Budapesti Hírlap, 1932. január (52. évfolyam, 1-25. szám)
1932-01-17 / 13. szám
1832. JANUÁR 17. VASÁRNAP B.H. Szovjet-Oroszország jogrendszere írta Szászy István dr. egyetemi m. tanár A Budapesti Hírlap több érdekes cikkben foglalkozott a vörös cárok országával, amely a fehér cárok uralmát váltotta föl a végnélküli orosz birodalomban. Ezekből a cikkekből is kitűnt, hogy a munkások és parasztok diktatúráján alapuló kormányzati rendszer az 1917. évi forradalom óta nagy átalakuláson ment át s mindjobban eltávolodott Marx és Lenin által kifejtett kommunista alapelvektől. Kétségtelen, hogy a mai Szovjet-Oroszországban már nagyon kevés intézményt találunk meg azokból az intézményekből, amelyeken, a kommunizmus elméleti harcosai szerint, egy szovjet állam berendezkedéseinek nyugodni kellene. Szovjet-Oroszország egész gazdasági berendezkedése a kapitalyra gazdálkodás felé halad , hogy fenn tudja — legalább ideiglenesen — tartani magát, kénytelen volt — legalább részben — átvenni a kapitalista termelés alapelveit. Hogy mennyire letért a mai Szovjet-Oroszország az eredeti kommunista alapról és hogy mennyire közeledik a kapitalista állam berendezkedése felé, azt legjobban látjuk, ha a ma hatályban levő magánjogi és kereskedelmi jogi rendszerét, peres eljárási és peren kívüli eljárási intézményeit, bírói, igazságügyi szervezetét vizsgálat alá vesszük. Ennek a kérdésnek a tanulmányozzása annál is nagyobb érdeklődésre tarthat számot, mert a jog fejlődése párhuzamosan halad a gazdasági élet fejlődésével, a gazdasági élet követelményei hozzák létre a jogszabályokat és jogintézményeket s ezért a jogszabályok visszatükrözik a gazdasági élet megnyilvánulásait. Egyállam, jogrendszerének átalakulása tehát kézzelfoghatóan mutatja az illető állam gazdasági berendezkedésének átalakulását is. Hogy a mai Szovjet-Oroszország gazdasági téren mennyire eltávolodott a marxi kommunizmos alapokétól, azt legjobban anyagi magánjogi rendszere mutatja. Amint ismeretes, a kommunista állam a magántulajdon és a szerződési szabadság alapelvein nyugvó magánjogi rendszert nem ismeri, hanem az egész margánjogot átutalja a közigazgatási jogba. A kommunista állam jogrendszere csak közjogból, közigazgatási jogból és a közjog keretébe tartozó büntetőjogból, áll. A közigazgatási jog egyik legfontosabb ága a munka joga, amely a munkásnak a jogait és kötelezettségeit szabályozza. Ezzel szemben a mai Szovjet-Oroszországnak van magánjogi rendszere. Az új orosz polgári törvénykönyv, amely 1923 január elsején lépett hatályba, — habár természetesen lényeges eltéréseket mutat a kapitalista gazdasági rend alapján álló államok polgári törvénykönyveitől — ez utóbbiakhoz mind tartalmi, mind alaki tekintetben mégis hasonlít. Van általános része, dologi, kötelmi és örökösödési jogi része. Elismeri a polgári jogok törvényes védelmének alapelvét, az általános jog és cselekvőképesség alapelvét, sőt elismeri — bár nagyon korlátolt mértékben — a kommunista világszemlélet legnagyobb ellenségét, a magántulajdont is, így magántulajdonban állhatnak az el nem kommunizált épületek, a kereskedelmi és ipari vállalatok, a szerszámok, a pénz, értékpapírok, idegen valuták, háztartási cikkek, a gazdaság és személyes forgalomra szánt tárgyak és mindazok a dolgok, amelyek kifejezetten a magánforgalomból nincsenek kizárva. A törvénykönyv elismeri a közös tulajdont is és elismeri a tulajdonosnak azt a jogát, hogy a tulajdonában levő dolgot szerződés útján átruházhassa. Amint elismeri a szovjet jog — habár még elég szűk keretek között — a magántulajdon intézményét, úgy elismeri a kommunista állam másik nagy ellenségét, a szerződési szabadságot is A szovjet kötelmi joga — bár szintén lényeges korlátok között — szintén a szerződési szabadság alapelvén épül fel s általában nagyon hasonlít az európai és amerikai jogrendnek kötelmi és kereskedelemjogi törvényeihez, így megtaláljuk a szovjetjogban is a törvényes kamat jogintézményét, amelynek nagysága 0 százalék, az engedmény- és tartozásátvállalás intézményét, a letéti, kölcsön-, vételi, bizományi, bérleti ügyleteket, a szindikátur szerződéseket, a szolgálati és vállalkozási szerződést, a társasági szerződést, a kötbér, az alaptalan gazdagodás intézményét, a kezességet, az eladó szavatosszaát az eladott áruért. Az említett ügyleteket a szovjet törvény nagyjában hasonlóan szabályozza a kapitalista államok polgári törvénykönyveihez. A szovjetnek váltótörvénye is van, amely 1922 március 20-án lépett életbe. Ez a törvény lényegileg szintén megfelel a mi váltótörvényünknek. Megtaláljuk benne az idegen és a saját váltó intézményét, a forgatmány, engedmény, az elfogadás, a visszkereset, az óvás intézményét. Ugyanez áll a szovjet még előkészítő stádiumában levő kereskedelmi törvényére, a cégbejegyzésekről szóló 1925. évi október 20-i rendeletre. A kereskedelmi jog egy részét a polgári törvénykönyv és külön dekrétumok szabályozzák, így a kereskedelmi társaságokat, amelyek között megtaláljuk a közkereseti és betéti társaságot, a szövetkezeteket és részvénytársaságokat, sőt a jogfejlődés legmodernebb alakulatát, a korlátolt felelősségű társaságot is. Amint a kommunista államnak nincs külön magánjoga, úgy nincs polgári eljárási joga sem. Ez is, mint a magánjog, a közigazgatási jog része. Ez természetes is, mert hiszen, ahol a polgárok anyagi magánjogait az állam nem ismeri el, ahol a szerződési szabadság és a magántulajdon nem léteznek, ott nincs helye, nem lehet helye a polgári pernek sem. Ezzel szemben Szovjet-Oroszországnak van külön perrendtartása, mely 1928 szeptember 1-én lépett életbe s szintén a nyugati államok perrendtartásainak mintájára szabályozza a polgári per alapintézményeit. Megtaláljuk ebben a bírói illetékességre és hatáskörre vonatkozó szabályokat, a kereset, a fő- és mellékbeavatkozás intézményét, a bizonyítási eljárás szabályozását, a perköltség, a meghatalmazás, a perbeli képviselet, a jogerő intézményét, s megtaláljuk a mulasztási ítéletet is. A fő eltérés a nyugati államok röményeitől három pontban jut kifejezésre, de ezek az eltérések sem a kommunista világszemlélet következményei, hanem inkább technikai természetűek: így a szovjettörvény szerint a bíró nincs kötve a perben a felek kérelméhez, az államügyész a perbe bármikor beavatkozhatni, mint a nyugati államokban a státusperekben, a fellebbezés ki van zárva s azt csak nagyon szűk korlátok között pótolja a felülvizsgálat intézménye, amelynek azonban nemcsak jog-, hanem ténykérdésben is helye van. Ha a perrendtartást kezünkbe vesszük, csak egy ponton vesszük észre, hogy kommunista állam törvényével állunk szembe és ez az a rendelkezés, amely eltörölte az eskü intézményét. Sem a fél, sem a tanúk, sem a szakértők esküt nem tesznek vallomásukra, a hamis vallomást azonban a büntetőtörvény épp úgy bünteti, mint a mi büntetőtörvényünk. Amint a polgári peres eljárás, úgy a perenkívüli eljárások is, a hagyatéki eljárás, az okratok alapján kibocsátott fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtási eljárás elég hasonló elveken van szabályozva. A végrehajtást bírósági végrehajtó foganatosítja, aki lefoglalja a végrehajtást szenvedett ingeit, letiltja követelőit és elárverezheti a tulajdonában levő épületeket is. Szovjet-Oroszország ismeri az ügyvédség és a közjegyzőség intézményeit is. Az 1928. évi ügyvédi törvény szerint az ügyvédeknek megvannak a maguk kamaráik és díjazásuk — épp úgy, mint nálunk — szabad egyezkedés tárgya. Igaz ugyan, hogy az ügyvédi képviselet nem kötelező és a jogi előképzettséget sem kívánja meg a törvény, de ez sem következménye a kommunista világszemléletnek, mert az ügyvédi képviselet a perben a cári Oroszországban sem volt kötelező és meghatározott jogi tanulmányok elvégzését az ultrakapitalista Amerikai Egyesült Államokban sem kívánják meg az ügyvédektől. Mindazonáltal Szovjet-Oroszországban is meg vannak szabva az ügyvédi oklevél megszerzésének feltételei: előbb két évig vizsgálóbírónak kell lenniük, vagy külön ügyvédi vizsgát kell tenniük. Ezen vizsgát kell tenniük a közjegyzőknek is, akiket, — mint nálunk, — szintén a kormány nevez ki. A fő eltérés a Szovjet jogrendszere és a nyugateurópai jogrendszerek között a családi, házassági és gyámsági jog területén található. Érdekes, hogy amíg a gazdasági jog területén a szovjet törvényhozás mindjobban közeledik a kapitalista állam jogintézményeihez, ezen a téren mindjobban eltávolodik a nyugateurópai jogi felfogástól. Már az 1917. évi december 8. ás 9-iki dekrétumok és az 1918. évi kódex is egész más alapelveken épültek föl, különösen a házasság tekintetében, mint a mi családjogi törvényeink. Még nagyobb azonban az eltérés az 1927. évi január 1-én hatályba lépett új családjogi törvény rendelkezéseinél, amelyek a házasságot teljesen megfosztották erkölcsi jellegétől, egyszerű, magánjogi szerződésnek nyilvárátották, amely hallgatólagosait, konkludens cselekmények által is köthető s amelyet nem is szükséges levezetni az anyakönyvre (tényleges házasság). Az anyakönyvbe bevezetésnek csupán a házasság bizonyításának szempontjából van jelentősége. Ugyanez áll a házasság felbontására is, amit állami közreműködés nélkül, a házasfelek maguk eszközölnek s az állam csupán a már megtörtént felbontásnak a regisztrálására szorítkozik. st Értesítésü Még a devizanehézségek előtt importált nagy tétel perzsaszéllyeg érkezett raktárunkba. Ezeket a még Budapesten sohasem látott csodálatos szépségű darabokat a font áresése miatt meglepő olcsó áron bocsájtjuk a vevőközönségünk rendelkezésére. Polgár Hugó és Emil Gróf Tisza István utca 18 (Sas-u. sarok) ttw.'migmgtuazaaaMBiMmiutfMawB'Mrii .......lene Japánnak nincsenek annexiós szándékai Mandzsúriában LONDON, jan. 16. Josisawa japán külügyminiszter az Egyesült Államok tokiói nagykövetének átnyújtotta Japánország válaszjegyzékét a nyilt kapu politikájának Mandzsúriában való fenntartásáról átadott amerikai jegyzékre. A japán jegyzék hangja megnyugtató, de megelégedéssel állapítja meg, hogy a ■washingtoni kormány olyan kivételes gondot fordít a valóágos helyzet megismerésére. Ezt a kitételt általában a tokói kormány neheztelésének irónikus kifejezéséül tekintik. A jegyzék elismeri a nyílt kapu politikájának a jogosságát, de rámutat, hogy ennek hatályosságát a Kínában uralkodó zűrzavar gyengítette. Hangoztatja még a jegyzék, hogy Japánnak nincsenek annexiós szándékai és arra törekszik, hogy Mandzsúria hozzáférhető legyen a nemzetközi kereskedelem számára. Fiókok: Cegléd, Debrecen, Esztergom, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kecskemét, NagykíróSj ■ ......... — Pécs, Szased, Székesfehérvár, Szombathely, Llipast