Budapesti Hírlap, 1933. augusztus (53. évfolyam, 172–197. szám)
1933-08-01 / 172. szám
4vi Az élet politikája Az élet maga csinálja a maga politikáját. Meg lehet kísérelni vele szemben a hazug szavak politikáját is, és vannak olyan korszakok, amelyekben ennek is vannak ideig-óráig tartó sikerei. De az élet a szavak felszíne alatt ilyenkor is tovább dolgozik s végül feltétlenül kiküzdi a maga jogait. Az olyan megnyilatkozásokban, mint amilyen Gavrilának a jugoszláv szenátusban elhangzott beszéde, amelyben a velünk való személyforgalom helyreállítását sürgeti, mi annak a jelét látjuk, hogy az élet szövetségesekről is gondoskodik a maga politikája számára. Tudjuk jól, hogy Gavrila nem a mi hívünk, hanem a maga nemzetéé. Eszünk ágába sem jutna, hogy azzal gyanúsítsuk meg, mintha bármit is kívánna nekünk nemzete rovására. De az igazi érték éppen ebben van. Abban, hogy mint már annyi esetben történt, ismét akadt valaki, aki a túlsó oldalról egy igen egyszerű, gyakorlati ténynek, egy mindennapi értelmetlenségnek, egy tűrhetetlen erőszaknak képében mutatja meg a mai helyzet tarthatatlan voltát Az a lehetetlen helyzet, amelyet Trianonban megteremtettek, visszatükröződik az életnek minden kis és nagy kérdésében és ezekben a pillanatonként ismétlődő visszásságokban mutatja meg az egész rendszer élettagadó voltát. Maga az a tény, amelyhez Gavrila szavai kapcsolódtak, nem mondható a legngyobb jelentőségűnek. Kétségtelenül felháborítóan igazságtalan velünk szemben, hogy amidőn mi minden korlát nélkül engedjük utasainkat jugoszláv területekre, onnan ide senkit sem engednek. Az is igaz, hogy a magyar közvélemény nem hajlandó ebben a kérdésben tovább is türelmet gyakorolni és éppen a Budapesti Hírlap egyik legutóbbi cikke mutatta meg, hogy jóvátételt, vagy megtorlást követel. De azért nem tulajdonítunk ennek elvi jelentőséget. Ellenkezően, Gavrila és vele a szomszéd államok valamennyi józan politikusa meg lehet győződve arról, hogy Magyarország mindig hajlandó megbeszélni minden gyakorlati kérdést és kész mindenben a lehető leghelyesebb és a pillanatnak legjobban megfelelő megoldást alkalmazni. Gavriala azonban mégis téved valamiben és ez a tévedés már elvi jelentőségű. Azt állítja, és hasonló állítást már nem egy ízben hallottunk a Vajda román miniszterelnök szájából is, hogy Magyarországon a revízió csak a „mágnásoknak", a „reakciósoknak" a kívánsága. Mintha itt Magyarországon csak a „feudális körök" törődnének azzal, hogy és mint futnak a határok. A magyar feudális körökben vetett hit az utódállamok sajtójában kiírthatatlanul él, jeléül annak, hogy ezenkívül semmi egyebet nem tudnak felhozni a revízió sürgetésére vonatkozó magyar érvek és adatok ellen. De azért a dolog ezzel még erről az oldalról sincs elintézve. Ellenkezően, a helyzet az, hogy a revízió, Trianon lerombolása minden magyarnak egyformán legégetőbb kívánsága, akarata és célja. A valóság az, hogy minél rohamosabb lépésekkel halad az ország a népi politika érvényesülése felé, annál erőteljesebb lesz a revízióért folyó munka is. S ellenfeleinknek számolniok kell azzal, hogy Gömbös Gyula kormányának ereje éppen abban van, hogy a revízió kérdésében fenntartás nélkül maga mögött találja az egész egységes nemzetet. Belpolitikai kérdésben lehetnek és vannak is ellentétek, de a revízió kérdése a magyar politikának olyan záróköve, amelyben kormánypárti és ellenzéki politika úgy találkozik össze, mint a székesegyház hatalmas kupolájának tartó ívei. Magyarországnak ez az egysége a biztosítéka annak, hogy amilyen őszinte akarattal ülünk le az utódállamok képviselőivel, hogy velük legkülönbözőbb gazdasági, vagy más gyakorlati kérdést megbeszéljünk, olyan bizonyos az is, hogy a magyar nemzetnek egyetlenegy tagja sem akad, akinek magánál a revíziónál kisebb lenne a célja. A helyzet nem az, amint ellenfeleink állítják, hogy itt a revízió politikáját mesterségesen, felülről és kívülről csinálnák. Ellenkezően: alulról, a nemzetből született az meg. A magyar nemzet egyszerűen elsöpörné azt a kormányt, amely ezzel az egységes és megdönthetetlen akaratával szembe merne szállani. Ellenfeleink másik tévedése pedig abban van, hogy azt hiszik, ma, amidőn Angliában százharmincnál több képviselő írta alá a trianoni béke revízióját, sürgető javaslatot, s amikor Olaszország — amint ezt a Dacénak a főváros főpolgármesteréhez intézett mai távirata is tanúsítja, — egész szívvel mellettünk áll, amidőn Németország teljesen revízióbarát, a revízió nagy kérdését egyszerű gazdasági tárgyalásokkal, vagy intézkedésekkel meg lehet oldani. Azzal, hogy azt teljesítik, ami a gazdasági és jogi egyenlőségből következik, még nem vitték előre magának a nagy központi problémának az ügyét. De le kellene tenniük arról az unalomig ismételt tételükről is, amellyel meg a mellettünk álló külföldi hatalmakat úgy tüntetik fel, mintha azok egyszerűen csak zavart akarnának kelteni a Duna medencéjében. Ellenkezően, ezek mindnyájan abból a világos meglátásból indulnak ki, hogy az igazi béke egyetlen alapja a revízió s e nélkül nem lehet sem a közvetlen dunai szomszédság számára, sem a világ számára tartós egyensúlyt biztosítani. Mindez az élet politikája. A revízió ellenségei számoljanak le azzal, hogy az élet politikája halad a maga útján és nincs semmi, ami azt feltartóztathatná. nm 10 fil Budapest 1933 UFI. évfolyam 172. szám Kedd, augusztus 1 Megjelenik mindennap E hétfő kivételével. Előfizetési árak: egy hamipengő 50 fill., negyedévre 7 pengő 50 fill. A külföldön ezeknek az összegeknek a kétszerese az előfizetési díj g£Budapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkesztőség és kiadóik hivatal: Budapest, VIli. - kerület, József*körút 5. Telefonszám: 44-4-04- től 44-4-09-ig. Levél- cím: Budapest 4. Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Ma este 9 órakor Gömbös miniszterelnök beszél a rádióban STOCKINGER osztrák kereskedelemügyi miniszter tárgyalásai Budapesten Stockinger Frigyes osztrák kereskedelmi miniszter vasárnap délben érkezett meg Budapestre a Keleti pályaudvaron. A miniszter kíséretében volt: Mörth dr. osztályfőnök, Dahlem báró miniszteri tanácsos, Canisius pénzügyminiszteri tanácsos, Sieichmann földművelésügyi miniszteri tanácsos, Kaan mérnök, miniszteri tanácsos, Zehden dr. kereskedelmi és közlekedésügyi minisztériumi sajtófőnök és Irinyi Jenő, a bécsi Universal Korrespondenz főszerkesztője. Az ostrák vendégek fogadására megjelent a pályaudvaron Fabinyi Tihamér dr. kereskedelemügyi miniszter, Tormay Géza dr. kereskedelmi államtitkár, Sanarjay Lajos MÁV elnökigazgattó, bárcsházi Bárczy István dr. miniszterelnökségi álamtitkár, Antal István dr., a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője és Dorner Aurél miniszteri tanácsos. A termeskocsiból kisélő osztrák minisztert Fabinyi Tihamér dr. kereskedelemügyi miniszter néhány keresetlen szóval üdvözölte, majd az osztrák vendégek G elé rt, szá 1t óbei szállásukra hajtattak. Délután 2 órakor az osztrák követségen ebéd volt Stockinger miniszter tiszteletére. A délutáni órákban az osztrák-magyar vegyesbizottság a kereskedelemügyi minisztériumban megkezdte tárgyalásait, amelyek az esti órákig elhúzódtak. Vacsora a Margilcslgetca Fabinyi Tihamér dr. kereskedelemügyi miniszter vasárnap este 9 órakor a margitszigeti Tarján-étteremben vacsorát adott Stockinger osztrák kereskedelemügyi miniszter tiszteletére. A vacsorára hivatalosak voltak: Stockinger Frigyes osztrák kereskedelemügyi miniszter, Mörth dr. osztályfőnök, Dahtem báró miniszteri tanácsos, az osztrák kereskedelemügyi miniszter kabinetfőnöke, Kaan, az osztrák szövetségi vasutak igazgatója, Hennet Lipót báró budapesti osztrák követ és az osztrák követség tagjai, valamint az osztrák-magyar külkereskedelmi tárgyalásokon résztvevő osztrák delegátusok, Imrédy Béla pénzügyminiszter, Khuen- Jiéderván Sándor gróf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Tormay Géza államtitkár, Ferences Izsó helyettes államtitkár, Péterfi Ödön helyettes államtitkár, Serbán Iván, a külkereskedelmi intézet alelnöke, Dorner Aurél miniszteri tanácsos, Nemeshegyi Tibor s minisztrei tanácsos, Fabinyi István miniszteri osztálytanácsos, Fellner Alfréd tiszteletbeliosztrák főkontrál, Miklós Elemér, az Idegenforgalmi Tanács főtitkára, Siegescu Miklós miniszteri titkár és a magyar delegáció tagjai. Hétfőn egész napon tárgyalt az osztrák miniszter A hétfői napon az osztrák kereskedelmi miniszter programmja, a rossz időjárás miatt, megváltozott. Az eredeti elgondolás az volt, hogy az osztrák kereskedelmi miniszter reggel Balaton körüli autóútra indul és megtekinti a nagyobb balatoni fürdőtelepeket. A hűvösre változott időjárás miatt azonban a balatoni körutazás elmaradt. A mai napon Stockinger miniszter felkereste hivatalában Fabinyi kereskedelmi minisztert, akivel több óra hosszat tartó tanácskozást folytatott. A déli órákban az osztrák miniszter Kállay Miklós földművelésügyi minisztert látogatta meg, ahol tovább folytatták a tárgyalásokat. Délután öt órakor Stockinger miniszter a posta bélyegmúzeumát tekintette meg. A posta bélyegmúzeumában Az osztrák kereskedelemügyi miniszter Dahlen Herman báró miniszteri tanácsos kíséretében tekintette meg a magyar királyi posta bélyegmúzeumát, amely őt, mint bélyeggyűjtőt is igen érdekelte. A miniszter, akit Szalay Gábor báró postavezérigazgató fogadott és kalauzolt, ötnegyed órát töltött a múzeumban, amelynek egyes ritkább darabjait, a magyar különlegességeket, valamint különösen a boszniai különgyűjteményt látható érdeklődéssel és örömmel szemlélte. A múzeum berendezésének szépsége és célszerű volta is megkapta és említette, hogy Bécsben a magyarhoz hasonló berendezésű múzeumot kíván létesíteni. A miniszter úgy Szalay vezérigazgatónak, mint Fabinyi kereskedelemügyi miniszternek — akihez innen tanácskozásra hajtatott — a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a látottak felett és melegen gratulált Fabinyi miniszternek a szép és érdekes múzeumhoz. Újabb tárgyalások A múzeumból a kereskedelemügyi minisztériumba ment Stockinger miniszter, ahol újabb külkereskedelmi tárgyalás indult meg. Ezen a tárgyaláson részt vett az osztrák és magyar kereskedelemügyi miniszteren kívül Imrédy Béla pénzügyminiszter, Kállay Miklós földművelésügyi miniszter és Heiner Lipót báró osztrák követ. Ma este Imrédy Béla pénzügyminiszter adott szűkebb körű vacsorát az osztrák vendég tiszteltére. A vacsorán részt vett még Fabinyi és Kállay miniszter, valamint az osztrák követ. ROOSEVELT a hitelpiacon keresztül akarja megkönnyíteni az újjáépítés munkáját NEW YORK, júl. 31. Roosevelt elnök újjáépítési akciójához most már a nagybankok, a rádiótársaságok és a különböző hölgyiigák is csatlakoztak. Az Egyesült Államok tizenegy legnagyobb pénzintézete közös nyilatkozatot adott ki, amelyben ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja az elnök gazdasági újjáépítési programmját. A nagybankok a hitelpiacon aarják megkönnyíteni az újjáépítés munkáját, nagy kölcsönöket akarnak rendelezésére bocsátani az iparnak és ily módon akarnak hozzájárulni a munkanélküliség csökkentéséhez. A nyilatkozatot aláírta Amerika öt mammutbankja is: a Chase Nationalbank, a Guaranty Trust, a First National Bank, a New York Trust Co. s a National City Bank. A rádiótársaságok is nagy lelkesedéssel állottak Roosevelt elnök programmjának szolgálatába. Mind a 610 amerikai rádióállomás hajlandónak nyilatkozott arra, hogy propagandaelőadásokkal csinál népszerűséget a rekonstrukciós programnak. Johnson tábornok az elnök bizalmas munkatársa, akire az újjáépítési programm gyakorlati keresztülvitelét rábízta, vasárnap egy népgyűlésen azt a kijelentést tette, hogy szöges cipővel az arcába kell rúgni mindenkinek, aki nehézségeket csinál az újjáépítési programm végrehajtásának“. Az amerikai hölgyligák országos szövetségének elnöknője kihallgatáson jelentkezett Johnson tábornoknál és közölte vele, hogy a hölgyligák óriási arányú bojkottot szerveznek mindazon kereskedők és gyárak ellen, amelyek akadályokat gördítenek a rekonstrukciós programm végrehajtása útjába. Az országos szövetségnek kétmillió nőtagja van s ez a kétmillió amerikai nő augusztus elsejétől kezdve bojkottálja mindazokat a kereskedőket, akik nem hajlandók áldozatot vállalni az ország érdekében. Nem is tárgyalják a dollárhígító terveket LONDON, júl. 3. A Newyork Times washingtoni levelezője szerint az amerikai kormány még csak meg sem akarja vizsgálni a dollárfelhígítási terveket mindaddig, amíg a legteljesebb mértékben ki nem próbálta a gazdasági újjáépítési programm hatását. Roosevelt elnök a leghatározottabban ellenzi a pénzfelhígítást, amelyhez csak elkerül.