Budapesti Hírlap, 1937. május (57. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-01 / 98. szám

4 idei vásár olyan szuperlativuszt jelent, amelyet további okozni­­aligha lehet. — Különleges értéke — mondta a kor­mányzó — a Budapesti Nemzetközi Vásár­­■nah, hogy a sokszínűségek és sokféleségek között mindig kidomborítja a magyar érté­keket, amelyek különlegesen széppé teszik a vásárt. A kormányzó elbúcsúzva Hallóssy István­tól, Szendy Károlynak gratulált, mint a vá­sár elnökének és mint házigazdának kö­szönte meg a vásáron történt szíves fogad­tatást. Ezután Éber Antalnak, Chorin Fe­rencnek, a vásár társelnökeinek fejezte ki elismerését, majd végezetül Ferenczy Tibor dr. főkapitánytól köszönt el és egy órakor távozott el a vásár területéről. * Egy fillér ajándékkal szolgál a MOKTAR a Nemzetközi­ Vásár közönségének. A MOKTAR az egy fillért csinos kis füzettel egyetemben nyújtja át a látogatóknak. A fü­zetben a takarékpénztár matematikusa kiszá­mította, hogy ha valaki Krisztus születésének esztendejében egy fillért tett volna a taka­rékba, az a mai napig kamatos­ kamatokban 9,46 kvintrillióra szaporodott volna. Ha pesz­­szimisztikusan beszámítjuk az időközönként történt nagy gazdasági válságokat, háború­kat, forradalmakat és értékcsökkenést, még akkor is horribilis vagyont képviselne az ere­deti összeg, amely tiszta aranyra beváltva,­­126 ezerszer súlyosabb lenne, mint az egész földgolyó.* A Nemzetközi Vásár legimpozánsabb épü­lete az Iparcsarnok előtt elterülő Stadion fő­helyén a Goldberger-pavillon. Ez a gyár, amely immár 153. éve áll fenn, a legmoder­­nebb eszközök birtokában minőség, szín és íz­lés tekintetében egyaránt vezet a divat terén, nemcsak Magyarországon. A világ 55 orszá­gába exportál, főképpen a nyugati államokba és a tengerentúlra. Exportja állandóan fejlő­dik, ami természetes következménye annak, hogy gyártmányainak kvalitása és ízlése min­denkit meghódít. A vásáron a vállalat szebb­­nél-szebb mintái és színes tavaszi újdonságai ezidén is a legnagyobb feltűnést keltik. A szemle után mindenki megérti, hogy Gold­berger ez évi exportja meg fogja haladni a tízmillió pengőt. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a ki­állított új specialitások, a különleges nyomási eljárással előállított „impression artistique’’ anyagi­t. Ezzel az eljárással egy-egy mintá­ból csak néhány ruháravaló készül, minden kereskedő más és más mintákat rendelhet, amelynek eladására azután valósággal mono­póliuma van, mert másutt nem kapható. Rendkívül nagy keresletnek örvendtek már az első napon a GoldsmarkGoldrival gyűrhetet­­len olcsó nyakkendők. A megoldás — Jelenet. — Írta: KESZTYŰSNÉ BALOGH MARGIT Személyek: PaP, Hajdú, Hajduné. HAJDÚ (kopogtatás után jön): Jó na­pot kívánok. HAJDUNÉ: Jó napot, tiszteletes uram. PAP: Adjon Isten. Mi járatban vagy­tok? HAJDÚ: Az asszony el akar válni. PAP: üljetek le. Meggondoltad jól, Eszter lányom a dolgot? HAJDUNÉ: Igenis, tiszteletes uram. PAP: Nem kis dolog a hites uradat el­hagyni, akivel megesküdtél, hogy holtáig hűséges segítőtársa leszel. HAJDÚ: Váltig mondom neki, de egyre azt hajtja, hogy ő nem él többet velem. PAP: Mi az okod erre, Eszter? HAJDUNÉ: Bitangba duzgálja a nevét, melyet én is viselek, falu szájára adta magát, más után kujtorog. PAP: Igaz ez, Gáspár? HAJDÚ: Igaz. HAJDUNÉ: Tetszik látni, nem is ta­gadja (sir), jaj, mire szült az én anyám engem. PAP: Ne sírj, lányom, mond el részle­tesen a szomorú sorsotokat, mert addig nem lehet rá se igent, se nemet mondani, míg nem ismerem az esetet. HAJDUNÉ: Úgy volt az, tiszteletes uram, hogy jó pár hete a Gáspár csak el­vesztette a hangját. Azelőtt dalolva ment a b ökreivel szántam­ hajnalba, messziről hallottam érkezését, mert még a kurjan­­tása is merő vidámság ennek az ember­nek. Egyszer csak elhallgatott. Ha jött, ha ment, mogorva volt a képe, nem igen beszélt, keveset evett. Eleinte csodálkoz­tam, Isten látja a lelkemet, a gyanú hoz­zám nem fért, gondoltam már arra, hogy elhívom a bábát, tán csömör állott a há­tába. Ma reggel, hogy az ünneplő gúnyá­ját hajtogatom be a kaszlifiába, a szép, új zsinóros nadrágja a szárán három araszra végig volt hasítva. HAJDÚ: Csak két arasz, asszony, ne nagyíts. HAJDUNÉ: Itt süllyedjek el, ha kisebb egy hajszállal is. HAJDÚ: A ragga verje ki a pofámat, ha nem két arasz. Megmértem. HAJDUNÉ: Én is, Isten az atyám, há­rom arasznyi az pontosan. PAP: Mivel mérted, Gáspár? HAJDÚ: A jobb kezemmel. PAP: Hát te, Eszter? HAJDUNÉ:­Én is avval. PAP: Na, itt ez a vonalzó, mérjél csak le ezen Gáspár két araszt. HAJDÚ: Eddig ér, tessék nézni. PAP: Megjegyzem ezzel a piros ceru­zával. Most te hármat mérjél, lányom. HAJDÚNÉ: Vakuljak meg, ha nem egy­forma az ember két araszával az én hár­mam. PAP: Látjátok, hajnalig veszekedtetek volna az araszon, ha túl nem járok az eszeteken. Mind a kettőtöknek igaza van. Kisebb kéz három arasz, nagyobb tenyér kettő. HAJDÚ: Nagy ember a tiszteletes úr. HAJDUNÉ: Úgy segéljen, srófva jár a gondolatra. PAP: Most már mondhatod tovább, Eszter. HAJDUNÉ: Igen elríztam magam a nagy káron. Éppen akkor toppan be az ángyom, Istenes Kalála, az Istenes Ádám lánya, körülölelget, színi­mázin, vigasz­­talgat sóhajtozva, hogy azt mondja, más­sal is megesett az már, hogy míg a fele­sége itthon békésen aludt, hát a jó madár ura a más portáját kereste fel, ha zárva volt az uccajtó, hát a sövény tetején. PAP: Ejnye, ejnye, Gáspár, ezt nem jól tetted. (Hajdú sóhajtozik.) HAJDUNÉ (sic): Istenes Kalála án­­gyomasszony azt mondja, hogy a Virág Panni ablaka alatt ácsorog fél éjszaka. Családos ember,­ felesége van, gyermekei, ezt az én hűséges szívem el nem bírhatja. El akarok válni tőle, tiszteletes uram. PAP: Hát nagy a panaszod, Eszter. Meghallgattam. Most aztán, Gáspár, te mond meg, mit hozol fel a védelmedre? HAJDÚ: Nem igen tudok én mit be­szélni. HAJDUNÉ: Megesett, világ csúfjává tett. HAJDÚ: Nem csaltalak meg. HAJDUNÉ: Elismered, hogy sövényt másztál a Panni kedvéért. HAJDÚ: De csak az ablaka alatt ácso­­rogtam. HAJDUNÉ: Hazudsz, akasztófavirág. HAJDÚ: Bizony én nem hazudok, ami igaz, azt bevallom, de el nem követett bűnt magamra nem vállalok. PAP: Miért mentél a más portájára? HAJDÚ (fogcsikorgatva): Nem tudom, hiszen, ha tudnám. Mikor esténként fel­jött a holdvilág, csak húzott valami a falu végére. Mentem, mert muszáj volt. Megálltam az ablaka alatt, még a fir­­hangra sem mertem felemelni a szeme­met, csak vártam, vártam, hogy megfojt a szívem, ott dobogott a torkomba, aztán, amint engedett, "visszaláboltam mihoz­­zánkig, az udvarunkon még tétováztam, féltem, hogyha bemegyek a szobába, va­lamelyik kis cselédem felébred, meglátja a tekintetemet, hát tudom, menten meg­halok a szégyentől. PAP: Hajdú Gáspár, Hajdú Gáspár, igen nagy a te vétked. HAJDÚ: Tudom, tiszteletes uram. HAJDÚNÉ: Tessék engem elválasztani tőle. PAP: Igazad van, Eszter, nem érdemli, hogy tovább is ott dolgozzál a házánál. Csak hát elébb nagy a bökkenő. Úgy tu­dom, három gyermeketek van. HAJDUNÉ: Mindet magamnak követe­lem. PAP: Az nem lehet, lányom. Osztoz­kodni kell. HAJDÚ: De hát hármat hogy szedjünk két felé? PAP: Ez a ti dolgotok. Egyezkedjetek. HAJDUNÉ: A Piroskát nem adom, olyan kicsi még, kell neki az anyja. HAJDÚ: A Piroskát nem hagyom, ép­pen olyan, mint­ te, ha elhagysz, leg­alább ő maradjon meg nekem. HAJDUNÉ: Gazsit nem adom, olyan anyás a lelkem, azért, hogy fiú. HAJDÚ: Gazsit nem hagyom, az én nevemet viseli. HAJDUNÉ: Jánoskát nem adom, a leg­nagyobb, már vizet hoz a kezem alá, se­gít a kedves. IJAJDU: Jánoskát nem hagyom, az idén már libát őriz, jövőre ostoros gyerek lesz mellettem. Mert roppant ügyes, ér­telmes. HAJDUNÉ: Az már igaz. Azért ra­gaszkodom hozzá. PAP: így nehéz lesz az osztozkodás. Siessetek, nekem más dolgom is van, nem tölthetem az egész napot veletek. Ide már úgy kellett volna jönni, hogy az egyesség meglegyen. Egyikőtöknél sem maradhat mind a három. HAJDÚNÉ: Még ha kettő marad ne­kem, akkor se tudom, melyik legyen az az egy, akit Gáspárnak adok. HAJDÚ: Pedig kettő neked nem dukál, én vagyok az apjok, egy a tied belőlök csak. HAJDUNÉ: Te vagy a bűnös, neked kell engedni. HAJDÚ: Nem olyan nagy az a vétek, hogy ne lehessen sohase felejteni, ha ígé­rem, hogy megváltozom, nem járok többet kószálni. HAJDUNÉ: Mindig rá gondolnék. HAJDÚ: Hát akkor válasz egyet a gye­rekek közül, aztán megvan az egész. HAJDUNÉ: Nekem kettő kell hogy ma­radjon, egy a tied. PAP: Az a baj, hogy három a gyerek. HAJDUNÉ: Úgy van, tiszteletes uram, én nem akarok csalódni. HAJDÚ: De én se. Utóvégre nem va­gyok lókötő, vármegye szégyene, egy kis férfivirtus marta a szívemet, azt is ke­gyetlenül megbántam. PAP: Ha négyen lennének, könnyebben lehetne igazságosan osztozni. HAJDUNÉ: Igaz. Kettő nekem, kettő Gáspárnak. HAJDÚ: Mondok egyet, asszony. HAJDUNÉ: Tud is maga okosat kita­lálni. PAP: Mi volna az, fiam? HAJDÚ: Várjuk meg, Eszter a negye­diket, akkor váljunk el. HAJDUNÉ: Mit szól hozzá, tiszteletes uram? PAP: Ez lesz a legjobb. HAJDÚ: Egyezz bele, asszony. HAJDUNÉ: Ha már máskép nem lehet. ft.m 1937 MÁJUS 1. SZOMBAT Kelet a magyar gazdasági expanzió iránya Hiú Horthy Miklós előadása a magyar­­egyiptomi kapcsolatokról Ifj. Horthy Miklós a Cobden Szövetség előadó ülésén pénteken este nagyszámú hallgatóság jelenlétében érdekes előadást tartott Egyiptom az angolokkal való meg­állapodás idején, magyar vonatkozásban címmel. Ifj. Horthy Miklós igen jól ismeri az egyiptomi viszonyokat, több ízben járt Egyiptomban, most nemrég tért vissza hosszabb egyiptomi útjáról és ebben az előadásában beszámolt egyiptomi tapaszta­latairól. Az előadásán megjelent előkelő közönség soraiban voltak: Purgly Emil v. földmivelésügyi miniszter, Buday-Goldber­­ger Leó, Szterényi József báró, Ádám La­jos professzor, Felkay Ferenc kulturta­­nácsnok, Szurday Róbert országgyűlési képviselő, Bárányossy Károly, a Külkeres­kedelmi Hivatal alelnöke és közgazdasági életünknek több kitűnősége. Halasi Fischer Ödön, a­ Cobden Szövet­ség elnöke üdvözölte az előadót. Kiemelte, hogy ifj. Horthy Miklóst megbecsülés és szeretet övezi. Belföldi gazdasági vonatko­zású munkásságán kívül igen élénk része van Magyarország gazdasági és kulturális expanziójának szolgálatában Ifj. Horthy Miklós előadása bevezeté­sében utalt arra, hogy utazásai és baráti kapcsolatai révén jól ismeri az egyip­tomi helyzetet. Ismertette Egyiptom tör­ténetét az 1882. évi angol megszállástól kezdve az 1936 augusztus 20-án létrejött angol—egyiptomi megegyezésig. Az előadó ezután áttért a magyar vo­natkozású kérdések taglalására. Felfo­gása szerint Magyarországnak kereske­delmi téren Európában nincs sok keresni­valója. Mezőgazdasági terményeinkkel a tengerentúli államok alacsonyabb áruival szemben nem tudunk konkurrálni. Az or­szág viszonyai egyébként is megkívánják, hogy a mezőgazdasági termelést az ország lakossága itthon elfogyaszthassa és ha a külföldi verseny miatt nem kell a magas árszínvonalat tartani, az ország széles tö­megei olcsóbban vásárolhatják meg itthon saját fogyasztásukra a mezőgazdasági ter­ményeket­. A mai idők és­­viszonyok meg­követelik, hogy egy ország a gazdasági életét a szükségszabta viszonyokhoz alkal­mazza. Saját erőnkből olyan helyzetet kell teremteni, hogy bizonyos fokig bármilyen gazdasági iránytól függetlenül is meg tudjunk állni saját lábunkon. Az iparnak és kereskedelemnek több szabadságot adva és ezt megfelelő irányban fejlesztve, mezőgazdaságunkkal együtt, új alapokra lehet felépíteni közgazdaságunkat. Felmerül természetesen a kérdés, hogy honnan szerezzük be iparunk számára a nyersanyagot. E tekintetben a jövőben nem a nyugat, hanem a kelet érdekelhet ben­nünket. A nyersanyagok nagy részének keletről, illetve távolkeletről kell jönnie. Keleten egyes országoknak nincs iparuk, vagy csak most kezd fejlődni. Mi abba a hibába esünk, hogy lekésünk a dolgokról. — Mikor öt évvel ezelőtt Egyiptomba!s jártam, ott az egész világ ipara és keres­kedelme találkozót adott, csupán magyaro­kat nem lehetett látni. Egyiptom pedig a hallatlanul nagy lehetőségek országa volt és ennek bekapcsolása a mi érdekeinkbe elsőrendű feladat. Ifj. Horthy Miklós a továbbiakban is­mertette Egyiptom mai viszonyait és utalt arra, hogy a Napóleon idejében még csak két és félmillió lakost számláló ország, ahol ma tizenhat millió lakos él, milyen nagy fellendülés előtt áll. A most követ­kező húsz év óriási fejlődést fog hozni ebbe az országba, úgyhogy Egyiptom jövőjét csak régi kultúrájával lehet összehasonlí­tani. A magyar kereskedelmi kapcsolatok 1931.. óta gyors ütemben kiépültek, 1931- ben még 30.000 font értékű árut szállítot­tunk Egyiptomba és 39.000 font értékűt hoztunk be, 1936-ban pedig az 513.000 fontnyi kivitelünkkel szemben 358.000 fontnyi behozatal áll. Nekünk mindent el kell követnünk, hogy ezzel a baráti érzelmű országgal kapcsolatainkat még jobbem ki­mélyítsük. Az Egyiptomban most kiirt­­ óriási arányú közmunkák is nagy lehető­séget jelenthetnek. A mi csepeli kikötőnket­­ az egyiptomi gyapot középeurópai lerakó­jává kellene kifejleszteni. Budapest a kö­zépeurópai piac megdolgozására igen alkal­mas tárolóhelyül kínálkozik Egyiptomnak. Ifj. Horthy Miklósnak sok érdemes gon­dolatot felvető előadását a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. — A mai izgalmas élet küzdelmeiben, kifáradt egyének, akik csaknem kivétel nélkül idült székrekedésben és­­ ennek következtében mindenféle emésztési ne­hézségben szenvednek, igyanak reggelen­ként éhgyomorra egy-egy pohár termé­szetes „Ferenc József" keserűvizet, mert ez az ideális hashajtó összes jellemző tulajdonságait egyesíti magában. Az orvosok ajánlják. Statáriális bíróság elé kerülnek Wiengreen Ingrid gyilkosai BÉCS, ápr. 30. A neunkircheni csendőrség pénteken át­­küldte a Wiengreen-féle gyilkossági ügy aktáit a bécsi statáriális bíróság ügyészé­hez és statáriális eljárás megindítását kérte a gyilkossggal kapcsolatban letar­tóztatott négy fiatalember ellen. A csend­őrség a lefolytatott nyomozás alapján az­zal vádolja Schlegl Herbert 21 éves volt gyalogost, hogy előre megfontolt szándék­kal meggyilkolta és kirabolta Wiengreen Ingridet, míg két társa, a 20 éves Fleck Frigyes és a 19 éves Steyskal Vilmos se­gítségére volt a bűntett végrehajtásában­. Feljelentést tett a csendőrség ezenkívül Landner Ferenc 18 éves segédmunkás el­len is, aki szintén tudott a rablógyilkos­sági tervekről, az utolsó pillanatban azon­ban meggondolta magát és nem vett részt a terv végrehajtásában. A statáriális bíróság ügyésze azonnal megkezdte az ügyiratok tanulmányozását s előreláthatóan hétfőn vagy kedden hozza meg döntését a statáriális bíróság össze­hívása ügyében. Landner Ferenc, aki nem működött ténylegesen közre a rablógyil­kosság végrehajtásában, előreláthatóan megmenekül a statáriális tárgyalás elől, a többi három vádlott azonban minden valószínűség szerint már a jövő hét szer­dáján a rögtönítélő bíróság elé kerül Schlegl Herbertre, aki már elmúlt 20 éves, a statáriális törvény­ek értelmében kötél­­általi halál vár, míg a másik két vádlott, fiatalkorú lévén, maximálisan húszévi sú­lyos börtönt kaphat. Állványok telefon £4-4-57 ly°­/elyemernyők i^Chäffer Bélánékrts/bet­­kónit ír? Wemelet / /

Next