Budapesti Hírlap, 1934. április (54. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-01 / 73. szám
4 figyeli annak lüktetését, beteg, vagy egészséges-e, szükség van-e a beavatkozásra, vagy csupán a diagnózist kell megállapítania. Ha így nézem az újságíró munkáját, magától adódik, hogy milyen legyen az a lap, amely keze alól kikerül. — Járjon mindig az események nyomában, tehát legyen friss és eleven. Ne szolgálja az újabban, sajnos, meglehetősen felkapott „szenzációkultuszt”, de minden sorát a szerint mérlegelje, előbbre viszi-e vele az egyetemes közérdeket. A tálalás módja ízléses és tapintatos, a hang, amelyet megüt, fiatal és bátor legyen, de sohasem vakmerő és tiszteletlen. — Az elgondolás, amely a lap beosztását, ökonómiáját, mértékét és egyensúlyát megszabja, legyen következetes a kitűzött irány betartásában és az eszmék szolgálatában. — Manapság könnyen így vágják rá a feleletet az olyan kérdésre, mint amit most hozzám intéztek: jó lapot kell csinálni. De számtalan és kimeríthetetlen ennek a lehetősége s meggyőződésem, hogy elsősorban nem az a jó lap, amely a széteső és szélsőséges ízléseket gyakran oly mohón szolgálja ki, hanem, amely céltudatosan, nevelő erővel tárja fel a korszak időszerű szellemében, nemzeti érzéseink hű visszaadásával az eseményeket. Az ilyen lap szelleme mindig felfelé tör, de nemes eszközökkel s ki tudja elégíteni az újdonságokra éhes közönséget is, de a tiszta erkölcs jegyében. Az újságírói kamera hiányokat fog pótolni . A nagyközönség ízlése sokféleképpen rétegeződhetik, az újságíró szellemének és erkölcsének változatlanul kell az események felett állnia. Legyen krónikása, friss, eleven, okos és higgadt tudósítója az élet történéseinek, így tölti be a hivatását. — Az újságíró feladatához igen sok kérdés kapcsolódik, a többi között az újságírói kamara problémája is, amely ha megvalósul, meggyőződésem, hogy erkölcsi és szociális téren nagy hiányokat fog pótolni. Egyébként ez az intézmény — amelynek szükséges voltát nekem is hangsúlyoznom kell — szervesen illeszkedik bele az érdekképviseleti rendszerről kiformált elgondolásomba. a teljes gyógyulást. Csak idő kell hozzá. És amit egy ilyen elsőrangú tekintély mond, abban nem lehet kételkedni!... Körülbelül vagy egy héttel ezután történt, hogy éppen Tótmaros előtt egy teherautó belehajtott az autónkba, beleszorított az árokba, összetört a hűtőnk annyira, hogy nem tudtunk tovább menni, egyéb bajunk azonban szerencsére nem történt. Ahogy kiocsúdtunk az első ijedtségből, körülnéztem és megláttam, hogy a Mikucsekféle fűrésztelep előtt állunk. — Na, — mondtam, — ide bemegyünk segítségért. A telep tulajdonosát jól ismerem, a vezetője a fia, Aladár, akit szintén ismerek... Ez majd segít rajtunk... Hát segítettek is. De nem Aladár, mert mikor ő utána tudakozódtam, az öreg írnok, aki az irodában ült, azt felelte, hogy Aladár úrral nem lehet beszélni, mert beteg. — Tudom, — szóltam. — A keze! Ugye ? De nekem úgy mondták, hogy azért dolgozik. A másik asztalnál egy fiatalember ült, aki erre ránézett az öregre és elröhögte magát. Az öreg szigorúan nézett rá: — Mit röhög? — mordult fel. Majd felém fordulva mondta: — Igenis! A keze! — Ráesett a vasrúd! — szóltam. Az imák bólintott: — I... gén! — szólott. — És most talán éppen kezelésen van? — firtattam, mert már éreztem, hogy valami titok lappang az eset mögött. A fiatalember az aktái fölé hajolt és nem felelt. Az öreg pedig csak annyit mondott: — Lehet, kérem! Mi nem tudjuk!... Egy félóra múlva azonban én már tudtam mindent. Mert, hogy másik autót szerezhessünk, be kellett mennünk a faluba, a korcsmába, ahol legnagyobb meglepetésemre megtaláltam Aladárt, a belső szobában. Nem volt egyedül. Három magához hasonló, kissé züllött eleganciájú fiatal úrral kártyázott egy szegletben. A keze csakugyan be volt kötve, a kártyát a bal kezével kezelte bámulatraméltó ügyességgel, pedig nem is volt egészen józan, amin a fal mellé állított üres sörösüvegeket számításba véve, el sem lehetett csodálkozni. Visszahúzódtam és kinn ültünk le az első szobában, az autóra várva. Aladár vagy nem vett észre, vagy nem ismert rám, legalább is nem vett rólam tudomást. Én azonban vallatóra fogtam a korcsmárosnét: — Ez, úgy-e, Mikucsek Aladár? — Az! — felelte. — Az ez, kérem!... És legyintett lemondóan. Nem sok bizatás kellett neki, hogy elpletykálja róla, amit tudott. Hogy egész éjszakákat és napokat iszik és kártyázik, hogy a fűrésztelepnek felé se néz, hogy azt az öreg írnok vezeti és hogy az egész falu meg van botránkozva ezen a szomorú dolgon. — És a keze? — kérdeztem. — Semmi baja! — felelte mérgesen. — Semmi baja a világon! Csak bekötve tartja, hogy pénzt csalhasson ki az apjától... Tetszett látni azt a magas, véresképű embert, aki szemben ül vele? Az szokott az orvos nevében telefonálni az apjának ... Minden héten. Gazemberek ezek, kérem!... — Dehát miért nem mondják ezt meg az öreg úrnak? — kérdeztem. — Isten őrizz! — felelte az asszony. — Aki rosszat merne mondani az öreg úrnak a fiára, annak azonnal vége lenne! Nagy úr az itt, kérem. Ez a korcsma is az övé! Ha mi szólnánk, kidobna bennünket a bérletből. — Lehalkította a hangját és szelídebben mondta: — Tetszik tudni, én azt hiszem, hogy az öreg Mikucsek úr tud mindent, de nem akarja tudni! Lehet, hogy a felesége előtt akarja titkolni a dolgot. A felesége meg ő előtte. Bolondítják egymást, a fiú meg őket. És azalatt itt éli világát ... 1954 ÁPRILIS 1. VASÁRNAP B.H. GYERMEK SORSA szüleinek kezébe van letéve. Amint a zsenge csemetét gondozni kell, hogy terebélyes, gyümölcsöt hozó fává legyen, úgy kell a gyermeket is észszerűen táplálni, hogy állandóan fejlődve, erős és egészséges emberré váljék. A fejlődő gyemeki szervezetnek fokozottabb mértékben van szüksége vitaminokra, ezért az Ovomaktine mindennapos használata, amely koncentráltan tartalmaz vitaminokat és nagy tápértékeket, uitraft. legalkalmasabb mód a gyermek táplálka-Kis doboz ... P 1.25 tásának kiegészítésére. Közép doboz. P 2.50 Nagy doboz.. P 4.50 Olcsóbb lett az Ovomaltine! A magyar élet új problémáit ismertessük meg az olvasóval Végül megkérdeztük Gömbös Gyulát, hogy mint egyszerű újságolvasó, mit vár az olyan laptól, mint aminőt a B. Ii. új formájában és új programjában valósít meg. A miniszterelnök ezt mondta: — Az olvasó pszichéje furcsa, nehezen lehet azt kiismerni. Kényes, sokat vár a laptól, amelyet már megszeretett s amelyből mintegy szellemi részt követel magának. Nem csoda, hisz naponta abból táplálkozik, tanul és okul. Elvárja lapjától, hogy információi pontosak, kimerítőek legyenek. Nem szívesen csalódik benne s éppen ezért megkívánja az események tárgyilagos ismertetését. — A magyar élet ma zajlóban van. Történelmi idők viharjai nemrégiben sodorták el értékeinket, kincseinket. Ma a szemlélet is más lett. A magyar élet előtérébe új problémák nyomultak. Az olvasó ezeket megismerni. megtanulni akarja, kiváncsi azok fajsúlyára, jelentőségére és mértékére. Az új idők új követeléseket hoztak, új intézményeket és formákat. Ezeket épp úgy meg kell ismerniök az olvasóknak, szerkezetükben és jelentőségükben, mint a saját kis életükhöz fűződő apróbb kérdéseket. Az új élet, az új alakulás, a külföldi vonatkozások kihatásainak ismerete nélkül öntudatos, egységes vonalú magyar életet nehéz elképzelni. „Tiszta, zengő magyar nyelven ... ” Az olvasó méltán elvárja, hogy mindezeket az eseményeket tiszta, zengő magyar nyelven írja meg a lap„ csak úgy a vezércikkében, mint a közgazdasági, vagy bármelyik rovat jelentésében. Az újságközlemények színmagyar megírásukkal szolgáljanak például és okulásul a magyar szó és magyar írás tiszta használatára. Végül az olvasó az események ismertetésén felül olvasnivalót is vár, magyar írók és művészek írásait. — Mindezt — úgy látom — a B.E. programjába vette és ezzel hű maradt múltjához. Ezért köszönet jár neki, a közönség részéről szeretetet és bizalmat érdemel. A búza megint hasznos kezd lenni Szilárd pengővel értük el a fő eredményt KÁLLAY MIKLÓS földművelésügyi miniszter nyilatkozata A különös magyar sors az élre kezdi állítani a búzát és az állatot Főleg a búzába, — ebbe az ősi magyar növénybe, amely anynyira a magyar szívhez van nőve, — az utóbbi években csaknem belefulladtunk... Az az ezer esztendős szeretet amit a magyar ember a búza iránt érzett kezdett kihamvadni A búza elvesztette régi varázsát, szinte haragba lettünk vele... Az állatvagyonnal sem voltunk sokkal különben, de hát itt tagadhatalanul sikereket biztosított az exportértékesítésnek a kormány tavalyi megegyezése Ausztriával. Egy évvel ezelőtt beszélgettünk erről Kolltay Miklós földmívelési miniszterrel és amit akkor nekünk mondott, az mint pontosan bevált jóslat, azóta be is teljesedett. A búza megint hasznos kezd lenni, megint reménykedni kezdenek benne: ha búza rehabilitálva van! Mindenfelől keresi most Európa a nemes magyar búzát, mégpedig felárral keresik a legjobb minőségeket! (így kereste ugyan eddig is, de a termelő keveset tudott erről.) Jelentkezik a magyar búzáért és lisztért Finnországtól Olaszországig és Hollandiáig minden ország, amelyik beleesik ebbe a három országtól megszabott háromszögbe. És amikor a nagy hanyatlás után a búza ismét gazdasági tényezővé kezd válni (reméljük, most már tartósan is azzá válik), érezzük, hogy a gazdasági kibontakozásban egy hatalmas harmadik tényező is közreműködött: a stabil magyar pénz. Mindenütt ingadoznak a valuták, s aki nem túloz, az is tudja, hogy a magyar pengő ágya sincs rózsalevélből megvetve. Erős és szívós küzdelem, szilárd meggyőződés és elhatározás tartotta fenn a magyar pénzt, s ez a pénz most fenntartja és szabályozza magát a gazdasági életet. Hosszú időn át kevesen értették meg a stabil pénz fontosságát és sokan igyekeztek fokozni azoknak a felelősségét, akik ragaszkodtak a stabil pengőhöz. Az utóbbiaknak lett igazuk! Ezekről a kérdésekről beszéltünk most a földmívelési miniszterrel, aki friss bizakodással és a remény meggyőződésével a következőket mondta a Budapesti Hírlap részére: " Egy év előtt kifejtettem azt a meggyőződésemet, hogy lassan, de minden kis részletre kiterjedő és kitartó munkával remélhetjük a mezőgazdaság helyzetének jobbra fordulását. Ma, azt hiszem, igazolva vannak szavaim. A nyomasztó légkör eloszlott körülöttünk, s a mezőgazdaság minden vonatkozásában megindult az élet! Jobbak az árak, van vevő, az emberek hisznek — és forogni kezd a pénz. — Olyan cikkekben, ahol úgyszólván reménytelennek látszott eddig a helyzet, még ott is javulnak most az árak. Ennek kétségtelenül meg vannak a maga világgazdasági előokai. De ezeknek az adott lehetőségeknek a kihasználása két tényező által vált lehetségessé. Az egyik a magyar gazda nem csüggedő, szívós kitartása, a másik a kormánynak céltudatos folytonos munkája és tevékenysége. Hogy ez így van, azt bizonyítja, hogy a gazdasági javulás szimptómái Európában, főleg Kelet-Európában nem egyformán jelentkeznek. A tempó nálunk kedvezőbbnek látszik. A vidéki állatpiacokról érkező jelentések, s ezek folytatása gyanánt a most lezárt állatkiállítás nagy sikere egyik etappja és jelensége volt a megindult lendületnek. De a vidéki vásárokon nemcsak az állat ára, hanem a vetőmagvak, a búza és a tengeri áralakulása is mutatja, egyfelől az optimizmus növekedésének, a vásárlóerő erősödésének és a létrejött, a folyamatban lévő, vagy várható külkereskedelmi megállapodásoknak üdvös következményeit. Most megint rajtunk, a gazdákon és a kormányon a sor, hogy ezt a megváltozott és biztató helyzetet okosan használjuk fel. Biztosra veszem ennek a javulásnak a realitását. De elbízni azért nem szabad magunkat. Ne csüggedjünk, de túlságos optimizmusba se essünk. Ha eseteg, bár erre nincs most kilátás, jönnének is átmeneti zavaró momentumok, az ne csüggesszen el senkit. De ha egy-egy megokolt konjunktúra most talán ki is fog ugrani az általános javulás egyenletes vonalából, azért a gazdának nem szabad a szolidság mai bázisáról letérni. Mert a jobb konjunktúrát csak úgy tudjuk a magunk részére realizálni, ha a magyar gazda, aki az utóbbi években olyan kemény leckét kapott, önmagán erőt véve a szolidításnak azon a fokán tartja továbbra is üzemét, amilyen fokra az utóbbi évek bajaiban leépítette, s ezzel közelebb jutott a rentabilitás biztosításához. — Rá kell végezetül nyomatékkal mutatnom, hogy mindezt a kedvező változást, amiben most reménykednünk lehet, elértük anélkül, hogy akár államháztartási politikánk, akár pénzügyi politikánk letért volna a realitás útjáról! A sok ingadozó európai valuta között a magyar gazdasági fejlődés nyugalmát valutánk stabilitása is biztosította. Ez a stabilitás, párosulva a gazdanyugalom és kitartás stabilitásával, hozta meg számunkra a jó eredményt. Húsvétkor mindezekért az elért eredményekért azoknak jár elismerés, akiknek a munkája ebben részes. De köszönetet kell mondanunk az elért eredményekért a küzdő, szenvedő és nem csüggedő magyar gazdaközönségnek is. Ennek kitartása és bizalma a pengő legbiztosabb aranytartaléka s ez volt a most lefolyt nehéz idők leghatalmasabb segítő tényezője is. S. G.