Budapesti Hírlap, 1930. április (50. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

4 leégés megszervezéséről beszélt. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter tájé­koztatta a bizottságot arról, hogy a katonai repülés nincsen megengedve, a földi légvéde­lem azonban igen. A kereskedelmi repülés egyébként a kereskedelemügyi miniszter hatás­körébe tartozik. Vannak gázálarcaink. A 4. címnél­ Farkas Elemér a katonai ne­velőintézetek szukkreszcenciáját tette szóvá. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter ellene van annak, hogy kasztszerűen pótolják a tisztikarban a hiányokat. Minden társadalmi rétegből legyenek a tisztikarban. Az altiszti utánpótlás­­ne kizárólagosan az altisztek gyer­mekei közül történjék, hanem a hadiárvák, a hadiözvegyek és a széles magyar néprétegek gyermekeinek köréből. A G.­em­inél Kállai­ Tibor attól feakrt, hogy mi nyugdíjterhek a jövőben emelkedni fog­nak a tárcánál. Szabó Sándor az érem-pótdíjak rendezését sürgette. A toborzott legény­ság számára tan­folyamokat kellene tartanni, hogy szolgálatuk leteltével a polgári életben elhelye­zkedhes­­senek. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter részletes statisztikai adatokkal mutatta ki, hogy a szolgálati időnek negyven évre való kitolása m­­ennyi­bren csökkenti a nyugdíjter­­heket. A különböző nyugdíj-kategóriák elke­rülhetetlenek voltak, ezt pénzügyi okok tet­ték szükségessé. A vitézségi érem­pótdíjak a háború hosszú tartama miatt nagyobb ösz­­szegre rúgtak, mint ahogy azt előre számí­tották. Szeretné a vitézséget minél magasabb piedesztálra helyezni, de tekintettel kell lenni a kérdés pénzügyi oldalára. Az, arany vitéz­ségi érmeseket, bármilyen idősek, a régi ranggal fölveszi a nemzeti hadseregbe. Az átképző-tanfolyamoknak elvileg nem barátja, mert vagy katona valaki, vagy nem. Van­nak tanfolyamok azok számára, akik át akarnak menni a polgári életbe. Az igazol­­ványos altisztek bizonyos kisebb állami alkalmazásoknál elsőbbséggel bírnak. Ezután Jakab Oszkár helyettes államtit­kár adott szakszerű felvilágosításokat a nyugdíj­t­erhekről A bizottság a 6. címet változatlanul el­fogadta s ezzel a honvédelmi tárca költség­­vetését részleteiben is letárgyalta. A legközelebbi ülés holnap délután tesz, amelyen a belügyi és külügyi tárcák költség­vetését tárgyalják, kellő informálására a jövőben még az eddi­ginél is nagyobb gond lenne fordítandó, mert a mérnöki kar problémái — úgymond — az ország elsőrendű problémáival esnek össze. Ruzitska Lajos, Halász Albert, Kádár Gusz­táv és Padányi-Gulyás Jenő felszólalása után Györgyi Sándor újra szót kért és visszavonta előbbi szavait. Ennek megfelelően a közgyű­lés közönsége egyhangú lelkesedéssel szava­zott bizalmat a vezetőségnek. Heinrich Viktor, a lefolyt kamarai válasz­tások elnöke foglalta el ezután az elnöki széket és felolvasta a háromnapos választá­sok eredményét. A választásban a Mérnöki Kamara közel ötezer tagja közül 958 buda­pesti és 778 vidéki mérnök vett részt. A le­adott 1756 szavazatból 1722 esett az elnökre és ugyanez volt az arány a többi tisztviselő, valamint a választmányi tagok megválasztá­sánál is, úgy hogy a választás eredménye egyhangúnak tekinthető. Megválasztották el­nökké Kosalka János dr.-t, alelnökök Sándy Gyula műegyetemi tanár és Zorkóczy Samu, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű műszaki vezérigazgatój­a lettek. Titkár Thoma Frigyes, pénztárnok Balogh Ernő, ügyész Kelemen Kornél. Ezenkívül a következő mérnökök lettek a választmány tagjai: Rottenstein Gyula, Czakó Adolf, Dorner Gyula, Erdélyi Náthán, Gottfried Géza, Guoth Béla dr., György Jenő, Mihailich Győző dr., Rauch Árpád, Ruzitska Lajos, Szánthó Ferenc, Szentgáli Antal, Trájber István dr.,, Schmit­­terer Jenő, Schodits Lajos és Uy Károly építészek, Bánó László, Berns Ferenc, Farkass Kálmán, Frohner József dr., Kele­men Móric, Liner Kornél, Martos Viktor, Mihályfi Dezső, Misángyi Vilmos dr., Orpha­­nides János, Szilas Csib­ár dr., Szőcs Jenő, Varsányi Emil dr. gépészmérnökök, Dorner Béla és Dubovitz Hugó dr. vegyészmérnö­kök, Heinrich Viktor bányamérnök, Schivetz Ferenc vaskohó-mérnök, Solt Béla fémkohó­­mérnök, Beyer Jenő, Czulinger Jáno­s és Frölich Brúnó er­dőmérnökök. Az elnöki szék­ét ezután újra Kossalka Já­nos dr. műegyetemi professzor, országgyű­lési képviselő, az újra megválasztott elnök foglalta el, akit a közgyűlés tagjai felállva percekig tapsoltak és éljeneztek. Az új el­nököt és a tisztikar, valamint a választmány megválasztott tagjait a közgyűlés nevében Hoepfner Guidó üdvözölte néhány meleg szóval. Az üdvözlésre Kossalka János dr. elnök válaszolt, aki rámutatott a legközelebbi teen­dők fontosságára, amelyek közül első helyen említette a bírósági műszaki szakértők ügyé­nek parlamenti rendezését, az állandó vá­lasztott bíróság megalkotását és több más jogszabály előkészítését, amelyek a mérnöki kar erkölcsi és anyagi érdekeit lesznek hi­vatva előmozdítani. Legfontosabb feladatként jelölte meg a Mérnöki Kamara bekapcsoló­dását az általános közgazdasági életbe. A kamarának — mondotta — mindenkor a lüktető közgazdasági élet ütőerén kel tar­tania a kezét. Az elnök végül a közgyűlés tagjainak lelkes ünneplése közben jelentette be, hogy a Mérnöki Kamara XI. rendes köz­gyűlése alkalmából hódoló táviratban üdvözli nagybányai vitéz Horthy Miklóst, Magyar­­ország kormányzóját, áldásos kormányzásá­nak tízéves évfordulója alkalmából. A mérnöki kamara közgyűlése ■ Állásközvetítés és­ a mérnökök bekapcsolódása a közgazdasági életbe, a közgyűlés napirendjén. A Bu­dapesti Mérnöki Kamara vasárnap délelőtt tartotta tizenegyedik rendes közgyű­lését a régi képviselőház nagytermében. Kos­­salka János dr. műegyetemi­­tanár, elnök nyitotta meg a közgyűlést. Beszámolt a ka­mara legutóbbi esztendejének működéséről, elmondotta, hogy a mérnöki díjszabás meg­alkotása nagy harcok árán tető alá jutott. Thoma Frigyes titkár tett ezután előter­jesztést a kamara ügyrendjének kiegészítéséé iránt, abban az irányban, hogy a kamara te­vékenységi köre a jövőben a mérnöki munka és a mérnöki állások közvetítésével is kibő­vüljön. Az előterjesztéshez Várady József, R­óvó Aladár, Csegely Pál, Tóth Ottó, Hasz­nút­an József és Berger Benő hozzászólása után Kádár Gusztáv fejtette ki az ellenzék­­ álláspontját, amely szerint a Mérnöki Ka­mara, mint hatóság — a szónok felfogása szerint — nem foglalkozhatik állásközvetítés­sel. Thoma­­ri­gyes titkár rámutatott arra, hogy a Mérnöki Kamara ügyrendjének egyik pontja lehetővé teszi ennek a fontos feladat­körnek a megszervezését, mert a kamara nem tartoznék erkölcsi felelősséggel az elközvetí­­tett állások, illetve az ajánlott mérnökök iránt. A megejtett szavazás után az elnök határozatként mondotta ki, hogy az ügyren­det a közgyűlés akként módosítja, hogy a mérnöki ál­ások­ közvetítését a jövőben a ka­mara fogja intézni . A közgyűlés egyhangúan elfogadja a ka­mara állandó választott bíróságának ügy­rendjére, iletve ennek az ügyrendnek módo­sítására vonatkozó titkári előterjesztést, majd Thoma Frigyes titkár előterj­eszette annak a jelentéstervezetnek a szövegét, amelyet a Aielnöki Kamara vezetősége a kereskedelmi kormányhoz kíván fölterjeszteni az 1929. évi kamarai működés eredményéről. A jelentés nagyobb vitát provokált és mindjárt az első felszólaló, Györgyi Sándor bizalmatlansággal fogadta az előterjesztéstervezetet. Nagy fel­zúdulást váltott ki a közgyűlés tagjaiból az ellenzéki beszéd, amelyet a többi szónok ki­vétel nélkül megrovással illetett és kivétel­­nélkül valamennyien bizalmukat fejezték ki a vezetőség működése iránt. Maróthy Kál­mán rámutatott arra, hogy éppen a jelen­tésből olvasható ki az a sokoldalú, nagyvo­nalú munkásság, amellyel a Mérnöki Kamara­­tisztikara a mérnökség érdekében soha nem szűnt meg fáradozni. Balogh Kálmán, Cse­­rgely Pál, Somlyó József hasonló értelemben­­szólaltak föl, és ez utóbbi szónok­a mellett erőteljesen kidomborította azt is, hogy a közvélemény helyes tájékoztatására, a sajtó B.H Megint leszavazták a MacDonald-kormányt LONDON, márc. 31. Az alsóházban a napirendi vita folyamán a kormány vereséget szenvedett. MacDonald miniszterelnök ugyanis ma éjszakára java­solt­a házszabályok ama szakaszának felfüg­gesztését, mely szerint minden vitát éjjel ti­zenegy órakor be kell fejezni, illetőleg el kell halasztani másnapra. A miniszterelnök ja­vaslata arra irányult, hogy a Ház a polgári közigazgatás költségvetésének tárgyalását an­nak befejezéséig megszakítás nélkül folytat­hassa. A miniszterelnök javaslatát az alsóház 183 szavazattal 179 ellenében elvetette. Az ered­mény bejelentését az ellenzék kitörő lelkese­déssel fogadta. Chamberlain volt külügyminiszter indít­ványa, amelyben a kormány leszavazására való hivatkozással az alsóház ülésének bizonyta­lan időre való elnapolását javasolta, mind­össze tíz szavazattal maradt kisebbségben, annak ellen­ére, hogy MacDonald felvetette a bizalmi kérdést és mindenki azt várta, hogy a liberális párt a kormány mellett szavaz. Chamberlain indítványa ellen 185-en szavaz­tak, mellette pedig 175-en. A szavazás után az alsőház áttért a napirendre, anélkül, hogy jóváhagyta volttá a MacDonald által kért éj­szakai ülést. Abból a körülményből,­­ hogy a­­liberális képviselők a kormány ellen szavaz­tak, politikai körökben arra következtetnek, hogy még­sem felelnek meg a valóságnak azok a hírek, hogy a liberális és a munkáspárt kö­zött titkos koalíció jött létre. 256.000 pengő sürgős ármentesítő munkákra Néhány napon belül megindulnak az ármentesítő munkálatok . A földmivelési miniszter nyilatkozata A Budapesti Hírlap több cikkben felhívta a figyelmet arra, hogy addig is, míg az aratási munkálatok megindulnak, sürgős, kisegítő in­tézkedéseket kell tenni az alföldi munkanélkü­liség enyhítésére, különösen azokon a vidéke­ken vált ez halaszthatatlanná, ahol, mint Csongrád megyében, kubikusok nagyobb számmal laknak. Az ő problémájuk megoldása majd csak akkor remélhető, amikor a közmun­kák nagyobb mértékben megindulnak, addig is azonban a lehetőségig gondoskodni kell az ő foglalkoztatásukról. Ez a felfogás érvényesült a pénteki miniszteri tanácson is, amely Mayer János földmívelési miniszter előterjesztésére 250 ezer pengő sürgős kölcsönt utalt alföldi ármentesítő munkák elvégzésére. Minthogy az alföldi mezőgazdasági munkanélküliség mére­teiről elterjedt hírek kétségtelenül túlzottak, remélni lehet, hogy a kormány gyors intézke­dése az említett népréteget át fogja segíteni ezeken a válságos hónapokon. A minisztertanácsi határozatról Mayer Já­nos földmívelésügyi miniszter ma a követke­zőket mondta: " A pénteki minisztertanács határozata alapján 250.000 pengőt kölcsönképpen kiutal­tunk a kubikusmunkások foglalkoztatására. Tudom, hogy ezzel a kérdés nincs végleg meg­oldva, de bizonyos, hogy ez az összeg a vízsza­bályozási munkálatok megindítására elegendő lesz addig, amíg az aratási munkálatok meg­kezdődnek.­­ A kormány eddig már 52 millió pengőt adott kölcsönképpen az ármentesítő társula­toknak 17 évi lejáratra. A 7,5 százalékos köl­csön kamatai a különböző költségekkel 10,5 százalékra emelkedtek és most az ármentesítő társulatok nem vesznek fel szívesen ilyen ma­gas kamatú kölcsönt, mert azt várják, hogy olcsóbb kölcsön segítségével tudják a munká­sokat foglalkoztatni. — Sürgősnek tartottuk, — folytatta a mi­niszter — hogy Csongrád megye munkanélkü­liségén a lehető leggyorsabban segítsünk és ezért járult hozzá a minisztertanács a 250.000 pengő kölcsön kihasításához. Reméljük, hogy az egész vonalon napokon belül megindul a munka. Megjegyzem, hogy olyan nagyarányú munkanélküliségről, mint amilyent egyes hír­adások említenek, egyáltalában nincsen szó. Mindössze 2000—2500-ra tehető a munkanél­küli kubikosok száma és így azok a fantasz­tikus számok, amelyeket egyes lapok emleget­nek, egyáltalában nem felelnek meg a valóság­nak. A földmívelésügyi miniszter nyilatkozatát kiegészítjük Farkas Béla dr. csongrád vár­megyei főispánéval, aki azt mondja, hogy ami a munkanélküliséget illeti, Csongrádon már lényegesen javult a helyzet, Szentesen, Szeg­váron és Mindszenten pedig nem súlyosabb a tavalyinál. E pillanatban Dorozsmán a legna­gyobb a munkanélküliek száma, aminek az a speciális oka van, hogy ott leginkább tégla­verő munkások laknak, akiknek az idén a téglagyári üzemek nagymérvű korlátozása miatt nehezebb munkát találniuk. ————■— a Budapesti Hírlap telefonszámai: József 444—04. József 444 05. József 444 —06. József 444—07. József 444­ 08. József 444—09* 1936. április 1. Thrikt A Young-terv A francia kamara nagy több­­séggel elfogadta a Young-egyez­ményeket. PÁRIZS, márc. 30.­­ A képviselőház szombaton este vacsora után is ülést tartott. Az éjjeli ülésen, amely éjfél­­után két órakor ért véget, a képviselőház túl­nyomó többsége megszavazta a hágai egyez­mények ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot. Mielőtt az elnök szavazásra tette fel az egész javaslatot, a kormány felvetette a bi­zalmi kérdést. Összesen ötszázhuszonhét kép­viselő szavazott igennel, míg a ratifikálás el­len mindössze harmincnyolc képviselő foglalt állást. A lapok túlnyomó többsége nagy meg­elégedéssel fogadta a Young-tervezet ratifiká­lását. A Journal igen örvendetesnek mondja, hogy e rendkívül fontos kérdésben a pártok félre­tették politikai ellentéteiket. A konzervatív lapok aggodalmaiknak adnak kifejezést. Isten adja, — írja az Ordre —, hogy a tegnapi többségnek ne legyen oka ké­sőbb keserűen megbánni szavazatát. A Figaro szerint a Young-tervezet óriási kockázatokkal jár. A Quotidien szerint Franciaország bízik Németország demokrata elemeiben. Alezredes és pénzügyi titkár afférja Izgalmas jelenet egy ferenc­városi vendéglőben. Hétfőn etc súlyos incidens zajlott le egy mester utcai vendéglőben egy vámszaki alez­redes és egy pénzügyi titkár között, amelynek során az alezredes kénytelen volt kardot használni. Este nyolc óra tájban ,a Mester­­utca 1. számú házban levő Széchenyi István sörözőben, amely a Széchenyi-kávéházhoz tar­tozik, vacsorázott a feleségével B. Ö. vámszaki alezredes. Néhány asztallal odébb ült egyedül D. K. dr. pénzügyi tit­kár, aki a pénzügyminisztériumban a dohány­jövedéki osztályon teljesít szolgálatot. D. K. dr. szintén vacsorázott. Sonkát ren­delt és annak elfogyasztása után fizetni akart. Mikor a fizetésre került a sor, vita keletkezett közte és a pincérleány között arról, hogy kis adag, vagy nagy adag volt-e a sonka? A pénzügyi titkár, aki állandó vendége a sörö­zőnek, hangosan vitatkozott a pincérleánnyal, szó szót követett és a lármára fölfigyeltek a sörözőben időző többi vendégek is. Mikor a pincérleánnyal folytatott veszekedés hangja már elfajult, a feleségével ülő B. alezre­des méltatlankodva hangosan ezt kérdezte: — Ki az, aki ilyen hangon beszél? D. K. dr. felpattant a helyéről és átkiabált az alezredesnek: — Én beszélek, ha nem tetszik, tegyen róla. Az alezredes visszafelelt, mire D. K. dr.-t, mint az eset szemtanúi elmondot­ták, sértő szavakat kiáltott az alezredes felé. B. C. alezredes a sértő szavak halla­tára leakasztotta a fogasról a kardját, felcsap­­olta, odalépett a pénzügyi titkár asztalához és felelősségre vonta. Hogy a következő pil­lanatban pontosan mi játszódott le, azt még a szemtanúk sem figyelhették meg, csak any­­nyit láttak, hogy D. K. dr. ütésre emelte a kezét és inmitálta az alezredest. B. Ö. egy lépést tett hátra, kirántotta a kard­ját és az inzultálója felé sújtott. A pénzügyi titkár védekezve, arca elé emelte a karját, úgyhogy a kard csak a napántékán sú­rolta és öt centiméter hosszú sebet ejtett rajta. A sörözőben nagy zűrzavar keletkezett, a vendégek és a pincérek odarohantak­ és közbevetették magukat. Egyik pincér a mosdó­­helyiségbe kísérte a vérzőfejű D.-t, majd értesítették a mentőket, akik első segítségben részesítették. Az affér után az alezredes ott maradt és megvárta, amíg a közelben szolgá­latot teljesítő rendőr megjelent és feljegyezte az eset részleteit. D. K.-t a mentők a Rókus­­kórházba vitték, ahol bekötözték és betapasz­tották a sérülését, de mivel sebesülése csa­k könnyebb természetű, elbocsátották. Az afférról jelentés érkezett a főkapitány­ságra s értesítették az ügyről az illetékes ha­­tóságokat is.

Next