Budapesti Hírlap, 1931. június(51. évfolyam, 122–145. szám)

1931-06-02 / 122. szám

I 1931, JÚNIUS 2. KEDD B.H. Kar­tel vita a felsőházban A kisebb javaslatokat vita nélkül fogadták el . Holnap foly­tatják a karteltörvény tárgyalását .A felsőh­áz mai ülésének napirendjére tizen­négy törvényjavaslatot és jelentést tűztek ki. A felsőház vita nélkül elfogadta az érték­papírpiac helyesebb szabályozása céljából a Pénzintézeti Központ közbejöttével alakult rész­vénytársaságnak adható adó- és illetékkedvez­ményekről szóló, a házadó alá eső ingatlanok ille­tékkiszabási alapul vehető törvényszerv legkisebb értékének leszállításáról szóló törvényjavaslato­kat, valamint a legfelsőbb állami számszéknek az 1921—22., 1922—23. és 1927—28. évi zárszám­adási jelentéseit, az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezésé­ről szóló törvény módosításáról és a cukorrépa­termeléssel és a cukorgyártással kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló, a Budapes­ten­ kelt magyar-osztrák vasúti forgalmi állam­­szerződés becikkelyezéséről szóló, az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló római nemzet­közi egyezmény becikkelyezéséről, valamint az irodalmi és művészeti tulajdon tárgyában Monte­­videóban kelt nemzetközi szerződés becikkelyezé­séről szóló törvényjavaslatokat. A magyar nyelv helyességéért A magyar-osztrák barátsági békéltető eljárási és választott bírósági eljárásról szóló szerződés tárgyalásánál Balogh Jenő örömmel üdvö­zölte a javaslatot, mert ez újabb jelensége a nem­zetközi jog ama fejlődésének, mely államok kö­zött ilyen szerződésekkel újabb kapcsolatokat teremt. Reméli, hogy az egész emberiség hala­dására és a békés együttműködésre ad alapot ez a szerződés és reméli, hogy a magyar nemzet haladását is szolgálni fogja a törvény. Kifogá­solja azonban, hogy a törvényjavaslat c­imében a Wien szó szerepel, mert ez ellentétben áll a magyar nyelv helyességével. A javaslatot külön­ben elfogadja. Ezután a felsőház általánosságban és részle­tekben is elfogadta a javaslatot. Vita nélkül elfogadták az országos bizottság jelentését a villamosenergia fejlesztéséről, veze­téséről és szolgáltatásáról szóló törvényjavaslat egyes szakaszain történt módosításokra vonatko­zóan. Általános érdeklődés közepette tértek át ez­után a kart el javaslat vitájára. A karteljavaslat vitája Kaltenecker Viktor előadó hosszabb be­szédben ismertette a különböző gazdasági irá­nyok fejlődését, és változásait. Főként a sza­badverseny különböző fázisaira mutatott rá és ennek alapján hivatkozott arra, hogy abban a harcban, amelyet a piacok biztosításáért foly­tatnak, meg kell változnia az állam eddigi ma­gatartásának, mert feltétlenül beavatkozásra van szükség. Ezután részletesen ismertette a javaslat egyes intézkedéseit. Végül hangsú­lyozta, hogy ez a javaslat nem kísérleti tör­vény, hanem olyan intézkedés, amely szuggesz­­tív erejével megnyugtatja a kedélyeket és se­gíti kijegecesedni a karteletikát, ami rendkívül fontos eredmény lenne. Kéri a javaslat elfo­gadását. Európaszerte gazdasági forradalom van Szterényi József báró megállapítja, hogy a szabályozásra szükség van és ennek a sza­bályozásnak nem szabad a gazdasági életbe való belenyúlást is jelenteni. A javaslat be­nyújtásakor az ipari kartelek elleni panaszok uralták a helyzetet. Akkor a mezőgazdasági volt a domináló szempont és annak javítása volt a cél. Ma az egyetlen remedium ebben a kérdésben egy nemzetközi kartel létesítése. Amíg nemzetközileg nem szabályoztatik az agrárter­melés, az exportkontingens kérdése, addig nincs orvosság, amellyel a helyzetet javítani lehetne.­­ A mezőgazdasági tervekkel szemben álla­nak a nemzetközi ipari kartelek és Briand ja­vaslata éppen az, hogy a nemzetközi ipari kar­telek kielégítsék az ipari államokat és akkor ők engedélyezik majd a preferenciákat a mező­gazdasági államoknak. Nem lehet tudni, hogy a Briand-féle javaslat nem akar-e a Loucheur­­féle kartelszervezet előfutárja lenni. Ezután ismertette Loucheur kartel-felfogását, majd hangoztatta, hogy sajnálja, hogy a londoni gabonakonferencia az oroszok állásfoglalása miatt eredménytelenül oszlott szét. A kényszertársulás gondolatával már 1918. évben, kereskedelmi miniszter korában foglal­kozott, amikor előrelátta a háború után szük­ségszerűen bekövetkező ipari válságot és ek­kor az iparnak kényszertársulásokba való tö­mörülését akarta elérni. Nemzeti vonatkozás­ban tehát ez nem új gondolat, de nemzetközi vonatkozásban új. A kontingentálás alapján kötött magyar-osztrák és magyar-olasz keres­kedelmi szerződéseket, véleménye szerint, csak kartelekkel lehet keresztülvinni, hogy az simán lebonyolítható legyen. Azért hozta fel ezeket a körülményeket, hogy rámutasson arra, hogy ma forradalom van a gaz­dasági életben egész Európaszerte. Ilyen jelentő­ségek mellett, amikor teljesen kialakulatlan a helyzet, óvatosnak kell lesnni a gazdasági törvé­nyek alkotásá­nál, mert különben könnyen össze­ütközésbe juthatunk a világ gazdasági irányza­taival. Egyedül magyar szempontból nem lehet e kérdéseket megoldani.­­ A kartelek a termelés szempontjából gyak­ran nélkülözhetetlen tényezők, azonkívül ténye­zői a népek gazdasági közeledésének is. Nemzet­közi vonatkozásban a kartelek politikai veszedel­­met is jelenthetnek a nemzetközi tőkében rejlő hatodomnál fogva. Lehetnek azonban helyzetek, amikor a kartel egy-egy termelési ág termelésé­nek szabályozása érdekében is szükséges. Utal a kényszerkartelek rendszerére, amelyet Németor­szág teremtett és amellyel például a szénterme­lést is szabályozni tudta. — Ha a visszaélések folytán a beavatkozás szüksége előáll... mm. voltak szegénylegények. Ezekkel kü­lönben is előre tudatták, hova rejtőzzenek el s oda az üldözőket soha nem vezették. E­­kártékony osztály kiirtása tehát ily körül­mények között lehetetlenség. Ezért a me­gyék Törekivel kihirdettették, hogy a fal­ovakat és bíráikat fogházbüntetéssel fogják sújtani. (1810 május 8.) Ugyane jelentés szerint Baranyába egy eskadi­on lovast küldöttek a „rablók”­ ellen. Siklósnál is megkezdte a katonaság a har­cot, de minden eredmény nélkül. Nagyobb siker koronázta a katonaság harcát Vas megyében. Itt az úgynevezett Farkaserdőben százhúsz jól felfegyverzett lovasból álló csapatra bukkant a katonaság. A harc közben 28 szegénylegény és 13 csá­szári katona halt meg. A bujdosók közül élve ötvenkettőt fogtak el. Baranyában — írja ugyanez a hivatalos jelentés — szaka­datlanul tart a harc a katonaság és szöke­vények közt. („Gehorsamste Meldung, den 9. Juli 1910.) Itt a Jellasich-ezred folytatta a harcot az erdők lakói ellen. Általános új meglepetésre a főszolgabíró Vajszló és Bog­­idása faluba rendelte a katonaságot. Itt pe­­dig egyetlen bujdosó sem akadt! A beszál­­lásolt katonaságnak tehát nem akadt más dzolga, mint a szegény falusiak fosztogatása. S a mikor már nem volt mit tőlük elvenni, akkor a katonák a nemesi kúriákba törtek. Ezalatt — írja a jelentés — a rablók Ba­ranya megyébe mind visszatértek s nyugod­tan éltek régi rejtekhelyeiken (1810 szep­tember 25.) Hager őexcellenciája a titkosrendőrség nevében jelentette az uralkodónak, hogy az Erdődy kancellárhoz bocsátott királyi rendeletnek a rablóbandák kiirtását illető­leg, semmi eredménye sem lett. Erre Fe­­resto császár tudatta a rendőrség fejével, hogy az újabb rendeleteket már kibocsá­totta. (Wien, den 3. Juli, 1810. Franz.) Ez újabb rendeletek szerint már sorkato­nasággal kellett a szegénylegényeket irtani. A katonaságot természetesen minden me­gyében a falukba szállásolták el s ezek a katonák ott sokkal több kárt okoztak, sok­kal több erőszakot követtek el, mint az er­dők szegény lakói. Pécsváradon és környé­kén például a Károly főhercegről neve­zett ulánusokat helyezték el. Még a titkos­­rendőrség is azt jelentette e katonákról, hogy hallatlan gazságokat űznek, rabolnak, sőt gyilkolnak is a falvakban. Csoda-e, ha ily körülmények között a falvak lakói nem a császári katonaságot, ha­nem a szegény bujdosókat segélyezték és támogatták ? A katonaság harca az erdők lakói ellen a legtöbb megyében nagy erővel folyt. Mon­danunk sem kell, hogy a katonaság semmi különbséget sem tett a gyilkos zsiványok és a bujdosó szegénylegények között. E te­kintetben egy véleményen volt a katonaság a bécsi kormánnyal, mely csak rabló- és zsiványhordák gaztetteiről tudott. Pedig­ nagy különbség volt az erőszakos sorozás elől elbujdosott és az ezredektől megszökött szegénylegények, meg a zsiványbandák em­berei közt. Úgy a spanyol örökösödési, mint a napóleoni háborúk idején ugyanis hatal­mas rablóbandákkal is találkozunk, főleg Mármaros vidékén és a horvát-szlavón me­gyékben. Ezektől a bandáktól már a falvak és a városok lakói is rettegtek, amint azt az írott emlékek bizonyítják. S ezeket nem le­het egy kalap alá venni a sorozás előtt, vagy után megszökött emberekkel, akik tél­víz idején nyugodtan éltek a falvakban övéik közt. — Már elő is állott! — hangzik egy közbe­szólás. —... Nem akarom védeni a karteleket, — folytatja Szterényi. — Megokolt, hogy a kar­teleket a kormány figyelemmel kísérje, amennyi­ben ez nem jelent beavatkozást a gazdasági életbe. — A bevatkozás csak addig terjedhet, amíg n­em veszélyezteti a vállalkozói kedvet és a tőke biztonságát. A törvénytől nem vár olyan nagy hatást, mint mások, de ha megszünteti a súrló­dást a mezőgazdaság és az ipar között, akkor szükséges volt, hogy idehozzák. Majd a kartelek által előidézett áralakulá­sokról beszél. A magyar áru árának a külföl­diekkel való összehasonlítása sokszor nem he­lyes, mert a külföldön esetleg mások az adózási viszonyok és a közterhek. Ezután a javaslat egyes intézkedéseit bírálja. Helyesli, hogy a javaslat, amikor ellenőrzés alá helyezi a karteleket, megvédi őket mindenféle zsarolással szemben és helyes az is, hogy a ma­gánérdekek érvényesítését rendes bírói útra te­reli. Helyes a javaslatnak az ellenőrzés tekinte­tében követett módszere is.. Súlyos hibának tartja azonban, hogy a kereskedelmi miniszter helyett a közgazdasági minisztert iktatták be. Azzal, hogy a kartelek kérdését kiveszik a kereskedelmi miniszter hatásköréből, külön kar­­telgazdasági kérdést csinálnak. A nemzetközi kartelek ugyanolyan elbánás alá helyezése, mint­ a hazai karteleké, könnyen a külföldi tőke el­­ijesztésére vezet. Hibásnak tartja a vitás kérdé­seknek a királyi Kúria elé való utalását, mert ott kizárólag gazdasági és nem jogi kérdések lesznek eldöntendők. Távol kell tartani a Kúriát, e magas és legnagyobb tekintélyű bíróságunkat a gazdasági élet hullámzásától. A javaslatot elfo­gadja. (Éljenzés.) Az ipari termelés szempontjai Fellner Henrik az ipari termelés szem­pontjából szól a javaslathoz. Ha az ipari terme­lés folyamatába való beavatkozás, amelyre a ja­vaslat módot ad, nem is történik meg, már az a bizonytalanság, melyet a törvény az ipari életbe belevisz, maga után fogja vonni a vállal­kozói szellem további hanyatlását. Akik az ipar nélkülözhetetlenségét hangoztatják, egyúttal a vámrevízió és a kartelek elleni küzdelem jelsza­vát írják zászlójukra,­­ holott kartel és vám­védelem nélkül ipart egy országban sem lehet fenntartani. A vámrevízió követelésével az autonóm vám­tarifa támadása szokott együttjárni, holott a vi­lág vámpolitikája fényesen igazolja a vámtari­fák által inaugurált vámpolitikát. A karteltörvény hívei az iparcikkek árának lefaragását és így a mezőgazdasági válság eny­hülését várják a törvénytől. Az agrárválság óriási méreteit tekintve, ezen a feltevésen csak csodálkozni lehet. Az iparcikkek ára törvények segítségével nem befolyásolható. Egy olyan ipari racionalizálás, mely a technika haladásával lé­pést tartva, az önköltség csökkentését eredmé­nyezi, — az átalakulás szempontjából sokkal hatásosabb minden törvénynél. De hogy merje az ipar az e célra szükséges beruházásokat esz­közölni, ha még arra is el kell készülnie, hogy a kartel, amelyre kalkulációját alapítja, egyik napról a másikra megszüntethető. Az ipari termelés mozgási szabadságának korlátozása karteltörvény által szomszédálla­maink egyikében sem található, pedig ezek ipa­rával kell a versenyt felvennünk úgy saját terü­letünkön, mint a külföldön. Gazdasági megfontolásoknak ehhez a törvény­hez vajmi kevés közük van; kétségtelen, hogy az politikai okoknak szüleménye. Utalt e tekintet­ben az iparellenes hangulatra. Vitába száll első­sorban azzal az állítással, hogy a falu népe jo­gosan fel van bőszülve az ipar ellen, az ipar­cikkek drágasága miatt. Erre az a megjegyzése, hogy az ipari cikkek drágulása világjelenség, mely minden országban konstatálható, legalább is olyan mértékben, mint Magyarországon. El­ismert tekintélyű forrásokra hivatkozva, számok­kal igazolja, hogy az ipari cikkek drágulása 1913 óta Magyarországon kisebb, mint Németország­ban, Ausztriában vagy Csehországban. Az ország nyugalma megkívánná, hogy erre a körülményre hívják fel a faln népének figyelmét. Ez az agi­táció az, amely a nép iparellenes hangulatát okozza, nem pedig a kenyérmagvak és a köz­szükségleti cikkek árai között a jelen körülmé­nyek között elkerülhetetlen aránytalanság. Az agrárolló népszerű formulája ez, mellyel ideje volna már szakítani, mert képtelenség feltéte­lezni, hogy bármilyen törvényes rendelkezés se­gítségével el lehessen érni azt, hogy a búza árá­nak két év alatt 32 pengőről 12 pengőre történt esését az ipari cikkek áresése hasonló mértékben kövesse. Azzal az állítással szemben, hogy a vámvéde­lem csak néhány száz ember érdekeit szolgálja, hivatkozik a statisztikai adatokra, amelyek sze­rint az ipari munkásokat, az eltartottakat, az iparból élő szabadfoglalkozásúakat c£ a kisipar­ral foglalkozókat figyelembe véve, a másfélmil­liót is kétségtelenül meghaladja a vámvéedelem­­ben érdekeltek száma. Ugyancsak részletesen számszerű adatokkal cáfolja azt a vádat, mintha az ipar mindössze hárommillió pengő adóterhet viselne szemben a mezőgazdaság 106 millió egyenes adóterhével. Ezzel ellentétben kimutatja, hogy 57,8 millió pengő az ipar köz- és szociális terhe, szemben az említett 3 millió pengővel. A pótlékokkal és az iparban érdekelt és eltartott minden ember egyenes adójával együtt pedig a 100 milliót is túlhaladja. Az­­ipari termelés jelentőségét mutatja az a körülmény, hogy ennek értéke 38 százalékát teszi az egész nemzet jövedelmének. Feltétlen íve a Bethlen-kormány politikájá­nak, mert az a véleménye, hogy az ország soha­sem tudja a miniszterelnöknek meghálálni, amit Magyarország belső konszolidációja és méltó európai elhelyezkedése szempontjából tett. Neyt hallgathatja el azonban, hogy ha az ipar elleni kampány valóságos pszichózissá fajult el, ez részben annak tulajdonítható, hogy a kormány nem idejében és nem nagyobb határozottsággal világosította fel az ország közvéleményét az ipar igazi szerepéről a nemzet életében. A kereskedelmi szerződéses tárgyalásokkal kapcsolatban kötelességének tartja a miniszter­elnökhöz azt a kérdést intézni, hogy ne engedje e tárgyalásokat olyan irányba fejlődni, mely az ipar amúgy is nehéz helyzetét még súlyosbí­taná. Nagy hibának tartja a közvélemény folytonos izgatását a dolgozó tőke ellen. A törvényjavaslat részleteivel foglalkozik ez­után és azt hangoztatja, hogy a kínálkozó meg­oldások közül mindig az iparra nézve legkevésbbé kívánatosat választották. Sarkalatos pontja az egész törvénynek 6. szakasz, amely szerint a beavatkozás esete akkor forog benn, ha a kartel a közjó és közgazdaság érdekeit veszélyezteti. A törvény fogalmazása a legbecsületesebb és a leg­jobb szándékú kartelveze­tőség részére sem nyújt semmilyen megbízható útbaigazítást arra nézve, hogyan kell eljárnia, hogy működése ne ütköz­zék törvénybe. A javaslatot nem fogadta el. A vitát holnap, kedden délelőtt folytatják. 3 Öröklakása szövetkezeti ház GYŐRI-ÚT12. Buda legszebb pontján már befejezéshez közeledik. A még le nem jegy­zett lakrészek már felévélre megtekinthetők. 1- 2 szobás garcon 2- 3-4 szobás teljes komfor­tos lakrészek augusztus hó 1. beköltözésre igen olcsón lejegyezhetők. Tájékozódás a hely­színen. Telefon Af­­ . 562—70 és Lontó és Dará­nyi, Rákóczi­ út 8 a. I. emelet. Telefon: 1. 346—32­4-es autóbusz, 27-es villamosmegálló. Serédi hercegprímás a roueni érsek ünnepi vacsoráján ROULEX. máj. 31. " Monsignore de la Villé rabéi roueni érsek szombaton vacsorát adott Bourne bíboros west­­minsteri érsek, a pápa követe tiszteletére. A vacsorán mondott köszöntőjében az érsek az ünnepen résztvevő előkelőségeket üdvözölve, a­ pápai követ, az igazságügyminiszter és az an­gol nagykövet után első helyen említette meg Magyarország és Belgium prímását. Vasárnap délelőtt a székesegyházban ünnepi istentisztelet volt. A misét Bourne bíboros, a pápa követe pontif­ikálta. Az istentiszteleten hatvan főpap vett részt. Serédi Jusztinián, Van Boey, Verdier és Liénart bíborosok a fő­oltár körül a díszhelyen foglaltak helyet. Délután ezerhatszáz korhű jelmezbe öltözött szereplő részvételével nagyszabású történelmi felvonulást rendeztek, amely azt a jelenetet örökítette meg, amikor VII. Károly király bevonult, Rouenba. A felvonulást több mint húszezer ember nézte végig. Utána a főtéren bemutatták Jean Nougu­es zeneszerző Jeanne de Franca című négyfelvonásos misztériumát. A hercegprímás elutazott Párizsból PÁRIZS, jún. 1. Serédi Jusztinián hercegprímás vasárnap este Rouenből jövet visszaérkezett Párizsba, majd tovább folytatta útját Németországba. A pályaudvaron búcs­­ztatására megjelent: Vil­lám­ Frigyes báró párizsi magyar követ és a követség tisztikara, továbbá Merkler atya, a La Croix szerkesztője és a francia klérus több tagja. a Budapesti Hírlap TELEFONSZÁ­MAI: József 444—04. József 444—07. József 444—05. József 444—08. József 444—06. József 444-1g.

Next