Budapesti Hírlap, 1931. június(51. évfolyam, 122–145. szám)
1931-06-02 / 122. szám
I 1931, JÚNIUS 2. KEDD B.H. Kartel vita a felsőházban A kisebb javaslatokat vita nélkül fogadták el . Holnap folytatják a karteltörvény tárgyalását .A felsőház mai ülésének napirendjére tizennégy törvényjavaslatot és jelentést tűztek ki. A felsőház vita nélkül elfogadta az értékpapírpiac helyesebb szabályozása céljából a Pénzintézeti Központ közbejöttével alakult részvénytársaságnak adható adó- és illetékkedvezményekről szóló, a házadó alá eső ingatlanok illetékkiszabási alapul vehető törvényszerv legkisebb értékének leszállításáról szóló törvényjavaslatokat, valamint a legfelsőbb állami számszéknek az 1921—22., 1922—23. és 1927—28. évi zárszámadási jelentéseit, az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló törvény módosításáról és a cukorrépatermeléssel és a cukorgyártással kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló, a Budapesten kelt magyar-osztrák vasúti forgalmi államszerződés becikkelyezéséről szóló, az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló római nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről, valamint az irodalmi és művészeti tulajdon tárgyában Montevideóban kelt nemzetközi szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat. A magyar nyelv helyességéért A magyar-osztrák barátsági békéltető eljárási és választott bírósági eljárásról szóló szerződés tárgyalásánál Balogh Jenő örömmel üdvözölte a javaslatot, mert ez újabb jelensége a nemzetközi jog ama fejlődésének, mely államok között ilyen szerződésekkel újabb kapcsolatokat teremt. Reméli, hogy az egész emberiség haladására és a békés együttműködésre ad alapot ez a szerződés és reméli, hogy a magyar nemzet haladását is szolgálni fogja a törvény. Kifogásolja azonban, hogy a törvényjavaslat cimében a Wien szó szerepel, mert ez ellentétben áll a magyar nyelv helyességével. A javaslatot különben elfogadja. Ezután a felsőház általánosságban és részletekben is elfogadta a javaslatot. Vita nélkül elfogadták az országos bizottság jelentését a villamosenergia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló törvényjavaslat egyes szakaszain történt módosításokra vonatkozóan. Általános érdeklődés közepette tértek át ezután a kart el javaslat vitájára. A karteljavaslat vitája Kaltenecker Viktor előadó hosszabb beszédben ismertette a különböző gazdasági irányok fejlődését, és változásait. Főként a szabadverseny különböző fázisaira mutatott rá és ennek alapján hivatkozott arra, hogy abban a harcban, amelyet a piacok biztosításáért folytatnak, meg kell változnia az állam eddigi magatartásának, mert feltétlenül beavatkozásra van szükség. Ezután részletesen ismertette a javaslat egyes intézkedéseit. Végül hangsúlyozta, hogy ez a javaslat nem kísérleti törvény, hanem olyan intézkedés, amely szuggesztív erejével megnyugtatja a kedélyeket és segíti kijegecesedni a karteletikát, ami rendkívül fontos eredmény lenne. Kéri a javaslat elfogadását. Európaszerte gazdasági forradalom van Szterényi József báró megállapítja, hogy a szabályozásra szükség van és ennek a szabályozásnak nem szabad a gazdasági életbe való belenyúlást is jelenteni. A javaslat benyújtásakor az ipari kartelek elleni panaszok uralták a helyzetet. Akkor a mezőgazdasági volt a domináló szempont és annak javítása volt a cél. Ma az egyetlen remedium ebben a kérdésben egy nemzetközi kartel létesítése. Amíg nemzetközileg nem szabályoztatik az agrártermelés, az exportkontingens kérdése, addig nincs orvosság, amellyel a helyzetet javítani lehetne. A mezőgazdasági tervekkel szemben állanak a nemzetközi ipari kartelek és Briand javaslata éppen az, hogy a nemzetközi ipari kartelek kielégítsék az ipari államokat és akkor ők engedélyezik majd a preferenciákat a mezőgazdasági államoknak. Nem lehet tudni, hogy a Briand-féle javaslat nem akar-e a Loucheurféle kartelszervezet előfutárja lenni. Ezután ismertette Loucheur kartel-felfogását, majd hangoztatta, hogy sajnálja, hogy a londoni gabonakonferencia az oroszok állásfoglalása miatt eredménytelenül oszlott szét. A kényszertársulás gondolatával már 1918. évben, kereskedelmi miniszter korában foglalkozott, amikor előrelátta a háború után szükségszerűen bekövetkező ipari válságot és ekkor az iparnak kényszertársulásokba való tömörülését akarta elérni. Nemzeti vonatkozásban tehát ez nem új gondolat, de nemzetközi vonatkozásban új. A kontingentálás alapján kötött magyar-osztrák és magyar-olasz kereskedelmi szerződéseket, véleménye szerint, csak kartelekkel lehet keresztülvinni, hogy az simán lebonyolítható legyen. Azért hozta fel ezeket a körülményeket, hogy rámutasson arra, hogy ma forradalom van a gazdasági életben egész Európaszerte. Ilyen jelentőségek mellett, amikor teljesen kialakulatlan a helyzet, óvatosnak kell lesnni a gazdasági törvények alkotásánál, mert különben könnyen összeütközésbe juthatunk a világ gazdasági irányzataival. Egyedül magyar szempontból nem lehet e kérdéseket megoldani. A kartelek a termelés szempontjából gyakran nélkülözhetetlen tényezők, azonkívül tényezői a népek gazdasági közeledésének is. Nemzetközi vonatkozásban a kartelek politikai veszedelmet is jelenthetnek a nemzetközi tőkében rejlő hatodomnál fogva. Lehetnek azonban helyzetek, amikor a kartel egy-egy termelési ág termelésének szabályozása érdekében is szükséges. Utal a kényszerkartelek rendszerére, amelyet Németország teremtett és amellyel például a széntermelést is szabályozni tudta. — Ha a visszaélések folytán a beavatkozás szüksége előáll... mm. voltak szegénylegények. Ezekkel különben is előre tudatták, hova rejtőzzenek el s oda az üldözőket soha nem vezették. Ekártékony osztály kiirtása tehát ily körülmények között lehetetlenség. Ezért a megyék Törekivel kihirdettették, hogy a falovakat és bíráikat fogházbüntetéssel fogják sújtani. (1810 május 8.) Ugyane jelentés szerint Baranyába egy eskadion lovast küldöttek a „rablók” ellen. Siklósnál is megkezdte a katonaság a harcot, de minden eredmény nélkül. Nagyobb siker koronázta a katonaság harcát Vas megyében. Itt az úgynevezett Farkaserdőben százhúsz jól felfegyverzett lovasból álló csapatra bukkant a katonaság. A harc közben 28 szegénylegény és 13 császári katona halt meg. A bujdosók közül élve ötvenkettőt fogtak el. Baranyában — írja ugyanez a hivatalos jelentés — szakadatlanul tart a harc a katonaság és szökevények közt. („Gehorsamste Meldung, den 9. Juli 1910.) Itt a Jellasich-ezred folytatta a harcot az erdők lakói ellen. Általános új meglepetésre a főszolgabíró Vajszló és Bogidása faluba rendelte a katonaságot. Itt pedig egyetlen bujdosó sem akadt! A beszállásolt katonaságnak tehát nem akadt más dzolga, mint a szegény falusiak fosztogatása. S a mikor már nem volt mit tőlük elvenni, akkor a katonák a nemesi kúriákba törtek. Ezalatt — írja a jelentés — a rablók Baranya megyébe mind visszatértek s nyugodtan éltek régi rejtekhelyeiken (1810 szeptember 25.) Hager őexcellenciája a titkosrendőrség nevében jelentette az uralkodónak, hogy az Erdődy kancellárhoz bocsátott királyi rendeletnek a rablóbandák kiirtását illetőleg, semmi eredménye sem lett. Erre Feresto császár tudatta a rendőrség fejével, hogy az újabb rendeleteket már kibocsátotta. (Wien, den 3. Juli, 1810. Franz.) Ez újabb rendeletek szerint már sorkatonasággal kellett a szegénylegényeket irtani. A katonaságot természetesen minden megyében a falukba szállásolták el s ezek a katonák ott sokkal több kárt okoztak, sokkal több erőszakot követtek el, mint az erdők szegény lakói. Pécsváradon és környékén például a Károly főhercegről nevezett ulánusokat helyezték el. Még a titkosrendőrség is azt jelentette e katonákról, hogy hallatlan gazságokat űznek, rabolnak, sőt gyilkolnak is a falvakban. Csoda-e, ha ily körülmények között a falvak lakói nem a császári katonaságot, hanem a szegény bujdosókat segélyezték és támogatták ? A katonaság harca az erdők lakói ellen a legtöbb megyében nagy erővel folyt. Mondanunk sem kell, hogy a katonaság semmi különbséget sem tett a gyilkos zsiványok és a bujdosó szegénylegények között. E tekintetben egy véleményen volt a katonaság a bécsi kormánnyal, mely csak rabló- és zsiványhordák gaztetteiről tudott. Pedig nagy különbség volt az erőszakos sorozás elől elbujdosott és az ezredektől megszökött szegénylegények, meg a zsiványbandák emberei közt. Úgy a spanyol örökösödési, mint a napóleoni háborúk idején ugyanis hatalmas rablóbandákkal is találkozunk, főleg Mármaros vidékén és a horvát-szlavón megyékben. Ezektől a bandáktól már a falvak és a városok lakói is rettegtek, amint azt az írott emlékek bizonyítják. S ezeket nem lehet egy kalap alá venni a sorozás előtt, vagy után megszökött emberekkel, akik télvíz idején nyugodtan éltek a falvakban övéik közt. — Már elő is állott! — hangzik egy közbeszólás. —... Nem akarom védeni a karteleket, — folytatja Szterényi. — Megokolt, hogy a karteleket a kormány figyelemmel kísérje, amennyiben ez nem jelent beavatkozást a gazdasági életbe. — A bevatkozás csak addig terjedhet, amíg nem veszélyezteti a vállalkozói kedvet és a tőke biztonságát. A törvénytől nem vár olyan nagy hatást, mint mások, de ha megszünteti a súrlódást a mezőgazdaság és az ipar között, akkor szükséges volt, hogy idehozzák. Majd a kartelek által előidézett áralakulásokról beszél. A magyar áru árának a külföldiekkel való összehasonlítása sokszor nem helyes, mert a külföldön esetleg mások az adózási viszonyok és a közterhek. Ezután a javaslat egyes intézkedéseit bírálja. Helyesli, hogy a javaslat, amikor ellenőrzés alá helyezi a karteleket, megvédi őket mindenféle zsarolással szemben és helyes az is, hogy a magánérdekek érvényesítését rendes bírói útra tereli. Helyes a javaslatnak az ellenőrzés tekintetében követett módszere is.. Súlyos hibának tartja azonban, hogy a kereskedelmi miniszter helyett a közgazdasági minisztert iktatták be. Azzal, hogy a kartelek kérdését kiveszik a kereskedelmi miniszter hatásköréből, külön kartelgazdasági kérdést csinálnak. A nemzetközi kartelek ugyanolyan elbánás alá helyezése, mint a hazai karteleké, könnyen a külföldi tőke elijesztésére vezet. Hibásnak tartja a vitás kérdéseknek a királyi Kúria elé való utalását, mert ott kizárólag gazdasági és nem jogi kérdések lesznek eldöntendők. Távol kell tartani a Kúriát, e magas és legnagyobb tekintélyű bíróságunkat a gazdasági élet hullámzásától. A javaslatot elfogadja. (Éljenzés.) Az ipari termelés szempontjai Fellner Henrik az ipari termelés szempontjából szól a javaslathoz. Ha az ipari termelés folyamatába való beavatkozás, amelyre a javaslat módot ad, nem is történik meg, már az a bizonytalanság, melyet a törvény az ipari életbe belevisz, maga után fogja vonni a vállalkozói szellem további hanyatlását. Akik az ipar nélkülözhetetlenségét hangoztatják, egyúttal a vámrevízió és a kartelek elleni küzdelem jelszavát írják zászlójukra, holott kartel és vámvédelem nélkül ipart egy országban sem lehet fenntartani. A vámrevízió követelésével az autonóm vámtarifa támadása szokott együttjárni, holott a világ vámpolitikája fényesen igazolja a vámtarifák által inaugurált vámpolitikát. A karteltörvény hívei az iparcikkek árának lefaragását és így a mezőgazdasági válság enyhülését várják a törvénytől. Az agrárválság óriási méreteit tekintve, ezen a feltevésen csak csodálkozni lehet. Az iparcikkek ára törvények segítségével nem befolyásolható. Egy olyan ipari racionalizálás, mely a technika haladásával lépést tartva, az önköltség csökkentését eredményezi, — az átalakulás szempontjából sokkal hatásosabb minden törvénynél. De hogy merje az ipar az e célra szükséges beruházásokat eszközölni, ha még arra is el kell készülnie, hogy a kartel, amelyre kalkulációját alapítja, egyik napról a másikra megszüntethető. Az ipari termelés mozgási szabadságának korlátozása karteltörvény által szomszédállamaink egyikében sem található, pedig ezek iparával kell a versenyt felvennünk úgy saját területünkön, mint a külföldön. Gazdasági megfontolásoknak ehhez a törvényhez vajmi kevés közük van; kétségtelen, hogy az politikai okoknak szüleménye. Utalt e tekintetben az iparellenes hangulatra. Vitába száll elsősorban azzal az állítással, hogy a falu népe jogosan fel van bőszülve az ipar ellen, az iparcikkek drágasága miatt. Erre az a megjegyzése, hogy az ipari cikkek drágulása világjelenség, mely minden országban konstatálható, legalább is olyan mértékben, mint Magyarországon. Elismert tekintélyű forrásokra hivatkozva, számokkal igazolja, hogy az ipari cikkek drágulása 1913 óta Magyarországon kisebb, mint Németországban, Ausztriában vagy Csehországban. Az ország nyugalma megkívánná, hogy erre a körülményre hívják fel a faln népének figyelmét. Ez az agitáció az, amely a nép iparellenes hangulatát okozza, nem pedig a kenyérmagvak és a közszükségleti cikkek árai között a jelen körülmények között elkerülhetetlen aránytalanság. Az agrárolló népszerű formulája ez, mellyel ideje volna már szakítani, mert képtelenség feltételezni, hogy bármilyen törvényes rendelkezés segítségével el lehessen érni azt, hogy a búza árának két év alatt 32 pengőről 12 pengőre történt esését az ipari cikkek áresése hasonló mértékben kövesse. Azzal az állítással szemben, hogy a vámvédelem csak néhány száz ember érdekeit szolgálja, hivatkozik a statisztikai adatokra, amelyek szerint az ipari munkásokat, az eltartottakat, az iparból élő szabadfoglalkozásúakat c£ a kisiparral foglalkozókat figyelembe véve, a másfélmilliót is kétségtelenül meghaladja a vámvéedelemben érdekeltek száma. Ugyancsak részletesen számszerű adatokkal cáfolja azt a vádat, mintha az ipar mindössze hárommillió pengő adóterhet viselne szemben a mezőgazdaság 106 millió egyenes adóterhével. Ezzel ellentétben kimutatja, hogy 57,8 millió pengő az ipar köz- és szociális terhe, szemben az említett 3 millió pengővel. A pótlékokkal és az iparban érdekelt és eltartott minden ember egyenes adójával együtt pedig a 100 milliót is túlhaladja. Azipari termelés jelentőségét mutatja az a körülmény, hogy ennek értéke 38 százalékát teszi az egész nemzet jövedelmének. Feltétlen íve a Bethlen-kormány politikájának, mert az a véleménye, hogy az ország sohasem tudja a miniszterelnöknek meghálálni, amit Magyarország belső konszolidációja és méltó európai elhelyezkedése szempontjából tett. Neyt hallgathatja el azonban, hogy ha az ipar elleni kampány valóságos pszichózissá fajult el, ez részben annak tulajdonítható, hogy a kormány nem idejében és nem nagyobb határozottsággal világosította fel az ország közvéleményét az ipar igazi szerepéről a nemzet életében. A kereskedelmi szerződéses tárgyalásokkal kapcsolatban kötelességének tartja a miniszterelnökhöz azt a kérdést intézni, hogy ne engedje e tárgyalásokat olyan irányba fejlődni, mely az ipar amúgy is nehéz helyzetét még súlyosbítaná. Nagy hibának tartja a közvélemény folytonos izgatását a dolgozó tőke ellen. A törvényjavaslat részleteivel foglalkozik ezután és azt hangoztatja, hogy a kínálkozó megoldások közül mindig az iparra nézve legkevésbbé kívánatosat választották. Sarkalatos pontja az egész törvénynek 6. szakasz, amely szerint a beavatkozás esete akkor forog benn, ha a kartel a közjó és közgazdaság érdekeit veszélyezteti. A törvény fogalmazása a legbecsületesebb és a legjobb szándékú kartelvezetőség részére sem nyújt semmilyen megbízható útbaigazítást arra nézve, hogyan kell eljárnia, hogy működése ne ütközzék törvénybe. A javaslatot nem fogadta el. A vitát holnap, kedden délelőtt folytatják. 3 Öröklakása szövetkezeti ház GYŐRI-ÚT12. Buda legszebb pontján már befejezéshez közeledik. A még le nem jegyzett lakrészek már felévélre megtekinthetők. 1- 2 szobás garcon 2- 3-4 szobás teljes komfortos lakrészek augusztus hó 1. beköltözésre igen olcsón lejegyezhetők. Tájékozódás a helyszínen. Telefon Af . 562—70 és Lontó és Darányi, Rákóczi út 8 a. I. emelet. Telefon: 1. 346—324-es autóbusz, 27-es villamosmegálló. Serédi hercegprímás a roueni érsek ünnepi vacsoráján ROULEX. máj. 31. " Monsignore de la Villé rabéi roueni érsek szombaton vacsorát adott Bourne bíboros westminsteri érsek, a pápa követe tiszteletére. A vacsorán mondott köszöntőjében az érsek az ünnepen résztvevő előkelőségeket üdvözölve, a pápai követ, az igazságügyminiszter és az angol nagykövet után első helyen említette meg Magyarország és Belgium prímását. Vasárnap délelőtt a székesegyházban ünnepi istentisztelet volt. A misét Bourne bíboros, a pápa követe pontifikálta. Az istentiszteleten hatvan főpap vett részt. Serédi Jusztinián, Van Boey, Verdier és Liénart bíborosok a főoltár körül a díszhelyen foglaltak helyet. Délután ezerhatszáz korhű jelmezbe öltözött szereplő részvételével nagyszabású történelmi felvonulást rendeztek, amely azt a jelenetet örökítette meg, amikor VII. Károly király bevonult, Rouenba. A felvonulást több mint húszezer ember nézte végig. Utána a főtéren bemutatták Jean Nougues zeneszerző Jeanne de Franca című négyfelvonásos misztériumát. A hercegprímás elutazott Párizsból PÁRIZS, jún. 1. Serédi Jusztinián hercegprímás vasárnap este Rouenből jövet visszaérkezett Párizsba, majd tovább folytatta útját Németországba. A pályaudvaron búcsztatására megjelent: Villám Frigyes báró párizsi magyar követ és a követség tisztikara, továbbá Merkler atya, a La Croix szerkesztője és a francia klérus több tagja. a Budapesti Hírlap TELEFONSZÁMAI: József 444—04. József 444—07. József 444—05. József 444—08. József 444—06. József 444-1g.