Budapesti Hírlap, 1934. július (54. évfolyam, 146-171. szám)
1934-07-01 / 146. szám
1934 JULIUS 1. VASÁRNAP B. 1f. rel folytatott rövid tanácskozás után maga elé vezettette Schneidhuber főcsoportvezetőt és Schmidt csoportvezetőt és saját kezével tépte le gallérjukról a rohamosztagok rangjelzését. Ezután sorsukra hagyta a lefokozott vezéreket, akiket röviddel utóbb kivégeztek. Most, hogy Münchenben a helyzet tisztázódott, a kancellár elérkezettnek látta az időt, hogy belenyúljon a wiesseei darázsfészekbe is. Reggel fél hat óra volt. A kancellár néhány bizalmas emberével együtt autóba szállt és Wiesseebe ment egyenesen Rohm kapitányhoz. Röhmöt Hitler személyesen tartóztatta le , Rohm kapitány wiesseei házában töltötte az éjszakát a másik híres S. A.-vezér, Heines kapitány is. A házban sötét volt és egyetlen lámpa sem égett. Hitler kancellár feltörette az ajtót és néhány főnyi kíséretével együtt belépett a házba. Első útja Rohm kapitány hálószobájába vezetett. Hitler Adolf megrázta a kapitány vállait és felébresztette. Rohm eleinte értelmetlenül bámult a kancellárra, majd amikor ez néhány rövid szóval közölte, hogy letartóztatja, teljesen összetört és szó nélkül hagyta, hogy Hitler kíséretének tagjai elvezessék. A kancellár azután a szomszédos szobába lépett, ahol Heines kapitány aludt. A Szobában utálatos látvány tárult a szemei elé, amely nem hagyott kétséget az iránt, hogy undorító homoszexuális dolgok történtek. Ugyanez volt a helyzet a többi szobában is. Röhm kapitány egész környezete ilyen homosexuális férfiakból állott. Röhmmel és Heinesszel együtt az egész konspiráló vezérkar kézrekerült a cielseei villában. A letartóztatottakat az egyik szobában helyezték el s amilyen gyorsan ment a letartóztatás, olyan gyorsan ment az ítélkezés is. A halálraítélt S. A.-vezéreket a helyszínen kivégezték. Közben már reggel nyolc óra lett és megérkezett Münchenből egy nagy teherautomobilon az őrségváltás. A felvonuló őrség tagjai, amikor közölték velük, hogy mi történt, egy pillanatig sem ellenkeztek, hanem szó nélkül engedelmeskedtek Hitler kancellárnak és háromszoros „Heil Hitler!“ - kiáltásba törtek ki. A kancellár ezzel elintézte a feladatát és elindult vissza München felé. Amint az országúton a bajor főváros felé közeledett, egymásután jöttek szembe autók, amelyek az összeesküvésben résztvett vezéreket vitték Röhmék hadiszállására, ahová Röhm kapitány mint ismeretes , szombaton délelőttre utolsó bizalmas tanácskozásra hívta össze híveit. Hitler kancellár minden szembejövő autót megállított és a kocsikban tartózkodó S. A.-vezéreket a helyszínen letartóztatta. Visszaérve Münchenbe, utasítást adott, hogy szállják meg a pályaudvarokat is, mert még a vidékről is jönnek az összeesküvésben részes S. A.-vezérek. Ezeket is egymásután tartóztatták le, amint kiszálltak a vonatból. A kancellár ezután ismét a bajor belügyminisztériumba ment Wagner belügyminiszterhez, rövid tanácskozást folytatott vele és utasításokat adott neki a további teendőkre nézve. Innen átment a Barna Házba és maga köré gyűjtötte a mozgalomhoz hű vezéreket, akikhez rövid beszédet intézett. Már ezen az értekezleten is kiderült, hogy az S. A.-vezétek túlnyomó többsége változatlan hűséggel kitart a kancellár mellett és hogy az összeesküvők köre a lehető legszűkebb volt. Hitler parancsa: erkölcs, fegyelem, hűség! BERLIN, jún. 30. Hitler kancellár szombaton este írásbeli parancsot küldött a nemzeti szocialista rohamosztagok új vezérkari főnökének, Lutze Viktornak. A parancs tíz pontban foglalja össze azokat az elveket, amelyeket az S. A.-vezéreknek a jövőben szem előtt kell tartaniok. A tíz pont a következő: 1. Az S. A.-vezér éppen olyan vak engedelmességgel és feltétlen fegyelmmel tartozik a kancellárnak, mint az S. A.-harcos az S. A.-vezérnek. 2. Minden S. A.-vezérnek és minden politikai vezérnek tudatában kell lennie annak, hogy példás magaviseletét kell tanúsítania. 3. Mindazokat az S. A.-vezéreket és politikai vezetőket, akiknek magatartása közfelháborodásra adhat okot, azonnal el kell távolítani a pártból és a rohamosztagokból. 4. Megkövetelem, — mondja ezután Hitler kancellár parancsa, különösen az S. A.-vezérektől, hogy példaképet szolgáltassanak az egyszerűségben. Nem óhajtom, hogy S. A.-vezérek drága ebédeket adjanak, vagy részt vegyenek ilyenekben. Megtiltom, hogy a párt vagy S. A. pénzeiből, vagy bármilyen más közpénzből ünnepi lakomákat és hasonlókat rendezzenek. Kivétel csak abban az esetben engedélyezhető, ha állampolitikai szükségből eredő kötelességet kell teljesíteni. 5. Nem óhajtom, hogy az S. A.-vezérek drága automobilokban díszelegjenek szolgálati útjaikon. 6. Az az S. A.-vezér, aki a nyilvánosság előtt méltatlan viselkedést tanúsít, garázdálkodik, vagy éppen botrányokat okoz, azonnal eltávolítandó az S. A.-ból. 7. Az illetékes állami tényezőktől elvárom, hogy ilyen esetekben a büntetés mértékét magasabban szabják meg, mint olyanoknál, akik nem tagjai a nemzeti szocialista pártnak. 8. Elvárom minden S. A.-vezértől, hogy segítségünkre lesz az S. A. intézményének fenntartásában és megerősítésében. Főleg azt szeretném, ha minden anya félelem nélkül engedné gyermekét az S. A. osztagaiba, a pártba és a Hitler-féle ifjúsági szerve " Alibi írta: CSATHÓ KÁLMÁN Korán reggel — (mindenkire rábízom, hogy mit tart annak) — tehát korán reggel megszólalt a telefon. Felveszem. — Halló! — mondja egy kellemes fiatal női hang. — Kálmán bácsi ? — Én vagyok! Ki beszél? — Itt Márta! Jaj! ne tessék haragudni! Egy borzasztó nagy kérésem van! — Na mi az, fiam? — Nem is tudom, hogy hogyan mondjam meg? Tudniillik .. . — És elhallgat. — Na csak ki vele! Nem lesz az olyan nagy eset! . . . -T Hiszen nem nagy eset, de mégis! Attól függ, hogyan tetszik megítélni ... És igazán zavarban vagyok, mert ... Szóval ... De nem tehettem más és most nagyon kérem, ne tessék cserbenhagyni! . . . Ez a Márta nagyon kedves, eleven teremtés. Fiatal leány ,aligha több húsz évesnél. Tenniszezni jár ide egy barátomnak a családjához a szomszédba. Ismerem jól a szüleit is. Nagyon rendes úriemberek. Az apa egy kicsit szigorú, régimódi, a mama inkább haladt a korral s a leányát meglehetős önállóságra nevelte. Velük is szoktam itt a szomszédban találkozni. Ez az egy leányukban, és ezt bálványozzák. Az anyja többnyire róla beszél és ilyeneket mond: — Az én Mártámnak nincs titka előttem. Mert én úgy neveltem, hogy én legyek a legjobb barátnéja. A bizalmasa. Ezért nem is kell, hogy őrizzem, mert beszámol minden lépéséről . . . Felőlem jöhet-mehet szabadon . . . Higgyék el, sokkal jobb, mint az a régi rendszer, amikor úgyszólván pórázon vezették a leányokat! Mert a saját becsületérzése nagyobb védelem, mint minden érzés! ... Én már régen elhatároztam, hogy nem Ifendokosna sem a jjjai nevelési rendseren, sem a fiatalok dolgain, szodálkozni is legfeljebb befelé szoktam titokban. De nem árulom el, amit gondolok és főleg nem vitatkozom. A fiatalokkal szemben pedig Úgy viselkedtem, mintha mindazt, amit csinálnak, a legtermészetesebbnek tartanám a világon. Szó sincs róla, hogy bármin is megbotránkozzam, hogy felháborodjam és erkölcsi prédikációt kezdjek ilyen módon. — Hát bizony, a mi időnkben . . . ,Nem! Én jóban akarok lenni a fiatalokkal és még olyankor is, mikor egy kicsit tótágast áll bennem a lélek, úgy teszek, mintha „megérteném” őket. Miért is ne? Nekem nincsennek gyerekeim és a családomban is csak fiúkból áll az új nemzedék. Leány nem fordul elő a rokonságomban, akiért aggódnom kellene. Hát felőlem nevelhetik a leányokat ahogy akarják. Valahogy úgy vagyok ezzel a mai nevelésel, mint a repülőgéppel: a hideg kitelne, ha az én gyerekem felülne rá, de ha a más gyereke repül, legfeljebb azt gondolom: „Hát igen! Az új nemzedék! . . . Persze, persze! Nekik ez olyan, mint nekünk volt hajdan a vasút!” Egyszóval: megjátszom a fiatalok előtt is, hogy természetesnek találom, ahogy viselkednek és iparkodom velük jóban lenni. Nem vagyok morózus bácsi. Mosolygok, mikor a többi öreg a fejét csóválja. Mosolykor a többi öreg a fejét csóválja. Mosolygok, mint aki mindent megért és megbocsát. Alighanem ennek köszönhetem, hogy Márta hozzám fordult, gondoltam. És kíváncsian lestem, mi fog kisülni a dologból. Mert megvallom, állandóan sóvárgó kíváncsisággal lesem ennek a mai fiatalságnak minden titkát, ami megadhatná a nyitját a gondolkozásuknak, világfelfogásuknak, erkölcsüknek, és mindannak, amiben, érzem, különböznek a régiektől s aminek az életmódjuk csak felszínes kifejezője. Legalább is remélem, hogy csak felszínes és a mélyben egészen más van, mint affii látszik... És most arról van szó, hogy ne hagyjam cserben Mártát! — Dehogy hagyom, kedves! Hát mi történt? — Jaj! Olyan nehéz ezt megmondani!... — Dehogy nehéz! Csak ki vele bátran! Nekem mindent el lehet mondani! Nekem! Miért éppen nekem? De ez a mondat nem téveszti el a hatását, mert Márta azt feleli: — Hiszen másnak nem ismerném! . . . Ez jól esik és azt felelem biztatva: — Nohát akkor! Halljuk! Most egy kis csend következik. Aztán egy hatalmas sóhajtás. Márta neki fohászkodott, de első kísérletre nem sikerült a dolog mégsem. Most még egy nagy lélekzetet vesz, akár a vízbeugrás előtt s szinte látom a dróton át, hogy a szemét is behányja. És akkor nekivág, szaporán ejtve a szót, hogy hamar túl legyen rajta: — Arra akarom kérni, hogy, ha apukámmal, vagy anyukámmal tetszik találkozni és kérdik,... hát tessék azt mondani, hogy tegnap délután és este... egész tizenegyig, amíg az eső elállt, ott voltam Kálmán bácsiéknál . . . Mert én azt mondtam, hogy hat órakor hazaindultam Péter bácsiéktól, de aztán az eső elől bemenekültem Kálmán bácsiékhoz ... És hogy addig nem engedtek el, míg az eső el nem állt... Tetszik tudni? Most az én részemről következett egy kis csend. Majd két nekifohászkodás, hogy feleljek. A csend az elképzedésre kellett és annak az elgondolására, illetve emlékembeidézésére, hogy nekem mindent el lehet mondani, tehát nekem nem szabad sem megbotránkozni, sem felháborodni. A két nekifohászkodásra pedig azért volt szükség, mert csak harmadszorra bírtam lenyelni mindazt, amit mondani szerettem volna. Végül, a harmadik lélekzetvételre megtaláltam a szót: — Rendben van! Megértettem! Közben azt gondoltam, hogy milyen jó, hogy a telefonon nem lehet látni az ember képét. Mert azt olvashatná le róla: — Hm? Ejnye, ejnye! Hát mégis ? Lám, lám! És az a tyúkeszű anyja! Mai nevelés!... Mind ilyen? Vagy ez kivétel? Hm! . . . Persze! Pista! .. . Pista az oka! Az a haszontalan, léha kölyök! .. . Régen nézem én ezt már! Szólni is szerettem volna, de hát bajos! Nem köszönik meg, sőt! Pedig hát mégis kellett volna! Mikor láttam, hogy a motor, kerékpáron nem hazafelé indulnak, hanem ki, Hidegkút felé! ... És mikor kettesben láttam őket, csónakázni a Római Fürdőnél... Hm!... Na mindegy! De hogy apját-anyját kerülni fogom hetekig, az bizonyos! Engem ne kérdezzenek! Én nem hazudozom! Megvárom, míg elévül az eset!... A fene egye meg! . .. Márta újra kezdte: — Ugye nem tetszik rám haragudni? De bizonyisten nem tudtam egyebet mondani anyukámnak se! ... És most már nem maradhatok hazugságban! . . .— Jó, jó! — feleltem kurtán. — Nem fogom elárulni! — Igen! . . . Nagyon köszönöm! De . .. még egyebet is kérek! ... És ez még sokkal fontosabb! . . . Pista! ... Ha Pistával tetszik taálkozni, ugyanezt tessék mondani neki is! . . . Most aztán igazán elállt a lélekzetem. Alig bírom pillanatok múlva kinyögni: — Hogy, hogy? Hát nem Pistával volt? . . . Hát hogy ? ... Csengő hangon belenevetett a telefonba: — Jaj de édes! . . . Hát persze, hogy nem! Hiszen ez a baj éppen! Hogy Pista odatelefonált anyukámhoz! . . . Mert ha Pistával vagyok, akkor anyukán nyugodt egészen! . . . Tetszik most már érteni? Azt feleltem, hogy értem. Mit is felelhettem volna most? Hát persze, hogy értem, hogy a Márta anyukája egészen nyugodt, ha tudja, hogy a Mártuskája Pistukával hatfa’fás szédülés fa’radtság lábfájás kútódikl MASSZÍROZÁS szagolgatás bedörzsölés lábfürdő fübtja Antyüzetekbe, anélkül, hogy féltenie kellene gyermeke erkölcseit. 9. Különösen megkövetelem azonban az S. A.-vezérektől azt is, hogy azon a területen keressék erejüket, amely adva van számukra, nem pedig olyan területeken, amelyek másoknak vannak fenntartva. 10. Azt akarom, hogy a nemzeti szocialista szervezetekben engedelmesség, hűség és bajtársiasság legyen az uralkodó elv. Megkövetelem minden S. A.-vezértől, hogy tisztelje a törvényt és engedelmeskedjen parancsaimnak. Aláírva: Hitler Adolf. Ellentétes hírek Röhm sorsáról BERLIN, jún. 30. Röhm kapitány sorsáról ellentétes hírek Papent is letartóztatták , de szombaton este szabadlábra helyezték LONDON, jún. 30. Mint Münchenből jelentik, Papen alkancellárt délelőtt hivatalában letartóztattak. Egy másik jelentés szerint az alkancellárt csak biztonsági őrizetbe vették, de este 3XXahmaim ítímA 11. évfolyam 1934 július hó 3. szám Egyetlen: Nem tágul 1 valóban hygienikus nyári viselet a /mh) Nem megy össze 1. Nem fakul! valódi A valódi Dr. Lahmann-Dr. Lahmanndivating divating keltek szárnyra. Az egyik verzió szerint börtönben ül. Egy másik híradás szerint agyonlőtték. A késő esti órákban az a hír terjedt el — és ez a legvalószínűbb, bár még nem erősítették meg —, hogy öngyilkos lett, szabadon bocsátották.