Budapesti Hírlap, 1935. április (55. évfolyam, 75-97. szám)
1935-04-02 / 75. szám
1935 ÁPRILIS 2. KEDD B. H A gőzhenger: a reformpolitika A választási küzdelem lényegében vasárnap eldőlt. A pártatlan bíró, a nemzet ítéletet hirdetett. Mint minden küzdelemnek, ennek is vannak győztesei és elesettjei. Az ítéletmondás azonban valójában nem személyek, hanem eszmék felett történt. De viszont természetes, hogy azoknak az eszméknek a képviselőit, amelyekről kiderült, hogy se visszhangjuk, se hátvédjük nincsen a tömegek lelkében, az összeomlott bálványok maguk alá temették. A csata zaja még el sem csendesedett, de máris jelentkeznek a hivatásos siratok. Közéjük állott és az élükön nyargal délutáni laptársunk, amelyik még egy hónappal ezelőtt lelkesen támogatta a kormánypolitikát és nagy szakértelemmel magyarázta a reformpolitika célszerűségét. Akkor fürge csónakjával hirtelen ellenzéki vizekre evezett. És az állásfoglalását megszabó toll, amely addig dicsérettel, sőt hódolattal ontotta magából a nemzeti egységen alapuló politikát szolgáló sorokat, most dárdává változott, amely jobbra-balra piszkál és hibát keres, sőt kákán is csomót talál, hogy panaszkodhassál vagy vádaskodhassál. Ma azonban a vasárnapi választási eredményt annyira a lelkére vette, hogy egyszerre panaszkodik és vádaskodik is. Valami hatalmas gőzhengerrel kesereg hosszasan, amely mindent eltiport, ami számára kedves volt és akit értéknek kiáltott ki, Bethlen Andrástól egészen Berki Gyuláig. De érdekes, hogy ezúttal nemcsak a hozzá és szívéhez nagyon közelállókért hullat sós könnyeket. Most azoknak is helyet szorít szívében és megsiratja azokat is, akik ellen még nem is olyan régen, szívesen mártotta akár vitriolba is a tollát, hogy csak Griger Miklós, vagy Pallavicini György őrgróf úr neveit említsük. És igazán nem rajta múlt, hogy ezek eddig nem estek el a politika csatamezején, Ikert igyekvő laptársunk bizony éveken át fáradhatatlan buzgalommal dolgozott elejtésük érdekében. Oldalszámra lehetne idézni ilyen irányú publicisztikai megnyilatkozásait. De hagyjuk ezt. Nézzük inkább a misztikus gőzhengert. Ezt a csodálatos instrumentumot, amely leírása alapján úgy áll előttünk, mint pártszervezési erőszak, hatósági nyomás, vagy ha úgy tetszik, hát lelki terror. Mindez persze testet öltve az érvényben lévő választási rendben. Abban a rendszerben, amelynek létrejötte és védelme körül magát jól forgató laptársunk éveken keresztül szép érdemeket szerzett, s amelyről eddig minden választási kampány alatt és után tiszteletreméltó elmééllel bebizonyította, hogy kiváló alkotás, amely dehogy is ad alkalmat a választói akarat meghamisítására és semmiféle lehengerelésére az ellenvéleménynek. Pedig azokban az időkben igazán lehetett volna arról beszélni, hogy igenis akadtak olyanok, akik igyekeztek ennek a valóban idejét múlt választási rendszernek hézagait a maguk érdekében gőzhengerekkel kitölteni. Ma azonban lényegesen más a helyzet. Bizonyítja ezt a már lezajlott választási harc története, a tárgyilagos ellenzéki sajtó megállapítása, de bárkinek a személyes tapasztalata is. Ebben a választásban a választási rendszer nem volt gőzhenger, de nem volt erőszak és nem volt lelki terror sem. Amennyire nyílt választás mellett lehetséges, szabad futás volt, ahol eszmék és világszemléletek küzdöttek meg eszmékkel és világnézetekkel. És ha ebben a mérkőzésben felismerhető valami gőzhenger élőmunkája, akkor ez nem az erőszak és a lélekirtás gőzhengere volt, hanem a két és félesztendős reformpolitikának országot, meg lelkeket felszántó és megtermékenyítő gőzhengere. Azé a politikáé, amely a maga produktív alkotásaival, a néppel való közvetlen és benső kapcsolat megteremtésével, a nemzeti munkaterv keretében hosszú időre szóló átfogó program megadásával, ugyanakkor azonban a kisebb jelentőségűnek látszó, de sok ember egzisztenciáját jelentő részletkérdések felkarolásával és megoldásával, gondos falumunkájával, a népi erők alapos szervezésével nem lehengerelte, hanem megmunkálta és meghódította az országot. A termékeny eszméknek ez a lélekszántó munkája, az ebből szertesugárzó országépítő készség és főként Gömbös Gyula miniszterelnök szuggesztív egyénisége voltak azok a kumuláló erők, amelyek nem maradtak, mert nem maradhattak hatástalanok a magyar létekre. Felébresztették tespedéséből és benső revízióra serkentették, hogy ítéletet tartson múlt és jelen között, válasszon milyen úton kíván elindulni a boldogabb jövő felé. Ez a gőzhenger erejű mély lelki szántás és magvetés termékeny talajra hullott az ifjúságnál, de a fiatalság mellett meghódította a nemzet egészét is, mert elvetette magától a személyeskedés elavult politikai fegyvereit, amelyek Nagykanizsán próbáltak utoljára szerencsét, és helyette a népi erők tömörítését szolgálta, hogy az egységben rejlő erőhalmozódással ! A vasárnap megválasztott képviselők névsora: NÉP hivatalos NÉP nem hivatalos Független kisgazda Pártonkívüli Kér. Gazd. Párt NÉP hivatalos 130 2 17 8 3 Alföldy Béla (Bácsalmás) Almásy László (Pomáz) Almássy Imre gróf (Rétság) Antal István (Jászberény) Balogh Gábor (Nagybajom) Baross Endre (Pilisvörösvár) Baross Gábor (Sátoraljaújhely) Bánó Iván (Igar) Bánsághy György (Törökkanizsa) Bárczay Ferenc (Csurgó) Bárczay János (Gönc) Benárd Ágoston (Veszprém) Beniczky Elemér (Pétervására) Béldy Béla (Siklós) Bobory György (Tiszafüred) Bornemisza Géza (Kaposvár) Brandt Vilmos (Törökszentmiklósi Brogly József (Szalánta) Bod János (Békéscsaba) Csermann Antal (Mór) Csicsery-Rónay István (Kaposraérő) Csizmadia András (Orosháza) Endre Zsigmond (Gödöllő) Erödi Harrach Tihamér (Tiszaföldvár) Farkas Elemér (Hercegfalva) Fellner Pál (Tata) Festetich Domonkos gróf (Szigetvár) Fricke Valér (Öttevény) * Gergelyffy András (Nagykálló) Gömbös Gyula (Abádszalók) Görgey István (Makó) Haám Artúr (Adony) Hadnagy Domokos (Lovasberény) Hegedűs Kálmán (Jászapáti) Hellenbach Gottfried br. (Kunhegyes) Hertelendy Miklós (Tab) Hóman Bálint (Székesfehérvár) Hunyady Ferenc (Szalárd) Ilés József (Gáva) Ivády Béla (Pásztó) Jurcsek Béla (Sárbogárdi Karafiáth Jenő (Ipolyszalka) Károlyi Viktor gróf (Mindszent) Kelemen Kornél (Kunszentmiklós) Kenéz Béla (Szolnok) Kenyeres János (Karcag) Kenyeres Miklós (Beregszász) Knobh Sándor (Dorog) Kolozsváry László (Ugod) Kornis Gyula (Vác) Krúdy Ferenc (Feled) Krüger Aladár (Soroksár) Kühne Lóránt (Magyaróvár) Lakatos Gyula (Nagyszentmiklós) Láng Boldizsár (Királyhelmec) Legitimista Nyilaskeresztes 1 Reformnemzedék 1 Földmunkáspárt 1 Pótválasztás 11 Lányi Márton (Tótkomlós) Lázár Andor (Szentes) Leel-Őssy Árpád (Nagyszalonta) ?.? Létay Ernő (Biharnagybajom) Lukács Béla (Onód) Maday Gyula (Hajdúnánás) Makkai János (Nagykapos) Marastoni László (Törökbálint) Marschall Ferenc (Jánoshalma) Marton Béla (Alberti) Martsekényi Imre (Mezőkeresztes) Mayer János (Barcs) Máriássy Mihály (Monor) Mecsér András (Csenger) Meixner Károly (Nádudvar) Melczer Lilla (Garbócbogdány) Meskó Rudolf (Gyömrő) Mezey Lajos (Kunszentmárton) Mikolay József (Szécsény) Miskolczy Hugó (Székelyhid) Miskolczy István (Derecske) Molnár Imre (Berettyóújfalu) Nagy Iván dr. (Mezőcsát) Ninisée Pál (Nagyvázsony) Nyiry István (Biharkeresztes) Patacsi Dénes (Szentlőrinc) Pálffy Daui József gróf (Vál ) Péchy László (Mátészalka) Pekár Gyula (Bonyhád) Pesthy Pál (Gyönk) Pinezits István (Sopron) Pintér József (Kiskunmajsa) Pintér László (Zurány) Plósz István (Heves) Pongrácz Jenő gróf (Gyula) Preszly Elemér (Cegléd) Putnoky Móric (Putnok) Radvánszky Kálmán báró (Edelény) Rácz Kálmán (Sárospatak) Reményi Schneller Lajos (Baja) Ronkay Ferenc (Sajószentpéter) Sárkány Ernő (Aszód) Schandl Károly (Devecser) Sebestyén Kálmán (Cséffa) Seftsik György (Jászladány) Surgoth Gyula (Tatabánya) Szalay László (Szepsi) Szeder János (Kiskundorozsma) Szily Márton (Sásd) Szinnyei Merse Jenő (Hatvan) Sztranyavszky Sándor (Szirák) Tahy László (Balassagyarmat) Tasnádi Nagy András (Hajdúszoboszló) Teleki János gróf (Regőce) Teleki Mihály gróf (Kiskunhalas) Temesváry Imre (Szeghalom) Temple Rezső (Bia) ifj. Temple Rezső (Lengyeltóti) Független kisgazdák Andaházy Kasnya Béla (Gyoma) Berg Miksa báró (Abony) Czirják Antal (Pécsvárad) Csehszombathy László (Nagyigmánd) Dinnyés Lajos (Alsódabas) Dulin Jenő (Szekszárdi Eckhardt Tibor (Kápolna) Galánthay Glock Tivadar (Kalocsa) Gallasz Ágost Rudolf (Somorja) Horváth Zoltán (Kiskunfélegyháza) Klein Antal (Tolna) Láng Lénárt (Nezsider) Mózes Sándor (Kiskőrös) Mizsey György (Lajosmizse) Riesz Ádám (Villány) Szetsey István (Nagyatád) Ulain Ferenc (Csongrád) Pártonkivüliek Biró Pál (Ózd) Csoór Lajos (Túra) Éber Antal (Nyíregyháza) Farkasfalvi Farkas Géza (Szikszó) Kállay Miklós (Kemecse) Milotay István (Nagykőrös) Petró Kálmán (Eger) Schmidt Lajos (Mohács) Keresztény Gazd Párt. Széchenyi György gróf (Tokaj) Túri Béla (Esztergom) Zichy János gróf (Ipolyság) Lenitimista Makray Lajos (Tamási) Reformnemzedék Rajniss Ferenc (Dombóvár) Nyvaskeresztes Festetich Sándor gróf (Enying) Földmunkásnál! Jenes András (Jákóhalma) Pótválasztások Baranya megye: DÁRDA: Schmidt Miklós NÉP hivatalos és Mándy Sándor dr. NÉP nem hivatalos között. (Kimaradt: Teppert József Függ. Kisg.) NÉP nem hivatalos Holitscher Károly (Zirc) Sulyok Dezső (Pápa) , az építő munkát és a magyar feltámadás hajtó motorját táplálja. Ez a gőzhenger, a reformpolitika, amely nem tiport el erőszakkal senkit, ellenben lehengerelte az országról a múlt lidércnyomását és felszabadította a lelkeket: cselekedjék mindenki a tények ismeretében legjobb belátása szerint. A választás ennek a szabad cselekvésnek első megnyilatkozása volt. A második, az új parlament komoly és eredményes munkája lesz, amely igazolni fogja a reformpolitika eszméjének mindent elsöprő és a nemzeti egységet megteremtő választási győzelmét. Tomcsányi Vilmos Pál (Mezőkaszony), Tóth Pál (Szarvas) Tors Tibor (Meggyaszó) Turánszky Pál (Nyírbátor) Ujfalussy Gábor (Nagykároly) Urbán Gáspár báró (Mezőtúr) Urbán Péter báró (Elek) Uzonyi György (Hajdúböszörmény) Vay Miklós báró (Tiszalök) Vásárhelyi Sándor (Battonya) Veres Zoltán (Salgótarján) Végváry József (Nagylak) Vitéz Árpád (Torna) Vojnits Miklós báró (Tompa) Winchkler István (Gyöngyös) Zsindely Ferenc (Komárom) Zsóry Lajos (Mezőkövesd) Merénylet egy expresszvotit ellen! A rettegés vonata! A főszerepekben: Charles Ruggles, Mary Carlisle és egy gerilla Premier ma Palace