Budapesti Hírlap, 1935. április (55. évfolyam, 75-97. szám)

1935-04-02 / 75. szám

1935 ÁPRILIS 2. KEDD B. H A gőzhenger: a reformpolitika A választási küzdelem lényegében vasárnap eldőlt. A pártatlan bíró, a nemzet ítéletet hirdetett. Mint minden küzdelemnek, ennek is vannak győzte­sei és elesettjei. Az ítéletmondás azon­ban valójában nem személyek, hanem eszmék felett történt. De viszont ter­mészetes, hogy azoknak az eszméknek a képviselőit, amelyekről kiderült, hogy se visszhangjuk, se hátvédjük nincsen a tömegek lelkében, az össze­omlott bálványok maguk alá temették. A csata zaja még el sem csendese­dett, de máris jelentkeznek a hivatásos siratok. Közéjük állott és az élükön nyargal délutáni laptársunk, amelyik még egy hónappal ezelőtt lelkesen tá­mogatta a kormánypolitikát és nagy szakértelemmel magyarázta a reform­­politika célszerűségét. Akkor fürge csónakjával hirtelen ellenzéki vizekre evezett. És az állásfoglalását megszabó toll, amely addig dicsérettel, sőt hódo­lattal ontotta magából a nemzeti egy­ségen alapuló politikát szolgáló soro­kat, most dárdává változott, amely jobbra-balra piszkál és hibát keres, sőt kákán is csomót talál, hogy panaszkod­hassál vagy vádaskodhassál. Ma azon­ban a vasárnapi választási eredményt annyira a lelkére vette, hogy egyszerre panaszkodik és vádaskodik is. Valami hatalmas gőzhengerrel kese­reg hosszasan, amely mindent eltiport, ami számára kedves volt és akit érték­nek kiáltott ki, Bethlen Andrástól egé­szen Berki Gyuláig. De érdekes, hogy ezúttal nemcsak a hozzá és szívéhez na­gyon közelállókért hullat sós könnye­ket. Most azoknak is helyet szorít szívében és megsiratja azokat is, akik ellen még nem is olyan régen, szívesen mártotta akár vitriolba is a tollát, hogy csak Griger Miklós, vagy Pallavicini György őrgróf úr neveit említsük. És igazán nem rajta múlt, hogy ezek eddig nem estek el a politika csatamezején, Ikert igyekvő laptársunk bizony éveken át fáradhatatlan buzgalommal dolgo­zott elejtésük érdekében. Oldal­számra lehetne idézni ilyen irányú pub­licisztikai megnyilatkozásait. De hagy­juk ezt. Nézzük inkább a misztikus gőzhengert. Ezt a csodálatos instrumen­tumot, amely leírása alapján úgy áll előttünk, mint pártszervezési erőszak, hatósági nyomás, vagy ha úgy tetszik, hát lelki terror. Mindez persze testet öltve az érvényben lévő választási rend­ben. Abban a rendszerben, amelynek létrejötte és védelme körül magát jól forgató laptársunk éveken keresztül szép érdemeket szerzett, s amelyről eddig minden választási kampány alatt és után tiszteletreméltó elmééllel bebi­zonyította, hogy kiváló alkotás, amely dehogy is ad alkalmat a választói aka­rat meghamisítására és semmiféle le­­hengerelésére az ellenvéleménynek. Pe­dig azokban az időkben igazán lehetett volna arról beszélni, hogy igenis akad­tak olyanok, akik igyekeztek ennek a valóban idejét múlt választási rendszer­nek hézagait a maguk érdekében gőz­hengerekkel kitölteni. Ma azonban lényegesen más a hely­zet. Bizonyítja ezt a már lezajlott vá­lasztási harc története, a tárgyilagos ellenzéki sajtó megállapítása, de bárki­nek a személyes tapasztalata is. Ebben a választásban a választási rendszer nem volt gőzhenger, de nem volt erő­szak és nem volt lelki terror sem. Amennyire nyílt választás mellett le­hetséges, szabad futás volt, ahol esz­mék és világszemléletek küzdöttek meg eszmékkel és világnézetekkel. És ha ebben a mérkőzésben felismerhető va­lami gőzhenger élőmunkája, akkor ez nem az erőszak és a lélekirtás gőzhen­gere volt, hanem a két és félesztendős reformpolitikának országot, meg lelke­ket felszántó és megtermékenyítő gőz­hengere. Azé a politikáé, amely a maga produktív alkotásaival, a néppel való közvetlen és benső kapcsolat meg­teremtésével, a nemzeti munkaterv ke­retében hosszú időre szóló átfogó program megadásával, ugyanakkor azonban a kisebb jelentőségűnek látszó, de sok ember egzisztenciáját jelentő részletkérdések felkarolásával és megoldásával, gondos falumunkájá­val, a népi erők alapos szervezésével nem lehengerelte, hanem megmunkálta és meghódította az országot. A termékeny eszméknek ez a lélek­szántó munkája, az ebből szertesugárzó országépítő készség és főként Gömbös Gyula miniszterelnök szuggesztív egyé­nisége voltak azok a kumuláló erők, amelyek nem maradtak, mert nem ma­radhattak hatástalanok a magyar lé­tekre. Felébresztették tespedéséből és benső revízióra serkentették, hogy ítéletet tartson múlt és jelen között, válasszon milyen úton kíván elindulni a boldogabb jövő felé. Ez a gőzhenger erejű mély lelki szántás és magvetés termékeny talajra hullott az ifjúság­nál, de a fiatalság mellett meghódította a nemzet egészét is, mert elvetette ma­gától a személyeskedés elavult politikai fegyvereit, amelyek Nagykanizsán pró­báltak utoljára szerencsét, és helyette a­­ népi erők tömörítését szolgálta, hogy­­ az egységben rejlő erőhalmozódással ! A vasárnap megválasztott képviselők névsora: NÉP hivatalos NÉP nem hivatalos Független kisgazda Pártonkívüli Kér. Gazd. Párt NÉP hivatalos 130 2 17 8 3 Alföldy Béla (Bácsalmás) Almásy László (Pomáz) Almássy Imre gróf (Rétság) Antal István (Jászberény) Balogh Gábor (Nagybajom) Baross Endre (Pilisvörösvár) Baross Gábor (Sátoraljaújhely) Bánó Iván (Igar) Bánsághy György (Törökkanizsa) Bárczay Ferenc (Csurgó) Bárczay János (Gönc) Benárd Ágoston (Veszprém) Beniczky Elemér (Pétervására) Béld­y Béla (Siklós) Bobory György (Tiszafüred) Bornemisza Géza (Kaposvár) Brandt Vilmos (Törökszentmiklósi Brogly József (Szalánta) Bod János (Békéscsaba) Csermann Antal (Mór) Csicsery-Rónay István (Kaposraérő) Csizmadia András (Orosháza) Endre Zsigmond (Gödöllő) Erödi Harrach Tihamér (Tiszaföld­­vár) Farkas Elemér (Hercegfalva) Fellner Pál (Tata) Festetich Domonkos gróf (Szigetvár) Fricke Valér (Öttevény) * Gergelyffy András (Nagykálló) Gömbös Gyula (Abádszalók) Görgey István (Makó) Haám Artúr (Adony) Hadnagy Domokos (Lovasberény) Hegedűs Kálmán (Jászapáti) Hellenbach Gottfried br. (Kunhegyes) Hertelendy Miklós (Tab) Hóman Bálint (Székesfehérvár) Hunyady Ferenc (Szalárd) Ilés József (Gáva) Ivády Béla (Pásztó) Jurcsek Béla (Sárbogárdi Karafiáth Jenő (Ipolyszalka) Károlyi Viktor gróf (Mindszent) Kelemen Kornél (Kunszentmiklós) Kenéz Béla (Szolnok) Kenyeres János (Karcag) Kenyeres Miklós (Beregszász) Knobh Sándor (Dorog) Kolozsváry László (Ugod) Kornis Gyula (Vác) Krúdy Ferenc (Feled) Krüger Aladár (Soroksár) Kühne Lóránt (Magyaróvár) Lakatos Gyula (Nagyszentmiklós) Láng Boldizsár (Királyhelmec) Legitimista­­ Nyilaskeresztes 1 Reformnemzedék 1 Földmunkáspárt 1 Pótválasztás 11 Lányi Márton (Tótkomlós) Lázár Andor (Szentes) Leel-Őssy Árpád (Nagyszalonta) ?.? Létay Ernő (Biharnagybajom) Lukács Béla (Onód) Maday Gyula (Hajdúnánás) Makkai János (Nagykapos) Marastoni László (Törökbálint) Marschall Ferenc (Jánoshalma) Marton Béla (Alberti) Martsekényi Imre (Mezőkeresztes) Mayer János (Barcs) Máriássy Mihály (Monor) Mecsér András (Csenger) Meixner Károly (Nádudvar) Melczer Lilla (Garbócbogdány) Meskó Rudolf (Gyömrő) Mezey Lajos (Kunszentmárton) Mikolay József (Szécsény) Miskolczy Hugó (Székelyhid) Miskolczy István (Derecske) Molnár Imre (Berettyóújfalu) Nagy Iván dr. (Mezőcsát) Ninisée Pál (Nagyvázsony) Nyiry István (Biharkeresztes)­­ Patacsi Dénes (Szentlőrinc) Pálffy Daui József gróf (Vál ) Péchy László (Mátészalka) Pekár Gyula (Bonyhád) Pesthy Pál (Gyönk) Pinezits István (Sopron) Pintér József (Kiskunmajsa) Pintér László (Zurány) Plósz István (Heves) Pongrácz Jenő gróf (Gyula) Preszly Elemér (Cegléd) Putnoky Móric (Putnok) Radvánszky Kálmán báró (Edelény) Rácz Kálmán (Sárospatak) Reményi Schneller Lajos (Baja) Ronkay Ferenc (Sajószentpéter) Sárkány Ernő (Aszód) Schandl Károly (Devecser) Sebestyén Kálmán (Cséffa) Seftsik György (Jászladány) Surgoth Gyula (Tatabánya) Szalay László (Szepsi) Szeder János (Kiskundorozsma) Szily Márton (Sásd) Szinnyei Merse Jenő (Hatvan) Sztranyavszky Sándor (Szirák) Tahy László (Balassagyarmat) Tasnádi Nagy András (Hajdú­szoboszló) Teleki János gróf (Regőce) Teleki Mihály gróf (Kiskunhalas) Temesváry Imre (Szeghalom) Temple Rezső (Bia) ifj. Temple Rezső (Lengyeltóti) Független kisgazdák Andaházy Kasnya Béla (Gyoma) Berg Miksa báró (Abony) Czirják Antal (Pécsvárad) Csehszombathy László (Nagy­­igmánd) Dinnyés Lajos (Alsódabas) Dulin Jenő (Szekszárdi Eckhardt Tibor (Kápolna) Galánthay Glock Tivadar (Kalocsa) Gallasz Ágost Rudolf (Somorja) Horváth Zoltán (Kiskunfélegyháza) Klein Antal (Tolna) Láng Lénárt (Nezsider) Mózes Sándor (Kiskőrös)­ Mizsey György (Lajosmizse) Riesz Ádám (Villány) Szetsey István (Nagyatád) Ulain Ferenc (Csongrád) Pártonkivü­liek Biró Pál (Ózd) Csoór Lajos (Túra) Éber Antal (Nyíregyháza) Farkasfalvi Farkas Géza (Szikszó) Kállay Miklós (Kemecse) Milotay István (Nagykőrös) Petró Kálmán (Eger) Schmidt Lajos (Mohács) Keresztény Gazd Párt. Széchenyi György gróf (Tokaj) Túri Béla (Esztergom) Zichy János gróf (Ipolyság) Lenitimista Makray Lajos (Tamási) Reformnemzedék Rajniss Ferenc (Dombóvár) Nyvaskeresztes Festetich Sándor gróf (Enying) Földmunkásnál! Jenes András (Jákóhalma) Pótválasztások Baranya megye: DÁRDA: Schmidt Miklós NÉP hiva­talos és Mándy Sándor dr. NÉP nem hivatalos között. (Kimaradt: Teppert József Függ. Kisg.) NÉP nem hivatalos Holitscher Károly (Zirc) Sulyok Dezső (Pápa) , az építő munkát és a magyar feltáma­dás hajtó motorját táplálja. Ez a gőz­henger, a reformpolitika, amely nem tiport el erőszakkal senkit, ellenben le­hengerelte az országról a múlt lidérc­nyomását és felszabadította a lelkeket: cselekedjék mindenki a tények isme­retében legjobb belátása szerint. A vá­lasztás ennek a szabad cselekvésnek első megnyilatkozása volt. A második, az új parlament komoly és eredményes munkája lesz, amely igazolni fogja a reformpolitika eszméjének mindent el­söprő és a nemzeti egységet megte­remtő választási győzelmét. Tomcsányi Vilmos Pál (Mezőkaszony), Tóth Pál (Szarvas) Tors Tibor (Meggyaszó) Turánszky Pál (Nyírbátor)­ Ujfalussy Gábor (Nagykároly) Urbán Gáspár báró (Mezőtúr) Urbán Péter báró (Elek) Uzonyi György (Hajdúböszörmény) Vay Miklós báró (Tiszalök) Vásárhelyi Sándor (Battonya) Veres Zoltán (Salgótarján) Végváry József (Nagylak) Vitéz Árpád (Torna) Vojnits Miklós báró (Tompa) Winchkler István (Gyöngyös) Zsindely Ferenc (Komárom) Zsóry Lajos (Mezőkövesd) Merénylet egy expresszvot­­it ellen! A rettegés vonata! A főszerepekben: Charles Ruggles, Mary Carlisle és egy gerilla Premier ma­ Palace

Next