Budapesti Hírlap, 1933. december (53. évfolyam, 273–296. szám

1933-12-01 / 273. szám

Mia: képes rádiómeléklet , -------------------------------------------- MRM M tr FILLÉR Budapesti Hírlap Budapest, 1933. Péntek, december 1 Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Lili. évfolyam 273. szám Megjelenik mindennap hétfő kivételével. Előfizetési árak­­ egy hóra 2 pengő 50 fillér, negyed- Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vill. ker., József körút 5. Telefonszám : 44-4-04-től évre 7 pengő 50 fillér. A külföldön ezeknek az összegeknek a kétszerese az előfizetési díj. 44-4-09-ig — Levélcím: Budapest 4. Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Tűzkeresztség­ ­ Napok óta magyar bajvívók küzdenek a londoni történelmi stadion porondján. Hogy kerültek oda az egy gondolatban élő ma­gyarság belső kérdésekben egymástól távol álló exponensei, mi tette időszerűvé, hogy éppen most és éppen ott kezdődjék meg a hatalmas szellemi torna? Nem középkori módon folyik a torna országokért, vagy or­szágrészekért, hanem a magyarság minden társadalmi és politikai rétegének képviselői álltak ki küzdelemre a vassal és vérrel szét nem szaggatható földért, a magyar szívek szabad dobogásáért, a lelkek felszabadulásá­ért, áldott anyák imádságos szép magyar szaváért és vérnek vérbe oltott szent egysé­géért. Bethlen István gróf és Eckhardt Ti­bor az angol nemzet olyan csoportjainak, rétegeinek meghívására keresték föl a sza­badság és igazság klasszikus hazáját, amely rétegek bátran képviselik magát a nagy an­gol nemzetet. Eddig is láttunk megrendítő és vérfa­gyasztó villámlásokat, amelyek a magyar igazság zord és sötét felhőiből féktelen erő­ivel kiszakadva, élesen rávilágítottak a ha­zugságok áradatára. Láttunk villámlásokat, amelyek mintha tüzes lángjukkal kettéha­jtották volna a történelemhamisítások ren­geteg­ erdejét. De ma egy nagy nemzet ha­talmas segedelmével csodálatos eredményt értünk el. Ez a nagy nemzet szószéket adott a magyar igazság hirdetőinek, szószéket, amelyről jogot és igazságtevést hirdető han­gunk bezengi az egész művelt világot. A magyar politikusok, akik napok óta London­ban az angol nemzet vendégszeretetét élve­zik és akiknek szólásszabadságát ma évszáza­dok sérthetetlen tradíciói védik, egy hőstet­tekkel és martír-fejfákkal ékes történelmi múlt minden egetverő erejét és a jelen kul­túrájának minden emberfeletti büszke ter­mését viszik harcba. Az egész világnak el kell ámulnia ezen a tényen, amely méltó és tisztelni való meg­nyilatkozása a magyar nemzet kérdéseinek és akaratának. Mértföldkőig jutottunk el. Mértföldkőig, ahol fórumot találtunk és ahol a magyar igazság eddigi hamupipőkés szegénységéből királyi fény reflektorával világított végig a művelt világon. Ne feled­jük el, hogy Trianonban és Trianon óta a nemzetközi fórumokon némaságra kárhoz­tattak bennünket és még a gonosztevők jo­gát, a védekezést is megvonták tőlünk. Ma bátran hangzik a magyar igazság, a magyar tiltakozás szava és azok, kik eddig a hazug­ságok dandárjait vonultatták föl ellenünk, mi csak dadogni, szitkozódni, tagadni tud­nak velünk szemben és csak tüntetni ké­szülhetnek ellenünk. A londoni nagy védőbeszédeket, amelyek az európai és úri modor, a meleg szív és ri­deg argumentumok honában hangzottak el az igazság csodálatraméltó mikrofonján át, percek alatt vádbeszédekké értékelte át a művelt és az évtizedek hazugságainak kábu­latából fölébredt világ. Igen, London lett a magyar revízió, a magyar igazság első, igazi csatatere. Itt tej­lett le az első ütközet: ítélje meg a világ, milyen eredménnyel. Mi úgy érezzük, hogy ma, amikor bajvívóink átestek a nagy harc tűzkeresztségén, fölényes győzelmet arat­tunk. Nemcsak elnémítottságunk átkát ol­dotta föl az igazságért rajongó baráti kéz, nemcsak ahhoz volt módunk, hogy­­ széles, mindent felölelő, megcáfolhatatlan argu­mentációval, pompásan fölfegyverzett szel­lemi harcosokkal álljunk ki igazságunkért, de megtörtént az óriási történelmi mérkőzés előcsatározása is. Azé a mérkőzésé, amely­nek az új vérengzéseket, az új háborút kell elhárítania. Akik a mi kardvívóink tiszta kardját az első ütközetben ki akarták csorbí­tani, elbuktak, mert sziklakemény, pengé­nek rohantak neki dühös elvakultságukban, nagy elbizakodottságukban. Nem csoda. Elkényeztette őket a múlt, amelyben hazug­ságaikkal kikövezett kényelmes utakon sé­táltak és győzelmi mámoruk álmaiban rin­gatták magukat. A londoni napok értésükre adták, hogy az igazság föltámadása tör­vényszerű és kikerülhetetlen, mint maga az élet, vagy maga a halál. A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE —■—/ A­U—— Harmadik olvasásban is elfogadták a gazda­javaslatot és megkezdték a Nemzeti Bank­törvény vitáját A képviselőház ma harmadik olvasásban is elfogadta a gazdaadósságok rendezésével kap­csolatos hitelműveletekről szóló törvényjavasla­tot és ezzel megteremtette a lehetőségét annak, hogy a kormány nagyszabású terve mielőbb valósággá lehessen. A vita során az ellenzék oldaláról mindent elkövettek, hogy ennek a ja­vaslatnak helyes, hasznos és célszerű voltát két­ségbe vonják. Ezeket a kísérleteket nehéz volt figyelemmel kísérni, mert inkább hangulatot fejeztek azok ki, semmint érveket tartalmaztak. Most, hogy a javaslat útjából az akadályok el­hárultak, és a 175 millió pengő, — amelyet a kormány a gazdaadósságok céljaira kért, — rendelkezésre is áll, „sine ira et stúdió" meg­állapíthatjuk, hogy ennek az összegnek minden parányi részlete tiszta nyereséget jelent a gaz­dasági élet számára, hogy terheket könnyít, és megakadt termelési munkát segít előre, hogy hasznára van az agrárlakosságnak, más ter­melő ágak vállaira pedig nem rak terheket, ugyanakkor lendületet ad a hitelszervezetnek, tőkéket szabadít fel, amelyek azonnal új ter­melő feladatokat keresnek majd a maguk szá­mára. Ezzel gyorsítani fogja a gazdasági élet lendületét, nyomában a nemzetgazdaság feléle­dése, elvesztett egzisztenciák megmentése és hasznot hajtó munka indul meg. A jegybank alapszabályainak módosításáról szóló javaslat, amelynek vitája ma megkezdő­dött, ezt a javaslatot egészíti ki. A legfonto­sabb érdekelt, a jegybank közgyűlése már nyi­latkozott s miután ennek a nyilatkozatnak ér­tékét a tőzsde is kedvezően számította le, iga­zán nincs rá ok, hogy a törvényjavaslat ellen­zőinek rémképeit valóknak fogadjuk el. Ami­lyen komoly és mélyreható volt maga a gazda­adósságok rendezéséről szóló javaslat, olyan messzetekintő, óvatos és szilárd annak pénzügyi megalapozása. Ez­­a felfogás egyébként nem­csak a miénk, ez tükröződött ma azoknak a fel­szólalásából is, akik a javaslattal látszólag szembehelyezkedtek, magyar tengerhajózási valolalatok­ kedvezményei­ről szól, a másik a külföldi áruk hamis meg­jelölésének mega­­adályozást, tárgyában kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről. Napirend szerint harmadszori olvasásban is elfogadták a gazéri adósságok rendezésével kap­csolatos hitelműveletről szóló törvényjavaslatot, majd áttértek a Nemzeti Bank alapszab­ályainak módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalá­sára. Zsindely Ferenc előadó ismertette a ja­vaslatot, amelynek lényege az, hogy százmillió pengő erejéig adóslevél ellenében a Nemzeti Bank hitelt nyújt az államnak. A Nemzeti Bank alapszabályai 85. cikkének módosítására van szükség, mert tizennyolcmillió arany mobilizálása miatt a 85. cikkben előírt fedezeti arányt elérni nem lehet. Legnagyobb elismerését fejezte ki a Nemzeti Bank főtanácsa és közgyűlése iránt azért az együttérzésért, amelyet a gazdák érde­kei iránt tanúsított. A javaslatot elfogadásra ajánlotta. (Helyeslés.) A vita első szónoka, Magyar Pál, megál­lapította, hogy ha nem szavazzák meg a javas­latot, akkor lehetetlenné válik a gazdatörvény és a rendelet végrehajtása. A javaslatot nem fo­gadja el. Hegedüs Kálmán: A gazdajavaslat tárgy­­­lásának során valaki azt mondta, hogy az infllá­ció a bankjegyek mennyiségétől függ. Ő azt hiszi, hogy inkább a minőségétől. Nem lehet in­­tézményesen inflációt teremteni, mert az azt jelentené, hogy több bankjegyet hoznak forga­­lomba, mint amennyit az üzleti élet forgalma megkíván. Minden szó, amely alkalmas arra, hogy a betevők bizalmát megingassa, a fejlődő ma­­gyar kapitalizmust is zátonyra futtatja. De ellenzi a devalvációs terveket is. A földbirtokos, osztály nem kívánja a devalváció okozta látszat áremelkedéseket. Ha megindulnánk ezen az úton, nem lenne itt sem megállás. Örömmel állapítja azonban meg, hogy amíg ez a kormány vezeti az ország ügyeit, nem lesz se devalváció, se infláció. Ami az amerikai kísérletet­ illeti, erre csak azt mondhatja, várjuk meg a végét. Azt ajánlja, hogy a pénzügyminiszter bocsásson ki az általa megfelelőnek ítélt időben félmilliárdos nyere­­ménykölcsönt. Ezután a közterhek arányosítását és az adózás mértékének az elviselhetőség hatá­ráig való leszállítását kérte a kormánytól. A munkanélküli szakszervezeti munkások száma tizenhárom százalékkal kisebb, mint az előző években. Ez a törvényjavaslat szociálpolitika a legjavából. A törvényjavaslatot elfogadta, Ulain Ferenc emlékeztet arra, hogy ami­kor a Nemzeti Bankot létesítették, törvényt hoz­tak, hogy senki ne vehessen fel a Nemzeti Bank­tól kölcsönt, ha valuta-, vagy aranyfedezetet nem biztosít. Kilenc esztendő alatt egyetlen kor­mány sem akadt, amely kölcsönt vett volna fel a Nemzeti Banktól fedezetlenül. Hosszasan fog­lalkozik ezután a százmilliós kölcsönnel a fede­zeti probléma szempontjából. Arra a megálla­podásra jut, hogy nem lehet a jegybanktól ilyen nagy kölcsönt felvenni akkor, amikor 119 millió aranypengő kölcsön (a BSZ-kölcsön) terheli. Kijelentette, hogy fél a devalvációtól, amelyre mindig a súlyos gazdasági helyzet kényszeríti rá a pénzügyi kormányokat. Nem hiszi, hogy alkal­masabb ember ülhetne manapság a pénzügy­­miniszteri székben Imrédy Bélánál, de ne gon­dolja a miniszter, hogy mindig az ő elgondolásai a leghelyesebbek. A javaslatot nem fogadja el. Sándor Pál szerint a pénzügyminiszter a kényes kérdéseket elkerüli és nem ad rá vá­laszt. Azt hangoztatja, hogy a Nemzeti Bank főtanácsa csak az újságokból értesült arról, hogy százmillióról van szó és még maga az elnök sem tudta.­­ A javaslatot elfogadja. Ezután az elnök a vitát megszakította és napirendi indítványában azt javasolta, hogy a képviselőház legközelebbi ülését pénteken délután öt órakor tartsa , annak napirend­­jére a Nemzeti Bankról szóló törvényjavasla­tot és a nyugdíjtörvényjavaslatot tűzze ki. A Ház az elnök napirendi javaslatát vita nélkül elfogadta és ezzel a képviselőház mai ülése kilenc óra után néhány perccel véget ért. Elfogadják a javaslatot s megindul az új vita Almásy László házelnök öt órakor nyitotta meg az ülést. Jelentette, hogy a kereskedelmi miniszter kíván szólani. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter két törvényjavaslatot terjesztett be. Az egyik o Gömbös Gyula és Kállay Miklós haza­érkezett Ausztriából „Nem mint politikus, hanem mint magánember voltam Ausztriában" Gömbös Gyula, miniszterelnök Kállay Mik­lós földművelésügyi miniszterrel ma este 9 óra 55 perckor a Keleti pályaudvaron a bécsi gyorsvonattal visszaérkezett­ Budapestre. A miniszterelnök és a földművelésügyi minisz­ter a gyorsvonat egyik I. osztályú fülkéjé­­­­ben tették meg az utat. A keleti pályaudvaron fogadásukra megje­lentek: Lenn Ottó, az államvasutak igazgató­ságának helyettes elnöke, Bogyós János dr. üzletigazgató, Antal István dr. miniszteri ta­nácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, valamint az osztrák követség részéről Kunze követségi tanácsos több tisztviselővel. A miniszterelnököt a pályaudvaron kérdé­sekkel ostromolták a hírlapírók, de a minisz­terelnök elzárkózott a nyilatkozat elől. — Nagyon kedves az uraktól — mondta —, hogy kifáradtak. Nem mint politikus, hanem mint magánember voltam Ausztriában. Arra a kérdésre, hogy utazásával­­ meg van-e elégedve, így válaszolt, a miniszterelnök: — Meg vagyok elégedve, mert alkalmam volt az osztrák kancellár úrral ismét megbeszélni a két országot közösen érintő ügyeket. A miniszterelnök ezután búcsút vett az újság­íróktól, autójába szállt és Antal István dr. mi­niszteri tanácsos társaságában elhajtatott. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter szintén kiemelte, hogy tárgyalásokat nem foly­tattak Ausztriában. Igen jól éreztük magunkat — mondta az újságírónak —, az osztrák ven­déglátók nagyon kedvesek voltak.

Next