Budapesti Hírlap, 1937. július (57. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-07 / 151. szám

1937 JÚLIUS 7, SZERDA Válogatás a céllövő­vlágbajnokságra Az Országos Magyar Lövészszövetség nem­zetközi sportbizottsága kedden délután Schrei­­ner János ny. tábornok, országos főlövészmes­­ter elnöklésével ülést tartott, amelyen a jú­lius 16-tól augusztus 9-ig a finn fővárosban, Helsinkiben tartandó lövészvilágbajnoki ver­senyre tekintetbe jövő magyar csapat tagjai­nak kijelölésével foglalkozott. A nemzetközi sportbizottság nem tudott megállapodni a kis­öblű puska csapatösszeállításában. Az öttagú csapat és egy tartalék helyére eddig három versenyző helye biztos: Tarics Tibor (PLE), Berzsenyi Ralf dr. (Budai PLE), Martini An­tal (BULCSÚ PLE). Valószínű Simonfay Antal százados helye, aki a hadipuska csapat első helyen kijelölt tagja. A céllövő pisztoly-csapat tagjai: Balogh Ambrus (Műegyetemi LE), Tölgyessy Sándor (Esztergomi MOVE), Zsótér Bertalan főhad­nagy (Budai HOTIS), Soós-Hradetzky Zoltán százados (Soproni HOTIS) és Takács Sándor őrmester (Gyulai HOTIS). Tartalék: Vadnay László százados (Budapesti HOTIS). A hadipuska-csapat tagjai: Simonfay An­tal százados (Budai HOTIS), Bényi Elemér főhadnagy (Budai HOTIS), Zsótér Bertalan főhadnagy (Budai HOTIS), Tarics Tibor (PLE) és Jármay János (Budai PLE). Tar­talék: Lányi József őrmester (Budai HOTIS). Gondoljon öreg napjaira és "­ mert takarékoskodni nem egyéb, mint­­ józanul költeni és az összegyűjtött tőke nem más, mint felhalmozott munka, egyszóval a múlt munkájá­nak átmentése a jövőre! Budapesti Hírlap biztosítási osztálya készséggel ad díjtalan felvilágosítást és díjszámítást: VIII., József­ körút 5. Telefon: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 és 1-444-00 Tartaléknak számít még a hadipuska-csa­­patban Soos-Hradetzky Zoltán százados is. A kispuska-csapat további három helyéért szombaton és vasárnap újabb válogatóverseny lesz. A magyar versenyzők július 7-én utaznak Helsinkibe. * A margitszigeti lovaspólómérkőzések. A Fugger herceg emlékére alapított serleg ma délután lejátszott döntőmérkőzésében a vörös csapat 4:3 arányban győzött a ké csapattal szemben. A serleggyőztes csapat tagjai: Mecklenburgi herceg, Hávor főhadnagy, ifj. Bethlen István gróf és Tóthvárady-Asbóth százados. A díjakat a mecklenburgi hercegné osztotta ki. Az év utolsó mérkőzéseit csü­törtökön játsszák a margitszigeti pólópályán. RÁDIÓMŰSOR 1937 júlus 7, szerda BUDAPEST I. 6.45: Téma. — Hanglemezek. 7.20: Étrend, közlemények. 10.00: Hírek. 10.20: „Nagy ki­rálynők.” Irta: Szirmay-Kalos Margit. (Fel­olvasás.) 10.45: „Bleriot első repülése és a magyar repülés úttörői.” Irta: vitéz Szent­­némedy Ferenc. (Felolvasás.) 11.10: Nemzet­közi víz­jelzőszolgálat. 12 00: Déli harangszó. 12.05: A Mária Terézia 1. honvédgyalogezred zenekara. 12.30: Hírek. 13.20: Pontos időjel­zés, időjárás- és vízállásjelentés. 13.30: Tut­­sak Piroska és Závodszky Zoltán, az Opera­ház tagjai énekelnek .Zongorán kísér: Pong­­rácz László. 14.40: Hírek. 15.00: Árfolyam­hírek, piaci árak, élelmiszerárak. 16.15: „A fizika humora.” Írta: Csűrös Zoltán. (Fel­olvasás.) 16.45: Pontos időjelzés, időjárás­jelentés, hírek. 17.00: Rács Aladár cimbal­­mozik, zongorán kíséri Rácz Aladárné. 17.30: „Móra Ferenc virágos költészete.” Moesz Gusztáv előadása. 18.00: Olaf Roots észt zon­goraművész műsora. 18.25: ,,A tűzoltók ott­honában”. Közvetítés a fővárosi tűzoltók központi őrségéről. Beszélő: Németh Károly. 19.00: Karácsonyi Margit magyar nótákat énekel, kíséri: Vidék József és cigányzene­­kara. 20.00: Kínai versek ifj. Gaál Mózes for­dításában. Előadja: Timár József. (Eredeti kínai hanglemezekkel.) 20.40: Hírek. 21.00: Közvetítés a Császár-fürdőből. Székely De­zső jazzénekara játszik, Szalay­­László éne­kel. 22.00: Időjárásjelentés. 22.05: Waldbauer­­vonósnégyes. Tagjai: Waldbauer Imre, Or­­szágh Tivadar, Temesváry János és Hütter Pál. 23.00: Hírek francia és olasz nyelven. 23.10: Hanglemezek. 00.05: Hírek külföldi magyarok számára. . BUDAPEST II. 19.00: Munkás félóra. (Felolvasás.) 19.30: „Védekezés a gépi balesetek ellen.” Szath­­máry Sándor előadása, 20.00: Hanglemezek. 21.15: Hírek. A magyar szövetkezeti mozgalom fejlődése Antal István előadása Nancy-ban NANCY, júl. 6. A Szövetkezeteik Nemzetközi Szövetsége londoni központjának meghívására Antal István dr. v. államtitkár előadást tartott a magyar szövetkezeti mozgalom fejlődésé­ről és jelenlegi államáról a nancy-i egye­temen szervezett nemzetközi szövetkezeti iskola tanfolyamán. Henry May, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége főtitkárának üdvözlő szavai után Antal István ismertette a magyar szövetkezeti mozgalom fejlődését a nyolc­vanas-kilencvenes évek első kísérleteitől kezdve a mai napig. R­ámutatva a magyar hitel- és fogyasztási szövetkezeteknek az agrárnépesség szociális védelme körül ki­fejtett munkásságára, részletesen foglalko­zott azzal a termelői és értékesítő tevé­kenységgel, amelyet a magyar agrárszövet­kezetek a kistermelők gazdálkodásának megszervezése körül napjainkban végez­nek. Ezután r­átért az OKH keretében működő bérlőszövetkezetek és földmunkás­­szövetkezetek szervezetének és működésé­nek, valamint a tejszövetkezetek és ez ipari szövetkezetek ere­dmén­yeinek ismerteté­sére. Ennek kapcsán r­ámutatott arra, hogy a magyar agrárszövetkezeti mozgalom legfontosabb jövő feladata a termelői és értékesítő szövetkezeti tevékenység kifej­lesztése, valamint a kis mezőgazdasági termelői üzemek számának növelésére irá­nyuló földbirtokpolitikai tevékenység tá­mogatása lesz. A magyar szövetkezeti jog főbb elveinek vázolása után ismertette vé­gül azokat a reformtörekvéseket is, ame­lyek a hatályban lévő szövetkezeti jogsza­bályok modernizálását akarják keresztül­vinni s amelyeknek célja: a központosítás jól bevált rendszerének intézményes to­vábbépítése mellett az autonóm szövetke­zeti igazgatás gondolatának érvény­re jutta­tása. A nagy tetszéssel fogadott előadás után a hallgatóság részéről kérdéseket tettek fel az előadónak, amelyekre Antal István ki­merítő választ adott, akinek Henry May köszönte meg az ismertetését. — Jugoszlávia gépvásárlásai a magyar gépgyáraknál. A jugoszláv államvasutak — mint jelentik — közel 19 millió dinár értékben rendeltek kocsikat a magyar gépgyáraknál, így egy üzemnél 40 cisz­ternakocsit, 15 tehervagont és 2 darab felszerelt motorkocsit, 10 millió dinár ér­tékben. A másik vagongyárnál 4,4 millió dinár értékben gyümölcsszállító kocsikat rendeltek. Ezenkívül nagyobb mennyiségű mozdonyalkatrészt is rendeltek. Itt említ­jük meg, hogy a jugoszláv államvasutak igazgatósága augusztus 2-ára árlejtést írt ki vasúti sínek és hozzávaló alkatrészek szállítására. Az árlejtésen belföldi és kül­földi cégek egyaránt résztvehetnek. Az árlejtésen 150 millió dinár értékű anya­got szereznek be. Az államvasutaknak 17.110 tonna sínre, 110 tonna szögre, 506 tonna csavarra és 300 váltóra, jelző­készülékre van szüksége. — A­ csodálatos S2?ív BBWWMBBBBBMPBiBBBBMMWBBBMWWB— Regény Írta : Máriáss Imre 58 Nem is tudom, hogy fért el azon a hat darab kis papiroson a hatalmas légvárnak az az épülete, ame­lyet anyámmal együtt építettünk. ■— Most már gondtalan a jövőnk — jelentettem ki, szántszándékkal elfeledkezve, hogy a jövő hónap­ban bizonyára nem kapok egy krajcárt sem, mert nem fogok sikeresen kolokrálni. Most már addig, amíg­ elvégzem a technikát, elég lesz havonta száz korona, azután meg ellentétben a többi kollégával, nyomban lesz állásom. Vége a nélkülözéseknek. Nem is­ tudom, ki volt kettőnk közül a nagyobb gyerek. Anyám, vagy én? A légvár körvonalait én rajzoltam meg, anyám pedig színesítette, de ugyan­akkor helyenként halványabbá igyekezett tenni. Ezt viszont olyan félénken tette, mint a gyermek. A józan ész szavára hallgatott ugyan csendes ellenvetéseivel, de nem akarta kedvemet rontani. Nem is kellett, mert a kedvem hamar lelohadt. Mi­kor ceruzát fogtam a kezembe és számolni kezdtünk, hogy hát mennyi is az adósságunk, mennyit tesz ki, amit okvetlenül meg kell vennünk, mert hiányzik a háztartásunkban, akkorra kiderült, hogy alig marad belőle. Most hát nem marad más hátra, minthogy a hosszú lajstromból kihúzogatni az egyes tételeket. —Mama, hogy lehet az, hogy nekünk ilyen sok adósságunk van?­— kérdeztem. — Hogyan hitelez­hettek az emberek nekünk ennyit? Mindketten csodálkoztunk. Úgy határoztunk, hogy azoknak adjuk meg tar­tozásunkat, akik szintén szegény emberek, akik nem várhatnak. Azután a vásárlandó dolgokból húzogat­tunk ki sokat. Minthogy nem akartunk pénz nélkül maradni, orvosságra, pihenésre nem maradt fedezet. — Nem is kell, — nyugtatott meg anyám. — Az orvosság úgy sem segít rajtam, csak az operáció. Bibéim, én már majd a sírban fogok. De ugyanakkor nevetett. Büszke volt rám. Lám, neki olyan fia van, aki hatszáz koronát hozott haza. Még­hozzá érintetlenül. Más talán lumpolt volna előbb egyet belőle, de lám, az ő fia, még csak villa­mosra sem akart költeni, csakhogy egyben maradjon a pénz. Ezt mama a szomszédoknak mondta és hagy­tam, hogy dicsérjen, mert jól esett jó fiúnak lennem. Eszembe sem jutott, hogy a múltkori lumpolásomat viszont nem mondta el senkinek. Ezt bizonyára ter­mészetesnek találtam. — Gratulálok, — szorított kezet velem Géza bácsi. — Mihez? — kérdeztem, csodálkozva. — Az ösztöndíjhoz. — Hiszen éppen azt jöttem megköszönni. — Erre semmi szükség. Remélem, most otthon minden rendbe jött (Igen!) és most nyugodtan ta­nulhatsz tovább. Mikor kolokrálsz? — Két hét múlva — feleltem szemrebbenés nélkül. Különben is kezdtem megszokni, hogy ne felel­jek minden kérdésre őszintén. Bármennyire is sze­rettem őt, tudtam, hogy annyira másképpen gondol­kozik sok mindenről. Igyekeztem tehát jelenlétében úgy gondolkozni, mint ő. Két hét múlva mégis kolokráltam, de csak ké­miából. A többinek nem mertem nekimenni. Most azután megint elkövetkezett az erőlködé­sek ideje. Amilyen mértékben fogyott otthon a pén­zünk, annál lázasabban tanultam, annál gyorsabban akartam letenni a vizsgákat. Most már nem mentem kávéházba, se uszodába. Sehová. Ha anyám felnyi­totta az asztal lapját, első, második képsík! — gon­doltam. Annyira benne voltam a tanulásban. De hiába. Most már egészen bizonyosan tudtam, hogy hiába, mert hiába kérdeztem, hiába magyarázott egyik-másik barátom végtelen türelemmel és alapos­sággal, nem tudtam követni előadásukat. A tanáro­két meg éppenséggel nem. — Pedig meg kell lenni — szorítottam össze a fogamat. . Tavaszra elfogyott a pénzünk. Én Györgynél tanultam. Györgynek lakótársa is otthon volt, akit ki nem álltam. Valami rajzon dolgoztam és kértem Györgyöt, hogy nézze meg, mi baja a rajznak, mert azt hiszem az elgondolás jó, de az eredmény mégis rossz. — Mindjárt megnézem, — mondta György. Közben lakótársa hajolt a rajztáblám fölé és magya­rázni kezdett, ő maga sem tudott sokkal többet, mint én s mélyen megalázott a tudat, hogy még egy ilyen kiálhatatlan ember is ide állhat mellém és ma­gyarázhat. Annyira az utolsók között vagyok! Hall­gattam a magyarázatát, de nem figyeltem oda. Egyre hevesebben kezdett verni a szívem, egyre nehezeb­ben vettem lélekzetet. Végre forogni kezdett velem a szoba. Felálltam. — Mi bajod? — tekintett rám György. — Adjatok egy pohár vizet. A pohár kihullott kezemből. Megtántorodtam. Lefektettek a díványra és én zokogni kezdtem. Dob­tam magam, alig tudtak lefogni, de szólni nem tud­tam egy szót sem. Talán tíz percig tartott az egész, de utána két fekete karika árnyékolta be szememet és halottsápadt maradtam egész nap. Dermedten ér­tem haza. Mintha a vérem megfagyott volna. Anyám szörnyen megijedt, mikor elmondtam, mi történt ve­lem. Megfogadtatta, hogy mindazt megcsinálom, amit az orvosok az ő számára előírtak. Nyilvánvaló, hogy ugyanolyan idegbajom van, mint neki. Én tiltakoztam az orvosságok ellen és nem hit­tem, hogy valóban beteg lennék, de egy hét múlva valami csekélység miatt, annyira felindultam, hogy újból rohamot kaptam. Ekkor már majd egy fél óráig tartott s az­nap fel sem tudtam kelni. Emlék­szem, másnap Géza bácsihoz kellett volna mennem, de nem éreztem annyi lelkierőt magamban, hogy az ő gondolkodásmódjába beleéljem magam. Telefonál­tam. — Gyengélkedem — mondtam a telefonba. — Férfi ember vagy egészséges, vagy beteg. Csak a nők gyengélkednek — nevelt még telefonon is keresztül és elszégyeltem magamat. .(Folyt köv.) 11 A késedelmes adófizetés nem megbzhatlanság Bornemisza Géza ipari és kereskedelem­ügyi miniszter érdekes elvi jelentőségű döntést hozott, amennyiben megállapította, hogy a késedelmes adófizetés az ipartörvény szempontjából nem tekinthető megbízhatat­­lanságnak és nem lehet alapja az ipariga­zolvány elvonásának. A miniszternek intézkedése konkrét ese­tek kapcsán vált szükségessé. Előfordult ugyanis, hogy az adóhátralékos kereskedők­kel és iparosokkal szemben felmerült a kérdés, hogy amennyiben záros határidőn belül nem fizetik ki adóhátralékukat, meg­bízhatatlanság címén az iparigazolvány el­vonása iránt megtehető ellenük a szüksé­ges intézkedés. ­ Megindult a makói hagymakivitel. A makói vöröshagymakivitel megindult. A szállítók ötven vagon vöröshagymát vásá­roltak és kedden indították el az első szállítmányt Ausztriába és az északi álla­­mokba. Az értékesítés a külföldi piacokon a spanyol vöröshagymakivitel szünetelése és a holland kiviteli késése miatt kedve­zően alakul.

Next