Budapesti Hírlap, 1934. november (54. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

Ma: képes rádiómelléklet Ma: 1000 pengős Sportpályázat MRM10 FILLÉR Budapesti Hírlap Budapest, 1934. Szombat, November 3 Főszerkesztő: OTTLIN GYÖRGY LIV. évfolyam 247. szám MAGYAR SZÍNÉSZ Elment a gyep alá, a kakukfű alá,­­ ahogy utolsó szerepében mondta, öt évi hallgatás után ezért a szerepért tért vissza a színpadra. S ennek a szerepnek szavaival ment el. Halála előtt még egyszer felragyogott, mint a kihunyó csillagok. A halott, aki felett ma megindultan állunk, egyszerűen színésznek nevezte magát. Színésznek, aki minden este más alakot ölt, más maszkot formál, más szavait mondja. Ezt tette ő is. De amíg alakot alak után formált, sohasem vesz­tette el önmagát. Minden maszk csak arra volt jó, hogy magyar szavak tü­zeit gyújtsa. Minden figurája a kis ma­gyar glóbusznak földjén állt. Annak a hitnek, tűznek, elszánásnak, amely oly magasan lobogott benne, s amely most kihunyt, s tartozunk a ritka, s a veszteségben oly fájdalmas értékeléssel, sokkal több volt annál, aminek mondta magát. Magyar úr volt, 3 magyar színész. Magyar úr, akit a föld, amelyen szü­letett, haláláig kötelez. Aki örökkön hordja szívében és agyában a magyar sors tudatát, fényét, parancsát, szolgá­latát. Aki úgy állt be színésznek, hogy a színjátszást nemzeti hivatásnak érezte. Azok a csillagok vonzották a deszkákra, amelyek a magyar szó ébre­désének és kifényesedésének hősi korá­ban kiválasztották a nyelv hirdetőit és papjait: írókat, tudósokat, színészeket. A tehetség — a lélek mélyén — ál­landó nyugtalanság, állandó noszogatás, a mit sem sejtő lélek örökös ébreszt­­getése. De ő, s vele annyian mások, nemcsak ezt a hangot hallották,­­ a te­hetség sürgető jelentkezését. Másik, még sürgetőbb hang is beszélt hozzá állandóan: magyarságának pillanatokra nem felejthető, mindig jelenlévő tudata és fényessége. Úgy érezte, éppen azért, mert magyarnak született, valami kü­lön hivatása is van, szolgálnia kell faja és nemzete nagy eszméit, s ennek a szol­gálatnak legalkalmasabb eszköze a te­hetsége. Volt a magyar ébredésnek és öntu­datnak egy heroikus korszaka, amely herrikus generációit nevelt fel és a ma­gyar szellem legnagyobb hőseit állította csatasorba. Ebben a korban a magyar írók, tudósok, színészek izzó kohóiban ugyanaz az anyag olvadt, szikrázott, formálódott, mindenkit ugyanaz a tűz hevített át,­­ a színésznek, írónak, tu­dósnak apostoli jellege volt. Ez a for­rongás volt a Kisfaludyak, Vörösmarty, Petőfi, Jókai, Arany újra és újra kez­dődő hősi kora. Ez a lázas eszmélés és munkálkodás volt Széchenyi és Akadé­miájának nagy erőfeszítése. Ez a lobogó és gyújtogató tűz volt az Egressyek, a Szentpéteryek, a Fáncsyak lélekgyújto­­gató magyar versmondása, a vidéki magyar színészet, a budai magyar szín­játszás és az épülő Nemzeti Színház hőskora. Mai halottunk nem tartozott már ehhez a nagy és heroikus generációhoz, amely a magyar lelkekben az első tüzet gyújtotta. De ugyanaz a hit és láz, el­­hivatás és elszánás élt benne, mint az előtte járt halhatatlanokban. Ugyanazt a tüzet ápolta, s ugyanaz a tűz adott értelmet, fényt, melegséget életének, mint amazoknak. Az az ember és az a színésztípus volt, amit még Egressyék formáltak ki, s nem a színpad, de a magyar kötelességteljesítés és történe- l lem számára. Nem kevésbé hősi, magyar és el-­­szánt volt ez a második generáció, amely ugyancsak megharcolta harcát, amelynek oly díszei voltak, mint Szent­­györgyi István, Újházi, vagy Szerémy Zoltán, — az a Szerémy Zoltán, aki ma elment szerepe tragikusan igaz búcsú­jával — a kakukfa alá. Ezeket a hittel, tűzzel, szentlélekkel telt színészeket felváltották a gázsi-szí­nészek, élükön az öntelt és pöffeszkedő sztárral. De a Szerémy Zoltán színésztípusá­­nak, amely folytatója a nagy magyar színészkörök legelső csapatának,­­ to­vább kell élnie. A magyar színház vala­mikor templom volt, ma elhagyott, üre­sen álló épület. A magyar író egykor a magyar szellem zászlaját igyekezett mind magasabb bástyafokra kitűzni, ma legfeljebb a bevételt igyekszik mind magasabbra felcsigázni. És a magyar színész is kufár lett a megtagadott, teg­napi, szent templomban. A felemelkedés útja színésznek, író­nak, színháznak egyképpen csak az a tűz, hit és felgyullás, lehet, csak az a magyar szellem, a fajta értékeinek az az alázatos és elszánt szolgálata, ami a ma eltávozott magyar úrnak s magyar színésznek egész élete volt. A sok erőfeszítés közül ez az egyet­len, amely újra templommá építheti a magyar színházat... dotta, hogy a kormányzó­ bizottság szük­ség esetén a „Saar-vidéken kívül álló csa­patokat” hívhat segítségül. Ez természe­tesen vonatkozhatik belga vagy akár an­gol csapatokra is. Ezeknek bevonása azonban tekintettel arra az időre, amely ehhez szükséges, csak elméleti lehet. Francia részről még különösen két szempontra hívják fel a figyelmet. Elő­ször is bizonyos meghatározott létszámú csapatot csak a népszövetségi tanács 1926. évi határozata alapján küldenének a Saar-vidékre és ennek semmiesetre sem az lenne a célja, hogy a szavazást befo­lyásolja. Másodszor az esetleges megszál­lás csak ideiglenes jellegű lenne. Mihelyt a rend újból helyre áll, a csapatokat visz­­szavonnák. Angol aggodalmak LONDON, nov. 2. Az angol sajtó komoly hangon foglal­kozik a saarvidéki helyzettel. A Daily Herald szerint a francia kor­mány ígéretet akar kapni az angol kor­mánytól, hogy ha Franciaország csapa­tokat küld a Saar-vidékre, Anglia is csa­­patokat küldjön oda, habár csak egészen csekély állományt is. Az angol kormány — a lap értesülése szerint — eddig még nem adott bele­egyező választ, de nem is utasította visz­­sza a kérelmet, hanem egyelőre habozik. A francia szándék mögött nagyon vesze­delmes terv rejlik. Franciaország eredeti­leg végleg magához akarta csatolni a Saar-vidéket. Ezt a tervet el kellett ej­teni. Most azonban azt remélik a fran­ciák, hogy meg tudják akadályozni a Saar-vidéknek Németországhoz való viss­­szatérését, ha francia kézben tartanák a bányákat és francia csapatokat tartaná­nak a hadászati határon. A terv politikai része úgy szól, hogy — mégha a népsza­vazás Németország javára ütne is ki —■ a területet addig nem adnák vissza Né­metországnak, amíg Németország teljes aranyértékkel vissza nem vásárolja a bányákat. Ebben az esetben csak a fran­cia hadsereg jelenléte akadályozhatja meg a forradalom kitörését a Saar-vidé­ken, ennél fogva csapatokat kell készen­létben tartani januárra, amidőn a nép­szavazást megtartják. A Daily Telegraph diplomáciai levele­zője szerint Corbin, londoni francia nagy­követ csütörtökön közölte Sir John Simon külügyminiszterrel Franciaország felfogá­sát a saarvidéki népszavazás sima lefo­lyásának biztosításához szükséges lépé­sekről. A nagykövet hangoztatta, hogy Franciaország kész teljesíteni nemzetközi kötelezettségeit, ha zavargások törné­nek ki. A Morning Post diplomáciai levelezője szerint Corbin, aki nemrég tért vissza Franciaországból, tájékoztatta Simon külügyminisztert Laval felfogásáról az újabb eseményekkel kapcsolatban. Főtár­gyak voltak: a saarvidéki népszavazás, Ausztria és a franci­aolasz közeledés. Párizsban is, Londonban is a legjobbat remélik. A saarvidéki ügyben elvárják, hogy a népszavazás olyan kompakt ered­ménnyel jár, hogy nem lesz szükség a ki­sebbségek védelmére. A fő gond a rend fenntartása addig, amíg a Népszövetség nem dönt a terület hovatartozásáról a szavazás alapján. A nemzetközi rendőrség számára folyó toborzás nagyon lassan halad. Nemzeti szocialista államcsíny kísérlete esetén francia csapatokra lesz szükség. A Saar-vidék került a világ­­politika középpontjába Franciaország nemzeti szocialista puccstól tart s ezért csapatokat helyezett készenlétbe — Izgatott hangulat Berlinben — London nyugalomra int A január közepére kitűzött Saar­­vidéki népszavazás következtében Fran­ciaország és Németország között ismét feszültebb a viszony. Berlinben nagy izgalmat keltett az a hír, hogy a francia kormány a Metzben állomásozó husza­dik hadosztály parancsnokának utasí­tást adott, legyen készenlétben arra az esetre, ha Knox, a saarvidéki népszö­vetségi kormányzó, francia csapatok se­gítségét kérné a rend fenntartása céljá­ból. Francia részről ezt az intézkedést azzal indokolják, hogy német nemzeti szocialista puccstól lehet tartani a Saar­­vidéken s így adott esetben a francia csapatok bevonulásával lehet biztosí­tani majd a Népszövetség által elren­delt népszavazás zavartalanságát. A né­met sajtó ennek a francia intézkedésnek kapcsán általában azt írja, hogy Fran­ciaország veszélyezteti a Saar-vidék békéjét és a leghatározottabban vissza­utasítja azt a francia feltevést, hogy a németek bármilyen zavart, vagy nyug­talanságot akarnának kelteni, mert hi­szen éppen német érdek az, hogy a nép­szavazás a legteljesebb rendben és fe­gyelemben folyjon le. Németországnak már azért is eminens érdeke a pártatlan és tiszta szavazás, mert ez feltétlenül a Saar-vidéknek Németországhoz való visszacsatolását hozza meg. Kétségtelen tény, hogy az új esemé­nyek folytán kialakult hangulat feszült és izgatott, reméljük azonban, hogy a hirtelen támadt izgalom elül majd és mire a saarvidéki népszavazás napja elkövetkezik, semmiféle incidens nem fogja azt megzavarni. Annál is inkább reméljük ezt, mert úgy a német, mint a francia nép bizonyára teljes tudatában van annak, mennyire fontos, hogy ezek­ben a kritikus időkben hidegvérét és jó­zanságát megőrizze. Ez nemcsak saját­­magukkal szemben való kötelességük, hanem az egész világgal szemben, amelynek békéje és nyugalma bizonyos fokig a Saar-vidék békéjétől és nyugal­mától függ. A francia csapatok készen állanak a Saar­­vidék megszállására LONDON, nov. 2. A Saar-vidéki népszavazás közeledő időpontja s a november 21-re összehívott népszövetségi tanácsülés, amelynek úgy­szólván egyetlen tárgya a Saar-vidéki népszavazás rendezése lesz, már most tel­jes mértékben magára vonja a nemzet­közi politika figyelmét. Több oldalról ha­tározott izgalommal szemlélik az esemé­nyek fejlődését s erre különösen okot adott az a hír, hogy a francia csapatok — az esetleges német nemzeti szocialista puccs megakadályozása végett — bevo­nulásra készen állnak a francia határ mentén. A Reuter-Iroda tudósítója erre vonat­kozóan mértékadó helyről az alábbi fel­világosításokat kapta: — A francia gépkocsis osztagok a Saar-vidék határán túl készenlétben álla­nak és bármely pillanatban bevonulhat­nak a Saar-vidékre abban az esetben, ha a saarvidéki kormányzó­bizottság elnöke távbeszélőn vészjelet ad nekik. Erre ak­kor kerülne sor, hogy ha a helyi csend­őrség nem tudna megbirkózni feladatával. Ebben az esetben „a gyorsaság döntő tényező lenneA Saar-vidékre gépko­csin bevonuló néhány ezer ember esetleg egyetlen éjszakán urává válhatnék a hely­zetnek. A Reuter-Iroda képviselője előtt alá­­húzottan hangsúlyozták Franciaország­nak azt a reményét, hogy nem lesz szük­ség ilyen eljárásra. Franciaország véle­ménye szerint egy idejében jött „ilyen értelmű figyelmeztetés” is megteszi majd hatását. A népszövetségi tanács kimond A Saar-vidék lakossága minden kihívással szemben megőrzi fegyelmét — írja a német sajtó BERLIN, nov. 2. A német sajtó szerint a francia és an­gol lapoknak, többek között a limesnek azok a jelentései, melyek arról szólnak, hogy a francia kormány Knoxnak, a saarvidéki kormányzóbizottság elnökének puccskísérlet esetére csapatokat bocsát rendelkezésére, a legnagyobb nyugtalanság előidézésére alkalmasak, mert az ilyen ka­­­­tonai előkészületek bárkinek ürügyül szol-­­gálhatnak erőszakos cselekmények elköve­tésére. Az ilyen eljárás fenyegető kilátásba­­helyezését is el kell ítélni, mint a küszöbön­­álló népszavazás jogosulatlan befolyásolá­sát. A német kormány és a német nép nem kíván egyebet, mint a szerződésben bizto­sított népszavazás megejtését. A szerződés és minden népszavazás szellemével ellenke­zik, hogy a szavazásban érdekelt hatalom a

Next