Budapesti Hírlap, 1931. június(51. évfolyam, 122–145. szám)
1931-06-10 / 128. szám
6 Új terv a halálsorompó kérdésének megoldására ’A ceglédi vasútvonal kérdése ismét szőnyegre terült annak kapcsán, hogy Melegfvi Gyula fővárosi és Acsay László közmunkatanácsi mérnökök Sipőcz Jenő dr. polgármester elé terjesztettek egy megoldástervezetet. A beadványt szabályszerűen iktatták és így az most már hivatalosan is tárgyalás alá kerül. A tervezet rámutat arra, hogy a ceglédi vasútvonal hírhedt halálsorompóival a főváros egy egészségesen fejlődő városrészét, az úgynevezett ■Isórákosi réteket vágja el Budapest testétől. A város testébe ékelő vasút mindenütt akadályt jelent még akkor is, ha a sorompók helyett alulvagy felüljáróval oldják meg az átmenő forgalom kérdését, mert a közlekedés így néhány forgalmasabb útvonal átjárói felé irányítódik. Alsórákost a ceglédi vonal halálsorompóinak megszüntetésével azonban most újabb veszély fenyegeti, mert ezek eltávolítását a töltés felemelésével óhajtják megoldani. Ezt a tervet pedig nem szabad megvalósítani, mert így csak újabb kínai falat építenénk akkor, amidőn erre semmi szükség nincs. Az egész vasútvonalat ki kell telepíteni innen, a megmaradó többi pályatest okszerű felhasználásával. A várost átszelő ceglédi vonal megszüntetése esetén a ceglédi vonatokat Kőbánya—Kispestállomás után a Vasgyár utcánál kiágazó új, az összekötő vasúti híd felé vezető vonalra lehet irányítani, ahonnan 600 méteres összekötő vágánypár kiépítésével már további vasútvonal vezet a keleti pályaudvarra. Az ugyanannyi vonatpárt jelentő hatvani fonjaimat viszont egészében vagy nagy részében a körvasúton keresztül a nyugati pályaudvarra irányítanák. A ceglédi vasútvonal problémájának végleges rendezése mellett azonban — tekintettel, hogy ennek pénzügyi és technikai megoldása még gyors döntés esetén is hosszú időt igényel — sürgős átmeneti segítséget is kíván a jelenlegi veszélyes állapot. A jelenlegi ceglédi vonal keresztezéseinél a városi közúti forgalom teljesen ki van a vasút egyoldalú intézkedéseinek szolgáltatva, amely a városi közérdekre nézve, feltétlenül hátrányos, de minden költséges átalakítás nélkül megszüntethető. A tervezet azt ajánlja, hogy közvetlenül az egyes útkeresztezések előtt úgy a jövő, mint a menő vonatoknak másodpercnyi időre meg kell állaniok. Így az előzetes megállítással elérhető, hogy a vonat az átjáróban nemcsak lassúbb tempóban halad át, hanem a vezető ura is tud lenni gépének. Ily módon a sorompók megszüntetésével az egész egyszerű városi útkeresztezéssé válik, ahol a közlekedési rendőr veheti át a forgalom irányítását. A vasutaknak ez a rendszabályozása legfeljebb 6—10 perc késedelmet jelentene, amit a menetrend helyes átdolgozásával lehet pótolni. Az intézkedésre jogot ad a városnak a forgalom felett való rendelkező hatalma, úgyhogy ez az átalakítás tulajdonképpen a város belső forgalmi pontjain való rendszabályozásnak lenne csak kiterjesztése. Költségekben sem jelent ez az ideiglenes rendelkezés többletkiadást sem személyileg, sem dologi tekintetben. Az érdekes tervnek a bizottsági tagok, valamint az érdekelt vidéki helyi szervezetei soron kívüli sürgős letárgyalását kérik. A kecskeméti Steinherz posthumus-pere Hathónapi börtönre ítélték Steinherz apósát KECSKEMÉT, jún. 9. A kecskeméti törvényszék ma délelőtt kezdte meg Steinherz Rudolf és két társának csalási bűnügyét. Ez volt az az ügy, amelyről Steinherz május elején kijelentette, hogyha nem sikerül, öngyilkos lesz. A tárgyalást április elejére tűzték ki, minthogy azonban néhány nappal előbb következett be Steinherz meggyilkolása, az eljárást ellene megszüntették és csak most került sor a két másik vádlott ügyének tárgyalására. Az egyik vádlott Steinherz apósa, Schischa Adolf 72 éves nyugalmazott tanító, a másik leánya, Reif Árminná, születettSchischa Frida polgári iskolai tanárnő. Steinherz Rudolf 1928. májusában 20.000 pengőért eladta Reifnénak a kecskeméti Klaber-céggel szemben fennálló 67.573 pengő követelését s ezzel megkárosította a felszámolás alatt álló Fructus-részvénytársaság hitelezőit. Steinherz a Fructus vezérigazgatója volt. A tárgyaláson Steinherz apósa az elnök kér-désére kijelentette, hogy nem tudott a Fructus rossz anyagi helyzetéről, mert veje ilyesmiről sohasem panaszkodott. Reif Árminná szerint Vagyonát Steinherz kezelte, akire megbízhatósága miatt lassanként minden vagyonát rábízta. Elmondta, hogy sógora volt az, aki az összeomlás után megmentette vagyonát. 1928. májusában Pestre utazott, hogy sógorával elszámoljon. Steinherz közölte vele, hogy jó üzletet tud számára, így vette meg 20.000 pengőért a 67.573 pengőnyi tartozást, de Steinherz kikötötte, hogy a törvényes haszonnál többet nem ad át neki. A bíróság ezután Weininger Hermain sértet-Bai hallgatta ki, aki előadta, hogy 1923. május B.H. 1931. JÚNIUS 10, SZERDA1 elején Bécsben találkozott Steinherz-cel, akit felszólított, hogy egyezzen ki vele. Steinherz kijelentette, hogy a Fruetus-szal szemben fennállott követelését eladta, majd mikor Weininger figyelmeztette, hogy ebből baj lesz, ezt válaszolta, hogy Kecsekméten van egy ügyvédje, aki el tudja intézni a dolgot. Weininger erre megtette a feljelentést. A délutáni tárgyaláson Dékány Pál dr. királyi ügyész vádbeszédében hangsúlyozta, hogy ez a csalási bűnügy jelentőségét elvesztette, mert a fővádlott bűncselekmény áldozata lett. Elmondotta, hogy Steinherz Rudolf apósának, Schischa Adolfnak, tudomással kellett bírnia arról, hogy Steinherz célja az volt, hogy a hitelezőket kijátssza. Aszódy Géza és Szőke Sándor védők felszólalása után a törvényszék kihirdette az ítéletet. Schischa Adolfot csalás vétségében mondotta ki bűnösnek és az enyhítő körülmények figyelembevételével hathónapi börtönre, valamint háromévi hivatalvesztésre ítélte el. Weininger Hugó követelése ügyében nem hozott határozatot, hanem magánjogi bíróság elé utalta a keresetet. Reif Árminnét a törvényszék felmentette a vád alól. Látogatás MacDonald paradicsomában Chequers jelképe: Hygieia, aki gyógyulást hoz a népeknek LONDON, június(A Budapesti Hírlap tudósítójától.) Jöjjön el velünk Chequersbe, élvezzük a nagyszerű vidéki levegőt, sétáljunk le a parkba és reggelizzünk meg a festői vendéglőben. Ilyen csábító módon beszélt hozzám egy barátom és kollégám pontosan hat órával ezelőtt, hogy a német miniszterek megérkeztek Angliába. Az autó már ott állott. Igazán lehetetlenség lett volna nemet mondani. S mialatt őfelsége hajója Brüning dr.-t, a birodalmi kancellárt és Curtius dr.-t, a külügyminisztert Anglia partjai felé hozta s a sajtó emberei valamennyien Southamptonba rohantak, hogy a kiszállás történelmi pillanatánál ott lehessenek, kollégám és én mérföldnyire Southamptontól, a szép Buckinghamshire grófságban vidáman és megelégedetten vágtattunk a chequersi park zöld rétjei és mezői felé, a brit miniszterelnök falusi birtokára. Szavamra, megérte a fáradságot. Mert az ember csak akkor ismeri meg a földe csodálatos részének magábanálló szépségeit, és csak akkor szerez valódi képet az itteni környék jellegéről, ha nem riad vissza egy ekkora kirándulás fáradalmaitól, ha nem sajnálja az autóköltséget és ezen a módon keresi fel a Londontól ugyancsak messze, Oxford táján lévő chequersi vidéket, ahol a német miniszterek és brit kollégáik igen jelentékeny dolgokat beszélnek meg Németországnak és földrészünknek legközelebbi jövőjével kapcsolatban. Köröskörül az egész vidéken nincs egyetlenegy emberi lélek. A park kapuja tárva-nyitva. Rendőrnek, övnek semmi nyoma. Végtelen, csaknem mérföldnyi hosszú út vezet egyenesen a tanyához, amely vörös falaival, borostyánnal koszorúzva, úgy ragyog elénk, mint valami mesebeli vár. Az út mellett sem jobbról, sem balról nincs fa. Csak messzenyúló, hihetetlen térségekbe elterülő füves mezők. Messze hullámosodik egy kissé a vidék és csak arrafelé látni erdőségeket. Lovak, tehenek és juhok legelnek idillikus szabadságban és békességben. S csak néha-néha szakítja meg a föld e paradicsomi zugának békéjét és csendjét egy bárány távoli leégetése... Kísérőm és én több mint egy óra hosszat barangoltunk így és nem tudunk betelni ezekkel a végtelen zöld mezőkkel, ezzel a suttogó remek parkkal, a vidék ezernyi szépségével. A ház előtt kígyóval játszó márványnői alak áll. „Hygieia mondja barátom, aki gyógyulást hoz a népeknek ..." A kapu felett ott van a Russel-ék címere: egy sakktábla. „A békebeli játék ez, a bölcsesség és a baráti megértés játéka ...“ Egy másik kapuív felett ezt olvassa az ember „Pro Patria Omnia“ és ehhez valóban csak egyetlenegy magyarázat látszik elfogadhatónak: most valóban történnie kell valaminek a haza megmentésére.* Bár jó ideig barangoltunk Chequers rétjein, azért még mindenüvé idejekorán eljutottunk. A Waterlooi pályaudvarra, a német követségre, a Carlton Hotelbe, ahol a német miniszterek likkai szállása van. Mindenütt egy fontos eseménynek, egy jelentékeny politikai tárgyalásnak lármája és zűrzavara, ami pontosan ellenkezik azzal a bizonyos oldalról hangoztatott állítással, hogy ez a látogatás, „csak aféle tisztán társadalmi természetű, abszolúte nem hivatalos, szigorúan magánügyi”. Mindebből igazán édeskövet lehet észrevenni. A Waterloo pályaudvar southamptoni perronját rendőrkordon fogja körül. Tömegesen tódulnak ide a kiváncsiak, angolok, németek és mindenféle nemzeti újságírók. MacDonald megjelenik, nyúlánkabb és disztingváltabb mint valaha. Igazi államférfi és miniszterelnök, nyoma sincs már rajta a szocialistának és a néptribunnak akinek valamikor ismertük. Mögötte Henderson egy kicsit izzadva, vörösen, lényegesen „proletárabb" főnökénél, de mindenesetre szürke cilinderben és egész da Ascot öltözködve. Cilindert hord a Foreign Office hivatalnokainak kara is, meg a diplomaták, meg a többi hivatalos személyiségek is, akik erre az „abszolút nem hivatalos, tisztán társasági és szigorúan magánjellegű11 miniszteri fogadtatásra véletlenül eljöttek. Amint a vonat befut, MacDonald azonnal lefoglalja Brüning dr.-t és rögtön, ott a helyszínen rendkívül komoly arccal és élénk mozdulatokkal hosszasan tárgyal vele. Aztán valamennyien autóba szállanaik és a kocsik lassan törnek utat a tömegen keresztül. A pályaudvaron összegyűlt németek áocá-olnak az angol publikum is hunáh-t kiabál. A befejezéshez hozzátartozik az a magányos hang, amely a tömegből recseg elő és amelyet először senki sem ért, de melyet, az ismeretlen még hangosabban megismétel és amelyet most már egész pontosan lehet hallani: „Ébredj fel Németország! Később a Carlton-hotel csarnokában pontosan az történik, amit a Népszövetség folyosóin a nagy szeptemberi ülésezések alatt megszoktunk: újságírók igen nagy számmal, mégpedig legelsősorban németek. Freilen von Neurath, a német követ, és a követség többi tagjai, Bernstorff gróf, Bismarck herceg mutatják be az újságírókat a birodalmi kancellárnak és a külügyminiszternek. És több mint száz kíváncsi, kritikus, kutató szempár tapad Brüning dr.-ra, Németországnak talányos, zárkózott „új emberére11. Brüning dr. ez életben egészen másképpen hat, mint ahogy az illusztrált újságokból ismerjük: fiatalabb, kisebb, karcsúbb, mint amilyennek képzeltük. Akaratlanul is Stresemann dr.-ral igyekszünk összehasonlítani. Nem, Briking dr. egyénisége nem olyan erős és nem is hat olyan közvetlenül. Ahogy a szobába belép, valahogy egészen hangtalanul, majdnem észrevétlenül történik. Félhalk, lágy hangon beszél. Keveset mond és azt is gondosan megválogatja. De csillogó szemüvege mögött élénk, okos és átható szem ül. Az a nyugalom és hűvösség, amivel beszél és mozog, nagyon kellemesen hat s bizalommal tölti el azokat az embereket, akik közelebbi érintkezésbe jutnak ezzel a kétségtelenül erős és jelentékeny egyéniséggel, úgy látszik, hogy a külföldi újságíróknak is ugyanez a benyomásuk a német birodalmi kancellárról. Ezek az amerikai, angol, francia, skandináv és más nemzetbeli sajtóemberek, akiknek már mindnyáját jól ismerjük Génuából, Genfiből, Locarnóból, Hágából és még egy tucatnyi más konferenciáról, mint kedves kollégát és élesszemű, halálosan biztosan megfigyelőt, amint egy pár percig beszélnek Brüning doktorral, nem titkolják, hogy igen erőteljes benyomás alá kerültek és véleményüknek kifejezést is adnak. A németek nem sokkal többet tudnak kancellárjukról, mint mi, — hallom, ahogy az egyik angol újságíró mondja a kollégájának. — Egészen váratlanul emelkedett föl. Két évvel ezelőtt még Németországban is csak egy pár ember ismerte a nevét. Van benne valami, ami egy aszkétikus papi emberre emlékeztet, de olyan is, mint egy római szenátor: egyáltalában a klasszikus ókor alakjait idézi fel. Ennek az angolnak igaza van. Brüning dr. valóban olyan, mint egy régi római; olyan méltóságteljes, olyan nyugodt, olyan klasszikus. Ennélfogva tehát egész lényével nagyszerűen illik Angliába, amely minden dolgában ma is oly bámulatos módon „római11. És az is bizonyos, hogy Chequersben nem fogadhattak valami nagyon idgenkedve egy ilyen klasszikus megjelenést, hiszen annak idején, anno 43-ban, volt már itt egy római konzul, aki megtörte a már akkor is Chequersben megerősített briteket s eredménnyel és győzelemmel koronázva tért vissza őseinek földjére. George Popoff „Román-magyar viszony11 BUKAREST, jún. 9. (Magyar Távirati Iroda.) Az Epoca „Románmagyar viszony11 címmel hosszú cikket ír, amelyben örömmel fogadja a Gratz Gusztáv volt külügyminiszter elnöklése alatt álló budapesti kereskedő csoportnak azt a határozatát, hogy feltétlenül szükséges a román-magyar kereskedelmi kamara felállítása. A mi részünkről — írja a lap — a magyarok az esetleges ilyen természetű ajánlatra a legkedvezőbb válaszra számíthatnak. Manuilescu ipari és kereskedelemügyi miniszter több izben megfordult Budapesten és minden alkalommal kimutatta Magyarország iránt érzett nagy szimpátiáját. Kívántságunk és óhajtásunk az, hogy a közeledés Románia és Magyarország között minél hamarább létrejöjjön. Üdvözöljük magyar barátainkat — fejezi be a lap — abból az alkalomból, hogy ilyen elhatározásra jutottak és a legnagyobb örömmel hozzájárulunk kívánságaik teljesítéséhez. Egy székely család sorstragédiája SZÉKESFEHÉRVÁR, jún. 9. Tegnap este Székesfehérvárott a dandárparancsnokság épületében szolgálati pisztollyal főbe lőtte magát Vargha András számvevőségi főhadnagy. Azonnal meghalt. Vargha tragédiája utolsó felvonása egy székely család sorsdrámájának. Vargha végigküzdötte a háborút, a székely hadosztályban tovább küzdött. Amikor a románok ezt megtudták, édesanyját megölték, fivérét is nővérét elfogták s az ittavai börtönbe zárták. Itt fivére a kínzások következtében meghalt. Nővére a börtönben házasságot kötött egy székely tiszttel. Később kicserélték őket s átjöttek a határon. Nővére a börtönben szerzett tüdővész következtében meghalt, sógora két évvel ezelőtt neje elvesztése feletti bánatában Székesfehérvárott angyonlelte magát. Vargha idegzetét a tragédiák sorozata felőrölte, sokszor emlegette exaltált állapotában, hogy lelki kínjait nem bírja tovább. Városszerte általános a részvét szomorú sorsa iránt. Rendjeleső — a szovjetnél MOSZKVA, jún. 9. – Szovjetoroszországban hétfőn rendjeleső hullott. Különböző gyárak, kollektív üzemű malmok, továbbá mérnökök és munkások is kitüntetéseket kaptak. A leningrádi traktorgyár munkásait a szovjet kormány a Lenin-renddel tüntette ki és a Munka Vörös Lobogó-rendjével annak jutalmazásaképpen, hogy ez a gyár az ötéves programaiban előirányzott teljesítményeket állítólag jóval a kitűzött terminus előtt hajtotta végre. A déloroszországi Sztálingrád építőmunkásai szintén a Munka Vörös Lobogó-rendjét kapták, mert egy villamos erőművet előbb késztettek el, mint ahogy azt tervezték. Azonkívül huszonhat mezőgazdasági munkást a Lenin-renddel tüntettek ki. ... " A Szolnoki Cukorgyár rt. igazgatósága és felügyelőbizottsága mély fájdalommal jelenti, hogy a társaság ügyvezető alelnöke dr. Ácséi ide úr e hó 6-án Karlsbadban váratlanul elhunyt. A megboldogult vállalatunk egyik alapítója és kezdettől fogva annak szellemi vezetője volt, aki nagy szaktudással és céltudatos munkával vezette sikeresen vállalatunk ügyeit. Halála vállalatunkra, de az egész magyar iparra igen súlyos veszteséget jelent. A megboldogult húlt tetemei f. hó 10-én d. u. 3 órakor a budapesti Kerepesi úti régi temetőben fognak a református egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Emléke mindenkor kegyelettel fog közöttünk élni. Szolnok, 1931. június 8-án. A Bácsmegyei Cukorgyár rt. igazgatósága, felügyelőbizottsága, úgyszintén tisztviselői kara és az összes alkalmazottai mély fájdalommal tudatják, hogy a társaság ügyvezető alelnöke, dr. Aczél Ede úr. f. hó 6-án Karlsbadban váratlanul elhunyt. A megboldogult, ki vállalatunk együk alapítója volt, azt kezdettől fogva kivételes szaktudással, rendkívüli éleslátással vezette, fáradhatatlan odaadással, teljes és nagysikerű munkásságával kiváló érdemeket szerzett magának. Elvesztése súlyos, pótolhatatlan csapás vállalatunk számára. Elmúlása fájdalmas vesztesége a hazai nagyiparnak is, melynek egyik elismert vezető egyénisége volt és annak az ország határain túl is megbecsülést szerzett. Hűlt tetemei f. hó 10-én, szerdán délután 3 órakor fognak a kerepesiúti temetőben a református egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Emlékét soha el nem múló kegyelettel és szeretettel fogjuk megőrizni. Novi-Vrbas-Budapest, 1931 június 9-én.