Budapesti Hírlap, 1932. november (52. évfolyam, 246-269. szám)
1932-11-01 / 246. szám
Budapest, 1932 tfl. évfolyam 246. szám Csütörtök, november 3 Megjelenne mindennap, hétfő kivételével. Előfizetési árak: egy hóra 41 pengő, negyedévre 10 pongó 80 fillér. — A külföldön ezeknek az összegeknek a kétszerese az előfizetési díjBudapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkesztőség és kiadó* hivatal: Vili. kerület József körút 6. Telefonszám: József 444 — 04* tői József 444-09-1*. — Levélcím : Budapest, 4. Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. t - ‘........................- ' ' A vezér útja A magyar politika álló vize megmozdult; erős iramú gyűrűzések és fodrozódások jelzik rajta és benne az életet, amelynek alapeleme és törvénye: — a. mozgás. A folyamat, mely a politikában, a szélesebb értelmű közéletben és a lelkekben végbemegy, hasonló ahhoz, mint amikor valamely stagnáló, vagy széteső konstrukció egy váratlan leírülettől ismét szoros rendbe szedődik és feszülő energiákkal telik meg. Gömbös Gyula gyors és átütő sikerének titka, úgy látszik, nem egyedül benne van, hanem abban is, hogy a nemzet tele volt s tele van ma is — várakozással, tele van vágyódástól valami után, ami hitet, bizakodást ébreszt, ami az életet s a jövőt hirdeti a számára. A nemzet úgy érezte, hogy elsorvad is megfullad egy olyan kopár és terméketlen szemléletnek a levegőjében, amely csupán mozdulatlanságot és lemondást parancsol, amelynek nincsenek színei és szavai, nincsenek illúziói és szárnyaló elképzelései, kincs lendület az akaratában, acélosság a Végrehajtásban s amely, bár tele van adattal és számvetéssel, számvetései közül kihagyja a nemzet lelkét és adattárából a hitnek és lelkesültségnek eseményeket formáló erejét. Ilyen várakozással van ma eltelve minden ország népe, mint ahogy voltak is mindig tartós és nehezen eloszló katasztrófák idején. A küldetésszerű ember pedig mindig az volt, aki a kellő pillanatban kifejezést tudott adni e vágyaknak, akinek egyéniségében kifejeződött a kor szelleme, érces Szavaiban és határozott cselekedeteiben annak ösztönös aspiráció. Kétségtelen, hogy Gömbös Gyula is azért tudta rohammal bevenni a magyar közvéleménynek egész várrendszerét, mert élesvonalú egyéni sajátságai, töretlen hite és aktivitása, puritán és demokratikus szelleme, a terveiben megnyilatkozó bátorság és nagyvonalúság harmóniában vannak a kor eszményeivel és kívánalmaival, mert ő maga kétségkívül reprezentatív jelensége ezeknek a súlyos magyar időknek, amelyeknek a mélyén, ki tudja, minő nagy változások, történelmi átmenetek és dicsőségesebb jövendők lehetőségei kavarognak. Ez a magyarázata annak, hogy nem múlik el nap anélkül, hogy ne volnánk tanúi, mily nagy és szinte ellenállhatatlanul erős modra van annak az áramlatnak, mely egyrészt Gömbös Gyula táborába viszi az egész nemzeti közvéleményt, másrészt eltakarít az útból minden akadályt és ellenállást. Látjuk, mint konyulnak le váratlan gyorsasággal lobogók, amelyeknek vásznát legutóbb még a győzelem büszke aspirációi dagasztották; azután mint halványulnak el talmi népszerűségek, veszítenek méreteikből maguk csinálta nagyságok és hogy mily Üres, pakfon hangja van az erőltetett, gáncsoskodó és fanyalgó kritikának, mintha légüres térben hangozna el, amely nem rezonál és a hangot nem viszi. Nem azért van ez, mert egy kormánnyal, vagy kormánypolitikával állanak szemközt, hanem azért, mert amivel szembeállanak, az a nemzetnek feltámadt hite, és eleven reménysége. A pártoknak, melyek ezt nem akarják észrevenni, észre kell majd venniük, hogy mint megy el a víz a sajkájuk alól és ha nem akarnak résztvenni az alkotó lelkiség nagy koncentrációjában, maholnap nem fognak résztvehetni semmiben. Az egyik oldalon azt látjuk, hogy egy olyan nagy reményekkel elindult és pályájon fölfelé törő párt is, mint a független ősgazdáké, máris belső válsággal küzd és megindult a frakciókra bomlás és elhanyatás lejtőjén. Ugyanakkor többek közt olyan közéleti tényezők kérnek részt a nemzeti programm konstruktív munkájában, mint Iilágy Emil, aki pedig elégszer megmutatta, hogy van olyan önálló és független szellem, mint bárki más és ha meggyőződése úgy kívánja, gazdája tud lenni a kritikának és a támadásnak is. Most azt írja: Gömbös Gyulának: „A nemzeti egység kialakítását tűzted ki célodul és nekem régi meggyőződésem az, hogy ennek megteremtése nélkül országunk nehéz helyzetén nem ja-U—...— ■ ! .................... ... vívhatunk.“ Ezt mondták a szentesi független kisgazdái is, akik „megértve az idők szavát", bizalmukról biztosították az ottjárt kormányférfiakat s rajtuk keresztül a kormány elnökét; ezt mondották továbbá a szentesi kulikusok, akit a nemzetközi szocialista alapot hagyták el a végett, hogy „részt vegyenek a nagy nemzeti munkában." Ez már a nép hangja és annak tudatos és reményteli megmozdulása. Ez az áramlat pedig nőni és dagadni fog, mert tudomásunk van arról, hogy az ország valamennyi vidékének széles és mély néprétegei várják az alkalmat, hogy éppoly lelkesen megnyilatkozzanak, mint tette Szentes népe. Kívánják, hogy az ország miniszterelnöke, Gömbös Gyula menjen el közéjük és győződjék meg arról, hogy az ő hitének és lelkességének tüzén mily hatalmas néptömegek gyúltak újra lángra és mily készségesek arra, hogy vele járjanak a tetterős politika útján, mellé álljanak a nemzeti munkaterv megvalósításában. Az meglehet, hogy ezek a tömegek még nem szedték ízére a nagyszabású programmot, még nem mélyedtek el valamennyi részletében, de az bizonyos, hogy megérezték a politikai demokráciának és szociális igazságosságnak azt a tiszta és átható szellemét, mely abból feléjük áradt és egy méltányosabb és igazságosabb állami létnek a körvonalait, melyek abban feltűntek. És érzik, hogy nem az örök gáncsoskodók és fanyalgók útja, hanem ez az út vezet a nemzet feltámadásához. A miniszterelnök pedig, aki nemzet vezérségének roppant feladatára vállalkozott, a néppel való e gyakori és közvetlen érintkezés révén még több gyakorlati részlettel telítheti a maga koncepcióit, meghallgatván e nép bajait és panaszait, — egy olyan korban, amikor a politikai klasszikus stílus „nagy eszközei" egyre inkább hitelüket vesztik s a legnagyobb problémák valójában a millióknak tán apró, de véres bajaiból és panaszaiból tevődik össze. Az ország népe várja Gömbös Gyulát. A lelkek nemzeti koncentrációját ő azért teremtette meg, hogy ezen, a néphez vezető úton vele mehet mindenki, aki akar. Aki pedig nem akar, az, mint a hervadt levél, le fog hullani a politikának s az életnek eleven fájáról. Megyünk előre, a nagy nemzeti cél, Magyarország feltámadása felé Lázár Andor igazságügyminiszter és Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter nagyhatású beszédei Szentesen a kormány céljairól, a nemzeti állam megteremtéséről, a vezetők és vezetettek együttműködéséről „Ez a nemzet megtalálta önmagát, megtalálta vezetőit s a vezetők megtalálták a nemzetet*6 SZENTES, nov. 1. Lázár Andor dr. igazságügyminiszter vasárnap a városba érkezett Fabinyi kereskedelemügyi miniszter, Lázár Ferenc dr. felsőházi tag, Hoffer László, Kelemen Kornél, Kiss István, Krüger Aladár, Lányi Márton és Urbán Gáspár báró országgyűlési képviselő társaságában. Szentes város határában Farkas Béla dr. főispán és Csergő Károly alispán fogadta az igazságügyminisztert és kíséretét, a vármegyeházánál emelt diadalkapunál pedig ünnepies fogadtatás volt. Ezután a városháza nagytermében nagygyűlés volt, amelyen Lázár Andor igazságügyminiszter a többek között ezeket mondotta: Lázár Andor a lelkek harmóniájáról és a nemzet felébredéséről .Úgy érzem, a lelkek harmóniájának nagy ünnepére érkeztem, amikor vezetők és vezetettek egymásra találnak nagy nemzeti célok megértésében. Nagy feladatok elvégzéséhez egy ember ereje sohasem elég, ehhez szervezett embertömegeknek, nemzeteknek ereje szükséges. Ahhoz, hogy a nemzet ereje kifejlődhessék, elsősorban arra van szükség, hogy a nemzet higyjen önmagában és bízzék abban, hogy van ereje s merje azt az erőt kifejteni. Úgy érzem, hogy ez a nemzet megtalálta önmagát, megtalálta vezetőit s a vezetők megtalálták a nemzetet. A nemzet, amely úgy látszik, hosszú ideig közönnyel, vagy a tehetetlenség érzésével tekintett a reá tornyosuló veszélyek felé, úgylátszik, felébredt s tudatára jutott annak, hogy reá, nagy célok megvalósítása vár s ezeket csak egyesült erővel, a testvérvillongás kiküszöbölésével, egymás megbecsülésével lehet megvalósítani. A nemzet mai nagy vezetője, Gömbös Gyula miniszterelnök, meg tudta fogni a nemzet lelkét, meg tudta teremteni a harmóniát a vezető és a vezetettek között. A nemzet az utóbbi évtizedben végigment azon a megpróbáltatáson, amelyen végigmennek néha nagy, nemeslelkű emberek, amikor életüknek egy-egy katasztrófáját élik át. Az ilyen katasztrófák vagy megnemesítik, vagy elkeserítik az embereket. Ha elkeserítik az embert, világgyűlölővé lesz ilyen katasztrófa után, ha pedig megnemesítik, elérkezik az ember arra a magaslatra, amelyen megérti mások baját, törekvését s méltányolja mások képességét. A magyar nemzetnek választania kell aközött, váljon elkeseredve vagy megnemesülve fog-e kiszabadulni abból a katasztrófából, amelyre a végső pecsétet Trianon ütötte. Ha elkeseredve szabadul, úgy útja a sír felé vezet, de míg odaér, testvér testvér ellen fog küzdeni, ha pedig megnemesülve, úgy útja fölfelé vezet s akkor testvér nem küzd a testvér ellen, hanem kart karba öltve, egyesült erővel falanx-ként tör egy cél felé és nem lesz erő, mely feltartóztassa a nemzetet. — Mi nem ígérünk semmit az országnak, csak azt, hogy a becsületes férfi minden törekvésével, egyéni létünknek tekintetbe vétele nélkül, lelkünk teljességét adjuk oda a nemzetnek.. Lelkünk teljességét adjuk, önmagunkat. Nem másokat akarunk utánozni, de meg akarjuk valósítani azokat a terveket és gondolatokat, amelyek a mi lelkünkben élnek, a mi lelkünkben, amelynek minden atomja át van hatva a magyar földnek és a magyar népnek véghetetlen nagy szeretetétől. A szeretet a legjobb tanácsadó a világon, a szeretet az a gyönyörű, nagy érzés, amely mindig megmutatja a helyes utat és higyjék el. hia minden cselekedetünkben a szeretet szózatára hallgatunk, meg nem tántorodunk soha, hanem minden cselekedetünkben előre megyünk fölfelé. Másfél éve ismer engem Szentes városa és érzem, hogy azok a kötelékek, amelyeket akkor kezdtünk fűzni egymás között, soha nem gyengültek, hanem mindig csak erősödtek. A szeretet és bizalom csodálatos kincs. Minél többet ad belőle az ember, annál több marad belőle. Soha nem szabad takarékoskodni vele, a szeretetet pazarolni kell s ez a pazarlás kivirítja a mezők virágait, mosolyt csal a bánatos arcokra és felszárítja a sírok könnyeit. A kormánynak az a célja, hogy kivirítsa a mezők virágait, hogy felvidítsa a gazdasági életet, hogy letörölje a szenvedők könnyeit és mosolyt varázsoljon a lankadók arcára, mert mosolygó arccal, vidám szívvel még csatába is lehet menni; csak a mosolygó arc és vidám, szív az, amely bízik a győzelemben. A győzelembe vetett bizalom nélkül pedig soha sincs siker. Nem kívánok ma részletkérdésekről beszélni, nem foglalkozom ma gazdasági problémákkal, mint azt máskor tettem, ma ujjongó szívvel üdvözlöm a lelkek harmóniájának azt a csodálatos szimfóniáját, amely felénk zeng a tömegek hangjaiból s amelynek hangjainál, mint egy Rákóczi-induló hangjainál, megyünk előre a nagy nemzeti cél: Magyarország feltámadása felé! Hosszantartó, lelkes éljenzéssel fogadta a hallgatóság az igazságügyminiszter beszédét. Fabinyi Tihamér a gazdasági élet harmóniájáról és a cselekvő gazdaságpolitikáról Ezen a héten is megszüntet egy kartelt . A mi nagy gazdasági programmunknak alapvető célja az öncélú nemzeti állam megteremtése. A kormány nemzeti munkarénd azokat a nagy célokat foglalja magában, amelyek felé ennek a nemzetnek törekednie kell. Elveszett az a nemzet, amely a mindenapi élet ezernyi gondja között elfeledkezik arról, hogy ezer éve áll itt és még ezerévekig fog itt állani a Duna medencéjében s a mindennapi élet apróságai miatt megfeledkezik arról, hogy világtörténelmi hivatása van, amit erős akarattal messze célkitűzéssel be is kell töltenie. — Egyetértésre van szükség a gazdasági életben is. Tragikus az, hogy a nagyipar, amelynek árpolitikája oly nagy ellenszenvet váltott ki különösen a mezőgazdaság körében, maga is a lét és nemlét szélére került, mert hiszen a magas árak miatt elveszítette részben azt a talajt, amelyből fogyasztóit veszi, a mezőgazdasági népességet, amely maga is támogatásra szorul. Kérdem viszont, megengedhető-e az olyan demagógia, hogy iparra nincs szükségünk? Olyan országban, ahol egy négyzetkilométeren 94 ember lakik, semmiféle mezőgazdasági termelés még a legnagyobb boldogulás idejében sem tudná eltartani az embereket. — Tiszta bort fogok tölteni mindig a pohárba. Mindig meg fogom mondani, hogy mit tudok megcsinálni. S ha az népszerűtlen lesz, még erősebben fogom megmondani, mert nem félek, mert népszerűtlen szerintem csak az lehet, akinek nincs ereje szembeszállni a szólamokkal. Meg kell lenni az erkölcsi bátorságnak ahhoz, hogy szembeszálljunk közgazdasági babonákkal és felvilágosítsuk a népet arról, hogy mi az, amit meg lehet s mi az, amit nem lehet megcsinálni; azt viszont, amit meg lehet, azonnal meg is fogjuk csinálni! — Engedjék meg, hogy szerénytelen legyek és konkrét példára hivatkozzam. Feloszlattam a szénkartelt.• Nem azt jelentettem be annakidején, hogy fel fogom oszlatni, hanem magát a megtörtént tényt közöltem. Az elkövetkező héten egy másik kartel feloszlatásaira fog sor kerülni, de erről sem akarok most beszélni, megint csak a megtörtént tényt fogom bejelenteni. Termelési politikánknak az a vezető gondolata, hogy minél olcsóbbá és eredményesebbé tegyük a termelést. Minden erővel a gazdasági vérkeringés megindulását fogjuk szolgálni. A miniszterelnök úrnak a munkaadókhoz intézett nagyjelentőségű, őszinte, hazafias felszólítódását kövesse mindenki. Senkinek nem lesz hátránya ebből az adózás szempontjából, de igenis nyilván fogjuk tartani, hogy kik cselekedtek ilyen irányban és kik nem. ■— Újjászervezzük az árelemző bizottságot, lemondott kartekbizottságot és az árkérdés tekintetében is a gazdasági élet pulzusán kívánjuk tartani kezünket, mert az az álláspontunk, hogy befolyást kell gyakorolni az árak egészséges alakulására. Az ipar és kereskedelem érdekeit szívemen viselem és éppen ezért nézem meleg szívvel és nyitott szemmel a mezőgazdaság érdekeit is. A munkanélküliség leküzdését és akiubítások megsegítését célozta az az intézkedésem, amellyel elrendeltem a Budapest—Kecskemét útszakasznak még a tél folyamán való kiépítését. Ismerem az életet, tudom, hogy a fogyasztóközönség érdeke nem lehet ellentétes a termelés érdekeivel, tudom, hogy harmóniának kell lenni a termelés, az ipar, a mezőgazdaság, a fogyasztás és a közönség hozött. Tudom, hogy nagyon nehéz helyzetben van a kisiparosság és ezért fokozott gondossággal kívánom előmozdítani érdekeiket. Ez nem jelenti azonban azt, mintha nem volnék meleg érdeklődéssel a közép- és nagyipar iránt is, az ő helyzetükön azonban, sajnos, elsősorban az segíthet, ha Európaszerte megszűnik az elzárkózás politikája. A kereskedelemre talán az a kijelentésem illik a legjobban, amit a küldöttségnek mondottam. Ne a kereskedelem szabadságát kérjék tőlem, mert kereskedni szabad, de nem lehet. Hovatovább ott leszünk, hogy megvan a szabadság, de nincs meg a lehetőség. Ilyen irányban leli akereskedelem segítségére lenni, de ehhez viszont szükséges az is, hogy a kereskedelem védje meg a magyar áru jó hírnevét és ne legyen olyan túlméretez ..................." . Ára IS fillér majd Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter szólalt fel és többek között ezeket mondotta: . .