Budapesti Hírlap, 1932. február (52. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-02 / 26. szám
Budapest, 1932 LH. évfolyam 26. szám Kedd, február 2 Megjelenik mindennap, hétfő kivételével. Előfizetési árak: egy hóra 4 pengő, negyedévre 10 pengő 80 fillér. — A külföldön ezeknek az összegeknek a kétszerese az előfizetési dijBudapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. kerület, József körút 5. Telefonszám: József 444-Ditól József 444—09-ig. — Levélcím : Budapest, 4. Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Széchenyi szelleme — Formálódik az idő!... Hosszú vívódás és emésztő belső gyötrődés Után egy nagyszerű regényünk hőse kiált így fel, — nem lévén képes egyebet és többet mondani, — egy évtizeddel a szörnyű mohácsi beteljesülés előtt. A királyi hatalom elhanyatlott, a jog megrendült, szerteaz országban pártharcok parazsa izzott a hamu alatt; mindenfelé a szökött jobbágyoknak, hajdúknak, vagánsoknak óriási tömege szervezkedett fegyveresen és a keleti rész, a hódító török áradat hullámai már a déli kapu küszöbét nyaldosták. Egyetlen, vastag és fenyegető borulat volt az égés a magyar jövő. Mi lesz? — Ki tudja. — Formálódik az idő!... Az idők terhes méhének vajúdása és egy nemzet szívének aggodalma, gyötrelme él és vergődik annak a monumentális emlékbeszédnek a drámai feszültségében és forró lírájában, melyet Bethlen István gróf tegnap Széchenyi Istvánról a Nemzeti Kaszinóban elmondott. Elmondta pedig, nem a kaszinónak, hanem az egész országnak, — a hely különleges követelményeinek csak annyiban felelve meg, hogy a magyar társadalom két vezető osztályának, a főnemességnek és a birtokos középosztálynak a feltárt élet- és sorskérdésein mutatta meg azt, ami valójában élet- s sorskérdése az országnak és a nemzetnek. Ez a kérdés így hangzik : meg tudunk-e újulni szenvedéseinkben, tudunk-e újjászületni a megpróbáltatások tüzén lélekben, erkölcsben, vagy megértünk volna rá, hogy az idők viharja elsöpörjön bennünket és oda temessen a történelem ésaz elmúlt népek roppant temetőjébe. Történelmünk azt mutatja, hogy a magyar nemzet pusztulásának a legnagyobb világégések és a legnagyobb megpróbáltatások idején sem kell szükségszerűen elkövetkeznie. Ez a föld mindenkor ütközőpontja volt világok szellemi és fizikai összecsapásának, csatamezeje az égtájak harcának, Kelet és Nyugat, Ázsia és Európa vad összecsapásának. A tatárjárásban ez ritkította le egytizedére a magyarságot és felére a török hódoltságban. A magyarságnak itt, kevés kivétellel, hihetetlenül nyugtalan, borzalmasan véres és szenvedésekkel teljes évszázadjai voltak és mégis állta helyét ezer esztendeig azon a földön, mely azelőtt tömegsírja volt a nálánál pedig szaporább, átvonuló és letelepült népeknek. A magyarság létezése rejtélye a történelemnek és misztikuma a népélettannak, ezért életműködésének törvényeit alig ismerjük, de annál inkább metódusait. A magyar nép meg tudott itt maradni, éppen, mert szellemét, lelkiségét és államalkotó erényeit nem hogy megtörték volna, de keményre edzették az évszázadok viharai s meg tudott ujjulni mindannyiszor, valahányszor körülötte átalakult és újjászületett a világ. A maga idején így volt első harcos nemzete Európának, volt védője a civilizációnak, végső bástyája a kereszténységnek és ahogy újjá tudott születni a kereszt jegyében, és népi és faji szellemiségét meg tudta telíteni az európai polgáriasulás és kultúra értékeivel. De újjászületett társadalmi és gazdasági összetételében is, valahányszor a kor szelleme ezt kívánta. Soha nem volt merev, exkluzív és elzárkózó és ősi alkotmányának épülete, mely részeiben maga is egyre formálódott és átalakult az idők folyamán, mind e változásokat lehetővé tette, oly szörnyű kirobbanások és vérengző polgárháborúk nélkül, amilyeneknek más nemzetek áldozatul estek. A kicserélődés, a felszívódás és elkeveredés folyamata szünetlen volt a magyar társadalmi osztályok között, a vezető rétegeknek mindig módjukban volt, hogy pihentebb és termékenyebb alsóbb rétegekből regenerálódjanak. Az élet valóságaés változékonysága lüktetett mindig a magyar históriában, állandó eleme csak egy volt ennek a szünetlen alakulásnak, formálódásnak és újjászületésnek: a nemzeti lét és annak magyar jellege. Változhatott minden bennünk és körülöttünk, folyhattak itt bent is párttusák, küzdelmei a politikai, felekezeti és osztályversengésnek, fellobbanó harcokban marhattuk és téphettük egymást, — ezek az eszmények rendületlenek és változhatlanok voltak, és ezer év során a vér és veríték folyamat által szenteltettek meg. A mi sorskérdésünk, célunk és életünk értelme ma is az, ami egyetlen világos princípiuma az ezeréves történelemnek: a magyar nemzeti lét fenntartása. Emberek elhalnak, generációk tűnnek el, osztályok és társadalmi rétegek, alávetve korok változásának, merülhetnek alá a história hullámsírjába, — élnie a nemzetnek kell, mely azután mindig meg fogja találni a maga életének kereteit és életfunkcióinak szerveit. Az arisztokrácia, még ha megfosztva is egykori hatalmas kiváltságaitól, csak addig szükséges instrumentuma a nemzeti élet harmóniájának, tárgya tiszteletünknek és birtokosa kiemelkedő társadalmi pozíciójának, amíg komolyságával, elhivatottságával, önzetlen hazaszeretetével és a valóban vezetésre szánt felsőbbrendűség erényeivel igyekszik megállani a helyét, azokkal az erényekkel, amelyeknek a múltban a magyar főuraknak oly nagy sora adta tündöklő példáját. Minden uszítás és gyűlölség ellenére is kiírthatatlanok a magyar történelem lapjairól azoknak a főúri és középnemesi családoknak nevei, melyek oly nagy sorát adták a kiváló és ízig-vérig magyar államférfiaknak, hősöknek és vértanuknak. Ezt a nagymúltú főrendi osztályt, Európának egyik első arisztokráciáját, szintén nagyon megtépdesték az idők viharai, vagyonában feldúlták, fényében elhomályosították és társadalmi helyzetében megingatták. Bethlen István, aki hallja és érti az idők szavát, rámutatott azokra a rejtelmes tömegekre, melyek a mélységből is előretörőben vannak, régi gátakat és régi bástyákat akarnak megrohamozni. Fölveti a kérdést, van-e és lehet-e jövője, helye és létjogosultsága a magyar főúri osztálynak, de annak a birtokos nemességnek is, mely úgy tűnik, hogy egész történelmünk folyamán neki volt a legszélesebb és legizmosabb válla, hogy tartsa az alkotmány épületét és az ország pilléreit. A Budapesti Hírlap fennállása óta irányában és szellemében mintegy elvárhatatlan volt, különösen ettől a középosztálytól, amelyben elsősorban a nemzeti gondolat letéteményesét, a nemzeti érzés örök lobogású tűzhelyét, erkölcseinknek, állhatatosságunk- nak, okos konzervativizmusunknak őrzőit látta, örömmel látjuk feltűnni Bethlen István hitének és bizalmának fényét, hogy ami évezredes nemzetfenntartó értéke és célratörő ereje volt az országnak, az érték ma is és nem fog belekerülni a történelem lomtárába, ha csak megérti az idők intelmét és ráeszmél a maga korszerű hivatására. Ez a hivatás abban van, amiben volt is mindig és amiben ezek az osztályok mindig gyakorolták magukat, hogy védjék a nemzeti eszmét és a roppant áramlás támadásaival szemben ennek a sziklavárnak ők legyenek a dacos, kemény, átszellemült és fölmagasztosult, izgatással, uszítással, minden romboló tendenciával szembenéző őrsége. Ha voltak hibáik, azoktól meg kell szabadulniuk, ha lélekben, vagy erkölcsben elmaradtak, vagy eltévelyedtek a kor kívánalmaitól, akkor meg kell újulniuk az önzetlenségnek, a hazafiságnak és a vezetés hivatottságának tüzében. Megkapó annak a szeretetnek és egyben komor aggodalomnak a lírája, amivel Bethlen István az arisztokrácia ifjabb nemzedékéről beszél. Csakugyan nem nyújt örömet és biztatást, ha ebből a körből — vigaszságára utcai tömegeknek — a könnyelműségnek, tékozlásnak, céljavesztettségnek olyan jelenségei mutatkoznak, melyek nem méltók a kiváló ősök és apák emlékezetéhez. Pedig ennek a generációnak látnia kellene, hogy maga is újabb és öntudatos, elszánt, és rohamra kész generációkkal áll szemben s ha nem akar elsodródni, nagyon kemény szívvel és kemény elhatározással kell a helyét megállania. Széchenyi szellemét idézte Bethlen István. Joga volt hozzá, mert maga is a korszerű haladás szellemében beszélt s ami benne konzervatív, az nem egyéb, mint konzerválása, megőrzése mindannak, ami a nemzeti élet szempontjából még érték, s aminek hivatása lehet a jövőben. E felsőbb képleteknek alatta terül el a magyar kisbirtokos osztály hatalmas termő rétege, amelyről, ha ezúttal nem is beszélt Bethlen, tudjuk, hogy azt valójában ő tette meg a cselekvő politika részesének és a hatalom birtokában ő jelölte ki annak a rezervoárnak, amelyből a nemzet erejének mindig meg kell újulnia. A parasztságtól, a középosztályon át, ha öntudatos, fel a legfelsőbb rétegig, ha átérzi és teljesíti hivatását, ez az a törzsszerkezet, mely fenntart ipart, kereskedelmet, kultúrát és civilizációt és amelyen megállhat, a nemzeti lét építménye, ha bárhogy „formálódik" is az idő. Japán hadihajók Nankingot bombázzák ki—a ■— A kínai kormány elmenekült Nankingból — Amerika és Anglia újra tiltakozást és erősítéseket küldött az ázsiai vizekre PÁRIZS, febr. 1. A Masin nankingi jelentése szerint Lovenkau, a nankingi kormány új külügyminisztere a leghatározottabban megcáfolta azt hírt, hogy Kína kormánya még a mai nap folyamán átnyújtja hadüzenetét Japánnak. A külügyminiszter hangoztatta, hogy Kína sohasem fogja megüzenni a háborút, de a végsőkig fog ellenállni, mindaddig, amíg egy embere és egy tölténye van és mindaddig, amíg Japán, folytatja Kína megalázását. A jogos önvédelmet nemcsak a nemzetközi törvények, hanem az emberiség törvényei is parancsolják és megengedik. . Hogyan hiúsult meg a fegyverszüneti tárgyalás LONDONT, febr. 1. Sanghajból jelentik, hogy az angol főkonzulnál békéltető konferenciát tartottak, amelyen részt vett Siozawa japán tengernagy, egy kínai tábornok, Fleming ezredes, angol főparancsnok, továbbá az angolés az amerikai főkonzul. Az értekezlet délután 6 órakor ért véget. Újabb találkozásban nem állapodtak meg. A konferencia egyik tagja újságírók kérdésére kijelentette, hogy a fegyverszünet tovább fog tartani, majd hozzátette: " Az ügy egyébként az istenei térdén fekszik. Mialatt a béketárgyalások folytak, egy japán hadihajó gépfegyvertüzet zúdított anghaba; állítólag frankikörökre lövöldöztek. A fegyverszünet halvány reménye is szétoszlott azonban, amikor néhány órai csend után újból heves harcok törtek ki a város északi negyedében. Szakadatlanul ropognak a puskák és a gépfegyverek. Mind a két fél teherautókon megerősítéseket küld a tűzvonalba. . i , . . . . . A nankingi kormány „áttette" székhelyét | LONDON, febr. 1. A nankingi kormány hivatalosan közölte, hogy a kormány székhelyét ideiglenesen a Honan-tartmányban lévő Lojangba tette át. Viharelőtti csend Sanghaiban A tokiói angol és amerikai nagykövetek tiltakozása a japán kormánynál LONDON, febr. 1. Viharelőtti nyomasztó csend borul Sanghaira, ahol egy időre elhallgatott a ma reggel kitört ágyútűz. A nemzetközi telep nyüzsgő, fegyveres tábor, amelynek nemzetközi helyőrsége eléri a 12.000 főt, nem számítva bele a nemzetközi rendőrséget és tengerészeket. A telep egyes kerületeit lázas sietséggel drótsövényekkel veszik körül. A főposta hivatalát a nemzetközi telep csapatai megszállták, mert állítólag onnan framktkörök lövöldöznek. Attól tartanak, hogy a posta forgalma teljesen megbénul. A japán konzul bizalmasan a 18.000 főre becsült japán nők és gyermekek Japánba küldését tanácsolta. A két ellenséges front torlaszok és homoksáncok mögül néz egymással farkasszemet. Ezalatt a japán diplomácia is erélyes ellentámadásba megy át. A nankingi japán főkonzul a kínai külügyminiszternél formaszerűen tiltakozott a sanghai események miatt és arra hivatkozott, hogy a kínaiak kezdték a harcot. A külügyminiszter kénytelen volt bevallani a konzul előtt, hogy a harcok Lapejben törtek ki A tokiói angol nagykövet tiltakozott a japán kormánynál a japán haderők sanghai elhamarkodott akciója ellen, amely lényegesen túlment a határon és esetleg angol alattvalók életét is veszélyezteti. Ez volt a harmadik angol tiltakozás. Yosizawa japán külügyminiszter azt felelte, hogy a japán hadműveletek nem lépték túl a szükséges minimum határát és hangoztatta, hogy az angol tiltakozás helytelen értesülésen és propagandán alapul. A tokiói amerikai nagykövet ugyancsak tiltakozott a japán kormánynál. A tiltakozás szövege állítólag megegyezik az angollal. A washingtoni külügyi hivatal szabadkezet adott tokiói nagykövetének, hogy a többi hatalmak képviselőivel kooperáljon a Sanghaiban élő amerikai és más alattvalók oltalmára. Olaszország értesítette az Egyesült Államokat, hogy csatlakozik a nyugati hattamah mozgalmához, amelynek célja, hogy a sanghaji válság kiéleződését megakadályozza. Az amerikai külügyi hivatal kijelentette, hogy a Sanghaiba küldött amerikai hadihajók és csapatok egyetlen feladata az amerikaiak élet- és vagyonbiztonságát megvédeni. A Japán haditengedészeti és külügyminiszter közös értekezletén elhatározták egy hadosztály küldését Sanghajba a tengerészek felváltására. A tokiói külügyminiszteri hivatal egy képviselője kijelentette, hogy Japán el van tökélve, hogy becsületre tanítsa Kínát. Japán csatahajók megkezdték Nanking bombázását SANGHAI, febr. L Nanking lövetése megkezdődött. Ugyanakkor, amikor Sanghaiban az európai és amerikai katonaság erélyes fellépése folytán szemmel láthatóan ellanyhult a harci tevékenység, a japán hadiflotta megjelent Nankig előtt és bombázni kezdte a várost. A Sanghaiban horgonyzó japán csatahajók egy része a hétfőre virradó éjszaka, a Jangce-fólyón fölfelé haladva, Nanking elé érkezett s hétfőn reggel, anélkül, hogy figyelmeztető lövéseket adtak volna le, vagy pedig értesítették volna a polgári lakosságot, japán hajóágyúk megnyitották a tüzelést. A gránátok nemcsak a nankingi erődítményeket érték, hanem a város belső részében is nagy kárt okoztak. A „Simpson" amerikai torpedóromboló, amely Nanking előtt horgonyzott a Jangce-folyamon, alig tudott kimenekülni a japán csatahajók ágyútüzéből. Ez az amerikai csatahajó hozta az első hírt Sanghaiba Nanking kivetéséről. A nemzetközi koncessziós terület körül most már végig kiépült a védelmi vonal. Különösen a franciák dolgoznak lázasan a francia negyed védelmén. A japánok hétfőn délelőtt megkísérelték, hogy csapatokat küldjetek a francia negyedbe, azzal a megokolással, hogy a francia városrészben igen sok japán is él, akiknek életés vagyonbiztosságáról japán csapatoknak kell gondoskodniok. A francia főkonzul erélyesen tiltakozott a japánok szándéka ellen és kijelentette, hogy minden körülmények között meg- Ára 16 miér