Budapesti Hírlap, 1934. augusztus (54. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

. Szobrot Madách Imrének! Budapesti Hírlapnak vasszakértő végül még közölte, hogy a má­sodik lövést félméter távolságból adták le s ez a golyó csak súrolta a nyakat és nem okozott komolyabb sérülést. A vád- és védbeszédek A­ tárgyalás további folyamán a véde­lem indítványozta Schuschnigg új szövet­ségi kancellár, Rieth német követ és Mik­lós szövetségi elnök kihallgatását. A bíró­ság a védelem indítványait elutasította. Ugyancsak elvetették a védelemnek azt az indítványát, hogy a szabad elvonulás ígére­tére való tekintettel vagy mentsék fel a vádlottakat, vagy részesítsék őket közke­gyelemben. Az ügyész nagy felháborodással tiltako­zott a védelem indítványa ellen. A bíróság határozatában kimondotta, hogy a tárgya­lás során nem vehetik figyelembe a sza­bad elvonulásról szóló ígéretét. Ez az ígé­ret legfeljebb akkor lehet mérlegelés tár­gya, amikor majd kegyelmi kérvényt nyújtanak be. Rövid szünet után, déli 12 óra tájban a vád- és védbeszédekre került a sor. Az ügyész mindenek előtt leszögezte vádbeszédében, hogy a hazaárulás bűn­tette kétségtelenül fennforog. A polgárháború ennek az árulásnak volt a következménye. Tudjuk, hogy az ország­ban egész sor halott volt. Ki tudja, hogy az események utórengései meddig tarta­nak még, de világos képünk van arról, hogy milyen helyzetbe vitték a tettesek máris az országot. Egy szikra elegendő lett volna ahhoz, hogy idegen katonák, idegen nép és idegen hatalmak legyenek országunkban. A kancellár meggyilkolása tekintetében a tényállás csaknem kétség­telen. Ezután a védők emelkedtek szólásra. Közben több összetűzés történt. Amikor Führer dr. védő formális védőbeszédet tar­tott a Hitlerizmus és az Anschluss mel­­lett, az elnök rendreutasította. A védő be­széde során Planetta cselekedetét Schlage­­ter tettével hasonlította össze, aki Né­metországban vértanúvá lett. A védő e szavaira a hallgatóság soraiban nagy fel­zúdulás támadt. A gyilkos bocsánatot kér Do­lfuss özvegyétől Az utolsó szó jogán Planetta állt most az elnök elé. Feszes vigyázz-állásban adta elő utolsó mondanivalóját. — Nem tudom — mondotta, — hány óráig fogok még élni, azt az egyet azonban szeretném megmondani, hogy nem vagyok gyáva gyilkos. Igazán nem gyilkolási szán­dékból cselekedtem. Szeretném még azt is megmondani, hogy mint ember, mélyen fájlalom tettemet és arra kérem a kancel­lár úr feleségét, bocsásson meg nekem. Holzweber Ferenc szintén vigyázz-állás­ban adta elő utolsó mondanivalóját. Ami­kor megkapta az utasítást a puccs végre­hajtására, a leghatározottabban megígér­ték neki, hogy vér nem fog folyni. Azt is mondották, hogy Bintelen miniszter már ott lesz a kancellári hivatalban és az új kormány kinevezése már befejezett tény lesz. Ezzel szemben az történt, hogy nem találta ott a kancellári hivatalban az új kancellárt, akitől az egész akció kiindult. Rögtön átlátta a helyzetet és odament Fey miniszterhez, akinek mindent nyiltan el­mondott. — Azt mondottam a miniszter úrnak, — fejezte be Holzweber szavait, — hogy most itt állok és nem tudom, mit kellene ten­nem. Önként vállaltam a felelősséget em­bereimért, mert nem volt ott senki, aki pártfogásába vette volna őket, mély perspektíváját tárja fel ez a megjegy­zés a bitófa árnyékában. Planettáné a folyo­són egyedül ülve várja a tárgyalás kimene­telét. Tegnap eladta utolsó gyűrűjét, hogy sürgönyt küldjön Dollfussnéhes Riccionéba. „Ön már elvesztette a férjét, én csak most fogom elveszteni.” Könyörgött a sürgönyben, amelyben választ kér a tárgyalóterembe, leg­alább kegyelmet, hogy golyóval végezzenek urával. Csak azért jöttem el, suttogja Pla­nettáné sírásba elfúló hangon, hogy a bíró urakat megkérjem, adják ki férjem holt­testét. Mikor ezt mondja, Planettáné férje még él és elvetemült konoksággal néz szembe a biztos halállal. Bent a teremben nem a szo­kott feszültség, a kirobbanásig éles izgalom érezhető, hanem fagyos, hideg hangulat uralkodik. Itt mindenki ellensége a vádlot­taknak, kivéve a három Ügyvédet, akik a vádlottak párthívei. A tárgyalás mai menete sokkal gyorsabb tempóban pereg le, mint a tegnap délután és az éjszaka folyamán. A védők megkísérlik védencük érdekében a lehetetlent is. Ezzel kapcsolatban igyekez­nek a nemzeti szocialista párt egész történe­tét és ideológiáját megmagyarázni, úgy, hogy a tárgyalást vezető bíró, aki különben feltűnően hasonlít Töreky tanácselnökhöz, többször erélyesen rászól a védőkre, hogy itt nincs helye pártpropagandának. Az egyik védő, Führer dr. Schlagetterrel hasonlítja össze a vádlottakat és egy ízben többek kö­zött arra hivatkozik, hogy például a szom­szédos Magyarországban Rákóczi Ferencet nemzeti hősként tisztelik, holott Rákóczi ma csak lázadó volt. Ez a megjegyzés a hallga­tóság sorában jelen volt újságírók között éles visszhangra talált. A védőbeszédek és az ügyész zárószava után a vádlottak szólaltak fel még egyszer. Mindkét vádlott feszes vi­­gyázz-állásban hallgatta végig a tárgyalás menetét, egy szempillájuk sem rebbent meg. Az utolsó pillanatban Planettában mintha egész mélyen emberi érzés bukkant volna föl, mikor kijelentette a végszó jogán: — Nem tudom, hogy még hány óráig fogok élni, én nem vagyok gyáva gyilkos, valóban nem akartam megölni a kancellárt. Ezenkívül csak azt akarom mondani, hogy végtelenül sajnálom mint ember, tettemet és arra kérem a kancellár úr feleségét, hogy bocsásson meg nekem. Ausztria függetlensége és Dollfuss kormá­nya elleni elvetemült gyűlölete azonban az utolsó pillanatig sem hagyta el. A bitófa alatt is ezek ellen agitált: — Németországért halok meg! — kiáltotta — Hel Hitler! P. P. Az ítélet: kötél általi halál A bíróság félórás tanácskozás után dél­után 1 óra 20 perckor kihirdette ítéletét. A bíróság mindkettőt bűnösnek mondotta ki és Holzwébert hazaárulásért, Planettát pedig hazaárulásért és gyilkosságért kö­tél általi halálra ítélte. A törvényszék el­rendelte, hogy abban az esetben, ha az el­nök nem kegyelmez meg a két vádlottnak, először Holzwébert, majd Planettát vég­zik ki. Az ítélet indokolása részletesen felso­rolja a bizonyítékokat, amelyek kétségte­lenné tették a két vádlott bűnösségét. Délután fél ötkor kivégezték a két elítéltet BÉCS, júl. 31. A július 25-iki nemzeti szocialista puccs két főszereplője elvette büntetését. Pla­­netta Ottót és Holzweber Ferencet kedden délután fél ötkor kivégezték. A védelem az utolsó percig reménykedett, hogy a két elítélt kegyelmet kap s noha a rendkívüli katonai törvényszék felállítá­sáról szóló törvény értelmében kegyelemnek a halálraítélteknél nincs helye, a három ügyvéd mégis megkísérelte a kegyelmi kérvény benyújtását. Planetta és Holzwe­ber a siralomházban várták az elnök dön­tését s teljesen összeroppantak, amikor negyed ötkor közölték velük, hogy a ke­gyelmi kérvényre elutasító válasz érkezett. Öt perccel negyed öt óra után a fogház­őrség elővezette a két halálraítéltet a tar­tományi törvényszék hátsó udvarára, ahol már állott a két akasztófa. Megjelentek a bíróság tagjai, az államügyész és a három védő is s az ítélet felolvasása után Ober­­weger vezérőrnagy, a rendkívüli katonai törvényszék elnöke átadta a másodrendű vádlottat, Holzweber Ferencet a pribékek­nek. A harmincéves volt őrmestert négy óra huszonöt perckor végezték ki. Planetta Ottót a kivégzés tartamára elvezették az udvarból, úgyhogy nem kellett végignéz­nie bajtársa halálküzdelmét. Amikor a hó­hér hat perc múlva jelentette, hogy az íté­letet végrehajtotta, elővezették Planetta Ottót s négy óra harmincöt perckor már ő is a bitófa alatt állott. Háromnegyed ötre befejeződött a hiva­talos aktus s a kancellárgyilkos és a puccsista-vezér holttestét leemelték a bitó­fáról, hogy elszállítsák és elföldeljék. Mind a két elitélt bátran halt meg. Holzweber utolsó szavai ezek voltak: — Németországért halok meg! Éljen Hitler! A kivégzés a nyilvánosság teljes kizárása mellett ment végbe s a hivatalos személyi­ségeken kívül senki sem lehetett jelen. Planetta is ezzel a kiáltással halt meg: — Éljen Hitler! Szerdára a puccs további résztvevői ügyében tűztek ki tárgyalást. Planettáné golyó általi halált kért „kegyelemként** a férje részére BÉCS, júl. 31. (A Budapesti Hírlap bécsi munkatársának telefon jelentése.) A július 25-iki puccs lik­vidálásának első drámai fejezete véget ért. A szürke ház haláludvarán délután fél öt órakor végrehajtották a halálos ítéletet Doll­­fuss kancellár gyilkosán és a kancellári hi­vatalt megszálló lázadók vezetőjén. Mikor reggel kilenc óra után tíz perccel a két vádlottat bevezették a terembe, mindenki tudta, hogy ez a dráma még a délelőtt folya­mán véget fog érni. A bíróság körülbelül öt­ven jegyet adott ki a hallgatóság részére. A bíróság épülete előtt és a folyosón turbulens jelenetek játszódtak le, mert még a legfon­tosabb külföldi lapok tudósítói sem kaphat­tak helyet a kis tárgyalóteremben. A hall­gatóság soraiban mindössze három asszony volt, még pedig Planetta nővére és sógornője és egy barátnőjük. Planetta nővérének férje holnap kerül ugyanezen katonai bíróság elé, tehát valószínűleg ő is osztani fogja Planetta sorsát. Ez a szőke asszony feltűnően hason­lít Planettára, ugyanazok a primitív, durva vonások, műveletlenség jellemzik. Sejti, hogy ma fivére, holnap valószínűleg férje kerül bitófára, de a szünetben mégis gyorsan elő­szedi retiküljéből puderdobozát s rúzsával bekeni ajkait. Egy alkalommal a tárgyalás alatt mintegy magyarázólag odasúgja fe­lém: — Családunkban tizenegyen voltak mun­­kanélkül. A mai történelmi idők eseményei rugóinak B.H. 1984 AUGUSZTUS 1. SZERDA Megtalálták Dollfuss politikai végrendeletét Akarata teljesült: Schuschnigg és Starhemberg között osztot­ták fel örökségét PÁRIZS, júl. 31. Az Intransigeant bécsi jelentése szerint Dollfuss kancellár politikai végrendeletét megtalálták. A nagyjelentőségű okiratban Dollfuss kijelenti, hogy ha netalán ő el­tűnnék a politikai életből, Ausztria politi­kai vezére Schuschnigg, katonai vezére pe­dig Starhemberg herceg legyen. Adam szövetségi biztos közölte, hogy a hazafias arcvonal vezetését Starherrtberg herceg alkancellár veszi át. Ez azt jelenti, hogy Dollfuss dr. örökségét valóban Schuschnigg dr. és Starhemberg alkancel­­lár között osztották fel. Az a körülmény egyébként, hogy Starhemberg herceg al­kancellár veszi át a hazafias arcvonal ve­zetését, a Heimwehr helyzetének további jelentékeny megerősödését is jelenti. A kancellár özvegye meg­érkezett Riccionéba RÓMA, júl. 31. Dollfuss kancellár özvegye Bécsből egy osztrák tisztviselő kíséretében megérke­zett Riccionéba. Mussolini felesége Doll­fuss két gyermekével együtt várta az öz­vegyet. Dolfussné sírva megcsókolta két gyermekét, majd Mussolini feleségét. Ez­után gépkocsival a Sant Ascoo villába haj­tattak. Estére Mussolini is odaérkezik. Engesztelő szentmise a Bazilikában Dollfuss Engelbert dr., a tragikusan el­hunyt osztrák kancellár lelki üdvéért kedden engesztelő szentmise volt a Bazilikában. A misét nagy papi segédlettel Serédi Juszti­­nián dr., bíboros-hercegprímás pontifikálta. A Bazilika főbejárata előtt díszszázad ál­lott fel. Az érkező előkelőségeket Hennet Lipót báró osztrák követ fogadta. A templom hajóját zsúfolásig megtöltötte az előkelő közönség, amelynek soraiban ott voltak: a kormányzó képviseletében vitéz Kárpáthy Kamilla gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka, József és József Ferenc királyi hercegek, Gömbös Gyula mi­niszterelnök képviseletében Darányi Kálmán államtitkár, Keresztes-Fischer Ferenc bel­ügyminiszter, Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter, Kánya Kálmán külügyminiszter képviseletében Háry András, a külügyminisz­ter állandó helyettese, a diplomáciai testület tagjai, bárcziházi Bárczy István államtitkár, Apor Gábor báró követségi tanácsos, Sipőcz Jenő dr. polgármester, Nándssy-Megay al­tábornagy vezetésével a magyar honvédség tiszti küldöttsége, a rendőrség tiszti küldött­sége Ferenczy Tibor főkapitány vezetésével, továbbá Huszár­ Károly v. miniszterelnök, Praznovszky Iván ny. meghatalmazott mi­niszter, Esterházy Móric gróf, Ernszt Sán­dor, Zichy János gróf, Csekonics Iván gróf, Ötvös Lajos, Apponyi György gróf, Ostör József és Pallavicini György őrgróf, orsz. képviselő, valamennyien Putnoky Móric, a képviselőház háznagyának vezetésével, va­lamint Gömöri-Saiml József, Károlyi György gróf, Zsembery István, Haász Aladár dr. min. tanácsos, Andrejka Károly ny. főkapi­tányhelyettes, Zichy-Czikann Móric báró, Prónay György ny. államtitkár, az osztrák kolónia tagjai teljes számban és a Duna Gőzhajós Társaság formaruhás alkalmazot­tai, akik a katafaik körül állottak sorfalat, míg az oldalhajókat szorongásig megtöltötte a rengeteg számban megjelent közönség. A balatonföldvári kápolnában hétfőn volt rekviem Dollfuss kancellár lelki üdvéért, amelyen résztvettek: Vargha Imre pénzügyi államtitkár, Agotha Árpád altábornagy, Krüger Aladár és Kóródi Katona János or­szággyűlési képviselők és igen sokan a für­dő közönségének soraiból. Az engesztelő szentmiseáldozatot Pados Gábor dr. körös­hegyi plébános mutatta be, aki emelkedett szavakkal méltatta a vértanú kancellárt, mint katolikus államférfiút. A budapesti osztrák követség köszönete A budapesti osztrák követség felkérte a Magyar Távirati Irodát a következők közzétételére: Képtelen lévén minden magyar királyi hatóságnak, a különböző testületeknek és személyiségeknek egyenként köszönetet mondani jóleső részvétükért abban a sú­lyos veszteségben, amely Ausztriát néhai Dollfuss szövetségi kancellár elhunytával sújtotta, a budapesti osztrák követség kéri, hogy szíveskedjenek ez úton fogadni őszinte köszönetét. Külföldi gyászistentiszteletek Kedden délelőtt Londonban a Westmins­ter apátságban gyászmise volt Dollfuss kancellár lelki üdvéért. Az istentisztelen igen nagyszámú előkelő közönség jelent meg. Ott volt a diplomáciai testület nagy­része és az osztrák követség teljes számú személyzete. A párizsi Notre Dame székesegyházban kedden délelőtt gyászmise volt Dollfuss kancellár lelki üdvéért. A misén megjelent teljes számban a diplomáciai testület, a pá­rizsi osztrák kolónia és ott volt a francia politikai élet számos képviselője is. A misét az érseki vikárius mondotta. A szertartás után Verdier bíboros, Párizs érseke elmon­dotta a halotti imát. A megjelentek közül sokan az osztrák hatóságok jelenlévő kép­viselői elé járultak, hogy személyesen is ki­fejezzék részvétüket. Folytatása a 4-ik oldalon

Next