Budapesti Hírlap, 1931. október(51. évfolyam, 222–248. szám)
1931-10-01 / 222. szám
2 ben 220 millió pengő adóhátralék van, vagyis, hogy ha az adók normálisan folytak volna be, legalább is deficit nem lenne. Kétségtelenül voltak, akik nem voltak képesek megfizetni az adót. A kormány ma is azon az állásponton van, hogy akik képtelenek megfizetni az adót bármilyen oknál fogva, ott elsősorban halasztást, végső esetben még adóelengedést lehet alkalmazni. De hogy ha nem a képesség, hanem a fizetési készség hiányzik, mint ahogy sajnos, a legtöbb esetben így van, ott kénytelen a kormány az adómorál érvényesítése végett szigorúbban eljárni éppen a többi tisztességesen, becsületesen fizető adózó miatt. Ha az adónemfizetésnek ez az abúzusa tovább fokozódnék, megállana az ország gépezete. A tisztviselői kar, amelyet szerintem sokszor igazán méltatlanul érnek szidalmak, száz százalékig kénytelen megfizetni adóját, vagyis a rája rótt terhet tökéletesen viseli, mert a tisztviselők nem vonhatják ki magukat alóla. A miniszterelnök felhívta a párt figyelmét arra, hogy a vidéken mindenütt mutassanak rá a képviselők, mennyire kötelessége mindenkinek az állammal, önmagával szemben is viselni és teljesíteni azt a közterhet, amelyet rá róttak. A kormány — mondotta — mindent elkövet, hogy a mai viszonyok között drágulás ne történjék. A 33-as bizottságban letárgyalt szénrendeletben elég intézkedés van arra, hogy ezt a rendeletet a hazai szénbányák, még ha arra hajlandóságuk volna is, drágításra fel ne használhassák. A kormány első törvényjavaslatai — Néhány törvényjavaslat-tervezetet hallottam itt, — folytatta a miniszterelnök. — Jelenthetem, hogy a nagy fizetésekre vonatkozóan, az összeférhetetlenségre vonatkozóan, az uzsora-bankkamatokra vonatkozóan a törvényjavaslatok munkában vannak. Ezek azonban nem a 33-as bizottság elé tartoznak, hanem törvényhozási intézkedést igényelnek. Ezek lesznek az első javaslatok, amelyekkel a kormány a törvényhozást foglalkoztatni fogja. A vítőmag-akció kiterjesztését is kérték. Tudom, hogy a húsz hold alacsonyan megszabott értékhatár, de számolni kell azzal is, hogy a rendelkezésre álló összegnek is igen alacsonyan megszabott határai vannak. Ausztriával megállapodtunk, az olaszokkal is klíring-szisztémában fogunk megállapodni. Csehszlovákiáról addig nem szólhatok, míg a végleges szerződést meg nem kötöttük. A provizórium alatt mi voltunk valamennyire aktívak. Az olasz szerződés adatai mutatják, hogy mi lényegesen aktívabbak voltunk Olaszországgal szemben. Ott is a klíring-rendszer rendezése következtében nem fogjuk érezni a devizahiányt. — Kérlek mindnyájatokat, — fordult a miniszterelnök a párt tagjaihoz — Budapesten., is, vidéken is minden rémhírterjesztő ellen a legerősebb és a legmeggyőzőbb propagandával lépjetek föl, mert a mai hisztérikus hangulatban mentől fantasztikusabban buta egy hír, annál szívesebben terjesztik. (Helyeslés.) — A közhangulatot is figyelembe kell venni, — mondotta végezetül a miniszterelnök — de nem olyan értelemben, hogy a közhangulat vezesse a kormányt, mert ez végzetes csapongásokhoz vinne. Kívánatos, hogy olyan intézkedéseket tudjunk tenni saját meggyőződésünkből, amelyek a közhangulatnak megfelel B.H. 1931. OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK nek. Remélem, hogy ezek a törvényavaslatok ilyenek lesznek. (Taps és éljenzés.) Zichy János gróf megköszönte a párt nevében a miniszterelnök beszédét. — Arra kérünk, kegyelmes uram, — mondotta — hogy egy igazságos is erélyes mindenkivel szemben. A pártértekezletet vacsora követte. A vacsorán Károlyi Gyula gróf miniszterelnök is részt vett. A négyszázéves sárospataki főiskola jubiláris ünnepe SÁROSPATAK, szept. 30. Szerdán kezdődött a sárospataki református főiskola, „a bodrogparti Athén1” négyszázéves jubileumi ünnepsége. Az ország minden részéből zarándoklás indult ebből az alkalomból az ünneplő iskolaváros felé, ahová hatszáznál több vendég, jórészt a főiskola egykori diákja, érkezett. Az egész város boldog lázban van, az utcákon csupa örvendező, mosolygó ember hullámzik, minden házon ott leng a háromszínű lobogó és a vasúti állomáson, s a főiskolán Elekes Imre közigazgató vezetésével fogadja a rendezőség a vendégeket. Az országosnevő előkelőségek közt már szerdán megérkeztek: Baltazár Dezső dr., Szavasz László dr., Antal Géza dr., Pálóczfi Czinke István és Péter Mihály (felvidéki) református püspökök, Klebelsberg Kunó gróf, Petri Páldr. és Szily Kálmán államtitkárok, Dókus Ernő, Balogh Jenő dr., Teleki József gróf, Degenfeld Pál gróf, Szilassy Béla, TomallyayZoltán ref. egyházkerületi főgondnokok, Lukowski Viktorné hercegné, Tomcsányi Vilmos Pál dr., Széli József és Vay László báró főispánok, Bernáth Aladár alispán, Benedek Zsolt dr. konventi tanácsos, Kovács J. István dr. és Makláry Károly egyházkerületi főjegyzők. Zászlóavatás és hármas szoborleleplezés Délután négy órakor kezdődött az ünnep a főiskola udvarán. Lassú menetben hozták elő a hófehér új selyemzászlót és az intézet régi, kétszázéves fekete zászlajának mását. Az ünnep előtt Janka Károly kormányfőtanácsos, egyházkerületi lelkészi főjegyző köszöntöte Petri Pál dr. államtitkárt, a kormány képviselőjét és Klebelsberg Kunó grófot. Szabó Zoltán főiskolai lelkész imádkozott, Kovák Sándor főiskolai tanár zászlóavató beszédet mondott és üdvözölte a zászlóanyákat, akik ezután jelmondat kíséretében, szeget ütöttek a zászló rúdjába, majd pedig Petri és Szily államtitkárok, Cziáky Endre kormányfőtanácsos, esperes, Harsányi Zsolt, Pokorny Hermánm altábornagy, vegyesdandárparancsnok és még sokan mások léptek a zászlórúdhoz. A zászlóavatási ünnep helyéről, a főiskola udvaráról, a gimnázium második emeletére vonult a közönség és megnyitották a főiskola nagyszabású tanügyi kiállítását. Itt Elekes Imre gimnáziumi igazgató, közigazgató mondott beszédet. Ezt követően az iskolakertben három szobrot lepleztek le, három történelmi alakét, akiknek nevei összeforrtak a pataki kollégium életének legszebb korszakaival. Kazinczy Ferenc szobránál Balogh Jenő, dr. titkos tanácsos, a Tudományos Akadémia főtitkára, a dunántúli református egyházmegye főgondnoka, intézett buzdító beszédet az ifjúsághoz. Kazinczy Lajos tábornoknak, a 48—49-es szabadságharc tizennegyedik aradi vértanújának szobránál Gulyás József dr. főiskolai könyvtáros beszélt. Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony, a nagy pártfogó szobra előtt Vasadig Béla dr., a teológia igazgatója rajzolta meg a bölcs, egyszerű, istenfélő fejedelemasszony, „a bodrogparti Sión legistenesebb asszonyának** lelki arcképét Azután lehullott a lepel a szoborról, Horváth Géza szobrászművész alkotásáról. Mindhárom szobrot elhalmozták koszorúkkal. Kazinczy Lajos tábornok emlékművére a magyar királyi honvédség is letette virágait. Klebehberg Kunó gróf ünneplése A következő ünnepi aktus az új angol internátus dísztermében folyt le. Itt farkasfalvi Farkas Géza országgyűlési képviselő, a főiskola világi gondnoka, méltatta a volt kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó grófnak a főiskolával szemben mutatott jóindulatát, kiemelve, hogy azért építette meg a pataki angol internátust, hogy itt a magyar ügynek új harcosait neveljék. Klebelsberg Kunó gróf meghatottam válaszolt és kifejtette, hogy az angol internátus megépítésével az volt a szándéka, hogy egyrészt az ősrégi sárospataki hagyományokat segítse ápolni, másrészt pedig a felekezeti egyenlőség parancsának tegyen eleget. A magyar igazság hirdetése és a revízió elképzelhetetlen az idegen nyelvek ismerete nélkül, apostolok, kellenek, akik a nagy angolszász nemzeteket képesek lesznek meggyőzni a magyar ügy igazságáról. Ha a felekezeti érzés súrlódásokban éli ki magát, óriási veszedelem támadhat belőle, de javunkra lehet, ha katolikusok és protestánsok megértik egymást, ha a hatalmon lévő katolikus ember dolgozik protestáns célokért és protestáns ember a katolikus célokért. Az államhatalomnak példát kell adnia, hogy egyik felekezet se érezze magát mellőzve. Hangoztatta végül, hogy tízéves miniszteri működésének legnagyobb alkotásául azt tekinti, hogy az utóbbi tíz év alatt sikerült a felekezeti békességet fenntartani. 44 Hordják a szénát Irta Bethlen Margit Az idő az idén esősre hajlott, s így már két hete, hogy hol széjjelterítik, hol meg összerakják a boglyákat. Az Úristennek igazán lehetne belátása, hogy ne épp ilyenkor eresztené meg a mennyei csapot, amikor a szegény ember szénája kint hever a szabad ég alatt. De hát ez mindétig így van: az eső sem akkor gyűr, amikor kéne. Mózsika volt az, aki ilyenteképpen dömögött magában, miközben tempósan hányta fel a szénát a már félig megrakott szekérre, így ni! Ezt legalább hazaviszi, estig pedig még vagy háromszor fordulhat, az is valami, amit megmentett az éjszakai eső elől. Mert, hogy az éjjel szakadni fog, az olyan biztos, mint... mint... Mózsi bá nagyot köp, nem talál hirtelenében hasonlatot, amely eléggé kifejezné a biztosságot, amellyel számítani lehet az idő megátalkodott rosszindulatára. — Oszt forgasd azt a szénát, Kati, amíg odajárok! — kiált vissza lányának, miközben a szekér nehézkesen megindul. — Forgatom, idősapám — felel az, nagy csomót nyársalva fel a szóban forgó kincsből a kezében lévő vasvillára. Forgatja bizony, hogyne forgatná! És ha még két hétig minden nap..is meg kell forgatnia, azt sem fogja bánni. Dehogy is bánja ő, dehogy! Amikor legjobban azt szeretné, hogy sohase is legyen vége a hordásnak. Hogy mindig csak itt lehetne reggeltől estélig a rétjükön, amelynek alsó csücske szomszédos a Mihályáéval, ott, ahol a Miska most is fehér ingben és gatyában hordja az apja szénáját. Bezzeg most nem ér rá ott sertepertélni a posta körül, ahogy azt mostanság tette, amióta az a szöszke, szilimán postáskisasszony van ott, akinek olyan a dereka, hogy kettétörik, ha csak egy ujjal is hozzá nyúlnak. Mit gondol a Miska, hogy ez fog kenyeret dagasztani, súrolni, mosni rája? Mindazt, amit ő, a Kati, félközel el tudna végezni, amit olyan szívesen, Istenem, milyen boldogan végezne el. Egészen a tavaszig, addig, amíg az új postáskisaszony ide nem jött, úgy ismét, hogy azt hihette, hogy ő lesz az, aki... de azóta, mintha megbabonázták véna, se lát, se hall. Most is, pedig az új piros szoknyáját vette föl, a fehér babos derékkal, meg a kék főkötőt, — csak az anyja meg ne lássa — és még hozzá hétköznap, Uram bocsá! — és még ide se néz. No ebben szegény elkeseredett Katinak nem volt egészen igaza, mert a regény már régebben sandított feléje, ami nem is éppen volt csodálatos, mert a lány piros-pozsgás, az egészségtől kicsattanó arcával, izmos, fedetlen barna karjával, erős, kiegyensúlyozott, ringó járásával igen szemrevaló jelenség volt. Hiszen igaz, neki a szőke, fehérbőrű, vékony, az, ami nem parasztlegénynek való alapjában, hanem úrnak, az tetszik, de hát tudni, azt úgy is tudja jól, hogy azt sohsem kapja meg. Az előtt csak áll az ember, oszt bámul, mint a szent képre, de arra nem is gondol, hogy le is akaszthassa a falról. Ez itt, ezt oszt igen. Ezt meg lehet fogni, meg lehet ölelni, haragudni sem fog érte, félni sem kell, hogy eltörik tőle. Ez, ez feleségnek való. Főzni is tud, gyereket is ad majd neki, csak hát... A legény nagyot sóhajt, aztán odakiált a lánynak: — Hogy kicsípted magadat ma, békás! Kati szívét boldog öröm bizsergi végig. Észrevette! De azért durcásan von vállat, s úgy felelt csak amúgy foghegyről: — Mért ne, ha kedvem tartja. Aztán folytatja munkáját, mintha semmi sem, lenne. Miska is ugyanazt teszi, de azért belsőleg valami fúrja az oldalát. Mi ez? Mi ütött ebbe a lányba? Hiszen nemrégiben, vagyis... igen persze az még a télen volt, mielőtt ő rájött, hogy, az oltárképeket szereti, de akkor egészen biztoosan érezte, hogy nem közömbös a Kati előtt. Az igaz, hogy azóta nem igen gondolt rá, de hát az nem ok, hogy a lány is megváltozzék. Vagy talán neki is akadt azóta valaki más? Miska hirtelen elhatározással a félig megrakott szekérbe szúrja villáját. Ennek utána kell járni. — Hé, Kati! Gyere csak ide egy szóra! — szól át a szénarendeket közömbösen forgató leánynak. De Kati vissza sem fordítja fejét. •— Hallik a hangja onnan is kének, ha vana épp hummi mondanivalója, — adja vissza a szót hetykén. Hej! Pedig úgy ver a szíve ott bent a kebelében, mint valami csapdába fogott szegény kis madár. A vér felszalad a legény fejébe. Hogy a nyavalya akárhová tegye azt a lyányt, kötekedik ez vele, vagy mi? No, de ő majd, megmutatja, hogy vele nem lehet játszani. Két ugrással mellette terem és elkapja derekát. — Nem gyussz-e? Hát majd gyűlöl én — mondja félig tréfásan, félig dühösen. Kati testén a legény érintésére nagy, boldog öröm cikázik át. Hát mégis, mégis... de azért két kezével teljes erejét megfeszítve, tolja el őt magától. — Ne te ne, — mondja szinte öntudatlanul, mintha csak a lökdösődő bocit tolná el magától fejés közben. De a vér most már egészen elöntötte a legény fejét. A kemény, ruganyos fiatal test, melyet karjában tart teszr-e, vagy az ellenállás, de Miska úgy érzi, hogy tüzes vasfogóval sem tudnák rábírni, hogy a leányt eleressze. — Adsz ide a szádat... hallod-é, a szádat... — suttogja száraz, rekedt hangon, cserepes ajakkal, miközben a Kati arcát igyekszik a magáéhoz szorítani. A leány még egy utolsó erőfeszítést tesz: — Nyughassék mán, ké, — mondja olyan halkan, lágyan, puhán, szerelmesen, mint... mint egy nagyon, mélyen, halálosan, szerelmes leány, miközben a nagy igyekezetben, hogy eltolja őt magától, úgy összesimulnak, mint valami különös szárú, kétfejű, nagy, piros-fehér harangvirág. A régi pataki diákok találkozója A kollégium imatermében tartották a Pataki Diákok Országos Szövetségének díszközgyűlését és a volt növendékek összes évfolyamainak nagy találkozóját. Kezének után Pálóczi Czinke István nyug. református püspök imádkozott, Kazinczy Gábor ny. kúriai bíró, a szövetség elnöke megnyitójában a régi hazafiasi ideálokhoz való hűségre buzdította hajdani diáktársait. Finkey Ferenc dr. kúriai tanácselnök mondott ezután ünnepi beszédet és kiemelte, hogy még Amerikából is jöttek a pataki jubileumra régi iskolatársak. Nemes hangon méltatta a főiskolának a magyar kultúra fejlesztése és felvirágoztatása terén végzett szolgálatait. Vitéz Somody János királyi ügyész felolvasta Lőrinczy György költői szépségekkel teli emlékeztetőjét, amelyet szerdai számában közölt a Budapesti Hírlap. A volt diákok nevében Bessenyei Zénó dr. országgyűlési képviselő üdve zölte a főiskolát, majd Elekes Imre közigazgató a találkozóra egybegyűlteket. Este lelkes és ügyes műkedvelők előadták Barsányi Zsolt „Patak lelke** című alkalmi darabját, amely egy kis sárospataki diák megható történetét három, költői felvonásban vitte színre. Az előadás után a Pataki Diákszövetség vacsorát rendezett. Csütörtökön lesz a négyszázéves jubileum főünnepe, Dókus Ernő egyházkerületi és főiskolai főgondnok és Janka Károly kormányfőtanácsos, püspökhelyettes vezetésével. A Gázművek tarifareformmal és ipari hitellel akarja emelni a fogyasztást A főváros nagyüzemei is felkészültek a gazdasági helyzet további rosszabbodására. Legalább is erre lehet következtetni most megjelent költségelőirányzatukból, amennyiben a főváros három nagyüzeme a jövő évre jelentősen kisebb összegű üzleti fölöslegeket irányoz elő, mint amennyi az idei költségvetéseikben szerepelt. A bevételek taglalásánál rámutat az Elektromos Művek igazgatósága arra, hogy a nagyfogyasztóknak nyújtott kedvezmények miatt az áramértékesítés átlaga állandóan csökken. Most már csupán 23—24 fillért kap az üzem átlag egy kilowattóra áramért. Miután a viszonyok állandóan rosszabbodnak, az üzemvezetőség nem tudta a jövő évre biztosítani olyan öszszegben az üzleti nyereséget, mint amennyit az idei költségvetésben előirányzott. A Gázművek jelentése sok érdekes közlést tartalmaz. Mindenekelőtt azt említi meg, hogy változatlanul 98 köbméter gáz termelésére fog a jövőben berendezkedni, noha a rossz gazdasági viszonyok és az ipar pangása miatt számolni kellene a gázfogyasztás esetleges csökkenésével. Az üzem vezetősége azonban erőteljes propagandával igyekszik ezt a visszaesést megakadályozni és minden törekvés oda irányul, hogy új fogyasztási tömeget kapcsoljanak be a gázhasználatba. Amilyen kedvező kilátással indul azonban a gázpropaganda a háztartások körében, s an-nyira súlyos helyzettel áll szemben a propaganda az ipari gázfogyasztásnál. A gyárak és iparvállalatok foglalkoztatásának csökkenése s különböző tüzelőanyagok nagy versenye és az a körülmény, hogy a gazdasági válság folytán az ipar nem elég tőkeerős, hogy a gázüzemmel való tüzelésre áttérjen, nagymértékben gátolják az ipari gázfogyasztás elterjedését. A Gázművek vezetősége ezért elhatározta, hogy az iparvállalatokat hosszúlejáratú, olcsó hitellel támogatja a gázberendezási tárgyak beszerzésénél és a gázüzemre való áttérésnél, azonkívül jelentős árengedményt nyújt a nagyfogyasztók számára. Megállapítja az igazgatóság, hogy elérkezett az ideje új, céltudatos gáztarifa bevezetésére. A tüzelőanyagok és energiaszolgáltatások mai nagy versenyében ugyanis a jelenlegi nagy gáztarifa, amely nem alkalmazkodik a változott viszonyokhoz, nem felel meg a kor követelményeinek és határozottan akadálya a gázhasználat nagyobb arányú elterjedésének. Az igazgatóság ezért tanulmányokat folytatott és előterjesztést dolgozott ki az új gáztarifa életbelépítésére vonatkozólag és erről szóló javaslatait rövidesen az illetékes fórumokra terjeszti. •