Budapesti Hírlap, 1933. december (53. évfolyam, 273–296. szám
1933-12-01 / 273. szám
Mia: képes rádiómeléklet , -------------------------------------------- MRM M tr FILLÉR Budapesti Hírlap Budapest, 1933. Péntek, december 1 Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Lili. évfolyam 273. szám Megjelenik mindennap hétfő kivételével. Előfizetési árak egy hóra 2 pengő 50 fillér, negyed- Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vill. ker., József körút 5. Telefonszám : 44-4-04-től évre 7 pengő 50 fillér. A külföldön ezeknek az összegeknek a kétszerese az előfizetési díj. 44-4-09-ig — Levélcím: Budapest 4. Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Tűzkeresztség Napok óta magyar bajvívók küzdenek a londoni történelmi stadion porondján. Hogy kerültek oda az egy gondolatban élő magyarság belső kérdésekben egymástól távol álló exponensei, mi tette időszerűvé, hogy éppen most és éppen ott kezdődjék meg a hatalmas szellemi torna? Nem középkori módon folyik a torna országokért, vagy országrészekért, hanem a magyarság minden társadalmi és politikai rétegének képviselői álltak ki küzdelemre a vassal és vérrel szét nem szaggatható földért, a magyar szívek szabad dobogásáért, a lelkek felszabadulásáért, áldott anyák imádságos szép magyar szaváért és vérnek vérbe oltott szent egységéért. Bethlen István gróf és Eckhardt Tibor az angol nemzet olyan csoportjainak, rétegeinek meghívására keresték föl a szabadság és igazság klasszikus hazáját, amely rétegek bátran képviselik magát a nagy angol nemzetet. Eddig is láttunk megrendítő és vérfagyasztó villámlásokat, amelyek a magyar igazság zord és sötét felhőiből féktelen erőivel kiszakadva, élesen rávilágítottak a hazugságok áradatára. Láttunk villámlásokat, amelyek mintha tüzes lángjukkal kettéhajtották volna a történelemhamisítások rengeteg erdejét. De ma egy nagy nemzet hatalmas segedelmével csodálatos eredményt értünk el. Ez a nagy nemzet szószéket adott a magyar igazság hirdetőinek, szószéket, amelyről jogot és igazságtevést hirdető hangunk bezengi az egész művelt világot. A magyar politikusok, akik napok óta Londonban az angol nemzet vendégszeretetét élvezik és akiknek szólásszabadságát ma évszázadok sérthetetlen tradíciói védik, egy hőstettekkel és martír-fejfákkal ékes történelmi múlt minden egetverő erejét és a jelen kultúrájának minden emberfeletti büszke termését viszik harcba. Az egész világnak el kell ámulnia ezen a tényen, amely méltó és tisztelni való megnyilatkozása a magyar nemzet kérdéseinek és akaratának. Mértföldkőig jutottunk el. Mértföldkőig, ahol fórumot találtunk és ahol a magyar igazság eddigi hamupipőkés szegénységéből királyi fény reflektorával világított végig a művelt világon. Ne feledjük el, hogy Trianonban és Trianon óta a nemzetközi fórumokon némaságra kárhoztattak bennünket és még a gonosztevők jogát, a védekezést is megvonták tőlünk. Ma bátran hangzik a magyar igazság, a magyar tiltakozás szava és azok, kik eddig a hazugságok dandárjait vonultatták föl ellenünk, mi csak dadogni, szitkozódni, tagadni tudnak velünk szemben és csak tüntetni készülhetnek ellenünk. A londoni nagy védőbeszédeket, amelyek az európai és úri modor, a meleg szív és rideg argumentumok honában hangzottak el az igazság csodálatraméltó mikrofonján át, percek alatt vádbeszédekké értékelte át a művelt és az évtizedek hazugságainak kábulatából fölébredt világ. Igen, London lett a magyar revízió, a magyar igazság első, igazi csatatere. Itt tejlett le az első ütközet: ítélje meg a világ, milyen eredménnyel. Mi úgy érezzük, hogy ma, amikor bajvívóink átestek a nagy harc tűzkeresztségén, fölényes győzelmet arattunk. Nemcsak elnémítottságunk átkát oldotta föl az igazságért rajongó baráti kéz, nemcsak ahhoz volt módunk, hogy széles, mindent felölelő, megcáfolhatatlan argumentációval, pompásan fölfegyverzett szellemi harcosokkal álljunk ki igazságunkért, de megtörtént az óriási történelmi mérkőzés előcsatározása is. Azé a mérkőzésé, amelynek az új vérengzéseket, az új háborút kell elhárítania. Akik a mi kardvívóink tiszta kardját az első ütközetben ki akarták csorbítani, elbuktak, mert sziklakemény, pengének rohantak neki dühös elvakultságukban, nagy elbizakodottságukban. Nem csoda. Elkényeztette őket a múlt, amelyben hazugságaikkal kikövezett kényelmes utakon sétáltak és győzelmi mámoruk álmaiban ringatták magukat. A londoni napok értésükre adták, hogy az igazság föltámadása törvényszerű és kikerülhetetlen, mint maga az élet, vagy maga a halál. A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE —■—/ AU—— Harmadik olvasásban is elfogadták a gazdajavaslatot és megkezdték a Nemzeti Banktörvény vitáját A képviselőház ma harmadik olvasásban is elfogadta a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatos hitelműveletekről szóló törvényjavaslatot és ezzel megteremtette a lehetőségét annak, hogy a kormány nagyszabású terve mielőbb valósággá lehessen. A vita során az ellenzék oldaláról mindent elkövettek, hogy ennek a javaslatnak helyes, hasznos és célszerű voltát kétségbe vonják. Ezeket a kísérleteket nehéz volt figyelemmel kísérni, mert inkább hangulatot fejeztek azok ki, semmint érveket tartalmaztak. Most, hogy a javaslat útjából az akadályok elhárultak, és a 175 millió pengő, — amelyet a kormány a gazdaadósságok céljaira kért, — rendelkezésre is áll, „sine ira et stúdió" megállapíthatjuk, hogy ennek az összegnek minden parányi részlete tiszta nyereséget jelent a gazdasági élet számára, hogy terheket könnyít, és megakadt termelési munkát segít előre, hogy hasznára van az agrárlakosságnak, más termelő ágak vállaira pedig nem rak terheket, ugyanakkor lendületet ad a hitelszervezetnek, tőkéket szabadít fel, amelyek azonnal új termelő feladatokat keresnek majd a maguk számára. Ezzel gyorsítani fogja a gazdasági élet lendületét, nyomában a nemzetgazdaság feléledése, elvesztett egzisztenciák megmentése és hasznot hajtó munka indul meg. A jegybank alapszabályainak módosításáról szóló javaslat, amelynek vitája ma megkezdődött, ezt a javaslatot egészíti ki. A legfontosabb érdekelt, a jegybank közgyűlése már nyilatkozott s miután ennek a nyilatkozatnak értékét a tőzsde is kedvezően számította le, igazán nincs rá ok, hogy a törvényjavaslat ellenzőinek rémképeit valóknak fogadjuk el. Amilyen komoly és mélyreható volt maga a gazdaadósságok rendezéséről szóló javaslat, olyan messzetekintő, óvatos és szilárd annak pénzügyi megalapozása. Eza felfogás egyébként nemcsak a miénk, ez tükröződött ma azoknak a felszólalásából is, akik a javaslattal látszólag szembehelyezkedtek, magyar tengerhajózási valolalatok kedvezményeiről szól, a másik a külföldi áruk hamis megjelölésének megaadályozást, tárgyában kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről. Napirend szerint harmadszori olvasásban is elfogadták a gazéri adósságok rendezésével kapcsolatos hitelműveletről szóló törvényjavaslatot, majd áttértek a Nemzeti Bank alapszabályainak módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Zsindely Ferenc előadó ismertette a javaslatot, amelynek lényege az, hogy százmillió pengő erejéig adóslevél ellenében a Nemzeti Bank hitelt nyújt az államnak. A Nemzeti Bank alapszabályai 85. cikkének módosítására van szükség, mert tizennyolcmillió arany mobilizálása miatt a 85. cikkben előírt fedezeti arányt elérni nem lehet. Legnagyobb elismerését fejezte ki a Nemzeti Bank főtanácsa és közgyűlése iránt azért az együttérzésért, amelyet a gazdák érdekei iránt tanúsított. A javaslatot elfogadásra ajánlotta. (Helyeslés.) A vita első szónoka, Magyar Pál, megállapította, hogy ha nem szavazzák meg a javaslatot, akkor lehetetlenné válik a gazdatörvény és a rendelet végrehajtása. A javaslatot nem fogadja el. Hegedüs Kálmán: A gazdajavaslat tárgylásának során valaki azt mondta, hogy az inflláció a bankjegyek mennyiségétől függ. Ő azt hiszi, hogy inkább a minőségétől. Nem lehet intézményesen inflációt teremteni, mert az azt jelentené, hogy több bankjegyet hoznak forgalomba, mint amennyit az üzleti élet forgalma megkíván. Minden szó, amely alkalmas arra, hogy a betevők bizalmát megingassa, a fejlődő magyar kapitalizmust is zátonyra futtatja. De ellenzi a devalvációs terveket is. A földbirtokos, osztály nem kívánja a devalváció okozta látszat áremelkedéseket. Ha megindulnánk ezen az úton, nem lenne itt sem megállás. Örömmel állapítja azonban meg, hogy amíg ez a kormány vezeti az ország ügyeit, nem lesz se devalváció, se infláció. Ami az amerikai kísérletet illeti, erre csak azt mondhatja, várjuk meg a végét. Azt ajánlja, hogy a pénzügyminiszter bocsásson ki az általa megfelelőnek ítélt időben félmilliárdos nyereménykölcsönt. Ezután a közterhek arányosítását és az adózás mértékének az elviselhetőség határáig való leszállítását kérte a kormánytól. A munkanélküli szakszervezeti munkások száma tizenhárom százalékkal kisebb, mint az előző években. Ez a törvényjavaslat szociálpolitika a legjavából. A törvényjavaslatot elfogadta, Ulain Ferenc emlékeztet arra, hogy amikor a Nemzeti Bankot létesítették, törvényt hoztak, hogy senki ne vehessen fel a Nemzeti Banktól kölcsönt, ha valuta-, vagy aranyfedezetet nem biztosít. Kilenc esztendő alatt egyetlen kormány sem akadt, amely kölcsönt vett volna fel a Nemzeti Banktól fedezetlenül. Hosszasan foglalkozik ezután a százmilliós kölcsönnel a fedezeti probléma szempontjából. Arra a megállapodásra jut, hogy nem lehet a jegybanktól ilyen nagy kölcsönt felvenni akkor, amikor 119 millió aranypengő kölcsön (a BSZ-kölcsön) terheli. Kijelentette, hogy fél a devalvációtól, amelyre mindig a súlyos gazdasági helyzet kényszeríti rá a pénzügyi kormányokat. Nem hiszi, hogy alkalmasabb ember ülhetne manapság a pénzügyminiszteri székben Imrédy Bélánál, de ne gondolja a miniszter, hogy mindig az ő elgondolásai a leghelyesebbek. A javaslatot nem fogadja el. Sándor Pál szerint a pénzügyminiszter a kényes kérdéseket elkerüli és nem ad rá választ. Azt hangoztatja, hogy a Nemzeti Bank főtanácsa csak az újságokból értesült arról, hogy százmillióról van szó és még maga az elnök sem tudta. A javaslatot elfogadja. Ezután az elnök a vitát megszakította és napirendi indítványában azt javasolta, hogy a képviselőház legközelebbi ülését pénteken délután öt órakor tartsa , annak napirendjére a Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslatot és a nyugdíjtörvényjavaslatot tűzze ki. A Ház az elnök napirendi javaslatát vita nélkül elfogadta és ezzel a képviselőház mai ülése kilenc óra után néhány perccel véget ért. Elfogadják a javaslatot s megindul az új vita Almásy László házelnök öt órakor nyitotta meg az ülést. Jelentette, hogy a kereskedelmi miniszter kíván szólani. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter két törvényjavaslatot terjesztett be. Az egyik o Gömbös Gyula és Kállay Miklós hazaérkezett Ausztriából „Nem mint politikus, hanem mint magánember voltam Ausztriában" Gömbös Gyula, miniszterelnök Kállay Miklós földművelésügyi miniszterrel ma este 9 óra 55 perckor a Keleti pályaudvaron a bécsi gyorsvonattal visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnök és a földművelésügyi miniszter a gyorsvonat egyik I. osztályú fülkéjében tették meg az utat. A keleti pályaudvaron fogadásukra megjelentek: Lenn Ottó, az államvasutak igazgatóságának helyettes elnöke, Bogyós János dr. üzletigazgató, Antal István dr. miniszteri tanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, valamint az osztrák követség részéről Kunze követségi tanácsos több tisztviselővel. A miniszterelnököt a pályaudvaron kérdésekkel ostromolták a hírlapírók, de a miniszterelnök elzárkózott a nyilatkozat elől. — Nagyon kedves az uraktól — mondta —, hogy kifáradtak. Nem mint politikus, hanem mint magánember voltam Ausztriában. Arra a kérdésre, hogy utazásával meg van-e elégedve, így válaszolt, a miniszterelnök: — Meg vagyok elégedve, mert alkalmam volt az osztrák kancellár úrral ismét megbeszélni a két országot közösen érintő ügyeket. A miniszterelnök ezután búcsút vett az újságíróktól, autójába szállt és Antal István dr. miniszteri tanácsos társaságában elhajtatott. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter szintén kiemelte, hogy tárgyalásokat nem folytattak Ausztriában. Igen jól éreztük magunkat — mondta az újságírónak —, az osztrák vendéglátók nagyon kedvesek voltak.