Budapesti Hírlap, 1930. október(50. évfolyam, 223-249. szám)

1930-10-01 / 223. szám

, Szigliget, Somló, Zirc, Pannonhalma, Bada­csony, Sümeg. Mindez tele van a Kisfaludnak lelkével s a Bakony és Vértes történelmi ro­mantikájával ölelkezik. Maga Sümeg jófor­mán ma is azonos a Kisfaludyakkal. Öt esztendővel ezelőtt hosszúhajú kis pik­torok megszállották a várost, mely két hóna­pig vendégül látta őket. A nagy piktor, Rudnay Gyula tanítványai voltak, szegények és magyarok. Mesterük lobogó szenvedelmével kutatták át Sümeget és környékét, a híres Daray Múzeumot s járták­ be a bazalthegye­ket. Két hónap alatt többet tanultak, mint előbb két esztendő alatt, mert megteltek a magyar történelmi műit varázsával és az al­kotás ihletével. Mielőtt elbúcsúztak volna a vendégszerető Sümegtől, kiállítást is rendez­tek, amiről persze, a sümegdekán kívül senki se vett tudomást, pedig ez a tárlat tele volt a magyar festőművészet megkapó küzdelmei­nek és erejének fényes bizonyságaival. A még meglevő magyar kúriákról özönlött a magyar lelkek sokasága a kiállításra s annak emlékét és hatását még ma is őrzik. A Dunán­túl lelke: örök hűség. Az akkor föllobbant lelkesedésben Sümeg város közönsége öt hold földet ajánlott fel a s­ümegen felállítandó művésztelep céljaira. Gyönyörű öt hold föld ez! Nemcsak a pénz­beli értéke szerint, de főképpen azért, mert maga az az öt hold is magyar történelem: a sümegi vár alatt, a Kisfaludyak szőlője mellett, szinte látogatja és csalogatja a ma­gyar művészetet, hogy a szívére ölelje. A Kisfaludyak szívére. Rudnay Gyula ott szeretné felállítani a magyar Barbizont. Azt a művésztelepet, amely még megmenthetné a magyar művésze­tet a kátyúból, amibe a mostoha idők süly­­lyesztették. És felemelhetné a magyar törté­nelmi festészet reneszánszának magaslataira, ahol a küzdő és vergődő magyar piktorok előtt a jövő káprázatosan fényes kapui tárul­hatnának föl. Kürtöknek, tárogatóknak, harsonáknak kel­lene megszól­alniuk, hogy az elbágyadt magyar társadalmat nem is felébresszék, de fölriasz­­szák letargikus közömbösségéből. De a sze­gény, elhagyott magyar művészet csak sóhaj­tozni tud és könyörgő szemével esdve tekint­­get széjjel. Honnan várhatja a segítő kezet, ami tele van alkotó erővel és készséggel, az építés, a magabízás nagy és szent hitével?, Lőrinczy Szabolcs 4 Rudnay Gyula Sümegen szeretné fel­állítani a magyar Barbizont Öntudatos, életerős nemzet, történelmének minden fordulatában gondosan ügyel arra, hogy államalkotó fajának jellemző vonásait megőrizze, sőt fejlessze i­iazokat, mint tradí­ciókat, örökségképpen hagyja utódaira, az egy­más nyomaiba lépő nemzedékekre. Tulajdon­képpen a faji öntudatnak ez az­­örökletes tra­díciója az, ami a nemzeti életet fönntartja és folytatja. Ami a vérkeveredés fizikai ellen­hatása dacára és a faj lelkiségének örök éle­tével a nemzet életét biztosítja. Sajnos, az elfogulatlan figyelőnek meg kell látnia, hogy a magyar szellemi életben ez a törvényszerűség soha ne érvényesült kellően, sőt koronként szinte eldicsekedett­­vele, hogy a magyar politikában a fajiság kultuszát soha se tekintsék nemzeti erőnek és a magyar faj pusz­tulását idegen elemek asszimilációjával igye­keztek pótolni. Ez azonban afféle kegyes ön­ámítás, mely a nemzet fizikai életét fönntart­hatja ugyan számszerűen, de a faj lelki éle­tének hanyatlását meg nem akadályozza. Ezen a téren örök törvény az, hogy a vér kevered­het s a vérkeveredés, ha szerencsés, még föl is frissítheti az új nemzedékeket, de a lélek­nek, a nemzet lelkének örök időkön át ugyan­annak kell maradnia. Az érzelem és gondolat­­világ, vagyis a nemzeti szellem csak akkor igazi, ha változatlan a lényegben, a tartalom­ban, habár a szellemi áramlatok hatása alatt időnként formát is cserél.­­ A magyar nemzeti életben mindig szabad utat engedtek minden idegen hatásnak, s Nyu­gat és Kelet egyaránt kihasználta ezt a köny­­nyelműséget. Szakadatlan ostrom alatt tartotta ezer év óta a magyarságot, mely már érté­­kenységében a sokféle idegen hatás­­­via)Há­nyává lett és ősi lelkiségéből alig őrzött meg valamit. A nemzet Géniusza ezt a mentő gon­doskodást, úgy látszik, az irodalomnak és a művészetnek tartotta fönn, amelynek legszebb, legértékesebb alkotásaiban egyszersmind a ma­gyar faj legjellemzőbb faji tulajdonságai szól­nak a századik ingatag lelkéhez. is-Ma már a szellemi élet eme két hatalmas fak­tora is fáradni kezd a meddő küzdelemben. Az irodalom nemzeti ideáljairól már alig esik szó, hogy azt a sivár képet, amit a könyvpiac nyújt, ne is említsük. De aligha találunk sok bizta­tást és vigasztalást a művészet berkeiben is. Most, amikor már az új művészi nemzedék alkotásaiban, a piktúrában és a szobrászatban csak elvétve, akkor is halkan és bátortalanul, többnyire erőtlenül szólal meg az őseredeti, vagyis a történelmi magyar lélek, sokan törik a fejüket rajta, miképpen lehetne a most in­duló új művésznemzedéket a magyar szellemi élet és hagyományok útjára visszaterelni és oly módon a magyar reneszánszot előkészíteni. Az álmodozók nemcsak új sövényeket keresnek, de ősi, igazi, őszinte magyarságot és magyaros­­ságot is. Legelsősorban, persze a Képzőművé­szeti Főiskolára gondolnak, amelynek kated­ráin nagynevű mesterek ülnek. Hiába! Az el­mélet sohasem pótolja a valóságot teljesen. A mesterek se tudják az iskola falai közé vará­zsolni a magyar tájak­­örökszép színeit és ter­mészeti változatainak gazdagságát,­ hogy a fia­tal művészgenerációt megihlethessék. A főis­kolán ősszel kezdődik az élet és tavasszal feje­ződik be. Vagyis akkor kezdődik, mikor a ter­mészet haldoklik és akkor végződik, mikor újra ébred. A piktúra leggazdagabb forrása a pom­pázó természet dús kincsestára, tehát az isko­lára nézve nem létezik, annak tanulmányi hasznát, az ihletet, a színek hatását és a ter­mészet forró életének jóformán összes művészi anyagát és kellékét, tehát az élő természet szépségét sohase látja és ez bizonyára befo­lyással van arra, hogy az új piktúrában sok­kal nagyobb szerep jut az elmúlás és a herva­­dás, általában a tétova elégiának, mint az élet ragyogó erejének.­­ Az úgynevezett beérkezett nagy mesterek szétszélednek, megkeresik idegen tájékokban­­azt, amit itthon nem találhatnak. Az sem az,­­amire a nemzeti művészet érdekében szüksé­günk volna, de mégis csak valami, ha ez a va­lami a nemzeti vonásokra nem is kedvező. A fiatalok azonban még ettől is el vannak zárva, tök a padlásszobákba, vagy a falusi pajtákba s­zorulnak, holott a magyar történelem, amiben mégis csak legnagyobb a szuggesztív erő, a hegyek, várromok, erdők, pusztuló udvarházak titkos zugaiban lakik, így azután a pusztuló magyar képekkel pusztul ki a nemzeti létből a nemzeti művészet legbecsesebb erőforrása is. Vagyis mindaz, ami a történelmi varázs ihlet­etét a művészet valóságává tenné. Igaz, hogy ennek legnagyobb részét elra­bolták. De nem volna szabad elfelejtenünk, hogy valami mégis csak maradt. A Dunántúl .­iertészetére még híra ő­rzi CsoMaCs QCátika. Ho­fi* 10S0, OKTÓBER 1, SZERD.4­1 Kegyelmet kapott az apagyilkosság miatt elítélt Halsmannn Fü­löp Bécsből jelentik, hogy a szokásos évi am­nesztia kibocsátás alkalmából, a szövetségi el­nök Halsmann Fülöp rigai diák hátralevő bün­tetését is elengedte. A Halsmann-pert tudva­lévően a múlt évben tárgyalták Innsbruckban, a legnagyobb izgalmak közt. A diák bűncse­lekménye, külső körülményeit tekintve, hason­lított Erdélyi Béla bűnügyéhez. Azzal vádol­ták Halsmann Fülöpöt, hogy egy kirándulás alkalmával a szakadékba lökte le apját. Sötét családi dráma körvonalai bontakoztak ki a hosszú tárgyalás során, amely az egész világ közvéleményének figyelmét felkeltette. A ször­nyű vád azonban nem nyert teljes beigazolást , így Halsmannt egy esküdtbíróság verdiktje alapján csak négyévi börtönre ítélték. Miklas köztársasági elnök úgynevezett „adminisztra­tív amnesztia“ révén százhúsz más fegyenccel együtt most Hoismann Fülöpnek is elengedte büntetése hátralévő részét. Halsmann két évet töltött ki a négyéves börtönbüntetésből. A ke­gyelmi aktus formaságainak elintézése után Halsmann Fülöp a szerdai nap folyamán sza­badlábra kerül. A fiatal rigai diák a börtönből egyenesen szanatóriumba megy, hogy meg­rongált egészségi állapotát helyrehozza. Elutasították a budapesti örökös tag­választás ellen beadott panaszt A főváros törvényhatósági bizottsága örökös tagjainak megválasztása ellen Gál Jenő dr. törvényhatósági bizottsági tag panasszal élt a közigazgatási bírósághoz. A közigazgatási bíró­ság Talassica­­Gyula báró elnöklésével ma ho­zott ebben az ügyben ítéletet. Az ítélet a pa­naszt elutasította és ezek szerint a törvény­­hatóság örökös tagjainak tiszte többé meg nem támadható. Az ítélet megokolásában leszögezte a közigazgatási bíróság, hogy az új fővárosi törvény sehol sem tartalmaz arra nézve intéz­kedést, hány jelöltet kell állítani örökös tagok megválasztásánál. A hármas jelölés csak, a tisztviselői állások betöltésére vonatkozik, mert ezekre az állásokra pályázni lehet. Az örökös tagságra azonban pályázni nem lehet, tehát ez az állás teljesen más természetű, mint a tiszt­viselői állás. A törvény arra nézve sem ad uta­sítást, hogy a kijelölő választmány hogyan je­löljön. Pusztán arra nézve történt intézkedés a törvényben, hogy az örökös tagokat külön bi­zottság jelölje ki és éppen ez a pont az, amely arra mutat, hogy miután külön jelölőbizottság van, nem ugyanaz, amely a tisztviselőket jelöli, szükségtelen a hármas jelölés. Különben is tulajdonképpen nem jelölés, ha­nem előterjesztés,történt. És akit ennek az elő­terjesztésnek alapján a törvényhatósági bizott­ság megválasztott, ha választás ellen a közgy­ű­­lés kifogást nem tesz, annak megválasztását érvényesnek kell tekinteni. Ítéletileg mondta ki tehát a közigazgatási bíróság, hogy az egyes jelölés a törvény szellemének megfelelt. A panaszirat azon az alapon is kérte a vá­lasztás megsemmisítését, hogy a főpolgármester szabálytalanul intézkedett a szavazás időpont­jára nézve. Alaptalannak kell tekinteni ezt a feltevést is, mert a fővárosi törvény 100. sza­kasza szerint a választás időpontját a belügy­minisztérium állapította meg az 1930. évi jú­nius havára. A főpolgármester tehát szabály­­szerűen járt el, amikor a minisztérium utasítá­sát végrehajtotta, annál inkább, mert előzete­sen a közgyűlésnek is bejelentette, hogy mikor lesz a választás és azt tudomásul is vették. További sérelmezett pont az volt, hogy a szavazás időtartama alatt a közgyűlési terem­ben felszólalások és indítványok hangzottak el. A bíróság felfogása szerint ezeket a felszóla­lásokat nem lett volna szabad megengedni, mert indítványokat tenni és azok felett szavazni addig, amíg a másik szavazás folyamatban van, képtelenség lett volna. Mellékes azonban, hogy ezek a felszólalások megtörténtek, meg­semmisítő okul az örökös tagválasztásra nézve nem szolgálhatnak, amit az is bizonyít, hogy a törvényhatósági bizottsági tagoknak a zöme, összesen 205 városatya szavazott le. Nem sértették meg a titkosságot sem, mint azt a panaszirat állítja. Az ugyanis, hogy az elnök, vagy más tisztviselő adta-e ki a szavazó­lapokat, a titkosság minden kellékének elég volt téve, össze nem hajtott szavazólapok az urnába nem kerültek, az az egy eset sincs iga­zolva, amelyet Klár Zoltán dr. bejelentett. De még ha igazolva lenne is, akkor sem ok a meg­semmisítésre. i i'i 1 i A panasz utolsó pontja azt nehezményezte, hogy törvénysértés történt azzal is, hogy olya­nokat választottak meg, akik a közélet terén érdemeket szereztek. Erre nézve leszögezte íté­letében a közigazgatási bíróság, hogy annak a megállapítása, kik azok, akik a főváros ügyei közül maguknak érdemeket szereztek, a tör­vényhatósági bizottság feladata. Ha pedig a törvényhatósági bizottság a megválasztottakat ilyeneknek találta, úgy ez ellen óvásnak helye nincsen. i.­­j. , 1, 11, . 4 KÖNYV ZENEMŰ TANKÖNYV adoajan TESTVÉREKNÉL KAPHATÓ Budapest, VII., Erzsébet-körút 16 Könyvjegyzék kívánatra Ingyen én harmen tv A brit birodalmi kon­ferencia programmja­i a gazdasági válság LONDON, szept. 30. Thomas dominium­ügyi miniszter a sajtó képviselőinek kijelentette hogy a birodalmi értekezlet egyik fő célja a gazdasági válság megoldása. A miniszter hozzáfűzte, hogy az értekezleten a szárazföldi és tengeri leszere­lés kérdését is megvitatják. Végül kijelen­tette, hogy a konferencia valószínűleg lesz­­felsőbb bíróságot fog alakítani, amely az egyes angol domíniumok között fölmerült ellentétes kérdésekben fog dönteni. Hazaérkeztek Párizsból a győztes atléták Kedden este érkeztek haza Párizsból a Vasárnapi magyar—francia mérkőzés hősei. Nagy közönség várta őket a keleti pálya­udvaron s az ünnepies fogadáson megjelent Karafiáth Jenő dr., az OTT elnöke, Sztan­­kovits Szilárd, a MASz elnöke, aki repülő­gépen már ma reggel megérkezett, továbbá Molnár Dezső altábornagy, Takách-Tolvay József altábornagy,­­ vitéz Tárczay-Felicidea Román miniszteri tanácsos és sok lelkes sportbarát. . Molnár Dezső altábornagy, az Atlétikai Szövetség társelnöke, a Magyar Atlétikai Szö­vetség nevében üdvözölte a válogatott ma­gyar atlétákat. A párizsi győzelem nagysá­gára jellemzésül ismételte a mérkőzés utáni banketten a francia hadügyminiszter képvi­selője által elmondottakat. „Önök tették itt Párizsban tíz év óta a legnagyobb szolgála­tot Magyarországnak, amit magyar ember itt nálunk csak tehetett!“ Köszönetet mondott az atléták vezetőinek, Misángyi Ottó alelnök­­nek és kiemelte Sztankovits Szilárd elnök érdemét, hogy a magyar—francia atlétikai viadalt teljesen a saját iniciatívájából a leg­jobb időben lekötötte. Beszédét a magyar sajtónak mondott köszönettel fejezte be. Karafiáti Jenő dr. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter megbízásából és nevében mondott köszönetet az atlétáknak. — Kettős örömet hozott ez a nagyszerű szereplésnek — mondotta. — Elsősorban szak­szempontból felbecsülhetetlen értékű, mert a l­eközelebbi olimpiász hajnalán megmutat­tátok, hogy tudtok küzdeni. Ezért nektek a legteljesebb hála jár. Másodszor hazafias nézőpontból jár nektek a legteljesebb elisme­rés, azért a tettetekért, amit a legtömörebben a francia hadügyminiszter képviselője feje­zett ki. Vasárnap este, amikor a magyar rádió csonka országunk minden részébe szétvitt a győzelmetek hírét, a magyar testnevelés há­zára felhúzták a magyar trikolort, amely még most is hirdeti a magyar dicsőséget és azt, hogy ti megtanítottátok a világ egyik leg­nagyobb nációját arra, hogy meg kell be­csülni a magyart! Az atléták nevében Misángyi Ottó szövet-­­ségi alelnök mondott hálás köszönetet. Hang­súlyozta, hogy a csapat minden tagja a nem­zeti érzéstől legmélyebben áthatva lépett a­ colombesi stadion porondjára és egytől egyig úgy küzdöttek, amint egy csonka ország fiai­nak küzdeni kell. Végül hálát mondott az Istennek, hogy megengedte, hogy a magyar atlétika az idei évét ilyen teljesítménnyel fe­jezhette be. Befejezésül Darányi József, az atléták kapitánya háromszoros éljent vezé­nyelt Magyarországra. j A román szállítási panama BUKAREST, szept. 30.­­ A bukaresti ügyészség a földmívelésügyi minisztériumban elkövetett szállítási panama ügyében letartóztató rendeletet adott ki Cherem­ kormánypárti képviselő és hét társa ellen, akikről bebizonyosodott, hogy a határkő­­szállításoknál a minisztérium kárára súlyos visszaéléseket követtek el. Dobrescu Aurél volt földmívelésügyi államtitkárt, akinek neve szintén szerepelt a panamában, a vizsgálóbíró ki sem hallgatta, minthogy már az iratokból kiderült, hogy terhére semmit sem lehet fel­róni. Ugyanezeket a személyeket helyezik vád alá a gyergyószentmiklósi és borszéki föld­­b­irt­ok­osság erdőpere ügyében történt kijárá­sok miatt is.­­ Az Ordinea, szélső liberális lap igen súlyos­ vádat emel Joanitescu volt belügyi államtitkár ellen, azzal vádolva meg őt, hogy egy selyem­­csempészbandát kivont a bíróság hatásköre alól. A csempészek Budapestről szállítottak selymet a vámhivatalok megkerülésével Buka­­restbe és állítólag Joanitescu is részesült a haszonban. A selyemcsem­pészek letartóztatása után Joanitescu eltüntette az aktákat és kisza­badította a bűnösöket, akiket most­ újra el­fogtak. Az Ordinen ezzel kapcsolatban Joani­tescu megbüntetését kéri .

Next