Budapesti Hírlap, 1935. február (55. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-01 / 27. szám
Ma: képes vád RRM 10FILLÉR Budapesti Hírlap Főszerkesztő: OTTLIK GYÖRGY LV. évfolyam 27. szám Budapest, 1935. Péntek, Február 1 . A rákbetegség ellen írta: Gerlóczy Zsigmond Az Országos Közegészségi Egyesület tudományos és népszerű egészségügyi előadásai sorozatában január 29-én az Egyesület rákbizottsága nagyon tanulságos három előadást tartott. Az előadásokon nem csupán a tudományos szakosztály tagjai jelentek meg, hanem főként nagy számban előkelő női hallgatóság, amit igen örvendetesnek tartottam, mert hiszen a célom az volt, hogy a rákkutatás tudományos eredményeit széles körben a nagyközönséggel megismertessem és megindítsam a rákbetegség ellen a társadalmi küzdelmet. Mind a három előadás nagy nyilvánosság elé kívánkozik, mert hiszen az Országos Közegészségi Egyesület nyílt és komoly harcot hirdet a mind inkább terjedő rákbetegség ellen, amely pusztításaiban már félelmetesebbé kezd válni a tuberkulózisnál. A rák elleni küzdelem sikerét mindezideig akadályozta az a köztudat, az a megrögzött balhit, hogy a rák gyógyíthatatlan. Ám az orvosi tudomány halad és ma már bebizonyosodott valóság, hogy a rákbetegség gyógyítható, természetesen akkor, ha idejében kerül megfelelő orvosi kezelésbe. Darányi Gyula professzor a rákbizottságnak és a tudományos szakosztálynak elnöke ismertette röviden a kulturállamok sikeres küzdelmét, amely azon épül föl, hogy három oldalról indul meg a küzdelem: az egyik a betegség lényegének kutatása, a másik a gyógyító eljárások tanulmányozása, a harmadik a társadalomnak a küzdelembe való beállítása. A két első nálunk is megvan, a harmadikat, a társadalom bekapcsolását a nagy küzdelembe, most szervezi meg az OKÉ. Elsőnek Kisfaludy Pál dr. kórh. sebészfőorvos beszélt. Röviden ismertette a rádium sugárhatását, majd a külföldi rákgyógyító intézetekben használatos kombinált (sebészi, rádiumos, röntgen) gyógyítómód alkalmazását. Vetített képekben sokszor már előrehaladott rákesetek teljes gyógyulását mutatta be, amelyek több év után sem újultak ki. Szükségesnek látszik, amint azt külföldön megszervezték, hogy hazánkban is a rák ellenében gyógyított betegek későbbi ismételt ellenőrzése megszerveztessék. Magyarországon e tekintetben az OTI tette meg a kezdeményező lépést, amennyiben megnyitotta a rádium osztályát, amelynek keretében a beteg ellenőrzés kérdését is megoldotta. A második előadó Kubányi Endre dr. egyet, magántanár Sz. főv. közkórházi sebészfőorvos volt, aki „a rák probléma néhány aktuális kérdése” címen tartotta meg előadását. Két kérdést talál különösen időszerűnek. Az egyik az újszerű megállapítás, hogy a rákbetegség terjedése és a kultúra fejlődése között kapcsolat áll fenn, a másik, hogy vájjon szükség van-e és milyen mértékben a nagyközönség felvilágosítására a rák korai felismerése kérdésében? A rák keletkezésében a külső inger és az egyéni hajlam kétségtelen tényező. A külső ingerek viszont sok tekintetben a kultúra eszközei. A szájrákok, az ajkon, a nyelven, a foghúson, túlnyomó számban azokból a fehér foltokból támadnak, amelyek a dohányzás, a koncentrált szeszek, túlmeleg ételek izgató hatása alatt fejlődnek. Statisztikai számok bizonyítják, hogy azokon az úttesteken, ahol nagy az autóforgalom, a benzingőzök hatása következtében hétszeresen több az elsődleges tüdőrákok száma, mint a tiszta levegőjű városrészekben. A gyári higiéné Németországban már törvénybe iktatott szabályokkal rendelkezik, amelyekkel igyekeznek megóvni a kátránygyári munkásokat a kátrányrákoktól, az anilin munkásokat a húgyutak rákjától. Ismeretesek a Röntgen, rádium, foglalkozásból eredő rákok, mint kiáltó példái a kultúra és a rák terjedése között levő kapcsolatnak. A’rák ijesztő terjedése most már meg£rlelte azt a felfogást, hogy a társadalmat fel kell világosítani. Mint ahogyan a kultúra közreműködött a rák terjedésében, ma már a kultúra ki is termelte magából a rák terjedését föltartóztató ellenintézkedéseket (elektromos kés, rádium, Röntgen). A külföldi példák mind amellett szólnak, hogy az általános felvilágosító munkára szükség van, ez az első bástya, amelyet a rákellenes mozgalomnak meg kell hódítania. A rák elleni küzdelem organizációjának a célkitűzései a következők: A rákbetegség korai felismerése, betegelhelyezés és szakszerű kezelés, az ellenőrző vizsgálat és utókezelés megszervezése. Harmadik előadó Euben Iván dr. egyet, magántanár volt, aki „a rák elleni küzdelem megszervezéséről beszélt”. A rák nagy elterjedettsége, továbbá az egyéb halálokokhoz viszonyított növekedő arányszáma elegendő indító ok arra, hogy állam és társadalom egyaránt komolyan számoljanak vele. A kultúrnemzetek ma már hatalmas felkészültséggel harcolnak a rák ellen. A rákbetegek sebészi ellátása hazánkban is megfelelőnek tekinthető, nem mondhatjuk azonban ugyanezt a röntgen- és rádium-terápiáról. Ezekhez nagyszabású rádium-intézetek kellenének, amelyekben egyúttal a kutató munka is legalkalmasabban elvégezhető. A rák elleni küzdelemnek harmadik ága, a társadalmi, leginkább a rákgyógyításban oly fontos korai diagnózis felállításának lehetőségét szolgálja. A társadalmi küzdelem hatáskörébe tartozik továbbá a közös harc a kuruzslás ellen. A rák elleni küzdelem megszervezését ma már a legtöbb nemzet sürgős feladatának tekinti. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy hazánkban e téren nem sok történt. A világháború előtt Dollinger és Manninger professzorok fáradoztak különösen a rák elleni küzdelem kiépítésében. Hosszú, kényszerű szünet után jelentős lépésnek volt tekinthető, midőn az országgyűlés a Kormányzó Úr tízéves kormányzói jubileuma alkalmával hozott 1930. évi XI. t.-c.-ben elhatározta a magyar rádiumintézet felállítását. A tervezet szerint ez a központi országos jellegű intézet a rák sugaras kezelése mellett a rákkutatást is művelné. A tervek már 1930-ban elkészültek, Budapest székesfőváros közönsége az Országos Közegészségügyi Intézet szomszédságában a telket is rendelkezésre bocsátotta, csupán a törvénycikk végrehajtása késik. Most, amikor a Kormányzó Úr 15 éves kormányzói jubileumát ünnepeljük, óhajtandó lenne, hogy a már öt év előtt sürgősnek jelzett fontos rákgyógyító intézmény végre megvalósuljon. Nagy érdeklődéssel hallgatta a közönség Dollinger Gyula ny.egyet, tanárnak a hozzászólását, aki hazánkban évtizedekkel ezelőtt már rendszeres statisztikai adatokat gyűjtött a rákmegbetegedésekről és halálozásokról és előharcosa volt a korai felvilágosítás szükségességének. A maga részéről a társadalom megszervezésére az erre a célra leginkább kínálkozó immár ötven éves múlttal dicsekvő Országos Közegészségügyi Egyesületet tartja legalkalmasabbnak, amiért is felhívja a nagyközönséget ennek az egyesületnek a támogatására. Hozzászólt még az előadáshoz Okolicsányi-Kuthy Dezső dr. egyet, magántanár, aki hazánkban a tuberkulózis elleni küzdelemben szerzett kiváló érdemeket és aki megemlítette, hogy amikor a tüdővész elleni harc megindult, csak magában Budapesten három és félmillió munkanap veszett el egy évben e betegség által és ma, néhány évtized után, ez a nemzetgazdasági kár a felére szállott le, annyira megcsökkent a tüdővészhalálozás. Kifejezhetjük azt a reménységünket, hogy a rák ellen irányuló küzdelem a felvilágosítás és a korai gyógyítás fegyvereivel hasonló eredményt fog elérni. Gombos Gyula miniszterelnök nyilatkozata Eckhardt Tibor lemondásáról és a reformnemzedék politikai megmozdulásáról A miniszterelnök elfogadja az Eckhardttal kötött megállapodás felmondását . Az ifjúság az evolúciós és konstruktív reformpolitika csendes munkájává szegődött Sohasem hátra, mindig előre! — hirdeti Gombos Gyula A Magyar Távirati Iroda munkatársának alkalma volt ma Gömbös Gyula miniszterelnökkel beszélgetést folytatni és tőle a belső politikai helyzetre vonatkozólag néhány kérdésről a nyilvánosság számára tájékoztatást kérni. — Van-e Excellenciádnak valami megjegyzése Eckhardt Tibor levelére vonatkozóan — volt az első kérdés, amelyre Gömbös Gyula miniszterelnök következőképp válaszolt: — Az a körülmény, hogy Eckhardt Tibor levelet intézett hozzám és mindazt megírta, amit mondani kívánt, azt hiszem, a magyar politikai életnek egy erősen célbavett léggömbjét pukkantotta szét. Az egységes pártnak a legutóbbi értekezletén felszólalt bizalmatlankodó tagjai és a mögöttük állók megtudhatták e levélből, hogy velem Eckhardt Tibor annak idején csupán a választás titkosságát és a választási eljárás becsületességét illetőleg egyezett meg. Tehát olyasvalamiben, amit az egész Nemzeti Egység Pártja — véleményem szerint — csak helyeselhet. — A másik, ami nyilvánvalóvá vált Eckhardt leveléből, az, hogy Eckhardt Tibor népszövetségi megbízotti tisztét visszaadta a kormánynak, megunván az ellene intézett támadásokat. Most rajtunk, a kormányon a sor új megbízottat találni és választani. Munkatársunk közbevetett kérdésére, hogy kit fog a kormány népszövetségi fődelegátusként kiküldeni, a miniszterelnök csak ennyit válaszolt: — Kérem, ne találgassanak. — Elfogadja-e Excellenciád — kérdeztük ezután — az Eckhardt Tiborral kötött megállapodás felmondását?. — Elfogadom. Én egy ilyen paktumot a Nemzeti Egység Pártja érdekében állónak és a nyugodt politikai légkör biztosítását elősegítő lépésnek tartottam. Elfogadom természetesen a külügyminiszter úrral egyetértőleg Eckhardt Tibornak a főmegbízotti tisztről való lemondását is, amelynek szerepében Eckhardt Tibor odakünn kiválóan megfelelt. Egészen más lapra tartozik, hogy Eckhardt Tibor idebent, mint belpolitikus, kritikákat váltott ki. A következőkben az ifjúsági reformtörekvések és a reformnemzedék politikai megmozdulására tereltük a szót. Mi a véleménye Excellenciádnak, kérdezte munkatársunk, ezekről a jelenségekről? — Az, hogy az ifjúság foglalkozik reformpolitikával, nem új keletű dolog. Az utóbbi időben több hírlapi cikk jelent meg az ifjúsági vezérek tollából. Ezekből is azt éreztem ki, hogy az ifjúság bízik bennem s az evolúciós és konstruktív reformpolitika csendes munkájává szegődött. — Az a körülmény, hogy különféle jelekből az ifjúság azt látszott észrevenni, hogy bizonyos körök engem meg akarnak az általam hirdetett evolúciós, tehát nem radikális, hanem építő, mérsékelt és a természetes kontinuitást szem előtt tartó munkámban zavarni, illetőleg feltartóztatni váltotta ki azt az új megmozdulást amelyről ma referáltak nekem fiatal — őszülő — barátaim. — Megállapodtunk abban, hogy soraikban semmiféle radikalizmust érvényesülni nem hagynak, mivel a reformnemzedék velem együtt építeni és nem rombolni akar.