Budapesti Hírlap, 1933. november (53. évfolyam, 249–272. szám)

1933-11-03 / 249. szám

Budapest, 1933. Péntek, november 3 Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Lili. évfolyam 249. szám Megjelenik mindennap hétfő kivételével. Előfizetési árak­­ egy hóra 2 pengő 50 fillér, negyed- Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili.­kér , József-körút 5. Telefonszám : 44-4-04-ről évre 7 pengő 50 fillér. A külföldön ezeknek az összegeknek a kétszerese az előfizetési díj. 44-4-09-ig — Levélcím: Budapest 4. Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Isten békéjének jegyében­ ­Aid felekezete szerint osztályozza a nem­zet kincseit, az nemcsak magát szegényíti meg, hanem egyben a legnagyobb destruk­ciót követi el. A nemes pátosz pompázatos ruhájából kivetkőztetve így hangzik az a tétel, ame­lyet tegnap hallottunk egy felekezeti ün­nepen. Ez az ünnep e felekezet megszüle­tésének fordulóját emelte ki a hétköz­napok közül, a megszületés pedig egyet jelent a különválással. Senki sem merte még eddig azt mondani, mintha a lélek, amely a megszületőt a világba átvezeti, maga is a földi születés pillanatában tá­madt volna, hiszen alaptételünk, hogy a lélek öröktől fogva való. De mégis, bár az életben éppen a lélek munkája a legfonto­sabb, a lélek az igazi tartalom, ez az igazi történés, az öröktől fogva való és ennél­fogva örökké-egy lélek a megszületés pilla­natától fogva a maga útját járja, a maga külön létét hangsúlyozza és az egységet is csak a különbözőséggel szolgálhatja. De azért a közösséghez való tartozás nemcsak valósága az életnek, hanem tudatos kincse is. Emelkedett pillanatokban minden lélek ráébred erre, az emelkedett lélek pedig mindig ebben az érzésben él és ennek a szolgája. „Vak az, aki azt mondja, hogy nem egy, hanem kettő, vagy több van itt“, mondja a hindu tantétel. Az egységnek ugyanez a hatalmas átérzése volt mindig az emberiség boldog korszakainak a beve­zetése. A felekezetiség hozzátartozik az emberi szellem történetéhez. Úgy látszik, olyan szükségszerűség ez, amelyet nem lehet­ le­küzdeni. „Ki tudja, milyen célja volt ezzel annak, aki mindezt így rendezte", mondta tegnap az előbb idézett hang, amely ezzel éppen úgy minden tiszta léleknek az érzé­seit foglalta szavakba, mint ahogy mind­nyáj­unk meggyőződése ragyog a cikkünk elején idézett megállapításában. De az egészen bizonyos, hogy a felekezetiség egy nemzet életében csak attól a pillanattól kezdve válik áldássá, amelyben a külön­bözőségnek, az elszakadásnak gőgjét az egyetértésben való összeforradás váltja fel. A felekezetiség csak akkor sokszorozhatja meg a közösség erejét, ha az utak célja kö­­zössé lesz. Ha ez a pillanat bekövetkezik, az erők többé nem a terhek egymásra hárí­­tásában, hanem azok vállalásában mérkőz­nek egymással, a tekintet nem a már el­végzett útra irányul, hanem arra, amely a célig még előttünk van s amely mindig nehéz és mindig sürgető. , A magyar felekezetek a történelem fo­lyamán számtalanszor szolgáltattak példát a versenyzésnek erre a nemes voltára; nemzetünk enélkül nem is járhatta volna meg ezer éves kálváriás útját, amely annyi összezuzatáson keresztül mindeddig mindig új meg új feltámadásokhoz vezetett. Ez a mostani felekezeti ünnep, amely a felekezeti béke jegyében folyt le, azért olyan kedves nekünn, s abban látjuk rendkívüli jelentő­ségét, hogy élő hit formájában mutatja meg a nemzetnek ezt az egybeforradásra való készségét. Egy olyan nemzetet, amely­­­ben ez az erő él és amelyet ez a készség­­tölt el, nem kell féltenünk semmiféle jövő megpróbál­tat­ásaitól. Ha ez az érzés ilyen tisztán, ilyen tuda­­tosan, a nemzeti léleknek ennyire a gyújtó­pontjában jelentkezik, mint most, akkor nincs szükség egyébre, mint hogy ennek az áldásnak hatását a gyakorlati életnek, de elsősorban a politikai életnek legtávolabbi zugaiban is igyekezzünk érvényesíteni. Ugyancsak tegnap volt egy másik ünnep is és ezen a nemes harag kért szót az ellen a kicsinyeskedés ellen, amely centiméte­rekkel akarta mérni a kegyelet nagyságát. Itt nincs helye különvéleménynek. A nem­zet egysége maga ítélt, nemcsak akkor, amikor a nagy politikus mögött felsorako­zott, hogy fellépésének a nemzet erejét kölcsönözze, hanem akkor is, amidőn fillé­reiből a kegyelet adóját leróva, az em­­lékmű felállítását lehetővé tette. A nemzet egysége megbonthatatlan. S ha akad egy-egy olyan megnyilatkozás, amely mégis ez ellen az egység ellen irá­nyul, akkor nekünk nemcsak jogunk, ha­nem kötelességünk is, hogy vele szemben azt a másik szót hallgassuk és abban ke­ressük a nemzeti lélek igaz megnyilatko­zását, amely az egységet hirdeti, amely a közös kincsek tiszteletében keresi felemel­kedését, amely eredetét az ősök során ke­resztül egészen Istenig viszi fel, tekintet nélkül, hogy Isten a történelem folyamán milyen formákat választott a maga végte­lenségének kijelentésére és tanítására. Ha a felekezet az egységet, az összetar­tozást hirdeti, akkor Isten szava hangzik ajakán. BENES békebontással vádolja Németországot A kisantant gazdasági szövetsége „nem irányul a többi államok ellen“ Ismét elhangzott egy Benes-beszéd. Ez­úttal a prágai parlament külügyi bizottsá­gában. A cseh külügyminiszter a legutóbbi nemzetközi események kapcsán mondott ex­pozéját felhasználta arra, hogy újból szóvá­­tegye a dunai államok gazdasági helyzetét. Béke, őszinteség, baráti együttműködés, po­litikai fegyverszünet... A frazeológia már nagyon is közismert. Ezeket a szólamokat épp úgy megszoktuk a cseh külügyminisz­tertől, mint azt, hogy mindig mást tesz, mint amit beszél. Vámbékét és gazdasági együttműködést hirdet s ugyanakkor­ gon­dosan megfeledkezik arról, hogy azt a ke­reskedelmi szerződést, amely Csehország és Magyarország között volt 1930 decemberé­ben éppen Csehország bontotta fel és ugyancsak Csehország volt az,, amely azóta is megakadályozta, hogy újabb kereskedelmi szerződés jöhessen létre a két ország között. A magyar kormányok mindenkor teljes őszinteséggel és minden hátsó gondolat nél­kül arra törekedett, hogy Csehországgal újból gazdasági együttműködést létesítse­nek, ugyanez az őszintésség és jóakarat azonban teljesen hiányzott a cseh köztársa­ság vezető politikusaiból. Ezek után minden okunk megvan arra, hogy szkepticizmussal fogadjuk Benes úr erre vonatkozó nyájas beszédeit, mert akkor, amikor a kisantant­­államokkal szomszédos középeurópai orszá­gok gazdasági együttműködése óhajának ad kifejezést, kétségtelenül ott lappang kije­lentései mögött egy egész sereg hátsó gon­dolat. A cseh külügyminiszter soha nem feled­kezik el valamilyen formában egyengetni az útját az általa annyira favorizált dunai blokk tervének, amely minden vitán felül inkább politikai, mint gazdasági alapon nyugodnék. A cseh külügyminiszter a poli­tikai kérdések kikapcsolását hangsúlyozza a gazdasági együttműködés megvalósítása ér­dekében. Ezeket mi már­ akkor kikapcsoltuk, amikor hajlandónak mutatkoztunk a Musso- Juni-féle dunai terv alapján kétoldalú szer­ződésekkel gazdasági megegyezést létesíteni. A különbség a magyar és cseh felfogás kö­zött abban van, hogy mi politika alatt egy­szerűen politikát értünk, a csehek pedig a revízióról való lemondást. Ezen az alapon természetesen nem fogjuk sohasem megér­teni egymást, mert nem térhetünk le arról az útról, amelyet gazdasági téren Stresa mutat. Benes úr őszinteséget hirdető hangjában és a politikai kérdések kikapcsolása utáni vágyában egyébként már azért is erősen kételkednünk kell, mert ami a közelmúltban a Felvidéken történt, mind­ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Benes expozéja PRÁGA, nov. 2. Benes cseh külügyminiszter hétfőn hosz­­szabb expozét tartott a képviselőház és a szenátus külügyi bizottságában az új nem­zetközi helyzetről, amelyet Németországnak a Népszövetségből és a leszerelési konfe­renciáról való visszavonulása idézett elő. Németország — Benes szerint — ezzel a lépésével végleg megtagadta a versaillesi békeszerződés katonai rendelkezéseit és arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem fogad el semmiféle olyan leszerelési javas­latot, amely nem adja meg azonnal Német­országnak a fegyverkezési egyenjogúságot. — A német nemzeti szocialista forrada­lom — folytatta Benes — megszakította annak a fokozatos fejlődésnek a vonalát, amelynek célja Európa békéjének új alapo­kon való megszervezése lett volna. Egész Európa szembefordult a németekkel s Né­metországnak hamarosan rá kell jönnie arra, hogy jelenlegi külpolitikáját nem koronázhatja siker. Benes ezután arról beszélt, hogy Csehor­szág a legközelebbi jövőben nem vár ka­tasztrofális eseményeket, figyelemmel kíséri azonban a helyzet alakulását és berendezke­dik minden eshetőségre. Beszéde második felében a cseh külügyminiszter,a kisantant gazdasági közösségének megteremtését mél­tatta s hozzátette, hogy a kisantant gazda­sági szövetsége nem irányul a többi közép­európai állam ellen, noha tagadhatatlanul érinti őket. Csehország és a kisantant kész­séggel hajlandó résztvenni bizonyos feltéte­lek mellett valamennyi középeurópai állam gazdasági együttműködésében­ is.­ Az Auszt­riával és Magyarországgal való szoros gaz­dasági együttműködés megvalósításánál ter­mészetesen félre kell tenni a politikai prob­lémákat. Benes végül a Csehország elleni ellensé­ges­­propagandáról szólott, amely az utóbbi hetekben minden eddiginél nagyobb mére­teket öltött. Csehszlovákia ezt nagyon saj­nálatosnak tartja, mert a közvélemény nem lesz közömbös ez eseményekkel­ szemben, amelyek­ automatikusan lehetetlenné teszik jövőbeli gazdasági tárgyalásaink folytatá­sát.­­ A német sajtó válasza Benesnek ( BERLIN, nov. 2. Benes cseh külügyminiszter beszédéről a Vossische Zeitung a következőket Írja: Benes cseh külügyminiszter úr szereti beszédeiben a világot olyannak lefesteni, amilyennek ő látja. Beszédét később mint vaskos értekezést terjesztették. Úgy lát­,­szik, ezúttal sem hagyott semmit, ami Európában történik, saját szemlélete és személyes politikai értékelése határain kí­­vül. Mégis az a benyomás, csak azért be­,­szélt sokat, hogy annál kevesebbet mond­, jön. I • • i­­ A Berliner Tageblatt így írt: Benes úr balkáni koalíciót akar, amely-,­nek magva, természetesen, az ő kisantant­ja lenne és amely gazdasági úton működnék együtt. Ehhez tervgazdálkodást kell foly­tatni. Elkerülhetetlen tehát az állami be­avatkozás és az egyéni érdekek alárendel­­ése. Ebből azt következtetjük, hogy Be­nes úr tanulékony. Annál kevésbé értjük meg azonban, hogy annyira elárulja poli­tikai maradiságát. Ha Benes úr mindezek ellenére baráti és korrekt viszonyt akar fenntartani Németországgal, mi csak örü­lünk, ha az „aggodalmak" és „az állam veszélyeztetése" ellenére ez a kívánsága a cseh külpolitika vezetőjének. Csak azt kí­­vánjuk, hogy ezt a jószándékát ne kap­­csolja össze olyan mindenféle játékkal, amelyeknek semmi közük a béketervekhez, de annál több a petróleumkannához. Tovább folyik a harc a csehországi német egyesü­letek ellen PRÁGA, nov. 2. A cseh kormányhatóságok nyomásának hatása alatt a szudéta német egyesületek egymásután folytatják vezetőségeik átszer­vezését. A szudéta német dalosok szövetsége ki­zárta vezetőségének tagjai sorából mindazo­kat, akik a feloszlatott pártok tagjai. A csehországi német munkások Szakszer­vezetének szövetsége éléről Kasper vall nemzeti szocialista képviselőnek távoznia kellett, mire az egész vezetőség lemondott. A mintegy százezer tagot számláló szövet­ség új vezetőséget választ. A Popolo d’Italia a cseh demokrácia terrorjáról RÓMA, nov. 2. A Giornale d’Italia közli a cseh kormány­nak azt a rendeletét, mellyel betiltott német torna- és sportegyesületeket, valamint többé német, magyar, tót és cseh fasiszta újságo­kat. — Semmi különös megjegyezni valónk nincs, — írja a lap, — mindössze azt álla­pítjuk meg, hogy a szabad és demokratikus cseh köztársaság, amely ezelőtt nyíltan hir­dette, hogy a felforgató terrorizmus és a nemzetellenes politikai rendetlenség utolsó maradványai ellen küzdő fasizmus a leg­gonoszabb elnyomást jelenti, ma a saját po­litikai ellenzékével szemben határtalan ke­ménységgel és jelentős túlzással jár el. Amit Benes „háborús" beszédében elhallgatott PRÁGA, nov. 2. A Rade Pravo estilapja, Benes külügyi ex­pozéját bírálva, elmondta, hogy a külügymi­niszter sok mindent diplomatikusan elhallga­tott. Elhalgatta például azt, hogy Cseh-Szlo­­vákiában csakúgy, mint Franciaországban és Lengyelországban, meglehetős nyíltan készül­nek a Németország elleni preventív háborúra. Nem beszél arról sem, hogy a cseh szociálde­mokraták kongresszusa Meissner igazságügy­­miniszterrel együtt épp a napokban követelte­­ az intervenciót Ausztriában. A lap szerint Be­ I­nes beszéde háborús beszéd és a dagályos pat­riotizmus beszéde. *

Next