Budapesti Hírlap, 1937. június(57. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-01 / 121. szám
I ÁRM 10 FILLÉR Budapesti Hírlap LVII. évfolyam 121. szám 1937. Kedd, junius 1. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALII Vil. KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM TELEFONSZÁMI 1 444-00 1 A Deutschland megtámadását Almena bombázásával torolta meg Németország Cselekvő magyar agrárpolitika . A magyar rónán most ott állanak a magyar gazdák és munkások a lekaszálás előtt álló, virágokkal teli magyar réteken, másutt pedig összegyűjtötték és behordják a lekaszált takarmányokat. És amikor a magyar levegőt ezeknek fűszeres illatja hatja át, ha erre a képre gondolok, akkor meg vagyok győződve arról, hogy magyar munkás és magyar gazda egyaránt át van hatva attól a gondolattól, hogy ha megszavazzák most a költségvetést, akkor a föld népének a sorsa a mai nehéz viszonyok között is, egy esztendőre ismét biztosítva van. Az illatos májusi kenyértermő rög lírája szólalt meg ma Darányi Kálmán miniszterelnöknek ezekben a szavaiban, amelyekkel a földmívelésügyi tárca költségvetési vitájában elmondott beszédét befejezte és egyenként válaszolt az elhangzott felszólalásokra. Értékesek, szakszerűek voltak ezek a felszólalások és értékes és szakszerű volt a miniszternek a nagy magyar agrárprobléma minden részletkérdését átfogó költségvetési beszéde. A miniszterelnök, aki ezúttal mint földmívelésügyi miniszter ajánlotta elfogadásra tárcájának költségvetését, már beszéde elején kimondotta azt a súlyos igazságot, hogy Magyarországon a földmívelés több mint egy foglalkozási ág, mert hiszen a magyar föld termésétől, termőkészségétől és helyes megművelésétől függ az egész nemzet sorsa. Ugyanígy hangsúlyozta azt is, hogy Magyarországon a mezőgazdaság problémái túlnőnek egy tárca költségvetésének keretein. Ez valóban így van, mert hiszen a helyes miniszteri meghatározás szerint az agrárpolitika úgynevezett pozitív, cselekvő feladatai egymagukban túlemelkednek egy költségvetési kereten. Ha csak a termelés színvonalának felemelését tekintjük, mint pozitív agrárpolitikai feladatot, máris a szó szoros értelmében eltévedünk a fontosabbnál fontosabb részletkérdések rengetegében. Ha csak a termelés alfájánál maradunk és ennek a színvonalemelésnek, vagy talán inkább versenyképesség-biztosításnak kérdését említjük, azonnal szemben állunk a minőségi és mennyiségi termelés egy síkon mozgó, de különböző célkitűzésű problémáival. Ezen a téren a földmívelésügyi kormány valóban nagy eredményeket ért el. A minőségi búzatermelés kérdése úgyszólván teljesen meg van oldva, ma már alig van búzatermő területünk, ahol nem világviszonylatban piac- és versenyképes búzát aratnának. Most folyamatban van és nagy sikerrel halad előre a rozs minőségi feljavítása. Viszont burgonyában ma már annyira magas színvonalon áll a termelés, hogy a termésátlagok a régi huszonnyolc métermázsás átlag helyett holdankint negyven métermázsára emelkedtek fel. Ha pedig ezeken felül csak a homoktalajok javításának és az úgynevezett vitaminkutatásnak eredményeit vizsgáljuk, amelyeknek egyik legnagyobb sikere fellendült őszibaracktermésünk és exportunk, akkor bizonyítottnak tekinthetjük egyrészt azt, hogy a mezőgazdaság Magyarországon több, mint egy foglalkozási ág és hogy ennek problémái csak a pozitív feladatok terén is túlnőnek egy költségvetés keretén. Számokban is igen tekintélyes eredmény, amit állattenyésztés terén értünk el és amire Darányi Kálmán miniszterelnök rámutatott. Ez a háború után kifosztottan állt kis ország nemcsak rekonstruálta állatállományát, ami a mezőgazdasági kiállításokon szemmel láthatóan bebizonyosodott, hanem az elmúlt esztendőben százhatvanmillió pengőt vett be exportált állatokért, a magyar pirostarka szarvasmarhának pedig, mint tenyészanyagnak Olaszországban és Brazíliában nyílt piaca. Emellett Budapest tejellátása az új értékesítési rendszer eredményeként úgyszólván mintaszerűen van megszervezve és a felhozatal száztízmillió literről száznegyvenmillió literre emelkedett. Kétségtelen, hogy ezekben az eredményekben oroszlánrésze van a mai kormány reális mezőgazdasági politikájának, amely tartózkodik minden romantikus célkitűzéstől és irreális eszközök igénybevételétől. Ezek az eredmények egyúttal feleletet is adnak azokra a követelésekre, amelyek ma egyre hangosabban nyilvánulnak meg és a kereskedelmi szabadság elvére hivatkoznak. A felelet a miniszterelnök helyes fogalmazása szerint úgy szól, hogy a kereskedelem szabadsága épp úgy nem cél, hanem csupán eszköz, mint ahogy a reánk kényszerített és a világgazdasági viszonyok következtében alkalmazott korlátozások sem tekinthetők célnak, hanem csupán eszköznek. És ha tovább keressük a megnyugtató adatokat Darányi Kálmán miniszterelnöknek, mint földmívelésügyi miniszternek költségvetési beszédében, ezeket minden egyes részletkérdésnél pontosan megtalálhatjuk. Megtalálhatjuk ott, ahol az ipari növények termelésének reális határokat szab, vagy az elemi csapások által sújtott gazdák felsegítésére irányuló vetőmagakcióról, majd arról beszél, hogy az idén már százötvenegy darabbal több mén került köztenyésztésre, vagy végül mikor arról szól, hogy az Alföldön negyvenkilencezer holdat fásítottak be és százhárommilliónál több csemetét ültettek el. Hasonlóképpen megnyugtató mindaz, amit akár a földbirtokpolitikáról, akár a szakoktatásról volt alkalmunk hallani, de talán mégis legkiemelkedőbb része a beszédnek az, amely tisztán a mezőgazdasági szociálpolitikával foglalkozik. A kormány népies gazdasági és szociálpolitikája megteremti a mezőgazdaságban is a legkisebb napszámok rendszerét. Öregségi biztosításról terjeszt be a kormány még ebben az esztendőben törvényjavaslatot, amely ha az törvényerőre emelkedik, akkor ettől számított egy év múlva minden hatvanöt évet elért mezőgazdasági munkás és törpebirtokos nyugdíjban fog részesülni. Azt kérte a miniszterelnök, hogy ennek a szociális gondoskodásnak összegszerű szerénységét ne a városi élet szemüvegén át nézze a kritika, hanem vegye tekintetbe és figyelembe a falusi életviszonyokat. Azoknak életviszonyait, akik ma — hogy megismerjük a miniszterelnök szép szavait, — ott állanak a virágokkal teli magyar réten, kaszálják és gyűjtik a fűszeres illatú takarmányt. Valóban, ha a költségvetést megszavazzák, akkor ennek a néprétegnek a sorsa a mai nehéz viszonyok között is egy esztendőre ismét biztosítva lesz, mert gondoskodott róla a kormány és törvényhozás szociális politikája. wr _ tw_ r A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE DARÁNYI KÁLMÁN: A magyar mezőgazdaság sorsa összeforrt a nemzet sorsával A miniszterelnök nagyszabású beszéde a földmívelésügyi tárca költségvetési vitájában . A tárca költségvetését általánosságban megszavazták, kedden részleteiben tárgyalják A képviselőház ülésén a földmívelésügyi tárcát tárgyalták s Darányi Kálmán miniszterelnök, földmívelésügyi miniszter is felszólalt a vitában. Beszédében a mezőgazdasági termelés nagyarányú fejlődéséről tényekben, számokban és kétségbevonhatatlan megállapításokban számolt be. Ez a beszéd, amely a feladatok reális tervszerűségeit is őszintén rajzolta fel, megnyugtatóan hatott. Mezőgazdaságunk jövője a nemzet sorsa, mondotta a miniszterelnök s a fejlődés útján elért eredmények reményekre jogosítanak fel. A tárca költségvetését a Ház általánosságban megszavazta s kedden a részletes vita kezdődik. Darányi Kálmán miniszterelnök jelezte, hogy a részletes tárgyalás során is fel fog szólalni, hogy válaszoljon a részletes vitában felmerült kérdésekre is. A hétfői ülésről itt számolunk be. Az ülés Hétfőn délelőtt tíz órakor nyitotta meg a Ház ülését Kornis Gyula, aki bejelentette, hogy napirend szerint a földmívelésügyi tárca költségvetési tárgyalása következik. Krúdy Ferenc előadó mindenekelőtt megállapította, hogy a gazdasági viszonyok javulása ellenére is a legnagyobb takarékosságra van szükség. A kormányzat a múlt évinél kétmillió pengővel többet preliminált a földmívelésügyi tárca dotálására, mégpedig azért, hogy teljes energiával lehessen folytatni azokat az átalakító, átszervező és előbbrevivő munkákat, amelyeket az előző években kezdeményeztek a földmívelésügyi kormányhatóságok. Részletesen felsorolta ezután az egyes tételeket, amelyek közül közel egymillió pengő szolgálja a termelés minőségi fejlesztését. E tekintetben ma már ott tartunk, hogy búzakészleteink harminc százaléka gyengébb minőségek feljavítására alkalmas esszencbúzaként értékesíthető az exportnál, hatvan százaléka önmagában is kiváló sütési értékekkel rendelkezik és csak tíz százalék kívánja meg magasabbrendű búzák hozzákeverését. Az előadó ezután a mezőgazdaság fejlesztését célzó kormányintézkedéseket ismertette, foglalkozott a telepítés haladásával, az Alföld fásításával, majd megállapította, hogy gazdaközönségünk alkalmazkodott a termelés racionalizált rendjéhez. Gazdatársadalmunk nem a szocialista tervgazdaság körül mozgó ideálokhoz csatlakozott, hanem elfogadva a kormányzat segítő és vezető kezét, a felvilágosítással meggyőző közigazgatási utat fogadta el. Kijelölte a kormányzat nagy feladatait, amelyek egyike a magyar parasztság polgári öntudatra való nevelése. A gazdasági haladás útján, — mondotta az előadó —, Károlyi Sándor és Darányi Ignác melegszívű magyarsága vezethet előre. Végül elfogadásra ajánlotta a tárca költségvetését. Klein Antal sürgette a szesztörvény megalkotását és kérte a borfogyasztási adó megváltoztatását, miután ez az adó igazságtalan, mert nincs tekintettel a bor árára. Schandl Károly pártja nevében is leszögezi, hogy közgazdasági politikánk első vonalába a mezőgazdaságot kell állítani. Ismertette a legutolsó szesztörvény keletkezését és alkalmazását. Megállapította, hogy a mezőgazdasági krízis a tengerentúli búza több termelése folytán következett be. Rámutatott azokra az okokra, amelyek lehetővé tették a túlzott búzafölöslegek egy részének eltüntetését, aminek tulajdonítható viszont a búzakonjunktúra emelkedése. Tekintve azonban, hogy esetleg újabb búzaválság következik be, a földmívelésügyi kormánynak folytatnia kell a kísérleteket, hogy a minőségi búzát az egész országban, minden vonalon meghonosítsa. Rámutatott a telepítési törvény és az ettől függetlenül megindult parcellázási irányzat fontosságára és azt kérte, hogy a földvásárló kisemberek hosszúlejáratú kölcsönhöz jussanak. A közérdekű birtok