Budapesti Hírlap, 1934. június(54. évfolyam, 122-145. szám)

1934-06-01 / 122. szám

Mindennap képes mellékret man: FILLÉR Budapesti Hírlap Budapest, 1934. Szombat, Június 2 Főszerkesztő: OTTLIK GYÖRGY LIV. évfolyam 122. szám n­ fi LEGHIIGYGIB FELELŐSSÉG A leszerelés ügye a genfi konferencia közel harmadfél évig tartó ülésezése után válságosabb és reménytelenebb helyzetben van, mint volt bármikor a békeszerződések aláírása óta eltelt más­fél évtized alatt. Barthou szerdai be­széde szokatlanul éles visszhangot kel­tett Angliában, s az angol sajtó a köz­vélemény kívánságának adott kifeje­zést, amikor azt sürgette, hogy Nagy­­britannia fordítson hátat a konferen­ciának, vonja le a meddő tárgyalások és egyeztetési kísérletezések következ­ményeit és, minthogy Franciaországot teljes lehetetlenség jobb belátásra bírni, hagyja sorsára az egész európai konti­nenst. A péntek délutáni francia sajtó, mint ez ilyen esetben mindig bekövetkezett, már az engesztelődés húrjait kezdte el pengetni és elővette százszor elismételt, de mindig bevált érvelését a francia­angol együttműködés nélkülözhetetlen­ségéről. Bármi történjék is a következő na­pokban a leszerelésnek bonyolult és ne­héz s az európai kontinens jövendő sorsa szempontjából annyira életbe­vágóan fontos kérdésével, az egész európai közvélemény ma már tisztán látja, hogy a bajok gyökerét a volt győztesek politikájának végzetes mu­lasztása okozta. A mulasztás az volt, hogy a békeszerződések pontjai közé felvettek olyan nagy és tiszteletreméltó alapelveket, amelyeknek a teljes és végső következtetésig vitt megvalósítá­sára komolyan sohasem gondoltak- Ilyen volt a kölcsönös és általános le­­fegyverezés elve is, amelynél csak idő­rendi elsőbbséget kívántak a volt le­győzöttektől, de azzal a határozott ígé­rettel, hogy a legyőzöttek lefegyvere­­zését­ később meghatározandó időben követni fogja az ő lefegyverezésük és vele az általános lefegyverezés, ha nem is az egész világon, de legalább is az európai népek nagy családjában. Az ígéret megtörtént, de a lefegyvere­­zési programnak — nagyon egyolda­lúan — csak az első felét, az úgyneve­zett legyőzöttek lefegyverezését hajtot­ták végre. Anglia a maga részéről már régóta késznek mutatkozott a vállalt szó gyakorlati beváltására is. Az angol közvélemény, sőt a hivatalos brit poli­tika is nem egy ízben figyelmeztette már Franciaországot vállalt kötelezett­­­ségére; az olasz külpolitika is ismétel­ten síkra szállt a békeszerződések le­­fegyverezési politikájának teljes végre­hajtása mellett. Minden megakadt azon­ban a velük szembekerült harmadik győztes nagyhatalom, Franciaország ellenállásán, amely hallani sem akart vállalt ígéretének teljesítéséről addig, amíg minden eshetőségen felül nem álló biztosítékot nem kap arra, hogy a há­ború befejezésekor szerzett hatalmi pozícióját maradéktalanul és csorbítat­­lanul megtarthatja.­­ A mi álláspontunk ebben a nehéz és súlyos felelőséggel járó kérdésben kez­dettől fogva mindig ugyanaz volt és változatlanul ugyanaz marad a jövőben is. A magyar külpolitika felelős ténye­zői mindig azt vallották, hogy a lefegy­verezés egyetlen járható útja csak az egyenjogúságnak az az elismerése le­het, amelyet öt nagyhatalom 1932 decemberében elvben el is ismert, de amelynek általános elvi elismeréséhez és a gyakorlatban való érvényesítésé­hez az kellett volna, hogy meg­szerezzék hozzá a leszerelési konfe­rencia jóváhagyását. Nincsen ebben a követelésben semmi támadó szán­dék, csupán a puszta önvédelemhez való természetes jog érvényesítése, amelyről nem mondhat le egyetlen nemzet sem, ha megvan benne a termé­szetes életösztön és élniakarás. Így aztán a helyzet a genfi konferen­cia ezúttal jóvátehetetlennek látszó vál­sága miatt komoly, de mi még­sem tud­juk azt olyan sötétnek és vigasztalan­nak látni, hogy felelősséggel mernénk háborús veszedelemről beszélni. Mi hisz­­szük azt, hogy ha valami modern Rip van Winkle ma ébredne fel 1914 óta tartó húsz esztendős ál­mából, több különbözőséget, mint ha­sonlóságot látna 1914 tavasza és 1934 tavasza között, éppen világpoli­tikai szempontból. Akkor a háború a ve­zérkarok és diplomaták magánügye volt és Európa közvéleménye inkább tudat­lanul, mint valami varázslattól meg­bűvölve szédült bele abba a mélységbe, amely a század első éveitől kezdve ré­vült fel előttünk, egyszer a Bosznia an­­nektálása körül felkevert diplomáciai kavarodásból, máskor az agadiri esemé­nyek után és utoljára a balkáni csata­tereken. Ma a közvélemény sokkal, nagyon sokkal jobban tudja azt, mit jelent a régi idők „ultima ratio”-ja, s hogy a háborús megoldásokban mennyire nincs többé sem ráció, sem belátás. Tudja, hogy a háború nem egyéb, mint apoka­liptikus hatalmak esztelen pusztítása. Ma nincs, nem hisszük, hogy legyen egyetlen felelős kormány egész Euró­pában, amely vállalná azokat a követ­kezményeket, amelyekkel bármilyen há­borús megoldás járna. De a háborús veszedelmektől el­tekintve is éppen elég súlyos következ­ményekkel járhat a leszerelés ügyének zsákutcába kerülése, mert ez vég­zetesen eltorlaszolhatja Európa békés fejlődésének már úgyis csak nagy baj­jal, nagy nehézségek árán járható út­ját. Európa népeiben — mi rendület­lenül hisszük, — komoly vágyakozás él a békés fejlődés után. A járható utat nem a népek akarata, hanem önző ha­talmi érdekek zárják el. Békés kiegyen­súlyozottságra van, szüksége Európa megbolygatott életének. Ezt pedig egye­dül a békeszerződések végzetes hibái­nak kiküszöbölése és jóvátétele, a béke­revízió hozhatja meg, nem a háború és bosszúállás, hanem az igazság és béke szellemében. Mély szakadék az angol és a francia leszerelési álláspont között Bizonytalan a konferencia sorsa • Sir John Simon váratlan londoni utazása GENF, jún. 1. A leszerelési értekezlet főbizottságának szerdai ülésén Sir John Simon is, Barthou is kijelentette, hogy elérkezett az az idő, amidőn további halogatásnak már nem le­het helye, hanem szembe kell nézni a való­sággal. Hamarosan kiderült azonban, hogy a felfogásbeli különbség a francia és az an­gol álláspont között olyan nagy, hogy azo­kat szinte lehetetlen összeegyeztetni. A fő­bizottság szerdai ülésén a résztvevők szemei előtt feltárult az a mély szakadék, amely az angol és francia felfogást a leszerelés kérdésében egymástól elválasztja. Ezután már csak egy kérdés marad hátra: lehetsé­ges-e megmenteni a leszerelési értekezletet a teljes csődbejutástól? Érthető, hogy Henderson örömmel ragadta meg a semle­ges államoknak azt az indítványát, hogy a legközelebbi ülést negyvennyolc órára odázzák el. Lehet-e remény a kibontakozásra? Az április 14-i közös emlékiratot aláíró öt semleges állam, mégpedig Dánia, Spanyol­­ország, Norvégia, Svédország és Svájc kép­viselői fejtenek ki igen élénk tevékenységet a kibontakozás irányában. Folytonosan ta­nácskoznak és ma elhatározták, hogy ál­láspontjukat Sandler, Svédország képvise­lője terjeszti a leszerelési értekezlet főbi­zottsága elé. Olyan hír is járja, hogy eset­leg Olaszország részéről tesznek közvetítő indítványt. De bármi történjék is, többé­­kevésbé bizonyos, hogy a további érdemle­ges tárgyalásnak helye nem lehet. Utakat és módokat keresnek majd albizottságok kinevezése, Litvinoff vagy Sir John Simon indítványának részleges elfogadása útján a külszín megmentésére és a leszerelési ér­tekezletnek szeptemberig való elhalasztá­sára. A francia sajtó angol-francia együttműködést sürget PÁRIZS, jún. 1. Az esti lapok a leszerelési értekezlet hely­zetével foglalkozva, különösen azt emelik ki, hogy Barthou az egyes államokat már bírta arra, hogy nyíltan állást foglaljanak és lehetővé tette, hogy megalakuljon azok­nak az államoknak blokkja, amelyek a le­szerelési értekezlet munkálatainak lanka­datlan folytatását óhajtják. A Temps és a Journal des Débats úgy véli, hogy csak Anglia és Franciaország szoros együttműködése révén van remény arra, hogy az értekezlet jelentős eredmé­nyeket hozhat. A Temps és az Intransigeant azt a kérdést igyekeznek tisztázni, hogy mely kérdésekben van máris kilátás meg­­egyezésre. Újabb elnapolás a leszerelési értekezlet végét jelenti LONDON, jún. L Az angol sajtó nagy része úgy látja, hogy elkerülhetetlen az értekezlet elnapolása és ez gyakorlatilag a leszerelési értekezlet vé­gét jelenti. Lehetségesnek tartják, hogy Henderson jogot kap arra, hogy a konfe­renciát későbbi alkalmas időpontban egybe­hívhassa, annyi azonban bizonyosnak lát­szik, hogy ez az időpont igen távoli lesz: a lapok genfi tudósítói az angol delegáció köréből szerzik ezt az értesülésüket és kü­lönben is Eden lordpecsétőr csütörtöki rádióbeszédében is célzott arra, hogy az ér­tekezlet elnapolása küszöbön áll. Ezzel szemben Franciaország és Szovjetorosz­­ország ellenzik az elnapolást, hogy a fele­lősséget magukról elhárítsák. A semleges hatalmak bejelentett kezdeményezésének az angol sajtó nem tulajdonít nagyobb je­lentőséget, tekintettel arra, hogy a semle­gesek indítványa Németország fegyverke­zési egyenjogúságának elismerését tartal­mazza és ez Franciaország számára elfogad­hatatlan. Kormányválság Angliában? LONDON, jún. 1. A leszerelési értekezlet válsága, az an­gol lapok szerint, könnyen kormányválságot okozhat Angliában. A leszerelési gondolat bukása ismét felidézi az angol kormány kebelén belül az ellentéteket az angol ka­tonai fegyverkezések kérdésében. Lord Hailsham hadügyminiszter minden való­színűség szerint a katonai fegyverkezések fokozását kéri, tekintettel a leszerelési ér­tekezlet bukására és különösen a légi fegy­verkezés azonnali növelésére vonatkozó régi terveit akarja megvalósítani, míg Mac­­Donald miniszterelnök újból meg akarja kísérelni, hogy elérje a fegyverkezések ki­egyenlítését. A News Chronicle ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a kormány kebelén belül súlyos ellentétek vannak és igen éles vitára van kilátás. A lap nem tartja valószínűtlennek MacDonald miniszterelnök lemondását. Három milliárd póthitel Francia katonai kiadásokra PÁRIZS, jún. 1. Pétain tábornagy hadügyminiszter csü­törtökön a kamara pénzügyi bizottságában beterjesztette legújabb törvényjavaslatát a katonai kiadások hárommmilliárd frankkal való gyarapításáról. Érdekes, hogy a tábor­nagy a javaslat sürgős tárgyalását kérte, „tekintettel a jelenlegi nemzetközi hely­zetre.” Egészen bizonyos, hogy Pétain tábornagy javaslatát a legsürgősebben letárgyalják és a javaslatnak nem lesz komoly ellenzéke. Hacsak valami csoda nem történik ... LONDON, jún. 1. Az angol sajtó általában kezd nyíltan le­mondani a leszerelési értekezlet sikerének reményéről. — Hacsak valami csoda nem történik, a leszerelési értekezlet — legalább jelenlegi céljaival és alakjában — nem maradhat fenn tovább — írja a Times genfi levele­zője. Általában a többi lap is többé-kevésbé hasonló hangnemben ír. A Times szerint a francia­­politikát az a számítás vezeti, hogy a Hitler-rendszer ne­hézségekkel küzd, amelyek idővel még sú­lyosbodnak és hogy Franciaország elutasító magatartása Hitlert sarokba szorítja s en­nek következtében hat hónap múlva haj­­landó lesz felfegyverkezési igényeiről le­mondani. Aki ismeri Németországot —■ folytatja a Times —, meg van győződve.

Next