Budapesti Hírlap, 1934. szeptember (54. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

2 1934 SZEPTEMBER 1. SZOMBAT­­ B. HU Szobrot Madách MA! Küldje be adományét Budapesti Hirlapnak amit azonban mi annyira semmibe ve­szünk éppen azért, mert van, de amit a külföld ugyancsak értékel, hiszen foly­ton erősödő érdeklődésével bizonyítja is, szintén a gazdasági javulás követke­zése. A szociális feszültség enyhülése a legjobb elősegítője ennek a megnyug­tató közhangulatnak, amelyet persze erősíteni kell a megkezdett népies és szociális gazdaságpolitika további ki­építésével. Rossz szemüveget használ az, aki még mindig nem látja a javulást. Job­ban teszi, ha eldobja ezt a hamis pápa­szemet és a saját szemére bízza magát. Rájön, hogy itt a fordulat és magának árt, ha tovább is kishitű. íme az élet és fajtánk élniakarása felülkerekedik a Most jelent meg a Magyar Gazdaság­­kutató Intézet új helyzetjelentése, amely az augusztus közepéig terjedőleg közölt adatok alapján vázolja a gazdasági helyzet alakulását A jelentés szerint a világgazdasági hely­zet a stagnáció jegyében áll. Az egyes or­szágokban mutatkozó javulással szemben más országokban, különösen azokban, amelyekben a gazdasági életet mindunta­lan újabb és újabb intézkedésekkel kíván­ják befolyásolni, újabb visszaesés követ­kezett be. Magyarország a javuló gazdasági hely­zetű országok csoportjába tartozik. Az ál­lamháztartás helyzete javult. A pénzpiacon a stagnáció ugyan tart, de a pénzintézetek betétállományának emelkedése folytató­dott. A pénzintézetek likvidálása is javult, sőt az új hitelek megszerzésének lehetősége is valamelyest kedvezőbb, mint az elmúlt válságon. Kiküzdi magának a jobb lét­feltételeket. A lelkekben ez a tisztuló hangulatváltozás már megindult és bűn volna ennek még jószándékból is gán­csot vetni. Örüljünk, hogy eljutottunk a gazdasági javulás útjára, örüljünk, hogy valamivel enyhülnek gondjaink, hogy könnyebb az élet, biztatóbb a vál­lalkozás és nagyobb területe kezd ki­­szélesülni a munkának. Megálltunk a lejtőn, sőt már felfelé kapaszkodunk. Mire ezt az egyének is észreveszik, egyenkint a maguk életében s bevallják, már itt is lesznek a jobb napok. A gaz­daságkutatás tárgyilagosan jelzi már közeledtüket. Higgjünk a tényeknek, ne aggodalmaskodjunk, hanem merítsünk belőle erőt a további munkához. évben. A mezőgazdaság helyzete még sú­lyos, de a kisebb termés ellenére a ter­ményárak emelkedése következtében mégis fokozottabb mértékben tud iparcikkeket vásárolni. A mezőgazdaság kiviteli lehető­ségei is javultak. Az állathízlalás és tej­termelés rentabilitása romlott. Az ipar fog­­lakoztatottsága tovább javult. A termelés növekedése a termelési javakat előállító iparokban nagyobb mértékű, mint a fo­gyasztási javakat előállító iparágakban, amely jelenség minden konjunkturális ja­vulásnak velejárója. Ez a helyzet tart, de mégis jellegzetes, hogy bizonyos mértékig magasabb fogyasztási igényeket kielégítő és a válság során rendkívüli mértékben összezsugorodott kereslettel találkozó ipar­ágak forgalma is lényegesen javult. A kül­kereskedelmi forgalom is tovább nőtt. A jelentés a gyáripari termékek áralaku­lására vonatkozóan közli az Intézet nagy­jelentőségű adatgyűjtésének új eredmé­nyeit is. Ez az adatgyűjtés most már 580 árucikknek 826 áradatára vonatkozik, még­pedig 1927-től kezdődően 1934 júliusig ter­jedőleg. Az adatgyűjtés elsősorban az ipar­nak jutó nettó eladási árakon alapul, vagyis a különböző jutalékokoat, pénztári enged­ményeket és az eladást közvetlenül terhelő közterheket, mint a forgalmi- és fázisadó­kat, kincstári részesedést stb. figyelmen kívül hagyja. Ezek szerint a gyári eladási árak 1929 óta átlagosan 25%-kal olcsób­bodtak, bár természetesen a különböző iparcikk-csoportok áralakulása között nagy különbség mutatkozik. Az árlemorzsolódás az utolsó félévben bár lassan, de mégis folytatódott. A gyári árak olcsóbbodásá­ban azonban a gyárak vevői nem tudtak teljes mértékben részesedni, mert időköz­ben a gyári eladásokra nehezedő közterhek, elsősorban a fázisadórendszer bevezetése következtében emelkedtek. Különös érdek­lődésre tarthatnak számot a gyárak vevői által fizetendő árak kiszámított index­száma. Ez az indexszám 1929 óta csak 17,5%-kal esett. Míg tehát a gyári nettó eladási árak indexszáma ezidőszerint 75-ön áll, a gyári bruttó eladási árak indexszáma csak 82,5-re süllyedt. A két indexszám kö­zötti különbség jelzi, hogy a gyári eladá­sokat közvetlenül terhelő közterhek 1929 és 1934 között a gyári eladási árak 10 szá­zalékával emelkedtek. Igaz ugyan, hogy a közterheknek ez az emelkedése a fogyasztó­­közönség szempontjából jóval csekélyebb, mert hisz a múltban a nagykereskedelem és a kiskerekedelem eladásait is terhelte forgalmi adó, míg a fázisadó bevezetése óta ez az adó elesik. A közölt adatnak azonban mégis nagy jelentősége van. Az Intézet a gyári eladási árak feldol­gozása mellett megkezdte a gyáripari ter­mékek nagy- és kiskereskedelmi árainak feldolgozását is. Egyelőre a vas- és fém­áruk, valamint gépipari termékek nagy- és kiskerekeskedelmi árindexszámai készültek el. Ennél az árucsoportnál a gyári nettó eladási árak indőszáma (­1929-100) 79.5, a gyári bruttó áraké 84.7, a nagykereske­delmi eladási áraké 88.7, míg a kiskereske­delmi eladási áraké 88.9. Ezek az adatok is megvilágítják azt a régi tapasztalati tényt, hogy az olcsóbbodási folyamat a gyári áraknál korábban és nagyobb mér­tékben érvényesül, mint a kereskedelmi­­ áraknál. A jelentésből megállapítható az is, hogy a gyári eladási árak jelzett 25%-os átla­gos olcsóbbodásával szemben a mezőgazda­­sági termékek nagykereskedelmi ára 1929 óta M.S%-kal esett, úgy, hogy a­ mezőgaz­,­dasági termékek olcsóbbodása még mindig jelentősen nagyobb, mint az iparcikkeké, noha azok olcsóbbodási folyamata is igen számottevő volt. Magyarország a javuló gazdasági helyzetű országok csoportjába tartozik Az iparnak jutó árak öt év alatt 25, a mezőgazdasági cikkek nagykereskedelmi árai 443 százalékkal estek . A Magyar Gazdaságkutató Intézet jelentése sem nézett, elgondolkozó hangon mondta: — Ki van zárva, hogy ne angolok lennének. Csak azok olyan ... Az egyik fiú pedig épp akkor je­gyezte meg a másiknak: — Mégsem az. Emlékszel, azt mondta, hogy hosszú haja van, ennek pedig rö­vid és barna. Pedig sokért nem adnám, ha... Ez szemmel láthatólag bizonyítja a férfinem jóhiszeműségét asszonyi dol­gokban. Másnap Sári a megszokott időben újra kint úszott a tengerben. Utóvégre mindennap ezt teszi, semmi ok sincs, hogy az a szemtelen fráter magának tulajdonítsa ottlétét. És ő bizony senki kedvéért sem fog lemondani kedvenc szórakozásáról. Olyan nincs. Csak épp a trikóját nem engedi le. Nem mintha... de egyáltalán. De mikor az a bizonyos motoros odasiklott melléje és benne csak az egyik fiút, a magasabbat, hát igen, ha úgy vesszük, a csinosabbat látta meg benne, kissé hevesebben kez­dett dobogni a szíve, mint ahogy az egy sellőnél kívánatos és szokásos. — Come in, mermaid. — Gyere be, sellő. — vigyorgott a fa és feléje irá­nyította a csónakot. Sári ijedten úszott félre. Még csak az kéne, hogy ez a ka­masz szemtelenkedni kezdjen vele, itt kint a sík tengeren, ahol senki sincsen, aki megvédené. —­ Please, leave me alone. — Kérem, hagyjon békében, — kezdte lehető fö­lénnyel, de ebben a pillanatban a fiú kihajolt és leseperte a kalapját. Sári felháborodva kapott utána, és épp meg­felelő éles és megsemmisítő rendreuta­sítást szövegezett magában, amikor a fiú, valószínűleg a váratlan lökés ered­ményeképp, hirtelen óriási loccsanással keresztülbukott a hajó oldalán és víz alá merült. • A lány az első meghökkenés után alig tudott elfojtani kis, kárörvendő mo­solyt. Ez ugyan megjárta. Jól esik neki. Legalább megtanulja, hogy... de mi ez? A fiú felbukkant újból, de ahelyett, hogy úszna, rendetlenül kapálódzik kéz­­zel-lábbal, újra lemerül, pillanatra fel­színre jön, levegő után kapkod, most újból eltűnt... szent Isten! hiszen ez nem tud úszni! Sári néhány tempóval melléje kerül és a most már nyilván fuldoklót határozott kézzel üstökön ra­gadja. A fiú úgy el van álélva, hogy már nem is kapaszkodik beléje, ami vízbefulónál mindig a legveszélyesebb, hanem tehetetlenül hagyja magát a mo­toroshoz vonszolni. Ott aztán a lány egyik kezével a csónakba fogódzik s a másikkal még mindig a fiú haját fogva, a fáradságtól és kiállott izga­lomtól remegő hangon szól: — Now get in. — Most másszék be. De a fiú, úgy látszik, túl sok vizet ivott, mert mintha nem is hallaná Sári szavát, csukott szemmel ,tehetetlenül fekszik a vízben, csak karját csúsz­tatja fáradt mozdulattal a lány vállára. Az meghatottan nézi. Milyen más így az arca. Majdnem kisfiús. Borzasztó lett volna, ha véletlenül megfullad. Szívét egészen ismeretlen melegség járja át. Majdnem anyai mozdulattal vonja közelebb magához a mozdulatlan alakot. De valamit mégis csak kell csinálni. Be nem tudja emelni a fiút a csónakba, az ki van zárva és órák hosszat a víz­ben sem maradhatnak, így az egyedüli megoldás, hogy valahogy kiússzék vele. — Take hold of my shoulder. — Ka­paszkodjék meg a vállamba, — mondja a fiúnak, és az hála Istennek, úgy lát­szik, ezt meghallotta, mert egyik kezé­vel szorosabban megfogja a sima, bar­nára sült vállat, míg másik karjával ügyetlen tempószerű mozdulatokat tesz, ami csodálatosképp segít neki a felszí­nen maradni. Már elég közel vannak a parthoz, amikor a lány észreveszi, hogy a fiú szeme mosolyogva nézi bodros, vizes, barna haját: — You’ ve lost your golden hair, mer­maid. — Elvesztetted arany hajadat, sellő, — mondja vidám, és Sári minden fáradsága dacára úgy érzi, hogy még egyszer megúszná az egész távolságot, csak hogy hallja újból ezt a kedves, víg, fiús hangot, melyről pillanatig azt hitte, hogy örökre megnémul. Mire végre elérik a partot, a lány kimerülve fekszik végig a homokon. Nehéz embert menteni ilyen távolságra, nem is tudná ezt akárki megtenni, bár dicséretére legyen mondva a fiúnak, se­gített magán, amennyire tudott. Sári jóindulatúan, az életmentő fölényével kérdezi ki a fiút: hová való, hogy ke­rült ide, aztán, maguk sem tudják ho­gyan, egyszerre elkezd mind a kettő ön­magáról beszélni, már nem is tényeket, hanem össze-vissza, érzéseket, gondo­latokat, hogy mit gondolt mindegyik a másikról, amikor először meglátta, és terveket, ma este, és holnap, és holnap­után ... és azután ... amikor majd együtt mennek ki a motorcsónakkal... ketten... — Valakit ki kell majd érette kül­deni, — mondja Sári, de majd kővé vá­lik meglepetésében, amikor a fiú magá­­tól értetődő nyugalommal feleli: — Oh! ni, I’ll go and fetch it. — Fe­lesleges, majd elhozom én, — én ezzel belegázolva a vízbe, hosszú, egyenletes, nyugodt tempókkal úszni kezd a csónak felé. A lány dermedten bámul utána. Ez. .. ez sokkal jobban úszik nála. Hi­szen akkor... akkor... és ő hogy kín­lódott és megijedt és milyen büszke volt és milyen fölényes, ez pedig csak nevetett a markába és hagyta magát ci­pelni az ... az... — Utálatos! — mondja Sári olyan puhán és halkan, mint... mint valami nagyon, nagyon boldog és szerelmes kis leány. Európa jogászai Budapesten Az International Law Assotiationt (Nemzetközi Jogi Egyesülés) ezévi kon­ferenciáját szeptember 6—10. között Bu­dapesten tartja. Az International Law Assotiation, amely 1873-ban angol és amerikai kezdeményezésre alakult, Lon­donban székel és kétévenkint tartja ülé­seit, így legutóbb Oxfórában jött össze. A budapesti konferencia, melynek ülé­seit a Magyar Tudományos Akadémia termeiben tartják, nemcsak a jogászokat, de a gazdaságpolitikusokat is érdeklő fontos kérdéseket tárgyal. Az egyes kér­dések feldolgozására külön magyar albi­zottságok alakultak, melyeknek élén Ki­rály Ferenc dr., Urbach Lajos dr., Mesz­­lényi Artúr dr., Auer Pál dr. ügyvédek, Szladits Károly dr. és Faluhelyi Ferenc dr. egyetemi tanárok, Posch Gyula dr. bankigazgató állanak. A megnyitó ülés szeptember 6-án, csü­törtökön délelőtt 11 órakor lesz az Aka­démia dísztermében. Megelőzőleg a szö­vetség tanácsa tart ülést. A megnyitó­ülésen Lord Blanesburgh, a Lordok bíró­ságának tagja elnököl, aki ez alkalommal az elnöki tisztségről is lelép. Helyébe Oszivald István dr., a Magyar Királyi Kú­ria másodelnöke, a Magyar Jogászegylet elnöke kerül, aki üdvözlőbeszédet tart s felszólal Lázár Andor dr. igazságügymi­niszter is, aki a konferencia tiszteletbeli elnöke. I . . A konferencia előkészítőbizottsága a tudományos munkán kívül rendkívül gaz­dag társadalmi programot is állított ösz­­sze a külföldi vendégek tiszteletére, így Magyarország Kormányzója kihallgatáson, fogadja a külföldi delegátusokat, a kor­mány a külügyminisztérium dísztermé­ben, a főváros a Károlyi-palotában foga­dásokat rendez, a Budapesti Ügyvédi Ka­mara és az Országos Ügyvédszövetség teával egybekötött együttes ülést tart, a Magyar Jogászegylet pedig a konferencia tagjainak és családtagjainak tiszteletére a Szent Gellért-szállóban vacsorát rendez. Ezenkívül az IBUSz autókirándulásokat és hajókirándulásokat rendez a külföldi vendégek szórakoztatására. A külföldi hölgyek szórakoztatásáról egy külön e célra alakult magyar hölgybizottság gon­doskodik, melynek tiszteletbeli elnöke Lázár Andorné dr.-né, aki villájában teát ad. Az eddigi jelentkezések alapján 23 neme­zet mintegy 200 delegátusának részvételért számítanak, akik között a nemzetközi jogi élet számos kiválósága foglal helyet. Ig£ részt vesz a konferencián az osztrák kor­mány valamelyik tagja, továbbá Maurits Deutsch, Paul Ábel és E. Hoffmansthal, is­mert osztrák ügyvédek, továbbá Stojan Dá­no­­l egyetemi tanár (Bulgária), von Ha­­gens dr., Danzig szabad állam legfelsőbb bíróságának elnöke, René Brunet képviselő, Paul Govare és Lapradelle egyetemi tanár (Franciaország), Walter Simons dr., a tipi­csei főtörvényszék volt elnöke és ideiglenes birodalmi elnök, von der Busche-Hadden­­hausen és Max Hinnischen bírósági tanács­elnök (Németország), Lord Blanesburgh, a Nemzetközi Jogi Egyesület elnöke és A. Bewes főtitkár, Sir John Sandeman, Giu­­seppe Pallizia jogtanácsos, Th. Baty, a lon­doni japán nagykövetség jogtanácsosa, Wil­liams Vaughan angol királyi tanácsos (Lord Phillimor veje), Lord Am­es (Nagybritan­­nia), Tullio Ascarello és Giorgio Berlin­­ghieri (Olaszország), Sir Ugo Mifsud, Málta miniszterelnöke, M. Boyne, az oslói legfel­sőbb bíróság elnöke (Norvégia), Ch. Ber­­toni ny. rendkívüli követ és Kuratow-Xura­­towski dr­. ügyvéd (Lengyelország), Artur Khun és Frederik Aldrich (Egyesült álla­mok), Julius Modan ügyvéd (Jugoszlávia) stb. A konferencia előkészítőbizottságának­ élén Baumgarten Nándor dr. ny. közigaz­gatási bíró és Mendelényi László dr. kúriai bíró állanak, míg főtitkára Geöcze Bertalan dr. egyetemi m. tanár, titkárai pedig F. Colombos, Király Ferenc dr. ügyvéd, James Petrio, Ruhmann Emil dr., a m. kir. Kúria elnöki tanácsosa és Szászy István dr. A kon­ferencia sajtóirodájának élén Drucker György dr., a Magyar Külügyi Társaság igazgatója áll. •­­ ’ ■» j

Next