Budapesti Hírlap, 1934. június(54. évfolyam, 122-145. szám)
1934-06-29 / 145. szám
% B. H. 1934. JÚNIUS 29. PÉNTEK —— ........ ! — Kinevezések és meghívások a Gyűjteményegyetem helyett létesített Magyar Nemzeti Múzeum vezetőségébe Az 1934. évi VI. törvénycikk, mely aGyűjteményegyetemet megalkotó 1922. évi XIX. törvénycikk helyébe lépett, nemzeti nagy közgyűjteményeinket a Magyar Nemzeti Múzeum fogalma alatt egyesíti, vagyis a jövőben az eddigi Gyűjteményegyetem önkormányzati jogait a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa fogja gyakorolni. Ezzel kapcsolatban a törvény a régi Nemzeti Múzeum kebelébe tartozó egyes osztályokbólés az Iparművészeti Múzeumból külön múzeumcsoportokat alkot, melyek Széchényi- Könyvtár, Magyar Történeti Múzeum, Országos Természettudományi Múzeum néven a Szépművészeti Múzeummal, az Országos Levéltárral és a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségével egyenrangú részeivé válnak a Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati szervezetének. Viszont kiválnak a Nemzeti Múzeum szervezetéből a külföldi intézetek és azok az intézmények, amelyek előtt fokozatosan lettek az eddigi Gyűjteményegyetembe bekebelezve. Most megtörténtek azok a kinevezések, melyek az említett múzeumok élére vezetőket állítanak. Mindegyik közülük régi, érdemes múzeumi és könyvtári tisztviselő, csak a Magyar Történeti Múzeum kapott Zichy István gróf személyében rátermett új főigazgatót, aki mint tudós, ismert alakja a magyar történettudománynak. A Nemzeti Múzeum tanácsának ügyvezető alelnökévé Hóman Bálint kultuszminiszter viszont Petrovics Eleket, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját, a Gyűjteményegyetem eddigi ügyvezető alelnökét nevezte ki, aki hivatva van kiváló közigazgatási érzékével az átszervezés munkáját elősegíteni. Az új nemzeti múzeumi törvény, Hóman Bálint kultuszminiszter jeles alkotása, nemzeti közgyűjteményeink életében biztosítja a tudományos szakszerűséget. Itt adjuk a Nemzeti Múzeum kebelébe tartozó tisztviselők kormányzói és miniszteri kinevezésének, meghívásának listáját. Múzeumi és könyvtári főigazgatók, igazgatók és osztályigazgatók kinevezése A kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos tisztviselőinek létszámában Herzog József dr. levéltári igazgatói címmel felruházott országos főlevéltárnokot az Országos Levéltár főigazgatójává az V. fizetési osztályba, Zichy István gróf dr. egyetemi magántanárt a Magyar Történeti Múzeum főigazgatójává az V. fizetési osztályba, Isoz Kálmán dr. főkönyvtárnokot és Gulyás Pál dr. egyetemi címzetes nyilvános rendkívüli tanárt, fökönyvtárnokot nemzeti múzeumi igazgatókká az V. fizetési osztályba, Jakubovich Emil dr. könyvtárigazgatói címmel felruházott fökönyvtárnokot a VI. fizetési osztályban való meghagyása és a nemzeti múzeumi igazgatói címnek és jellegnek egyidejű adományozása mellett a Nemzeti Múzeum Levéltárához osztályigazgatóvá, Ernyey József múzeumi őrt a nemzeti múzeumi igazgatói címnek és jellegnek egyidejű adományozása mellett az Országos Természettudományi Múzeumhoz osztályigazgatóvá a VI. fizetési osztályba, Fitz József dr. egyetemi magántanárt könyvtárigazgatói címmel és a VI. fizetési osztály jellegével felruházott pécsi Erzsébet-tudományegyetemi könyvtárért a nemzeti múzeumi igazgatói címnek és jellegnek egyidejű adományozása mellett az Országos Széchenyi Könyvtárhoz osztályigazgatóvá a VI. fizetési osztályba, Rédey Tivadar dr. főkönyvtárnoki címmel és jelleggel felruházott múzeumi könyvtárnokot főkönyvtárnokká a VI. fizetési osztályba, Jánossy Dénes dr. miniszteri osztálytanácsosi címmel felruházott országos levéltárnokot az Országos Levéltár keretébe tartozó Kormányhatósági Levéltárhoz osztályigazgatóvá a VT. fizetési osztályba, Terkán Lajos dr. egyetemi magántanárt csillgavizsgálóintézeti obszervátort a VT. fizetési osztályba kinevezte, továbbá Márton Lajos dr. egyetemi magántanárnak, nemzeti múzeumi igazgatónak a magyar történeti múzeumi főigazgatói címet adományozta, végül Jávorka Sándor dr. múzeumi osztályigazgatót a VI. fizetési osztályban való meghagyása mellett az Országos Természettudományi Múzeum növénytárához osztályigazgatóvá, Zsivay Viktor múzeumi igazgató őrt a VI. fizetési osztályban való meghagyása mellett az Országos Természettudományi Múzeum ásványtárához osztályigazgatóvá, Pongrácz Sándor dr. egyetemi magántanárt, múzeumi őrt a VI. fizetési oszályban való meghagyása és a VI. fizetési osztály jellegének egyidejű adományozása mellett az Országos Természettudományi Múzeum állattárához osztályigazgatóvá és Madarassy László dr. múzeumi igazgató-őrt a VI. fizetési osztályban való meghagyása mellett a Magyar Történeti Múzeum keretébe tartozó Néprajzi Múzeumba osztályigazgatóvá kinevezte. A közgyűjtemények országos főfelügyelője A kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Pasteiner Iván dr.-t, a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemi könyvtár igazgatóját, az Orsz. Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ megbízott igazgatóját a közgyűjtemények országos főfelügyelőjévé kinevezte. A Természettudományi Múzeum és a Széchenyi könyvtár új vezetői A vallás- és közoktatásügyi miniszter Ernyey József magyar nemzeti múzeumi igazgatói címmel és jelleggel felruházott osztályigazgatót az Országos Természettudományi Múzeum és Fits József dr. egyetemi magán tanárt, magyar nemzeti múzeumi igazgatói címmel és jelleggel felruházott osztályigazgatót az Országos Széchenyi Könyvtár vezetésével bízta meg. A Magyar Nemzeti Múzeum tanácsának, tisztviselőtanácsának, szakértőtanácsának és igazgatótanácsának tagjai A vallás- és közoktatásügyi miniszter a Magyar Nemzeti Múzeumról szóló, 1934. évi VIII. tc. alapján Petrovics Elek dr.-t, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját, a Magyar Nemzeti Múzeum ügyvezető alelnökévé az 1934/37. évekre kinevezte; a Magyar Nemzeti Múzeum megalakítandó Tanácsába a 4. §. 2. bekezdésének a) pontja értelmében az 1934/40. évekre Petrovics Elek dr.-t, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját, Herzog József dr.-t, az Országos Levéltár főigazgatóját, Zichy István gróf dr. egyetemi magántanárt, a Magyar Történeti Múzeum főigazgatóját, Ernyey József nemzeti múzeumi igazgatói címmel és jelleggel felruházott osztályigazgatót, Fitz József dr. egyetemi magántanárt, magyar nemzeti múzeumi igazgatói címmel és jelleggel felruházott osztályigazgatót, és Pasteiner Iván dr.-t, a Pázmány Péter Tudományegyetem Könyvtára igazgatóját, mint a Közgyűjtemények Országos főfelügyelőjét, és a 4. §.2. bekezdésének d) pontja értelmében Schiller Rezsőt, a Magyar Nemzeti Múzeum gazdasági igazgatóját hívta meg; a 4. §. 2. bekezdésének b) pontja értelmében az 1934/40. évekre a Tanács tisztviselő tanácstagjaivá Jakubovich Emil dr. nemzeti múzeumi igazgatói címmel és jelleggel felruházott osztályigazgatót, Rédey Tivadar dr. nemzeti múzeumi főkönyvtárnokot, Takács Zoltán dr. egyetemi magántanárt, nemzeti múzeumi igazgatói címmel felruházott osztályigazgatót, Márton Lajos dr. egyetemi magántanárt, nemzeti múzeumi főigazgatói címmel felruházott igazgatót, Madarassy László dr. nemzeti múzeumi osztályigazgatót és Zsivay Viktor dr. nemzeti múzeumi osztályigazgatót nevezte ki; a 4. §. 2. bekezdésének c) pontja értelmében a Tanács szakértő tanácstagjaivá az 1934/40. évekre Alföldi András dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt, Balogh Jenő dr. b. t. t., nyug. igazságügyminisztert, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárát, Bátky Zsigmond nyug. magyar nemzeti múzeumi főigazgatót, Csányi Károly műegyetemi nyilvános rendes tanárt, Domanovszky Sándor dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt, Entz Géza dr. egyetemi tanárt, Gerevich Tibor dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt, Györffy István dr. egyetemi magántanárt, Heklsz Antal dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt, Hültl Dezső dr. műegyetemi nyilvános rendes tanárt, Kornfeld Móric báró felsőházi tagot, Majovszky Pál dr. nyug.miniszteri tanácsost, Mauritz Béla dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt, Melich János dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt, Szabó Zoltán dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt, Székfű Gyula egyetemi nyilv. rendes tanárt, Szentpétery Imre dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt és Varjú Elemér dr. udvari tanácsost, nyug. nemzeti múzeumi igazgatót hívta meg; az 5. §. 2. bekezdése értelmében az igazgatótanács tagjává Bátky Zsigmond nyug. magyar nemzeti múzeumi főigazgatót, Csányi Károly műegyetemi nyilvános rendes tanárt, Enzt Géza dr. egyetemi tanárt, Gerevich Tibor dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt, Melich János dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt és Szentpétery Imre dr. egyetemi tanárt az 1934/40. évekre nevezte ki; a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának tiszteleti tagjává Széchenyi Bertalan gróf titkos tanácsost, a felsőház alelnökét, és Szmrecsányi Miklós dr. nyug. miniszteri tanácsost nevezte ki. ★ Az 1934. évi Vin. t.-c. 9. szakaszában foglalt rendelkezések értelmében szükségessé váló tárgyalásokra és megfelelő javaslattételre, valamint a külföldi tudományos intézetek és kollégiumok folyó ügyeiben való véleményezésre a vallás- és közoktatásügyi miniszter szakbizottságot alakított Teleki Pál gróf volt miniszterelnök, egyetemi nyilvános rendes tanár, az Országos ösztöndíjtanács elnökének elnöklete alatt s ezen ideiglenes szakbizottság tagjaivá Gombocz Zoltán dr. egyetemi nyilvá- nos rendes tanárt, az Országos ösztöndíjtanács alelnökét, Domanovszky Sándor dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt, az Országos ösztöndíjtanács ügyvezető igazgatóját, Angyal Dávid dr. ny. egyetemi tanárt, Gerevich Tibor dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt, Szekfü Gyula dr. egyetemi tanárt nevezte ki; a vallás- és közoktatásügyi miniszter képviseletében pedig Olay Ferenc dr. miniszteri osztálytanácsost, egyetemi magántanárt küldte ki. t ték lábukat az asztal alatt, a véletlen érintések villamossága futott át testükön. A zene halk tangóba kezdett. Kérdőn és híven összenéztek mind a ketten. Mielőtt Ödön, a férj, tiltakozhatott volna, máris felálltak és egymáshoz simultak a zene ütemére. Két rokon, akik most látják egymást jóformán először. Halk szavaik forrósodva kóvályogtak s a tekintetük tetszést sugárzott egymás felé. A zene friss, új ütembe kezdett, ódon felállt, csavart egyet a készüléken s A rádió hirtelen elhallgatott. — Én szóltam Döncinek — mentette a alszatot az apa. — Üljetek már le, hiszen még nem is beszélgettünk Ernővel. De a beszélgetés nem tudott elindulni s az anekdoták, melyeket a hallgatás hosszú hézagai közé töltögetett a házigazda, alig utaltak mosolyt az arcokra. Lacinak, aki egész este erre várt, sikerült időközben észrevétlenül kisurranni hazulról. Mondatokat taszigáltak ide-oda unottan. A szobalány feketét hozott s mielőtt kiment volna, megkérdezte Bertától: — Szükség van még rám, nagyságos aszszony? Vagy haza mehetek már? — Csak menjen — felelte Berta ingerülten. S a vendég kénytelen volt tudomást venni arról, hogy a szobalány nem is szobalány, hanem csak bejárónő. Az újabb leleplezés még kínosabbá tette a hangulatot. A beszélgetőkedv végleg és kiemelhetetlenül elsüllyedt a hallgatásba. Mindenki fellélegzett, amikor a házigazda azt indítványozta, hogy tegyék át a színhelyet egy kávéházba, csak Berta arca sötétedett el. — Maguk mehetnek — mondta élesen és fukaron féltve a költséget, amibe majd a kávéház kerül, — én azonban fáradt vagyok és lefekszem. — Csak gyereke is — kedélyeskedett a férj. — Már mitől is lenne fáradt egy ilyen fess asszony? Nyomban érezte maga is, ijedt ábrázattal, szövegezésének sikertelen voltát, de akkor már zengett az asszony: — Mitől? Még azt meri kérdeni ? — Azon hirtelen lemérsékelte a hangját. — Tegye azt, amit akar, de engem hagyjon békén. A házigazda mély sóhajjal felemelkedett s a többiek is felemelkedtek utána. Ödön az apósa mellé somfordált és suttogni kezdett valamit. Annak elmérgesedett az arca, de a vendégre való tekintettel nem lehetett helye a vitának s az immel-ámmal előhuzkodott bankjegyet vejének tenyerébe gyűrte. Berta mindent látott, mérges pillantást vetett az urára, aztán kirohant a szobából és zajosan bevágta az ajtót maga után. Magdi halk dúdolásba fojtotta idegességét, amint egy tükör elé vándorolt és a retiküljéből sorra szedte a szépítő eszközöket A vendég a falon lógó képekre bámészkodott zavartan, aztán a felöltőjéért indult az előszoba felé. De ajtót tévesztett s a kigyulladt világosságban kalapvázakat, kész, vadonatúj női kalapokat s karcsú kalapállványokat látott mindenfelé. Mintha kalapos műhelybe tévedt volna. Eszébe jutott Berta előbbi kifakadása. Most már ért mindent. Hát olyan rosszul állnak szegények, hogy Berta kalapokat készít pénzért? Gyorsan sarkon fordult és kimenekült a szobából, mielőtt tetten érnék. A kávéházban az após és vő, azoknak tanácstalanságával tétováztak a rendelésnél, akik sajnálják a pénzt, de mulatni, is szeretnének. A vendég halkan odaszólt a pincérnek, hogy hozzon egy üveg rezervet. A tétova arcokon egyszerre felcsillant a mosoly. Magdi hálás pillantást vetett a vendégre s Ödön ellenséges arca is meglágyult hirtelen. Már azt sem bánta, hogy táncolni mentek. Szíves szavakat váltott a vendéggel s egy alkalmas pillanatban bizalmas beszélgetésbe kezdett vele. Egy kényes ügyet képvisel ugyanis, amit a kedves rokon talán elintézhetne Pesten, némi öszszeköttetés révén. Aztán egyre halkabban beszélt. Már csak a vendég érthette. Magdi megvető mosollyal, lesütött szempillái mögé rejtette undorát, az após oldalvást nézett, hogy zavartalan és szabad folyást engedjen a bizalmas beszélgetésnek s örült magában, hogy egy ideig talán nyugta lesz ettől a szivattyútól. A vendég is megérezte nyomban, miről lesz szó s be sem várva, míg végére ér a suttogás, az óvatosan elővett bankjegyet észrevétlenül átnyújtotta az asztal alatt. — Mennyivel vágott meg ez a csirkefogó? — kérdezte Magdi, amikor ismét elvegyültek a táncosok között. Már nem titkolódzott és nem szépítette a valóságot. Izgatott mondatokban kitárta családi életük sebeit. Sohasem szerette Ödönt s a szüleiért áldozta fel magát, abban a hiszemben, hogy gazdag. Aztán kiderült, hogy egy vasa sincsen, abból élnek, amit hazulról kapnak s szegény anyusnak öreg korára kalapszalont kellett nyitnia. És ezek után még féltékenykedni is merészel. Csak olyankor kussol, ha betömik pénzzel a száját. Könnyek peregtek ki a szeméből s már szinte pőre forrósággal simult a férfihez. Ujjai szorosan a kezébe kapaszkodtak s megigértette vele, hogy ezentúl barátok lesznek. Néha elmenekül innen Pestre, mert másként meg kellene őrülnie s legközelebb őt is fel fogja keresni, de reméli, hogy addig is sűrűn írnak egymásnak leveleket. A vendég, aki beledöbbent a hallottakba, már nem is tudott örülni a beígért találkozásnak. A zene elhallgatott s ők visszakullogtak az asztalhoz. Magdi kigyulladt arcát a közöny mosolyával próbálta bevonni. Ödön ráhunyorított kajánul: — Nagyon értitek egymást. — Aztán barátilag a vendégbe karolt. — De nehogy félreérts pajtás. A helyiség hirtelen kiürült s a csillárok izzó gömbjei sorra kialudtak. Már csak az ő asztaluk fölött égett egy. A pincér a számlát hozta. Az apók és a vő erőtlen vitába kezdtek a fizetés körül a vendéggel, aztán korholó fejcsóválással megadták magukat sorsuknak. Az utcára érve, búcsút vettek a fiatalok. Magdi ujjai erős szorítással furakodtak a vendég tenyerébe s mélyből küldött pillantása azt mondta: a viszontlátásra. A lakás mély csendességben szunnyadt, amikor hazaértek. A vendég gyorsan vetkőzött és bebújt az ágyba. A szomszéd szobából halk vitatkozás hangjai szűrődtek át. Egy-egy szó érthetővé hangosodott a suttogásból. Aztán egyszerre felsikoltott Berta hangja, viharos jajdulással villámlott át a csenden: — Mi vagyok én, egy ló, hogy én húzzak helyettetek minden terhet? Nektek meg csak szórakozáson jár az eszetek. Az utcára is félek már kimenni... Engem ne taníts, bánom is én, hallja meg, tudja meg az egész világ... A szavak féktelen zokogásba merültek, melyet a férj csitító hangja kísért tompa morgással. A vendég lélegzeni sem mert. Hát ilyen a boldognak látszó otthon? Csak el, minél előbb el innét, órák teltek el, mire megszánta az álom s fáradtan, fejfájással ébredt. A reggelihez terített asztalnál csak ketten ültek a házigazdával. Szótlanul szürcsölték a kávét s félre kerülték egymás tekintetét. Közeli szobából varrógép zakatolása hallatszott. Egy ismerős vevő az ebédlőig nyomult, aztán nyitvamaradt mögötte a műhely ajtaja s a vendégnek hallania kellett az alku csatáját, fillérről-fillérre. Később kinézett Berta is: — Mondd kérlek, hogy szereted a borjúhúst, salátával, vagy főzelékkel? Mert a Schmidhauer-féle kifőzőben dús választék kapható. Keserű, szégyenkezés nélküli mosolylyal nézett a vendégre. Minek tovább titkolódzni, amikor már úgyis mindent tud róluk? Lehullt a látszatok diszes kárpitja s a családi élet romjai láthatóvá lettek. A vendég lesütötte a szemét s égő cigarettát forgatott az ujjai között. Aztán tétova, félénk pillantással az asszonyra nézett: — Ne fáradj miattam, hiszen még a délelőtt tovább kell utaznom. — Ha így van — sóhajtott Berta. — Te tudod, — mondta a férj. De már egyikük sem kérlelte, hogy maradjon. Az Erzsébet-híd és a Lánchíd között próbaidőre villamos helyett autóbusz fog járni A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ülésén Rakovszky Iván elnök napirend előtt mégleg szavakkal üdvözölte Kertész K. Róbertet, akit nyugalomba vonulása alkalmából a kormányzó államtitkári címmel tüntetett ki. Utána a tárgysorozat folyamán az utcaelnevezések ügyével foglalkoztak s az V. kerületi Korall-utcát elnevezték Légrády Károly-utcának, a kelenföldi Névtelen-utcák közül pedig Reményi Ede-, Tömörkény-, Györök- és Boglárka-utca névvel láttak el négy utcát. A Közmunkatanács tudomásul vette a kereskedelmi miniszternek azt az átiratát, amelyben közli, hogy az Erzsébet-híd és a Lánchíd között, sőt esetleg az egész Belváros területén — miután bizonyos nehézségek merültek fel a terv ellen — tehát csak próbaidőre, szüneteltetik a vilamosforgalmat, amelyet autóbuszokkal helyettesítenek. Az intézkedésnek az a célja, hogy a dunaparti szállók elől idegenforgalmi szempontból elvonják a zajt és a kilátást zavaró villamosközlekedést.