Budapesti Hírlap, 1937. október(57. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-01 / 223. szám
2 ság, amelyet a roma—berlini tengely politikája szentesített, a két nemzet hitében és szívében megerősödött. Ennek a barátságnak célja a két forradalom szolidaritása, Európa újjászületése és a béke azok között a népek között, amelyek méltók erre a névre. A Ducét beszéde után a tömeg még hosszú ideig éltette. Mussolini távirata Hitlerhez RÓMA, szept. 30. Benito Mussolini Németország elhagyásakor a határról a következő táviratot intézte Hitler Adolfhoz: „A határ átlépése alkalmával gondolataim még egyszer visszaszállnak Nagyméltóságodhoz, visszaemlékezve ama felejthetetlen napokra, amelyeket önnel, az ön nagyszerű népe körében töltöttem. Köszönetet mondok a fogadtatásért, amelyben ön és a német nemzet részesített. Szívem telve van az erő, a munka és a hit látványával, amelyet az ön hatalmas, újjászületett hazája büszkén tárt elém. Ezek a napok megpecsételték azt a szelemi öszszetartást, amely a nemzeti szocialista Németországot és a fascista Olaszországot összekapcsolja és megpecsételték a két ország szándékainak összhangját és szilárdságát, valamint a két ország barátságának felbonthatatlanágát. Ezek a napok csak még jobban elmélyítették és még élénkebbé tették bennem az Ön műve iránti csodálatomat és az Ön személye iránti barátságomat. Fogadja Nagyméltóságod köszönetem újbóli kifejezése mellett úgy ön, mint az Ön nagy hazája legőszintébb és legszívélyesebb jókívánlataimat. Remélem, hogy mielőbb alkalmam lesz önt Olaszországban üdvözölni. Az olasz sajtó a magyar lapok cikkeiről RÓMA, szept. 30. Az olasz sajtó élénk figyelemmel kíséri a Hitlerre Mussolini találkozó külföldi visszhangját és a lapok hasábokon keresztül közüka nagyobb külföldi lapok állásfoglalását. A magyar sajtó cikkeit és kommentárjait bő kivonatokban közük az olasz lapok és megelégedéssel emlékeznek meg a magyar sajtó kedvező állásfoglalásáról. Ezzel szemben az angol és francia sajtó egyes megnyilatkozásai Rómában kedvezőtlen hatást keltettek. Például Virginie Gayda a Giornale d’Italia mai számában éles támadást intéz az ellen az angol felfogás ellen, amely szerint Mussolini üres kézzel tért vissza Berlinből. mihelyt megérkezik G. bácsiékhoz, az is elmúlik. — Hiszen tudod, hogy jó anyánk, köztünk modva, régi szimuláns. — Szereti magát sajnáltatok A Flóra nyelve volt a legélesebb. — Már csekély harminc év óta haldoklik.* Az öregasszony két héttel megtoldta az üdülést. Az utolsó napokban tudatta, hogy mikor érkezik haza. Levelezőlapokat írt, táviratot is küldött, telefonált is, mind a hat gyermekét értesítette és mind a hétnek a lelkére kötötte, hogy ott legyen ám a pályaudvaron, mégpedig a Keletin, este nyolckor. Mert neki csomagjai lesznek, meg különben sem tud egyedül hazamenni. Más esztendőben bizony a gyerekek igyekeztek az ilyen kötelesség alól kibújni s mindegyik azt akarta, hogy a másik várja, kísérje a szülőjét. Most azonban, mivel oly aggasztó volt a távozás, s ime mégis csak visszakerül az anya, mind a heten kimentek a pályaudvarra. Különkülön mentek és a várakozó tömegben elszéledve, külön-külön álltak. És lesték a vonatot. Flóra most csakugyan lázas volt, ő taxin jött, de ott állt a hidegben és kitartott. Végre a vonat pontosan nyolc órakor befutott. Ontotta magából a sok embert. Tolakodás, zsivaj, kacagás, találkozás, csókolózás következett, hordárok kiáltozása, targoncák zörgése, azután vonult kifelé az emberár. Mind kevesebben és hevesebben maradtak, végül már egyesével szállongtak a késlekedők. A testvérek találkoztak. Nyugtalan, kérdező tekintettel bámultak egymásra. Bár feleletet egyik sem várt, "kétségtelen volt számukra a tény, hogy anyjuk nem érkezett meg. Flóra szemét elöntötte a könny. — Ne bőgj! — kiáltott rá Anna kétségbeesetten. — Biztosan lekéste a vonatot. — Lekéste? — dohogott István. — Hiszen arról híres, hogy mindenhová egy órával előbb érkezik meg. — Másfél óra múlva jön a személyvonat. Várjuk meg azt. — Várjuk meg. Bementek az étterembe, letelepedtek, megittak egy-egy csésze teát s úgy vártak. Kínos lassúsággal telt az idő. A testvérek közönyös dolgokról próbáltak beszélgetni, de minduntalan felhangzott egyegy aggály. Flóra nagy forróságot érzett, izzadni kezdett, nem bírta tovább. A többiek is erőltették, hogy ő csak menjen haza, úgy, ahogy jött, taxin. Végre befutott a személyvonat is. De az anya azzal sem érkezett meg. — Talán mégis a gyorssal jött, csak mi elnéztük. — Ne beszélj bolondokat. Heten voltunk! Ő is csak meglátott volna valamelyikünket. — Akkor valami baja történt, — szepegett Anna. — Hallgass már el, te vészmadár! Álltak a perronon, tanakodtak, jobbrabalra tekintgettek, azután elhatározták, hogy mindnyájan elmennek az anyjuk lakására. Hátha mégis csak megjött s valahogyan elkerülték egymást. Már a kapuban látták, hogy ég a villany a lakásban. ■— Mejött! — ujjongott fel Lujza. — Megjött, — rebegtek utána a többiek. Rohantak az emeletre, az ajtóhoz. Margit csöngetett, Anna kopogott, István az ablakot verte. Az öregasszony ajtót nyitott: — Benneteket talán a tatár kerget? — méltatlankodott. — Mikor jött meg anyuka? — Mikor! Hát a nyolcórai gyorssal. — De hiszen ott lestük mindnyájan. Az anya végigtekintett a gyermekei csapatán: — Mindnyájan ugyan nem. Mert Flóra, látom, ki sem jött elém. — Flóra is kinn volt. Csak haza ment, mert beteg, lázas. — Az más! — és az öregasszony elégedetten mosolygott. Benn a szobában letelepedtek, székekre, divánra, s hallgattak. — Nincs semmi újság. G. bácsiék jól vannak, — beszélt az öregasszony közönyös hangon. Végre István megkérdezte: — Hogyan történt mégis, hogy mi nem láttuk a mamát? Az öregasszony felütötte a fejét: — Mert ismerlek benneteket. Tudom, hogy milyen megbízhatatlanok vagytok. — Nem értem. — Megismerkedtem a vonatban egy fiatalemberrel, de nagyon rendes, csinos fiatalember volt. Megígérte, hogy ha nem várna senki, hát ő elhoz engem autótaxin a lakásomra. Én bizony vele jöttem egész hazáig. — De hogyan tudott előlünk megszökni ? Hogyan történt, hogy nem vettük észre? — Az már nem fontos. Egyszerűen. A fiatalembernek sietnie kellett, mert ő rögtön utazott tovább a Nyugatitól. Ezért átvágtunk a síneken és az indulási oldalon jöttünk ki a pályaudvarról. Hát persze. Mert rátok ugyan nem számíthat az ember. B. H. 1937 OKTÓBER 1, PÉNTEK Első lépés a leszerelés felé A népszövetségi közgyűlés nemzetközi egyezmény kötését ajánlja a nemzetvédelmi kiadások nyilvánosságáról GENF, szept. 30. A népszövetségi közgyűlés csütörtöki ülésének elején az elnöklő Agakhán bejelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya a közgyűléssel vzíló közlés céjából tudomására hozták, hogy a wshingtoni kormány tiltakozó jegyzéket juttatott el a japán kormányhoz, amelyben kijelenette, hogy elítéli a nyílt városok elleni légi támadásokat. A közgyűlés ezután vita nélkül sorra elfogadta a pénzügyi és költségvetési (negyedik) közgyűlési főbizottság összetételére vonatkozó jelentést, a nők jogi helyzetéről, a közgyűlés belső ügyviteli szabályzatáról, a közegészségügyi szervezet munkásságáról, az átmenő forgalom kérdéseiről, a leszerelésről, a szellemi együttműködésről és a gyarmatügyi megbízatásokról előterjesztett bizottsági jelentéseket. A főtitkári jelentés folytatólagos vitájában Allos (Peru), Olivera (Argentína) szólaltak fel s miután több felszólaló nem volt, az elnök a vitát befejezettnek nyilvánította és az ülést berekesztette. Ez a határozat, amelyet a leszerelés ügyében a harmadik főbizottság indítványára hozott ma a közgyűlés, a következő: A népszövetségi közgyűlés kívánatosnak tekinti, hogy megtegyék az első lépést a fegyverkezés csökentéséről és korlátozásáról szóló általános egyezmény megkötése céljából és hogy ebből a célból felhasználják a leszerelési értekezlet kebelében végzett munkálatok eredményét. Ezért azt ajánlja, hogy kössenek nemzetközi egyezményt a nemzetvédelmi kiadások nyilvánosságáról és az ellenőrző szervek működéséről. Azt ajánlja továbbá a tagállamoknak, hogy mindegyik a maga körében belső rendszabályokat hozzon a fegyverek, lőszerek és hadianyagok gyártásának és kereskedelmének hatályos ellenőrzéséről, mégpedig ama munkálatok eredményének figyelembevételével, amelyeket a leszerelési bizottság külön bizottsága végzett. A közgyűlés arra kéri a Népszövetség főtitkárát, hogy ezt a határozatot hozza tudomására a nemtag államoknak is. Vita a spanyol kérdésről a politikai bizottságban GENF, szept. 30. A népszövetségi közgyűlés VI., vagyis politikai kérdésekkel foglalkozó főbizottságának ülését Santos (Columbia) csütörtökön este 7 óra után nyitotta meg. Az elnök bejelentette, hogy a szövegező bizottság elkészült a spanyol kérdést tárgyaló határozati javaslat megszövegezésével, majd felolvasta a határozati javaslat szövegét. A határozati javaslat felett meglehetősen élénk vita indult meg, amely este fél 10 óráig tartott. A határozati javaslat felett meglehetősen élénk vita indult meg, amely este fél 10 óráig tartott. A határozati javaslat védelmében Delbos (Franciaország), Elliot (Nagybritannia), Santos (Columbia), Litvinoff (Szovjetoroszország) és Párics (Jugoszlávia) szólalt fel, míg De Valéra, az ír szabadállam, Velics László (Magyarország), Pflügl (Ausztria), Momcsilov (Bulgária) és Monteiro (Portugália kiküldötte), a határozati javaslat módosítását ajánlották. A vita főképpen két pont körül forgott. Az előadói javaslat 7. szakaszának második mondatában az a kifejezés fordul elő, hogy a be nem avatkozási egyezményhez csatlakozott államok „fontolóra veszik” a benemavatkozási szerződés megszűntét, ha nem sikerül rövidesen eredményt elérni. A vitában De Valera tiltakozott a határozatnak e kifejezése ellen, hogy fontolóra vegyék és e helyett kívánta, hogy használják a „meggondolás tárgyává tegyék” kitételt. A magyar, az oszrák, a bolgár és a portugál kiküldött ezenkívül a negyedik bekezdés végén szereplő ama kifejezés módosítását kívánták, hogy „spanyol területen valóságos idegen hadtest harcol” ... s javasolták, hogy e helyett csak „felfegyverzett csapatokról” legyen említés, mégpedig olyan értelemben, hogy azok spanyol területen, de mindkét részről szerepelnek. A nagyhatalmak képviselői legfőképpen amellett érveltek, hogy az előterjesztett határozati javaslat háromnapi munkának és amellett, kompromisszumnak eredménye, amelynél meghánytak-vetettek minden egyes szót. Ezt a maga egészében kell elfogadni. Nagyon nehéz módosítani anélkül, hogy az egésznek tartalma meg ne változzék. A vita során kitűnt, hogy azoktól eltekintve, akik módosító indítványokat terjesztettek elő, a többség a határozati javaslat elfogadása mellett nyilatkozott meg. A vita lezárása után az elnök elfogadottnak jelentette ki a határozati javaslatot, megállapítva, hogy a szavazástól Magyarország, Ausztria, Portugália és az ír szabadálllam képviselői tartózkodtunk, Dé Afrika és Bulgária kiküldöttje pedig bevárja kormányának utasítását. Végül bejelentette az elnök, hogy a 23-as bizottságnak este 10 órára kitűzött ülése elmarad. Tánczos Gábor előadói jelentése a közélelmezés kérdéséről GENF, szept. 30. A népszövetségi közgyűlés második (gazdasági) főbizottsága többi között behatóan foglalkozik a közélelmezés kérdésével. Ennek a kérdésnek előadója Tánczos Gábor magyar fődelegátus, aki már elkészítette a népszövetségi közgyűlés elé terjesztendő előadói jelentését. A jelentés, amely kiterjeszkedik a közélelmezés igen bonyolult és sokoldalú kérdéseinek valamennyi vonatkozására, kiemeli, hogy a kérdés tanulmányozása céljából létesített vegyes bizottságnak az érdeme, hogy ez a fontos kérdés szigorúan tudományos alapot nyert és az élelmezés kérdésének a közegészségüggyel való szoros kapcsolatait kidomborítva, mintegy belevitték a köztudatba, hogy a modern állam egyik legfontosabb feladata a helyes közélelmezési politika. A jelentés kifejti, mennyire szükséges a helyes táplálkozás ismerete és milyen fontos ezeknek az ismereteknek minél szélesebb körökben való terjesztése. Kimerítően foglalkozik a közélelmezés kérdésének jelentős mezőgazdasági és általános gazdaságpolitikai vonatkozásaival és rámutat arra, hogy az élelmicikkek tartalmi megjavítása, változatossága, elosztása, a szegénysorsúnk számára való megszerezhetősége, továbbá a helyes élelmezés ismertetése és népszerűsítése olyan tágas feladatkör, amelynek ellátása központi irányítást igényel. Ebből kiindulva, a jelentés nemzeti élelmezési bizottságok létesítését szorgalmazza ott, ahol még ilyen bizottságok nem alakultak. Ezek a bizottságok évenkénti összejöveteleiken kölcsönösen megismertetnék egymással munkásságuk eredményét. 1 1188 — Bethlen Fál gróf egyházmegyei gondnoki beiktatása SÁROSPATAK, szept. 30. Csütörtökön délben iktatták az alsózempléni református egyházmegye gondnok-elnöki székébe a protestáns egyháztársadalom egyik kiválóságát, Bethlen Pál dr. gróf felsőházi tagot, aki világi gondnoka a sárospataki főiskolának is. A pataki templomban lefolyt ünnepen jelenvolt Farkas István tiszáninneni püspök, Farkasfalvi Farkas Géza főgondnok, Aoy István főispán, Skultéty Miklós alispán és sok más előkelőség. Kiss Sándor dr. h. világi elnök nyitotta meg a gyűlést. Beiktatása után Bethlen Pál dr. gróf elmondotta székfoglalóját. A civilizáció — így szólt Bethlen Pál gróf — fokozta a materialista tudásvágyat, ezen a téren annyi keserves kudarc után is javíthatatlan gyermekek maradtunk. Az örök, sikertelen kísérlet végén pedig mindig ugyanaz az alternatíva áll: vagy a hitetlenség megsemmisítő kétségbeesése vagy az alázatos hit megnyugvása. — A felekezeti békéről az utóbbi időben bíztató kijelentések történtek — folytatta Bethlen Pál. És itt emlékezzünk boldogult királyunkra, Ferenc Józsefre, akinek vallásossága példaadó volt, és akinek legkedveltebb magyar tanácsadói között Tisza Kálmánt, Bánffy Dezsőt, Tisza Istvánt láttuk ott, magyar kálvinizmusunk legerősebb oszlopait. Szükség van a békességre és szeretetre a közös veszély lehetőségének okából is. — Maradiak nem lehetünk. Az idő kerekét nem állíthatjuk meg. Arra azonban semmi szükségünk nincsen, hogy a magyar néplélektől merőben idegen eszméknek szolgai módon utánzói legyünk s nem is kell attól tartani, hogy magyar népünk azokat befogadja. A székfoglaló után többen üdvözölték az új gondnok-elnököt. Farkas István püspök köszöntőjében így szólt, az erdélyi származású Bethlen Pálhoz: — Az anyaországi és az erdélyi lélek mindig az egységes, osztatlan magyarság végső célkitűzését szolgálta. Egyik a belső vidékeken, másik az erdélyi végeken folytonos üldöztetések között is mindig rendületlenül megállott s a közös cél szolgálatára adta erőinek legjavát. Ez a mai ünnep újból megpecsételi az erdélyi és anyaországi lélek találkozását. Délben az új egyházmegyei gondnok a főiskolai tápintézetben vendégül látta az ünnep résztvevőit.