Budapesti Hírlap, 1934. szeptember (54. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-01 / 197. szám
2 1934 SZEPTEMBER 1. SZOMBAT B. HU Szobrot Madách MA! Küldje be adományét Budapesti Hirlapnak amit azonban mi annyira semmibe veszünk éppen azért, mert van, de amit a külföld ugyancsak értékel, hiszen folyton erősödő érdeklődésével bizonyítja is, szintén a gazdasági javulás következése. A szociális feszültség enyhülése a legjobb elősegítője ennek a megnyugtató közhangulatnak, amelyet persze erősíteni kell a megkezdett népies és szociális gazdaságpolitika további kiépítésével. Rossz szemüveget használ az, aki még mindig nem látja a javulást. Jobban teszi, ha eldobja ezt a hamis pápaszemet és a saját szemére bízza magát. Rájön, hogy itt a fordulat és magának árt, ha tovább is kishitű. íme az élet és fajtánk élniakarása felülkerekedik a Most jelent meg a Magyar Gazdaságkutató Intézet új helyzetjelentése, amely az augusztus közepéig terjedőleg közölt adatok alapján vázolja a gazdasági helyzet alakulását A jelentés szerint a világgazdasági helyzet a stagnáció jegyében áll. Az egyes országokban mutatkozó javulással szemben más országokban, különösen azokban, amelyekben a gazdasági életet minduntalan újabb és újabb intézkedésekkel kívánják befolyásolni, újabb visszaesés következett be. Magyarország a javuló gazdasági helyzetű országok csoportjába tartozik. Az államháztartás helyzete javult. A pénzpiacon a stagnáció ugyan tart, de a pénzintézetek betétállományának emelkedése folytatódott. A pénzintézetek likvidálása is javult, sőt az új hitelek megszerzésének lehetősége is valamelyest kedvezőbb, mint az elmúlt válságon. Kiküzdi magának a jobb létfeltételeket. A lelkekben ez a tisztuló hangulatváltozás már megindult és bűn volna ennek még jószándékból is gáncsot vetni. Örüljünk, hogy eljutottunk a gazdasági javulás útjára, örüljünk, hogy valamivel enyhülnek gondjaink, hogy könnyebb az élet, biztatóbb a vállalkozás és nagyobb területe kezd kiszélesülni a munkának. Megálltunk a lejtőn, sőt már felfelé kapaszkodunk. Mire ezt az egyének is észreveszik, egyenkint a maguk életében s bevallják, már itt is lesznek a jobb napok. A gazdaságkutatás tárgyilagosan jelzi már közeledtüket. Higgjünk a tényeknek, ne aggodalmaskodjunk, hanem merítsünk belőle erőt a további munkához. évben. A mezőgazdaság helyzete még súlyos, de a kisebb termés ellenére a terményárak emelkedése következtében mégis fokozottabb mértékben tud iparcikkeket vásárolni. A mezőgazdaság kiviteli lehetőségei is javultak. Az állathízlalás és tejtermelés rentabilitása romlott. Az ipar foglakoztatottsága tovább javult. A termelés növekedése a termelési javakat előállító iparokban nagyobb mértékű, mint a fogyasztási javakat előállító iparágakban, amely jelenség minden konjunkturális javulásnak velejárója. Ez a helyzet tart, de mégis jellegzetes, hogy bizonyos mértékig magasabb fogyasztási igényeket kielégítő és a válság során rendkívüli mértékben összezsugorodott kereslettel találkozó iparágak forgalma is lényegesen javult. A külkereskedelmi forgalom is tovább nőtt. A jelentés a gyáripari termékek áralakulására vonatkozóan közli az Intézet nagyjelentőségű adatgyűjtésének új eredményeit is. Ez az adatgyűjtés most már 580 árucikknek 826 áradatára vonatkozik, mégpedig 1927-től kezdődően 1934 júliusig terjedőleg. Az adatgyűjtés elsősorban az iparnak jutó nettó eladási árakon alapul, vagyis a különböző jutalékokoat, pénztári engedményeket és az eladást közvetlenül terhelő közterheket, mint a forgalmi- és fázisadókat, kincstári részesedést stb. figyelmen kívül hagyja. Ezek szerint a gyári eladási árak 1929 óta átlagosan 25%-kal olcsóbbodtak, bár természetesen a különböző iparcikk-csoportok áralakulása között nagy különbség mutatkozik. Az árlemorzsolódás az utolsó félévben bár lassan, de mégis folytatódott. A gyári árak olcsóbbodásában azonban a gyárak vevői nem tudtak teljes mértékben részesedni, mert időközben a gyári eladásokra nehezedő közterhek, elsősorban a fázisadórendszer bevezetése következtében emelkedtek. Különös érdeklődésre tarthatnak számot a gyárak vevői által fizetendő árak kiszámított indexszáma. Ez az indexszám 1929 óta csak 17,5%-kal esett. Míg tehát a gyári nettó eladási árak indexszáma ezidőszerint 75-ön áll, a gyári bruttó eladási árak indexszáma csak 82,5-re süllyedt. A két indexszám közötti különbség jelzi, hogy a gyári eladásokat közvetlenül terhelő közterhek 1929 és 1934 között a gyári eladási árak 10 százalékával emelkedtek. Igaz ugyan, hogy a közterheknek ez az emelkedése a fogyasztóközönség szempontjából jóval csekélyebb, mert hisz a múltban a nagykereskedelem és a kiskerekedelem eladásait is terhelte forgalmi adó, míg a fázisadó bevezetése óta ez az adó elesik. A közölt adatnak azonban mégis nagy jelentősége van. Az Intézet a gyári eladási árak feldolgozása mellett megkezdte a gyáripari termékek nagy- és kiskereskedelmi árainak feldolgozását is. Egyelőre a vas- és fémáruk, valamint gépipari termékek nagy- és kiskerekeskedelmi árindexszámai készültek el. Ennél az árucsoportnál a gyári nettó eladási árak indőszáma (1929-100) 79.5, a gyári bruttó áraké 84.7, a nagykereskedelmi eladási áraké 88.7, míg a kiskereskedelmi eladási áraké 88.9. Ezek az adatok is megvilágítják azt a régi tapasztalati tényt, hogy az olcsóbbodási folyamat a gyári áraknál korábban és nagyobb mértékben érvényesül, mint a kereskedelmi áraknál. A jelentésből megállapítható az is, hogy a gyári eladási árak jelzett 25%-os átlagos olcsóbbodásával szemben a mezőgazdasági termékek nagykereskedelmi ára 1929 óta M.S%-kal esett, úgy, hogy a mezőgaz,dasági termékek olcsóbbodása még mindig jelentősen nagyobb, mint az iparcikkeké, noha azok olcsóbbodási folyamata is igen számottevő volt. Magyarország a javuló gazdasági helyzetű országok csoportjába tartozik Az iparnak jutó árak öt év alatt 25, a mezőgazdasági cikkek nagykereskedelmi árai 443 százalékkal estek . A Magyar Gazdaságkutató Intézet jelentése sem nézett, elgondolkozó hangon mondta: — Ki van zárva, hogy ne angolok lennének. Csak azok olyan ... Az egyik fiú pedig épp akkor jegyezte meg a másiknak: — Mégsem az. Emlékszel, azt mondta, hogy hosszú haja van, ennek pedig rövid és barna. Pedig sokért nem adnám, ha... Ez szemmel láthatólag bizonyítja a férfinem jóhiszeműségét asszonyi dolgokban. Másnap Sári a megszokott időben újra kint úszott a tengerben. Utóvégre mindennap ezt teszi, semmi ok sincs, hogy az a szemtelen fráter magának tulajdonítsa ottlétét. És ő bizony senki kedvéért sem fog lemondani kedvenc szórakozásáról. Olyan nincs. Csak épp a trikóját nem engedi le. Nem mintha... de egyáltalán. De mikor az a bizonyos motoros odasiklott melléje és benne csak az egyik fiút, a magasabbat, hát igen, ha úgy vesszük, a csinosabbat látta meg benne, kissé hevesebben kezdett dobogni a szíve, mint ahogy az egy sellőnél kívánatos és szokásos. — Come in, mermaid. — Gyere be, sellő. — vigyorgott a fa és feléje irányította a csónakot. Sári ijedten úszott félre. Még csak az kéne, hogy ez a kamasz szemtelenkedni kezdjen vele, itt kint a sík tengeren, ahol senki sincsen, aki megvédené. — Please, leave me alone. — Kérem, hagyjon békében, — kezdte lehető fölénnyel, de ebben a pillanatban a fiú kihajolt és leseperte a kalapját. Sári felháborodva kapott utána, és épp megfelelő éles és megsemmisítő rendreutasítást szövegezett magában, amikor a fiú, valószínűleg a váratlan lökés eredményeképp, hirtelen óriási loccsanással keresztülbukott a hajó oldalán és víz alá merült. • A lány az első meghökkenés után alig tudott elfojtani kis, kárörvendő mosolyt. Ez ugyan megjárta. Jól esik neki. Legalább megtanulja, hogy... de mi ez? A fiú felbukkant újból, de ahelyett, hogy úszna, rendetlenül kapálódzik kézzel-lábbal, újra lemerül, pillanatra felszínre jön, levegő után kapkod, most újból eltűnt... szent Isten! hiszen ez nem tud úszni! Sári néhány tempóval melléje kerül és a most már nyilván fuldoklót határozott kézzel üstökön ragadja. A fiú úgy el van álélva, hogy már nem is kapaszkodik beléje, ami vízbefulónál mindig a legveszélyesebb, hanem tehetetlenül hagyja magát a motoroshoz vonszolni. Ott aztán a lány egyik kezével a csónakba fogódzik s a másikkal még mindig a fiú haját fogva, a fáradságtól és kiállott izgalomtól remegő hangon szól: — Now get in. — Most másszék be. De a fiú, úgy látszik, túl sok vizet ivott, mert mintha nem is hallaná Sári szavát, csukott szemmel ,tehetetlenül fekszik a vízben, csak karját csúsztatja fáradt mozdulattal a lány vállára. Az meghatottan nézi. Milyen más így az arca. Majdnem kisfiús. Borzasztó lett volna, ha véletlenül megfullad. Szívét egészen ismeretlen melegség járja át. Majdnem anyai mozdulattal vonja közelebb magához a mozdulatlan alakot. De valamit mégis csak kell csinálni. Be nem tudja emelni a fiút a csónakba, az ki van zárva és órák hosszat a vízben sem maradhatnak, így az egyedüli megoldás, hogy valahogy kiússzék vele. — Take hold of my shoulder. — Kapaszkodjék meg a vállamba, — mondja a fiúnak, és az hála Istennek, úgy látszik, ezt meghallotta, mert egyik kezével szorosabban megfogja a sima, barnára sült vállat, míg másik karjával ügyetlen tempószerű mozdulatokat tesz, ami csodálatosképp segít neki a felszínen maradni. Már elég közel vannak a parthoz, amikor a lány észreveszi, hogy a fiú szeme mosolyogva nézi bodros, vizes, barna haját: — You’ ve lost your golden hair, mermaid. — Elvesztetted arany hajadat, sellő, — mondja vidám, és Sári minden fáradsága dacára úgy érzi, hogy még egyszer megúszná az egész távolságot, csak hogy hallja újból ezt a kedves, víg, fiús hangot, melyről pillanatig azt hitte, hogy örökre megnémul. Mire végre elérik a partot, a lány kimerülve fekszik végig a homokon. Nehéz embert menteni ilyen távolságra, nem is tudná ezt akárki megtenni, bár dicséretére legyen mondva a fiúnak, segített magán, amennyire tudott. Sári jóindulatúan, az életmentő fölényével kérdezi ki a fiút: hová való, hogy került ide, aztán, maguk sem tudják hogyan, egyszerre elkezd mind a kettő önmagáról beszélni, már nem is tényeket, hanem össze-vissza, érzéseket, gondolatokat, hogy mit gondolt mindegyik a másikról, amikor először meglátta, és terveket, ma este, és holnap, és holnapután ... és azután ... amikor majd együtt mennek ki a motorcsónakkal... ketten... — Valakit ki kell majd érette küldeni, — mondja Sári, de majd kővé válik meglepetésében, amikor a fiú magától értetődő nyugalommal feleli: — Oh! ni, I’ll go and fetch it. — Felesleges, majd elhozom én, — én ezzel belegázolva a vízbe, hosszú, egyenletes, nyugodt tempókkal úszni kezd a csónak felé. A lány dermedten bámul utána. Ez. .. ez sokkal jobban úszik nála. Hiszen akkor... akkor... és ő hogy kínlódott és megijedt és milyen büszke volt és milyen fölényes, ez pedig csak nevetett a markába és hagyta magát cipelni az ... az... — Utálatos! — mondja Sári olyan puhán és halkan, mint... mint valami nagyon, nagyon boldog és szerelmes kis leány. Európa jogászai Budapesten Az International Law Assotiationt (Nemzetközi Jogi Egyesülés) ezévi konferenciáját szeptember 6—10. között Budapesten tartja. Az International Law Assotiation, amely 1873-ban angol és amerikai kezdeményezésre alakult, Londonban székel és kétévenkint tartja üléseit, így legutóbb Oxfórában jött össze. A budapesti konferencia, melynek üléseit a Magyar Tudományos Akadémia termeiben tartják, nemcsak a jogászokat, de a gazdaságpolitikusokat is érdeklő fontos kérdéseket tárgyal. Az egyes kérdések feldolgozására külön magyar albizottságok alakultak, melyeknek élén Király Ferenc dr., Urbach Lajos dr., Meszlényi Artúr dr., Auer Pál dr. ügyvédek, Szladits Károly dr. és Faluhelyi Ferenc dr. egyetemi tanárok, Posch Gyula dr. bankigazgató állanak. A megnyitó ülés szeptember 6-án, csütörtökön délelőtt 11 órakor lesz az Akadémia dísztermében. Megelőzőleg a szövetség tanácsa tart ülést. A megnyitóülésen Lord Blanesburgh, a Lordok bíróságának tagja elnököl, aki ez alkalommal az elnöki tisztségről is lelép. Helyébe Oszivald István dr., a Magyar Királyi Kúria másodelnöke, a Magyar Jogászegylet elnöke kerül, aki üdvözlőbeszédet tart s felszólal Lázár Andor dr. igazságügyminiszter is, aki a konferencia tiszteletbeli elnöke. I . . A konferencia előkészítőbizottsága a tudományos munkán kívül rendkívül gazdag társadalmi programot is állított öszsze a külföldi vendégek tiszteletére, így Magyarország Kormányzója kihallgatáson, fogadja a külföldi delegátusokat, a kormány a külügyminisztérium dísztermében, a főváros a Károlyi-palotában fogadásokat rendez, a Budapesti Ügyvédi Kamara és az Országos Ügyvédszövetség teával egybekötött együttes ülést tart, a Magyar Jogászegylet pedig a konferencia tagjainak és családtagjainak tiszteletére a Szent Gellért-szállóban vacsorát rendez. Ezenkívül az IBUSz autókirándulásokat és hajókirándulásokat rendez a külföldi vendégek szórakoztatására. A külföldi hölgyek szórakoztatásáról egy külön e célra alakult magyar hölgybizottság gondoskodik, melynek tiszteletbeli elnöke Lázár Andorné dr.-né, aki villájában teát ad. Az eddigi jelentkezések alapján 23 nemezet mintegy 200 delegátusának részvételért számítanak, akik között a nemzetközi jogi élet számos kiválósága foglal helyet. Ig£ részt vesz a konferencián az osztrák kormány valamelyik tagja, továbbá Maurits Deutsch, Paul Ábel és E. Hoffmansthal, ismert osztrák ügyvédek, továbbá Stojan Dánol egyetemi tanár (Bulgária), von Hagens dr., Danzig szabad állam legfelsőbb bíróságának elnöke, René Brunet képviselő, Paul Govare és Lapradelle egyetemi tanár (Franciaország), Walter Simons dr., a tipicsei főtörvényszék volt elnöke és ideiglenes birodalmi elnök, von der Busche-Haddenhausen és Max Hinnischen bírósági tanácselnök (Németország), Lord Blanesburgh, a Nemzetközi Jogi Egyesület elnöke és A. Bewes főtitkár, Sir John Sandeman, Giuseppe Pallizia jogtanácsos, Th. Baty, a londoni japán nagykövetség jogtanácsosa, Williams Vaughan angol királyi tanácsos (Lord Phillimor veje), Lord Ames (Nagybritannia), Tullio Ascarello és Giorgio Berlinghieri (Olaszország), Sir Ugo Mifsud, Málta miniszterelnöke, M. Boyne, az oslói legfelsőbb bíróság elnöke (Norvégia), Ch. Bertoni ny. rendkívüli követ és Kuratow-Xuratowski dr. ügyvéd (Lengyelország), Artur Khun és Frederik Aldrich (Egyesült államok), Julius Modan ügyvéd (Jugoszlávia) stb. A konferencia előkészítőbizottságának élén Baumgarten Nándor dr. ny. közigazgatási bíró és Mendelényi László dr. kúriai bíró állanak, míg főtitkára Geöcze Bertalan dr. egyetemi m. tanár, titkárai pedig F. Colombos, Király Ferenc dr. ügyvéd, James Petrio, Ruhmann Emil dr., a m. kir. Kúria elnöki tanácsosa és Szászy István dr. A konferencia sajtóirodájának élén Drucker György dr., a Magyar Külügyi Társaság igazgatója áll. • ’ ■» j