Budapesti Hírlap, 1930. április (50. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

Budapest, 1930 . évfolyam 74. szám Kedd, április 1 mindennap MUS kivételével. Elő* M«tél i árak: egy körú ti pengő, negyedéb­e 10 pengő 80 011. KMIEldr« •a elöfixeté: kétszeres. Felelő, exerkeeztő: BURÁNYI MIKLÓSBudapesti Hírlap Szépirodalmi főmunkatárs: HERCZEG FERENC • Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkeeatőeeg­ye­kb­él hivatal: TIQ. kerület. József-körút 5. Telefoo­­isia: Jóanet 444—04* tői Jónál 444-08-1*. Levélelmi Budapest, 4. Poetafiók 55__Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Társadalombiztosítás - nem politika Vannak magasztos társadalomboldogító elképzelések és politikai rendszerek, ame­lyeknek azonban már régen fölfedezték azt a gyengéjét, hogy jó időben feleslege­sek, rossz időben nem tarthatják magu­kat. Ami a modern szociálpolitikát illeti : •A rossz időben, amikor a legnagyobb szükség van rá,, nehéz fedezni a költségeit. Hogy jó időben hogy állunk vele, azt a tudomány legkitűnőbb tekintélyei fejez­ték ki olyképpen, hogy legjobb szociálpo­litika, — a jó konjunktúra. Ezek után be­széljünk a magyarországi Társadalombiz­tosító Intézet u. n. válságáról. Ennél az intézetnél kétségtelenül van­nak bajok. Hogy konkréten és részletek­­be menően mik ezek, azt annál kevésbbé tudhatjuk, mert még Vass József sem tudja. Épp azért vizsgál és tárgyal egész nap, hogy tiszta képet kapjon, földerítse, m­i az, amit meg kell javítani és mi az,­­ ami védhetetlen. Meg kell tudnia, helyes-e az intézmény matematikai fölépítése, amikor Magyarország, aránylag rövid idő alatt volt kénytelen a szociális biztosítás­nak új és nálunk ismeretlen ágazataira berendezkedni, nem méretezték-e túl az intézményt, nem dagasztották le felesleges arányokra az adminisztrációt, jól, precí­zen és viszonylag a legkisebb költséggel működik-e, helyes-e a belső irányítása, a fegyelme, a szervezete. Ezek azok a kér­dések, amelyekre választ kell kapnia, nem csupán a miniszternek, hanem az érde­kelt magyar társadalomnak is. Kezdettől fogva figyelemmel kísértük, természetszerűen, ennek a kérdésnek a tárgyalását sajtóban és parlamentben és sajnálattal kellett látnunk, hogy az, fő­képpen őszinteség, tárgyilagosság és jó­hiszeműség dolgában nem felel meg sem a cél, sem az intézmény komolyságának. Végre is, azon szörnyűlködni, hogy egy intézmény, mely egyéb se, mint szoros és közvetlen függvénye a gazdasági életnek, bajba jut, ha gazdasági fundamentuma megingott, — ez legalább is hipokrízis. Hogy ezeket a nehézségeket csak az nem látta előre, aki nem akarta, az is kétség­telen. Mindezeknél az intézményeknél vaskövetkezetességgel érvényesül nálunk és mindenütt a világon egy sajátságos fo­lyamat, mely amint Kronosz a gyermekeit, a saját eredményeit falja föl. Ez a folya­mat abban áll, hogy a gazdasági helyzet­nek, tehát a munkaadók viszonyainak le­romlásával minél inkább gyengülnek és apadnak a bevételi források, annál in­kább növekszenek a terhek és kiadások, mennél inkább megnövekednek az intézet­tel szemben támasztott igények, az annál kevésbbé van abban a helyzetben, hogy azoknak a maga erejéből megfeleljen. A munkás elveszítvén munkáját, természete­sen nyomban kísérletet tesz arra, hogy a betegnek kijáró táppénzt munkanélküli­segéllyé változtassa át, viszont eléggé ta­pintatlan, hogy olyankor legyen munka nélkül, amikor éppen nincs munka, tehát a munkaadóik egy része sem fizeti a járulé­kokat. Mint mondottuk, kevéssé hiszünk azok­nak az őszinteségében, akik az első hírek hallatára olyan elcsodálkozással csapták össze a kezeiket, mintha a föld rendült volna meg, vagy olyasvalami, aminek ren­díthetetlen szilárdsága örök dogmája volna gondolkozásunknak. Hogy a gazda­sági élet változatai, konjunktúra és de­konjunktúra hullámzása nem hagyja ab­szolút érintetlenségben ezt az intézményt sem, azt mindenkinek tudnia kellett, aki csak újságot is olvas. A munkanélküliség nagy, világproblémája emészti az angol­ m­unkáskormány energiáját, megrázza hi­telét, éppen a szociális biztosítás előnyo­muló követelései kormányt buktatnak Franciaországban, Németországban pedig alig elviselhetőnek látszó terheket raknak magának, az államnak a vállaira. Az egész vitának tehát ez az az eleme, —­ az őszinteség hiánya, — mely antipa­­tikus, mert nem szociális biztosítás, még­ csak nem is szociálpolitika, hanem egysze­rűen: politika. És ez az, aminek a bele­keverése ellen tiltakozunk. Tiltakozunk magának, e különben nagyrahivatott in­tézménynek, az érdekelt munkásságnak és annak a felvilágosult és humánus irány­zatnak a nevében, mely­ nálunk, Magyar­­országon utat tört a reform számára és amelyet minden oda nem való politika, párttülekedés és kisajátítási kísérlet csak kompromittál és lejárat. A gazdasági élet ma nem könnyen viseli ennek a terheit, de egyetemesen viselni fogja mindaddig, amíg mögü­le brüszk és leplezetlen bruta­litással fel nem ütköznek párthatalmi irányzatok és olyan politikai törekvések, amelyekben korántsem vagyunk egyek. A mostani alkalom pedig egyáltalában nem arra való, hogy annál pártok akarjanak sütkérezni és politikus urak akarják­ ki­virágozta­tni a maguk sovány népszerű­ségét. A Társadalombiztosítót lábra kell állí­tani és kétségtelen, hogy, bármi módon is, ez meg fog történni. Ha vannak hibák , a gyermekbetegségek, mint Vass József mondotta, vagy ennél súlyosabbak: szer­vezetiek és gyökérig menők, az ki fog de­rülni, mert ezeket föl kell kutatni és energikus kézzel ki kell operálni. A tár­sadalom, mely oly sokat és oly nehezen áldoz, ezt elvárja és megköveteli, tekin­tet nélkül arra, hogy meddig és merre kell járnia a műtőkésnek. A Társadalom­­biztosító legyen jól funkcionáló és szilárd támasza a beteg, a rokkant és öreg mun­kásnak, a munkás özvegyének és árvái­nak. De nem lehet kifutó flottabázisa pártoknak és politikusoknak. Ezek azok a szempontok, amelyekből az intézmény ba­jait tárgyalni és orvosolni kell. II magyar-török viszony és a Balkán Walko Lajos külügyminiszter vasárnap délután Buda­pestre érkezett angolai útjáról és hétfőn átvette hivatalát — Érdekes beszélgetés IValko útjáról egy bolgár szemé­lyiséggel — ,,Nincs kizárva, hogy a közeljövőben érezhe­tővé fog válni a török befolyás a Balkán-államok életére Walko ■ külügyminiszter angolai útját Bulgáriában igen nagy érdeklődéssel szem­lélték, különösen pedig azt a rendkívül meleg fogadtatást, amelyben a magyar külügyminisztert Törökország részesítette. Ezzel kapcsolatosan a Budapesti Hírlap munkatársának alkalma volt beszélgetést folytatni egy előkelő bolgár politikussal, aki Magyarországot is jól ismeri és Buda­pesten többször átutazott! Az illető úr a török-magyar viszonyról való nézetét a következőkben mondotta el: Az orosz-török barátság — A török birodalom a háborús össze­omlás után egyrészt az anarchia ellen harcolva, másrészt a külső ellenség­gel, természetesen ahhoz a tényezőhöz hú­zott legjobban, amely őt e törekvéseiben segítette. Ez határozottan Oroszország volt. Különben sem maradt hátra más külpolitikai koncepció a törökök részére, mert mint ismeretes, Itália abban az idő­ben passzíve viselkedett még a közel Kelet kérdéseivel szemben is, Franciaország ér­dekelve volt Szíriában, az angolok pedig Lloyd George vezetésével aktíve támogat­ták a Törökországra támadó görögöket.­­ A mind szorosabbá váló orosz­török kapcsolatokat az elmúlt tíz év pedig nemhogy megszüntette volna, hanem bizonyos állandósítást terem­tett bennük azért, mert Törökország a mai viszonyok között más politi­kát nehezen is folytathat. Gondoljuk csak meg, honnan fenyegetheti Tö­rökországot veszedelem? Csak Nyugatról. És hol találhat támogatást? Csak Kele­ten. És most föltehetjük azt a kérdést is, hogy mi történik akkor, ha az orosz biro­dalomnak összeroppanása folytán Török­ország esetleg szövetségesek nélkül ma­rad? Nos, ebben az esetben minden való­színűség szerint beáll az a helyzet, hogy a Törökországgal közvetlen szomszédos, de orosz fennhatóság alatt álló mintegy har­minc-negyvenmilliós törökfajú lakosság a török nemzet uralma alá kerül, ezáltal pedig a török birodalom negyven-ötven milliót számláló nagyhatalommá válnék, amelynek súlypontja földrajzilag is An­gola volna.­­ Mint ismeretes, a törökök igen nagy erőfeszítéseket tesznek a vasúti összekötte­tések kiépítésére, egyrészt az orosz határ, másrészt Perzsia felé. A Perzsiába haladó vasúti vonalaknak nagy része már létre is jött. Amikor tehát Törökország a mesz­­szetekintő és zseniális Musztafa Kam­ál vezetése alatt a keleti és részben északke­leti részeit biztosította, amikor a Szíriá­ival határos déli részek szintén veszedel­men kívül látszanak lenni, akkor nem le­het csodálni, ha a török vezető körök ér­deklődése az általuk eddig teljesen elha­nyagolt balkáni kérdések iránt újra fel­ébredt. Angola nem lesz közömbös balkáni konfliktus esetén . Valószínűnek látszik, (szemben az öt évvel ezelőtti egészen más helyzettel), hogy ha ma konfliktus vagy erőeltolódás állna be a Balkánon, azt a török biroda­­lom tétlenül nem nézné, annál kevésbbé, mert összes többi határvonalain vagy biz­tosítva van, vagy pedig azokon csak kelle­mes meglepetések érhetik.­­ Az is bizonyos, hogy a Balkán-álla­mok is érzik a török külpolitika érdeklő­désének újraébredését a Balkán-kérdések iránt és fokozott figyelemmel kísérik a török birodalom minden politikai meg­mozdulását és gazdasági erőinek kifejlő­dését. Természetes, hogy Magyarországot, amely szintén kénytelen a balkáni államok fejlődését figyelemmel kísérni, szintén ér­dekli Törökország külpolitikájának újabb fázisa.­­ Mindenesetre valószínűnek látszik, hogy ez az újjáalakult állam, mint min­den, friss erőtől duzzadó, organizmus, te­vékenységének fokozatosan tért fog ke­resni és ezért nincs kizárva, hogy a közel­jövőben érezhetőbbé fog válni az újjászer­vezett török birodalom befolyása a Bal­kán-államok életére.­­ Azt lehet mondani, hogy Törökor­szágnak nagyobb politikai érdekei vannak a Balkánon, mint Magyarországnak, vi­szont a magyaroknak nagyobbak a gazda­sági érdekeik Európa délkeleti félszige­tén. Kétségtelen azonban, hogy a jelenlegi status quo fenntartása a Balkánon Török­országnak és Magyarországnak egyformán érdeke, mert mind a két országnak első­ Ára 16 fillér sorban belső erőinek kifejlesztésére kell törekednie. Frey András Walko külügyminiszter angolai tapasztalatairól ..Erősödik Törökország érdek­lődése a közép- és keleteurópai­­kérdés­ek iránt.“ A Magyar Távirati Iroda munkatársa föl­kereste Walko Lajos külügyminisztert és ér­deklődött törökországi útján, szerzett benyo­másai iránt. A szü­lügyminiszter erre a követ­kezőket mondotta: — A török népben sokkal erősebben él a magyar néppel való közös eredet tudata, mint azt általában gondolják. Ez magya­rázza meg azt a meleg baráti fogadtatást, amelyet az ország minden részében tapasz­taltam. Ankarában alkalmam volt az új Törökország vezető­inél igenelés anna­k nagy részével összejönni és láttam, hogy sokan beszélik a magyar nyelvet és hogy ennek kidomborításával­ is igyekeztek kimutatni azt a szimpátiát, amelyet a magyar nép iránt éreznek. — Ez az érzelmi ka­pcsolat igen becses,­­mindentől eltekintve, már csak azért is, mert életerős, intelligens, munkás néphez fűiz ben­nünket, olyan néphez, amely tettekben bizo­nyította be rend kívüli energiáját. Aki Török­országba érkezik, el kell hogy ismerje, hogy az épülő új főváros és az országban folyó szívós rekonstrukciós munka a török népnek olyan képességeiről tesz tanúságot, amelyek bármely nemzetnek dicsőségére, válhatnak.­­ Minden előfeltétele megvan annak, hogy a magyar és török nép között a legszorosabb baráti kacsolatok fejlődhessenek ki és kétség­telenül hasznos, ha a két állam kormányai személyes érintkezést is tartanak fenn. Ezért is fogadtam annak idején igen nagy örömmel a török külügyminiszter budapesti látogatá­sát és a személyes kontaktus továbbfejleszté­sére utaztam Ankarába. — Többször is behatóan beszéltem K­med basa miniszterelnökkel, Tevfik Basdi bég kül­­ügyminiszterrel, a kormány többi tagjával, a külügyminisztérium vezető tisztviselőivel, valamint a nagy nemzetgyűlés képviselőivel. Különösen behatóan beszéltük meg a két or­szágot érdeklő külpolitikai kérdéseket és megállapíthattuk, hogy a Magyarország és Törökország között fennálló őszinte barátság egyre erősebbé válik. Mindnyájan egyetértet­tünk abban is, hogy ennek a barátságnak a fennállása és továbbfejlesztése úgy a két ál­lamnak, mint az általános békének egyformán fontos érdeke................................... — A most meginduló gazdasági tágyalások abban a szellemben fognak lefolyni, amely a két állam között kifejlődött baráti légkörnek megfelel és egyúttal szem előtt tartja azok jogos érdekeit. .. — Amint azt már az illetékes török körök előtt hangoztattam, igyekezni fogok a kultu­rális kapcsolatok kimélyítésének egyengetni az útját. Ennek a fejlődő népnek szimpátiáit kultiválnunk kell úgy politikai, mint gazda­sági és kulturális szempontból. ■— Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ha a török külpolitika eddig elsősorban a határaihoz fűződő érdekei védelmére volt beállítva, érdeklődésük az általános kelet- és középeurópai kérdések iránt ma már érezhe­tően erősbödik. Félhivatalos bolgár kommentár Walko útjáról SZÓFIA, márc. 31. A félhivatalos , La Bulgarie vezércikkben foglalkozik Walkó Lajos magyar külügymi­niszter ankarai útjával. A lap utal arra, hogy az egész világsajtó megállapította ebből az alkalomból, Magyar­­ország és Törökország között azelőtt is fenn-

Next