Budapesti Hírlap, 1932. július (52. évfolyam, 144-170. szám)

1932-07-01 / 144. szám

1932. JÚLIUS 1, PÉNTEK Zár alá akarják venni a népszövetségi kölcsön fedezetére lekötött állami bevételeinket Ezek az összegek az összes állami bevételek 30 százalékát teszik ki — Illetékes helyen kijelentik, hogy ebben az esetben végzetesen fennakadna az államháztartás — A hitelezőknek pengőben rendelkezésre áll a legközelebbi szelvényesedékesség A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Buda­pesti Közlöny pénteki számában a következő hirdetmény jelenik meg: Hirdetmény a magyar királyság 1924. évi államkölcsöne köt­vénybirtokosai számára. A magyar királyság 1924. évi államkölcsöné­­nek trustee-jei közük, hogy miután nehézségek merültek fel a kölcsön szolgálatára Magyaror­­­szágon tartott összegeknek a szükségek­ külföldi­­fizetési eszközökre történő átváltása tekintetében,­­a trusteeknek már birtokában lévő külföldi fize­tési eszközök összege ezidőszerint elégtelen az augusztus elsején esedékes kamat teljes fedezé­sére. Amennyiben a kormány augusztus elseje előtt nem hajtaná végre a szükséges átutaláso­kat, az e célra létesített tartalékalapnak a majd szükségesnek mutatkozó mértékig történő fel­használásával fog a telje­s összeg esedékességkor a bankároknak folyósíttatni. A magyar kormány már kifejezést adott annak a szándékának, hogy az összegek átutalását, mi­helyt a körülmények megengedik, ismét felvegye, a Főjzörvény és a Genfi Jegyzőkönyv határozmá­­nyainak további megszegésével oly utasításokat bocsátott ki, hogy a kölcsön biztosítékául lekö­tött jövedelmek hozamából a jövőben csupán oly összegek utaltassanak be a trusteeknek a Magyar Nemzeti Banknál vezetett számlájára, amelyek e bank hivatalos árfolyamán átszámítva, a Főköt­vény alapján esedékes részletek pengő-ellenérté­kének felelnének meg. A trusteek haladéktalanul lépéseket tettek, hogy a Főkötvény és a Genfi Jegyzőkönyv e megszegései ellen óvást emeljenek s e fejlemé­nyekről a Nemzetek Szövetségének főtitkárát is értesítették. Budapest, 1932 július 1. A magyar álláspont illetékes helyen a hirdetményre a követ­kezőket jegyzik meg:­­ A Népszövetség erkölcsi támogatásával 1924-ben kibocsátott 7 és fél százalékos magyar államadóssági kötvények trusteejei folyó hó 1-én közzétett hirdetményükben megemlítik, hogy a magyar kormány a trusteek számlájára egyelőre csak a kölcsön szolgálatára szükséges összegeknek megfe­­lelő pengőket utalja át. A körülményeket nem ismerőkre ez azt a benyomást teheti, m­intha a magyar kormány az eredeti köl­­csönfeltételeket szándékosan nem tar­taná be.­­ A magyar kormány a múlt év szeptember havától kezdve állandóan tájékoztatta a Népszövetség pénzügyi bizottságát és a trusteeket az ország pénzügyeiről és devi­­zahelyzetéről s tíz hónapja mindenben igyekezett a pénzügyi bizottság óhajainak megfelelően eljárni. A kormány ez idő alatt állandóan figyelmébe ajánlotta a pénzügyi bizottságnak, hogy a devizakészleteknek el kell fogyniok, mert az Európában ma ál­talánosan követett külkereskedelmi poli­tika folytán a kivitel állandóan csökken s mert az ország legfontosabb mezőgazdasági exportcikkeinek ára mintegy egyharmadra esett. Jóllehet biztosan előrelátható volt, hogy a devizakészleteknek ily körülmények között ki kell merülniök, Magyarország a pénzügyi bizottság és a trusteek kívánságá­hoz képest az utolsó lehetőségig transfe­­rálta a népszövetségi kölcsön szolgálatára szükséges összegeket. Most azonban a devi­zahiány oly mértékű, hogy a további trans­­ferálások e miatt abszolúte lehetetlenekké váltak. A zárolás végzetes szövetkeezmén­yesekel járna Hasonlóan — a kormány akaratától füg­getlen — kényszerhelyzet okozza, hogy a­­kormány ez idő szerint a trusteek számlá­jára nem tud nagyobb pengeösszeget át­utalni, m­int amennyi a népszövetségi köl­csön szolgálatára szükséges. A kölcsön biztosítására lekötött állami bevételek ugyanis mintegy hat és félszeresét teszik a kölcsön szükségletének. A trusteek a Gene­­ral­ Bond-ban gyökerező jogaikkal élve, úgy határoztak, hogy az állami bevételeknek ezt az egész összegét zár alá veszik, amíg a kormány a kölcsön szolgálatára szükséges összegeket devizákban nem transzferálja. Minthogy ezek a bevételek az állam összes bevételeinek mintegy 30 százalékát teszik, kétségtelen, hogy azok zárolása esetén az államháztartás végzetesen fennakadna, mert a már minimumra leszállított állami szükségletek nagy része fedezetlen ma­radna. Ez bizonyára a trusteek intenciói­nak sem felelne meg, mert az ország gazda­sági életének és belső rendjének biztosítása a hitelezőknek is nagy érdeke. A magyar törvényhozás a legsúlyosabb áldozatok árán csak most volt képes a költ­ségvetést egyensúlyba hozni és ezzel az infláció veszedelmét elkerülni. Ezeket az eredményeket a legnagyobb mértékben ve­szélyeztetné, ha a kölcsön szolgálatára szük­séges pengőösszegeken felüli állami bevéte­lekkel a kormány nem rendelkezhetnék. Illetékes helyen rámutatnak még arra, hogy a népszövetségi kölcsön félévi szolgá­latára szükséges összeg a trusteek rendel­kezése alatt tartalékolva van, ebből tehát módjukban áll a legközelebbi szelvényese­dékesség fedezetét biztosítani. A magyar kormány, amint arra egyáltalán lehetőség adódik, újra megkezdi a transzferálást. A főváros tanácsa egy szótöbbséggel hozzájárult a Hév megvételéhez A főváros törvényhatósági tanácsának mai ülésén a napirend első pontja a főváros kül­földi kölcsöneinek meghosszabbítása volt. A ta­nács tárgyalta a Községi Takarékpénztár elő­terjesztését­, a most lejáró 2.800.000 pengős dollárkölcsön és a július végén lejáró 250.000 fontos kölcsönök meghosszabbítását. Lamotte Károly pénzügyi tanácsok előadása után a tör­­vényhatósági tanács hozzájárult e­­két kölcsön azonos feltételek mellett való meghosszabbí­tásához. Hozzájárult a tanács, hogy a Szent Család, a tripoliszi és a törököri helyi lelkészségeket plébániákká szervezzék át, továbbá ahhoz is, hogy a külső kelenföldi Szent Gellért és a lágy­mányosi Szent Adalbert egyházközségeik helyi jelkés­zséget kapjanak a főváros kegyurasága alatt. Ezután a tanács a Budapesti Helyiérdekű Vasutak R.­T. részvénytöbbségének a budapest —szentlőrinci HÉV Villamosvasúti R.T. által való megszerzése ügyében tett polgármesteri­­előterjesztést tárgyalta. Hosszú vita fejlődött, amelyben az előterjesztés mellett részt vettek­­Borver­­Gyula, Becsey Antal, Kozma Jenő, Scheuer Róbert, Payr Hugó, az előterjesztés ellen pedig Bródy Ernő, Peyer Károly, Revész Mihály, Láng Lajos és Wolff Károly foglaltak állást. Borvendég Ferenc alpolgármester reflek­tált az elhangzott feszlólalásokra, azután a ta­nács névszerinti szavazással döntött, amelynek során 13 szavazattal 12 ellenében a polgáries­­előterjesztést elfogadta. Gurdel Károlyt, a Szent Gellért gyógyfürdő és szálló vendéglőjének bérlőjét a tanács átme­netileg felmentette a bérleti szerződésben ki­kötött bérminimumok befizetése alól mindad­dig, míg a gazdasági viszonyokban javulás be nem következik. A bánhidai centrálé átvételéről szóló polgár­­mesteri előterjesztést a napirendről levették, azt későbbi időpontban tárgyalják. Lemondott a jugoszláv kormány BELGRÁD, jún. 30. Marinkovics Volja külügyminiszter és minisz­terelnök ma délelőtt a királynál volt kihallga­táson és benyújtotta az uralkodónak a kormány lemondását, a­v­d­­ - t -t. MacDonald meghívta Magyarországot a lantiéi konferenciára Ma megjelent a külügyminisztériumban Lord Chilston budapesti angol követ és az angol mi­niszterelnök, mint a lausannei konferencia el­nökének, következő üzenetét közvetítette: „Earnsay MacDonald miniszterelnök a lausannei konferenciát összehívó hat hata­lom nevében felkéri a magyar kormányt, hogy a konferenciára delegátusait a lehető legrövidebb időn belül kiküldeni szíves­­kedjék.“ A magyar kormány haladéktalanul közölte az angol követtel, hogy a meghívásnak örömmel eleget tesz és kiküldöttei a legrövidebb időn be­lül Lausanvncba mennek. Magyarország helyzete a pénzügyi bizottság előtt GENF, jún. 30. A Népszövetség pénzügyi bizottsága Savich oksz megbízott el­nöklésével ülést tartott, ame­lyen Görögország pénzügyi helyzetével, vala­mint az úgynevezett aranybizottság jelentésével foglalkoztak. A bizottság ezután jelentést foga­dott el, amelyben Ausztria, Magyarország, Bul­gária és Görögország pénzügyi helyeztere vo­natkozó megfigyeléseit közli a tanáccsal. A kormányzó legteljesebb bizalmáról biztosította a kormányt és nem fogadta el lemondását A Budapesti Közlöny holnap száma az alábbi kormányzói kéziratot fogja közölni: Kedves Károlyi gróf! A magyar királyi minisztériumnak a mai napon felajánlott lemondását nem foga­dom el. Amidőn a múlt nyáron válságos viszo­nyok között ritka hazafias önfeláldozással megalakította kormányát, meghatározott feladatok elvégzésére vállalkozott. E feladatoknak immár eleget téve, arra az elhatározásra jutott, hogy helyét ezzel elhagyhatja. Az egymást követő, valóban nehéz el­határozást igénylő kérdések megoldásánál, amelyek a kormányzat elé tömörültek, lel­kes fáradozásukat a lehetőségek keretein belül siker kísérte. Elértük azt, ami a mai kivételesen nehéz viszonyok között rendkí­vüli erőfesz­ítést és körültekintést igényel: az államháztartás egyensúlyának és fize­tési eszközünk értékállandóságának bizto­sítását. Ámde ma, amidőn a külföldön egyik nap­ról a másikra életbevágó érdekeink kerül­hetnek döntés alá, a nemzet egységének ki­fejezésre juttatására fokozottabb mérték­ben van szükség. A minisztériumot a legteljesebb bizal­mamról biztosítva, arra kérem tehát Önt, hogy az ország érdekeinek teljes súlyát át­érezve, továbbra is vállalja miniszterelnöki tisztének ellátását. Kelt Kenderesen, 1932. évi junius hó 30. napján. Horthy s. k. Károlyi Gyula gróf s. k. Megválaszolták a 33-as bizottság képviselő-tagjait Az ellenzék egy része újra részt vesz a bizottságban Csütörtökön délelőtt Almásy László házelnök pártközi konferenciát hívott össze a 33-as bi­zottság újjáalakítása ügyében, minthogy a bi­zottság mandátuma július elsején lejár. Az értekezleten a kormány részéről Károlyi Gyula gróf miniszterelnök és Darányi Kálmán államtitkár jelentek meg. Az egyes pártok kép­viseletében Pesthy Pál, Mayer János, Túri Béla, Nagy Emil, Sigray Anitás gróf, Palla­­vicini György őrgróf, Szilágyi Lajos, Gaal Gaszton, Hunyady Ferenc gróf és Vázsonyi Jenő vettek részt. Rassay Károly levélben ki­mentette magát. Az értekezlet megnyitása után Károlyi Gyula gróf miniszterelnök szólalt fel. Előadta, hogy a felhatalmazási törvény alapján működő 33-as bizottság mandátuma lejárt és annak újból való megválasztása szükségessé vált. Kifejtette, hogy a bizottság működése ne­m jelenti azt, hogy akár a kormánynak, akár a többségnek akarna valami szívességet tenni. Az ország ne­héz helyzetében van szükség arra, hogy vala­­mennyien együtt dolgozzunk a súlyos kérdések megoldáásában. A legnehezebb kérdéseken már a múltban túlestünk és a bizottságot a jövő­ben mi is fogjuk annyiszor összehívni, mint tették a múltban, de azért még mindig lesznek olyan fontos kérdések, amelyeknek megoldása a 33-as bizottságra vár. — Éppen ezért — folytatta a miniszterelnök — felkérem az összes ellenzéki képviselőket, hogy ebben a munkában vegyenek részt, mert a bizottság csak úgy tudja feladatát megoldani, ha abban az ellenzéki képviselők is részt vesz­­nek bírálatukkal, tanácsaikkal. Károlyi Gyula gróf ezután még utalt arra az álláspontjára, hogy főként azoktól reméli az országos 33-as bizottság munkájában való részvételt, akik eddig is állandóan hangsúlyoz­ták, hogy a nemzetmentő feladatok elvégzésé­ben hajlandók közreműködni. Erre most — mondotta a miniszterelnök — alkalmuk nyílik, mivel a bizottság nem a kormány és nem is a kormányt támogató pártok, hanem az egész nemzet érdekében dolgozik. Nagy Emil szólalt fel ezután. Kijelentette, hogy honorálja a miniszterelnök felszólítását, és úgy a maga, mint pártonkívüli barátai ne­vében kijelenti, hogy megválasztatásuk esetén elfogadják a bizottsági tagságot. Átérzik, — mondotta — hogy a mai, egyre nehezebb gaz­­dasági és pénzügyi viszonyok közt az ellenzék nem vonhatja ki magát a 33as bizottság mun­kájából. Ezután Hunyady Ferenc gróf bejelentette, hogy párthíveivel együtt ma este belép Gaal Gaszton pártjába és így a maga részéről már nem is nyilatkozik. Gaal Gaszton­ bejelentette, hogy fenntartja, régebbi álláspontját és nem foglal helyet a bi­zottságban. Ugyanígy nyilatkozott Vázsonyi János is. A bizottság ezután áttért­­az arányszemék megállapítására. Elfogadták Nagy Emilnek azt az­ indítványát, hogy azoknak a képviselőknek a helyét, akik ellenzéki oldalról a bizottság munkájában nem óhajtanak résztvenni, írják azoknak a pártonkívüliekek vagy ellenzékieknek a javára­, akik hajlandók a bizottság munkájá­ban résztvenni. A bizottság ezután megállapította a névsort. Miután Nagy Emil indítványának az elfoga­dása azt jelen­tette, hogy kettővel kevesebb egy­séges párti kerül be a bizottságba, egy egységes párti lemondott, a másodikat pedig sorsolás út­ján hagyták ki. Sorsolás útján Hajós Kálmán neve marad ki a névsorból. A pártközi konferencia eredményeként a képviselőházból a 33-as bizottságba delegált 22 képviselő névsora a következő: Bessenyei­ Zénó, Bethlen István gróf, Bíró Pál, Eszterházy Mó­ric gróf, Gyömörey Sándor, Ivády Béla, Kál­lay Miklós, Kállay Tibor, Kozma Ferenc, La­katos Gyula, Marschall Ferenc, Mayer János, Nagy Emil, Pallavicini György, őrgróf, Péntek Pál, Bassay Károly, Schandl Károly, Sigray Antal gróf, Temesváry Imre, Ugrón Gábor, Szilágyi Lajos és Wolff Károly. Ezeket azután a képviselőház ülése a 33-as bizottság tagjaiul meg is választotta. Kállay Tamás lemondott mandátumáról A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsá­gát mára összehívták, hogy döntsön Kállay Tamás mandátuma ügyében. Tegnap ugyanis még nem érkezett meg Kállay válasza, hogy ösz­­szeférhetetlenségét miként kívánja megszüntetni. Ma délben azonban Almásy László elnök meg­kapta Kállay Tamás levelét, amely szerint man­dátumáról momd le. Az összeférhetetlenségi bi­zottság ezt tudomásul vette és a lemondást Puky elnök a Ház ülésén is bejelentette . Megjelent a gabonajegyről szóló rendelet A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a pénzügyminiszter az 1932—1933. évre érvényes gabonajegyek forgalombabocsátása tárgyában a következő rendeletet adta ki: 1. A m. kár. minisztérium a mezőgazdaság­nak az 1932—1933. gazdasági évre nyújtandó kedvezmények tárgyában 1932. évi 3400, if. &

Next