Budapesti Hírlap, 1929. október(49. évfolyam, 222–248. szám)
1929-10-06 / 227. szám
zamatokra, amelyek arról tanúskodnak, hogy a honalapító magyarokban nem csekély diplomáciai ügyesség volt még, a magyar nemzet nemzetközi jogi problémái azonban a kereszténység felvételekor domborodtak ki. Szent István a pápától kért koronát, hogy az ország szuverenitását sem Bizánc, sem a német birodalom fennhatósága ne csökkenthesse. A későbbi évszázadok történetének áttekintése során hangsúlyozta az előadó, hogy sem Zsigmond király német császársága nem érintette a magyar korona függetlenségét és nem kapcsolta össze más országokéval, sem Mátyás királynak, mint Csehország birodalmi hercegének hűségesküje, nem érintette az ország szuverenitását, mert Mátyás nem mint magyar király tett hűségesküt III. Frigyesnek. A helyzet megváltozott, ha nem is jogi szempontból, de a hatalmi egyensúly szempontjából, amikor Mohács után a Habsburg-dínasztiát hívták meg a trónra. A három részre szakított ország nyugati harmada nem volt abban a helyzetben, hogy a maga politikáját érvényesíthesse az akkori legnagyobb hatalom urainál. Az erdélyi magyarság a Magas Portával való érintkezése során számos próbáját adta diplomáciai ügyességének. A vallásháború, függetlenségi harcok és a Rákóczi-féle felkelés ismertetése után az előadó utalt arra, hogy Rákóczi leveretésekor is győztes maradt, mert a békekötés az uralkodóházzal helyreállította Szent István koronájának függetlenségét, bár igaz, hogy Erdély elvesztette különállóságát nemzetközi jogi tekintetben. Ezek után áttért Apponyi gróf a pragmatika szankció előzményeinek és lényegének ismertetésére. Hangsúlyozta, hogy az Ausztriával ilyenformán létrejött perszonális unió semmilyen tekintetben sem változtatta meg Magyarország nemzetközi helyzetét abban a tekintetben, hogy milyen jogok illetnek meg egy független nemzetet. Kétségtelen azonban, hogy a közös és kölcsönös védelem kötelezettsége implicite módosítja e jogok gyakorlását. Minden hatalom függetlenségét korlátozzák azok a szerződések, amelyeket megkötött, az ilyen korlátozások tehát teljesen összhangban állanak a jogi személy függetlenségével, annál is inkább, mert ezeket az ország maga szabadon vállalta. Hibáztatja viszont, hogy az ország képviselőiben a török veszedelem megszeizése óta nem volt meg a kelő érdeklődés a külügyek iránt. A továbbiakban áttekintette Apponyi gróf a XIX. század elején megindult evolúciót, majd a 48-as események rövid vázolása után behatóan tárgyalta az 1867-iki XII. törvénycikk rendelkezéseit, különösen kiterjeszkedve a delegációk működésére és jogkörére. Itt is kiemelte, hogy magyar közjogi szempontból a kiegyezéssel nem változott meg Magyarország nemzetközi jogi szuverenitásának elve, amikor ebből eredő funkcióit az osztrák tartományok képviseletével szolidárisan gyakorolta. A két különálló nemzetközi jogi személy, Ausztria és Magyarország minden nemzetközi aktusát külön-külön ratifikálta mindegyik állam törvényhozása, minthogy közös törvényhozószerve nem is volt. A diplomáciai akadémia élén áll ez idő szerint Franciaország szentszéki nagykövete, aki fiatal diplomata korában mint budapesti konzul, lelkes és tapintatos működésével Magyarországon figyelemreméltó szimpátiát ébresztett Franciaország iránt s aki kivételes hitelnek örvendett már akkor saját kormányánál. Hangoztatja, hogy a jogfolytonosság a nemzeti energiák egyik legfontosabb forrása s ezért szem előtt kell tartani, hogy Magyarország nemzetközi jogi személyisége törvény szerint sohasem szakadt meg. A továbbiakban tájékoztatta Apponyi gróf hallgatóságát a 67-es kiegyezést követő gazdasági és kulturális föllendülésről, majd Ferenc József uralkodásáról tett néhány megjegyzést. Ezek után áttért annak megvilágítására, hogy Magyarország nemzetközi helyzetét a békeszerződések, főképpen a trianoni szerződés hogyan állapították meg. A trianoni békeszerződés V. része eltörli Magyarország minden szabadságát, minden szuverenitását katonai rendszere, vagyis honvédelme tekintetében, utolsó cikke pedig megteremti az állandó invesztigáció jogát, amelyet a Nemzetek Szövetségének tanácsa minden alkalommal gyakorolhat, amikor csak jónak látja. A békeszerződés VIII. részében kifejezetten ki van mondva, hogy Magyarországot meghallgatják a jóvátételi döntések meghozatala előtt, de a döntésekre semmi befolyása nincs. Lehet ilyen körülmények mellett pénzügyi tekintetben függetlenségről beszélni. . De ez még nem minden. Már a szerződés negyedik, „Magyarország érdekei Európán kívül“ című részében találunk egy nemzetközi szuverenitás eszméjével ellenkező kijelentést. A 79. cikkely magában foglalja Magyarország lemondását minden olyan Európán kívül“ című részében találunk egy a nemről és kiváltságról, amely a volt osztrákmagyar monarchiát vagy szövetségeseit esetleg megillette, továbbá mindazokról a jogokról, igényekről és kiváltságokról, amelyek bármilyen címen a szövetséges és társulat hatalmakkal szemben esetleg megillették. Azután a második bekezdés még hozzáteszi: „Magyarország már most kötelezi magát, hogy elismeri és elfogadja mindazokat a rendszabályokat, amelyeket a szövetséges és társult főhatalmak, szükség esetében más hatalmakkal egyetértve, a fenti rendelkezésből folyó következmények meghatározása végett már megállapították vagy ezután meg fognák állapítani.“ Ez tehát módot nyújt külföldi hatóságoknak arra, hogy Magyarország hozzájárulása nélkül Magyarországra nézve kötelező módon szabályozzanak olyan kérdéseket, amelyek régi jogait és érdekeit érintik. Ezeknek a kérdéseknek anyagi jelentősége talán nem nagy, de egy ehhez hasonló lemondás elve nem csekély mértékben csökkenti a szuverenitás eszméjét. Ilyen rendelkezés, amelynek értelmében Magyarország már eleve elfogadja a netalán az ő rovására hozandó rendszabályokat, ha jól emlékszem, a békeszerződés több más fejezetében is előfordul. Nem tudnám hallgatással mellőzni Magyarország szuverenitásának egyik legkomolyabb megcsorbítását, amely 1923-ban játszódott le, amikor Károly király megkísérelte, hogy újból birtokába vegye trónját. A hatalmak akkor — a megszállás fenyegetésével — kényszerítették a magyar kormányt, hogy nyújtson be törvényjavaslatot, amely kimondja ennek a szerencsétlen uralkodónak trónvesztését, ami pedig az alkotmánnyal teljesen össze nem egyeztethető aktus és e fenyegetés hatása alatt az akkori nemzetgyűlés meg is szavazta ezt a javaslatot. Amikor még további garanciákat is kértek, a magyar kormány kénytelen volt azt a kijelentést is megtenni, hogy nem hoz semmi döntést e kérdésben a nagyhatalmak véleményének kikérése nélkül. Ez az ország tehát meg van fosztva elhatározási szabadságától nemzeti élete legkomolyabb, legdöntőbb aktusáénál. Ezekből a megállapításokból következik, hogy Magyarország jelenleginemzetközi jogi helyzetében nincs a teljes szuverenitás birtokában, bárha nemzetközi személyiségének függetlenségét formálisan elismerték. Meg kell tehát állapítani, sine ira et studio, hogy soha történelmének bármelyik korszakában Magyarország nemzetközi jogi helyzete nem állott távolabb a függetlenség és a szuverenitás eszméjétől, mint ma. Ez a szuverenitás az almúlt századokban szenvedett néha hasonló természetű sebeket, ezeket azonban önkényes, törvénytelen aktusok mérték rá, amelyek eltűntek a joghoz való visszatéréssel. Ma ezeket törvényes formákba öltöztették és alkotó részévé váltak ennek a jus gentium singularenak, ennek a külön nemzetközi jognak, amelyet Magyarországra rákényszerítettek, ellentétben a szabad nemzetek közötti normális viszony alapjául szolgáló általános elvekkel, amelyek egyedül biztosítják azok egyetértését és a világ békéjét. Amikor azonban megállapítom — mert a tények nyilvánvalósága rákényszerít — hazám mai szomorú nemzetközi helyzetét, azt hiszem, kifejezhetem azt a szilárd meggyőződésemet, hogy — éppen abnormális jellegénél fogva — ezt nem lehet véglegesnek tekinteni. A trianoni szerződés és a népszövetségi egyességokmány egybevetett szövegének lojális interpretálása Magyarország katonai alárendelését átmeneti rendszabályként tünteti fel. A fegyverkezés általános csökkentése és ily módon a bennünket sújtó legbántóbb és legmegalázóbb egyenlőtlenség megszüntetése becsületbeli adóssága a hatalmaknak, akik a békeszerződéseket diktálták azokkal a nemzetekkel szemben, amelyekre ezeket rákényszerítették. Nem hiszem, hogy meg akarnák tagadni ezt a tartozást, azt tartom azonban, hogy nem kellene nagyon késlekedni kiegyenlítésével. A jóvátétel kérdésének egy napon el kell tűnnie és vele együtt a pénzügyi ellenőrzésnek, amely sérti szuverenitásunkat. Ez Magyarország szempontjából el fog tűnni, annak megállapításával, hogy lehetetlen Magyarországból jóvátételeket kisajtolni azok után a katasztrofális gazdasági erőveszteségek után, amelyeket a trianoni szerződés rámért. Remélhető, hogy a normális, józan ész mindjobban kiszorítja helyéből a még ki nem aludt háborús mentalitást és a kivételes uralom eltűnik. Mert lehetetlen, hogy ez a józan ész vonakodjék felismerni azt a szembeszökő igazságot, hogy nincs igazi béke, amíg a nemzetközi jog nem egyforma valamennyi civilizált nemzet számára, amíg vannak olyanok, akik hátrányosabb jogi helyzetben érzik magukat, olyan helyzetben, amelybe egyetlen nemzet, ha méltó a nemzet névre, nem tud TUNGSRAM PETRÓLEUMGAZ a legolcsóbb és legtökéletesebb világítás I KRONOS ASZTALI LÁMPA Kapható a Kronos ége külön is,felszerelhető minden meglevő U, 18, 20 és 30-as lámpára. I A legegyszerűbb kezelés, üzembiztos és kevés petróleum-fogyasztás. Kronos asztali lámpa, teljesen felszerelve . . . , P 210—» Kronos égő Izzóval és üveggel ■« « » a % % % P 1«^Tartalékizzó . t s ■ s P 1— Tartaléküveg . . . . . P X.— 11, 20 , 30 kisebbítő, vagy nagyobbító csavar . , , P —.80 Nagyfénstű pázlámpák POLAR vihar- és é vér állók HASAG f Üzletek, vendéglők, műhelyek, gazd. épületek. Irodák, utak, stb. világítására Petróleamfogyasztás : 12 óra alatt 1 liter.) 200/300 Hasaglámpa P 45 300/400 Hasaglámpa P 60 200/300 Polár lámpa P 70 300/400 Polár lámpa P 90 600/800 Polár lámpa P 120 _ab raktár Budapest, a csomagolás önköltségi áron Meteor Világítási és Olajkeresk. Rt. Budapest, Rákóczi út 73. sz. Telefon: József 354—ár belenyugodni anélkül, hogy éjjel-nappal ne igyekeznék azt felborítani. Ennek a jogegységnek visszaállítása tehát egyik lényeges feltétele az egész vitág békéjének és biztosságának. Nem ez az egyetlen feltétele, távolról sem, de ezt a legkönnyebb haladéktalanul teljesíteni. Apponyi Albert gróf előadását a közönség igen nagy figyelemmel hallgatta meg és befejezésül hosszas tapssal fejezte ki tetszését. Az Akadémia vezetősége nevében Fontenay vicomte mondott köszönetet Apponyi Albert grófnak az elnöki székből. Apponyi Briandnál PÁRIZS, okt. 5. Apponyi Albert gróf ma délelőtt látogatást tett Briund miniszterelnöknél. Klebelsberg gróf kultuszminiszter pályázatot hirdet a szegedi templom felszentelésekor előadandó zenés misére és Horthy Miklós kormányzóságának tízéves jubileumát megünneplő szimfonikus műre Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter az eljövendő év két nevezetes napjának méltó megünneplésére pályázatot hirdet egy-egy zenealkotásra. Annak idején 1857-ben Scitovszky hercegprímás megbízásából Liszt Ferenc megírta az esztergomi bazilika fölszenteléséire nagyszerű esztergomi miséjét és most ennek mintájára Klebelsberg kultuszminiszter az ország másik hatalmas templomának fölavatását kívánja az új magyar zeneirodalom számára nevezetessé tenni. Míg Liszt idejében természetes volt a közvetlen megbízás, addig most az ország általánosabb zenei kultúrája idejében helyes a pályázatkiírás. A pályázat a • szegedi fogadalmi templom felszentelésekor előadandó ünnepi, zenekari misének megkomponálására hívja fel a magyar muzsikusokat. A pályázat titkos. A pályaművek mellé a szerző nevét és lakáscímét tartalmazójeligés levél csatolandó. A pályázaton csak magyar zeneszerzők vehetnek részt, még elő nem adott művekkel. A pályázat határideje 1930. május 15-ike, amikor a vezérkönyv és zongorakivonat a Zeneművészeti Főiskola titkári hivatalába adandó be. A pályadíj 10.000 pengő. A pályázók a következőket vegyék figyelembe: A zene az egyházmegyei kódex (X. Pius: Motu Proprio) utasítása szerint, legyen tartalmában szent, formájában művészi, hatásában általános, vallásos áhítat keltésére alkalmas. . Minthogy az egyházi zene tulajdonképpeni formája az ének és pedig a karének, azért a zenekar el ne nyomja, hanem kísérje azt: a magánéneklés pedig szerényebb terjedelemre szorítkozzék. A zenekar összetétele tetszés szerinti. E tekintetben mintául szolgálhat Liszt Ferenc Magyar Koronázási miséjének zenekari öszszetétele. A mű terjedelme ne rontsa el és ne haladja meg a liturgikus kereteket. Épp ezért, bár a pályázat nem akarja megkötni a zeneköltőt, tájékozásul mégis közli a mai nagyobbszabású egyházi zeneművek maximális terjedelmét: Introitus körülbelül 4 perc, Kyrie 4 perc, Glória 8 perc, Graduale Allelujával 5 perc, Credo 10 perc, Offertorium 6 perc, Sanctus 3 perc, Benedictus 4 perc, Agnus 5 perc, Communio 2 perc. Tanácsos azonban a templomszentelés hosszú szertartására való tekintettel ezt az időt ki nem meríteni. A mű szövege az ünnepi szentmise hat állandó része: Kyrie, Gloria, Credo, Sanctas, Benedictus és Agnus templomszentelési mise négy változó részével: Introitus, Graduale Allelujával, Offertorium és Communio. A pontos és a helyes hangsúlyozást jelző latiai szöveg, mely sorrendre és ismétlésre is utasításokat tartalmaz, a Zeneművészeti Főiskola titkári hivatalában átvehető. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a bírálóbizottságba rendes tagokut: Barmath Artúrt, Kodály Zoltánt, Koudéla Gézát, König Pétert, Sugár Viktort, Stefániai Imrét, póttagokul Bárdos Lajost, Buchner Antalt, Remény Dezsőt, Kapossy Gyulát és Noszeda Károlyt kérte föl. A Horthy Miklós kormányzóságának tízéves jubileuma megünneplésére írandó szimfonikus mű gondolatát viszont azok az érzések inspirálták Klebelsberg kultuszminiszternek, melyeket minden igaz magyar érez, a kormányzó személye iránt, aki a balvégzet által sújtott ország kormányrúdját energikus kézzel megragadta és az országot biztos partra vezette. A pályázat ezért oly szimfonikus alkotásra szól, mely fejezte ki a nemzetnek az ország feldarabolása felett érzett mélységes fájdalmát, férfias talpraállását, a romokon építő munkáját, megizmosodott önbizalmát és reményeit. A mű lehet tisztán zenekari is, egy vagy több tételes. Előadása 30—40 perc tartalmú legyen. A pályázat titkos, melyen csak magyar zeneszerzők vehetnek részt.. A pályaművek mellé a szerzők nevét és lakáscímét tartalmazó jeligés levél csatolandó. A pályázat határideje: 1930 január 15, amikor a vezérkönyv a Zeneművészeti Főiskola titkári hivatalába adandó be. A pályadíj tízezer pengő A vallás- és közoktatásügyi miniszter a bírálóbizottságba rendes tagokat Bartók Bélát, Dohnányi Ernő dr.-t, Hubay Jenő dr.-t, Rékay Nándort és Szabados Bélát, póttagokul Remény Dezsőt, Kodály Zoltánt, Radnai Miklóst, Siklós Albertet és Weiner Leót kérte fel Reméljük, hogy a kultuszminiszter mecénási intencióját siker koronázza és a magyar zeneirodalom a két pályázat által nevezetes opuszokkal lesz gazdagabb. IV., Kossuth Lajos u. 6. Egyenruhák és noteáridkönyök részletre! Egy Kálmán Nagy válasszék angol szövetekben :