Budapesti Hírlap, 1935. március (55. évfolyam, 50-74. szám)
1935-03-01 / 50. szám
1935 MÁRCIUS 1. PÉNTEK B. D. Békét akarnak-e valóban? Milyen utat tesz meg egy politikai terv, amíg eljut odáig! Gyakran az elgondolása, a kitervezője se igen ismerne rá új és újabb változatos formáiban. És aki helyesen gondolta el, csak azt remélheti, hogy a további út folyamán ismét visszanyerheti eredeti formáját. A sokat ígérő, komoly reményekre jogosító római békeakciót, amelyet Mussolini Franciaország külügyminiszterével együtt dolgozott ki és indított el útjára, úgy látszik, ilyen gyökeres alapvető változás kezdi fenyegetni. Mi ugyan elejétől fogva bizonyos kételkedéssel fogadtuk azt a feltevést, hogy a kibékülés, a méltányosság szellemében meginduló, a békét maradandóbb, tehát igazságosabb alapokra felépíteni szándékozó akció valóban minden európai hatalom, még a legkisebb „győztes” hozzájárulását is megnyerheti. De kissé mégis meglepőek még számunkra is a legújabb, más irány felé terelő fordulatok, mert nemcsak a római, hanem az azt négyheti távolságra követő nagyszerű londoni megállapodás szellemével, sőt betűjével is ellentétes az a tendencia, amely legutóbb kezd érvényesülni Európa újjáalakításának, illetve a béke megszervezésének útján. Rómában ugyanis még valóban a béke megszervezéséről volt szó és ezzel a céllal javasoltak ott be nem avatkozási egyezményeket. Ezt a gondolatot fejlesztették tovább Flandin és Laval londoni tanácskozásaik folyamán egy nagyszabású európai elgondolás keretében, amelybe, megfelelően alkalmazva — a béke megszervezéséhez és a békülékenység szelleméhez idomítva — a többi egyezménytervek is beleilleszkednének. Hiszen így, ezen az alapon jött létre a londoni deklaráció a békeszerződés V. fejezetének — amely a leszerelésről szól — eltörléséről, tehát a katonai egyenjogúság elismeréséről. Most pedig — Sir John Simon tervezett berlini látogatásával kapcsolatban — napok óta már mintha nem is lenne szó az egyenjogúságról, és még sokkal kevésbbé a béke megszervezéséről. Egészen mást akarnak már megszervezni, hogy ne mondjuk, pontosan annak az ellenkezőjét, a kölcsönös segélynyújtásról szóló egyezmények erőteljes előtérbe helyezése által. Ha jól vagyunk informálva — és bizonyos oldalról érkező sajtóhangok igyekeznek bennünket „jól” informálni — az egész megegyezési terv elengedhetetlen feltételének például a Kelet-Európára vonatkozó kölcsönös segélynyújtásról szóló egyezményt akarják odaállítani. Pedig — nézzük csak meg közelebbről — mit jelentenek az ilyen „conventions d’assistance mutuelle” (kölcsönös segélynyújtási egyezmények) ? Nem egyebek, formális katonai konvencióknál, melyek előre megállapított fegyveres erejű támogatásra köteleznek megállapított háborús esetre, ha egyik szerződő felet támadás érné. Ilyen — a háborúval számító, tehát a háború szellemét felidéző — rendszer ellentétben áll azonban mindazzal, amit az új európai békepolitika alapjaként dicsőítettek eddig. Ellentétben azzal a szellemmel, amely még nemrégen a római megállapodásokat és az egész békeegyezménytervezetet létrehozta. A háború előtti időkből visszajáró kísértetként a blokkpolitikát, a szövetségi politikát támasztja fel újra, amely nem vezethet a fegyverkezések korlátozásához, hanem nyílegyenesen a fegyverkezési versenyhez. Csak alig pár hete hangzottak el a londoni kommüniké európai szellemben megfogalmazott szavai: szabad államok szabad tárgyalásáról, amelyből a kölcsönös respektus és egyenjogúság alapján megszülethetik az a szabadon kötött egyezményi rendszer, amelynek a célja: a béke. Most pedig olyan előre elkészített szerződésekhez való csatlakozásról jönnek a komolyan hangzó hírek, amelyek célja — a békének az ellenkezője! Hiszen onnan, a béke ellenkezőjétől, a háborútól indultunk el és jutottunk ide, ahol most vagyunk. A mai helyzet kényelmetlenségét még annak is éreznie kell, aki ennek a legnagyobb haszonélvezője. S ezt a kritikus helyzetet most úgy akarják megjavítani, úgy akarják megoldani a feltornyosuló problémákat, hogy megint visszavezetnek a mindent pusztulással fenyegető kiinduló ponthoz: készüljetek „valaki” ellen háborúra. Úgy érezzük, ez nem államférfiúi elgondolás, és megértjük Németországot és Lengyelországot, hogy őszintén idegenkednek a „béke” ilyen „megszervezésétől”. Talán mégsem szabad a béke megszervezéséhez azzal a meggyőződéssel nekilátni, hogy a háború elkerülhetetlen. Mégsem szabad talán sem a keleti, sem a nyugati hatalmaknak azt a benyomást kelteniük, mintha csupán háborúra készülnének és a békeszervezésről szóló szép frazeológia valóban csak frázisok gyűjteménye lenne a valódi szándékok sikeresebb álcázására, hogy aztán ezzel a szemfényvesztő methódussal a „megszervezett háborúra” mentős több szövetségest biztosítsanak maguknak! Bízunk benne, hogy a brit államférfiak és a brit közvélemény pártatlan és hűvös tisztánlátását ez a Sir John Simon berlini látogatását megelőző tendenciózusan megtévesztő akció nem fogja megzavarni. A britek hagyományosan tudják, kinek mivel tartoznak, és tudják, hova akarnak eljutni, valóban a béke megszervezéséhez. „A nemzeti kormány célja — mondja a Times egy legutóbbi hidegen, élesen okos cikke, — Európa békéjének biztosítása s e cél elérésére el van tökélve minden erőfeszítésre és minden előítélet elejtésére.” Nagybritannia tekintélye, ereje és befolyása pedig régóta nem állt oly magasan, mint most. Ezért okos, hogy ha az angol külügyminiszter Párizsban megvitatja is a további lépéseket, berlinti látogatására nem visz magával kész tervezeteket, amelyekhez csak hozzá lehet vagy kell járulni, hanem ragaszkodik a londoni közlemény ruganyos és bölcs formulájához: szabad tárgyalásokon létrejött egyezményekkel a békét kell megszervezni és biztosítani. A békét, nem a háborút. A Nemzeti Egység Pártjának vezetősége befejezte a választójogi kérdés tárgyalását A belügyminiszter rövidesen elkészíti a választójogi törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjesztés céljából A Nemzeti Egység Pártjának vezetősége több héten keresztül tárgyalta az alkotmányjogi természetű problémákat. E tárgyalások eredményeképpen megvitatta és elfogadta a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot, valamint a választójogi javaslat tervezetét. A mai napon ismét értekezletet tartott a párt vezetősége és miután a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló javaslatot már korábban letárgyalták, ma befejezték a választójog kérdésének megvitatását is. A mai értekezleten a választójogi tervezet elvi kérdéseinek megvitatásán kívül a részleteket is letárgyalták, s egyben megbízták Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, hogy az eddigi tanácskozásokon kialakult vélemények alapján készítse el a választójogi törvényjavaslatot. Úgy tudjuk, hogy ez a törvényjavaslat már nem kerül a párt vezetősége elé, hanem a szokott úton jut el a képviselőházba, vagyis a minisztertanácson és a Nemzeti Egység Pártjában történt elfogadása után a belügyminiszter benyújtja a Házban a választójogi reformot. A készülő javaslat részleteiről nyilvánosságra eddig nem került semmi. Annyi bizonyos, — s ezt Gömbös Gyula miniszterelnök többször is kijelentette —, hogy a javaslat a titkosság jegyében készül. A mai értekezletről az alábbiakban számolunk be: A Nemzeti Egység Pártjának vezetősége Gömbös Gyula miniszterelnöknél Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter részvételével ma délután 5 órakor folytatta értekezletét, amelyen a választójogi reformot, mint fentebb jelentettük, részleteiben is teljességgel letárgyalta. Az értekezlet nyolc óra tájban ért véget. Az értekezlet után Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter az alábbi rövid mondatban foglalta össze a tanácskozások eredményét. — A választójogi reform tárgyalását befejeztük. A Budapesti Hírlap munkatársa kérdést intézett a tanácskozás lefolyásáról Bethlen István grófhoz, aki a következőket mondotta: -------Ma végérvényesen letárgyaltuk a választójogi törvényjavaslatot, úgy általánosságban, mint részleteiben. Vannak egyes részek, amelyeket újból át kell szövegezni, de ezek nem lényegbevágóak. Arra a kérdésünkre, hogy a törvényjavaslat benyújtása a parlamentben mikorra várható, Bethlen István gróf a következőket válaszolta: — Ez a kormány dolga, erre csak a kormány adhat választ. , Végül azt kérdeztük, tart-e még a Nemzeti Egység Pártjának vezetősége ülést? — A választójoggal kapcsolatban nem, — mondotta Bethlen István gróf, — egyébként más tárgyban összeülünk. A mai értekezletről az alábbi hivatalos kommünikét adták ki. A Nemzeti Egység Pártjának vezetősége Gömbös Gyula miniszterelnök elnökletével csütörtök délután öt órakor folytatta tanácskozásait, melyeknek során befejezte a választójog kérdésének megvitatását. A pártvezetőség felkérte Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, hogy e megbeszélések során felmerült szempontok figyelembevételével készítse el végleges formában a választójogi törvényjavaslatot, az országgyűlés elé terjesztés céljából. A tanácskozás este fél 9 órakor ért véget. A magyar-cseh kompenzációs szerződést egy hónapra meghosszabbították PRÁGA, febr. 28. A Prágai Magyar Hírlap jelentése szerint a február 28-án lejáró magyar-cseh kereskedelmi kompenzációs egyezményt egyszerű jegyzékváltással március végéig meghosszabbították. A meghosszabbítás alkalmával az egyezmény csupán annyiban változott, hogy érvényét veszti az úgynevezett utószállítási megállapodás. Eddig ugyanis a kiadott behozatali engedély lejárása után még egy hónapig érvényben volt. Az új megállapodás értelmében a kiadott egyezmények a feltüntetett dátum napján érvényüket vesztik. E pont megváltoztatásánál a tárgyaló feleket az a kívánság vezette, hogy az új egyezmény megkötése alkalmával tiszta helyzetet teremtsenek és ne bonyolódjék azzal a helyzet, hogy az új szerződés életbeléptetésének idején még a régi alapon szállítások folyjanak. Az újabb tárgyalások megkezdésének időpontját a gazdasági kisantant-konferencia befejezése után állapítják meg. A tárgyalásokat Budapesten folytatják. Rendes kereskedelmi szerződést még nem kötnek, azonban mindkét fél részéről kifejezésre jutott az az óhaj, hogy a régi kereskedelmi szerződés egyes pontjait az új kompenzációs egyezménybe felvegyék. Az új egyezmény 1935. év végéig lesz érvényben és abba valószínűen több pontot felvesznek, amely a jelenlegi szerződésben nem foglaltatik. Az új egyezménybe beveszik a legtöbb kedvezményt biztosító záradékot, ami igen nagy jelentőségű haladást jelent. Az iparűzési jog kölcsönös biztosításának szintén nagyfontosságú pontját is magában foglalja az új egyezmény, amely ezenfelül szabályozza az úgynevezett kishatármenti forgalmat, amelyet a két ország idáig hallgatólagos beleegyezéssel a régi kereskedelmi szerződés jogfolytonossági elvénél fogva tűrt el. * A kompenzációs egyezmény egyhavi meghosszabbításáról szóló prágai híradás értesülésünk szerint megfelel a valóságnak. t tenni? Vegyen be a meghűlés első jeleinél két Aspirin-tablettát, feküdjön ágyba és hivasson orvost! ASPIRIN-tabletták Magyar gyártmány. Gyógyszertárakban kapható! ——in ii immniiiieri« «««a— Buda polgársága visszautasítja a Bethlen Istvánt ért támadásokat A Budai Társaskörben csütörtökön este a budai társadalmi, kulturális, jótékonysági és sportegyesületek többszáz főnyi kiküldöttjének résztvételével nagygyűlés volt, amelyen Ripka Ferenc felsőházi tag, nyug. főpolgármester elnöki megnyitójában a Bethlen István grófot ért támadásokkal kapcsolatban méltatta a volt miniszterelnök tízéves országépítő munkáját és visszautasította azokat a vádaskodásokat, amelyekkel az ország újjáépítésén, a rend és a konszolidáció helyreállításán fáradozott volt kormányelnökét legutóbb illették. Hoór-Tempis Móric műegyetemi tanár felszólalása után Bakonyi János felolvasta a budai közönségnek Bethlen Istvánhoz intézendő üdvözlőlevelét, majd a különböző budai kerületek egyesületeinek és társasköreinek kiküldöttjei jelentették be csatlakozásukat az üdvözléshez. Petracsek Lajos országgyűlési képviselő felszólalásában Gömbös Gyula miniszterelnök és Bethlen István jelentőségét fejtegette. A nagygyűlés lelkes hangulatban ért véget. A nemzeti egység vidéki szervezetének hívei Párkány, Bana, Nagyigmánd, Kisigmánd nemzeti egység szervezete nagysikerű propaganda ülésein a helyi szervezetek részéről Ivánkay Kálmán választókerületi elnök, Horváth Géza és Szőke Lajos szólaltak fel. A nemzeti egység kormányának politikáját Zsindely Ferenc és Péntek Pál országgyűlési képviselők, a nemzeti egység mozgalmának irányelveit pedig Kósa Lajos központi vármegyei titkár ismertette. Az olasz-abesszín viszály Anglia közvetít LONDON, febr. 28. Mint a Bewser-iroda diplomáciai levelezője értesül, Londonban általános az a meggyőződés, hogy Olaszország és Abesszínia rövidesen abban a helyzetben lesz, hogy viszályukat diplomáciai tárgyalások útján elintézhetik. Anglia diplomáciai képviselői Rómában és Addis Abebában mind a két hatalmat a tárgyalások megindításának fontosságáról igyekeznek meggyőzni, de helytelen az a híresztelés, mintha utaltak volna az angolfrancia-olasz szerződésre, amely Abesszínia területi sérthetetlenségének tiszteletben tartására kötelezi a hatalmakat. Tovább kell fejleszteni a gyakorlatban a magyarolasz kulturális egyezményt RÓMA, febr. 28. A bolognai Resto del Carlino című lap hosszú cikkben foglalkozik a bolognai magyar egyetemi tanszékkel és ezzel kapcsolatosan azt az óhaját fejezi ki, hogy újból nyissák meg a bolognai magyar egyetemi kollégiumot. Hóman Bálint kultuszminiszter bolognai látogatása és azok a meleg üdvözlések, amelyekben a lakosság részesítette, kell, hogy megkönnyítsék a felelevenítését egy ősrégi intézménynek, a száz évvel ezelőtt megszüntetett magyar egyetemi kollégiumnak. Még ma is áll az egykori kollégium gyönyörű épülete és igen alkalmas a magyar kollégium céljaira. A lap úgy véli megoldani a kérdést, hogy a római magyar intézetet művészek és régészek számára létesítenék, míg a jogászok és bölcsészettanhallgatók a bolognai egyetemen folytathatnák tanulmányaikat. A továbbiakban a cikk hangoztatja, hogy a római kulturális egyezményt a gyakorlatban egyre tovább lehet és kell is fejleszteni s ezt a célt szolgálná a bolognai magyar intézet feltámasztása is.