Budapesti Hírlap, 1935. október(55. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-31 / 249. szám
20 színű MŰVÉSZET Az Úr katonai Bemutató a Magyar Színházban Hinni, vagy kételkedni: minden emberben, minden korban felvetődő kérdés. De talán soha annyira, mint ma. Az 1930-as évtized mind határozottabban dönt és Isten után kiált. Újra felfedezi, mint problémát, a hitet, az elmúlt idők hitbeli és erkölcsi zűrzavara után. A színház, a korszellem lázmérője is visszaálmodja kezdeti korát, a templomot. A vallásos játékok azegyesületi előadások pódiumáról az ünnepélyes bemutatók színpadára emelkednek. S Emmet Lavery darabja, a hittel, mint problémával foglalkozó dráma világsikert ér el. Az új theokrácia felé törő korszellemnek Az Úr katonái kétségtelenül eddig legnemesebb, legpompásabb hajtása. Jezsuita madházban játszik. De nem a rend dicsőítő himnusza, sem a rend drámája. Szereplői papok, de a darab nem színpadra vitt prédikáció. Hanem a szó tiszta értelmében: emberi dráma, a hívő és a hitetlen ember drámája. Tárgyilagosan és merészen a hit legnagyobb próbakövéhez, a csodához nyúl. A hitetlen orvos elhiteti a lázálmából ébredő beteg szerzetessel, hogy csoda gyógyította meg. Sikerül tévedésbe ejtenie a rendet is. De úgy jár, mint a bűvészinas, akit összetörnek az általa felidézett szellemek, a „csoda” következményei meghasonlásba sodorják: ez a hitetlen drámája. Egyetlen ember tudja rajta kívül, hogy nem történt csoda, Ahern, a rendház jogtudósa, akinek meggyónja tettét. De Ahern ajkát lezárja a gyónási titok szentsége, s kénytelen vagy maga is a tévedők mellé állni, vagy megtagadni a rend alapelvét, az engedelmességet, sőt, megtagadni és elhagyni magát a rendet is, amelyben pedig eddigi hite, meggyőződése és életalapja gyökerezik. Ez nemcsak a pap, hanem a jezsuita mivoltától független, hívő ember drámája is, amelyben a tragikum leheletét érezzük. S nemcsak a kételkedésbe hulló papra, hanem a nézőre is a megváltás gyógyító erejével hat a darab végső kicsendülése: a legnagyobb csoda, a hit. A hit, mely meggyógyítja a beteget és erőt ad a tévelygőnek. A darabból sugárzó meggyőződés lenyűgöző ereje: ez a darab igazi csodája. Ezért nem fontos, hogy dramaturgiailag tökéletes-e, vagy sem. Hogy építkezése primitív, jelenetezése fejezetszerű, hogy a melléktémák gyakorlatianul szolgálják a darab gerincét, hogy jellemzésének nyers eszköze a kirobbanó önvallomás. A mai unt rutin nélkül igaz, élő embereket állít a színpadra, s így, a vérszegény színművek, humortalan vígjátékok évtizedében Az Úr katonái még színpadilag is tett. Emmet Lavery elgondolkoztatóan szép, mélyenjáró mondanivalói, s az, hogy az üzletszerű színházzal szembehelyezkedve mert igazat, őszintét, nemeset írni, tiszteletet kelt. Az eseményszerű bemutató az idei évad eddig legértékesebb újdonsága. Az előadáson érezhető volt, hogy a darab a mai színház számára idegen területen jár. Beskatulyázhatatlan nehéz feladat. Hevesi Sándor kulturált rendezői művészete megtette a magáét, győztesen küzdött meg számos nehézséggel, de a szereposztás egyes egyenetlenségein sem tudott segíteni. Törzs Jenő nehezen melegedett bele feladatába, de később minden kiváló művészi értéke latbavetésével, mélységesen emberi volt és utolsó jelenetében megrázóan átélte szerepét. Mértéktartóan erőteljes és plasztikusan nemes volt a kitűnő Toronyi Imre házfőnöke. Fildényi László férfias, hitetlen orvosa, különösen a gyónási jelenetben, Gonda József robbanó erejű, Szakács Zoltán finom, Dávid Mihály jellegzetesen nyers és Pataky Miklós kemény, katonás alakítása is értékei az előadásnak. Baló Elemér kifejezően szólaltatta meg szerepe transzcendens hangjait, Vándory Gusztáv rokonszenvesen halk és elegáns vizitátor volt. Szigeti Jenő pompás alakító színész, de a főapát jelmezében lényével merőben ellenkező figurát kellett játszania. Meglepetés volt egy kisgyerek, Dévényi László bámulatos játéka. Jelenete egyike a legmegragadóbb élményeknek, amelyeket valaha színpadon láttunk. Upor Tibort szép színpadképein kívül a refektórium templommá varázsolásának bravúros megoldásáért is külön elismerés illeti. A közönségre lenyűgöző hatást tett a darab, s a bemutatón vége-hossza nem volt az őszinte ünneplésnek. INNOCENT ERNŐ * A Magyar Színház bemutatóján több páholyt foglaltak el a klérus előkelőségei, akik között Zadravetz István püspököt és Hadsz István tábori püspököt is ott láttuk. Igen sok ferencrendi és jézustársasági szerzetes, nagyszámú egyházi férfiú vett részt a Magyar Színház ünnepélyes bemutatóján. * (Az Operaház eseményei.) Vasárnap, november 3-án, délután 3 órakor olcsó helyárakkal Pillangó kisasszony, este Németh Mária fellépésével Aid. (bsz. fél 8). Hétfőn Hegyek díján, népművelési bizottsági előadás, jegyek nem válthatók (bsz. fél 8). Kedden Pataky Kálmán fellépésével Sába királynője (A fél 8). Szerdán A denevér (bsz. fél 8). Csütörtökön Tannhäuser (B fél 8). Pénteken Pataky Kálmán fellépésével Az álarcosbál (C fél 8). Szombaton A rózsalovag (D fél 8). Vasárnap, november 10-én, délután 3 órakor olcsó helyárakkal János vitéz; este Pataky Kálmán fellépésével Márta (bsz. fél 8). Hétfőn, november 11-én, II. filharmóniai Hangverseny (fél 8). Szerdán, november 13-án, Pataky Kálmán fellépésével Paust (bsz. fél 8). A Szent fáklya müncheni sikere Mint ismeretes, Dohnányi Ernő és Dohnányiné Galafros Elza tánclegendája, a Szent fáklya, amely a m. kir. Operaház állandó műsordarabja, a kölni bemutatóelőadáson nagy sikert aratott. A kölni bemutatót most követte a müncheni előadás. Münchenben a tánclegenda Ornelli balettmester betanítása alapján került színre, szintén nagy sikerrel. ———Mme——— B .BL 1935 NOVEMBER 3. VASÁRNAP Verdi Requiemje az Operaházban Verdi legfölségesebb opuszának, a Requiemnek, fohásszal, megrázó izgalommal teli hangjai csendültek föl Mindszentek ünnepén, a Halottak napja előestéjén az Operaházban, mintaszerű előadásban. Talán egy alkotásban sem nyilvánul Verdi zsenije oly nemesen, magasztosan, mint a túlvilággal vitatkozó Requiemben. Az operai hatások felolvadnak az abszolút zene önmagáért való zártságában, az áriák melege, emberi zengése kiegyenlítést talál az együttesek egyházi jellegű polifóniájában, a kórusok hatalmas fugáiban, elementáris viharzásaiban. A túlvilágtól való félelem, a kegyelemért való könyörgés hat át minden hangot, a Requiem drámaibb, kifejezőbb az abszolút zenének emberi érzelmektől mentesebb gyönyörűségeinél. Failoni ezúttal igazán elemében volt, lendülettel, a csodálatos mű értékeinek tökéletesen értelmezésével vezényelt, zenekara, az énekkarok sokszor félelmetesen zúgtak, máskor pedig átszellemült pianokban fohászkodtak az ég felé. Tökéletes volt a magánénekesek kvartettje is. Báthy Anna szopránja, mint folyékony ezüst, eszményi régiókban szárnyalt a hangorkánok felett, sokszor megtelt az ima halk, földöntúli bensőségével, a megrendülés izgalmával, Basilides Mária húgó altja az oratóriuméneklés stílustiszta remekelésével tolmácsolta szólamát, Röster Endre nemes, emberi tenorja a zenei Intelligencia tökélyével értelmezte a fölséges frázisokat, Székely Mihály bársonyos basszusa pedig kellő súlyt adott az együttesnek. Gyönyörű, élvezetes, áhítatos szépségekkel teli est volt, a keresztényi hit legmagasztosabb érzéseiben fürödtünk meg. Verdi zsenijének jóvoltából, a változhatatlan elmúláson való megbékélés, a Szent Lélek kegyelme ömlött ki ránk a templommá lett színházban, a zene hangjain keresztül. T. E. A méltóságos asszony tizennyolc fillér órabért kap Pillanatkép az „Úrilány" házipróbájáról Első felvonás, második kép: Gara méltóságosok szegényes szobája. A méltóságos úr (Rózsahegyi Kálmán) vasal. A házmester (Baróthy József) kérdi: — Hol tanult meg vasalni a méltóságos úr? — Még békében megtanultam, — feleli keserű gúnnyal Gara. — Ott ültem az elnöki székben és vasaltam. Garáék elszegényedtek, a családot Janka (Bulla Elma) tartja, nyolcvanpengős malomhivatalnoki fizetéséből. A család nehezen viseli el a helyzetet. Minden tagja munkát keres. — Volt az újságban egy hirdetés, — mondja a méltóságos úr. — A feleségem rögtön odaszaladt. Baromfit kellett koppasztani. Tizennyolc fillér órabér. Méltóságos aszszony. Mit értünk vele?—Három napig tartott. Ezen a hangon peregnek a mondatok. S megérkezik Janka. Moot ér fel az Ötödik emeletre, Didótól jön, a barátnőjétől (Mezey Mária). Didó épp most beszélte rá, hogy menjen le Brigi (Páger Antal) birtokára, legyen a barátnője. Brigit a családja könynyelmű életmódja miatt száműzte a birtokra. Brigi a mai élet könnyelmű, gazdag figurája. Elrontotta a könnyű pénz, elrontották a nők. Janka keservesen küzd önmagával. Otthon szinte tarthatatlan a helyzete. Gara Laci (Nagy György), a bátyja, mihelyt hazaérkezik, megtámadja. — Miért vagy kifestve? — Nem is vagyok kifestve. De ez nem igaz. Janka már hozzányúlt a festékhez. Már érzik rajta D'dó hatása. Súlyos lelki válság gyötri. Nem tudja összeegyeztetni azt az úrilányt, — akinek nevelték, — mai helyzetével. Szivart hoz az édesapjának, csokoládét anyjának (Victor Ferike). Apja azonban eltolja maga elől a szivart, szégyenli, hogy el kell fogadnia a lányától. E miatt a szégyenkező érzés miatt gyötrik Jankát valamennyien. Gara nagy tervet forgat a fejében. Jankának még otthon is az írógéphez kell ülnie. Apja diktál neki: — Kiáltvány a nemzethez! Janka írja. Gara meg akarja küldeni kiáltványát az összes hivatalos fórumoknak. Janka érzi az egész szándék szomorú hiábavalóságát. Mindjobban forr benne az ellenkezés, a szabadulni vágyás. S végre ki is mondja, szinte önmagának. — J én ezt nem bírom tovább ... — és öltözködni kezd. Garáné szorongva kérdi: — Hova akarsz menni? — Ott a fizetésem a kredencen, mama, — feleli Janka, s csöndesen húzza a keztyűjét. — Egy barátnőmnél töltöm a szabadságomat ... — Kezet csókol.— Szervusz, mami. És elmegy Gara Janka, az úrilány, indul Brigi felé, a birtok felé, az új élete felé. Egyszóval: a második felvonás felé. A „mindenható“ arany tragédiája Szabó Lőrinc az Athéni Timonról A Nemzeti Színház november 8-ám mutatja be Shakespeare nálunk legkevésbé ismert tragédiáját, az Athéni Timont. Németh Antal dr. igazgató Szabó Lőrincre, a kitűnő költőre és műfordítóra bízta a darab új fordításának elkészítését. Szabó Lőrinc a darabról és munkájáról a következőképpen nyilatkozik: — Négy évtizeddel ezelőtt játszották először Magyarországon Iakespeare Athéni Timonját. De a darabot kettős cselekménye miatt erősen megcsonkították. A tragédia ugyanis két szálból, Timon és Alkibiades történetéből szövődik s a mese két ága csak az ötödik, utolsó felvonásban egyesül. A negyven évvel ezelőtti előadásokon Alkibiadest és mindazt, ami a darabban hozzáfűződik, elhagyták s csak Timon történetét játszották le, nyilván csonka és erőszakolt befejezéssel. Ezek szerint az Athéni Timon új előadása, amelyen a darab teljes egészében kerül színre, nem felújításnak, hanem bemutatónak számít. — A darab Shakespeare legemberibb tragédiája. Más műveiben a tragédiaköltő romantikus történeteken át beszél mirólunk, emberekről, tulajdonságainkról, gyöngeségeinkről, erényeinkről, hibáinkról és bűneinkről. Az Athéni Timonban nem mesén át szól Shakespeare, ebben a tragédiában a mai valóság él. Az Athéni Timon a „mindenható” arany tragédiája. Az arany jellemét és jellemtelenségét írta meg benne Shakespeare. Timon monológjait, amelyeket az arany rabszolgái ellen mond, bárki is elmondhatná, hiszen olyan társadalomkritikák, amelyek minden korban, így ma is megállják a helyüket. — Erdélyben végeztem a fordítás munkáját. Negyven évvel ezelőtt Greguss Ágost régi fordításában játszották a tragédiát. 1920-ban Rákosi Jenő újra fordította Timont. Okvetlenül nézze meg, gondoskodjék előre jegyeiről VASÁRNAP 3 ELŐADÁS 2, 5 és 8 órakor HÉTKÖZNAPOKON 2 ELŐADÁS 430 és 8 órakor Ezeket a régi fordításokat, amennyiben találtam bennük olyan sorokat, amelyek végső megoldásnak bizonyultak, fölhasználtam. Igyekeztem helyesbíteni a régi fordításokban előforduló egyes értelmetlenségeket és érthetően közel hozni a mai emberhez a tragédia nyelvezetét is. Rendkívül nehéz munka volt. De mint ahogy legutóbbi verseimben is ugyanerre törekedtem, megkíséreltem a leglángolóbb pátoszt a shakespearei tragédia hangulatában is természetes emberi hangon megszólaltatni. Nem volt szükség a szöveg mesterséges modernizálására. Shakespearenek ez a tragédiája mai, modern, új és örökéletű. — A bemutatóra könyvalakban is megjelenik az Athéni Timon fordítása. A tragédia a Nemzeti Színház előadása után Kolozsvárott is felújításra kerül fordításomban. Somlay Artur játékmesteri rendezésében kerül színre az Athéni Timon. Somlay Artur mint Timon és Makláry Zoltán, mint Timon intézője ezen az előadáson lép először a Nemzeti Színház közönsége elé. A többi főszerepet Kiss, Sugár, Lehotay, Petheő, Tímár, Bartos, Táray, Kürti József és a Nemzeti Színház szinte egész férfigárdája játssza. Három kis női szereplőn kívül nő nem szerepel a darabban, amelyhez kísérőzenét Farkas Ferenc írt; a díszleteket Horváth János tervezte. Az Athéni Timon a pénteki bemutatón kívül szombaton és vasárnap bérletszünetben, jövő kedden pedig B. bérletben kerül színre. Rózsavölgyi hangversenyei Milstein-hegedüest nov. 15. Josef Hofmann-zenekarral nov. 16. Sebastian—Ilorovitz nov. 26. Horovitz_zongaraest' nov. 28. Toscanini: dec. 3. * A Koncert hangversenynaptára Nov. 4: Manhattan-kvartett, nov. 6: „A zongoraverseny fejlődése” Ungár, Arányi Jilllette, Schwalb. Szimfonikusok, Sámy. Bérletek 5 estre 3 P-től, jegyek 1 P-től. II. Filharmónia nov. 11. Vezényel: Issay Dobrowen. Közreműködik: Károlyi Gyula. Műsoron: Chopin, Stravinszky, Scrlabine, Glinka és Stefániai Imre: Magyar képek. (Bemutató, vezényli a szerző.) Csonka bérletek még kaphatók az Operánál. Nov. 10. II. Filharmóniai főpróba, vez.: Dobrowen, közr.: Károlyi, nov. 13: Dohnányi zongoraestje, nov. 14: Sándor György zongoraestje, nov. 17: Valeska Gert táncestje, nov. 18: Huberman hegedűestje, nov. 27: ül. Filharmóniai főpróba Cortotval, nov. 29: Magyar Női Vonósnégyes 7. 8: Kálmán—Puky—Szerémy—Ulbrich, nov. 30. Casals zenekari estje. ZILABY-PREMIER ...............................................■min—■! ma 8 pénteken, november 8-án a BELVÁROSI SZÍNHÁZBAN ! Vígjáték 3 felvonásban Főszereplők: Bulla Elma, Vízvári Mariska, Mezei Mária, Vidor Feri, Rózsahegyi, Páger, Mihályi, Nagy György, Bársony, Bolay, Baróthy, stb. Rendező: Nagy György. Díszlettervező: Gara Zoltán.