Budapesti Hírlap, 1936. október(56. évfolyam, 224-250. szám)
1936-10-01 / 224. szám
4 Érdekes felszólalások a dunántúli evangélikus lelkész, tanítói és Huber szövetségi közgyűlésén Győrből jelentik. A Dunántúli Evangélikus Lelkészegyesület szerdán tartotta közgyűlését. Németh Károly esperes elnökölt a lelkészgyűlésen, ahol megjelent Kapi Béla püspök és Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő is. Kemény Lajos budapesti evangélikus esperes, mint a Magyarországi Evangélikus Lelkészegyesület képviselője köszöntötte a dunántúli papságot. Hofer Vilmos győri egyházfelügyelő intézett még a gyűléshez üdvözlőszavakat, majd Németh Károly elnök beszámolt az egyházmegyék lelkészegyesületeinek elmúlt évi működéséről. Pröhle Károly dr., a soproni hittudományi kar tanára közölte, hogy az evangélikus lelkészképzés reformja előkészület alatt van. Deák János dr. egyetemi professzor bejelentette, hogy a jövő év tavaszán negyven tagú finn és észt evangélikus lelkészcsoport jön Magyarországra, Budapesten tartanak kétnapos értekezletet, utána pedig több hétre terjedő körutat tesznek a magyar evangélikus gyülekezetek körében. A Dunántúli Evangélikus Tanítóegyesület ugyancsak szerdán délelőtt ülésezett. Grieszhaber Endre Henrik marosi igazgató-tanító, egyesületi elnök megnyitóbeszédében rámutatott a magyar nemzeti életnek még mindig meglehetősen elhanyagolt területére, a magyar falvak kultúrájára. A magyar városok népe — úgymond — szomorú tapasztalatok árán ismerte meg a kommunista kaland igazi céljait, de a magyar faluk egyszerű népét is lelkileg ellenállóképessé kell tenni. Káros Antal budapesti körzeti iskolafelügyelő, Orbán Károly kőszegi igazgatótanító, Gárdonyi Zoltán dr., a soproni evangélikus tanítóképző zenetanára tartottak ezután előadást. Végül a közgyűlés Kapi Béla püspököt húszéves egyházfői szolgálatára emlékezve, egyhangú lelkesedéssel megválasztotta örökös díszelnökévé. A Dunántúli Luther Szövetség közgyűlésén Ittzés Zsigmond dr. világi elnök, Somogy vármegye tisztifőorvosa ünnepelte a húszéves jubileumát ülő Kapi püspököt. László Miklós püspöki titkár jelentette, hogy a szövetség az elmúlt évben közel háromezer előadást rendezett a dunántúli evangélikus gyülekezetekben. A kormányzó köszönti Kapi püspököt Szerdán reggel érkezett meg a jubiláló Kapi Béla dr. dunántúli evangélikus püspökhöz a kormányzó üdvözlőtávirata, amely a következőképpen hangzik: „A kormányzó úr ő főméltósága Méltóságodnak, az egyház és a közélet önzetlen szolgálatában kifejtett püspöki működésének szép évfordulója alkalmából őszinte szerencsekívánatait kifejezni méltóztatik. Vértesi, a Kabinetiroda főnöke.” A Bogár és a Morzsa írta: CSURKA PÉTER A BOGÁR Méltóztassál kérlek a lássan. Nem messze megyünk már. Csak öt kilométer még... A kocsi se nehéz, nekem ne beszélj. Kordé ez kérlek, egy kis vacak kordé kérlek árossággal. Ezt is akkor vettem, mikor téged a vásáron a nyakamba varrtak, édes egy lovam ... Bogár ... Gyíhete ... Na. A lovamat biztatom így, alázattal és nemkevés kétségbeeséssel az országút közepén, mert a Bogár felvágja a fejét és áll egy helyben, de olyan szilárdan, mintha a földből nőtt volna ki Én kérem tanultam valamikért, hogy a fák és virágok helyhez kötött élőlények, ad analógiám, a Bogár is bizonyos metarmorphózison eshetett keresztül, tuskóvá vedlett, nem indít, hiába bíztatom, imádkozom hozzá, hiába adok neki cukrot, hiába lebbentem szemére a kötelességteljesítés nemes mesterségét, hiába hányom a szemére, hogy mily pimasz dolog így bánni az emberrel nyílt országúton és hogy ízé ... — Mert végtére is kérlek Bogárt, én nem húzhatom a kordét, mert szólj hozzá, hogy mi volna, ha te most felülnél a kocsira, én beléfognám magamat és ilyenképpen haladnánk az országúton, én a hámmal és zablás szájjal, te pedig vigyorgó pofával, gyeplővel a két első lábadban, ülnél a bakon?! Éhbe szólj! Várok egy kicsit, de a Bogár megátalkodottan hallgat. Én nekiizzadva tovább folytatom: — Hogy én húzzam a kocsit, ezt annál inkább se tehetem, kérlek, mert mi lenne, ha kollégáid meglátnak?... Példát statuálnék és kitörne a lóforradalom kérlek. Legázolnátok az emberi társadalmat, mely évezredek óta hajt benneteket és ti mentek szépen, diszciplináltan, horkolva, kapálva, de mentek cirka tízezer esztendeje már . — Nem mondom, hogy nem volna ebben a forradalomban valami kevés kis ráció — minthogy minden forradalomban van valami kicsi kis ráció — hogy tízezer év után ti üljetek a bakon és hát az ember is húzzon benneteket párszáz esztendeig s ti vígan pöfékeljetek, esetleg makrapipával a szátokban... Nem mondom kérdek, hogy izé ... de most már kijövök a béketűrésből és úgy megvágtam, hogy arról koldulsz !... Emelem a kezemet, de eszembe jut, hogy éppen tegnap léptem be az állatvédő egyesületbe, melynek törvényei szerint az állatot, na hiszen tudjuk már... Kocsi jön velem szemben. — Valami baj van talán? — Nem akar menni a lovam! — sírok fel. Az idegen leszáll a kocsijáról, körülmustrálja a Bogarat. Jó ló, remek ló, mondogatja. Bíztatja, nógatja. A Bogár konyit, vigyorint rá, egyszer csak a farkával jól kébenkeni. Emberem dühbe jön. Felugrik a kordéra, megragadja a gyeplőt és az ostorával, mit magával hozott, jól végighúz a Bogáron. Megugrik, menni kezd, száguld. Én futok utánuk, kiabálok. Leroskadok az árokpartjára és jóidő múlva látom, hogy jönnek trappant visszafelé. — Úgy megy ez a ló, mint a parancsolat! De önnek, amint látom, még ostora sincs!... — Nincs! — hebegem — mert... Elharapom a szót. Az ember otthagy és én másnap két pengőért — ostort veszek. A MORZSA A Morzsa kutya volt és egy kora reggelen találkoztam vele. Ott gubbasztott egy hatalmas épület sarkán, nagyon szomorú volt, világfájdalom rezgett az arcán. Interrier fajta s gondoltam, hogy szomorúságát a ködös bús Ossiánból hozta a derűs Európába ... atavisztikusan. És hát kivert kutya és emiatt is bánkódhatik, az otthontalanság rágja belül. Megszólítottam. — Gyere ide Buksi, Kamélia, Hektor, Princ, Lord... és így tovább! Felsoroltam valami hatvan jóhangzású kutyanevet, de egyikre sem reagált. — Morzsa! — mondtam neki századszorra, mire kutyám mosolyogva, farkcsóválva állott fel, pár lépést tett felém, felugatott hozzám. Ugatása azonban lenyűgöző nyájassággal csengett, megállapíthattam, hogy így nyilvánítja velem szemben a szimpátiáját, amiért végre családi nevét eltaláltam. Megsimogattam. Állta. — Ezt a kutyát magamhoz veszem! — csöpögött belőlem az érzés. — Szép kutya, fajkutya, kedves állat, pénzbe se kerül! Szóltam neki, hogy, na menjük Morzsa! Fütyültem neki, mint egy korai rigó és ugrándozva jött utánam, át-átszaladt a túlsó oldalra, de mindig megtért. Végül szabályosan hozzám csatlakozott. — Ugyan hol van itt valami üzlet, ahol szíjat és szájkosarat vehetnék neki? — kutattam körül. Ilyen üzlet egyelőre nem volt, ehelyett egy hentesbolt bukkant fel. Na várjál, kiskutyám, biztosan éhes vagy, ki tudja mióta nem ettél, veszek neked finom ennivalókat ! — Kérek öt deka kenőmájast!... öt deka parizert!... Aztán öt deka füstölt oldalast!... Természetesen, hogy főttel, segéd úr!... Adjon még kérem öt deka abálszalonnát!... Igyla!... Kiskutyám, Morzsa! — pislogok feléje, mert ott ül a küszöbön! Fizetek a pénztárnál, loholok ki, de a kutyát nem látom sehol. Kétségbeesetten szaladom körül az épülettömböt az eledellel. Morzsa, Morzsa! — ordítozom. Az emberek szánakozva térnek ki előlem ... * Padon ülök szomorúan. Rám ül a ködös, bús Ossian hangulata. Botommal köröket rajzolok le az aszfaltra. Sóhajtok egyet, többet, sokat, végül kibontom a csomagokat és megeszem a kutyaeledelt ... B. H. 1936 OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK Hóvihar és fagy világszerte A Svábhegyen leesett az első hó A korán beállt zord időjárás meghozta az első havat is. Tegnap már 12 centiméteres hó borította a Kékestetőt és mára megérkezett a havazás Budapestre is: a Svábhegyen hajnalban esni kezdett a hó s a magasabb lejtőket vékony hótakaró borítja. Egész Európában, sőt Amerikában is természetellenesen hideg az időjárás. Bécsben 1372 óta — hatvannégy esztendeje — nem volt ilyen hideg ősz, a Balkánon mindenütt havazik, Amerikából pedig gyilkos hóviharokat jelentenek. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint az idő közeli javulására nincs is rálátás: a korai tél tovább tart — a vénasszonyok nyara az idén meghazudtolta régi jó hírét. A korai tél pusztításairól a következő távirataink számolnak be: Negyven halottja van az amerikai hóviharnak LONDON, szept. 30. Coloradóban és az Egyesült Államok több más államában példátlanul korai hóviharok dühöngnek. Denver vidékén olyan hatalmas hóviharok dúlnak, aminekre emberemlékezet óta nem volt példa. Az eddigi jelentések szerint a hóorkán következtében negyven ember veszítette életét. Az anyagi kár eddig25 millió dollár. Denverben helyenként az utcákat négy méter magas hótakaró borította. Egész Szerbiában havazik BELGRÁD, szept. 30. Egész Jugoszláviában zordra fordult az időjárás. Boszniában és Délszerbiában szerdán reggel már húsz centiméteres hótakaró borította a hegyeket. Szerajevóban a havazás súlyos forgalmi akadályokat okozott. A Drina mentén hóviharok dühöngenek. A légiforgalmat egész Szerbiában be kellett szüntetni. Belgrádiján szerdán reggel három fokot mutatót a hőmérő és havas eső esett. Hó és fogy Zalaegerszegen ZALAEGERSZEG, szept. 30. Zalaegerszegen az éjszaka fagyott és havazott. Reggelre azután a havazást eső váltotta fel. Két órás súlyos üzemzavar a főváros villanyvilágításában A Rákóczi-út, József-körút, Baross-utca egy része sötétben volt másfél órán keresztül Szerdán kellemetlen meglepetésben részesültek a Rákóczi-út, Baross-utca és Erzsébet-körút környékének lakói: súlyos üzemzavar keletkezett a villanyvilágításban és ezen a tájékon egész épületek borultak jóidőre egyiptomi sötétségbe. Délután 6 óra előtt néhány perccel a Rákóczi-út körül támadt az üzemzavar. Az épületek egész sorában kialudt a villany. Orvosi rendelőkben, ügyvédi irodákban, iparvállalatok helyiségében, műhelyekben egyformán sötét lett. Sötétségbe borult a Kerepesrút, Rákóczi-út, József körút, Baross-utca és Tisza Kálmán tér egy része, ahol váltóáram szolgáltatja a világítást. Kialudtak a lámpák a Stádium Sajtóvállalat épületében, a Corvin Áruházban, az Erzsébet-körúti Palace-mozi utcai világítása megszűnt és sötét lett az előcsarnokban is, a Keleti-pályaudvar mellett a Capitol-moziban pedig minden villanykörte kialudt és az előadás egy óráig szünetelt. A sötétség nagy riadalmat keltett és minden munkát megakadályozott. Arról a környékről, ahol az üzemzavar beállt, százával ostromolták telefonbejelentéssel az Elektromos Művek hibabejelentő osztályát. Müller műszaki tanácsos vette kezébe az ügyek intézését. Azonnal három mérnököt és hét szerelőt küldött ki, hogy megkeressék a hibát, ugyanakkor pedig intézkedett, hogy tartalékkábelt fektessenek le és ezen keresztül szolgáltassanak áramot, addig, amíg az üzemzavar okát megtalálják és a bajt kiküszöbölik. Közel két óráig tartott, amíg a tartalékvezetéket lefektették. Ezalatt a legtöbb helyen igyekeztek segíteni a bajon úgy, ahogy tudtak. A legtöbb helyen gyertyacsutakokat gyújtottak meg, sok helyen petróleumlámpák kerültek elő, másutt karbidlámpákat kerítettek, sok házban pedig különösen a lépcsőházakban apró zsebvillanylámpák gyönge fénye mellett bukdácsoltak a lakók. Ez volt a helyzet a nagy iparvállalatok és mozik helyiségében is. Egyedül a Corvin Áruház tudott segíteni magán rövid idő alatt. Az áruháznak ugyanis saját villanyfejlesztője van és ami kor az Elektromos Művek áramszolgáltatása megszűnt, néhány percnyi zavar után bekapcsolták saját áramfejlesztő telepüket. Sok helyen egy óra múlva megkezdődött az áramszolgáltatás és 18-ra már mindenütt volt áram. Ezt az áramot az újonnan lefektetett vezetéken keresztül szolgáltatták és tovább folyt a munka, hogy megkeressék a rendes vezetékekben a hiba okát. Késő este az Elektromos Művek azt a felvilágosítást adták, hogy ahol egyenáram szolgáltatta a világítást, ott nem volt zavar, csak a váltóáramnál. Az üzemzavar okát késő estig nem tudták határozottan megállapítani. Három feltevés van: kábelzavar, transzformátorzavar, vagy olajkapcsoló hibája miatt volt sötétség. Azt is megállapították, hogy a központban minden rendben van, valamelyik hálózati telepen keletkezhetett a zavar, amelynek okát még kutatják. A kolduskérdést a főváros nem tudja gyűjtéssel megoldani A fővárosi közjótékonysági és szociálpolitikai szakbizottság Schuler Dezső tanácsnok elnöklésével ülést tartott. A tárgysorozat egyetlen fontos pontja a kolduskérdés rendezése volt, annak a belügyminiszteri rendeletnek a kapcsán, amely november elsejével eltiltja a könyöradományok gyűjtését és kimondja, hogy a helyi hatóságok a területükön tartózkodó szegényekről maguk tartoznak gondoskodni. Scluder tanácsnok kijelentette, hogy a fővárosnak erre a célra költségfedezete nincs, a megfelelő és szükséges összegekről tehát társadalmi gyűjtés után kell gondoskodni és pedig oly módon, hogy a főváros a gyűjtések megejtése céljából még külön kétszáz férfi szellemi szükségmunkást fog alkalmazni 60-tól 80 pengőig terjedő segéllyel. Sárkány Ferenc szerint évi ötmillió pengőre volna szükség, ami a középosztály mai elszegényedettsége mellett olyan összeg, amelyet gyűjtés útján nem lehet megszerezni. Halász Alfréd szerint ezt a kérdést csak intézményesen lehet megoldani, úgy, hogy progresszív adózást vezetnek be a szükséges összegek előteremtésére. ,aion-Typerczer Ákosné véleménye szerint gyűjtetéses alapon a kolduskérdés megoldására a szükséges összegeket nem lehet előteremteni, azt indítványozza, hogy a főváros polgármestere a legsürgősebben intézzen felterjesztést a kormányhoz, amelyben mutasson rá arra, hogy a kormány más módozatot állapítson meg e kérdés végleges és eredményes rendezése érdekében. Mihalovits Zsigmond azt kívánja, hogy a kormány tegye lehetővé megfelelő intézkedésekkel, hogy a főváros költségvetésileg gondoskodhassék a szükséges pénzügyi fedezetről. A szakbizottság többsége elfogadta Mihalovits Zsigmond és Toperczer Ákosné módosításával az ügyosztály javaslatát. Az ülés ezzel véget ért.