Budapesti Hírlap, 1935. október(55. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

2 ismétlésének megakadályozására és a világ jövendő békéjének együttes biztonság útján való biztosítására — ez a szervezet köny­­nyelműen önmagát ítélné tehetetlenségre, ha nem volna bizalma saját eszméiben és ha nem voln­a hajlandó azoknak szellemé­ben hatásosan eljárni.­ De ennek a bizalom­nak és ennek az eljárásnak, miként a biz­tonságnak, együttesnek kell lennie. Ez a pont olyan életbevágó, hogy konklúziókép­pen súlyt helyezek idevágó genfi szavaim­nak megismétlésére: „Ha a békéért kocká­zatot kell viselni, akkor ezt mindenkinek vállalni kell. Amíg a Népszövetség a maga létét saját példájával biztosítja, kormá­nyom és országom azonosítja magát ezek­nek az elveknek teljes tartalmával.” Az angol sajtó egyhangúan helyesel LONDON, szept. 30.­­Az angol sajtó megnyugvással és helyes­léssel fogadja a Franciaországnak adott angol választ, amelyben a fősúly majdnem az összes lapok megállapítása szerint arra a kijelentésre esik, hogy ,,a ruganyosság a biztonság alkotó eleme és a világ nem sta­tikus.” Ezt a mondást majdnem valameny­­nyi lap külön alcímekben emeli ki. A Daily Telegraph vezércikke hangoz­tatja, hogy még az acél tartógerendának is bizonyos mérvű ruganyosságra van szük­sége. Minden angol jognak egységes alap­elve, hogy minden felmerült esetet a saját érdembeli vonatkozása szerint külön-külön kell elbírálni. A Daily Mail megállapítja, hogy ezzel az angol kormány határozottan elutasítja azt a követelést, hogy előre kötelezettséget vállaljon minden bekövetkező eshetőségre. A News Chronicle szerint a válasz elosz­latja azt az aggodalmat, mintha az olasz­­abesszin vitába való beavatkozás arra kö­telezhetné Angliát, hogy fegyveres erővel segítsen fenntartani örök időkig a háború utáni szerződések által teremtett területi elrendezést. Óriási különbség van az Abesz­­szinia elleni olasz támadás megakadályo­zása és aközött az eljárás között, hogy a jelenlegi „nincsteleneket” örökké a meg­lévő állapot bilincseibe verjék. A Daily Expressben lord Beaverbrook, a lap tulajdonosa, hangoztatja, hogy Anglia nem védheti meg Memelt, Ausztriát, Er­délyt és más hasonlóan fenyegetett terüle­teket azok ellen, akik ma csak fenyeget­nek, de holnap már meghódítják e terüle­teket. Francia visszhang PÁRIZS, szept. 30. Illetékes körök igen kedvezően fogadják az angol jegyzéket. A vélemény az, hogy a válasz teljesen kielégítő. Az okmány fenntartás nélkül és ünnepélyesen az együttműködés politikája mellett foglal állást. Anglia tehát a népszövetségi poli­tika mellett köti le magát ezúttal is, vagyis határozottan és együttesen fordul szembe minden nem provokált támadással a 16. cikkely értelmében. A sajtó a jegyzéket vegyes fogadtatás­ban részesíti. A félhivatalos sajtó megelé­gedését fejezi ki, több lap azonban kiáb­rándítónak találja Hoare válaszát, amely általánosságban mozog. Abban bízik, hogy a jegyzék csak első állomása a biztonság kérdése körül jelenleg folyamatban levő francia-angol eszmecserének s Francia­­ország most már határozottabb formát ad majd kérdéseinek. A lapok főként azt kifogásolják, hogy Anglia túlságosan merev különbséget tesz a támadás és a szerződésszegés között. Per­­tinax az Echo de Parisban azt írja, hogy egyes szerződésszegések a támadás előké­szítését jelenthetik és legalább is gazdasági megtorló intézkedéseket tesznek meg­­okolttá. Németország újrafegyverkezése természetesen már befejezett tény, viszont a jövőben hasonló esetek fordulhatnak elő — írja Pertinax. — Ami az alapokmány szakaszainak nyújthatóságát illeti, e­miatt nem lehet szemrehányást tenni Sir Samuel Hoarenak, mert hiszen az angol külügy­miniszter szeptember 11-i beszédében már elfogadható meghatározását adta az angol revíziós felfogásnak. Az Excelsior ezzel szemben megállapítja, hogy az alapokmány rugalmasságára való hivatkozás egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy eloszlassa az európai aggodal­makat. A Petit Parisien szerint a francia köz­vélemény egy részének szempontjából saj­nálatos ugyan, hogy az angol válaszjegy­­zékben a megtorló intézkedések tekinteté­ben bizonyos határozatlanság észlelhető, mégis alkalmasnak látszik a jegyzék arra, hogy megerősítse az európai biztonságnak már néhányszor megrendült garanciáit és meggondolásra késztesse azokat a nemze­teket, amelyek megkísérelnék a béke meg­zavarását. Az Intransigeant szerint Sir Samuel Hoare továbbra is a „nem provokált” táma­dás alapján áll, ami Franciaországot gon­dolkodóba ejti. A Liberté úgy véli, hogy az angol jegy­zék teljesen szabad kezet ad a németeknek. Az Anglia részéről a szerződések „rugal­massága” tekintetében tett kijelentés már eleve azt a lehetőséget rejti magában, hogy Anglia európai viszály esetén nem mindig Franciaország oldalán fog állást. A Temps megállapítja, hogy az angol jegyzéknek a „rugalmasságra” vonatkozó kitétele nem erősíti a kollektív biztonság tételét. Attól lehet tartani, — írja a lap, — hogy a szerződések revíziójának hívei ebben felbátorítást fognak látni, már­pedig ezt a felbátorítást nem kellett volna nekik megadni. A Francia Nemzeti Arc­vonal és a frontharcos tisztek Olaszország Jogos igényeiről ROMA, szept. 30. Mussolini hétfőn fogadta Charles Torchut, aki a Francia Nemzeti Front titkára és a volt frontharcos tisztek egye­sületének elnöke. Torc­u a két egyesület nevében emlékiratot nyújtott át a Dúcé­nak, amelyben a francia frontharcosok el­ítélik a Népszövetségnek Olaszországgal szemben tanúsított szigorú eljárását. Az emlékirat szerint Genf csak angol érdeke­ket tart szem előtt. Az abesszin nép ér­deke, hogy európai hatalmak kormányoz­zák. Az emlékirat végül hangoztatja, hogy Franciaországnak egy esetleges német be­avatkozással szemben szüksége van Olasz­ország barátságára és ezért azzal a fel­szólítással fordult a francia kormányhoz, hogy folytassa a békítést. A francia kor­mánynak kötelessége, hogy akár a Nép­­szövetséggel, akár anélkül létrehozza a művelt nemzetek szövetségét a béke érde­kében. B. JEL 1935 OKTÓBER 1. KEDD A négus távirata a Népszövetséghez a mozgósítás elrendeléséről PÁRIZS, szept. 30. Gwifből jelentik: A népszövetségi főtit­kár vasárnap értesítést kapott az abesz­­szin kormánytól, hogy a négus aláírta az általános mozgósításra vonatkozó rendele­tet. Az addisz-abebai táviratot haladékta­lanul közölték a népszövetségi Tanács va­lamennyi tagjával. A négus a Népszövetség főtitkárához a következő táviratot intézte: „Szigorúan ragaszkodva a békéhez, to­vábbra is együtt akarunk működni a Tanáccsal a békés megoldás reményében. Felhívjuk azonban a Tanács figyelmét a békés magatartásunk ellenére folytono­san küldött csapaterősítésekben és egyéb előkészületekben rejlő olasz fenyegetés állandóan növekvő komolyságára és fel­kérjük a Tanácsot, hogy haladéktalanul tegyen meg minden lehető óvóintézke­dést az olasz támadással szemben, mert elérkezett a pillanat, amikor elmulaszta­nék kötelességünket, ha tovább halogat­nánk az általános mozgósítást. Ez nem érinti a határtól való távolság tekinteté­ben a csapatoknak kiadott rendelkezése­ket és újból megerősítjük azt az elhatá­rozásunkat, hogy a Tanáccsal mindig szo­ros együttműködésben akarunk eljárni”. Genfi körök megjegyzik, hogy a négus közlése szerint az általános mozgósítást mint szükségességet hirdették ki, amely nem várhat már sokáig magára. A mozgó­sítási parancsot azonban állítólag még nem adták volna ki. A négus távirata nem változtatja meg a legutóbb tett rendelkezéseket. A 13-as bi­zottság csütörtökön összeül, Rómából jelentik. Az abesszin mozgósí­tásra vonatkozólag itt kijelentik, hogy egészen lényegtelen, hogy hivatalosan megy-e végbe, vagy sem. Az abesszin moz­gósítás az oka annak, hogy negyvennyolc óra óta fokozott ütemben mennek végbe a szállítások Keletafrikába. London szerint az afrikai kérdést Genfben kell rendezni LONDON, szept. 30. A Franciaországnak adott angol választ Genfben a legfontosabb és legmesszebb­menő lépésnek tekintik, amelyet Anglia a világháború óta tett. Úgy tudják, hogy az ezzel kapcsolatos angol-francia eszmecse­rével párhuzamosan egy másik eszmecsere is folyt arról, hogy milyen lépést volna hajlandó tenni Franciaország a Földközi­tengeren, ha arra szükség volna. A Press Association értesülése szerint az angol kormány nem kapott semmiféle értesítést az olasz kormánytól a szomba­ton kiadott olasz hivatalos közlemény után. Angol felfogás szerint nincs helye külön megegyezésnek Anglia keletafrikai érdekei tekintetében, mert a vita nem Anglia és Olaszország, hanem Anglia és a Népszövetség között folyik és így a vi­tát csak Genfben lehet elintézni. A szakértők nem javasolják megfigyelők kiküldését GENF, szept. 30. A tizenhármas bizottság tudvalévően há­rom szakértőt bízott meg a négus ama ké­relmének tanulmányozásával, hogy a nép­­szövetségi Tanács küldjön ki Abesszíniába semleges megfigyelőket, akik határsérté­sek esetén a helyszínen állapítanák meg, hogy kit terhel a felelősség. Hír szerint a szakértők arra az álláspontra helyezked­nek, hogy a kérelem nem teljesíthető, mert különböző földrajzi és technikai akadályok állják útját annak, hogy megbízottakat­­ küldjenek ki a Tanács képviseletében a­­ veszélyeztetett határokra. A reformpolitika a kisiparért Bornemisza Géza iparügyi miniszter az Ipartestületek Orszá­gos Központjának közgyűlésén hatalmas beszédben ismertette a kormány kisipari programját Vasárnap délelőtt tartotta közgyűlését az Ipartestületek Országos Központja. A Bu­dapesti Kereskedelmi és Iparkamara köz­gyűlési termében zsúfolt padsorok előtt Papp József, az IPOK elnöke mondott meg­nyitó beszédet, amelyben meleg szeretettel üdvözölte az iparosság soraiban Bornemisza Géza iparügyi minisztert, aki már eddig is tanúságot tett arról, hogy a kézművesipa­rosság ügyeivel meleg szeretettel foglal­kozik. Kérte, hogy ezt a nagy megértést a jövőben is megfelelő intézkedésekkel tanú­sítsa. Utána Dobsa László dr., az IPOK igaz­gatója tárta fel a miniszter előtt az iparos­ság időszerű kívánságait. A miniszter beszéde A gyáripar mellett szükség van megerősödött és virágzó kisiparra Bornemisza Géza iparügyi miniszter be­szédét azzal kezdte, hogy az ipartestületi intézmény most ünnepli fennállásának ötvenéves jubileumát és büszkén állapít­hatja meg, hogy az ipartestületek megáll­­ták helyüket és megfeleltek a sors rendel­tetéséből rájuk bízott feladatnak. — Az iparosság folytatta — a minisz­ter — az elmúlt félszázad alatt nem volt olyan nehéz helyzetben, mint ma, de a kormány mindenkor készséggel siet segít­ségére, hogy a nehéz időkön átsegítse. — Tudom, hogy a kézművesiparosság életének tengelyében az új munkaalkalmak állanak, melyek megteremtésével a kéz­műves iparosság nagyon sok problémára megoldást nyer. A gyáripar fokozott ter­melése és a magyar fogyasztók felvevő­­képességének nagymérvű lecsökkenése hozta válságos helyzetbe a kézműves­­ipart De ha a gyáripar termelését vizs­gáljuk, amelynek a technikai tudomány haladása kétségtelenül előnyére szolgált, megállapíthatjuk azt is, hogy éppen azokban az országokban, ahol erős a gyáripar, a kézművesiparos­ság nemhogy elpusztult volna, de inkább új életre éledt, mert a gyár­ipar munkaalkalmat teremt a kéz­­művesiparosság számára is. Helyes gazdasági politikával el lehet érni, hogy a gyáripar mellett virágzó és megerősödött kézművesi és kisipar legyen.­­• A kézművesipari társadalom szá­mára biztosítani kell mindazokat a mun­kaalkalmakat, amelyek a dolog természe­ténél fogva őket megilletik. Itt törvényes rendelkezések is szükségesek. Ilyen kér­dések az ipartörvény-novella 4. és 47. fai­nak módosítása, továbbá a 45. §. módosítása is. Biztosíthatom a kéz­művesiparosságot, hogy ezeket a kívánságokat magamévá tettem és meggyőződésem, hogy a közeljövő­ben megtaláljuk a szükséges törvé­nyes rendelkezéseket, hogy a 4. és a 47. §-ok módosítását sürgősen k­e­­resztülvigyük.­­ A magyar kézművesiparosságnak a munkaalkalmak teremtésére vonatkozó kívánsága az új Közszállítási Szabályzatban is teljesült. Ebben a tekintetben csak egy kötelességet ismerek, hogy azt szigorúan keresztül is vigyék. Elrendeltem ezért, hogy a közszállításokat egységes országos kataszterbe foglalják össze, amely aztán tájékozta­tást nyújt, hogy hol lehet eredményesen segíteni a kisiparosokon. — Ami a kézművesiparosság hitelkér­dését illeti, ezt is sürgősen megoldáshoz segítik. Az elmúlt hetekben fejeztük be az erre vonatkozó tárgyalásokat, így az IOKSZ ma már egészséges intézmény lett és gondoskodunk arról, hogy a­z ország bármely messze fekvő vidé­kének iparosa is, amennyiben hitel­képes, gyors menetben hitelhez jusson. A fedezet nélküli kisipari hitelek tekinte­tében a kormány megfelelő intézkedése­ket tett és remélem, megtaláljuk a mód­ját annak, hogy ismét­­ emeljük ennek a hitelakciónak kereteit. Fejleszteni kell az iparosság művelődését és szaktudását . A kontárkérdést csak a fogyasztó­­közönséggel együtt lehet megoldani. Nem­csak iparjogosítvány nélkül dolgozó kon­tárok vannak, hanem olyanok is, akik iparjogosítvánnyal űzik az ipart, de szak­szerűtlen munkájukkal rontják az ipar színvonalát. Az első csoport megrendsza­­bályozására törvényes eszközök állanak rendelkezésre, míg a második kategóriá­nál sok a tennivaló. Foglalkoznunk kell a tanoncidő felemelésével, a segédek gya­korlati idejének meghosszabbításával és a segédek helyes kiképzésével és az ön­állósulásnak előfeltételéül nemcsak a szakmában eltöltött munkaidőt kell meg­határoznunk, hanem a gyakorlat és a képesség bebizonyítását és az általános ipari műveltség igazolását is megkí­vánjuk.­­ Törekednünk kell hogy a kézműves­iparosság tudását nindig a kor és tech­nika haladásához képest fejlesszük és a minisztérium ilyen irányban máris meg­kezdte munkálkodását. A továbbképző tanfolyamok és mintaműhelyek egész se­regét állítottuk fel az ország különböző városaiban, de ezek számát még szapo­rítani fogjuk. Beszédét azzal fejezte be a miniszter, hogy mint az új iparügyi minisztérium első minisztere biztosítja az iparos társadalmat, hogy minden olyan kívánságot, amely az észszerűség és megvalósíthatás határai kö­zött áll, igyekszik megvalósítani. A miniszter beszédét helyeikről felállva, percekig tartó éljenzéssel és tapsviharral fogadta a közgyűlés. A közgyűlés lefolyása Ezután a közgyűlésen vendégként megjelent lengyel iparosdelegáció vezetője, Snopczynski Antal, a lengyel parlament tagja, a lengyel kézműveskamarák központjának elnöke üdvö­zölte a magyar kézművesiparosságot. A nem­zetközi iparosszervezkedés terén, — mondotta együtt kívánnak haladni a magyarokkal, az évszázadok óta fennálló barátság jegyében. Sikorski Boleslaw, lengyel kamarai igazgató, a lengyel—magyar iparosság együttműködésé­nek gyakorlati módozataira tett részletes elő­terjesztést. Ezután Kruchina Károly báró miniszteri tanácsos mondott beszédet, amelyben örömmel állapította meg, hogy a közgyűlés szakszerű tanácskozásai alkalmasak a kézművesiparos- ság ügyeinek előbbrevitelére. Éber Antal dr. a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, Morvay István a vidéki kamarák nevében kö­szöntötte a közgyűlést. Dobsa László dr. az IPOK évi jelentését ter­jesztette elő. Az évi jelentéshez Takács Ferenc ország. képviselő (Hódmezővásárhely) szólt hozzá. A gazdaadósságok mintájára rendezni kell, — mondotta — az iparostartozások ügyét A kiküldöttek egész sora vett részt a vitá­ban, amelynek során az iparosok nyugdíj­ügyéről és számos ipari közigazgatási kérdés­ben tettek javaslatokat a felszólalók.

Next