Budapesti Hírlap, 1930. április (50. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

sas IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Tudomány — Könyv — Zene — A technika világa — Iskola — Kritika — Folyóiratszemle — Szellemi élet Ármány és a Beregi Beregi Oszkárt ma már egy világ választja el azoktól, akik a pátoszt, a deklamálást csak mértékkel tudják elfogadni, kiégett, ellángolt színészi műfajnak érzik — két okból, mert ennek a pátosznak egyrészt már sehol sincse­nek egy egész egységes ensemblet kitöltő egy­forma tehetségű művelői, másrészt mert maga a pátosz is letűnőben van. Hogy melyik az ok s melyik az okozat? Hogy azért tűntek-e el a világ színpadjairól a heroikus színész­egyéniségek, mert a pátosz elmúltával ők is feleslegessé váltak; vagy azért bukott-e el a patetikus, deklamáló színjátszó stílus, mert már nincsenek kőből faragott és ércbe öntött alakításokat formálni tudó kemény színészi éstehetségei? — ki tudná megmondani. A naturalizmus, úgy látszik, kiölt minden érdek­lődést ebben az irányban a közönségből, amely ma már a klasszikusokat és a színpadi roman­tika verses műveit is szívesebben fogadja el azoktól, akik a pátoszt csak egy-egy kifejező, színes gesztussal, a deklamációt a hang egy­­egy árnyalatával s inkább csak jelezve érzé­keltetik, mint azoktól, akik a pátosz és a deklamálás egyeduralmából szeretnék kicsi­holni a színész sikerét, reménytelen munkát végezve. A Schillert Ármány és szerelem vasárnap esti előadásán a Magyar Színházban az el­fogulatlan néző szinte megdöbbentőn kereste okát felemás érzéseinek: kitűnően rendezett, jól díszletezett, a színészek játékában is össze­hangolt, stílusos előadást kapott és mégis egy pillanatig sem érezhette magát sem a szí­nészek, sem az általuk interpretált klasszikus szerző szuggeszciójában; süketén, minden megrendülés nélkül hallhatta és hallgatta a drámai kitöréseket és nézte végig a schilleri hősök sorsát, akik egy pillanatig sem tudták feledtetni a nézővel, hogy ők a Magyar Szín­ház színészei —z élükön Beregi Oszkárral. Bizonyos, hogy Schiller mondatai meg­kívánják a pátoszt. De a Magyar Színház előadása nemhogy eltüntetni igyekezett volna, hanem még fokozta, hangsúlyozta ezt — Beregi kedvéért. Ebben az igyekezetében aztán olyan messzire tévedt el, hogy még Beregit is sterilizálta, hatástalanította. Egyetlen vi­gasztaló momentuma volt a színészek együtte­sének Harsányi Rezső játéka a maga egész­séges naturális disszonanciájával. Az Ő' Mil­lere élt egyedül eleven életet — ebben a Plasztikonban. * (Az Igazi Passió a Nemzeti Színház­ban.) A Nemzeti Színház a nagyhéten ismét műsorára tűzi Arnould Gréban Igazi Passióját. Az Igazi Passió négy egymás­utáni előadásban kerül színre. A főszere­peket felváltva játsszák Odry Árpád és Cs. Aczél Ilona, illetve Abonyi Géza és N. Tas­­nády Hana. * (M. Hir Sári) müncheni, bécsi, zürichi és nagyobb magyar városokban rendezett hang­versenyei után április 2-án tartja önálló zon­goraestjét a Zeneművészeti Főiskolán. Közre­működik Molnár Imre dr. . A magyar műgyűjtés útjai A XVIII. századra forduló korszak poli­tikai viszonyai a legkedvezőbbek voltak az ausztriai műveltség fejlődésére. Szinte nem­zeti öntudat támadt náluk, amikor 1683-ban a törököt Bécs alól a szövetséges hadak visszaverték. Négy évvel előbb Bécsben a pestis szedte áldozatait, m­ajd a kritikus 1683-ik eszten­dőben a török döngette bástyáit, levette há­zait, — s a győzelem után, ,— a másfél szá­zados nyo­masztó hatás alól felszabadulva — a magyarországi felszabadító háborút készí­tette elő I. Lipót­ Ez a világtörténeti ese­mény nagy befolyást gyakorolt Becs karak­terére. A siker a császárt a kereszténység védőjének szerepébe állította, h­a a magyar­ság viasza­kodásig menő szinte három szá­zados (1396—1683) küzdelmének a gyümöl­csét a császár s vele Becs élvezte. Megszűnt erődítményi jellege és fejlődése szabad teret nyert. A tsű­kert még teljesebbé tették azok a győ­zelmek, amelyeket ,a Habsburgok a nyugati ősi­ ellenség, a franciák felett arattak a spa­nyol örökösödési háborúban, .é­s egyúttal a magyarokon is a szatmári békekötéssel. Csoda-e, ha ily győzelmeket erős nemzeti fel­buzdulás követte s Bécsben a dicsőség és a biztosság érzetével az öröm és az élvezetvágy rak fészket, míg nálunk Rákóczival szinte bujdosásba ment a lelkesedés lángja. Az egész nyilvános élet középpontját az udvar alkotja, amelytől a nemesség is csak kölcsönzi a fényét. Francia példája körében sütkéreznek. Az előkelő családok otthagyják falusi birtokaikat, váraikat és Bécsbe költöz­nek. Így épül Bécsben 1699-ben az Ester­házyak palotája, s a következő évben a Batthyányaféé. (H. ,Tintáé, Wien.) Ez az udvari nemesség Csakhamar átveszi a vezetést az egyháziaktól szellemi téren is. A szellemi fellendülés, amit a dinasztia, nemzetek összetartása és a győztes katoliciz­mus képviselt, monumentális alkotásokban keresett kifejezést. Ez a bécsi barokk fény­­iora. Az 1683-iki török ostrom alatt elpusztult külvárosok újjáépítésénél már nem a védelmi szempontot kellett figyelembe venni s amikor III. Károly idejében Hildebrandt és Stein­häuser közreműködésével Anguisola és Mari­­noni elkészítették a külvárosok rendezésének •tervét egy-két évtized alatt már virágzó ne­gyedekkel volt körülvéve az óváros. III. Károly egyébként is nagyszabású épít­kező volt s terveihez oly kiváló művészeket nyert segítő társakat, mint Domenico Marti­­nelli, Lukas von Hildebrandt és Fischer von Erlach. Az utóbbi­­tervei szerint, halála előtti évben, 1722-ben kezdődött meg a Srosbiiblio­­thek építése. Bár Mária Terézia trónraléptével­, a politi­kai téren Bécs uralkodó szerepe háttérbe szo­rult, de a korabeli szellemi áramlatok, — köz­tük a felvilágosodás, s így az aufklaristák — mind inkább teret nyertek.­ Az arisztokraták műveltsége maradt az irányadó, mivel a fel­világosodás eszméinek hatása alatt az egyhá­ziak befolyása csökkent. Ebben a kedvező szellemi atmoszférában érik Bécset a nyugati szellemi hatások. A nap­király pompakedvelő Franciaországából ki­alakult a „gáláns" Franciaország. A rokokó könnyed, játszi művészete megkezdi hódító körútját. Még a könyveknél is nagy gondot fordítanak arra, hogy ne csak tiszta nyomású, szép és mély metszésű, hanem hibátlan szélű és szép kötésű is legyen a műi Mindez azonban már nem lelki szükséglet a franciáknál,, hanem inkább a szeszélyes rokokó divatja, az előke­lők szórakozható társasjátéka. Szinte divat szerint ezerernek gazdát a gyűjtemények . 1742-ben megjelenik a Carignan-aukció kap­csán az első párizsi katalógus, amint ez Né­metalföldön már a XVII. század első negyede óta szokásban volt. A nyugat másik nagy nemzete, az angol sem maradt el a gyűjtés versenyében. Gyűjtésének szinte új tápot adtak pompeii ásatásaiból elő­kerülő leletek. Amikor Sir Josuah Reynolds 1752-ből Itáliából haza jött, sürgetésére a kö­vetkező évben ,a kormány 20.000 fonton meg­veszi Sloane természetrajzi gyűjteményét és könyvtárát, szintúgy a Harley-féle gyűjte­ményt. Ezeket a félszázaddal korábban (1700) ajándékozott Cotton-könyvtárral egyesítve, megvetették a British-múzeum alapját és azt 1759-ben már a nagyközönségnek is megnyit­ják. Ide került 1772-ben a kiváló Pompeit­­ismerő Sir William Hamilton gyűjteménye is. Reynolds barátja pedig, James Christie, 1766- ban a Pall Mall-ban megszervezi az ő aukciós intézetét, amely hova­tovább egyre jobb ára­kat ért el. Németországban is egyre erősödnek a gyűj­temények. Erős Ágost nagyobbítja a drezdai gyűjtemény helyiségeit. Elkészítteti­­képtára katalógusát, régiségeket, képeket, ezüsttárgya­kat gyűjt. De legnagyobb örömét a divatos parcellánokban találta, s hogy 1710-ben Bött­­gert a meisseni gyár élére állította, érdeklő­dése még inkább ebben az irányban növekedett. Utóda, III. Ágost, a medenai hercegi gyűjte­mény vásárlása kapcsán Tizián Adágarasát és Rafael Sixtusi Madonnáját szerzi meg. Nagy Frigyes még háborúi közepette sem feledkezik meg potsdam­i gyűjteménye gyara­pításáról. Párizsi követe és Gotzkowsky ban­kár gyűjti számára a képeket, gemmákat, ér­meket, könyveket. Egyébként is a bibliofilla annyira divatos lett Poroszországban a XVIII. század második felében, hogy Nicolai Frigyes mintegy hatvanra teszi a berlini magánkönyv­tárak számát és ugyanennyire az egyéb magán­gyűjteményekét. Bécsben is megerősödött a gyűjtés éspedig főleg a főnemesség körében. A Liechtenstein, Schwarzenberg és Harrach családokhoz jöt­tek az új gyűjtők, a Schönbornok és a Czerni­­nek. Savoyai Jenő a pozsarevaci béke után a Belveder-ben állította fel gyűjteményét, ame­lyet később is egyre gyarapított. A vásárok, az aukciók Németországban meghonosodtak. A lipcsei rézmetszet-aukció katalógusai 1755-ig nyúlnak vissza, Bécsben pedig Artaria 1770- ben megnyitja „Kunsthaus“-ját. A kor divatos törekvéseinek szellemi befo­lyása — főleg bécsi hatásra —­ hatalmába ke­rítette főpapjainkat és főurainkat is. Ugyan­ezen század második felében keletkeznek a nagyszabású főpapi gyűjtemények, mint Esz­­terházy Károly gróf egri püspöké, mely több, mint­ 20.000 kötetet számlált, Patachich Ádán­ báró kalocsai érseké, mely 17.000 kötetre rú­gott". Gulyás Pál ezen megállapításaihoz azonban hozzávehetjük ugyanazon Patachiek­­nak, mint korábbi váradi püspöknek nagyvá­radi könyvtárát, a gyulafehérvári Batthyány­­könyvtárt s az esztergomi érsek nagy vásárlá­sait. De ugyanerre az időszakra esik főúri könyv­tárainknak, illetve gyűjteményeinknek nagy megállapítása, avagy felvirágzása, mint az Apponyi-könyvtáré, melynek alapját Antal gróf vetette meg 1774-ben, a Bruckenthal, az Eszterházy, a Festetich, a Grassalkovich, Rá­day, Radvánszky, Széchenyi, Teleki és a Vi­­czayak hédervári gyűjteménye. A tudományos élet fellendülése, a Ratio educationis-ban megtestesült új kultúrpolitika, a divatos mű­vészeti irány hazai hajtása, a Grassalkovichi­­barok s a magyarországi műpártolás beszéde­sen igazolja, hogy a magyar szellemi élet új korszakhoz érkezett s a Bessenyei György fel­lépéséhez kötött irodalmi megújhodás korha­tárát a magyar szellemi élet tágasabb meze­jére is ki kell terjesztenünk. Závodszky Levente dr. * (Hangversenyek.) Az egyéniségnek és muzsikának ritkán található oly harmonikus és szerves eszvbeolvadása, mint aminő Lotte Lehmann művészetében nyilvánul meg. Az ő egyénisége a német nő gondolatvilágát valósítja meg, muzikalitása viszont a német romantika nagymestereinek tanításain neve­lődött és virult ki. Ez a mély, emberi való­ság, amely Weber Óceán-áriájában és Schu­bert kis dalladban egyforma fénnyel rezeg, s a legfőbb titka, Lehmann Lotte forró és me­leg sikereinek. Hangja valóságos Orchester,­­amelyben egyformán érvényre jut a klari­nét méla bugása, és a viola d’amour. A mű­vésznő a legnehezebb portamentákat, legato­­kat is természetesen szólaltatta meg, túlzás­nak vagy erőlködésnek sehol semmi nyoma. A zongorakíséretet Herz Ottó látta, el, aki egészen új színezet hátteret szolgáltatott. — Marcelle Meyer párizsi zongoraművésznő, aki Strauss Richard zenekari hangversenyén sikerrel mutatkozott be, vasárnap önálló es­télyt adott. A nagyintelligenciájú, brilliáns technikával rendelkező fiatal művésznő leg­sajátosabb területe a modern francia zongora­irodalom. A ritmus hajszálfinomsága, a modern idegélet problémákat áttörő lendülete és az érzelmi világ elfátyolozása tették Marcelle Meyert Poulene, Debussy, Ravel, Chabrier, továbbá Stravinszky és Borodin hivatott in­terp­retátorává. A német zeneművészet azon­ban, amelyhez Marcelle Meyer csak kegye­letes kézzel mer hozzányúlni, inkább formai szempontból­ tükröződik vissza játékában. Azonban itt is bámulatot keltő az a cizel-­láltság és technikai alaposság, amellyel külö­nösen Schumann szimfonikus etűdjeit tudta kiötvözni. A művésznőnek a műsor második felében meleg sikerben volt része. * (Holló Klára második sanzon- és előadó­estje) április 6-án este fél 6 órakor lesz a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Közre­működik : Gregor Vilmos operaénekes, Szelényi István zongoraművész és Szikla Adolf operai karmester. * (Eredeti bemutató­t Újpesten.) Komá­­romy Zoltánnak, a fiatal írógárda egyik lehet­séges tagjának „Radnnay György két világa“ című színjátékát április 8-án mutatja be az újpesti Blaha Lujza színház. A darabot De­­reghy Andor rendezi. ­ Magas, kreolbőrű, elegánsan öltözött fia­talember Nino Piccaluga, az Operaház ven­­dégtenoristája. Éppen próbára siet Failoni­­hoz, de azért nagy szívélyességgel áll a Bu­dapesti Hírlap munkatársa rendelkezésére. — Tegnap este érkeztem Triesztből, ezt­­megelőzően pedig Kaliforniában volt­am, Los Angelesben. Léptem fel és közben ajánlatot kaptam egy beszélő, illetőleg éneklő fi­lmsze­­repre. Egyelőre Bebe D®mefís-szel próbát énekeltünk a Carmenból, amely nagyszerűen kikerült. Május végén újra kiutazom Ameri­kába és akkor megkezdjük a rendszeres próbákat. — Különben a karrierem is Dél-Ameriká­­ban kezdődött. Édes­atyám ugyanis milánói kereskedő volt, aki kiküldött engem Chilébe, mint az olasz Fiat-művek képviselőjét. Itt egy véletlen folytán megismerkedtem Pago­­vani igazgatóval, aki rögtön kipróbálta a hangomat és sürgette, hogy képezzem ki ma­gam. Erre aztán visszamentem Milanóba és komolyan tanulni kezdtem. Közben azonban kitört a háború és így csak 1921-ben kerül­tem színpadra. Feleségem is én­ekesnő, Augusta Concato, veronai születésű, mint Failoni. Jelenleg a nápolyi San Carlo-szín­­házban lép fel. — Szoktak együtt is szerepelni? A tenorista mosolyog. — Kérem, mi kitűnően megértjük­­egymást a színpadon, is — mondja sietve. — Külön­ben van már egy hétéves kislányunk, akivel ■odahaza tercetteket énekelgetünk. A kis­lányom filmszínésznő­­akar lenni. Nino Piccaluga végül művészi hitvallásá­ról beszél. — Fontos, — mondja — hogy mindenki csak a saját egyéniségének megfelelő operá­ban lépjen fel. Ezért én a modern művekben nem vállalok szerepet, mert eszményem a régi olasz és francia opera a maga romanti­kus alakjaival. Talán maradinak tartanak, — mondja­ mosolyogva — de hát mindenütt szívesen, fogadnak. Közben megérkezik Faloni; a két olasz művész nagy melegséggel üdvözli egymást és megkezdődik a Turandot zongorapróbája. —HP---* Nino Piccaluga ma, kedden este lép fel először az Operaházban a Giocondéban. Vendég­szerepel még csütörtökön a Turandotban és utoljára szombaton a bérletszünetben kitűzött Parasztbecsületben és Bajazzákba. * * Beszélgetés Nino Piccalugával Nino Piccaluna Huszárok a színpadon Próbálják Vincze Zsigmond új operettjét a Fővárosi Művész­­színházban A Fővárosi Művészszínház színpadán kék huszárattilák és pipacspiros huszárnadrágok vi­rítanak délelőttönkint. Békebeli katonadarabot próbálnak a színészek: Vincze Zsigmond új operettjét, a Huszárfogást, amelynek szövegét Török Rezső és Harmatii Imre írták. Huszárt, délceg huszárkapitányt személyesít Belly Ferenc, huszárőrmestert ábrázol Kabos Gyula és huszárt, egy szerelmes kutyamosót Gázon Gyula, újváry Lajos is katonát alakít: Küstenland gróf generálist. A huszárok a daruvári kastélyban tanyáznak és versengve udvarolnak a nőknek: a generális és a huszárkapitány a kastély úrnőjének, Piros­kának, az őrmester és a kutyamosó pedig Piroska szolgálójának, Rozikának. Jókedv, katonatréfák, trombitaszó a szín­padon. Vincze Zsigmond, a zeneszerző friss len­dülettel vezényli a zenekart. A szünet közbeír ezeket mondja új operettjéről: — A „Huszárfogás" a tizenkettedik darabom. Az első három, a „Tilos a csók", a „Léni néni" és a „Limonádé ezredes" inkább zenés vígjáték volt és a Magyar, illetve a Király Színházban került színre. Itt került bemutatóra „A cigány­­grófné", az „Anna-bál" és az „Aranyhattyú" című operettem is, míg „A hamburgi meny­asszony", „A gárdista", a „Kiss és Kis"­ a Városi Színház műsordarabja volt. Színre került egy dalművem is, „Az erősebb", Környey Bélá­val a főszerepben az Operában. Azonkívül van egy daljátékom, ,­Az aranyszőrű bárány", amely Budapestet megelőzve, Szegeden került először bemutatásra az ősszel. — A „Hu­szárfogás" librettóját nagy kedvvel komponáltam meg és igyekeztem a muzsikával is hozzájárulni a békevilág derűs hangulatának felidézéséhez. A „Huszárfogás" egyébként csaknem teljesen készen várja pénteki bemutatóját, amelyen Biller Irén, Rozi szolgáló személyesítője mellett az operett másik primadonnaszerepében hosszabb idő után először lép fel a budapesti, közönség előtt Karácsonyi Ily, a kolozsvári magyar szín­ház énekesnője, a Király Színház volt tagja. * (A Dalosszövetség díszérmet ajándé­kozott a polgármesternek.) A Dalosszövet­ség kerületének küldöttsége Pilis Károly törvényhatósági bizottsági tag vezetésével ma délelőtt megjelent a városházán Sipőcz­­Jenő dr. polgármesternél. Az egyesület há­lájának jeléül átnyújtotta a polgármester­nek a Dalosszövetség kerületi díszérmét. A küldöttség ezután Purébl Győző dr. ta­nácsnokot, a Dalosszövetség kerületi elnö­két kereste fel, akinek átnyújtotta a ke­rület ezüst­érmét.

Next