Budapesti Hírlap, 1937. november (57. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-03 / 249. szám

10 FILLÉR Budapesti Hírlap LVII. évfolyam, 249. szám 1937. Szerda, november 3. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL I VIk. KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM, TELEFONSZÁM: 1—444—00. Istenért és hazáért A reformáció emlékünnepén ünnepi beszéd hangzott el, melynek súlyos igéi bizonyára élénk visszhangot fognak kelteni országszerte és felekezeti különbség nélkül mindazoknak körében, akik egyrészt a politikamentes nemzeti egység eszméjének, másrészt pedig az annyiszor emlegetett Debrecen és Pannonhalma közötti aranyhíd gondolatának magyar lelkük őszinte lelkesedésével tudnak örvendezni. Ez az ünnepi beszéd utalt arra, hogy a római katolikus egyház tizenkét évvel ezelőtt október utolsó vasárnapját Krisztus király ünnepévé avatta és egy különös naptári véletlen következtében az idén a protestáns és katolikus ünnep egy napra esett. A szónok megállapítása szerint a reformáció védelme és továbbfejlesztése nem jelenti teljesen kizárt voltát a Rómával való bármely találkozásnak. És hogy ha mindkét fél komolyan veszi azt, hogy Krisztus király és hogy csak ő a király, akkor remélhető, hogy valamikor az ismeretlen jövendőben még lehetséges lesz egy valódi találkozás is. Találkozás azok között a Krisztushívők között, akiknek hivatása és kötelessége megvívni a harcot az Antikrisztus hadseregével. Szárnyaló szavak mögött, a retorika lényében gyakran elmosódik, sőt el is tűnik a lényeg. Ezek az elhangzott szárnyaló szavak azonban, amelyek egy nagy keresztény ünnep méltatásának keretében hangzottak el, a mi érzésünk szerint telítve vannak lényeggel, konkrétummal, őszinteséggel, magyar testvériséggel. Ezért köszöntjük ezeket a szárnyaló szavakat. Ezért szeretnék, ha visszhangjuk felvenné a magyar lelkiismeret csendjét és ha ennek nyomán megerősödnék mindnyájunkban a sorsközösségnek a tudata. A magyar lelkiismeretnek erőteljes ösztönzésétől támogatott ez az óhajtás talán nem is ábránd, nem soha meg nem valósuló álmok kergetése. Az országnak egy másik, ősi katolikus városában ugyancsak egyházi férfiú részéről hangzottak el nem kevésbbé súlyos igék. A vallást védelmező beszéde keretében azt fejtette ki ez az egyházi férfiú, hogy nem lehet az Isten és a haza szolgálatát szétválasztani, mert a haza szolgálata egyenlő Isten szolgálatával. — A világnézeti harc Magyarországon végleg eldőlt, — mondotta egy év előtt a bemutatkozó miniszterelnök — eldőlt pedig a keresztény és nemzeti gondolat végleges győzelmével. Az a két beszéd, amelyekből rövid idézeteket szakítottunk ki, újabb bizonyítéka Darányi Kálmán helyes ténymegállapításának. A világnézeti harc valóban eldőlt, a keresztény és nemzeti gondolat döntő diadalt aratott. Győzelme nemcsak azt jelenti, hogy világnézeti harcokra többé szükségünk nincs, hanem azt is, hogy van közös lobogó, amely alatt és van közös eszmei ideál, amelyért mindnyájan egy fronton folytathatjuk a nemzeti munkát, Istenért és hazáért. A lelkekben immár úrrá lett az a meggyőződés, hogy ma bűnös fényűzés volna minden belső harc, erőinket csökkentené, teremtő és termő energiánkat meddővé tenné az ellentétek keresése és kiélezése. Akkor, amikor a haza szolgálatáról van szó, ami valóban egyenlő értékű Isten szolgálatával, minden a nemzet létérdekét érintő probléma megoldásánál nemcsak meg lehet, de meg is kell találnunk a nemzeti egységet, mint élő és éltető valóságot. Brüsszelben szerdán kezdődik a kilenchatalmi értekezlet PÁRIZS, nov. 2. A francia közvélemény érdeklődésének középpontja Londonból Brüsszelbe tolódott át, ahol szerdán délben nyílik meg a tudományos akadémia dísztermében a kilenchatalmi értekezlet. A sajtó az értekezleten lefolyó magánbeszélgetésektől a nemzetközi helyzet bizonyos tisztázódását várja. A baloldali De Soir reméli, hogy „egyes hatalmaknak” sikerül Brüsszelben közös vonalvezetésben megállapodni a német gyarmati követelések, a Földközi-tengeri kérdés, a spanyolországi semlegességi politika és az északafrikai zavargások ügyében. Ami a szoros értelemben vett keletázsiai kérdést illeti, francia illetékes körök tisztában vannak azzal, hogy az értekezlet kilátásait japán távolmaradása igen szűk határok közé szorította. Francia részről nagy súlyt vetnek az amerikai megbízottak jelenlétére. Az általános nézet az, hogy Franciaország és Anglia a keletázsiai ügyben semmilyen kezdeményezést sem ragadhat magához az Egyesült Államok szoros együttműködése és a felelősségben való teljes osztozása nélkül. A sajtó valószínűnek tartja, hogy Olaszország megbízottja védelmébe fogja venni Japán érdekeit. Sauenvein a Paris Soirban úgy tudja, hogy a brüsszeli értekezletre egyetlen hatalom megbízottai sem visznek magukkal kész terveket. Franciaország és az angolszász hatalmak meg akarják oltalmazni kínai és csendesóceáni jelentékeny érdekeiket, de nem volnának hajlandók Japán ellen hiábavonulni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a hatalmak ne tudnának nyomást gyakorolni Tokióra. Brüsszelből jelentik: A kilenchatalmi értekezletre érkezett külföldi küldöttségek között már kedden megindultak a megbeszélések. Eden angol külügyminiszter majdnem két óra húszat tárgyalt Norman Davis amerikai főmegbízottal, majd Spaak belga külügyminisztert kereste fel. Az angol külügyminiszter ezenkívül hosszasan tárgyalt az angol domíniumoknak a kilenchatalmi értekezletre érkezett megbizottaival. Megegyezés a semlegességi bizottságban Egyhangúlag elfogadták az angol tervet — A szovjetmegbízott tartózkodott a szavazástól — Csütörtökön a teljes ülés elé kerül a határozat LONDON, nov. 2. A semlegességi bizottság elnöki albizottságának kedd délutáni ülése Majszki szovjet nagykövet beszédével kezdődött. Majszki kijelentette, hogy kormánya, noha nézete szerint a be nem avatkozás politikája teljesen csődöt mondott, mindig ugyanolyan mértékben kötelezve érzi magát az egyezmény által, mint a többi aláíró. Mindazonáltal kereken tiltakozott az olasz és a német magyarázatok ellen, amelyek szerint a szovjet tartózkodása bizonyos szavazásoktól meggátolhatná a bizottság munkálatainak folytatását és ténylegesen egyetjelent azoknak a pontoknak elvetésével, amelyekre e szavazások vonatkoznak. Szovjetoroszországnak az az elhatározása, hogy az angol tervezet bizonyos részeiről való szavazástól tartózkodik, lehetőséget nyújt a bizottságnak, hogy folytassa a külföldi harcolók visszavonására irányuló gyakorlati munkáját. Csak akkor jön el az ideje annak, hogy tanulmányozzák, mikor és minő feltételek mellett lehet megadni a hadviselői jogokat, ha a Spanyolországba küldött bizott ' ’ ' [ --fiasalami ságok előterjesztették jelentéseiket, azokat a bizottság elfogadta és a kiürítés ténylegesen megkezdődött. Az elnöki albizottság középeurópai idő szerint este negyed kilenckor fejezte be üléseit. Egyhangúlag elfogadták az előterjesztett határozati javaslatot, amely csütörtökön a bizottság teljes ülése elé kerül. A határozat szerint felkérik a valenciai és salamancai kormányt, egyezzenek, bele nemzetközi bizottság Spanyolországba küldésébe. E bizottság feladata lesz a külföldi elemek visszaszállításának előkészítése. Kimondja ezenkívül a határozat, hogy az albizottság a szovjet küldöttség fenntartásait a hadviselői jogok megadása tekintetében a két spanyolországi fél válaszának beérkeztéig megvizsgálja. Hasonlóképpen tanulmányozni fognak, időközben az önkéntesek visszavonásának és a hadviselői jogok elismerésének kérdésével kapcsolatos több más kérdést. Az orosz küldöttség békülékenyebb magatartása tette lehetővé, hogy meglehetősen rövid idő alatt létrejött a megegyezés. Edén külügyi nyilatkozata LONDON, nov. 2. A l akóház hétfői ülésén, a trónbeszéd vitája során Edén külügyminiszter is felszólalt. Tagadó választ adott az egyik képviselőnek arra a kérdésére, várjon tett-e előterjesztést Rómában az egyiptomi kormány Olaszország líbiai katonai készülődése tárgyában. Hozzáfűzte azonban, hogy az Egyiptom biztonságát, és védelmét érintő kérdések természetszerűleg állandó megbeszélés tárgyát alkotják a brit kormány és az egyiptomi kormány között annak a szövetségi szerződésnek az alapján, amely a két állam között létesült. Anglia külpolitikájáról nyilatkozva, viszsztutasította azt a vádat, hogy Anglia magatartását a spanyol ügyben imperialista szempontok irányítják. Véleménye szerint sohasem nyílt arra lehetőség, hogy megtorló rendszabályokat határozzanak el ebben a kérdésben. Edén ezután egy világszervezet kérdésére tért át, amelyneka békét kellene biztosítania. — Nekem, mint külügyminisz temnek — mondotta — szemébe kell néznem azoknak a gyakorlati nehézségeknek, amelyek a népszövetségi tagságon alapulnak. Figyelmeztetni kell magunkat arra a tényre, hogy hét nagyhatalom közül csak három tagja a Népszövetségnek. A külügyminiszter ezután az úgynevezett „diplomáciai fenyegetések”-kel fordult szembe. Nagyon is hajlandók vagyunk — mondotta — minden kérdést megvitatni az érdekeltekkel. Nem vagyunk azonban hajlandók akárki parancsára „szállítani”. Végül hangsúlyozta Eden, hogy Nagybritannia el van határozva, hogy saját országának érdekeit megvédje, de nem tesz olyan lépést, amely ellentétben állana a népszövetségi alapokmánnyal és a párizsi szerződéssel. Megismételte még, hogy Anglia nem csatlakozik sem egy antifasiszta, sem fasiszta tömbhöz. Anglia felajánlja közreműködését, de nem hagyja magát senkitől bírálni. Római körök Edén egyik kijelentéséről RÓMA, nov. 2. Az Inforrrazione Diplomatica a következő hivatalos közleményt adta ki: Római felelős körökben nagy érdeklődéssel vették tudomásul Eden angol külügyminiszternek az alsóházban elhangzott szavait, amelyek „egy hatalom, amely a világháború következtében tekintélyes földterületet nyert Európában és Afrikában is ellenszolgáltatásokat kapott volt szövetségesei részéről, most a német gyarmatok viszszaadásánk harcosaivá, lett”. Ez a hatalom, amelyet idén nem nevezett meg, Olaszország. Ami Afrikát illeti, olasz felelős körökben megjegyzik, hogy amit Olaszország kapott, amikor Anglia és Franciaország felosztotta egymás közt Németország óriási gyarmatbirodalmát, csak nevetséges ellenszolgáltatatás volt: Angliától 91.000 négyzetkilométer kátesértékű területet kapott Dzeubában és Franciaországtól 114.000 négyzetkilométer futóhomokot, amivel nem nagy ellenértéket adtak a tuniszi olasz jogok feladásáért s a francia kormány még így is a végletekig alkudozni akart. Mindez pedig ünnepélyes gyarmati ígéretek után történt, amelyeket Franciaország és Anglia vállalt Olaszországgal szemben a londoni egyezményben, amikor arról volt szó, hogy megnyerjék beavatkozásunkat a háborúba. Marad végül Etiópia. Olaszország ezt a földet maga hódított meg magának mindenki ellen és elsősorban volt szövetségesei akaratával szemben. A Foreign Office az utolsó, amely szót emelhet ebben az ügyben, hiszen Edén a külügyminiszteröldet maga hódította meg magának militalál a maga és az angol kormány tevékenységéről, amely arra irányult, hogy megállítsák útjában a faiszta kormányt. Edén érvei tehát értéktelenek, Olaszország szabadon nyilváníthatja ki felfogását a Német Bírodom jogos igényeiről, különösen azért is, mert Olaszország semmit sem vett el Németországtól. Egy földközitenger angol gőzös megtámadásának ügye az alsóházban LONDON, nov. 2. Attlee őrnagy az akóházban kérdést intézett a kormányhoz a Jean Weems brit tehergőzös bombázása ügyében. Eden külügyminiszter kijelentette, hogy a kormány értesülése szerint október 30-án a San Sebastian-fok közelében egy repülőgép támadást intézett a hajó ellen. A hajó kapitánya és legénysége, valamint a fedélzeten tartózkodó fenemavatkozási megfigyelő partra sutott és senkinek sem esett baja. Aminiszter közölte, hogy hasítására a stendayeiangol nagykövet erélyes tiltakozást jelentett be a spanyol nemzeti hatóságoknál. Ezek azonnal tűzles vizsgálatot indítottak. A barcelonai angol főkonzul megbízást kapott, hogy az esetről részletes jelentést készítsen. Hozzátette, hogy az angol kormány érintkezésbe lépett a francia kormánnyal, mint a nyoni szerződés aláírójával és vele együtt vitatna meg, minő intézkedéseket lehetne tenni azoknak a rendszabályoknak a megerősítésére, amelyek a nyoni megállapodás érte.