Budapesti Hírlap, 1930. április (50. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-01 / 74. szám
Budapest, 1930 . évfolyam 74. szám Kedd, április 1 mindennap MUS kivételével. Elő* M«tél i árak: egy körú ti pengő, negyedébe 10 pengő 80 011. KMIEldr« •a elöfixeté: kétszeres. Felelő, exerkeeztő: BURÁNYI MIKLÓSBudapesti Hírlap Szépirodalmi főmunkatárs: HERCZEG FERENC • Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkeeatőeegyekbél hivatal: TIQ. kerület. József-körút 5. Telefooisia: Jóanet 444—04* tői Jónál 444-08-1*. Levélelmi Budapest, 4. Poetafiók 55__Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Társadalombiztosítás - nem politika Vannak magasztos társadalomboldogító elképzelések és politikai rendszerek, amelyeknek azonban már régen fölfedezték azt a gyengéjét, hogy jó időben feleslegesek, rossz időben nem tarthatják magukat. Ami a modern szociálpolitikát illeti : •A rossz időben, amikor a legnagyobb szükség van rá,, nehéz fedezni a költségeit. Hogy jó időben hogy állunk vele, azt a tudomány legkitűnőbb tekintélyei fejezték ki olyképpen, hogy legjobb szociálpolitika, — a jó konjunktúra. Ezek után beszéljünk a magyarországi Társadalombiztosító Intézet u. n. válságáról. Ennél az intézetnél kétségtelenül vannak bajok. Hogy konkréten és részletekbe menően mik ezek, azt annál kevésbbé tudhatjuk, mert még Vass József sem tudja. Épp azért vizsgál és tárgyal egész nap, hogy tiszta képet kapjon, földerítse, mi az, amit meg kell javítani és mi az, ami védhetetlen. Meg kell tudnia, helyes-e az intézmény matematikai fölépítése, amikor Magyarország, aránylag rövid idő alatt volt kénytelen a szociális biztosításnak új és nálunk ismeretlen ágazataira berendezkedni, nem méretezték-e túl az intézményt, nem dagasztották le felesleges arányokra az adminisztrációt, jól, precízen és viszonylag a legkisebb költséggel működik-e, helyes-e a belső irányítása, a fegyelme, a szervezete. Ezek azok a kérdések, amelyekre választ kell kapnia, nem csupán a miniszternek, hanem az érdekelt magyar társadalomnak is. Kezdettől fogva figyelemmel kísértük, természetszerűen, ennek a kérdésnek a tárgyalását sajtóban és parlamentben és sajnálattal kellett látnunk, hogy az, főképpen őszinteség, tárgyilagosság és jóhiszeműség dolgában nem felel meg sem a cél, sem az intézmény komolyságának. Végre is, azon szörnyűlködni, hogy egy intézmény, mely egyéb se, mint szoros és közvetlen függvénye a gazdasági életnek, bajba jut, ha gazdasági fundamentuma megingott, — ez legalább is hipokrízis. Hogy ezeket a nehézségeket csak az nem látta előre, aki nem akarta, az is kétségtelen. Mindezeknél az intézményeknél vaskövetkezetességgel érvényesül nálunk és mindenütt a világon egy sajátságos folyamat, mely amint Kronosz a gyermekeit, a saját eredményeit falja föl. Ez a folyamat abban áll, hogy a gazdasági helyzetnek, tehát a munkaadók viszonyainak leromlásával minél inkább gyengülnek és apadnak a bevételi források, annál inkább növekszenek a terhek és kiadások, mennél inkább megnövekednek az intézettel szemben támasztott igények, az annál kevésbbé van abban a helyzetben, hogy azoknak a maga erejéből megfeleljen. A munkás elveszítvén munkáját, természetesen nyomban kísérletet tesz arra, hogy a betegnek kijáró táppénzt munkanélkülisegéllyé változtassa át, viszont eléggé tapintatlan, hogy olyankor legyen munka nélkül, amikor éppen nincs munka, tehát a munkaadóik egy része sem fizeti a járulékokat. Mint mondottuk, kevéssé hiszünk azoknak az őszinteségében, akik az első hírek hallatára olyan elcsodálkozással csapták össze a kezeiket, mintha a föld rendült volna meg, vagy olyasvalami, aminek rendíthetetlen szilárdsága örök dogmája volna gondolkozásunknak. Hogy a gazdasági élet változatai, konjunktúra és dekonjunktúra hullámzása nem hagyja abszolút érintetlenségben ezt az intézményt sem, azt mindenkinek tudnia kellett, aki csak újságot is olvas. A munkanélküliség nagy, világproblémája emészti az angol munkáskormány energiáját, megrázza hitelét, éppen a szociális biztosítás előnyomuló követelései kormányt buktatnak Franciaországban, Németországban pedig alig elviselhetőnek látszó terheket raknak magának, az államnak a vállaira. Az egész vitának tehát ez az az eleme, — az őszinteség hiánya, — mely antipatikus, mert nem szociális biztosítás, még csak nem is szociálpolitika, hanem egyszerűen: politika. És ez az, aminek a belekeverése ellen tiltakozunk. Tiltakozunk magának, e különben nagyrahivatott intézménynek, az érdekelt munkásságnak és annak a felvilágosult és humánus irányzatnak a nevében, mely nálunk, Magyarországon utat tört a reform számára és amelyet minden oda nem való politika, párttülekedés és kisajátítási kísérlet csak kompromittál és lejárat. A gazdasági élet ma nem könnyen viseli ennek a terheit, de egyetemesen viselni fogja mindaddig, amíg mögüle brüszk és leplezetlen brutalitással fel nem ütköznek párthatalmi irányzatok és olyan politikai törekvések, amelyekben korántsem vagyunk egyek. A mostani alkalom pedig egyáltalában nem arra való, hogy annál pártok akarjanak sütkérezni és politikus urak akarják kivirágoztatni a maguk sovány népszerűségét. A Társadalombiztosítót lábra kell állítani és kétségtelen, hogy, bármi módon is, ez meg fog történni. Ha vannak hibák , a gyermekbetegségek, mint Vass József mondotta, vagy ennél súlyosabbak: szervezetiek és gyökérig menők, az ki fog derülni, mert ezeket föl kell kutatni és energikus kézzel ki kell operálni. A társadalom, mely oly sokat és oly nehezen áldoz, ezt elvárja és megköveteli, tekintet nélkül arra, hogy meddig és merre kell járnia a műtőkésnek. A Társadalombiztosító legyen jól funkcionáló és szilárd támasza a beteg, a rokkant és öreg munkásnak, a munkás özvegyének és árváinak. De nem lehet kifutó flottabázisa pártoknak és politikusoknak. Ezek azok a szempontok, amelyekből az intézmény bajait tárgyalni és orvosolni kell. II magyar-török viszony és a Balkán Walko Lajos külügyminiszter vasárnap délután Budapestre érkezett angolai útjáról és hétfőn átvette hivatalát — Érdekes beszélgetés IValko útjáról egy bolgár személyiséggel — ,,Nincs kizárva, hogy a közeljövőben érezhetővé fog válni a török befolyás a Balkán-államok életére Walko ■ külügyminiszter angolai útját Bulgáriában igen nagy érdeklődéssel szemlélték, különösen pedig azt a rendkívül meleg fogadtatást, amelyben a magyar külügyminisztert Törökország részesítette. Ezzel kapcsolatosan a Budapesti Hírlap munkatársának alkalma volt beszélgetést folytatni egy előkelő bolgár politikussal, aki Magyarországot is jól ismeri és Budapesten többször átutazott! Az illető úr a török-magyar viszonyról való nézetét a következőkben mondotta el: Az orosz-török barátság — A török birodalom a háborús összeomlás után egyrészt az anarchia ellen harcolva, másrészt a külső ellenséggel, természetesen ahhoz a tényezőhöz húzott legjobban, amely őt e törekvéseiben segítette. Ez határozottan Oroszország volt. Különben sem maradt hátra más külpolitikai koncepció a törökök részére, mert mint ismeretes, Itália abban az időben passzíve viselkedett még a közel Kelet kérdéseivel szemben is, Franciaország érdekelve volt Szíriában, az angolok pedig Lloyd George vezetésével aktíve támogatták a Törökországra támadó görögöket. A mind szorosabbá váló orosztörök kapcsolatokat az elmúlt tíz év pedig nemhogy megszüntette volna, hanem bizonyos állandósítást teremtett bennük azért, mert Törökország a mai viszonyok között más politikát nehezen is folytathat. Gondoljuk csak meg, honnan fenyegetheti Törökországot veszedelem? Csak Nyugatról. És hol találhat támogatást? Csak Keleten. És most föltehetjük azt a kérdést is, hogy mi történik akkor, ha az orosz birodalomnak összeroppanása folytán Törökország esetleg szövetségesek nélkül marad? Nos, ebben az esetben minden valószínűség szerint beáll az a helyzet, hogy a Törökországgal közvetlen szomszédos, de orosz fennhatóság alatt álló mintegy harminc-negyvenmilliós törökfajú lakosság a török nemzet uralma alá kerül, ezáltal pedig a török birodalom negyven-ötven milliót számláló nagyhatalommá válnék, amelynek súlypontja földrajzilag is Angola volna. Mint ismeretes, a törökök igen nagy erőfeszítéseket tesznek a vasúti összeköttetések kiépítésére, egyrészt az orosz határ, másrészt Perzsia felé. A Perzsiába haladó vasúti vonalaknak nagy része már létre is jött. Amikor tehát Törökország a meszszetekintő és zseniális Musztafa Kamál vezetése alatt a keleti és részben északkeleti részeit biztosította, amikor a Szíriáival határos déli részek szintén veszedelmen kívül látszanak lenni, akkor nem lehet csodálni, ha a török vezető körök érdeklődése az általuk eddig teljesen elhanyagolt balkáni kérdések iránt újra felébredt. Angola nem lesz közömbös balkáni konfliktus esetén . Valószínűnek látszik, (szemben az öt évvel ezelőtti egészen más helyzettel), hogy ha ma konfliktus vagy erőeltolódás állna be a Balkánon, azt a török birodalom tétlenül nem nézné, annál kevésbbé, mert összes többi határvonalain vagy biztosítva van, vagy pedig azokon csak kellemes meglepetések érhetik. Az is bizonyos, hogy a Balkán-államok is érzik a török külpolitika érdeklődésének újraébredését a Balkán-kérdések iránt és fokozott figyelemmel kísérik a török birodalom minden politikai megmozdulását és gazdasági erőinek kifejlődését. Természetes, hogy Magyarországot, amely szintén kénytelen a balkáni államok fejlődését figyelemmel kísérni, szintén érdekli Törökország külpolitikájának újabb fázisa. Mindenesetre valószínűnek látszik, hogy ez az újjáalakult állam, mint minden, friss erőtől duzzadó, organizmus, tevékenységének fokozatosan tért fog keresni és ezért nincs kizárva, hogy a közeljövőben érezhetőbbé fog válni az újjászervezett török birodalom befolyása a Balkán-államok életére. Azt lehet mondani, hogy Törökországnak nagyobb politikai érdekei vannak a Balkánon, mint Magyarországnak, viszont a magyaroknak nagyobbak a gazdasági érdekeik Európa délkeleti félszigetén. Kétségtelen azonban, hogy a jelenlegi status quo fenntartása a Balkánon Törökországnak és Magyarországnak egyformán érdeke, mert mind a két országnak első Ára 16 fillér sorban belső erőinek kifejlesztésére kell törekednie. Frey András Walko külügyminiszter angolai tapasztalatairól ..Erősödik Törökország érdeklődése a közép- és keleteurópaikérdések iránt.“ A Magyar Távirati Iroda munkatársa fölkereste Walko Lajos külügyminisztert és érdeklődött törökországi útján, szerzett benyomásai iránt. A szülügyminiszter erre a következőket mondotta: — A török népben sokkal erősebben él a magyar néppel való közös eredet tudata, mint azt általában gondolják. Ez magyarázza meg azt a meleg baráti fogadtatást, amelyet az ország minden részében tapasztaltam. Ankarában alkalmam volt az új Törökország vezetőinél igenelés annak nagy részével összejönni és láttam, hogy sokan beszélik a magyar nyelvet és hogy ennek kidomborításával is igyekeztek kimutatni azt a szimpátiát, amelyet a magyar nép iránt éreznek. — Ez az érzelmi kapcsolat igen becses,mindentől eltekintve, már csak azért is, mert életerős, intelligens, munkás néphez fűiz bennünket, olyan néphez, amely tettekben bizonyította be rend kívüli energiáját. Aki Törökországba érkezik, el kell hogy ismerje, hogy az épülő új főváros és az országban folyó szívós rekonstrukciós munka a török népnek olyan képességeiről tesz tanúságot, amelyek bármely nemzetnek dicsőségére, válhatnak. Minden előfeltétele megvan annak, hogy a magyar és török nép között a legszorosabb baráti kacsolatok fejlődhessenek ki és kétségtelenül hasznos, ha a két állam kormányai személyes érintkezést is tartanak fenn. Ezért is fogadtam annak idején igen nagy örömmel a török külügyminiszter budapesti látogatását és a személyes kontaktus továbbfejlesztésére utaztam Ankarába. — Többször is behatóan beszéltem Kmed basa miniszterelnökkel, Tevfik Basdi bég külügyminiszterrel, a kormány többi tagjával, a külügyminisztérium vezető tisztviselőivel, valamint a nagy nemzetgyűlés képviselőivel. Különösen behatóan beszéltük meg a két országot érdeklő külpolitikai kérdéseket és megállapíthattuk, hogy a Magyarország és Törökország között fennálló őszinte barátság egyre erősebbé válik. Mindnyájan egyetértettünk abban is, hogy ennek a barátságnak a fennállása és továbbfejlesztése úgy a két államnak, mint az általános békének egyformán fontos érdeke................................... — A most meginduló gazdasági tágyalások abban a szellemben fognak lefolyni, amely a két állam között kifejlődött baráti légkörnek megfelel és egyúttal szem előtt tartja azok jogos érdekeit. .. — Amint azt már az illetékes török körök előtt hangoztattam, igyekezni fogok a kulturális kapcsolatok kimélyítésének egyengetni az útját. Ennek a fejlődő népnek szimpátiáit kultiválnunk kell úgy politikai, mint gazdasági és kulturális szempontból. ■— Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ha a török külpolitika eddig elsősorban a határaihoz fűződő érdekei védelmére volt beállítva, érdeklődésük az általános kelet- és középeurópai kérdések iránt ma már érezhetően erősbödik. Félhivatalos bolgár kommentár Walko útjáról SZÓFIA, márc. 31. A félhivatalos , La Bulgarie vezércikkben foglalkozik Walkó Lajos magyar külügyminiszter ankarai útjával. A lap utal arra, hogy az egész világsajtó megállapította ebből az alkalomból, Magyarország és Törökország között azelőtt is fenn-