Budapesti Hírlap, 1934. július (54. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-01 / 146. szám

1934 JULIUS 1. VASÁRNAP B. 1f. rel folytatott rövid tanácskozás után maga elé vezettette Schneidhuber főcsoportveze­tőt és Schmidt csoportvezetőt és saját ke­zével tépte le gallérjukról a rohamosztagok rangjelzését. Ezután sorsukra hagyta a le­fokozott vezéreket, akiket röviddel utóbb kivégeztek. Most, hogy Münchenben a helyzet tisztá­zódott, a kancellár elérkezettnek látta az időt, hogy belenyúljon a wiesseei darázs­fészekbe is. Reggel fél hat óra volt. A kancellár néhány bizalmas emberével együtt autóba szállt és Wiesseebe ment egyenesen Rohm kapitányhoz. Röhmöt Hitler személyesen tartóztatta le , Rohm kapitány wiesseei házában töl­tötte az éjszakát a másik híres S. A.-vezér, Heines kapitány is. A házban sötét volt és egyetlen lámpa sem égett. Hitler kancellár feltörette az ajtót és néhány főnyi kísére­tével együtt belépett a házba. Első útja Rohm kapitány hálószobájába vezetett. Hitler Adolf megrázta a kapitány vál­lait és felébresztette. Rohm eleinte értel­metlenül bámult a kancellárra, majd ami­kor ez néhány rövid szóval közölte, hogy letartóztatja, teljesen összetört és szó nél­kül hagyta, hogy Hitler kíséretének tagjai elvezessék. A kancellár azután a szomszédos szo­bába lépett, ahol Heines kapitány aludt. A Szobában utálatos látvány tárult a szemei elé, amely nem hagyott kétséget az iránt, hogy undorító homoszexuális dolgok tör­téntek. Ugyanez volt a helyzet a többi szo­bában is. Röhm kapitány egész környe­zete ilyen homosexuális férfiakból állott. Röhmmel és Heinesszel együtt az egész konspiráló vezérkar kézrekerült a cielseei villában. A letartóztatottakat az egyik szobában helyezték el s amilyen gyorsan ment a letartóztatás, olyan gyorsan ment az ítélkezés is. A halálraítélt S. A.-vezére­­ket a helyszínen kivégezték. Közben már reggel nyolc óra lett és megérkezett Münchenből egy nagy teher­­automobilon az őrségváltás. A felvonuló őrség tagjai, amikor közölték velük, hogy mi történt, egy pillanatig sem ellenkeztek, hanem szó nélkül engedelmeskedtek Hitler kancellárnak és háromszoros „Heil Hitler!“ - kiáltásba törtek ki. A kancellár ezzel elintézte a feladatát és elindult vissza München felé. Amint az or­szágúton a bajor főváros felé közeledett, egymásután jöttek szembe autók, amelyek az összeesküvésben résztvett vezéreket vit­ték Röhmék hadiszállására, ahová Röhm kapitány mint ismeretes , szombaton délelőttre utolsó bizalmas tanácskozásra hívta össze híveit. Hitler kancellár minden szembejövő autót megállított és a kocsik­ban tartózkodó S. A.-vezéreket a helyszí­nen letartóztatta. Visszaérve Münchenbe, utasítást adott, hogy szállják meg a pálya­udvarokat is, mert még a vidékről is jön­nek az összeesküvésben részes S. A.-vezé­­rek. Ezeket is egymásután tartóztatták le, amint kiszálltak a vonatból. A kancellár ezután ismét a bajor bel­ügyminisztériumba ment Wagner belügy­miniszterhez, rövid tanácskozást folytatott vele és utasításokat adott neki a további teendőkre nézve. Innen átment a Barna Házba és maga köré gyűjtötte a mozgalom­hoz hű vezéreket, akikhez rövid beszédet intézett. Már ezen az értekezleten is ki­derült, hogy az S. A.-vezétek túlnyomó többsége változatlan hűséggel kitart a kancellár mellett és hogy az összeesküvők köre a lehető legszűkebb volt. Hitler parancsa: erkölcs, fegyelem, hűség! BERLIN, jún. 30. Hitler kancellár szombaton este írásbeli parancsot küldött a nemzeti szocialista ro­hamosztagok új vezérkari főnökének, Lutze Viktornak. A parancs tíz pontban foglalja össze azokat az elveket, amelyeket az S. A.-vezéreknek a jövőben szem előtt kell tartaniok. A tíz pont a következő: 1. Az S. A.-vezér éppen olyan vak enge­delmességgel és feltétlen fegyelmmel tar­tozik a kancellárnak, mint az S. A.-harcos az S. A.-vezérnek. 2. Minden S. A.-vezérnek és minden poli­tikai vezérnek tudatában kell lennie annak, hogy példás magaviseletét kell tanúsítania. 3. Mindazokat az S. A.-vezéreket és po­litikai vezetőket, akiknek magatartása közfelháborodásra adhat okot, azonnal el kell távolítani a pártból és a rohamoszta­­­gokból. 4. Megkövetelem, — mondja ezután Hit­ler kancellár parancsa,­­ különösen az S. A.-vezérektől, hogy példaképet szolgál­tassanak az egyszerűségben. Nem óhajtom, hogy S. A.-vezérek drága ebédeket adja­nak, vagy részt vegyenek ilyenekben. Meg­tiltom, hogy a párt vagy S. A. pénzeiből, vagy bármilyen más közpénzből ünnepi lakomákat és hasonlókat rendezzenek. Ki­vétel csak abban az esetben engedélyez­hető, ha állampolitikai szükségből eredő kötelességet kell teljesíteni. 5. Nem óhajtom, hogy az S. A.-vezérek drága automobilokban díszelegjenek szol­gálati útjaikon. 6. Az az S. A.-vezér, aki a nyilvánosság előtt méltatlan viselkedést tanúsít, garáz­dálkodik, vagy éppen botrányokat okoz, azonnal eltávolítandó az S. A.-ból. 7. Az illetékes állami tényezőktől elvá­rom, hogy ilyen esetekben a büntetés mér­tékét magasabban szabják meg, mint olyanoknál, akik nem tagjai a nemzeti szocialista pártnak. 8. Elvárom minden S. A.-vezértől, hogy segítségünkre lesz az S. A. intézményének fenntartásában és megerősítésében. Főleg azt szeretném, ha minden anya félelem nél­kül engedné gyermekét az S. A. osztagaiba, a pártba és a Hitler-féle ifjúsági szerve­ ­ " Alibi írta: CSATHÓ KÁLMÁN Korán reggel — (mindenkire rábízom, hogy mit tart annak) — tehát korán reggel megszólalt a telefon. Felveszem. — Halló! — mondja egy kellemes fiatal női hang. — Kálmán bácsi ? — Én vagyok! Ki beszél? — Itt Márta! Jaj! ne tessék haragudni! Egy borzasztó nagy kérésem van! — Na mi az, fiam? — Nem is tudom, hogy hogyan mondjam meg? Tudniillik .. . — És elhallgat. — Na csak ki vele! Nem lesz az olyan nagy eset! . . . -T­ Hiszen nem nagy eset, de mégis! At­tól függ, hogyan tetszik megítélni ... És igazán zavarban vagyok, mert ... Szó­val ... De nem tehettem más és most na­gyon kérem, ne tessék cserbenhagyni! . . . Ez a Márta nagyon kedves, eleven terem­tés. Fiatal leány ,aligha több húsz évesnél. Tenniszezni jár ide egy barátomnak a csa­ládjához a szomszédba. Ismerem jól a szü­leit is. Nagyon rendes úri­emberek. Az apa egy kicsit szigorú, régimódi, a mama in­kább haladt a korral s a leányát meglehetős önállóságra nevelte. Velük is szoktam itt a szomszédban találkozni. Ez az egy leányuk­ban, és ezt bálványozzák. Az anyja több­nyire róla beszél és ilyeneket mond: — Az én Mártámnak nincs titka előttem. Mert én úgy neveltem, hogy én legyek a legjobb barátnéja. A bizalmasa. Ezért nem is kell, hogy őrizzem, mert beszámol min­den lépéséről . . . Felőlem jöhet-mehet sza­badon . . . Higgyék el, sokkal jobb, mint az a régi rendszer, amikor úgyszólván pórázon vezették a leányokat! Mert a saját becsület­érzése nagyobb védelem, mint minden ér­zés! ... Én már régen elhatároztam, hogy nem Ifendok­osna sem a jjjai nevelési rend­seren, sem a fiatalok dolgain, szodálkozni is leg­feljebb befelé szoktam titokban. De nem árulom el, amit gondolok és főleg nem vitatkozom. A fiatalokkal szemben pe­dig Úgy viselkedtem, mintha mindazt, amit csinálnak, a legtermészetesebbnek tarta­nám a világon. Szó sincs róla, hogy bármin is megbotránkozzam, hogy felháborodjam és erkölcsi prédikációt kezdjek ilyen mó­don. — Hát bizony, a mi időnkben . . . ,Nem! Én jóban akarok lenni a fiatalokkal és még olyankor is, mikor egy kicsit tót­ágast áll bennem a lélek, úgy teszek, mintha „megérteném” őket. Miért is ne? Nekem nincsennek gyere­keim és a családomban is csak fiúkból áll az új nemzedék. Leány nem fordul elő a ro­konságomban, akiért aggódnom kellene. Hát felőlem nevelhetik a leányokat ahogy akarják. Valahogy úgy vagyok ezzel a mai nevelésel, mint a repülőgéppel: a hideg ki­telne, ha az én gyerekem felülne rá, de ha a más gyereke repül, legfeljebb azt gondo­lom: „Hát igen! Az új nemzedék! . . . Per­sze, persze! Nekik ez olyan, mint nekünk volt hajdan a vasút!” Egyszóval: megjátszom a fiatalok előtt is, hogy természetesnek találom, ahogy vi­selkednek és iparkodom velük jóban lenni. Nem vagyok morózus bácsi. Mosolygok, mi­kor a többi öreg a fejét csóválja. Mosoly­kor a többi öreg a fejét csóválja. Mosoly­gok, mint aki mindent megért és megbocsát. Alighanem ennek köszönhetem, hogy Márta hozzám fordult,­­ gondoltam. És kí­váncsian lestem, mi fog kisülni a dologból. Mert megvallom, állandóan sóvárgó kíván­csisággal lesem ennek a mai fiatalságnak minden titkát, ami megadhatná a nyitját a gondolkozásuknak, világfelfogásuknak, er­kölcsüknek, és mindannak, amiben, érzem, különböznek a régiektől s aminek az élet­módjuk csak felszínes kifejezője. Legalább is remélem, hogy csak felszínes és a mély­ben egészen más van, mint affii látszik... És most arról van szó, hogy ne hagyjam cserben Mártát! — Dehogy hagyom, kedves! Hát mi tör­tént? — Jaj! Olyan nehéz ezt megmondani!... — Dehogy nehéz! Csak ki vele bátran! Nekem mindent el lehet mondani! Nekem! Miért éppen nekem? De ez a mondat nem téveszti el a hatását, mert Márta azt feleli: — Hiszen másnak nem is­merném! . . . Ez jól esik és azt felelem biztatva: — Nohát akkor! Halljuk! Most egy kis csend következik. Aztán egy hatalmas sóhajtás. Márta neki fohász­kodott, de első kísérletre nem sikerült a do­log mégsem. Most még egy nagy lélekzetet vesz, akár a vízbeugrás előtt s szinte látom a dróton át, hogy a szemét is behányja. És akkor nekivág, szaporán ejtve a szót, hogy hamar túl legyen rajta: — Arra akarom kérni, hogy, ha apukám­mal, vagy anyukámmal tetszik találkozni és kérdik,... hát tessék azt mondani, hogy tegnap délután és este... egész tizen­egyig, amíg az eső elállt, ott voltam Kál­mán bácsiéknál . . . Mert én azt mondtam, hogy hat órakor hazaindultam Péter bá­­csiéktól, de aztán az eső elől bemenekültem Kálmán bácsiékhoz ... És hogy addig nem engedtek el, míg az eső el nem állt... Tet­szik tudni? Most az én részemről következett egy kis csend. Majd két nekifohászkodás, hogy fe­leljek. A csend az elképzedésre kellett és annak az elgondolására, illetve emlékembe­­idézésére, hogy nekem mindent el lehet mondani, tehát nekem nem szabad sem megbotránkozni, sem felháborodni. A két nekifohászkodásra pedig azért volt szük­ség, mert csak harmadszorra bírtam le­nyelni mindazt, amit mondani szerettem volna. Végül, a harmadik lélekzetvételre megtaláltam a szót: — Rendben van! Megértettem! Közben azt gondoltam, hogy milyen jó, hogy a telefonon nem lehet látni az ember képét. Mert azt olvashatná le róla: — Hm? Ejnye, ejnye! Hát mégis ? Lám, lám! És az a tyúkeszű anyja! Mai nevelés!... Mind ilyen? Vagy ez kivétel? Hm! . . . Persze! Pista! .. . Pista az oka! Az a haszontalan, léha kölyök! .. . Régen nézem én ezt már! Szólni is szerettem volna, de hát bajos! Nem köszönik meg, sőt! Pedig hát mégis kellett volna! Mikor láttam, hogy a motor, kerékpáron nem hazafelé indulnak, hanem ki, Hidegkút felé! ... És mikor kettesben láttam őket, csónakázni a Római Fürdő­nél... Hm!... Na mindegy! De hogy ap­­ját-anyját kerülni fogom hetekig, az bizo­­nyos! Engem ne kérdezzenek! Én nem ha­­zudozom! Megvárom, míg elévül az eset!... A fene egye meg! . .. Márta újra kezdte: — Ugy­e nem tetszik rám haragudni? De bizonyisten nem tudtam egyebet mon­­dani anyukámnak se! ... És most már nem maradhatok hazugságban! . . .­­— Jó, jó! — feleltem kurtán. — Nem fo­­gom elárulni! — Igen! . . . Nagyon köszönöm! De . .. még egyebet is kérek! ... És ez még sok­kal fontosabb! . . . Pista! ... Ha Pistával tetszik ta­ál­kozni, ugyanezt tessék mondani neki is! . . . Most aztán igazán elállt a lélekzetem. Alig bírom pillanatok múlva kinyögni: — Hogy, hogy? Hát nem Pistával volt? . . . Hát hogy ? ... Csengő hangon belenevetett a telefonba: — Jaj de édes! . . . Hát persze, hogy nem! Hiszen ez a baj éppen! Hogy Pista odatelefonált anyukámhoz! . . . Mert ha Pistával vagyok, akkor anyukán nyugodt egészen! . . . Tetszik most már érteni? Azt feleltem, hogy értem. Mit is felelhet­tem volna most? Hát persze, hogy értem, hogy a Márta anyukája egészen nyugodt, ha tudja, hogy a Mártuskája Pistukával ha­tfa’fás szédülés fa’radtság lábfájás kútódikl MASSZÍROZÁS szagolgatás bedörzsölés lábfürdő fübtja A­ntyü­zetekbe, anélkül, hogy féltenie kellene gyer­meke erkölcseit. 9. Különösen megkövetelem azonban az S. A.-vezérektől azt is, hogy azon a terüle­ten keressék erejüket, amely adva van számukra, nem pedig olyan területeken, amelyek másoknak vannak fenntartva. 10. Azt akarom, hogy a nemzeti szocia­lista szervezetekben engedelmesség, hűség és bajtársiasság legyen az uralkodó elv. Megkövetelem minden S. A.-vezértől, hogy tisztelje a törvényt és engedelmeskedjen parancsaimnak. Aláírva: Hitler Adolf. Ellentétes hírek Röhm sorsáról BERLIN, jún. 30. Röhm kapitány sorsáról ellentétes hírek Papent is letartóztatták , de szombaton este szabad­lábra helyezték LONDON, jún. 30. Mint Münchenből jelentik, Papen alkan­­cellárt délelőtt hivatalában letartóztattak. Egy másik jelentés szerint az alkancellárt csak biztonsági őrizetbe vették, de este 3XXahmaim ítím­A 11. évfolyam 1934 július hó 3. szám Egyetlen: Nem tágul 1 valóban hygienikus nyári viselet a /mh) Nem megy össze 1. Nem fakul! valódi A valódi Dr. Lahmann-Dr. Lahmann­divating divating keltek szárnyra. Az egyik verzió szerint börtönben ül. Egy másik híradás szerint­ agyonlőtték. A késő esti órákban az a hír terjedt el — és ez a legvalószínűbb, bár még nem erősítették meg —, hogy öngyil­kos lett, szabadon bocsátották.

Next