Budapesti Hírlap, 1935. március (55. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-01 / 50. szám

1935 MÁRCIUS 1. PÉNTEK B. D. Békét akarnak-e valóban? Milyen utat tesz meg egy politikai terv, amíg eljut odáig! Gyakran az el­gondolása, a kitervezője se igen ismerne rá új és újabb változatos formáiban. És aki helyesen gondolta el, csak azt remélheti, hogy a további út folyamán ismét visszanyerheti eredeti formáját. A sokat ígérő, komoly reményekre jogosító római békeakciót, amelyet Mussolini Franciaország külügyminisz­terével együtt dolgozott ki és indított el útjára, úgy látszik, ilyen gyökeres alapvető változás kezdi fenyegetni. Mi ugyan elejétől fogva bizonyos kételke­déssel fogadtuk azt a feltevést, hogy a kibékülés, a méltányosság szellemében meginduló, a békét maradandóbb, tehát igazságosabb alapokra felépíteni szán­dékozó akció valóban minden európai hatalom, még a legkisebb „győztes” hozzájárulását is megnyerheti. De kissé mégis meglepőek még számunkra is a legújabb, más irány felé terelő fordula­tok, mert nemcsak a római, hanem az azt négyheti távolságra követő nagy­szerű londoni megállapodás szellemével, sőt betűjével is ellentétes az a tenden­cia, amely legutóbb kezd érvényesülni Európa újjáalakításának, illetve a béke megszervezésének útján. Rómában ugyanis még valóban a béke megszervezéséről volt szó és ezzel a céllal javasoltak ott be nem avatko­­zási egyezményeket. Ezt a gondolatot fejlesztették tovább Flandin és Laval londoni tanácskozásaik folyamán egy nagyszabású európai elgondolás kereté­ben, amelybe, megfelelően alkalmazva — a béke megszervezéséhez és a békü­­lékenység szelleméhez idomítva — a többi egyezménytervek is beleillesz­kednének. Hiszen így, ezen az alapon jött létre a londoni deklaráció a béke­­szerződés V. fejezetének — amely a leszerelésről szól — eltörléséről, tehát a katonai egyenjogúság elismeréséről. Most pedig — Sir John Simon tervezett berlini látogatásával kapcsolatban — napok óta már mintha nem is lenne szó az egyenjogúságról, és még sokkal kevésbbé a béke megszervezéséről. Egé­szen mást akarnak már megszervezni, hogy ne mondjuk, pontosan annak az ellenkezőjét, a kölcsönös segélynyúj­tásról szóló egyezmények erőteljes elő­térbe helyezése által. Ha jól vagyunk informálva — és bizonyos oldalról ér­kező sajtóhangok igyekeznek bennünket „jól” informálni — az egész megegye­zési terv elengedhetetlen feltételének például a Kelet-Európára vonatkozó kölcsönös segélynyújtásról szóló egyez­ményt akarják odaállítani. Pedig — nézzük csak meg közelebb­ről — mit jelentenek az ilyen „conven­tions d’assistance mutuelle” (kölcsönös segélynyújtási egyezmények) ? Nem egyebek, formális katonai konvenciók­nál, melyek előre megállapított fegyve­res erejű támogatásra köteleznek meg­állapított háborús esetre, ha egyik szer­ződő felet támadás érné. Ilyen — a há­borúval számító, tehát a háború szelle­mét felidéző — rendszer ellentétben áll azonban mindazzal, amit az új európai békepolitika alapjaként dicsőítettek ed­dig. Ellentétben azzal a szellemmel, amely még nemrégen a római megálla­podásokat és az egész békeegyezmény­tervezetet létrehozta. A háború előtti időkből visszajáró kísértetként a blokk­politikát, a szövetségi­ politikát tá­masztja fel újra, amely nem vezethet a fegyverkezések korlátozásához, hanem nyílegyenesen a fegyverkezési verseny­hez. Csak alig pár hete hangzottak el a londoni kommüniké európai szellemben megfogalmazott szavai: szabad államok szabad tárgyalásáról, amelyből a köl­csönös respektus és egyenjogúság alap­ján megszülethetik az a szabadon kö­tött egyezményi rendszer, amelynek a célja: a béke. Most pedig olyan előre el­készített szerződésekhez való csatlako­zásról jönnek a komolyan hangzó hírek, amelyek célja — a békének az ellenke­zője! Hiszen onnan, a béke ellenkező­jétől, a háborútól indultunk el és jutot­tunk ide, ahol most vagyunk. A mai helyzet kényelmetlenségét még annak is éreznie kell, aki ennek a legnagyobb haszonélvezője. S ezt a kritikus hely­zetet most úgy akarják megjavítani, úgy akarják megoldani a feltornyosuló problémákat, hogy megint visszavezet­nek a mindent pusztulással fenyegető kiinduló ponthoz: készüljetek „valaki” ellen háborúra. Úgy érezzük, ez nem államférfiúi elgondolás, és megértjük Németországot és Lengyelországot, hogy őszintén idegenkednek a „béke” ilyen „megszervezésétől”. Talán még­sem szabad a béke megszervezéséhez azzal a meggyőződéssel nekilátni, hogy­­ a háború elkerülhetetlen. Mégsem szabad talán sem a keleti, sem a nyu­gati hatalmaknak azt a benyomást kel­teniük, mintha csupán háborúra ké­szülnének és a békeszervezésről szóló szép frazeológia valóban csak frázisok gyűjteménye lenne a valódi szándékok sikeresebb álcázására, hogy aztán ezzel a szemfényvesztő methódussal a „meg­szervezett háborúra” mentős több szö­vetségest biztosítsanak maguknak! Bízunk benne, hogy a brit államfér­fiak és a brit közvélemény pártatlan és hűvös tisztánlátását ez a Sir John Si­mon berlini látogatását megelőző ten­denciózusan megtévesztő akció nem fogja megzavarni. A britek hagyomá­nyosan tudják, kinek mivel tartoznak, és tudják, hova akarnak eljutni, való­ban a béke megszervezéséhez. „A nem­zeti kormány célja — mondja a Times egy legutóbbi hidegen, élesen okos cikke, — Európa békéjének biztosítása s e cél elérésére el van tökélve minden erőfeszítésre és minden előítélet elejté­sére.” Nagybritannia tekintélye, ereje és befolyása pedig régóta nem állt oly magasan, mint most. Ezért okos, hogy ha az angol külügyminiszter Párizsban megvitatja is a további lépéseket, ber­­linti látogatására nem visz magával kész tervezeteket, amelyekhez csak hozzá lehet vagy kell járulni, hanem ragaszko­dik a londoni közlemény ruganyos és bölcs formulájához: szabad tárgyaláso­kon létrejött egyezményekkel a békét kell megszervezni és biztosítani. A bé­két, nem a háborút. A Nemzeti Egység Pártjának vezetősége befejezte a választó­­jogi kérdés tárgyalását A belügyminiszter rövidesen elkészíti a választójogi törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjesztés céljából A Nemzeti Egység Pártjának vezető­sége több héten keresztül tárgyalta az al­kotmányjogi természetű problémákat. E tárgyalások eredményeképpen megvitatta és elfogadta a kormányzói jogkör kiter­jesztéséről szóló törvényjavaslatot, vala­mint a választójogi javaslat tervezetét. A mai napon ismét értekezletet tartott a párt vezetősége és miután a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló javaslatot már korábban letárgyalták, ma befejezték a választójog kérdésének megvitatását is. A mai értekezleten a választójogi terve­zet elvi kérdéseinek megvitatásán kívül a részleteket is letárgyalták, s egyben meg­bízták Keresztes-Fischer Ferenc belügy­minisztert, hogy az eddigi tanácskozáso­kon kialakult vélemények alapján készítse el a választójogi törvényjavaslatot. Úgy tudjuk, hogy ez a törvényjavaslat már nem kerül a párt vezetősége elé, hanem a szokott úton jut el a képviselőházba, vagyis a minisztertanácson és a Nemzeti Egység Pártjában történt elfogadása után a belügyminiszter benyújtja a Ház­ban a választójogi reformot. A készülő javaslat részleteiről nyilvá­nosságra eddig nem került semmi. Annyi bizonyos, — s ezt Gömbös Gyula minisz­terelnök többször is kijelentette —, hogy a javaslat a titkosság jegyében készül. A mai értekezletről az alábbiakban szá­molunk be: A Nemzeti Egység Pártjának vezető­sége Gömbös Gyula miniszterelnöknél Ke­­resztes-Fischer Ferenc belügyminiszter részvételével ma délután 5 órakor folytatta értekezletét, amelyen a választójogi refor­mot, mint fentebb jelentettük, részleteiben is teljességgel letárgyalta. Az értekezlet nyolc óra tájban ért véget. Az értekezlet után Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter az alábbi rövid mondatban foglalta össze a tanácskozások eredményét. — A választójogi reform tárgyalá­sát befejeztük. A Budapesti Hírlap munkatársa kérdést intézett a tanácskozás lefolyásáról Bethlen István grófhoz, aki a következőket mon­dotta: -------Ma végérvényesen letárgyaltuk a választójogi törvényjavaslatot, úgy általánosságban, mint részleteiben. Vannak egyes részek, amelyeket új­ból át kell szövegezni, de ezek nem lényegbevágóak­. Arra a kérdésünkre, hogy a törvényja­vaslat benyújtása a parlamentben mikorra várható, Bethlen István gróf a következő­ket válaszolta: — Ez a kormány dolga, erre csak a kormány adhat választ. , Végül azt kérdeztük, tart-e még a Nem­zeti Egység Pártjának vezetősége ülést? — A választójoggal kapcsolatban nem, — mondotta Bethlen István gróf, — egyébként más tárgyban összeülünk. A mai értekezletről az alábbi hivatalos kommünikét adták ki. A Nemzeti Egység Pártjának vezetősége Gömbös Gyula miniszterelnök elnökletével csütörtök délután öt órakor folytatta ta­nácskozásait, melyeknek során befejezte a választójog kérdésének megvitatását. A pártvezetőség felkérte Keresztes-Fischer Fe­renc belügyminisztert, hogy e megbeszélé­sek során felmerült szempontok figyelembe­vételével készítse el végleges formában a választójogi törvényjavaslatot, az ország­­gyűlés elé terjesztés céljából. A tanácskozás este fél 9 órakor ért véget. A magyar-cseh kompenzációs szerződést egy hónapra meg­hosszabbították PRÁGA, febr. 28. A Prágai Magyar Hírlap jelentése sze­rint a február 28-án lejáró magyar-cseh kereskedelmi kompenzációs egyezményt egyszerű jegyzékváltással március végéig meghosszabbították. A meghosszabbítás alkalmával az egyezmény csupán annyi­ban változott, hogy érvényét veszti az úgynevezett utószállítási megállapodás. Eddig ugyanis a kiadott behozatali enge­dély lejárása után még egy hónapig ér­vényben volt. Az új megállapodás értel­mében a kiadott egyezmények a feltünte­tett dátum napján érvényüket vesztik. E pont megváltoztatásánál a tárgyaló fele­ket az a kívánság vezette, hogy az új egyezmény megkötése alkalmával tiszta helyzetet teremtsenek és ne bonyolódjék azzal a helyzet, hogy az új szerződés élet­­beléptetésének idején még a régi alapon szállítások folyjanak. Az újabb tárgyalások megkezdésének időpontját a gazdasági kisantant-konfe­­rencia befejezése után állapítják meg. A tárgyalásokat Budapesten folytatják. Rendes kereskedelmi szerződést még nem kötnek, azonban mindkét fél részéről kife­jezésre jutott az az óhaj, hogy a régi ke­reskedelmi szerződés egyes pontjait az új kompenzációs egyezménybe felvegyék. Az új egyezmény 1935. év végéig lesz érvény­ben és abba valószínűen több pontot fel­vesznek, amely a jelenlegi szerződésben nem foglaltatik. Az új egyezménybe be­veszik a legtöbb kedvezményt biztosító záradékot, ami igen nagy jelentőségű ha­ladást jelent. Az iparűzési jog kölcsönös biztosításának szintén nagyfontosságú pontját is magában foglalja az új egyez­mény, amely ezenfelül szabályozza az úgy­nevezett kishatármenti forgalmat, ame­lyet a két ország idáig hallgatólagos be­leegyezéssel a régi kereskedelmi szerződés jogfolytonossági elvénél fogva tűrt el. * A kompenzációs egyezmény egyhavi meghosszabbításáról szóló prágai híradás értesülésünk szerint megfelel a valóság­nak. t tenni? Vegyen be a meghűlés első jeleinél két Aspirin-tablettát, feküdjön ágyba és hivasson orvost! ASPIRIN-tabletták Magyar gyártmány. Gyógyszertárakban kapható! ——in ii­­ immniiiieri« «««a— Buda polgársága visszautasítja a Bethlen Istvánt ért támadásokat A Budai Társaskörben csütörtökön este a budai társadalmi, kulturális, jótékonysági és sportegyesületek többszáz főnyi kiküldöttjé­nek résztvételével nagygyűlés volt, amelyen Ripka Ferenc felsőházi tag, nyug. főpolgár­mester elnöki megnyitójában a Bethlen István grófot ért támadásokkal kapcsolatban mél­tatta a volt miniszterelnök tízéves ország­építő munkáját és visszautasította azokat a vádaskodásokat, amelyekkel az ország újjá­építésén, a rend és a konszolidáció helyreállí­­tásán fáradozott volt kormány­elnökét leg­utóbb illették. Hoór-Tempis Móric műegyetemi tanár fel­szólalása után Bakonyi János felolvasta a budai közönségnek Bethlen Istvánhoz inté­zendő üdvözlőlevelét, majd a különböző budai kerületek egyesületeinek és társasköreinek kiküldöttjei jelentették be csatlakozásukat az üdvözléshez. Petracsek Lajos országgyűlési képviselő felszólalásában Gömbös Gyula miniszterelnök és Bethlen István jelentőségét fejtegette. A nagygyűlés lelkes hangulatban ért véget. A nemzeti egység vidéki szervezeté­nek hívei Párkány, Bana, Nagyigmánd, Kisig­­mánd nemzeti egység szervezete nagysi­kerű propaganda ülésein a helyi szerveze­tek részéről Ivánkay Kálmán választóke­rületi elnök, Horváth Géza és Szőke Lajos szólaltak fel. A nemzeti egység kormányá­nak politikáját Zsindely Ferenc és Péntek Pál országgyűlési képviselők, a nemzeti egység mozgalmának irányelveit pedig Kósa Lajos központi vármegyei titkár is­mertette. Az olasz-abesszín viszály Anglia közvetít LONDON, febr. 28. Mint a Bewser-iroda diplomáciai levelezője értesül, Londonban általános az a meggyőző­dés, hogy Olaszország és Abesszínia rövide­sen abban a helyzetben lesz, hogy viszályu­kat diplomáciai tárgyalások útján elintézhe­tik. Anglia diplomáciai képviselői Rómában és Addis Abebában mind a két hatalmat a tárgyalások megindításának fontosságáról igyekeznek meggyőzni, de helytelen az a hí­resztelés, mintha utaltak volna az angol­­francia-olasz szerződésre, amely Abesszínia területi sérthetetlenségének tiszteletben tartá­­sára kötelezi a hatalmakat. Tovább kell fejleszteni a gyakorlatban a magyar­­olasz kulturális egyezményt RÓMA, febr. 28. A bolognai Resto del Carlino című lap hosszú cikkben foglalkozik a bolognai ma­gyar egyetemi tanszékkel és ezzel kapcsola­tosan azt az óhaját fejezi ki, hogy újból nyissák meg a bolognai magyar egyetemi kollégiumot­. Hóman Bálint kultuszminiszter bolognai látogatása és azok a meleg üdvöz­lések, amelyekben a lakosság részesítette, kell, hogy megkönnyítsék a felelevenítését egy ősrégi intézménynek, a száz évvel ezelőtt megszüntetett magyar egyetemi kollégium­nak. Még ma is áll az egykori kollégium gyönyörű épülete és igen alkalmas a ma­gyar kollégium céljaira. A lap úgy véli megoldani a kérdést, hogy a római magyar intézetet művészek és régé­szek számára létesítenék, míg a jogászok és bölcsészettanhallgatók a bolognai egyetemen folytathatnák tanulmányaikat. A továbbiakban a cikk hangoztatja, hogy a római kulturális egyezményt a gyakorlat­ban egyre tovább lehet és kell is fejleszteni s ezt a célt szolgálná a bolognai magyar in­­tézet feltámasztása is.

Next