és é vér állók HASAG f Üzletek, vendéglők, mű­helyek, gazd. épületek. Irodák, utak, stb. vilá­gítására Petróleamfogyasztás : 12 óra alatt 1 liter.) 200/300 Hasaglámpa P 45 300/400 Hasaglámpa P 60 200/300 Polár lámpa P 70 300/400 Polár lámpa P 90 600/800 Polár lámpa P 120 _­ab raktár Budapest, a csomagolás önköltségi áron Meteor Világítási és Olajkeresk. Rt. Budapest, Rákóczi­ út 73. sz. Telefon: József 354—ár belenyugodni a­nélkül, hogy éjjel-nappal ne igyekeznék azt felborítani. Ennek a jogegységnek visszaállítása tehát egyik lényeges feltétele az egész vitág béké­jének és biztosságának. Nem ez az egyetlen feltétele, távolról sem, de ezt a legkönnyebb haladéktalanul teljesíteni. Apponyi Albert gróf előadását a közönség igen nagy figyelemmel hallgatta meg és be­fejezésül hosszas tapssal fejezte ki tetszését. Az Akadémia vezetősége nevében Fontenay vicomte mondott köszönetet Apponyi Albert grófnak az elnöki székből. Apponyi Briandnál PÁRIZS, okt. 5. Apponyi Albert gróf ma délelőtt látogatást tett Briund miniszterelnöknél. Klebelsberg gróf kultuszminiszter pályázatot hirdet a szegedi templom felszentelésekor elő­adandó zenés misére és Horthy Miklós kormányzóságának tízéves jubileumát megünneplő szimfonikus műre Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter az eljövendő év két nevezetes napjának méltó megünneplésére pályázatot hirdet egy-egy zenealkotásra. Annak idején 1857-ben Scitovszky herceg­prímás megbízásából Liszt Ferenc megírta az esztergomi bazilika fölszenteléséire nagyszerű esztergomi miséjét és most ennek mintájára Klebelsberg kultuszminiszter az ország másik hatalmas templomának fölavatását kívánja az új magyar zeneirodalom számára neveze­tessé tenni. Míg Liszt idejében természetes volt a közvetlen megbízás, addig most az or­szág általánosabb zenei kultúrája idejében helyes a pályázatkiírás. A pályázat a­ • szegedi fogadalmi templom felszentelésekor előadandó ünnepi, zenekari misének megkomponálására hívja fel a ma­gyar muzsikusokat. A pályázat titkos. A pá­lyaművek mellé a szerző nevét és lakáscímét tartalmazó­­jeligés levél csatolandó. A pályá­zaton csak magyar zeneszerzők vehetnek részt, még elő nem adott művekkel. A pályázat ha­tárideje 1930. május 15-ike, amikor a vezér­könyv és zongorakivonat a Zeneművészeti Főiskola titkári hivatalába adandó be. A pá­lya­díj 10.000 pengő. A pályázók a következőket vegyék figye­lembe: A zene az egyházmegyei kódex (X. Pius: Motu Proprio) utasítása szerint, legyen tar­talmában szent, formájában művészi, hatásá­ban általános, vallásos áhítat keltésére alkal­mas. . Minthogy az egyházi zene tulajdonképpeni formája az ének és pedig a karének, azért a zenekar el ne nyomja, hanem kísérje azt: a magánéneklés pedig szerényebb terjedelemre szorítkozzék. A zenekar összetétele tetszés szerinti. E tekintetben mintául szolgálhat Liszt Ferenc Magyar Koronázási miséjének zenekari ösz­­szetétele. A mű terjedelme ne rontsa el és ne ha­ladja meg a liturgikus kereteket. Épp ezért, bár a pályázat nem akarja megkötni a zene­költőt, tájékozásul mégis közli a mai na­­gyobbszabású egyházi zeneművek maximális terjedelmét: Introitus körülbelül 4 perc, Kyrie 4 perc, Glória 8 perc, Graduale Alle­­lujával 5 perc, Credo 10 perc, Offertorium 6 perc, Sanctus 3 perc, Benedictus 4 perc, Agnus 5 perc, Communio 2 perc. Tanácsos azonban a templomszen­telés hosszú szertar­tására való tekintettel ezt az időt ki nem me­ríteni. A mű szövege az ünnepi szentmise hat­ ál­landó része: Kyrie, Gloria, Credo, Sanctas, Benedictus és Agnus templomszentelési mise négy változó részével: Introitus, Graduale Allelujával, Offertorium és Com­munio. A pontos és a helyes hangsúlyozást jelző latiai szöveg, mely sorrendre és ismétlésre is utasí­tásokat tartalmaz, a Zeneművészeti Főiskola titkári hivatalában átvehető. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a bírálóbizottságba rendes tagokut: Barmath Artúrt, Kodály Zoltánt, Koudéla Gézát, König Pétert, Sugár Viktort, Stefániai Im­rét, póttagokul Bárdos Lajost, Buchner An­talt, Remény Dezsőt, Kapossy Gyulát és Noszeda Károlyt kérte föl. A Horthy Miklós kormányzóságának tíz­éves jubileuma megünneplésére írandó szim­fonikus mű gondolatát viszont azok az érzé­sek inspirálták Klebelsberg kultuszminiszter­nek, melyeket minden igaz magyar érez, a kor­mányzó személye iránt, aki a balvégzet által sújtott ország kormányrúdját energikus kéz­zel megragadta és az országot biztos partra vezette. A pályázat ezért oly szimfonikus al­kotásra szól, mely fejezte ki a nemzetnek az ország feldarabolása felett érzett mélységes fájdalmát, férfias talpraállását, a romokon építő munkáját, megizmosodott önbizalmát és reményeit. A mű lehet tisztán zenekari is, egy vagy több tételes. Előadása 30—40 perc tartalmú legyen. A pályázat titkos, melyen csak magyar zeneszerzők vehetnek részt.. A pályaművek mellé a szerzők nevét és lakáscímét tartalmazó jeligés levél csatolandó. A pályázat határ­ideje: 1930 január 15, amikor a vezérkönyv a Zeneművészeti Főiskola titkári hivatalába adandó be. A pályadíj tízezer pengő A vallás- és közoktatásügyi miniszter a bí­ráló­bizottságba rendes tagokat Bartók Bélát, Dohnányi Ernő dr.-t, Hubay Jenő dr.-t, Ré­­kay Nándort és Szabados Bélát, póttagokul Remény Dezsőt, Kodály Zoltánt, Radnai Mik­lóst, Siklós Albertet és Weiner Leót kérte fel Reméljük, hogy a kultuszminiszter mecé­­nási intencióját siker koronázza és a magyar zeneirodalom a két pályázat által nevezetes opuszokkal lesz gazdagabb. IV., Kossuth Lajos­ u. 6. Egyenruhák és noteáridk­önyök részletre! Egy Kálmán Nagy válasszék angol szövetekben :

Next