Budapesti Hírlap, 1933. június(53. évfolyam, 123–145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

1933. JÚNIUS 1. CSÜTÖRTÖK B. H. miniszter adatokkal igazolta, hogy a nem állami iskolák terheinek igen nagy részét már­is az állam viseli. Az illetményeknél csupán a termé­nyekben fizetett illetményekkel van baj és az iskolafenntartók részéről elmaradt fizetések te­szik súlyossá a felekezeti tanítók helyzetét. Az adatok azt mutatják, hogy a tanítóknak mint­egy harmadrésze nem kapta meg a teljes fize­tését. Kijelentette a miniszter, hogy ezeket a népiskolákat valamiképpen meg kell menteni és a felekezeti fenntartókat át kell segíteni ezen a súlyos helyezeten Ezen a téren Petri Pál államtitkár igen alapos sokoldali munkát vég­zett. (Helyeslés és taps.) A miniszter behatóan ismertette azután azo­kat a módokat, amelyekkel ezt a problémát meg lehetne oldani és megállapította, hogy végleges megoldással nem tud a Ház elé jönni, de ki­jelenti, hogy a megfelelő adatgyűjtés után a pénzügyminiszterrel és az iskolafenntartó ható­ságokkal döntésre és ha nem is végleges, de ideiglenes rendezésre kívánja a kérdést vinni. Válasz Bleyernek A nemzetiségi iskolák kérdésében, amelyet­­Bleyer Jakab is megemlített, kijelenti a minisz­ter, hogy törvényes alapon áll és ragaszkodik a fennálló rendeletek végrehajtásához. (Helyes­lés.) Bleyer Jakab kifogásolta, hogy a kisebb­ségi iskolák tekintetében nem a numerikus elv, hanem a szabad választási rendszer érvényesül. A különbség az, hogy a numerikus rendszernél, ahol többségben van a kisebbség, ott az illető kisebbség nyelvén kell az elemi iskolai oktatást végezni, míg a másik rendszernél a szülők válasz­tására van bízva. Véleménye szerint, az utóbbi rendszer jobban megfelel a szabadságjogok elvé­nek is. De ez a rendszer van érvényben például Németországban is és Lengyelországban is. Hi­vatkozik arra, hogy 346 olyan község van, ahol többségben vannak a németek és ezek közül 326 községben van 400 kisebbségi iskola. Ez is azt bizonyítja, hogy a kisebbségek kulturális elnyo­másáról beszélni nem lehet. Bármilyen konkrét panasszal fordulnak hozzá, azt a legmesszebb­menő mértékig kivizsgálja és ha sérelem van, azt orvosolja. Bleyer Jakabot támadták egyetemi tanári mivoltában. A kötelessége kijelenteni, hogy Bleyer, mint egyetemi tanár, soha sem nemzetellenes, sem államellenes magatartást nem tanúsított. Hivatkozott egyik legutóbb meg­jelent német nyelvű munkájára és idézetet olva­sott fel abból, amelyek mindezt bizonyítják. Nemzeti Színház és Opera Ezután a színházaik kérdéséről nyilatkozott a miniszter. A Nemzeti Színház és Opera fenn­tartását a kormány nemzetpolitika szempontból szükségesnek tartja. Nem fogadja el Petrovácz Gyulának azt a javaslatát, hogy az állam két­százezer pengővel dotálja túl az Operaházat. Rámutat a miniszter arra, hogy a fővárosi szub­venció kérdésében a kormány a főváros vezetői és a pártok vezetői között megegyezés történt. Egyébként az állami színházak támogatásának összegét a külföldhöz viszonyítva, igen ala­csonynak tartja. Kijelentette még a miniszter, hogy téves alapokon nyugszanak azok a vádak, amelyek a Nemzeti Színház művészeti irányítá­sát érték. Kijelentette, hogy a jelenlegi direktort, Márkus Lászlót, a színház irányítására teljesen alkalmasnak tartja. (Helyeslés és taps.) Vissza­utasítja azt a vádat is, mintha a színház ide­gen darabokat a magyarok rovására propa­­gálna. Tehetség és nemzeti irány a művészetben­ ­Az irodalmi támogatás csekély összegét kifo­gásolták. A miniszter rámutatott annak az er­kölcsi támogatásnak a súlyára, amellyel a kor­mány az irodalom rendelkezésére áll. Ezzel kap­csolatban rámutatott a most kezdődő könyv­napra, amelynek jelentősége az igaz magyar iro­dalom propagálásában van. A művészeti irá­nyok kérdésében a miniszter leszögezte, hogy eddigi nyilatkozataihoz száz százalékig ragasz­kodik, mert az a meggyőződése, hogy a művé­szeti politikában kizárólag két követelmény áll­hat előtte, a tehetség és a nemzeti irány. (He­lyeslés.) Minden komoly művészi törekvést megengedhetőnek és a művészet fejlődése szol­gálatában állónak tart. A művészeti válságnak, háborúságnak oka egyrészt a bizalmi és er­kölcsi válság, másrészt pedig a művészet terén uralkodó bizonytalanság. A tehetségek verse­nyét hirdeti. Arra kér mindenkit, hogy a küzde­lemben a politikai megítéléseket mellőzzék. Bí­zik abban, hogy a közeli jövőben egy új, nemes, szépművészeti stílus fog kialakulni, talán egy szimbolikus irányú neoklaszicizáló irányzat. Fontolja meg mindenki, hogy nem üldözéssel és kiirtással kell egymás ellen harcolnunk, hanem neveléssel Ezután a miniszter azokról a kérdésekről szó­lott, amelyek a vita során még felmerültek, s így a testnevelés kérdéséről, melynek fontossá­gát, mint a nemzeti nevelés egyik fő eszközét, jól ismeri. Reméli, hogy a közeljövőben úgy a fedett sportcsarnok, mint a stadion kérdése megoldható lesz. Tankönyv-kérdés Végül a tankönyv-kérdésről nyilatkozott a miniszter és bejelentette, hogy olyan, megálla­podást tudott létesíteni a kiadókkal, amelyek a szociális érdekeknek megfelelnek, de az igazi ér­dekeknek is azáltal, hogy nem kénytelenek régi tankönyveket sutbadobni, megsemmisíteni. Fel­sorolta a miniszter, hogy az egyes iskolatípusok­nál milyen százalékú csökkentést sikerült elérni, elmondta, hogy öt pengőnél nagyobb áron nem szabad a gimnáziumok részére tankönyvet elő­állítani. A tandíjak kérdésében áttért a progresz­­szív tandíj, illetve a degresszív tandíjmentesség módszerére, mindenesetre lehetővé teszi, hogy a szegény, de tehetséges fiatalság díjtalanul jár­hasson iskolába. A miniszter nagyhatású beszédét azzal a be­jelentéssel fejezte be, hogy a közeljövőben ki­állítják azokat a műkincseket, amelyeket a ve­lencei szerződés értelmében részünkre átenged­tek az osztrákok, s ez a kiállítás szolgál tanú­bizonyságul a magyar kultúra fejlődésének, nem­zeti szellemének. Ennek a szellemnek a folyta­tását kívánja kultúrpolitikájában érvényesíteni és ehhez kéri az egész Ház és a társadalom tá­mogatását. Viharos taps fogadta a kultuszminiszter több mint kétórás beszédét, a képviselők töme­gesen ünnepelték és jókívánságaikkal halmoz­ták el. El kell kerülni a kulturdevalvációt A miniszter után Herczeg Béla szólalt fel és a felekezeti béke szükségességéről beszélt. Ez­után az elemi népoktatás kérdésével foglalko­zott és rámutatott a felekezeti iskolák súlyos helyzetére. Feltétlenül szükségesnek tartja a felekezeti iskolák fenntartását és megsegítését. Ez nemzeti érdek és nem hagyhatjuk nyomorban azokat a tanítókat, akiktől a magyar lelkiség fenntartását várjuk. Petró Kálmán a legnagyobb dicsérettel em­lékezik meg a kultuszminiszter beszédéről, amely őszintén politikamentes és átfogó volt. Helyesli, hogy a miniszter az erkölcsi nevelést tette poli­tikája gerincévé. A felekezeti főiskolák fenn­tartása mellett foglal állást. Helyesnek tartaná, ha az agrár szakoktatás a kultuszminiszter ha­táskörébe tartoznék Tóth Pál a felekezeti tanítóság sérelmeit sorolja fel. Az állam ma 21 pengőre értékeli a tanítók búzajárandóságát, noha a felekezeti ta­nító csak 10 pengőt kap a búzájáért. A vidéki iskolák egészségügyi szempontból el vannak hanyagolva. Farkas Tibor azt kívánja, hogy a felekezeti és községi iskolákban alkalmazott tanerők egész­ségi állapotát alkalmaztatásuk előtt vizsgálják meg. A felekezetek adóztatási jogát törvényben kellene szabályozni. A tanítókat mentesíteni kel­lene a politikai munkától. Eszterházy Móric gróf szintén nem tartja helyesnek, ha a tanítókat politikai szervező munkába bevonják. Kéri, hogy a nem állami is­kolák fenntartásának kérdését minél előbb vi­gyék dűlőre. A kultusztárca 36 millió pengő szavatossággal van megterhelve. Van aranydol­­lárra szóló szavatossága is. A kultuszminiszter beszéde arra a reményre jogosítja fel, hogy az országnak sikerül elkerülni a kidtúrdevalvációt. Dinnyés Lajos arról beszél, hogy kisiklások vannak a Nemzeti Színháznál. Ennél az állami színháznál új stílust, új rendszert sürget, öröm­mel látja az igyekezetet, hogy a kultuszminisz­ter az oktatásba valami rendszert akar bele­vinni. Huszár Mihály arra kéri a kormányt, te­gyen lépéseket, hogy a magyar könyv bejusson a megszállott területekre. A felekezeti békéről megállapítja, hogy mindig vannak viszketeg lelkű emberek, akik felkavarják a kedélyeket. Kertész Miklós: Ebben Wolff Károly vezet. Huszár Mihály (a szocialisták felé): Azt hiszem, ebben önök vezetnek. Diridh Ödön az iskolán kívüli testnevelés fontosságát hangoztatja és megállapítja, hogy a leventeoktatást valóban hozzáértők kezébe kell adni. A numerus clausus eltörlését sürgeti. Pintér László aggályosnak tartja a kultusz­­miniszternek a bányászati és kohászati főisko­lára tett kijelentéseit. Nagy veszteséget jelen­tene Sopronra, ha ezt a főiskolát elvennék tőle. A magyaróvári gazdasági akadémiát is fenn­­tartandónak tartja. Kertész Miklós az analfabétizmus terén nem tartja elegendőnek azt, ami eddig történt. Szilágyi Lajos: A sportegyesületek anyagi szempontból rettenetes helyzetben vannak. Kéri a minisztert, tegye lehetővé a sportpályák rendbehozatalát, továbbá, hogy a sporttársada­lom sportfelszerelésekben természetben kapjon segítséget. A sporttársadalom helyzetének meg­világítására csak annyit említ fel, hogy a Ma­gyar Atlétikai Szövetség ebben az évben még egy fillért sem kapott a Testnevelési Tanácstól. A továbbiakban azt kéri, hogy a gyorsírást már a középiskolák harmadik és negyedik osztályá­ban tanítsák. Az egyetemekről szóló címnél Farkas Tibor az egyetemi oktatás és a jogi kar vizsgáztatási rendszerét bírálta. A művészeti címnél Kasnya Béla visszautasította azokat a kritikákat, ame­lyekkel Aba Novák Vilmos festőművészt ér­­demetéstól illették. A testnevelési címnél láng. .. nyés Lajos a középiskolai diákoknak a sport­életbe való bevonását sürgette. Ezzel véget ért a kultusztárca részletes vitája. Megkezdődött a földmívelési tárca vitája Ezután áttértek a földmívelésügyi tárca költ­ségvetésének tárgyalására. Marschall Ferenc előadó ismertette a költ­ségvetést és rámutatott arra, hogy a számada­tok mögött a földmívelésügyi kormányzatnak igen jelentős segítési akciói vannak, amilyen az export fejlesztése, a mezőgazdaság hitelhelyze­tén való segítés stb. Ezután sorra vette a tárca fontosabb problémáit, amilyen az erdőprob­léma, az állattenyésztés, a vajkivitel, a tej­kérdés. A mezőgazdaság nagy fejlődési eredményei­vel szemben szomorúan kell megállapítani a rentabilitás csökkenését, éppen az export terén. Az állategészségüggyel kapcsolatban megemléke­zik a propaganda oltásokról, itt 150 ezer pengő költséggel 660 ezer pengő értékű sertést men­tettek meg. A gazdasági szakoktatással kapcso­latban megjegyzi, hogy amikor Magyarországon hatmillió ember él a mezőgazdaságból, ugyan­akkor a felső-, közép- és alsófokú gazdasági tanintézmények tanárainak száma mindössze 147. Felhívja a miniszter figyelmét a népies gazdasági tanfolyamok előnyeire. A gyümölcs­­termelés és kertészet terén jelentős eredménye­ket értünk el. Majd rámutatott arra, hogy a borfogyasztási adó leszállítása folytán a tej­kvóta 25 literről 40 literre emelkedett. A búza­­termelés-programm további kiépítését a kor­mány fő feladatának tekinti. Mezőgazdaságunk sorsa nem a termelésen, hanem az értékesítés te­rén dől el és ebben az irányban mindent meg kell tenni, amit lehet. A baletta intézményét szükségesnek tartja, mert a búzát nem szabad sorsára bízni. Végül a földmívelésügyi tárca költségvetését elfogadásra ajánlja. Német nemzeti szocialisták a Zeneakadémián Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz, azt indítványozta, hogy holnap folytassák a vitát. Kéthly Anna szocialista a könyvnapról be­szélt, majd Zsilinszky Endre szóvátette, hogy ma este a Zeneakadémián német nemzeti szo­cialisták előadást tartottak és kifogásolta, hogy az egyik előadó, Obwurzel politikai előadást tartott, holott a gyűléstilalom erre is fönnáll. Az előadáson az itt élő németek „Heil Hitler" szellemében vettek részt, ez ellen tiltakozik. A­ magyar vendégszeretet nem mehet el odáig, hogy idegen nemzet tagjai politikai propagandát fejtsenek ki nálunk. A Ház ezután az elnök napirendjét elfogadta, majd az ülés végén nyolc írásbeli interpellációt olvastak fel és azokat kiadták az illetékes mi­nisztereknek. Az ülés éjfél után egynegyed egy órakor ért véget. ­ Kétmillió lem a kár, amit Sinfalván és Borréven okozott a román pusztítás A tordakörnyéki véres antirevizionista tüntetés újabb részletei KOLOZSVÁR, máj. 31. Igazi méreteiben csupán most bontakozik ki az az emberfölötti és vandál pusztítás, ame­lyet a tordai antireviziós gyűlésről hazatérő tö­meg Torda-Aranyos vármegye néhány magyar köz­egében véghez vitt. A vonat, amely a tün­tetőket­­hazafelé szállította, hétfőn, 29-én dél­után 4 órakor futott be Sínfalva állomására. A kocsikból leugráltak a tüntetők és a moz­donyvezetőnek tudomására adták, hogy életével játszik, ha meg nem várja őket, amíg vissza­térnek tüntető körútjukról. Ezután behatoltak az állomásfőnök irodájába és biztosítékul őri­zetbe vették őt, nehogy a vonatot visszatér­tü­kig elindítsa. Ezután a menet élére állott a sínfalvai ro­mán pap fia, Alexandra Bálint, aki jogyhall­­gató a kolozsvári egyetemen. Az ő vezetésével vonult a zöméig a falun végig és miközben pusztítottak, Bálint folyton ordította: ,,Ne hagyjátok abba! Üssétek őket, amíg meg nem halnák!“ Először behatoltak Szabó Lőrincnek, a kolozsvári Hitelbank itteni fiókvezetőjének házába, minden bútort összeromboltak, ruhane­műt, ezüstneműt és készpénzt magukkal vittek. Szabó menyasszony leányának 150 ezer pengős kelengyéjéből egy darab sem maradt. Szabót halálra keresték, de elmenekült. Csupán itt félmillió lej a kár. Ezután a Hitelbank hely­beli fiókjából húszezer lejt elvittek. Árkosy Tamás unitárius papnál szintén mindent össze­zúztak, minden elemelhetőt elvittek. A pap csak úgy menekülhetett meg, hogy családjával együtt a templomtoronyba menekült. Szolga Balázs földbirtokos és fia kérlelni kezdték a tüntetőket, mire iszonyatosan összeverték őket. Itt ötvenezer lej kárt okoztak. Gálfi József földbirtokosnál nyolcvanezer, Barla Pálnál ötvenezer lej kárt okoztak. Az ös­szes kár a fa­luban kétmillió lejre becsülhető. A faluban az ijedelem óriási és az emberek napok óta nem mernek házaikból kijönni. A sínfalvai súlyos sebesültek KOLOZSVÁR, máj. 31. Az antirevíziós tömeg sínfalvai átvonulása alkahorral a faluiak mintegy 30 lakosa köny­nyebben-súlyosabban megsebesült. Megsebesült mindenki, aki a tüntetők kezébe került, csupán akiknek sikerült elmenekülniük, vagy elrejtőz­niük, ezeket nem érte személyes bántódás. Súlyosan megsebesült Szolga Balázs és Já­nos nevű fia. Szolga Balázsnak lába törött, fiá­nak pedig két helyen a karja. Ezeket a tordai kórházba szállították be. Barla Józsefnek több helyen felszakított testét kapcsokkal fogta össze a helybeli orvos. István nevű fia fején és szemén szenvedett súlyos sérüléseket. Barla Dezső 75 esztendős tehetetlen és nyomorék apósának olyat ütöttek koponyájára, hogy 12 kapoccsal kellett összefogni. A 71 esztendős Barla Dénesné, ennek 11 éves leány- és 4 éves fiú-unokája olyan súlyos zúzódásokat és véralá­­futásokat szenvedtek, hogy nem bírják ágyukat elhagyni. Borréven a vendéglős feleségét, Botár Ferencnét a padlás füstölőjében találták meg eszméletlenül kis unokájával együtt. Botárnét Tordára szállították a kórházba, ahol az őrült­ség tünetei mutatkoznak rajta. 3 valamely cikk? Ez nem az ártól függ, hanem attól, hogyan aránylik az ár a cikk belső értékéhez, használhatóságához. Az Ovomaktine tehát olcsó, mert koncentrál­tan tartalmazza a friss tej, friss tojás és maláta minden táperejét és vitaminját. Kizárólag erőt és egészséget szol­­gáltató nemes anyagot juttat a szert nézetnek minden rost és salak nélkül. Jlz Ovomaltine-t lOO^^tig emészti meg a szervezet és teljességében válik izommá és vérré. Ezért olcsó az Ovomaltine. Napi adagja csak 8 fillérbe kerül A reggeli- és uzsonnatejbe 2—3 kávés­kanál Ovomaltine erőt és egészséget ad. Szabadon engedték a magyarigeni rombolások vezetőit GYULAFEHÉRVÁR, máj. 31. Újabb megállapítás szerint Magyarigenben is fosztogatott a tordai gyűlésről hazatérő román tömeg. A mócok Eöry István dr. házát, Janki Lajos gyógyszerész lakását és gyógyszertárát, özvegy Ajtay Bálintné földbirtokosné és Ilyés Elek szabómester lakását teljesen feldúlták, kifosztották. A fosztogatás két vezérét a csend­őrség letartóztatta, de a tömeg fenyegető maga­tartása miatt szabadon kellett őket engedni. Okos ám... * Kridolin nagy költőnk: a költő és a sorsisarag Most már egy után nem Italait, fia iránt kiadód vagy kritikád, Egyél csak Jfilim­-rokorkát Tehát: „Tudod mit? Együnk FRUTTIT!" A FRUTTI-cukorka poHípó* izü, íiditő hatása és r.’caó. Kapható 10 és év til­ereo .Borna­­golásban. Gyártja: Stühmer Frigyes r.-t., Budapest.__________________

Next