Budapesti Hírlap, 1938. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

LVIII. évfolyam, 1. szám 1938. Szombat, január 1. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VIk­. KERN JÓZSEF­ KÖRUT 5. SZÁM, TELEFONSZÁM 1 1-444 6 00. Lapunk mai s­záma 2,0 ollal * Darányi Kálmán miniszterelnök újévi rádiószózata MAGYAR TESTVÉREIM! Mielőtt átlépünk az új év küszöbén, szólni akarok a magyar társadalomhoz, hogy tájékoztassam néhány időszerű politikai és gazdasági kérdésről. Az 1938. esztendő Szent István éve. Az ő emlékének szenteli a magyar ál­lam és a magyar nemzet. Az ő emléké­nek szenteli ezt az évet a róm. kath. egyház, amelynek kanonizált szentje és a többi krisztusi alapon álló egyház is, amely ugyancsak benne ünnepli azt az apostoli lelkű uralkodót, aki a pogány magyarokat a keresztény hitre térí­tette. Szent István úgy áll előttünk, mint egy öreg bölcs jóságos szent király, amilyen­nek őt az Egyház tanításából ismerjük. De ha életét vizsgáljuk a magyar állam alapítása és a nemzet szempontjából, akkor végig kell mennünk azon az úton is, amit ő mint kemény és acélos férfi járt be. Ez az út pedig sok aka­dályon vezetett keresztül. Sok nehézsé­get hárított el és győzött le. Nagy energiával és keménységgel vívta meg harcait és messzibe látó szemmel rakta le birodalmának és a modern magyar államnak alapjait akkor, amikor a ki­rályi tanács szervezésével a mai alkot­­má­nyosság csíráját megteremtette, ami­kor nemcsak püspökségek, hanem vár­megyei rendszerű közigazgatási és ka­tonai szervezetünk alapjait is megszer­vezte. Kitűnő hadvezér, kemény katona. A belső ellenállásokat, a felforgató törekvéseket ma sokszor kegyetlennek látszó eszközökkel is elfojtotta, mert szemei előtt csak a nemzet jövője lebe­gett. Éppen azért, ahol ez nem volt el­kerülhető, nem habozott attól sem, hogy fájdalmas sebeket ejtsen a nem­zet testén, ha ez volt a gyógyulás elő­feltétele. Szent István nem nyugati birodalmat alapított itt s nem a keletet ágyazta be a nyugat institúcióiba, hanem egy egészen sajátszerű, különleges magyar birodalmat alapított olyan nemzeti in­tézményekkel, amelyekhez hasonlót másutt sehol sem találunk. Ha nemzetszervezési, kormányzási eredményeit összegezzük, kétségkívül meg kell állapítanunk, hogy a leg­nagyobb magyar politikai gennek egyike volt ő. De népének igazi atyja is. Nem csoda, ha a nemzet szorongattatása ide­jén sokszor zengett fel a vágyakozás: „Hol vagy István király, Téged ma­gyar kíván”. Ma is élő célkitűzései közül felemlí­tem honvédelmünk megszervezését és aktív külpolitkáját. Már akkor belátta, hogy a honvédelemre a nemzetnek min­den áldozatot meg kell hozni, ha fenn akar maradni.* A magyar probléma lényege reánk nézve az, hogy történelmi hivatásunk­nak megfelelően a Duna-medencében a magyarság faji és nemzeti egyéniségé­nek megóvásával, a keresztény kultúra és az emberi civilizáció nagy értékeit megőrizzük és továbbfejlesszük első királyunk elgondolása alapján. Ez tevé­keny, aktív külpolitikát kíván. Fennálló baráti viszonyainkat békés céljaink ér­dekében szorgosan ápoljuk. De amel­lett iparkodjunk továbbfejleszteni kap­csolatainkat más népekkel és nemzetek­kel is, hogy minél sikeresebben fordít­suk magunk felé az emberiség figyel­mét, mely hazánk sérelmeinek lé­nyegé­­vel ma már jórészt tisztában van. * A középeurópai kérdés kielégítő meg­oldása felé az első lépés a teljes egyen­jogúság és elszakított magyar testvé­reink nemzetközi szerződésekben bizto­sított jogainak elismerése, helyesebben ezek gyakorlati érvényesülése. Mi va­gyunk a dunai központ, Középeurópa rendezésénél nélkülünk semmiféle ha­talmi csoportosulás nem hozhatja meg az általunk is annyira áhított végső megbékülést. Ez a felismerés lassan tért kezd hódítani oly államokban is, amelyek előle azelőtt teljesen elzárkóz­tak. Külpolitikánk egyik legfontosabb fel­adata, hogy a külföldi hivatalos körö­ket békés szándékaink őszinteségéről meggyőzve, őket a magyar igazságnak megnyerjük és a középeurópai kérdés rendezése alkalmával a józan észszerű­séghez ragaszkodó érdekek révén ma­gunk mellett találhassuk. Éppen ezért külpolitikánk természetesen felöleli kül­földi gazdasági kapcsolataink kibővíté­sét és kimélyítését is. Tisztában va­gyunk azzal, hogy gazdasági felemelke­désünk egyik legfőbb feltétele nemzeti termelésünk számára minél több és biz­tosabb külföldi fogyasztó­ piac szerzése. Ebben az irányban a legsúlyosabb időnk­ben is sikerült eredményeket elérnünk. * A magyar politikusnak egy pilla­natra sem szabad szem elől tévesztenie a nemzet távolabbi céljait. De fontosak a ma problémái is. Vessünk azokra is egy pillantást. A magyar sors renge­teg keserű gondja közt az önmagára utalt nemzetnek akkor lesz nyugodt az életfolyama, ha a belső rendet, a belső egyensúlyt, a hasznos erők együttmű­ködése által biztosítani tudja. Szükség van erős pártra alapított kormányzásra, de ez önmagában nem elég nemzetünk jövőjének biztos és nyugodt kiépítésére. Mikor a nemzeti közösség nagy kérdéseivel állunk szem­ben, szükséges, hogy felemelkedjünk pártok feletti szempontokig. Ebből a szemszögből kell vizsgálnia egyes kér­déseket, nemcsak a kormánynak, hanem maguknak a pártoknak is, mert csak így biztosíthatjuk az időszerű felada­tok megoldása érdekében szükséges ösz­­szefogást. Ez adja meg közéletünknek morális súlyát is. Éppen így szükség van egységre an­nak a felismerésében is, hogy ebben az országban csak alkotmányos törekvések érvényesülését lehet megengedni. En­nek biztosítéka az államfői tekintély, a törvényhozás, igazságszolgáltatás és közigazgatás egymástól való független­sége, a parlamentarizmus, másfelől pe­dig maga a nemzeti öntudat. A diktatúra kérdésében félreérthe­tetlen nyilatkozatot tett szolnoki beszé­dében az ország főmélóságú kormány­zója. Az egész világon dúl a világnézetek harca s nagy táborok vonulnak fel egy­más ellen. Ismételten kijelentettem, hogy ez a harc nálunk a nemzeti ke­resztény világnézet győzelmével eldőlt. Eldőlt, mint 900 esztendővel ezelőtt, mikor egy évezredes állami és nemzeti életnek vetette meg alapjait az ország­építő szent király.* Természetes, hogy a keresztény és nemzeti irány lényegét időnként újra és újra meg kell tisztítani a jelszavak­tól, a konjunktúrától és mindattól, ami politikai értelmű visszaélés az eszmével s ami a drágakőre­salakként az idők folyamán rárakódhatik. Meg kell vé­deni attól is, hogy bemázolják és disz­­kreditálják, de el kell hárítani az olyan törekvést is, mely ennek az eszmének nevében erőszakot és felforgatást akarna elkövetni. Kormányom jobboldali politikát foly­tat és szemben áll minden szélsőséggel. Ilyennek tekint minden mozgalmat — jöjjön az bármely irányból, — amely a fennálló törvényes állami és társa­dalmi rend ellen izgat és cselekszik, annak megváltoztatására az alkotmá­nyos út helyett erőszakos, törvénytelen, forradalmi eszközökkel törekszik. Ismé­telten hangsúlyozom azt is, hogy meddő marad minden olyan óhaj, amely arra számít, hogy velem e politika egy haj­szálnyira is balfelé elkanyarodhatik. * Gyakran szeretik kérdezni, hogy tulajdonképpen mi hát a jobboldaliság és a mi politikánkat miért nevezik jobboldalinak. Ezúttal felelni akarok erre is. Jobboldali a mi politikánk, mert szi­lárdan ragaszkodunk a nemzeti alap­hoz és a keresztény erkölcsökhöz, a köz­életben is. Minden elhatározásunkban és cselekedetünkben a nemzeti célok és érdekek, a magyarság egyetemes érde­kei vezérelnek. Ezeknek rendelünk alá minden külön csoport, vagy egyéni ér­deket. Politikánk az egyesek túltengő gazdasági erejével szemben meg akarja védeni a széles néprétegeket. Meg akarja védeni a tömegeket olyan szo­ciális politikával, amely a polgári ter­hek, kötelességek és jogok egyensúlyát biztosítja, egészségesebb vagyon- és jövedelemelosztáshoz vezet, akár állami intézkedések és eszközök alkalmazásá­val is. Ez a politika az államhatalom előrelátásával a nemzet érdekében meg akarja szüntetni a gazdasági erőknek azt az egyenlőtlen harcát, amely mel­lett az erősek még erősebbekké, a gyengék még gyengébbekké válnak. Ehhez képest a kultúra áldásainak mentői nagyobb mértékben részeseivé akarja tenni a nép egyszerű fiát, fel akarja vértezni őt a tudás hatalmas fegyverével a nemzet létért való küz­delmében. Ez a politika a szociális gondoskodást a karitatív jótékonykodás köréből ál­lami feladattá emeli. Az államélet min­den megnyilvánulásának központjába a magyar nép érdekeit és szempontjait helyezi. E politika egész életfelfogása, cselekedeteinek szelleme a keresztény etika és a nemzeti történet tanulságai alapján áll. És ha a faj etikai és törté­neti egységet jelent, akkor annak világ­­szemlélete, igényei és szociális jogai mellett is kitartunk. A mi jobboldali politikánk ellen, azt hiszem, ebben az országban senki sem tiltakozhatok. Nemzeti politikánk egyik feladata közjogi intézményeink olyan reformja, amely a nemzetet alkotó nép részére továbbra is biztosítja az alkotmányos jogoknak a nemzet érdekét szolgáló gyakorlását. A magyar nemzet útja el­választhatatlanul egybekapcsolódott az önkormányzat gondolatával s a fejlődő élet kívánalmai mind szociális, mind közgazdasági berendezéseinkben a nemzeti önkormányzat intézményein keresztül érvényesültek. Évszázados gyakorlat alapján fejlődött ki a ma­gyar önkormányzati szellem, amely mindig egyesíteni tudta a hagyományok tiszteletét a haladás gondolatával. Ami­kor a titkos választójog bevezetésével biztosítani akarjuk az alkományos jo­gok gyakorlásának minden külső befo­lyástól való mentességét, alapvető szem­pont csak az lehet, ami a nemzet egye­temének érdeke. A magyar közéletből el fog tűnni a nyílt szavazás idejétmúlt formája és vele az a több évtizedes mérgező­ anyag, amely annyiszor nyugtalanította poli­tikai életünket. De vakon és megfonto­lás nélkül nem lehet e kérdéshez nyúlni. Mi választójogi rendszerünkbe alkot­mányos bástyát építünk a magyar nem­zet javára. És nem a társadalmi rend Pénteken délután fél öt órakor a miniszterelnök a következő beszéddel fordult a nemzethez

Next