Budapesti Hírlap, 1931. augusztus (51. évfolyam, 173–196. szám)

1931-08-06 / 177. szám

f * A budapesti élelmiszer­­nagyvásár A Központi Vásárcsarnok vasúti vágányaira szerdán 31 gyűjtött darabáru, 37 új burgonya, 71 dinnye, 4 zöldpaprika, 3 fejeskáposzta, 3 gyümölcs, 5 vöröshagyma, 1 hús, 1 vegyes zöld­főzelék vagonrakomány érkezett. A hajófelhozatal 251 méter mázsa gyümölcs és zöldfőzelék, a környéki felhozatal pedig 507 ker­tész- és gazdakocsiból állott. A burgonyapiacra hajnalban mindössze 2 va­gonrakományból árusítottak. Az őszi rózsa 10— 10.50, a nyán rózsa pedig 10.50—10—9.80 pen­gőbe került. A hétórai tolatással azonban egy­szerre újabb 35 vagonrakomány zúdult a piacra, amely ezen szokatlanul nagy mennyiséget termé­szetesen nem tudta felvenni. A nyári rózsákért már nem is kértek többet 10—9,50 pengőnél, de 9, sőt gyengébb minőségeket még olcsóbban is lehetett vásárolni. Természetesen igen sok vagon­rakományt kifogásoltak is, s ezeket aztán a mi­nőségi kifogások elbírálása után bocsájtották áruba. A felhozott burgonyák nagy része igen gyenge minőségű lévén, a piac hangulatát még jobban rontották, mert ezeket a kereskedők igye­keztek mielőbb eladni. Az őszi rózsáknak 8.50— 9.50 pengő volt az ára. Ella burgonyákért 7 pengőt kértek. A hagymapiacon is erősen ellanyhult az irány­zat. Makóról ma 5 vagonrakomány futott be s a kereskedők az erősbödő felhozatal láttára — dacára a szilárd makói jelentéseknek — 20 pen­gőre írták le a nagybani árusítóhelyeken a ma­kói vöröshagyma nagybani árát, míg a vagonok­nál 20—19—18 pengőért lehetett vöröshagymát vásárolni. A makói fokhagymának 24—28 pengő volt a métermázsánkénti ára. A konyhakertészeti áruk piacát sem kímélte meg az árcsökkenő irányzat. A szabolcsi nyári fejeskáposztának ára 8, a kelkáposztának ára 8, a zöldpaprikának ára 12—8, a paradicsomnak ára 5—4 pengőig olcsóbbodott az erősbödő fel­hozatal hatása alatt. Paradicsomból a környéki termelők hatalmas mennyiségeket szállítanak be a piacra s az apró árunak nagybani ára 4—3 pengő is volt. Az édes zöldpaprika 8—12, a bajai fehér 10—12, bogyiszlói és csongrádi első­rendű minőségek 10—14, kecskeszarvú 8—9, Polnomszky-féle hegyes 10—12, paradicsompap­rika 30—35, apró uborka 20—18, közepes 16— 12, vegyes és salátának való 8—7, paraj 20—22, sóska 20—18, zöldbab 30—20, főzőtök 5—4­0 métermázsánként A dinnyepiacon a forgalom erősebb volt. A meleg időjárás ismét a dinnye felé irányította az érdeklődést s a felhozatal is kevesebb lévén, az árak a tegnapiakhoz képest mintegy egy fil­lérrel javultak. Az uradalmi márkás faj görög­dinnyék 5—6, a kisgazdaáru 4—5, a vegyes sárga 4—6, a kantalupp 3—4, az ananász 5—7 pengőbe került a vagonoknál. A gyümölcspiacon a szőlő ára 35—45 pengő között mozgott, míg a többi gyümölcsöknél 4—5 filléres áresések következtek be üzlettelen piac mellett. A tojáspiacon az originál ládatojás 6.3—5.9 fillér. A húsvásár irányzata is erősen lanyhuló. A fogyasztás rendkívül kisarányú. A levágott, jég­ben szállított borjú, súlylevonással: tarka I. o. 1.20, II. oszt. 1.10, III. oszt. 1.00, magyar I. o. 1.10, II. oszt. 1.00, pesti vágott sertés I. oszt. 1.44, 11. oszt. 1.40 pengő kilogrammoniánt. 14 KÖZGAZDASÁG Az érdekképviseletek tárgyalása a könnyítésekről A gazdasági érdekképviseletek is állandóan tárgyalnak arról, hogy a gazdasági élet meg­segítése érdekében milyen könnyítések megadása és milyen intézkedések foganatosítása volna szükséges. Csütörtökön a Budapesti Kereske­delmi és Iparkamara teljes ülése Éber Antal elnöklésével kizárólag ezt a kérdést fogja tár­gyalni. Ugyancsak csütörtök délután ülésezik a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége és ennek az ülésnek napirendjén szintén kizárólag a pénzforgalom korlátozásával kapcsolatosan előállott gazdasági helyzet megvitatása szerepel. A Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egye­sületének igazgatóválasztmánya Keleti Kornél dr. elnöklésével már tegnap ülést tartott, amely behatóan foglalkozott a pénzforgalom korláto­zásáról szóló rendeletnek az ipari termelés foly­tonosságát erősen veszélyeztető kihatásaival. A vita során a tagok különösen hangsúlyozták a nyílt kihitelezések mellőzését és a készpénzre történő eladások rendszerére való áttérés elke­rülhetetlen szükségességét, mert az iparnak is minden kötelezettséget készpénzben kell telje­sítenie, továbbá a rövidlejáratú váltók ellené­ben történő eladásoknak ahhoz a feltételhez kötését, hogy az eladónak módjában legyen ily váltókat leszámítoltatok Megbízták az ügyve­­zető­séget, hogy addig is, míg a korlátozó ren­delkezések fennállanak, minden rendelkezésre álló eszközzel, s a Gyos­­szal kooperálva igye­kezzék odahatni, hogy az átutalási pénzforga­lom minél szélesebb keretekben kiterjesztessék, ami az általános helyzet enyhítéséhez nagy mér­tékben hozzájárulna. A pengőforgalom felszabadításával foglalkoz­tak ma az ország kereskedelmi és iparkamarái­nak elnökei és főtitkárai is Éber Antal, a bu­dapesti kereskedelmi és iparkamara elnökének elnöklésével. Az elnöki megnyitó után, amely­ben Éber Antal a kormány által életbe léptetett átmeneti korlátozási intézkedéseket és a kiala­kult helyzetet ismertette, az egyes kamarák kép­viselői vázolták azokat a rendkívüli nehézsége­ket és bajokat, amelyeket a pénzforgalmat korlátozó rendeletek az országban előidéztek és a forgalmat teljes megbénulással fenyegetik. Az értekezlet eredményeként az az egyhangú vélemény alakult ki, hogy tekintettel arra, hogy a pénzforgalmat korlátozó intézkedések a közgazdasági élet menetét teljesen megbénítják a pengőforgalom mielőbb teljesen felszabadí­tandó, mert a közgazdasági élet inkább képes elviselni azokat a zökkenőket és esetleges áldo­­zatokat, amelyeket a szabad pengőforgalomra való áttérés jelent, mintsem tovább szenvedje a forgalom megkötöttsége következtében, elő­állott mai helyzetet, melynek további fenntar­tása elháríthatatlan bajokra vezetne. Trettga­deit hirdet mezőgazdaság és ipar között az ipari alkalmazottak tábora Harmadfélmilliárd pengő értékű iparcikket vásároltunk meg fölöslegesen külföldtől A két legnagyobb termelési ágnak, a mező­­gazdaságnak és az iparnak testvérharcában most olyan fél szólal meg, amelynek szavát minden­kinek meg kell hallania: az ipari alkalmazottak érdekképviseletei közös kiáltványban fordulnak a nemzet élő lelkiismeretéhez, feltárják előtte a jelen szörnyű mulasztásait és figyelmeztetik arra, hogy az orvoslás módja minden pillanatban ott van magának a szenvedő társadalomnak a kezé­ben. A kiáltvány rámutat arra, hogy a magyar fo­gyasztó­ társadalom az utolsó öt év alatt eléggé n­em jellemezhető könnyelműséggel harmadfél milliárd pengő értékű olyan iparcikket vásárolt külföldről, amelyért nem lett volna szabad pénzt kiadnia, mert mindezeket a hazai ipar is tökéle­tesen megfelelő minőségben készíti és árban is versenyző módon bocsátja a fogyasztásnak ren­delkezésére.­­ Évente félmillárd pengő ez, tehát több, mi­nt kétszerese alltunk az összegnek, amit fizetési mérlegünk hiánya tesz. Azt jelenti ez, hogy megfelelő vásárlási politikával egyetlen egy év alatt két és fél évnek megfelelő lélekzetet tudnánk biztosítani a magyar fizetési mérleg számára, tehát a jegybank és az állam számára, amelyek a külföldnek tartozó kifizetéseket vég­eredményben lebonyolítják és az egyenlegek ter­hét vállalni kénytelenek. Egyúttal azt is jelenti ez, hogy a magyar ipa­ron keresztül évente félmilliárdnyi összeg kerülne be a gazdasági vérkeringésbe, m­ennyivel növe­kednék a hazai vásárlóerő, ennyivel kapna töb­bet a hazai mezőgazdaság, ennyivel lenne több az a forgótőke, amely bankokon és a pénz más csatornáin keresztül szerteárad az ország gaz­dasági érhálózatában. Ennyivel növekednék meg az adóalap, így mobilizálódnék egyszerre min­den rejtett összeg, minden meddőségre kárhozta­tott tőkeerő. Azt jelenti ez, hogy a munkásság­nak tízezreit lehetne keresethez juttatni. Megengedheti-e Magyarország azt a fényűzést, hogy minderről lemondjon, s hogy a hazai mun­kás helyett idegen országok terme­lőinek és mun­kástáborának juttassa vérrel szerzett áldozatait? Az ipari alkalmazottak fájdalommal és meg­rendüléssel mutatnak rá ezekre a tényekre. — Hazánkban, írják, a főként ipari terüle­teken dúló világválságnak tulajdonképpen nem lett volna szabad oly nagy mértékben érvényesülni, mint a nagyipari államokban, mert iparunk nem­csak hogy nincs túlméretezve, de még fejlődésre is szorul, amit legjobban bizonyít az a körülmény, hogy 1925-től, tehát 5 év alatt 2 és fél miliárd pengőért hoztunk be szükségtelenül olyan árukat, amelyeket saját iparunk is előállíthatott volna.­­ Ennek ellenére a gazdasági válság kegyetlen kaszabolást vitt véghez hazánk ipari értékeiben és a termelés másik ágában, a mezőgazdaságban, az ipartól teljesen függetlenül is felütötte a fejét a súlyos betegség, amennyiben ez a termelési ág sem tud terheivel megbirkózni.­­ Az okaiban teljesen különböző, de eredmé­nyében közös baj fokozott mértékben utalná egy­másra a két egymást kiegészítő termelő ágat, józa­nul csak egy helyes és követendő útra mutatva. Közös érdekből a mezőgazdaság és ipar erőinek össze kell fogni, hogy egymást támogatva, lehessen gátat vetni az ország értékei pusztulásának. Saj­nos, e helyett csak viszályt látunk, amely szembe­állítja egymással a két testvér termelőágat azon a lehetetlen és képtelen címen, hogy az ipar a mezőgazdaság válságának az oka. v_A kiáltvány ezután az ipari alkalmazottak sorsával, életre és munkára irányuló jogos igé­nyeivel foglalkozik, amelyeket senki sem von kétségbe, majd így folytatja: " Az ipari alkalmazottak minden velük közös sorsban dolgozó munkatársaik nevében felszólítják elsősorban a legtöbb intézkedési joggal rendelkező kormány tagjait, gondoskodjanak minden lehető módon arról, hogy a két termelő ág, az ipar és mezőgazdaság között az ellentétek mesterséges szí­tása megszüntettessék; hogy a munkanélküliek nagy tábora hasznos módon kenyeret kapjon; hogy a közszükségletek kizárólag a honi ipar útján fe­deztessenek; hogy a közszükségletek a magyar ipar termékeinek megfelelőleg állapíttassanak meg; mi­nél intenzívebben segítsék elő, hogy olyan iparcik­kek gyártása, melyeket a magyar ipar még nem termel, bár erre a lehetőségek adva vannak, vagy megteremthetők, minél előbb fölvetessék, gondos­kodjanak arról és segítsék elő, hogy a külföldi pia­cok a m­agyar ipar termékei részére megszerveztes­senek; teremtsenek minél több közmunkát a mun­kanélküliség teljes levezetésére; s végül hassanak közre, hogy az ipari munka végzése kellő meg­becsülésben részesüljön, ahol szükséges, a jog­viszonyok kellő szabályozása útján.­­ Felszólítjuk továbbá az ipari vállalati érde­keltségeket is, hogy a magyar ipar érdekében leg­messzebbmenő propagandát folytassanak, propa­gandájukban domborítsák mindig ki a magyar kéz munkájának szerepét és jelentőségét és a maguk részéről kísérjék fokozott megértéssel nehéz hely­zetükben alkalmazottaik sorsát. — Felszólítjuk a mezőgazdaság illetkes ténye­zőit, hogy az ipar és mezőgazdaság együttműködése érdekében dolgozzanak és­­ irányító működésüket mindenképp a magyar termelés érdekében fejt­sék ki. — Felszólítjuk a kereskdelmi érdekeltségeket, hogy a magyar áru népszerűsítésén fáradozzanak úgy belföldön, mint a külföldi piacokon.­­ — Felszólítjuk a hatalmas szavú sajtót, hogy a nagy olvasótábort alkotó ipari alkalmazottak érde­kében mindenhova elható érvelésükkel a magyar ipar támogatását a kérdésnek napirenden tartásá­val népszerűsítsék és a magyar ipar elleni támadá­sok erejét nagy befolyásukkal elvegyék. Felszólítjuk végül az egész magyar társadalmat, hogy a magyar munkáskéz támogatását kötelessé­gének tartsa és művelje, és ezt a kötelességét köz­tudottá tegye. A kiáltványt a következő szervezetek írták alá: Gépészek Országos Szövetsége, Keresztényszoc. Orsz. Szakegyesületének Szövetsége, Magánalkal­mazottak Nemzeti Szövetsége, Magán-Mérnökök Országos Szövetsége, Magyar Mérnök- és Építész- Egylet, Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége, Magyar Műszaki Szövetség, Művezetők Országos Szövetsége, Országos Műszaki Egyesület. A figyelmeztetés, amelyet az ipari alkalmazot­taknak ez a közössége, — hozzájuk számítva a szociáldemokrata szervezeteket is, amelyek a tár­gyalásokon szintén végig részt vettek és ahhoz a maguk részéről csatlakoztak,­­ az ország elé juttat, nem tévesztheti el hatását. S a TESz, amely ennek az ügynek szervezési részét­­elvál­lalta, újra nagyon jó munkát kezdett a magyar nemzetgazdaság megerősítése, a magyar nemzeti kötelességérzés öntudatosítása érdekében. ! — Szaporodnak a betétek — Bécsben. A bécsi lapok jelentése szerint július utolsó napjaiban bizonyos bécsi bankoknál tetemesen emelkedett a betétek összege, úgy hogy a bankok szaldójá­ban a július elejei betétösszegekkel szemben emel­kedés mutatkozik. A takarékpénztáraknál is emelkedett az utolsó napokban a betétek száma. B.H. 1931. AUGUSZTUS 8. CSÜTÖRTÖK — A dinnye vasúti fuvardíjának mérséklése. A kereskedelemügyi miniszter a napokban a dinnye vasúti fuvardíját október 15-éig a bel­­forgalomban minden állomásra 20 százalékkal leszállította s egyidejűleg rendelkezett, hogy az államvasutak igazgatósága ezen rendelkezését azonnal érvényesítse. — A Pátria Biztosító új igazgatósági tagjai. Augusztus 21-én tartja közgyűlését a Pátria Általános Biztosító Rt., amikor beválasztja igazgatóságába Kende Artúrt, a Magyar-Fran­cia Biztosító rt. vezérigazgatóját, továbbá Men­­ed­el Waltert, a Münchener Rückversicherungs­­geselschaft igazgatóját. Az intézet vezetőségének ez a kicserélése valójában a Magyar-Francia Biztosító koncernjének kiépítésére irányuló cél­tudatos munka egyik eredményét jelenti.­­ A fővárosi hetipiacok egységesítése. Mint ismeretes, a főváros közélelmezési ügyosztálya régóta tervezi a fővárosi hetipiacok „egységesí­tését", értvén ez alatt a piaci napok számának leszállítását hatról két napra. Eddig a piacok ilyen nagymértékű átszervezését elodázta az ér­dekelt ezerháromszáz törpekereskedő tiltakozása, akik úgy érzik, hogy a piaci napok korlátozása tönkreteszik őket, mert hat nap alatt sem tudták megkeresni a maguk és családjuk elégséges ke­nyerét, két nap alatt pedig a változatlanul ma­radt közterhek mellett erre egyáltalában nem lesznek képesek. A székesfővárosi közélelmezési ügyosztálya most meglepetésszerűen, az érdekel­tek tiltakozása ellenére, mégis elrendelte, hogy aug. 15-től kezdődőleg a főváros területén csak két napon lesz hetipiac. Ezt a határozatot a piaci közegek közölték már a piaci iparcikk-kereske­dőkkel s élelmiszerárusokkal, akik aggodalommal fogadták a hírt. Ez a hangulat előreláthatólag ki­fejezést nyer azon a nagygyűlésükön, amelyet pénteken, augusztus 7-én este 6 órakor tartanak a Dohány­ utca 76. szám alatti Erzsébetvárosi Kör nagytermében. Érdekes, hogy a nagygyű­lést a nagykereskedőkkel egyetemben tartják meg, akik a hetipiacok lebontását szintén sérel­mesnek tartják, mert ezerháromszáz készpénzzel fizető vevőjüket veszítik el. A nagygyűlésre meg­hívták a piaci árusok a kereskedelmi miniszté­riumot, a főváros közélelmezési ügyosztályát, a kamarát, több országgyűlési képviselőt és fővá­rosi bizottsági tagot. — Szeptemberben lesz a MÁV talpfa-verseny­tárgyalása. A MÁV­ igazgatósága mo­st állapítja meg a vasút legközelebbi talpfaszükségletét, amelynek versenytárgyalás útján való beszerzé­sére előreláthatóan szeptember vége felé kerül a sor. A súlyos gazdasági viszonyok, a forgalom megcsappanása a MÁV-ot is takarékosságra intik és így csak kismennyiségű talpfa kiírására kerül a sor. Ugyanilyen a helyzet a Duna—Száva— Adria vasútnál is, amelynek talpfaszükséglete jelentéktelen. A talpfapiacon állandó a kereslet és az árak meglehetősen szilárdak. Itt-ott fel­tűnően és megokolatlanul olcsó ajánlatok is me­rülnek fel gyenge kezek részéről, amelyek áruju­kat a viszonyok nyomása alatt önköltségen, vagy még ezen alul is kénytelenek eladni.­­ Csökkent a cukor és sörtermelés. A pénz­ügyminisztérium most tette közzé a kincstári részesedés alá eső cikkek gyártásáról szóló nyil­vántartás adatait, amelyek szerint a most lezá­rult gyártási kampányban visszaesett úgy a cu­kor-, mint pedig a sörtermelés. A múlt év szep­tember 1-é­i kezdődött és az idén június 30-án befejezett kampányban ugyanis a termelt cukor 2.104.107 mázsa volt, vagyis 114.259 mázsával kevesebb, mint az előző évben. A sörtermelés ugyanilyen mértékben esett vissza, mert 148.657 hektoliterrel 276.931 hektoliterre apadt. A fo­gyasztási adatoknál szembetűnő a cukorkivitel visszaesése. A tavalyi és az idei időszak eredmé­nyeit szembeállítva ugyanis kiderül, hogy a cu­­korkivitel 451.715 mázsával csökkent és csak 761.287 mázsa volt. A sörfogyasztásnál a bel­földi piac felvevőképessége gyengült, mert itt a fogyasztás 149.455 hektoliterrel apadt. — A GYOSz és a pénzforgalom korlátozása. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége csütörtökön, — augusztus 6-án —­­délután fél öt órakor választmányi ülést tart, melyen a pénz­­forgalom korlátozásával kapcsolatban előállt gazdasági helyzet kerül megvitatásra. — Csehszlovákia Kecskeméten vásárol szilvát. A kecskeméti gyümölcskiviteliben két nap óta Cseh-Szlovákia is szerepel. A vámkonfliktus ellenére három kecskeméti kereskedő a cseh­szlovákiai piacra almát, illetve szilvát szállít. Cseh-Szlovákiába való gyümölcskivitelünk en­nek ellenére természetesen kicsi lesz. Hétfőn huszonnégy vágón gyümölcsöt szállítottak el a kecskeméti pályaudvarról. Budapestre egy vá­gón almát, más belföldi állomásra egy, Auszt­riába egy vagonnal szállítottak. Ausztriába nyolc, Cseh-Szlovákiába kettő, Németországba, Hegyeshalmon át kettő, Szobon át öt, Lengyel­­országba hét vagon szilvát szállítottak. Paradi­csomot Ausztriába egy, Németországba Szobon át egy vagonnal indítottak.­­ A dinnye és minden gyümölcs értékesíté­sének megkönnyítése végett a Tiszántúli Mező­­gazdasági Kamara felhívja a dinnyetermesztő gazdákat és mindazokat, akik bármilyen gyü­mölcsterméssel rendelkeznek, hogy termésüknek részben belföldi, részben a minőség kiválósága szerint külföldi értékesíthetésének megkönnyí­tése céljából azonnal jelentsék be a pontos hely és cím megjelölésével termésük fajtáját, meny­­nyiségét a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara Kertészeti Osztályához, Debrecen, Hunyadi­ utca 5. szám alá. Akiknél, vagy ahol egy környéken többeknél nagyobb mennyiségű gyümölcstermés kerülhet eladásra, oda szakképzett csomagolók ládákkal és csomagolóanyaggal együtt fognak kiszállani és a gyümölcsöt helyben veszik át; a kisebb mennyiségeket maguk a termelők adják vasútra. Minden gyümölcsöt a legjobb árt elér­hető időben értékesítenek. A termelőt a bejelen­tés után azonnal tájékoztatja a kamara. Megállott a búza áresése Ma a budapesti terménytőzsdén a búza ár­hanyatlása megállott. A forgalom — amennyi­ben annak tényleges nagyságára a hivatalos feljegyzésekből következtetni lehet — ma is az utóbbi napok alatt megszokott keretek között mozgott, mert összesen 34 vagont tett, azonban a kínálat ma nem volt olyan rohamos, mint ed­dig s így anélkül, hogy a kereslet élénkült volna, mégis megállott az árzuhanás. Hogy vár­jon csak erre az egy napra-e, vagy most némi nyugalmi időszak következik, azt jóstehetség nélkül nem lehet tudni. De ha ez a kedvezőbb eset következnék is be, vagyis egyelőre nem kellene további árhanyatlástól tartanunk, a valóság akkor is az, hogy újra igen nagy mu­lasztás történt a búza árával kapcsolatban. És újra igen hosszú idő kell majd hozzá, hogy az elvesztett pozíciót visszaszerezzük,­­ ha ugyan egyáltalában el lehet majd érni komoly árja­vulást. A rozs forgalma 7 vagon volt, az ára ma ennek sem módosult. Az árpa árát 2,5 vagonos jelentéktelen forgalom mellett szintén a teg­napi szintnek megfelelően jegyezték, a zab ára ellenben ma is 75 fillérrel lett olcsóbb. A beje­lentett eladás ezen a piacon 3 vagon volt. A tengeri feljegyezett forgalma 4,5 vagonra rú­gott, feljegyzett árvesztesége pedig 10 fillért ért el. Itt hír szerint meglehetősen nagy kész­letek nyomják le az árakat. A malmok ma újra apasztották az árakat, most alig van eltérés a finom lisztnek juttatott olcsóbbodás és a kenyérlisztek olcsóbbodása kö­zött, mert a két nullás lisztet nullás és a kettes lisztet 1,1 pengővel, a négyest 1,50 pengővel, a hatost egy pengővel és a nyolcas liszt árát 50 fillérrel szállították le. Ellenben meglepő módon felemelték az egyes rozsliszt felső árhatárát 50 fillérrel. S még nagyobb meglepetés, hogy a vidéki kismalmok olyan ármódosítással állottak elő, amely a két nullás és a nullás liszt árát 50—50 fillérrel emeli, a többi, olcsóbb lisztek árát pedig ugyanannyival leszállítja, amely te­hát megfelelne a szociális követelményeknek, de egyáltalában nincs arányban a búza árának katasztrofális változásával. Nem ilyen kiegyen­lítésre, hanem kiadós árapasztásra van szükség a vidéki malmoknál is, és nagyon különös, hogy azok erre a kötelezettségükre figyelmeztetés nélkül nem jönnek rá.

Next