Budapesti Hírlap, 1934. október(54. évfolyam, 222-246. szám)
1934-10-02 / 222. szám
i angol nép tradiciós igazságszeretetét, amely mindig megnyilatkozik azokkal r,..emben, akik elnyomást szenvednek. Nincs kétségem, hogy Nagybritannia rokonszenvére a jövőben is számíthatunk. — Most készülök lengyel utamra és nem tradom, rendkívül örömmel. A múltban sokszor találkoztak Lengyelország és Magyarország politikai és gazdasági érdekei és ezek érdekközösségekkel a legőszintébb barátság kötelékei fűztek századokon át a vitéz lengyel nemzethez. Remélem, hogy utazásom amellett, hogy az európai béke ügyét fogja előmozdítani, a két nemzet közötti barátság, valamint szellemi és kulturális együttműködés továbbfejlesztését is fogja szolgálni azon az úton, amelyet a történelem részünkre kijelölt. — Szófiai és ankarai utam a bolgár és török nemzetekkel régóta fennállott baráti és testvéri viszonyunk újabb megpecsételése volt. Ezekkel az utaimmal kelet felé is újabb és barátságosabb gazdasági kapcsolatokat létesítettünk. Viszonyunk Franciaországhoz és a kisantant barátság feltételei t— Franciaország barátságát és a kisantantot alkotó szomszédállamokkal való viszonyunk megjavítását őszintén óhajtom. De franciabarát politika részünkre csak akkor helyes és lehetséges, ha erre megvannak a reális tárgyi előfeltételek. A mindenáron franciabarát politikusainkkal szemben, akik Barthou kolozsvári és bukaresti beszédei után is azt követelik tőlem, hogy minden más érdeket és szempontot félretéve, francia vizekre evezzem, a magyar önérzet kérdésén kívül reá kell mutatnom e törekvés reálpolitikai indokolatlanságára is. E barátság kondíció sine qua nonja ugyanis legalább még ez órában — a kisantanthoz való közeledésünk lemre, mgos nemzeti aspirációinkról való lemondásunk árán. Í Én leszek az első, aki nem fog előle elzárkózni, ha a reálpolitikai lehetőségek — vagy ahogy a római politikai jegyzőkönyv kifejezi — a „tárgyi előfeltételek” meglesznek erre a közeledésre. De ha Magyarország minden , jogos kívánsága elől legridegebben elzárkóznak, ellenben Magyarországtól csak áldozatot követelnek, úgy ez csak újból megaláztatásunkat jelentené azok részéről, akiknek a történelmi szerencse forgandósága juttatott részt ezeréves országunkból. Ez elvi felfogásom hangoztatása mellett sem adom fel a reményt arra, hogy a három kisantant állam egyszer mégis csak felemelkedik annak a tudatnak a magaslatára, hogy hazánkkal tizenöt évvel ezelőtt súlyos és méltatlan igazságtalanság történt és ha e tudat az európai kooperáció és a békés együttműködés őszinte vágyával találkozik, meglesz a módja a megértésnek és az együttműködésnek. Egyébként téves beállítás az, mintha Magyarország előtt nem állana más választás, mint a jelenlegi francia—kisantant irányzatba való bekapcsolódás és ugyancsak téves premisszákból indul ki az, aki az egyes nagyhatalmak közt folyó eszmecserék reményét előre elkönyvelve, egy képzeleti helyzethez akarná szabni külpolitikánkat. A külpolitika rendkívül bonyolult és nagyon kényes terület, annak szövevényes útjain eligazodni hangulatok és felszínes benyomások alapján nem lehet és nem is szabad. Jól teszi a közönség, ha a különböző — természetesen nem baráti oldalról —a terjesztett híreszteléseknek nem ül fel, mert azok csak a bizonytalanság és nyugtalanság keltését célozzák. — Ma Magyarország a rend és nyugalom szinte példát adó szigete az európai zűrzavarban. E helyzetünk jelentős erkölcsi, politikai és gazdasági előnyeit élvezi máris az ország. Komolyságunk, békeszeretetünk, állam- és rendfenntartó képességünk megszerezte nekünk a világ becsülését, ami a magyar jövő további kiépítésében bizonyára nagy segítségünkre lesz. Ennek a belső rendnek és nyugalomnak tényét ne engedjük megzavarni semmiféle külpolitikai defétizmussal, tendenciózus zavartkeltéssel, vagy kapkodó hisztériával. A választójog legyen titkos és haladókonzervatív szellemű . Nem volna teljes az a kép, amit az ország időszerű bel- és külpolitikai problémáiról adtam, ha nem emlékeznék meg e helyen is a választási jog reformjának ügyéről. Ez, illetve az annak rendezésére irányuló törvényjavaslat előkészítés alatt áll. Ennek során — mint azt egy ízben már hangsúlyoztam volt — a kormány semmiféle más elgondolást, vagy tervet nem tart a maga számára irányadónak, csak azt, amit maga készít elő, illetve dolgoz ki. Azt is újólag hangsúlyozom, hogy csak olyan választójogi javaslatot tudok a magam részéről akceptálni, amely a titkosság alapján állva, megfelel az általam mindig hirdetett és most is képviselt haladó konzervatív világnézetnek. A megoldás nehézsége abban rejlik, hogy a titkos választójog gyakorlását miképpen tudjuk összehangolni az állam és nemzetfenntartás nagy érdekeivel és azzal a mindenekfelett álló szemponttal, hogy a titkos választójog ne az alkotmányos kormányzás meggyengítésére, hanem annak megerősítésére vezessen. Ezért a titkos választójog bevezetését feltétlenül junkumba akarom hozni a kormányzói jogkör alkotmányos kiterjesztésével, hogy a Kormányzó Úr őfőméltósága az államfői hatalom teljességével állhasson őrt a nemzet léte és jövője mellett. Őszintén meg kell mondanom azt is, hogy a választójog terén a haladó konzervatív irányban tervezett reform keresztülvitelénél nem hagyom magamat eltéríteni a haladó iránytól, azzal az érveléssel, hogy ez veszélyes lehet Magyarország fennmaradására. Amikor a legsúlyosabb terheket kell széles társadalmi rétegek itáliaira rakni, lehetetlenség volna kitérni ae elől, hogy a meglévő alkotmány keretén belül azoknak, akik erre érdemesek, reális beleszólást ne engedjünk a nemzet, iletve saját sorsunk intézésébe. Retrográd irányú és célú választójogi reformot at magam részéről nem akceptálhatok. A választójog kérdésével kapcsolatban még egyre szeretném figyelmeztetni a közvéleményt: ne higyjük azt, hogy a Választói jog kérdésének rendezésével a Nemzet igazi súlyos problémái megoldást fognak nyerni. Szokássá vált ugyanis úgy WóHᣠhy a választójog kérdések mintte egész magyar belpolitikának és a jövő boldogulásának tengelyét. Ez a centrális jelentősége a választójogi reformnak nincs meg. És nagy csalódást és kiábrándulást hozna a tömegeknek, ha később reá kellene jönniök arra, hogy nem teljesült mindaz a sok ígéret és biztatás, mely a titkos választójog megvalósulása esetére földi paradicsomot varázsolt a nép képzelete elé. — Tisztában kell lenni azzal, hogy a választójog magában véve nem hogy a földi paradicsom, de az élet, a megélhetés elemi kérdéseit sem oldja meg. Ezekkel megbirkózni csakis a dolgozó nép gondjával-bajával tisztában lévő, azzal törődni és azért alkotni kész organikus és céltudatos kormányzati politika lesz képes. Ezért helyezem én a politikai és kormányzati tevékenységem súlypontját az alkotmányjogi és politikai kérdésekről a gazdasági és szociális problémákra; ezért törekszem arra, hogy „jogok” mellé kenyeret tudjak teremteni minden magyar testvérem számára, ezért állítottam a legközelebbi munkaprogramunk középpontjába azokat a telepítési, termelési, hitel, útépítési és közegészségügyi problémákat, melyekről a pannonhalmi és a királyszállási tanácskozásaink kapcsán szóltam. Lefektettük as új magyar reformpolitika alapjait — Magyar Testvéreim! Ezekben akartam ismertetni előttetek azt a munkásságot, amelyet a vezetésem alatt álló kormány két esztendő során kifejtett és azokat a problémákat, amelyekkel meg kellett küzdenünk, valamint azokat a feladatokat, amelyeket még meg kell oldanunk. Ha végleges mérleget óhajtanék állítani erről a nehézségekkel és küzdelmekkel teli két esztendőről, azt mondanám, megteremtettük a válságból való kibontakozás tárgyi és lelki előfeltételeit, lefektettük az új Magyarország megteremtésére irányuló reformpolitika alapjait s mindezek eredményeként helyreállítottuk a magyar közvéleményben a jövő iránti bizalmat. Azt a bizalmat, amely az életviszonyok leheletnyi megjavulásán nyugodva, tudja azt, hogy napitean 4*4*6 nehéz küzdelemnek megvan a célja, megvan az értelme. Megvallom, igen nehéz körülmények között, lépésről-lépésre folytatott részletmunkával tudtunk csak idáig eljutni. Köszönhetjük ezt mindenekfelett az ország dolgozó népe, különösen a földműves társadalom áldozatkészségének, mely hihetetlen súlyos körülmények és nélkülözések közepette a történelem során eddig alig tapasztalt türelemmel és lemondással viselte a válság terheit és tette lehetővé a gondterhes napok átszenvedését. Igen nagyok voltak a munkánk elé tornyosuló akadályok és ez az oka, hogy a haladás, az alkotás üteme talán lassúbb volt, mint ahogyan szerettem volna. Egész temperamentumomnak a sebesebb reformmunka felelne meg, de elsősorban az ész és a lehetőség követelményeit kellett szem előtt tartanom, hiszen a nemzet nagy érdekei és jövője vannak reám bízva. Ma nem lehet hirtelen felhőkarcolót építeni a politika és államélet területén, de téglát téglára hordva, az annyiszor említett „falmenti” politikát követve, lehet csak megteremteni a reális reformmunka biztos fundamentumát. A céltudatos és rendszeres munka követelményeit tartottam szem előtt. Azt tapasztaltam azonban, hogy a kényelmes szemlélők és kritikusok közül sokan nem bírják idegekkel ezt a rendszeres munkát. Vannak, akiknek az idegrendszere nem tűri el a nyugalmat, állandóan narkotikumot kívánnak, lépten-nyomon lázas és szenvedélyes kirobbanásokat, szenzációkat szeretnének. Az ilyen kedélyek elfeledkeznek arról, hogy a nemzet már rég nem óhajtja a lázas állapotokat. Az idegizgalmak tehát engem egyáltalában nem érdekelnek és nem is befolyásolnak abban, ha bármennyire nem tetszik is ez egyeseknek —■, hogy rendszeres és reális tevékenységet fejtsek ki továbbra is a kormányzat munkájával. — Magyar Testvéreim! Két évvel estelőtt, amikor itt a mikrofon előtt először szóltam hozzátok, arra kértelek benneteket: „csodavárással ne ámítsátok magatokat, utunk sziklás, tövises út, de érzem, tudom, hogy elvezet a célhoz”. Most, a harmadik kormányzati esztendőm küszöbén, két év küzdéseire, munkájára, eredményeire támaszkodva, nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy e meredek, sziklás, tövises út jórészét megtettük és a jobb, szebb, boldogabb magyar jövő felé vezető úton biztos lépésekkel megyünk előre. 1934 OKTÓBER 2. BJBPP A magyar iskola új korszaka előtt Hóman Bálint miniszter és Petri Pál államtitkár az Országos Református Tanáregyesület közgyűlésén Hétfőn délelőtt, a Református Ünnepi Hét keretében tartotta választmányi és közgyűlését az Országos Református Tanáregyesület, a józsefvárosi, Salétrom utcai református templomban. Megjelentek a gyűlésen Hóman Bálint dr. kultuszminiszter és Petri Pál dr. államtitkár, Baltazár Dezső dr. és Ravasz László dr. püspökök, Balogh Jenő dr., a Konvent világi elnöke és számosan mások. Előbb Kováts J. István dr. egyházker. főjegyző, budapesti teológiai tanár és Csűrös István professzor vezettek istentiszteletet, majd a közgyűlésen vitéz Bessenyey Lajos dr., a debreceni református gimnázium főigazgatója mondott elnöki megnyitót, amelyben az egyén és a kollektívum nagy harcát fejtegette. A nevelésügy is küzd ezzel a dilemmával, — mondotta, — a lélek és a test egyensúlyának megtalálása foglalkoztatja a tanárt. „A magyar tanár nem indulhat általános anthropocentrikus, hanem csakis „hungarocentrikus” ideálok után”, úgymond. A magyar köznevelés új korszakot akar kezdeni, s erre teljes mértékben szükség is van. Magasztalja az 1934. évi XI. törvénycikket, amely az új idők szelleme, szükségletei iránt a legkorszerűbb érzéket tanúsítja, a magyar köznevelés szempontjait hangsúlyozza, a nemzet jogával jelentkezik a technika korának világában és annak számára követel meghallgattatást. Bízik benne, hogy Hóman Bálintnak az új törvényben kodifikált szándékai, az új törvény keretei nemes és gyakorlati tartalommal telnek meg és a klaszszikus műveltség érdekei sem fognak csorbát szenvedni. Nagy elismeréssel szólt a kultuszminiszter megértéséről a tanártársadalom iránt s felhívta a református tanárokat, támogassák praktikus észrevételeikkel a kormányt az új pedagógia kialakításában. Kun Sándor debreceni tanár, egyesületi főjegyző javaslatára hódoló táviratban köszöntötték Horthy Miklós kormányzót, majd Besseryey elnök meleg szavakkal fordult Hóman Bálint miniszterhez s amikor a kultuszminiszter revét orri-tette, percekig tartó éljenzésben és tapsban tört ki a hallgatóság. ,noha eddig abban a kitüntetésben nem részesültünk, mondotta az elnök, hogy a református tanárok gyűlésén aktív közoktatásügyi miniszter résztvett volna. (Megújuló éljenzés.) Hóman Bálintnál mindig megértést, jóindulatot találtunk s ezt kérjük tőle ezentúl is.” A továbbiakban Bessenyey Lajos üdvözölte a Református Egyetemes Konvent küldöttsége élén Baltazár Dezső püspököt és Balogh Jenő főgondnokot, majd a vendéglátó dunamelléki egyházkerület püspökét, Ravasz Lászlót, Szabó Imre budapesti esperest és Szabó Aladár dr. józsefvárosi lelkészt, valamint a többi előkelőséget. Petri Pál dr. államtitkár szólalt fel ezután, hangsúlyozva, milyen fontos a jövő kialakításában a magyar tanár, s a magyar református tanár szerepe. A kálvinista egyház múltja, erői az iskolákban vannak lefektetve, mondotta Petri államtitkár, s a magyar kálvinista középiskolák a nemzetnek kivételes nagyságokat adtak. Régente kollégiumainak idegen hatalmakkal szemben kellett védelmezni a nemzeti őrtüzeket, reméljük, hogy mindörökre elmúltak ezek az idők. A kormány hálásan veszi azokat az útmutatásokat, amelyekkel a gyakorló tanárok hozzájárulnak az új pedagógia kiépítéséhez. Balogh Jenő dr. mint a Református Egyetemes Konvent világi elnöke emelkedett ezután szólásra és kijelentette, hogy hosszú közéleti pályafutása alatt minden megbízatásban elsősorban tanárnak érezte magát. A magyar tanárság feladatai a nemzeti katasztrófa óta megsokasodtak, de ha a magyar tanár lényege szerint fogja fel hivatását, nincs okunk kétségeskedni a jövő felett. Megértő fiatalságot kér a megértő tanár mellé. B. Pap István budapesti teológiai akadémflyM tstptv fafuéri antepancocciuátsa Lelkészegyesület nevében Madai Gyula dr. előadó, orsz..gyűlési képviselő az Országos Középiskolai Tanáregyesület, Hittrich Ödön c. főigazgató a Magyar Tanárok Nemzeti Szövetsége. Bodor Lajos kisújszállási igazgatótanító az Országos Református Tanítóegyesület képviselőjeként, Bessenyey elnök pedig megköszönte az üdvözléseket. A közgyűléssel kapcsolatban Törös László Jr. nagykőrösi gimnáziumi igazgatóhelyettes, Papp Ferenc dr. debreceni tanítónőképzőintézeti igazgató, Veress István dr. debreceni tanítóképzőintézeti igazgató, Faragó József anár tartott szakelőadást. Délben a budapesti református egyházmegye közebédet adott a Gellért-szállóban, s a házigazda, Szabó Imre budapesti református esperes köszöntötte az ország minden részéből a fővárosba feljött tanárokat. Hatalmas tömegek ünnepelték Hitlert az aratóünnepen BÜCKEBERG, okt. 1. Vasárnap mintegy hétszázezer főnyi tömeg gyűlt össze a Hameln melletti Bückeberg hegyoldalán, hogy résztvegyen a hálaadó aratási ünnepen. Ezen a nagyszabású ünnepségen megjelent Hitler Adolf kancellár és vezér is, továbbá Göbbels és Darré birodalmi miniszterek, valamint az egész diplomáciai testület. Göbbels dr. birodalmi miniszter üdvözlőbeszédében rámutatott arra, hogy Hitler kancellár tizennégyévi megalázás után a német népnek visszaadta nemzeti becsületét és biztosította számára a becsületesen megszerzett mindennapi kenyeret. Utána a kancellár mondott beszédet. Hangsúlyozta a német nemzet élniakarásának nagyszabású megnyilvánulását. — Mi, •— mondotta Hitler, — egy öszszeomlott, összeroppant országot vettünk át s állandó külső és belső nehézségekkel kellett megküzdenünk. De tévednek azok, akik Németország végleges összeomlásában bizakodnak, mert legfeljebb csak nagyobb önállóságra kényszerítik a nemzetet, hogy minden külső segítség nélkül a saját munkájából is meg tudjon élni. Éppen ezért jelentősek a mezőgazdasági munkások érdekében tett intézkedések, amelyeknek kedvező hatását máris észlelni lehet. Vegye mindenki tudomásul, hogy a deviza- és nyersanyagszükséglet nem fogja zavarba hozni Németországot, hanem csak arra kényszeríti, hogy még jobban megszilárdítsa gazdasági és politikai függetlenségét. Az egybegyűlt tömegek lelkesen ünnepelték a kancellárt. A BUDAPESTI HÍRLAP telefonszámai: 444—04. 444—07. 444—05. 444—08.*HlfffiBL