Budapesti Hírlap, 1932. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-17 / 13. szám

1832. JANUÁR 17. VASÁRNAP B.H. Szovjet-Oroszország jogren­dszere írta Szászy István dr. egyetemi m. tanár A Budapesti Hírlap több érdekes cikkben foglalkozott a vörös cárok országával, amely a fehér cárok uralmát váltotta föl a végnélküli orosz birodalomban. Ezekből a cikkekből is ki­tűnt, hogy­ a munkások és parasztok diktatúrá­ján alapuló kormányzati rendszer az 1917. évi forradalom óta nagy átalakuláson ment át s mindjobban eltávolodot­t Marx és Lenin által kifejtett kommunista alapelvektől. Kétségtelen, hogy a mai Szovjet-Oroszországban már nagyon kevés intézményt találunk meg azokból az in­tézményekből, amelyeken, a kommunizmus el­méleti harcosai szerint, egy szovjet állam beren­dezkedéseinek nyugodni kellene. Szo­vjet-Orosz­­orszá­g egész gazdasági berendezkedése a kapi­­talyra gazdálkodás felé halad , hogy fenn tudja — legalább ideiglenesen — tartani ma­gát, kénytelen volt — legalább részben — át­venni a kapitalista termelés alapelveit. Hogy mennyire letért a mai Szovjet-Oroszország az eredeti kommunista alapról és hogy mennyire közeledik a kapitalista állam berendezkedése felé, azt legjobban látjuk, ha a ma hatályban levő magánjogi és kereskedelmi jogi rendszerét, peres eljárási és peren kívü­li eljárási intézmé­nyeit, bírói, igazságügyi szervezetét vizsgálat alá vesszük. Ennek a kérdésnek a tanulmányo­­zzása annál is nagyobb érdeklődésre tarthat szá­mot, mert a jog fejlődése párhuzamosan halad a gazdasági élet fejlődésével, a gazdasági élet követelményei hozzák létre a jogszabályokat és jogintézményeket s ezért a jogszabályok vissza­tükrözik a gazdasági élet megnyilvánulásait. Egy­­állam, jogrendszerének átalakulása tehát kézzelfoghatóan mutatja az illető állam gazda­sági berendezkedésének átalakulását is. Hogy a mai Szovjet-Oroszország gazdasági téren mennyire eltávolodott a marxi kommu­­nizmos alapokét­ól, azt legjobban anyagi ma­gánjogi rendszere mutatja. Amint ismeretes, a kommunista állam a magántulajdon és a szerződési szabadság alapelvein nyugvó magán­jogi rendszert nem ismeri, hanem az egész mar­gánjogot átutalja a közigazgatási jogba. A kommunista állam jogrendszere csak közjog­ból, közigazgatási jogból és a közjog keretébe tartozó büntető­jogból, áll. A közigazgatási jog egyik legfontosabb ága a munka joga, amely a munkásnak a jogait és kötelezettsé­geit szabályozza. Ezzel szemben a mai Szov­­jet-Oroszországnak van magánjogi rendszere. Az új orosz polgári törvénykönyv, amely 1923 január elsején lépett hatályba, — habár ter­mészetesen lényeges eltéréseket mutat a kapi­talista gazdasági rend alapján álló államok polgári törvénykönyveitől — ez utóbbiakhoz mind tartalmi, mind alaki tekintetben mégis hasonlít. Van általános része, dologi, kötelmi és örökösödési jogi része. Elismeri a polgári jogok törvényes védelmének alapelvét, az álta­lános jog és cselekvőképesség alapelvét, sőt el­ismeri — bár nagyon korlátolt mértékben — a kommunista világszemlélet legnagyobb ellen­ségét, a magántulajdont is, így magántulaj­donban állhatnak az el nem kom­munizált épü­letek, a kereskedelmi és ipari vállalatok, a szer­számok, a pénz, értékpapírok, idegen valuták, háztartási cikkek, a gazdaság és személyes for­galomra szánt tárgyak és mindazok a dolgok, amelyek kifejezetten a magánforgalomból nin­csenek kizárva. A törvénykönyv elismeri a közös tulajdont is és elismeri a tulajdonosnak azt a jogát, hogy a tulajdonában levő dolgot szerződés útján átruházhassa. Amint elismeri a szovjet jog — habár még elég szűk keretek között — a magántulajdon intézményét, úgy elismeri a kommunista állam másik nagy ellenségét, a szerződési szabadságot is­ A szovjet kötelmi joga — bár szintén lénye­ges korlátok között — szintén a szerződési sza­badság alapelvén épül fel s általában nagyon ha­sonlít az európai és amerikai jogrendnek kötelmi és kereskedelemjogi törvényeihez, így megtalál­juk a szovjetjogban is a törvényes kamat jog­­intézményét, amelynek nagysága 0 százalék, az engedmény- és tartozásátvállalás intézményét, a letéti, kölcsön-, vételi, bizományi, bérleti ügyle­teket, a szindikátur szerződéseket, a szolgálati és vállalkozási szerződést, a társasági szerződést, a kötbér, az alaptalan gazdagodás intézményét, a kezességet, az eladó szavatossz­aát az eladott áruért. Az említett ügyleteket a szovjet­ törvény nagyjában hasonlóan szabályozza a kapitalista államok polgári törvénykönyveihez. A szovjetnek váltótörvénye is van, amely 1922 március 20-án lépett életbe. Ez a törvény lénye­gileg szintén megfelel a mi váltótörvényünknek. Megtaláljuk benne az idegen és a saját váltó intézményét, a forgatmány, engedmény, az elfo­gadás, a visszkereset, az óvás intézményét. Ugyanez áll a szovjet még előkészítő stádiumá­ban levő kereskedelmi törvényére, a cégbejegy­zésekről szóló 1925. évi október 20-i rendeletre. A kereskedelmi jog egy részét a polgári törvény­­könyv és külön dekrétumok szabályozzák, így a kereskedelmi társaságokat, amelyek között meg­találjuk a közkereseti és betéti társaságot, a szö­vetkezeteket és részvénytársaságokat, sőt a jog­fejlődés legmodernebb alakulatát, a korlátolt felelősségű társaságot is. Amint a kommunista államnak nincs külön magánjoga, úgy nincs polgári eljárási joga sem. Ez is, mint a magánjog, a közigazgatási jog része. Ez természetes is, mert hiszen, ahol a pol­gárok anyagi magánjogait az állam nem ismeri el, ahol a szerződési szabadság és a magántulaj­don nem léteznek, ott nincs helye, nem lehet helye a polgári pernek sem. Ezzel szemben Szov­­jet-Oroszországnak van külön perrendtartása, mely 1928 szeptember 1-én lépett életbe s szin­tén a nyugati államok perrendtartásainak min­tájára szabályozza a polgári per alapintézmé­nyeit. Megtaláljuk ebben a bírói illetékességre és hatáskörre vonatkozó szabályokat, a kereset, a fő- és mellék­beavatkozás intézményét, a bizo­nyítási eljárás szabályozását, a perköltség, a meghatalmazás, a perbeli képviselet, a jogerő intézményét, s megtaláljuk a mulasztási ítéletet is. A fő eltérés a nyugati államok röményeitől három pontban jut kifejezésre, de ezek az el­térések sem a kommunista világszemlélet követ­­kezményei, hanem inkább technikai természe­tűek: így a szovjettörvény szerint a bíró nincs kötve a perben a felek kérelméhez, az állam­ügyész a perbe bármikor beavatkozhatni, mint a nyugati államokban a státus­perekben, a felleb­bezés ki van zárva s azt csak nagyon szűk kor­látok között pótolja a felülvizsgálat intézménye, amelynek azonban nemcsak jog-, hanem tény­kérdésben is helye van. Ha a perrendtartást kezünkbe vesszük, csak egy ponton vesszük észre, hogy kommunista állam törvényével ál­lunk szembe és ez az a rendelkezés, amely el­törölte az eskü intézményét. Sem a fél, sem a tanúk, sem a szakértők esküt nem tesznek val­lomásukra, a hamis vallomást azonban a bün­tetőtörvény épp úgy bünteti, mint a mi bün­tetőtörvényünk. Amint a polgári peres eljárás, úgy a peren­­kívüli eljárások is, a hagyatéki eljárás, az ok­­ratok alapján kibocsátott fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtási eljárás elég hasonló elve­ken van szabályozva. A végrehajtást bírósági végrehajtó foganatosítja, aki lefoglalja a végre­hajtást szenvedett ingeit, letiltja követelő­­it és elárverezheti a tulajdonában levő épületeket is. Szovjet-Oroszország ismeri az ügyvédség és a közjegyzőség intézményeit is. Az 1928. évi ügy­védi törvény szerint az ügyvédeknek megvannak a maguk kamaráik és díjazásuk — épp úgy, mint nálunk — szabad egyezkedés tárgya. Igaz ugyan, hogy az ügyvédi képviselet nem kötelező és a jogi előképzettséget sem kívánja meg a törvény, de ez sem következménye a kommunista világ­­szemléletnek, mert az ügyvédi képviselet a per­ben a cári Oroszországban sem volt kötelező és meghatározott jogi tanulmányok elvégzés­ét az ultra­kapitalista Amerikai Egyesült Államokban sem kívánják meg az ügyvédektől. Mindazonál­tal Szovjet-Oroszországban is meg vannak szabva az ügyvédi oklevél megszerzésének feltételei: előbb két évig vizsgálóbírónak kell lenniük, vagy külön ügyvédi vizsgát kell tenniük. Ezen vizsgát kell tenniük a közjegyzőknek is, akiket, — mint nálunk, — szintén a kormány nevez ki. A fő eltérés a Szovjet jogrendszere és a nyu­­gateurópai jogrendszerek között a családi, há­zassági és gyámsági jog területén található. Érdekes, hogy amíg a gazdasági jog területén a szovjet törvényhozás mindjobban közeledik a kapitalista állam jogintézményeihez, ezen a té­ren mindjobban eltávolodik a nyugateurópai jogi felfogástól. Már az 1917. évi december 8. ás 9-iki dekrétumok és az 1918. évi kódex is egész más alapelveken épültek föl, külön­ösen a házasság tekintetében, mint a mi családjogi törvényeink. Még nagyobb azonban az eltérés az 1927. évi január 1-én hatályba lépett új családjogi törvény rendelkezéseinél, amelyek a házasságot teljesen megfosztották erkölcsi jelle­gétől, egyszerű, magánjogi szerződésnek nyilvá­­rátották, amely hallgatólagosait, konkludens cselekmények által is köthető s amelyet nem is sz­ü­kséges levezetni az anyakönyvre (tényleges házasság). Az anyakönyvbe bevezetésnek csu­pán a házasság bizonyításának szempontjából van jelentősége. Ugyanez áll a házasság fel­bontására is, amit állami közreműködés nélkül, a házasfelek maguk eszközölnek s az állam csu­pán a már megtörtént felbontásnak a regisztrá­lására szorítkozik. st Értesítésü­ Még a devizanehézségek előtt importált nagy tétel perzsaszéllyeg érkezett raktárunkba. Ezeket a még Budapesten sohasem látott csodálatos szépségű darabokat a font áresése miatt meglepő olcsó áron bocsájtjuk a vevő­közönségünk rendelkezésére. Polgár Hugó és Emil Gróf Tisza István­ utca 18 (Sas-u. sarok) ttw.'migmgtuazaaaMBiMmiutfMawB'Mrii .......lene Japánnak nincsenek annexiós szándékai Mandzsúriában LONDON, jan. 16. Josisawa japán külügyminiszter az Egyesült Államok tokiói nagykövetének átnyújtotta Ja­pánország válaszjegyzékét a nyilt kapu politi­kájának Mandzsúriában való fenntartásáról át­adott amerikai jegyzékre. A japán jegyzék hangja megnyugtató, de megelégedéssel állapítja meg, hogy a ■washingtoni kormány olyan kivé­teles gondot fordít a való­ágos helyzet megisme­résére. Ezt a kitételt általában a tokói kormány neheztelésének irónikus kifejezéséül tek­intik. A jegyzék elismeri a nyílt kapu politikájának a jo­gosságát, de rámutat, hogy ennek hatályosságát a Kínában uralkodó zűrzavar gyengítette. Han­goztatja még a jegyzék, hogy Japánnak nincse­nek annexiós szándékai és arra törekszik, hogy Mandzsúria hozzáférhető legyen a nemzetközi kereskedelem számára. Fiókok: Cegléd, Debrecen, Esztergom, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kecskemét, NagykíróSj ■ ......... — Pécs, Szased, Székesfehérvár, Szombathely, Llipast

Next