Budapesti Hírlap, 1934. június(54. évfolyam, 122-145. szám)
1934-06-01 / 122. szám
Mindennap képes mellékret man: FILLÉR Budapesti Hírlap Budapest, 1934. Szombat, Június 2 Főszerkesztő: OTTLIK GYÖRGY LIV. évfolyam 122. szám n fi LEGHIIGYGIB FELELŐSSÉG A leszerelés ügye a genfi konferencia közel harmadfél évig tartó ülésezése után válságosabb és reménytelenebb helyzetben van, mint volt bármikor a békeszerződések aláírása óta eltelt másfél évtized alatt. Barthou szerdai beszéde szokatlanul éles visszhangot keltett Angliában, s az angol sajtó a közvélemény kívánságának adott kifejezést, amikor azt sürgette, hogy Nagybritannia fordítson hátat a konferenciának, vonja le a meddő tárgyalások és egyeztetési kísérletezések következményeit és, minthogy Franciaországot teljes lehetetlenség jobb belátásra bírni, hagyja sorsára az egész európai kontinenst. A péntek délutáni francia sajtó, mint ez ilyen esetben mindig bekövetkezett, már az engesztelődés húrjait kezdte el pengetni és elővette százszor elismételt, de mindig bevált érvelését a franciaangol együttműködés nélkülözhetetlenségéről. Bármi történjék is a következő napokban a leszerelésnek bonyolult és nehéz s az európai kontinens jövendő sorsa szempontjából annyira életbevágóan fontos kérdésével, az egész európai közvélemény ma már tisztán látja, hogy a bajok gyökerét a volt győztesek politikájának végzetes mulasztása okozta. A mulasztás az volt, hogy a békeszerződések pontjai közé felvettek olyan nagy és tiszteletreméltó alapelveket, amelyeknek a teljes és végső következtetésig vitt megvalósítására komolyan sohasem gondoltak- Ilyen volt a kölcsönös és általános lefegyverezés elve is, amelynél csak időrendi elsőbbséget kívántak a volt legyőzöttektől, de azzal a határozott ígérettel, hogy a legyőzöttek lefegyverezését később meghatározandó időben követni fogja az ő lefegyverezésük és vele az általános lefegyverezés, ha nem is az egész világon, de legalább is az európai népek nagy családjában. Az ígéret megtörtént, de a lefegyverezési programnak — nagyon egyoldalúan — csak az első felét, az úgynevezett legyőzöttek lefegyverezését hajtották végre. Anglia a maga részéről már régóta késznek mutatkozott a vállalt szó gyakorlati beváltására is. Az angol közvélemény, sőt a hivatalos brit politika is nem egy ízben figyelmeztette már Franciaországot vállalt kötelezettségére; az olasz külpolitika is ismételten síkra szállt a békeszerződések lefegyverezési politikájának teljes végrehajtása mellett. Minden megakadt azonban a velük szembekerült harmadik győztes nagyhatalom, Franciaország ellenállásán, amely hallani sem akart vállalt ígéretének teljesítéséről addig, amíg minden eshetőségen felül nem álló biztosítékot nem kap arra, hogy a háború befejezésekor szerzett hatalmi pozícióját maradéktalanul és csorbítatlanul megtarthatja. A mi álláspontunk ebben a nehéz és súlyos felelőséggel járó kérdésben kezdettől fogva mindig ugyanaz volt és változatlanul ugyanaz marad a jövőben is. A magyar külpolitika felelős tényezői mindig azt vallották, hogy a lefegyverezés egyetlen járható útja csak az egyenjogúságnak az az elismerése lehet, amelyet öt nagyhatalom 1932 decemberében elvben el is ismert, de amelynek általános elvi elismeréséhez és a gyakorlatban való érvényesítéséhez az kellett volna, hogy megszerezzék hozzá a leszerelési konferencia jóváhagyását. Nincsen ebben a követelésben semmi támadó szándék, csupán a puszta önvédelemhez való természetes jog érvényesítése, amelyről nem mondhat le egyetlen nemzet sem, ha megvan benne a természetes életösztön és élniakarás. Így aztán a helyzet a genfi konferencia ezúttal jóvátehetetlennek látszó válsága miatt komoly, de mi mégsem tudjuk azt olyan sötétnek és vigasztalannak látni, hogy felelősséggel mernénk háborús veszedelemről beszélni. Mi hiszszük azt, hogy ha valami modern Rip van Winkle ma ébredne fel 1914 óta tartó húsz esztendős álmából, több különbözőséget, mint hasonlóságot látna 1914 tavasza és 1934 tavasza között, éppen világpolitikai szempontból. Akkor a háború a vezérkarok és diplomaták magánügye volt és Európa közvéleménye inkább tudatlanul, mint valami varázslattól megbűvölve szédült bele abba a mélységbe, amely a század első éveitől kezdve révült fel előttünk, egyszer a Bosznia annektálása körül felkevert diplomáciai kavarodásból, máskor az agadiri események után és utoljára a balkáni csatatereken. Ma a közvélemény sokkal, nagyon sokkal jobban tudja azt, mit jelent a régi idők „ultima ratio”-ja, s hogy a háborús megoldásokban mennyire nincs többé sem ráció, sem belátás. Tudja, hogy a háború nem egyéb, mint apokaliptikus hatalmak esztelen pusztítása. Ma nincs, nem hisszük, hogy legyen egyetlen felelős kormány egész Európában, amely vállalná azokat a következményeket, amelyekkel bármilyen háborús megoldás járna. De a háborús veszedelmektől eltekintve is éppen elég súlyos következményekkel járhat a leszerelés ügyének zsákutcába kerülése, mert ez végzetesen eltorlaszolhatja Európa békés fejlődésének már úgyis csak nagy bajjal, nagy nehézségek árán járható útját. Európa népeiben — mi rendületlenül hisszük, — komoly vágyakozás él a békés fejlődés után. A járható utat nem a népek akarata, hanem önző hatalmi érdekek zárják el. Békés kiegyensúlyozottságra van, szüksége Európa megbolygatott életének. Ezt pedig egyedül a békeszerződések végzetes hibáinak kiküszöbölése és jóvátétele, a békerevízió hozhatja meg, nem a háború és bosszúállás, hanem az igazság és béke szellemében. Mély szakadék az angol és a francia leszerelési álláspont között Bizonytalan a konferencia sorsa • Sir John Simon váratlan londoni utazása GENF, jún. 1. A leszerelési értekezlet főbizottságának szerdai ülésén Sir John Simon is, Barthou is kijelentette, hogy elérkezett az az idő, amidőn további halogatásnak már nem lehet helye, hanem szembe kell nézni a valósággal. Hamarosan kiderült azonban, hogy a felfogásbeli különbség a francia és az angol álláspont között olyan nagy, hogy azokat szinte lehetetlen összeegyeztetni. A főbizottság szerdai ülésén a résztvevők szemei előtt feltárult az a mély szakadék, amely az angol és francia felfogást a leszerelés kérdésében egymástól elválasztja. Ezután már csak egy kérdés marad hátra: lehetséges-e megmenteni a leszerelési értekezletet a teljes csődbejutástól? Érthető, hogy Henderson örömmel ragadta meg a semleges államoknak azt az indítványát, hogy a legközelebbi ülést negyvennyolc órára odázzák el. Lehet-e remény a kibontakozásra? Az április 14-i közös emlékiratot aláíró öt semleges állam, mégpedig Dánia, Spanyolország, Norvégia, Svédország és Svájc képviselői fejtenek ki igen élénk tevékenységet a kibontakozás irányában. Folytonosan tanácskoznak és ma elhatározták, hogy álláspontjukat Sandler, Svédország képviselője terjeszti a leszerelési értekezlet főbizottsága elé. Olyan hír is járja, hogy esetleg Olaszország részéről tesznek közvetítő indítványt. De bármi történjék is, többékevésbé bizonyos, hogy a további érdemleges tárgyalásnak helye nem lehet. Utakat és módokat keresnek majd albizottságok kinevezése, Litvinoff vagy Sir John Simon indítványának részleges elfogadása útján a külszín megmentésére és a leszerelési értekezletnek szeptemberig való elhalasztására. A francia sajtó angol-francia együttműködést sürget PÁRIZS, jún. 1. Az esti lapok a leszerelési értekezlet helyzetével foglalkozva, különösen azt emelik ki, hogy Barthou az egyes államokat már bírta arra, hogy nyíltan állást foglaljanak és lehetővé tette, hogy megalakuljon azoknak az államoknak blokkja, amelyek a leszerelési értekezlet munkálatainak lankadatlan folytatását óhajtják. A Temps és a Journal des Débats úgy véli, hogy csak Anglia és Franciaország szoros együttműködése révén van remény arra, hogy az értekezlet jelentős eredményeket hozhat. A Temps és az Intransigeant azt a kérdést igyekeznek tisztázni, hogy mely kérdésekben van máris kilátás megegyezésre. Újabb elnapolás a leszerelési értekezlet végét jelenti LONDON, jún. L Az angol sajtó nagy része úgy látja, hogy elkerülhetetlen az értekezlet elnapolása és ez gyakorlatilag a leszerelési értekezlet végét jelenti. Lehetségesnek tartják, hogy Henderson jogot kap arra, hogy a konferenciát későbbi alkalmas időpontban egybehívhassa, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy ez az időpont igen távoli lesz: a lapok genfi tudósítói az angol delegáció köréből szerzik ezt az értesülésüket és különben is Eden lordpecsétőr csütörtöki rádióbeszédében is célzott arra, hogy az értekezlet elnapolása küszöbön áll. Ezzel szemben Franciaország és Szovjetoroszország ellenzik az elnapolást, hogy a felelősséget magukról elhárítsák. A semleges hatalmak bejelentett kezdeményezésének az angol sajtó nem tulajdonít nagyobb jelentőséget, tekintettel arra, hogy a semlegesek indítványa Németország fegyverkezési egyenjogúságának elismerését tartalmazza és ez Franciaország számára elfogadhatatlan. Kormányválság Angliában? LONDON, jún. 1. A leszerelési értekezlet válsága, az angol lapok szerint, könnyen kormányválságot okozhat Angliában. A leszerelési gondolat bukása ismét felidézi az angol kormány kebelén belül az ellentéteket az angol katonai fegyverkezések kérdésében. Lord Hailsham hadügyminiszter minden valószínűség szerint a katonai fegyverkezések fokozását kéri, tekintettel a leszerelési értekezlet bukására és különösen a légi fegyverkezés azonnali növelésére vonatkozó régi terveit akarja megvalósítani, míg MacDonald miniszterelnök újból meg akarja kísérelni, hogy elérje a fegyverkezések kiegyenlítését. A News Chronicle ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a kormány kebelén belül súlyos ellentétek vannak és igen éles vitára van kilátás. A lap nem tartja valószínűtlennek MacDonald miniszterelnök lemondását. Három milliárd póthitel Francia katonai kiadásokra PÁRIZS, jún. 1. Pétain tábornagy hadügyminiszter csütörtökön a kamara pénzügyi bizottságában beterjesztette legújabb törvényjavaslatát a katonai kiadások hárommmilliárd frankkal való gyarapításáról. Érdekes, hogy a tábornagy a javaslat sürgős tárgyalását kérte, „tekintettel a jelenlegi nemzetközi helyzetre.” Egészen bizonyos, hogy Pétain tábornagy javaslatát a legsürgősebben letárgyalják és a javaslatnak nem lesz komoly ellenzéke. Hacsak valami csoda nem történik ... LONDON, jún. 1. Az angol sajtó általában kezd nyíltan lemondani a leszerelési értekezlet sikerének reményéről. — Hacsak valami csoda nem történik, a leszerelési értekezlet — legalább jelenlegi céljaival és alakjában — nem maradhat fenn tovább — írja a Times genfi levelezője. Általában a többi lap is többé-kevésbé hasonló hangnemben ír. A Times szerint a franciapolitikát az a számítás vezeti, hogy a Hitler-rendszer nehézségekkel küzd, amelyek idővel még súlyosbodnak és hogy Franciaország elutasító magatartása Hitlert sarokba szorítja s ennek következtében hat hónap múlva hajlandó lesz felfegyverkezési igényeiről lemondani. Aki ismeri Németországot —■ folytatja a Times —, meg van győződve.