Budapesti Hírlap, 1931. december (51. évfolyam, 273–296. szám)

1931-12-01 / 273. szám

Budapest, 1931 II. évfolyam 273. szám Kedd, december 1 Veflatealh nladean.?, UHIS kivételivel. Éld fleetéel ént tn bóra 4 pmnfó, negyedévr. 10 pmfó 80 Ollói. — A fctUffildSs ezeknek u cuis,éknek • kótu» mi u .lók­MtóB­umBudapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC kivételi Vili. kertjét, Jónes-k Srót 3. Telelő*. * zárai József 4A4-04- ból JAeeel Ui-pa-ig. — Levélcím­­ Budapest, 4. Pontafiók 55. — Kiadja • Budapest) Hírlap R.-T. Kaszások Igazában nem tudjuk, hogy kik ezek az emberek és azt sem, hogy mit akartak. Mindez csak ak­kor válik világossá, ha majd a hatósági eljárás véget ér és eredményei napfényre kerülnek. De egy kifejezés meg­ragadta a figyelmünket, mert azt hisszük, sok van benne abból, amit a nyomozás ér­dekében egyébként ma még nem hoznak nyilvánosságra. Azt mondják, hogy az egyik szereplő szervezetnek a neve: Alföldi kaszá­sok. Kifejező név, találó név. Bárkik legye­nek is ezek az emberek, bármi lett volna is a céljuk, az bizonyos, hogy egész elképzelé­sük­ és eszeveszett összeesküvésük úgy arány­lik a magyar állam biztonságának kőfalá­hoz, a magyar állam stabilis, szervezett ere­jéhez, mint a szántóvető nép régi, primitív szerszáma a gyorstüzelő ágyúhoz, vagy gépfegyverhez. Nagyot aludtak a nyomai­nak, a kalandorságnak, az elvetemültség­nek, vagy az őrületnek ezek a „desperálói" , ha azt hitték, hogy ma is még az 1920-as 21-es, vagy a még korábbi állam leszerelt és szélhűdött hatalmával állanak szemközt. Gránitfal előtt találták magukat és ők bán­ják, ha elvakultan és elvadultan belevágták a fejüket.­­Bárkik és bármik volnának ennek az őrült komplettnak a résztvevői, bizonyos, hogy a háború utáni idők termékei, azoké az időké, amelyek a legrégibb intézményeket, jogelveket és erkölcsi eszményeket a fejük tetejére állították. A vihar utáni időknek mindig megvan a maga külön, kártevő faunája és vegetációja, melyet azután csak a nap tartós melege és az időjárás nyu­galma pusztít ki csirájában. Ma, nem csak nálunk, de más országokban még inkább megvan ez a tenyészet, amelynek azonban mindenütt közös jellegzetessége, hogy zava­ros, megfogalmazhatatlan, primitív és ha­­ladásellenes és a repülőgépek és ötszázkilo­­rméteres ágyuk korában az alföldi kaszát hordják a címerükben. Van politikájuk, mely kimerítő és tökéletes mindaddig, míg rombolni és pusztítani kell, de oly rothad­­tan és szárnyaszegetten hullik alá, mint a döglött egér, mihelyt arról van szó, hogy mi lesz azután. Van külpolitikájuk, mely oly zagyva, kótyagos és beszámíthatatlan, hogy egy középafrikai törzsfőnök elképzelései sem lehetnek vadabbak és valóságellenesebbek és mindezek tetejében van gazdasági szem­léletük, mely úgy képzeli, hogy a világgaz­daság kolosszális összefüggéseit és törvé­nyeit egy ferencvárosi pince, vagy budai kiskocsma homályából lehet dirigálni, vagy megsemmisíteni. Fantaszták, bolondok, elve­temültek, desperációk, vagy valamennyi együttvéve: — bizonyos, hogy nem a­ ma­gyar föld specialitásai és mindenütt csupán az államhatalom erején és megbízhatóságán múlik, hogy mennyi kárt tudnak okozni. Nálunk nem fognak kárt okozni. A mi ha­tóságaink, melyeknek feladata az, hogy az állam rendjét biztosítsák, valójában a meg­semmisülés, az anarchia örvényéből támad­tak új életre, de a mainál sokkal súlyosabb időkben is megmutatták, hogy szellemük­ben, kötelességteljesítésükben töretlenül épek, lelkességükben és helytállásukban méltók arra, hogy a magyar állam legna­gyobb kincsét, alkotmányos szabadságát és rendjét megóvják. Ehhez a rendhez, az ál­lami életnek ehhez a feltámadásához és ki­­teljesedéséhez tizenkét évnek rengeteg iz­galma, erőfeszítése, áldozata, a legjobb ma­gyar embereknek bölcsessége és hazaszere­tettől sugallt útmutatása fűződik. Nem fog­juk engedni, hogy ezen az épületen, mely vérrel épült, mint Déva vára, repedés tá­madjon és hogy amikor a világ általános nyomorúsága minden nappal szükségkép­pen közelebb hoz bennünket nagy nemzeti céljaink teljesüléséhez, itt benn mérgezzék meg a levegőt és tegyék bizonytalanná a helyzetet. Az egészben a legsajnálatosabb az, hogy külföldi ellenségeink megint ürügyet kap­tak arra, hogy bennünket rágalmazzanak, hitelünket és nemzeti tekintélyünket aláás­ták. Már fújják a trombitát és verik a nagydobot, mint ha a szomszédos és más közeli államokban nem fordultak volna elő ismételten események, melyek a közrendet és az állam alkotmányát és biztonságát ezer­szer inkább veszélyeztették, mint nálunk ez a borgőzös próbálkozás. De az idő, a legrö­videbb idő meg fogja hozni ezeknek a két orcával dudált rágalmaknak a cáfolatát és a külföld látni fogja, hogy Magyarország belső konszolidációjának és egységében rejlő erejének semmi baja nincs, sokkal szilár­dabban áll, garanciái sokkal erősebb kezekbe és külömb intézmények hivatottságába van letéve, semhogy kalandor külső befolyások, vagy desperált földalatti bandaszervezkedé­sek árthatnának neki. És ez szolgáljon itt benn is intelmül és teljes megnyugvásul. Politikai puccsra és pénzszerzésre szervez­kedett a leleplezett italandertársaság ■ i— !■—— Kormánya­lák ítás után le akarták foglalni a bankok pénz­készletét és vagyondézsmát akartak kivetni — A b­íróság csirájában fojtotta el a felforgató kísérletet — Az össze­esküvés valamennyi résztvevője kézrekerült Jelentette a Budapesti Híkrlap, hogy a szombatra virradó éjszakán a nyomozó ha­tóságok egy­­ mindenre elszánt, vakmerő ka­­landortársaság szervezkedéséről rántották le a leplet és elfogta azokat az embereket, akik kótyagos elképzelésükben, kormányt, akartak alakítani és kezükbe akarták kapa­rintani a hatalmat. Puccsszerű megmozdu­lással igyekeztek végrehajtani tervüket, amely azonban a hatóságok éberségén meg­hiúsult és a társaság valamennyi tagját ár­talmatlanná tették, még mielőtt hozzáfog­hattak volna szándékuk végrehajtásához. A kalandor-társaság programmján kor­mányalakításon kívül pénzszerzési és sarco­­lási tervek is szerepeltek. A leleplezett szervezkedés ügyéről alábbi tu­dósításunk számol be. Titokzatos össze­­vetelek vendéglőkben, korcsmákban A főkapitányság politikai osztálya, amely Hetényi Imre dr. főkapitányhelyettes vezetésé­vel működik, állandóan szemmel tartja azokat, akikről feltehető, hogy felforgató törekvésekkel foglalkoznak és szélsőséges körökkel állanak összeköttetésben. Néhány hónapja már, hogy a rendőrség tu­domást szerzett arról, hogy budai kiskorcsmák­­ban és más vendéglőkben időnkint társaságok gyűlnek össze. Borozgatás közben titokzatos sugdolódzések folytak ezeken az összejövetele­ken, amelyek az utóbbi időben egyre sűrűbben fordultak elő. A rendőrség nyomozni kezdett és rövidesen kiderült, hogy mostanában gyakran találkozott sok olyan fiatalember, akinek a neve a konszo­lidáció helyreállítása előtt, a zavaros időkben, szerepelt a nyilvánosság előtt. Egyéni akciók, felelőtlen mozgalmak keretében vált ismere­tessé a nevük. Ugyanekkor szélsőjobboldali moz­galmakból, valamint a nyugatmagyarországi fel­kelésből és mostanában keletkezett pártszervez­­kedésekből ismert emberek is látogatták az ér­tekezleteket A rendőrség ezen a nyomon elin­dulva, alaposan megfigyelte a szóba került em­berek működését és­ megállapította, hogy ezek­ből az elemekből egy kisebb kalandortársaság verődött össze, amely felforgató célokat tű­zött ki. A rajtaütés Mikor már megfelelő adatok álltak a rendőr­­ség rendelkezésére, a hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket A rendőrség, a csend­­őrség és a katonai hatóságok közös terv alapján rajtaüetttek az ügy szereplőin. A péntekre virradó éjszaka a szervezkedés budapesti résztvevőinek a lakásán detektívek jelentek meg és bedajtották őket. Ugyanekkor vidéken akcióba­ léptek a csendőrök és szintén több embert elfogtak. Az elfogottak valameny­­nyien a honvéd törvényszék Margit­ körúti épü­letébe kerültek és ott megkezdték a kihallgatá­sukat. Ezen az éjszakán összesen negyvenhat embert állítottak elő. Köztük volt egy régebbi film­rendező, továbbá egy sof­őr, akik a kommün utáni időben sokat szerepeltek a nyilvánosság előtt és akik most gyanúba keveredtek, valamint egy fiatalember, aki az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett emlékezetes merényletnek egyik gyanú­sítottja volt. Ezeknek a fiatalembereknek a szerepe nagy­részt tisztázódott és úgy látszik, nem volt részük a mostani mozgalomban, de velü­k együtt a ható­ságok kezére kerültek azok, akik a szervezkedés élén állottak. A mozgalom vezérei A vizsgálat adatai szerint a mohalmat hat­tagú bizottság irányította. Ezeknek a névsora a következő: Vonnay László gazdászati tiszt, Molnár Ferenc útbiztos, Tóth Ferenc vívómester, Boád Árpád magántisztviselő, Kovács Sándor kőműves, Pólyák Jenő elektrotechnikus. Ugyancsak előállítottak egy vidéki kisgazda­vezért és egy vidéki főszolgabírót. Rajtuk kívü­l csupa olyan emberek kerültek a rendőrség kezére, akik különféle szélsőséges mozgalmakban szerepetek már és most szükségesnek mutatko­zott annak a megállapítása, mi közük van ehhez a szervezkedéshez. A társaság céljai A nyomozás adataiból, valamint a kihallgatá­sok során elhangzott vallomásokból azután kiala­kult a szervezkedés célja és képe. Egyelőre még nem tudták pontosan megálla­pítani, hogy a hattagú végrehajtó bizottságon kí­vül, kik vállaltak tényleges szerepet az ügyben, de kétségtelen, hogy puccs készült. A fantaszta kalandorok ködös tervekkel fog­­lalk­oztak. Elsősorban kezükbe akarták kaparin­tani a hatalmat az ország fölött. Különféle ki­sebb, letűnőfélben, vagy éppen alakulóban lévő politikai párttal lefestek összeköttetést és ott to­boroztak híveket. Az elgondolásuk az volt, hogy megfelelő karhatalmat szerveznek és ennek a se­gítségével a november 21-re virradó éjszaka fel­vonulnak a minisztériumokba, eltávolítják a mi­nisztereket, azután megszállják a középületeket, kezükbe kaparintják az uralmat a posta, rádió ás telefon fölött és ezeknek a segítségével világgá kürtölik, hogy kormányváltozás történt és a saját embereiknek adják át a hatalmat. Kormánylistát állítottak össze, amelyen, csupa olyan ember szerepel, akik nem vesznek részt az aktív politikai életben, politikai vagy társadalmi előkelőség egy sincs köztük. A miniszterjelöltek­nek nem is árulták el a tervüket. Az volt a szán­dékuk, hogy csak akkor értesítik őket, miután a puccsot már végrehajtották és ekkor fölszólítják a jelöltjeiket, vegyék át a miniszteri tárcákat. Más forrás szerint úgy képzelték, hogy csak egy miniszterséget töltenek be és pedig Vajnay Lászlóval, ezenkívül többtagú fasiszta tanácsot alakítanak. Merénylettervek A politikai mezbe burkolt merénylet mögött azonban sarcolási tervek is rejtőztek. A pro­grammpontok között elsősorban az is szerepelt, hogy megszállják a bankokat, lefoglalják a pénz- és értékkészleteket, valamint nagyarányú deszmát vetnek ki a vállalatokra és módosabb polgárokra. Tervük végrehajtásánál az erőszak­tól sem riadtak volna vissza, sőt vakmerőségük­ben odáig mentek, azt is elhatározták, ha más­ként nem boldogulnak, föllépnek Gömbös Gyula Ára 16 tolér honvédelmi miniszterrel, Keresztes­ Fischer bel­ügyminiszterrel és Bethlen István gróffal szem­ben is. Kommunista vezér a szereplők között A mozgalom szervezői karhatalmat akartak biztosítani a maguk számára. Az egyik fővárosi laktanya magánlakásaiban kísérleteztek, de a tervük itt kudarcot vallott. A megkörnyékezett katonai személyek azonnal jelentést tettek fölöttes hatóságaiknak és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a mozgalmat idejekorán, sikerült leleplezni A hír szerint Vannay László, aki az egyik lakta­nyában teljesített szolgálatot, vállalkozott arra, hogy a puccs résztvevői számára egyenruhát sze­rez, ami komolyabbá teszi a megjelenésüket, de mint, kiderült, erre sem lett­ volna módja. Az ügynek különbem csak egyetlen aktív katonai vezetője van: Vannay, úgy látszik ezek az akadályok késztették őket arra, hogy a november 21-re tervezett puccsot el­halasszák november 28-ra, addig azonban már rajtaütött a rendőrség és ártalmatlanná tette őket. A nyomozó hatóságok előtt egyelőre még csak az áll teljesen tisztán, hogy ez a fantaszta társaság fölforgatást tervezett és a legtöbbem csak a zavarosban akartak halászni. Működésük­ben volt ugyan tervszerűség, de az egész társaság összetétele olyan vegyes, hogy alighanem maguk sem tudták, miféle célok érdekében, miféle jövőre számítva hajtják végre tettüket. Látszik ez abból is, hogy a jobboldali mozgalmakból ismert sze­replőkön kívül olyan résztvevője is van a moz­galomnak, aki kommunista ügyekkel k kapcsolat­­ban ismeretes a rendőrség előtt. Az előállítottak között van egy férfi, akit a rendőrség, mint kom­munistát ismer és aki a proletárdiktatúra alatt direktóriumi tag volt Vajnay Lászlón, a miniszterjelöltön idkü­l a Végrehajtó bizottság még egy tagjának szántak komoly szerepet. Az volt a terv, hogy Tóth Fe­renc vívómester a puccs végrehajtása után kül­földre megy és a külföldi körökkel keres kapcso­latot és biztosítja majd az új uralom elismerteté­sét. A többi vezérek pedig úgynevezett nagyta­nácsot alakítottak volna, hogy mint a nagytanács tagjai, az általuk megalakított kormány mellett működjenek. A szélsőséges elemekre számítottak • A Margit-körú­ti fogházban péntek éjszaka óta szakadatlanul tartanak a kihallgatások, ame­lyek egyre újabb és újabb adatokat hoznak nap­világra. Kétséget kizáróan megállapították, hogy a szervezkedés mögött tömegek nem voltak. A vezetők, úgy látszik, arra számítottak, hogy ha sikerül felfordulást, zavart okozni, a szélsőséges elemek válogatás nélkül csatlakoznak kaszájuk és ezekre támaszkodva érik el majd a céljukat. Az ilyenfajta mozgalom, természetesen, elsősor­ban is a szélsőbaloldal útját egyengette volna, ha viszont sok jóhiszemű ember is belesodródhatott volna a bűncselekménybe. Hétfőre már sikerült a leleplezett mozgalom, egy részét tisztázni és az előállított emberek kö­zül hetet elbocsátottak. Vannayék és a hesszeni puccs A hatóságok most még igyekeznek megállapí­tani az ügyben szereplő emberek különféle kap­csolatait. Feltűnő, hogy alig néhány nappal ez­előtt Heaszetiben történt hasonló puccskísérlet, amelyet azonban a német hatóságok lelepleztek. A hesszeni puccskísérletnek hitlerista­ íze volt. A rendőrség most tisztázni akarja, hogy az el­fogott emberek közül a közelmúltban nem járt-e valaki külföldön és nem keresett-e kapcsolatot azokkal a körökkel, amelyeknek a hesszeni eset­hez közük van. Statárium A nyomozás előreláthatóan még ma olyan stádiumba kerül, hogy újabb néhány ember sze­repe tisztázódik, akiket szintén elbocsátanak, míg a többiek működését végleg elbírálhatják. Ettől függ azután, milyen minősítés szerint fog­ják perbe azokat, akik aktív részt vettek a szer­vezkedésben. Az igazságügyi hatóságok a leg­rövidebb időn belül döntenek arról is, Határom alá tartozik-e az ügy és amennyiben a minősítés ilyen lesz, a további eljárást a rögtönbíráskodás értelmében folytatják.

Next