Budapesti Hírlap, 1929. október(49. évfolyam, 222–248. szám)

1929-10-06 / 227. szám

áhhoz, hogy átvihesse az akaratát az ország kor mánykerekére? Elmondom, nehogy azt gondolják, hogy a szabadságjogok értéke felől ferde fogal­maim vannak. Ahhoz tehát, hogy a nép fia az ország kereké­nek és egyúttal önsorsának mozgatásában részt vehessen, mindenekelőtt titkos választójog kell, mert a jog szabad gyakorlását csak a titkosság biztosít­hatja. Kell a szabadsajtó, amely korlátozás nélkül Szellőztethesse a közügyeket és a népet helyes fel­ismerésre vezesse. Kell a -gyülekezési jog szabad­sága, hogy meggyőződését mindenki bátran hirdet­hesse mindenütt ott, ahol fülekre talál. Kell az esküdtbíróság, mely politikai pörökben a kormány­­hatalom minden elképzelhető befolyását elhárítja és az élő társadalom lelkiismeretét teszi bíróvá. Ezek a fegyverek és vértek kellenek ahhoz, hogy megvalósuljon a demokrácia. Ugye jól tudom? De elég-e ennyi az üdvösséghez? Bocsánatot kérek kegyelmes uraim, de én úgy vélem, nem elég. A fődolog mégis csak az volna, hogy a nép fia jól meg tudja választani azokat, akiknek kezébe a maga akaratát és az ország sorsát leteszi, szóval, hogy jól tudjon bánni a jog fegyverével. De hiszen ha körülnézek, azt látom, az a leg­nagyobb baj, hogy paraszti testvéreim nem tudják jól forgatni a jog és szabadság fegyvereit. És az árt nekik legtöbbet, hogy védettnek tekintik őket, noha a jog sokféle oldalfegyverei és nagy ágyúi ellenére is ki vannak szolgáltatva, mivelhogy eze­ket az ágyúkat nem bírják elsütni. Ellenükben azonban ugyanezeket a fegyvereket a tanultabbak és élelmesebbek teljes hatással alkalmazzák. A gazdasági életben például tökéletes egyenlő­ség van, szabad tehát a parasztnak is váltót aláírni, noha írástudatlan, szabad terhes kereskedelmi ügy­leteket kötni, amelyeknek nem bírja átlátni a követ­kezéseit; szabad előre eladni a termését a szükség napjaiban potom áron, elikorcsmázni keresetét, va­gyonát, — kiforgattatni magát élelmesek fel nem ismert csalárdságai által. Mindezekhez joga van. Ki védi meg azonban attól, hogy a tudatlanság, az óvatatlanság vagy a rábeszélés ne bírja rá jogának káros alkalmazására? Hol a védelem? Lopni, csalni nem szabad, az igaz. De ki védi meg a parasztot attól, hogy mikor kis vagyonát, egész életének reményét termelő vállalkozásba fek­teti, kapzsi vállalkozó merítse le a haszon tejfelét s ö maga hiszékenységét, vagy tájékozatlanságát keservesen megböjtölje? Hamisított italok, tápszerek, pénz-, áru- és la­­kásuzsorn, a kapzsiság ezer merénylete csupa apró | ember véréből szívja fel a sikereit. Joga van neki, j hogy megvédje magát. Védelmet mindenkinek egyformán biztosít a törvény. Igen, de ez nem hárít el semmi rosszal, legfeljebb megtorolja azt, ami már megtörtént. És aztán az apró igazságokhoz drágábban jutni hozzá, mint amennyit az igazság ér. Miközben a gubás ember az igazság ablakát pereli, gyakran elveszd? a házfalakat. Egyforma jogunk van a haladáshoz, csak pén­zünk nincs egyformán az iskolára. Egyforma jogunk van az egészséghez, csak doktorunk nincs hozzá. Egyenlő a teherviselés. No hiszen éppen az a baj, hogy az árdrágító közvetett adókat milliomos és koldus egyformán fizeti, de míg az egyik alig érzi meg, a másik nyelvét ölti ki. íme megannyi jog nem tudott egyenlőséget teremteni. Hiába állott oda a jog háta mögé a tör­vény, ennek csak megtorlása ér messze, de védő­kardja rövid. Ezt a rövid kardot az értelmiség meg tudja toldani azzal a lépéssel, amellyel önmagának tartozik és könnyebben viseli azt a kötelességet is, amellyel a jogállamnak tartozik. A nép ellenben súlyosabban érzi a kötelességeket, mert a jogokat nem tudja kihasználni hibáján kívüli fogyatékossá­gok miatt. Higyjék el nekem az urak, a nép fiának a sokféle jog csak akkor válna igazában áldásává, ha a jogok mellett hatalmasabb erővel állana őrt a testvéries szellem és a bajokat elhárító gondos­kodás védelme. így vagyunk a titkos választójoggal is. Könnyű kiosztani a rideg jogot, mint akár a puszta földet a termelő kultúra ismerete és eszközei nélkül. De megadtuk-e már a parasztnak az ahhoz való intelli­genciát, hogy kellő ítélőképességgel választhasson és ellenőrizhesse a választottak munkáját? Azt mondják az urak, hogy majd felvilágosítja a népet a szabad sajtó. No, lenyelem, amit gondo­lok. Csak arra hívom fel az urak figyelmét, hogy ahány falut ismerek, ott aligha minden tizedik választó olvas újságot. Az a sajtó, melyet az értelmiség szelleme, ízlése ellenőriz, nem kerül a nép nagy tömegéhez és még sokáig nem fogja megtalálni az oda vezető utat. A nép érdeklődését ma még leginkább csak szélsőséges hangokkal lehet felébreszteni. Ami újság a falvak számára a kantározatlan sajtójogból meg­születik, attól csülökre fog kapni a magyar. Nem megökosodik, hanem megvadul. Éppen így nem ta­nítanak, de vadítanak a falusi hordókra kihordott politikai beszédek is, ha a beszélőket szabadjára eresztjük. Mert fájdalom, aki idegen idejön, az rendszerint nem az eszmék fényét, hanem önző szándékának sötét alattomosságát hozza ide és sza­vával csak hámot akar vetni a nép nyakába. Ne mondják hát, hogy a betű és a szó szabad­sága fényt fog vetíteni a tudatlanság homályába és segít meglátni a boldogító eszméket és az igaz em­bereket. Az, amit az elmélet olyan dicsőnek fest, a valóságban nem egyéb, mint a kísértéseknek a fal­vakra való rászabadítása. Ide torzítja az ábrándozók lelkes elgondolását az emberi gyarlóság. Nem bájai el engemet a nyilt szavazás, sem pedig a többi szabadságjog korlátozása, már csak azért sem, mert ezek mint emberjogi sérelmek, az izgatás kiapadhatatlan forrásai. Mindenkiben meg van a hajlam, hogy bajaiért a szabadságnak azt a részét tegye felelőssé és attól várja a jobbra for­dulást, amely éppen hiányzik. Aztán bizonyos, hogy azzal is vissza lehet élni, ha a népre felülről d?ks táljuk rá az akaratunkat. Mondhatnám ugyan, hogy inkább felülről jöjjön rám a zápor, mint alulról az árvíz, de nem akarok frivol lenni. Mert a népnek a szabadságra való ránevelésére és fokozatos nagy­korú sítására valóban törekedni kell. A nép sorsa azonban semmiesetre sem azon dől el, hogy nyilt vagy titkos-e a szavazás, hanem azon, hogy a megválasztott képviselők szívvel-lélekkeí a népérdekek mellé állanak-«. A tisztességes, igazsá­gos, emberséges kormányzás mindig az intelligencia becsületbeli kérdése marad. Nem szövetséget kötni Jöttem Amerikába- mondja MacDonald, akit Hoover rendkívüli szívességgel fogadott WASHINGTON, okt. 5. MacDonald miniszterelnök déli fél 12 órakor uta­zott el Newyorkból és délután négy órakor érkezett meg Washingtonba. A washingtoni Union pályaudvart valósággal megostromolta a beláthat at lén embertömeg. MacDonald és Ishbeell leánya Stimson államtitkár kí­séretében szálltak ki a kocsiból. Az elnöki váróteremben volt az első hivatalos üdvözlés. Innen MacDonald és leánya az angol követségre hajtattak. MacDonaldot és leányát leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelte a tömeg. A miniszterelnök autója alig t-udott utat vágni magárnak a közel százezerfönyi tömegben. Az angol követség épülete előtt lévő embertömeg újból és újból látni akarta MacDonaldot. Az angol miniszter­­elnök többször kiment az erkélyre és kalaplengetéssel üdvözölte a tömeget. Néhányszor beszélnie is kellett, mert a tömeg hallani kívánta. Napnyugta után azután a tömeg szétoszlott, miután elénekelte az angol és az amerikai himnuszt. A lelkesedés oly nagy volt, hogy nyugodtan mondható, MacDonald már az első roham­mal meghódította az amerikai lakosság szívéi. A Fehér Házban tett első látogatása alkalmával MacDonaldot és leányát a legnagyobb szívességgel fo­gadták. Hoover elnök személyesen vezette körül a Fe­hér Házban vendégeit, majd bemutatta őket feleségé­nek, aki szintén rendkívül szívesen üdvözölte MacDo­­neddot és leányái. Hoover asszony mindjárt meg is hívta az angol miniszterelnököt és leányát, hogy legye­nek vendégei amerikai tartózkodásuk tartamára a Fe­hér Házban. MacDonald a Fehér Házból visszatért az angol követségre és fogadta az amerikai kormány és a washingtoni diplomáciai testület tagjait. Este a kö­vetségen nem-hivatalos bankett volt. Újságírók előtt MacDonald úgy nyilatkozott, hogy amerikai útjának főcélja abban áll, hogy eltávolítsa a két nagy angolul beszélő nemzet őszinte b(válságának útijából a félreértés utolsó eshetőségét is. Meg akarja győzni az amerikai közvéleményt arról, hogy Anglia őszintén óhajtja a világ békéjét és ennek érdekében messzemenő áldozatokra is hajlandó. Nem azért jött Amerikába, hogy szövetséget kös­sön, mert Amerikának elsősorban nincs is szüksége szö­vetségeikre, másodsorban pedig szövetségek kötése ma már túlhaladott álláspont. MacDonald ma Hoover elnök társaságában eluta­zik Washingtonból és az elnök virginiai birtokára megy. Itt tölti a week-endet és itt kezdi meg tárgyalásait Hooverrél, a tengeri fegyverkezések korlátozása ügyé­ben. Hoover és MacDonald hétfőn térnek vissza Wa­shingtonba. Beavatott forrásból származó értesülések szerint Hoover és MacDonald virginiai tárgyalásainak legfon­tosabb pontja az 1931-re tervbevett washingtoni flotta­konferencia lesz. valamint a tengeri leszerelés kérdésé­nek teljes komplexuma, a technikai részletkérdések ki­vételével. Helyeslem a magyar békeszerző«* dés némely részének megválíoz» látását Ezt mondják el a táviratolt, amelyek ma Ame­rikából érkeztek. De ezeken kívül érkezett még egy távirat, még pedig Newyorkból, az Az Est részére, amely szerint MacDonald pártolóan nyilatkozott a trianoni revízióról. Az angol kormányelnökniek ezt a nyilatkozatát rendkívüli jelentőségűnek és igen nagyon örvendetesnek kell mondanunk és előkelő helyen kell elkönyvelnünk ama nyilatkozatok sorá­ban, amelyeket a világ vezető embereinek egy része tett a trianoni állapotok megváltoztatásának érde­kében. NEWYOKK, okt. 5. MacDonald partraszállása előtt fogadta a Berengária fedélzetén az újságírókat — köztük Az Est munkatársát is, — akik a Macon-hajón a fogadóbizottság tagjaival együtt eléje mentek a külső kikötőbe. A Berengária fedélzetén megtartott sajtókon­ferencián munkatársunk kérdésére az angol miniszterelnök a következő igen nagyfon­tosságú kijelentéseket tette: — Ismerem Magyarországot, jól ismerem mai helyzetét és ismerem a magyar ügyeket annyira, hogy helyeseljem a trianoni béke­­szerződés egynémely részének megváltozta­tását. — Ezzel enyhíteni lehetne a középeuró­pai helyzetet s a középeurópai államok egy­­másközötti megértése elősegíti a világbékét. ff . -V«-! 1 1 » l' ■ I ■' ■ Hl ............... ---------' A magyar társadalom számára csak az öntudat hozhatja meg az összefogási*4 A TESx i'^Sdüiisége Vass József népjóléti miniszternél A népjóléti minisztérium tanácstermében ma délben Vass József népjóléti miniszter fogadta a Társadalmi Egyesületek Szövetsége nagyszámú kül­döttségét. A küldöttséget Altenburger Gyula dr. TESz társelnök és Szörtsey József ügyvezető igazgató ve­zette. A küldöttség nevében Altenburger Gyula dr. üdvözölte Vass József minisztert. — Nem a miniszterhez és főpaphoz jöttünk — mondotta, — hanem eljöttünk azért, mert ismerjük azt az áldásos munkát, amelyet már fiatál korában végzett az ifjúság nevelése körül és mert közel egy évtizede látjuk, hogy ragyogó képességeit, óriási munkaerejét a nemzet érdekének szenteli nehéz munkájában. Ezután Vass József miniszter válaszolt. — Meghat engem az az aktus, amellyel a leg­nagyobb magyar társadalmi szervezet megtisztel. Ha nem is tudok a magam részére dicséretet és elis­merést elfogadni, csak azt az egyet könyvelhetem el örömmel a magam számára, hogy polgártársaim kijelentik rólam, hogy igyekszem kötelességemet teljesíteni. A kötelességteljesítésen fordul meg az egész állami és nemzeti élet. Ha az emberek mara­dék nélkül, teljes lélekkel végzik kötelességüket, akkor rendeződik a társadalom és jobban mennek az állam dolgai is. A mi társadalmunk még nincsen telítve saját öntudatának fogalmával. — A művelt nemzetek sorában talán a magyar az, ahol legkeoésbbé fejlődött ki a társadalmi élet. Az, hogy kaszinói egyleteink vannak, mé" nem je­lent semmit. Ma még úgy állunk, hogy meg kell állapítani, hogy a magyar társadalom még nem fej­lődött fel annyira saját társadalmi jelentőségének tudatára, mint akár az angol, vagy az amerikai társadalom. Öntudatra van szüksége a magyar tár sadalomnak, mert csak ez az öntudat hozhattja meg a nagy összefogást. Az állam ne legyen bálvány a társadalom előtt. Az állam a társadalom és nem megfordítva. A lársadalom az elsődleges, az állam a másodlagos, a társadalom a nyersanyag, az állam csak életforma. Az állam kell, hogy függvénye le­gyen a társadalomnak. Mert csak az a társadalom tud helyes vetíiletet adni önmagából állam alakjá­ban, amely erre az öntudatra felemelkedett. Az ilyen államot azután már sem politikai, sem gazdasági krízisek nem rendíthetik meg egykönnyen. — Ilyen értelemben legyenek Önök építői tár­sadalmunk fundamentumának. A magyar társadal­mat nagy célok szolgálatába kell állítani s ha keve­sen vagyunk is, azt kell elérnünk, hogy 8 és fél millió magyar egyformán forduljon nagy célok felé. Ebben az irányban dolgozunk, mert ezért a célért érdemes egy fér felelet a munka serpenyőjébe vetni épp úgy, mint a csaták viadalában az ágyúcsövek elé állítani. A TESz küldöttsége lelkes éljenzéssel fogadta a miniszter vá'la zát és hosszasan ünnepelte Vass József minisztert.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék