Budapesti Hírlap, 1934. március (54. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

2 Öméltósága soffőrje vi a legszebb operett Öméltósága soffőrje m a legjobb előadás Öméltósága soffőrje a szezon slágere Népszövetség kiadmányaiban is egyre megis­métlődött az a követelés,­­hogy a költségvetése­ket rendezzük, nemcsak állami, hanem autonóm vonatkozásokban is. Amit m ellenzéki férfiak i-s követelnek, fia most megvalósult ebben a törvényjavaslatban, érthetetlen tehát, hogy most­­megijednek saját sikerüktől. Kétségtelen tény, hogy a főváros büdzséjének a deficitje 15—20 mil­lió pengő, tehát nagyon kell örülni annak, h­ogy a kormány e javaslat benyújtásával lehetőv­é teszi, hogy ez az óriási deficit kiküszöböltes­­sék. Ma a magyar mezőgazdaság egyik legna­gyobb fogyasztója Budapest. Mintegy 300 mil­lió értékű mezőgazdasági cikket fogyaszt Buda­pest és ennek a 300 millió pengőnek körül­belül­ huszonöt százaléka a főváros pénztáraiba kerül. Vám, kövezetvám, forgalmi adó és más szolgáltatások címén. Ez is azt mutatja, hogy nincs igaza K­assay Károlynak, amikor tagadja azt, hogy a magyar vidék hozzájárul Budapest gazdasági, erősödéséhez.. Ha elgondoljuk, hogy ennek a 300 millió , pengő értékű mezőgazda­sági cikkeknek a költségét lényegesen lehetne csökkenteni, akkor látjuk, hogy­ milyen lehető­séget jelent az új fővárosi törvényjavaslat úgy a termelő, mint a fogyasztó közönség­e szem­pontjából. Le kell ugyanis szögeznem azt, hogy hosszú időn át nem tudott a kormány megegyezni a fővárossal, hogy a mezőgazdasági­­értékesítés költségei kisebbek legyenek. Nem lehetett megegyezni még­pedig azért, mert a főváros egyik tisztviselője azt mondotta, hogy ezt a kérdést nem is meri az autonómia elé vinni. Ugyanakkor tárgyaltunk a MÁV-val is a belső fogyasztás terheinek csökkentéséről és sikerült megállapodásra jutni, csak a főváros­sal nem lehetett megegyezni, ami azt bizo­nyítja, hogy nem mutattak elég megértést e fontos kérdés iránt. A kormánynak minden ilyen irányú törekvése meghiúsul a fővárosnál. Szükség van erre a javaslatra azért is, hogy a közüzemi kérdésben végre rend teremtessék. Szomorúan kell megállapítani, hogy a főváros­nál a nélkülözhetetlen emberelmek egy századja van, valóságos brigád, pedig én a tenyeremen meg tud ítélni­­számlálni azokat, akik valóban nél­külözhetetlenek. Egyik feladat kell, hogy legyen, az, hogy­ a Századból legalább egy szakaszt el­bocsássunk. — Nem hagyhatok szó nélkül egy másik je­lenséget sem. Én egyetértek Jókaival abban, hogy a nők az emberiségnek nemcsak a szeb­bik, hanem a jobbik fele, de mégis ki kell, hogy mondjam, hogy a városházán túlságosan elsza­porodtak a templom egerei. A női alkalmazot­tak oly nagy tömegben vannak ugyanis a vá­rosházán, ami egyenesen hátráltatja az ifjúság elhelyezkedését. Esztergályos János: Mit csináljanak az ál­lás nélküli nők? Jánossy Gábor: Menjenek férjhez.­ Mit jelent az igazi autonómia? Berki Gyula: Az ellenzéki szónokok azt is hangoztatják, hogy ez a javaslat eminenter politikai javaslat. Hát ez nem áll. Ez a párt perhoreszkál minden diktúrát és perh­o­­reszkálná ezt a javaslatot is, ha ez az auto­nómia megszüntetését és nem az autonómia hi­báinak kiküszöbölését jelentené. (Taps a jobb­oldalon.) Tisza Kálmán úgy határozta meg­­az autonómiát, hogy az autonómia annyit jelent, hogy ez ellenőrizheti az önkormányzati tiszt­viselőket. Szilágyi Dezső szerint az autonómia annyi, amennyit az uralkodó kormányhatalom átenged a hatalmából. Ez a javaslat annyit ad az autonómiának, amennyire annak szüksége van. Az a hitem, hogy kormányok, bel­ügyminiszterek változnak, de az autonómia örök lesz és ezért helyeslem ezt a javas­latot, ami az autonómia továbbfejlesztését, az új időnek megfelelő javítását jelenti. Egyik ellenzéki képviselő azt mondotta, hogy ez a törvényjavaslat hitelrontás a fővárossal szem­ben. Erre az a megjegyzésem, hogy nem tudom elképzelni azt a belföldi, vagy külföldi hitele­zőt, aki rossz néven venné, hogy a főváros büdzséjében az egyensúlyt helyre akarják állí­tani. Az ellenzéki felszólalók azzal kedélyes­­kednek, hogy Magyarországon Führer-rendszer van. Ez annyiban igaz, hogy Balsay a liberális párt führere, Vázsonyi a demokratáké, Petro­­vácz a keresztény párt helyettes führere, úgy, hogy ha führeri uralmat keresnek, mindenütt sok a führer, különösen pedig sok a főváros­nál. Hát éppen a mi pártunknak ne legyen ve­zére, amikor a mindenkori kormányzópártnak mindig a mindenkori miniszterelnök az irányí­tója? Meg kell állapítsam azt, hogy ez a ja­vaslat a régi magyar tradíciók útján jár és miután nem szolgál sem diktatúrát, sem párt­érdeket, csak a főváros közönségének­­érdekét, teljes bizalommal a belügyminiszter iránt, el­fogadom a törvényjavaslatot. (Nagy taps a j­obboldalon, a szónokot számosan ü­dvözlik.) Ezután Almásy László elnök előterjeszti fcapirenai indítványát, amely szerint a Ház hol­ nap délután öt órakor folytatja a törvényja­vaslat tárgyalását. Interpellációs jellegű napirendi vita A­ napirendhez Petrovács szólt hozzá és szó­­vátette azt, hogy a lapokból arról értesült, hogy Magyarországon kémszervezet dolgozott ellenünk a szomszéd állam javára. Ebben az ügyben felvilágosítást kér. Petrovácz Gyula nem fogadja el az elnök napirendi javaslatát. Szóváteszi azt a délutáni lapokban megjelent híradást, amely szerint az országban érv nagy kémszervezetet lepleztek le. Kérdi, kik vettek részt ebben a szervezet­ben, mert ezt a kérdést az ország jóhírnevének érdekében tisztázni kell. Majd részletezi a szov­jet vallás üldözéseit. Sándor István a paprikatermelés új rendjét teszi szóvá. Klein Antal a gazdavédelmi rendelet egyes hibáinak kiküszöbölését sürgeti. Helyre kell állítani az adó­morált A Ház ezután az interpellációkra tért át. Előzőleg azonban régebbi interpellációkra adott írásbeli miniszteri válaszokat olvastak fel. A miniszterek közül Imrédy Béla pénzügymi­niszter volt jelen. Inkey Pál báró volt az első interpelláló. Az adóalap eltitkolásának megakadályozásá­ról beszélt. Az adóalap megállapításánál, külö­nösen amikor adóeltitkolás gyanúja forog fenn, az adóhatóságnak meg kellene adni a bűnügyi téren szokásos nyomozás lehetőségeit. Az adó­vallomásokat esküvel kellene megerősíttetni. Az adómorál helyébe ma üzleti szellemű spe­kuláció lépett. Imrédy Béla pénzügyminiszter köszönettel veszi ezt az interpellációt. Aki megfelelő adó­morált sürget, az tulajdonképen az ő munkáját dicséri. A tárgyi részre áttérve, megállapítja, hogy a ma érvényben lévő rendelkezések bizto­sítják az adóhatóságok számára azt­ a jogot, ha különböző okokból nem fogadhatják el az adóvallomásokat, más külső adatok alapján kísérelhetik meg az adóalap kikutatását. Ez nemcsak joguk, de kötelességük is. S ebben benne van, amit Inkey Pál sürget, a nyomozás lehetősége. Újabban könyvszakértőket is alkal­maznak az adóhivatalok. Az adatgyűjtés is meg van szervezve. A maga részéről mindent hajlandó megtenni, hogy ez az adatgyűjtés megfelelő eredménnyel járjon. Vigyázni kell azonban arra, hogy a közönséget ne zaklassák. Az adókivetési eljárásba mégsem lehet beve­zetni a bűnügyi nyomozást, mert az adózás nem bűnügy, hanem egy évről-évre megismét­lődő processzus. (Derültség.) Ami a magasabb büntetéseiket illeti, itt csak azt tudja mondani, hogy a ma­gyar jog igen szigorú büntető­­szankciókat tartalmaz az adócsalásokra vonat­kozólag. Ezeket a szankciókat a legnagyobb szigorúsággal alkalmazta eddig és fogja alkal­mazni a jövőben is. Kéri válasza elfogadását. Fábián Béla interpellált Magyarországnak Oroszországgal történt megállapodása ügyében. Veszélyesnek tartja, hogy Magyarországon, a szovjetek Oroszországa követséget állíthasson fel. Adatokat sorol fel arra, hogy Oroszország minden államban, amely felvetette vele a diplo­máciai összeköttetést, élénk bolseviki agitációt fejtett ki. Ha már megállapodtunk Oroszország­gal, előbb kellett volna, 1927-ben, amikor na­gyobb gazdasági lehetőségek voltak. Sem gazda­sági, sem politikai okokból nem tartja kívána­tosnak a Szovjet-Oroszországgal való érintke­zést. Orosz kommunista lapokból olvas fel sze­melvényeket, amelyekkel azt kívánja bizonyí­tani, hogy a szovjet propagandája erőteljesen dolgozik. A Ház elé csak országos nagy ügyek valók Gál Jenő az interpellációs jog elsorvasztá­sáról interpellál. Fontos, hogy az interpellációs jog élő és hatékony legyen, mert akkor tisztább a közélet. Itt van például a főváros egyik elöl­járóságának ügye, ahol szegények pénzét sik­kasztották el. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: S ahol nem várták meg, amíg a képviselő úr in­terpellál, hanem jóval előbb intézkedtek és meg­torolták a visszaéléseket! Gál Jenő azt kéri a kormánytól, hogy az eszves miniszterek hallgassák meg az interpellá­ciókat, válaszoljanak rájuk és intézkedjenek a felhozott ünevekben. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a kormány nevében azonnal válaszolt az interpel­lációra. Elismeri, hogy az interpellációk valóban vesztettek régi jelentőségükből. Ennek azonban nem az az oka, amit az interpelláló Gál Jenő állít, hogy a miniszterek nem hallgatják meg a képviselőik interpellációit. A minisztereknek nem is kell itt lenniük, s nem kell azonnal vála­­szolniuk­, mert a házszabályok alkalmat adnak­ neki arra, hogy az elmondott interpellációkra írásban válaszolhassanak. Az interpellációs jog elsorvadásának az az oka,­­hogy a képviselők ezt a jogot ma egészen másképen értelmezik, mint azelőtt. A régi képviselőházban, ha egy nap négy-öt interpellációt mondtak, az már igen nagy szám volt. Ezzel szemben ma egy egy inter­­pellációs napon huszonöt-hatvan interpellációt is előterjesztenek. A legkevésbé se akarja leki­csinyelni a kisemberek baját, amikkel itt a kép­viselők legnagyobbrészt előhozakodnak, mégis ki kell jelentenie, hogy felfogása szerint a Ház elé csak országos jelentőségű nagy és fontos ügyek valók. Főleg nem lehet olyan ügyeket ide­hozni, amelyek nem tényeken alapulnak, hanem csak különféle szóbeszédre, hallomásra támasz­kodnak. A miniszterek nagyon el vannak mostanában foglalva, de meg van győződve róla, hogy min­den miniszter hajlandó azonnal felvilágosítást adni a tárcája körébe tartozó fontos ügyekről. De az interpellációk ilyen nagy tömegére, ami a mostani interpellációs napokat jellemzi, pon­tos és kimerítő választ adni úgyszólván lehe­tetlen. Különböző kisebb jelentőségű ügyeket olyan mennyiségben tesznek manapság inter­pelláció tárgyává, ami az interpellációs jog céljának egyáltalán nem felel meg. (Helyeslés a Házban.) Gál Jenő viszonválaszában nem fogadja el a miniszter válaszát. A Ház elfogadja. Imrédy Béla pénzügyminiszter válaszolt a interpellációra. Mihelyt a feljelentés megtör­tént, nyomban nagy apparátussal indult meg a vizsgálat, úgy annyira, h­ogy tárcaközi bizott­ság alakult a vád megvizsgálására. Megálla­pították azt, hogy a vámolásra vonatkozó régi és új rendelkezéseket egyes cégek kihasznál­ták, ahol a rosszhiszeműség megállapítható nem volt, eljárásra sem volt lehetőség. Ahol azonban a rosszhiszeműséget megállapították, megindult az eljárás. Más szabálytalanságok ügyében öt esetben adtak ki vádiratot, de a bíróság három esetben felmentő ítéletet hozott. Meg kell állapítania azt, hogy a minisztérium tisztviselői kara a legrendesebben járt el, tehát minden vádat, amely a tisztviselői kar ellen hangzott el, visszautasít. Személyesen foglal­kozott ezekkel a vádakkal, nehogy mérgező anyag kerüljön a közéletbe. Kasnya Béla a pénzügyminiszter válaszát tudomásul vette. Némethy Vilmos a független Kisgazda című lap postai kézbesítése ügyében interpel­lált, azt hangoztatta, hogy a lap kézbesítése körül szabálytalanságok vannak. Fabinyi Tihamér kijelentette, hogy meg fogja ezt az ügyet vizsgálni. Kasnya Béla félreértett szavainak helyre­­igazítása címén szólalt fel és kijelentette, hogy nem volt szándékában a minisztérium tisztvi­selői karát vádolni. Hegymegi Kiss Pál a gépjárművek adózta­tása ügyében interpellált. Mojzes János a vezsenyi földparcellázás ügyében szólalt fel. Mojzes János a vezsenyi földparcellázás ügyében kérte a föl­dm­ívelésügyi és a pénzügy­­miniszter intézkedését. Kifogásolta az Altruistás Bank különös tevékenységét. Túl magasnak ta­lálta a parcellázással kapcsolatban a felszámí­tott jutalékokat. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter válaszában megállapította, hogy az interpelláció adatai nem mindenben felelnek meg a tények­nek. A hivatalos adatokból nem tűnik ki pél­dául az Altruista Banknak kifogásolt szerepe. A parcellavásárlók panaszainak egy része való­ban jogos, a panaszosok perrel igyekeztek jo­gaikat érvényesíteni, ezek­ a perok még most is folynak, végleges választ bírói eljárás alatt levő ügyről nem is adhat. A költségek és jutalékok magasak, ezt kénytelen megállapítani maga is, de mégsem állnak ellentétben a törvény para­grafusaival. Az ügyet különben mégegyszer részletesen átvizsgáltatja és ha bármilyen visz­­szaélésre jönne rá, azt a legszigorúbban meg­torolja. Kéri válasza elfogadását. Mojzes János és a Ház a miniszter vála­szát elfogadta. Gallasz Ágost Rudolf interpellációjában a búzaért­ékesít­és kérdését fejtegette. Egy régi traktorügy Ezután Andaházi Kasnya Béla a traktorok behozatalánál évekkel ezelőtt történt egyes vámvisszaéléseket tett szóvá. Sérelmezi, hogy ebben az ügyben, bár öt esztendő előtt pat­tant már ki, a visszaélők és vámcsalók ellen komoly eljárás nem indult. Kállay Miklós válaszát azzal a megállapí­tással kezdte, hogy a bálzakérdés egész kom­plexumát nem lehet így, egynéhány perces vá­laszban megbeszélni. Mindenesetre meg kell álla­pítani, hogy a mezőgazdaság részére olyan segít­séget és olyan lehetőségeket biztosítottak, ami­lyenre gondolni sem mertek, amíg Imrédy Béla nem volt pénzügyminiszter. Teljesen alaptalan tehát az ellenzéknek az az állítása, hogy a pénz­ügyminiszter ridegen elzárkózik a gazdák jogos kívánságai elől és nem siet segítségükre. A jövő évben különben olyan búzaárat igyekszik elérni, ami a termés értékesítésénél megfelelő ellenérté­ket biztosít a gazdáknak. A búzaár nagy problé­mája különben egyszerű financiális kérdés. An­nak a fedezetnek a kérdése, illetve előteremtése, amellyel a külföldi alacsonyabb búzaárakat és a belföldön szükséges magasabb búzaárakat át lehet hidalni. A megfelelő ár biztosításának előfeltétele, hogy nem szabad erről az évről nagyobb meny­­nyiségű búzamennyiséget átvinni a jövő évre. Távolról sincs megelégedve a külföldre kivitt búza minőségével. A kevert minőségek leginkább a kisgazda-tételeknél fordulnak elő, s ez a dol­gok természetéből következik. Az elmúlt eszten­dőben nem is járhatott el ebben a kérdésben szigorúan, mert a kereskedők kijelentették, hogy akkor a kisgazda-tételeket nem vásárolhatják meg. Jövőre azonban erősebben kezébe veszi a minőségek felülvizsgálását, mert Magyarorszá­gon igen sok helyen igen jó búza terem, ezek­nek kell elsősorban külföldi piacot biztosítani. Nem szabad a magyar búza jó hírnevét a kül­földön b­ontani. Most, a svájci eladásoknál, a minőséget már igen szigorúan ellenőrzik. Ezzel a feladattal a mezőgazdasági kamarákat bízta meg. A svájci piac különben igen fontos a mi szá­munkra, mert Svájc szokatlanul nagy mennyi­séget, mintegy másfélmillió méter mázsa búzát vesz át tőlünk. Ehhez a kérdéskomplexumhoz tartozik a tár­házak kérdése is. Reméli, hogy a szolnoki tár­házzal például a tiszai búza egységesítését nagy­ban elősegíti. Felhozza végül, hogy a tárcája körébe tartozó és a mezőgazdaságra nézve igen fontos ipari cikkek árát minisztersége alatt m­in­­den vonalon elég jelentékenyen sikerült leszállí­tani. Elég, ha a szérumárakra utal ez alkalom­mal. Amikor a búzaár javításán dolgozik, akkor a búzát nem tekinti kiváltságos és dédelgetett mezőgazdasági termelvénynek. A búza van a legmostohább helyzetben. Igen örülne, ha a búza­árat fel tudná emelni a bor, a paprika, a bur­gonya, vagy bármely egyéb mezőgazdasági ter­melvény árnívójára. Munkásságának egyik leg­­fontosabb célja ez. A magyar­ búza érdekében mindent meg fog tenni. Kéri válasza elfoga­dását. Gallasz Ágost Rudolf a miniszter válaszát megköszönte és tudomásul vette. Hegymegi Kiss Pál Nyíregyháza város háztartásának és közigazgatásának vizsgálata ügyében interpellál. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter válaszában kijelentette, hogy mihelyst a nyíregy­házai polgármester ellen a fegyelmi eljárás be­fejeződik, megadhatja a végleges választ. Ezután Hegymegi Kiss Pál másik interpellá­ciójában szóvátette, hogy a csengerijfalusi kis­gazdák tönkrementek birtokvásárlás következ­tében. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter válaszában hangsúlyozta, hogy sokan vannak, akik a konjunktúrában adósságra vettek földet, a dekonjunktúrában tönkrementek. Erről van szó itt is; ezt az esetet megvizsgálja, de gene­rális birtokpolitikával szeretne segíteni az ily­ módon bajba jutott embereken. A kis hadikölcsönjegyzők segélyezése Malasics Géza az ötezer pengőnél kisebb összegű hadikölcsön címletek tulajdonosaival szemben méltányosabb elbánást kér. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter részletesen ismerteti a hadikölcsönjegyzők segé­lyezési módját és ezeknek a segélyezéseknek az összegét. Elmondta, 1928-b­an még csak az ötezer korona hadikölcsönjegyzőket részesítették se­gélyben. Időközben azonban ezt a határt leszál­lították az ezer koronás hadikölcsönök szintjéig. Ebben az évben mintegy nyolcezren jelentkez­tek segélyért, akik mind ötezer koronán alul je­gyeztek hadikölcsönt, ha ezt a számot tekintjük, nem lehet azt mondanunk, hogy segélyben ke­vés hadikölcsönjegyző részesül. De azt sem lehet mondani, hogy a feltételek túl szigorúak lenné­nek. Segélyben részesülnek mindazok, akiknek jövedelme évi 1500 pengőt nem haladja meg. Ha feleségük van, ez a jövedelemhatár évi 2200 pengőig tolódik ki és ezt a határt minden gyerek még 300 pengővel emeli. Az államháztartás mai súlyos helyzetében, sajnos, nem tudja megígérni azt, hogy jövőre nagyobb összeget lehet erre a célra a költségvetésibe beilleszteni. Ha azonban ennek csak egy módja van, akkor ezt az összeget feltétlenül fel fgja emelni. Kéri válasza elfo­gadását. A Ház Malasics Géza válasza után a miniszter válaszát elfogadta és ezzel az ülés fél tizenkét óra után véget ért Kállay Miklós a búza áráról és minőségéről B. H. 1994 MÁRCIUS 1. CSÜTÖRTÖK

Next