Budapesti Hírlap, 1936. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-01 / 76. szám

Mindennap képes mellékzet ÁRM LVI. évfolyam 76. szám 1936. Szerda, április 1 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL B VIk­. KER., JÓZSEF­ KÖRUT 5. SZÁM. TELEFON : 44-4-04, 05, 06, 07, 08, OS Lengyelország és a rajnai kérdés VARSÓ, márc. 31. (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) A lengyel közvélemény az elmúlt hetek­ben leginkább a locarnói szerződés né­met részről történt felmondásának ha­tása alatt állott. A helyzetet Varsó kez­deten fogva igen nyugodtan ítélte meg, mert hosszabb idő óta számolt azzal, hogy Németország megszabadítja ma­gát mindazoktól a szerződésektől, ame­lyek egyenjogúságát kérdésessé tették és szuverenitását korlátozták. Lengyel­­ország a rajnai övezet megszállását úgy tekinti, mint az egészséges viszony helyreállítását Németország és a szom­szédos államok között. Egyúttal végét is jelenti annak a ferde nemzetközi fel­fogásnak, amely a béke szerkezetét a győztesek és legyőzöttek közötti meg­különböztetésre akarta felépíteni az idők végtelenségéig. A lengyel politikai élet egyes — te­kintélyes — körei bizonyos kárörömet is éreztek az események felett s ezt tel­jes mértékben visszatükröztette Beck külügyminiszter egyik londoni felszóla­lása, amelyben rámutatott a régi hely­iség tarthatatlanságára. A locarnói szer­ződés ugyanis lengyel szempontból kü­lönbséget tett Németország keleti és nyugati határai között. Az utóbbit az összes nyugati hatalmak kölcsönös se­gélynyújtási szerződése biztosította, a német-lengyel határok egyetlen garan­ciája azonban csak a lengyel-francia szövetségi szerződés volt. Lengyelország éppen ezért sohasem nézte jó szemmel a locarnói szerződést és sohasem tekin­tette azt a béke igazi biztosítékának. Varsó kezdettől fogva bízik a viszály békés elintézésében, vagy legalábbis nem tart attól, hogy az katasztrófához vezessen. Franciaország ugyanis nem elég erős ahhoz, hogy megtámadja Né­metországot s politikai vezetői azt is nagyon jól tudják, hogy egy ilyen vég­zetes lépés élesen szembeállítaná Fran­ciaországot az egész európai közvéle­ménnyel. A nemzetközi jog mai felfo­gása szerint a szerződések megsértése a határok megsértése nélkül nem háborús ok. Azonkívül Európa legtöbb országá­ban a közvélemény Németország oldalán áll s ezt teljes mértékben elmondhatjuk Lengyelországról is. A lengyel sajtó állásfoglalása is meg­lehetősen egységes volt s a kormány külpolitikája ellen intézett ellenzéki tá­madások inkább csak taktikai kérdé­sekre vonatkoztak. Egyes kimondottan franciabarát politikusok — mint Si­­korski tábornok — azt követelték lap­jaikban, hogy Lengyelország minden eszközzel erősítse meg Franciaország­gal fennálló szövetségi kapcsolatát. Beck külügyminiszter azonban más mó­don iparkodott Lengyelország érdekeit érvényesíteni. Anélkül, hogy az ország szövetségi szerződéseivel ellentétbe ke­rült volna, kijelentette, hogy Lengyel­­ország a rajnai kérdésben nem tartozik a közvetlenül érdekelt felek sorába. Sok­kal mélyebb benyomást keltett azonban a külügyminiszter második beszéde, amelyben állást foglalt az ellen, hogy­­egyoldalú hatalmi megállapodásoknak azt a színezetet adják, mintha azok a Népszövetség tagállamainak egyhangú határozatai lennének. Franciaország ezt igen zokon vette, mert hiszen a mostani vitában mindenképpen a maga állás­pontja mellé iparkodott állítani az egész Népszövetséget s ezért meg is fenye­gette a lengyel kormányt, hogy „ennek az állásfoglalásnak még komoly követ­kezményei lehetnek.” Varsó azonban tudja, hogy Beck egészen pontosan is­meri szavainak súlyát és a határt is, ameddig elmehet a francia kapcsolatok gyengítése nélkül. Az ellenzék és különösképpen Beck személyes ellenfelei éleshangú támadá­sokat intéztek emiatt az egész kormány ellen, aminek azonban nem annyira kül­politikai, mint inkább pénzügyi és bel­politikai háttere van. Az ország súlyos pénzügyi helyzete ugyanis megköveteli, hogy külföldi hitelekkel hidalják át a pillanatnyi nehézségeket és egyes körök elsősorban a francia nagytőke támoga­tására számítanak. Arról is szó van, hogy a kormányt átalakítsák. Mindez azonban semmit sem változtathat a lengyel külpolitika irányán. A népszö­vetségi tanácskozásokon Beck kijelen­tései igen nagy tetszésre találtak az úgynevezett „kishatalmak” és a semle­ges országok részéről. Még a lengyel ellenzéki sajtó számos vezető lapja is sikernek könyvelte el sokat vitatott londoni beszédét. A közvélemény más okból is megér­téssel fogadta Hitler állásfoglalását. A francia-orosz szerződés ugyanis szöges ellentétben áll Lengyelország érdekei­vel. Ettől eltekintve pedig nagyon meg­nyugtatott minden lengyelt a német kancellárnak az a valóban nagyvonalú és igazságszerető megjegyzése, hogy el kell ismerni Lengyelország igényét a tengerhez vezető kijáratra. Lengyelor­szág mindebből arra következtet, hogy a németek békeakarata őszinte. A francia-szovjetszerződésnek más nagy jelentősége is van lengyel szem­pontból. Ha ugyanis az orosz-cseh szer­ződést egy ugyanilyen jellegű megálla­podás követné Oroszország és Románia között, akkor Lengyelország arra az álláspontra helyezkednék, hogy a szov­jet szerződés nem fér össze lengyel-ro­mán szövetséggel és álláspontjának kö­vetkezményeit is levonná. Ez az oka annak, hogy az új varsói román követ fáradozásai igen nagy tar­tózkodásra találnak a kormány részéről. Romániának nyíltan és szabatosan kell nyilatkoznia a kérdésről, mert egyéb­ként nem igen lehet szó arról, hogy a két ország szövetségi viszonya tartós maradjon. Ebből a szempontból éles fényt vet a lengyel-román viszonyra a bukaresti sajtó legutóbbi támadó ma­gatartása a magyar nemzeti ünnepnek Varsóban lezajlott külsőségei miatt. Kétségtelen, hogy a magyar-lengyel barátság megerősödése valóban nagy eseménnyé avatta március tizenötö­dikét. A főváros nagy tanácster­mét zsúfolásig megtöltötte a lengyel közönség és mind Paverski professzor előadása, mind a varsói Petőfi-társaság ünnepélyének többi műsorszáma nagy lelkesedést keltett. A román sajtó fel­háborodással tárgyalta ezt a szép ün­nepséget és néhány nemzeti sajtóorgá­num vezércikkét is. Az utóbbiak közül különösképpen a Polska Zbrojna cikke keltett feltűnést, amely szerint Lengyel­­ország örökké hálás marad Magyaror­szágnak az 1920-as évben nyújtott se­gítségért és végtelenül sajnálja, hogy akkoriban a csehek megakadályozták, hogy a magyar küldemények eljussanak rendeltetési helyükre, s hogy a két or­szág között megvalósítsák a közös ha­tárokat. A román sajtó azért is felhördült, mert Kosciatkowski miniszterelnök be­jelentette közeli budapesti utazását. A bukaresti félhivatalos lapok egyenesen „irredentizmussal és illojalitással” vá­dolják meg Lengyelországot. A lengyel sajtó természetesen nem hagyta válasz nélkül a sorozatos támadásokat és a­zzas meg is jegyezte, hogy Romániának végre bele kell nyugodnia a lengyel­magyar barátság megváltoztathatatlan tényébe. Kosciatkowski miniszterelnök buda­pesti látogatását nemcsak a román kö­rök nézik sanda szemmel. A jelek sze­rint a kisantant más tagjai is félnek Magyarországtól, mert úgy látják, hogy a mai viszonyok nem tarthatók fenn az idők végtelenségéig és számolniok kell azzal is, hogy a Magyarországhoz való közeledésnek ára is van. Tudják ezt annál is inkább, mert a lengyel sajtó több félhivatalos orgánuma (pl. a Po­­lónia-Italia) napról-napra hangoztatja a lengyel-olasz kapcsolatok megerősíte­­tését és a dunavölgyi kérdésnek olasz­lengyel együttműködés segítségével való rendezését. Ez egyébként sarkala­tos pontja a lengyel politikának, amely azt tartja, hogy a dunavölgyi békét csak ilyen úton lehet biztosítani az egy­mással ellentétes nagyhatalmi törekvé­sekkel szemben. Egyébként az egész lengyel közvéle­mény melegen óhajtja a német-francia viszony javulását, mert tudja, hogy ezen Lengyelország semmit sem ve­szíthet, aminthogy Franciaország sem veszített semmit a lengyel-német szom­szédság békés fordulatán. R. A. Ribbentrop a német kormány válasza­­val Londonba érkezett A jegyzéket szerdán délelőtt nyújtja át Eden angol külügyminiszternek nyomban Londonba hajtattak.­­Ribbentrop a birodalmi kormány válaszát hozta magával a locarnói hatalmak egyez­ménytervére._________ _ _ A választ szerdán délelőtt nyújtja át croydoni repülőtéren, ahonnan gépkocsin­k Eden angol külügyminiszternek. Kombinációk a locarnoi hatalmak ve­zérkarainak tervezett tanácskozásáról LONDON, márc. 31. Ribbentrop nagykövet a német küldött­ség tagjaival kedden este 8 óra 35 perckor (nálunk 9 óra 35 perc) megérkezett a LONDON, márc. 31. A locarnói hatalmak vezérkari tanácsko­zása élénken foglalkoztatja az érdekelt or­szágok közvéleményét. A Times diplomáciai levelezője szerint az angol miniszterek hétfői értekezletén az az aggodalom jutott kifejezésre, hogy a ve­zérkari megbeszélések esetleg túlságos jág­­körűek lesznek. Ennek elhárítására abban az irányelvben egyeztek meg a miniszterek, hogy előre tárgysorozatot kell készíteni és az angol birodalmi vezérkar által a meg­beszélésekre kiküldendő tiszteket utasítani kell, hogy még az első tájékoztató megbe­szélések során se lépjék túl a tárgysoroza­tot és minden kérdést a kormány elé ter­jesszenek döntés végett. A Daily Teleg­­raph diplomáciai levelezője szerint Francia­­ország és Belgium tudni kívánja, hogy ne­­tán a locarnói háború kezdetén milyen szá­razföldi tengeri és légierővel sietne segít­ségükre Anglia? Nagyon valószínűtlen, hogy az angol vezérkar ilyen részletes megbeszélésekbe bocsátkozzék. Az angol tengeri haderő jelentékeny része az olasz­­abesszin viszály miatt jelenleg a Földközi­tengeren van lekötve és nem állhat bármi­kor rendelkezésre. A helyzetnek ez a vonat­kozása fontos szerepet játszik majd a ve­zérkari megbeszélések során. Franciaor­szág Olaszországra is kiterjedő közös eljá­rási tervet sürget, Olaszország azonban nem hajlandó a locarnói tervet elfogadni, amíg megtorlásokat alkalmaznak ellene. Az angol miniszterek pedig kijelentették tegnap, hogy nem hagyhatják jóvá az Abesszínia elleni olasz támadást. A francia fővárosban nagy jelentőséget tulajdonítanak a locarnói hatalmak között tervbe vett vezérkari megbeszéléseknek, vi­­szont általában kedvezőtlenül fogadják azt az eszmét, hogy Németország engedékeny magatartása esetén a vezérkari megbeszé­lésekbe bevonják a német vezérkart is. Az Oeuvre londoni értesülése szerint Eden ezzel az eszmével hatást akar gyakorolni Németországra és ezzel akarja csökkenteni azt a kedvezőtlen hatást, amelyet Berlin­ben az angol kormánynak az angol-francia­­belga vezérkari eszmecserékről szóló dön­tése keltett. A Matin londoni tudósítója szerint Anglia igyekszik szűk keretek közé szorítani a vezérkarok eszmecseréjét. An­gol hivatalos körök szerint Eden külügy­miniszter Corbin francia nagykövettel foly­tatott megbeszélésén kijelentette, hogy jó­­előre le kell szögezni azokat a határokat, amelyek között a vezérkari megbeszélések majd lezajlanak. Anglia mindenesetre fenntartja magának a jogot, hogy szaba­don elbírálja, vájjon fennforog-e az indo­kolatlan támadás esete. Más szavakkal a locarnói hatalmak katonai együttműködése csak akkor lépne gyakorlatilag életbe, ha az angol kormány nézete szerint Francia­­országot és Belgiumot támadás érné. Az olasz felfogást a Matin római jelen­tése tükrözi vissza, amely szerint olasz kormánykörökben hétfőn este hivatalosan kijelentették, hogy Olaszország nemcsak a locarnói hatalmak tervbe vett megbeszélé­sein, hanem a vezérkari tanácskozásokon is részt vesz. Olaszország azonban a meg­torlások következtében kénytelen lesz szi­gorú szerződésszerű kötelezettségeitől el­tekintve, rendkívül tartózkodó magatartást tanúsítani.

Next