Budapesti Hírlap, 1938. május (58. évfolyam, 97-121. szám)

1938-05-01 / 97. szám

2 ». H. 1938 MÁJUS 1. VASÁRNAP A „Nemzetközi vasár" szenzációja s Az Iparcsarnok 338. számú pavilonjában! Mb. cikkek legújabb mintáinak kiállításai Meglepő olcsó árakon. Egyes minőségek tájékoztató árai! Torockó Bonclé-szőnyeg Marhaszőr Bouclé-szönyeg t'lapju Bouclé-szönyeg J. Velour-szönyeg C.yapju Arminster-szőnyeg Cserkész- is sweekendtakaró Kockás flanelltakard . , Mintás flanelltakaró . . . 6.30 13.- 5.95 17.— 20 — 40.— 11.50 Magyar perzsa, torontáli és minden létező minőségi­ nagy­szőnyegek, ágyelők, összekötők és fu­tószőnyegek, paplanok, matracok, nyugágyak, vendégágyak, valamint mindennemű vászon* és frottk­áruk rendkívül olcsó árakon! GRÜNFELD TESTVÉREK. V.Bálvány-U. 8 300x200 34.— 306x200 60.— 300*200 72.— .100*200 72.— 300*200 130.— . . . . 2.05 p • . « 4.50 . . . . 5.50 Vendég flanelltakaró . ... . Meleg gyapjutakaró ...... Strapa csikós pamlagátvető . , Modern pamlagátvető . . . , Perzsambnlás pamlagátvető . , Selyemfényű mokelt pam­lagálvető Háromrészes matrac .....­ sere törekszik, amelyek ellen egy ezred­éven át örökké küzdött. Most tesz tanúságot talán arról, elég kiterjedt-e látóköre és hazája közvetlen határain túlra is ellát-e? Tudja-e érté­kelni és mérlegelni azokat a világha­talmi erőket is, melyek — bár nem köz­vetlen szomszédságban — országokat és népeket vezetnek. De mindennél fonto­sabb az, hogy bír-e ez a nemzet olyan éleslátással, elmélyedéssel, hogy önma­gába tudjon tekinteni és be tudja mérni nemzeti nagy céljainak fénycsóvája vi­lágában minden népek országlásának azt a tanulságát, hogy az országlás rendszerét mindig és mindenütt minden nemzet csak a saját tulajdonságaira alapíthatja. Mindig arra gondolva — bárha nem hirdetve —, ami célként előttünk lebeg, minden cselekedetünknél, nemcsak a kormány, de a nemzet s a nemzet min­den egyes tagjának minden lépésénél is döntenünk kell afölött, hogy­ régi nem­zeti tulajdonságainak és eszményeinek erejével, ezek megnemesített és fegyel­mezett alkalmazásával,­­ vagy új, ide­genben látott eszmények behozatala út­ján akarjuk-e megteremteni azokat a belső erőket, amelyekre saját fennma­radásunk és nemzeti reményeink meg­valósítása érdekében szükségünk van. Mert az az egy bizonyos, hogy ha eddig ne­m is láttuk tisztán nagy nem­zeti céljainkat, most itt áll előttünk tel­jes fenségében, mint egy égbenyúló, megmászhatatlannak látszó, fehérfényű hóval borított hegycsúcs, a nemzeti küzdelmünk egyedül fontos nagy célja a magyarság újbóli egyesítése. Hogy ezt milyen úton, milyen eszkö­zökkel és milyen mértékben tudjuk el­érni, az a jövő titka. Hogy tudunk-e eredményt elérni,­­ az elsősorban tő­lünk függ. Azt azonban teljes bizton­sággal meg lehet állapítani, hogy mi­lyen viselkedés, milyen helyzet mellett nem fogunk elérni eredményt. Ezekkel az eredményt meghiúsító tényezőkkel óhajtottam ebben a cikk­ben és fogok egy következő cikkben kissé foglalkozni. Azt hiszem, hogy egyetlenegy nem­zet se fejthet ki nagy erőt s így nem válthat valóra nagy nemzeti célokat, ha nemzeti élete megszervezésében nem a nemzet történelmileg kifejlődött sajá­tos tulajdonságaira, sajátos képessé­geire támaszkodik. Erőtlen lesz min­den olyan intézmény, alkotmány, vagy jogszabály, melynek vezető gondolatai a nemzet tagjainak lelkében élő, sokszor talán atavisztikus gondolatokkal er­kölcsi, jellembeli felfogással, megítélés­sel nem egyeznek. Az intézményeknek, a törvényeknek nem meghozataluk adja az erőt, hanem életük­. Az intézményekben, a jogszabá­lyokban akkor lesz élet, ha azok, akik számára készültek, megtartják őket, ve­lük élnek, szerintük élnek. Arra pedig, hogy egy nemzet így éle­tének megnyilvánulásaiban élővé te­gyen egy intézményt, egy jogszabályt, csak akkor van kilátás, ha az az intéz­mény, ha annak a jogszabálynak a tar­talma megfelel annak a felfogásnak, amelyet a nemzet az életviszonyok mi­kénti elintézéséről vall és gyakorol. Az életviszonyok mikénti intézéséről állan­dóan vallott felfogása az életértékek: a szabadság, függetlenség, munka, ke­nyér, megbecsülés, vagyon, kultúra, igazság, egymáshoz mért értékbecslése mutatják meg a nemzet jellemét, nem­zeti tulajdonságait. A törvény nem ak­kor erős, ha parancsoló erővel megtar­tatják, hanem, ha öntudatlanul is meg­tart létte. Megtartja pedig a törvényt a nemzet akkor, ha annak tartalma az ő sajátos nemzeti tulajdonságai szerint kifejlett értékbecslése szerint az igaz­ságnak , az erkölcsnek, s a nemzet ér­dekének megfelel. A törvények megtartásához,­­ ha azokat a bennük rejlő tulajdonságok alapján a nemzet saját belső érzésétől diktált cselekedeteiben nem tartja meg, óriási erő, erőszak szükséges. Ilyen tör­vények, ilyen intézmények létesítése és fenntartása az erőltetők és vonakodók belső széttagoltságát jelenti, erőmeg­oszlást okoz. Állandósítja a minden­áron parancsolni akarók küzdelmét azokkal szemben, kik nem érezvén a pa­rancsot belsejükben helyesnek, annak nem engedelmeskedne­k. Ezért, aki azt akarja, hogy nemzete ereje a maga teljességében álljon ké­szen a közös nagy célok megvalósítá­sára és ne forgácsolódjék el a nemzet­tagok egymás elleni küzdelmére, csak olyan intézményeket létesítsen, csak olyan jogszabályokat hozzon, melyek nemzete állandó atavisztikus tulajdon­ságainak és százados küzdelmek vér­ál­dozataival bebizonyított értékítéletének megfelelőek. A felelős kormányzókat soha ne vezessék félre pillanatnyi han­gulatok, melyek épp oly gyorsan elmúl­nak, mint amilyen hirtelenül keletkez­tek. Időálló ala­otást csak időállónak bizonyult tulajdonságokra lehet felépí­teni. Sokszor csábító és igen egyszerű az idegen példák lemásolása, melye­ket más tulajdonságú nemzetek egy­séges akarásuk és cselekvésük elérése céljából saját nemzetük tulajdonságaik­nak megfelelő országlási rendszerek alkotásában, vagy intézmények létesíté­sében nyújtanak nekünk. De a fa csak ott lesz erős, ahol gyökeret tud verni. Idegen növények átültetve, nem mindig illenek a magyar időjáráshoz. Könnyű, de veszedelmes dolog nem­zetünkre nem illő példákat lemásolni. Sokkal nehezebb a nemzet sajátos élet­­felfogásának megfelelő intézményeket megalkotni. A tanyai individualista magyar népet kollektív és egyenlősített tömegmeg­mozdulásokban elképzelni a valóságtól igazán messzeeső elméleti elgondolás. Kétségtelenül nehezebb a magyart kor­­­mányozni, az individualista nemzetta­gok gondolatvilágát és cselekvési irá­nyát egyfelé terelni, mint a tömegben haladni szerető és kevésbé egyéni gon­­dolkozású népeket vezetni. De az is bi­zonyos, hogy a magyarból nagy csele­kedeteket, tüzet, lelkesedést, találé­konyságot és meggyőződéses engedel­meskedést válthatunk ki, ha ismerve faji, nemzeti tulajdonságait, ezeknél fogva vezetjük,­­ és nem hívjuk ki el­lenszegülését, nem tesszük lehetetlenné önkéntes alávetését és nem hiúsítjuk meg így az egységes nemzeti akarat és erő kialakulását a magyar nép ter­mészetéhez nem illő rendszabályokkal. Sok dóré, álmodozó, sok hamis pró­féta hallatja most a hangját nálunk. •­ Sok maga kinevezte vezér kóborol és hirdeti tanait hangosan, vagy suttogva az országban, aki a saját hatalmi vá­gya teljesüléséért hajlandó volna oda­dobni minden értéket, amit ez a nem­zet ezer éven át kitermelt magából. Sok a hamis próféta, kik a nemzeti tradí­ciók alapján kifejlődött nemzeti tulaj­donságok, az önállóság, a függetlenség, a szabadságszeretet sutbadobásával mindent hajlandók kockáztatni, ami a nemzeté. Mi az ellenkezőt tanultuk! Ránk Deák Ferenc szavai a kötelezők, aki azt ta­nította: „Kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatnunk nem szabad.” Ha él bennünk a nagyság vágya és ezt nemcsak álmodni akarjuk tovább, hanem meg is akarjuk valósítani, ak­kor vigyáznunk kell elsősorban arra, hogy megőrizzük azt, amink van. „ Mi nem kísérletezhetünk, ennek kockázata túl nagy,­­ mert a kockázat egész lé­tünk lehet. Nekünk nem szabad té­vedni, mert mint Le Bon mondja:.. „A Rejtvény-pályázati szelvény (Megfejtés csak e szelvénnyel érvényes! Kév: .............................................. Foglalkozás:.................................„........ Pontos cím:................................................... 1938 május 1 tévedés lerontására több idő kell, mint megalkotására.” A történelem siet, lekésnek azok, akik tévedésekre és ezek kijavítására paza­rolják idejüket. „A lényegileg magyarlakta területeket vissza kell adni“ Sir Robert Gower és tizenhat képviselőtársának nyílt levele a Timesben LONDON, ápr. 30. Sir Robert Gower, az alsóház közép­­európai csoportjának alapítója, tizenhat képviselő­társával együtt nyílt levelet in­tézett a Times szerkesztőjéhez Magyar­­ország függetlenségéről. A levél szerint a közép- és keleteurópai államok nem akarnak teljesen a német szférához csatlakozni. Magyarország meg­akarja tartani önkormányzatát és függet­lenségét, de heves nemzeti szocialista hadjárat színtere. A levél hangoztatja, hogy egyetlen nem­zet sem szenvedett annyit a háború után kötött szerződések következtében, mint a magyar. Magyarország nagyobb részét felosztották ellenségei között, nemzeti és gazdasági érdekeinek legcsekélyebb figye­lembevétele nélkül. Európának, elsősorban Csehszlovákiának, nagyon fontos érdeke, hogy a jelenlegi lehetetlen helyzetet a trianoni szerződés területi határolmányai­nak olyan felülvizsgálásával szüntessék meg,, amelynek következtében visszaadják Magyarországnak lényegileg magyarlakta egykori területeit. E cél elérése végett megegyezést kell létrehozni a kisantant­­államok és Magyarország között. Magyar­­ország a háború óta a nemzetközi viszony­latok tekintetében mintaszerűen viselke­dett, bár súlyos sérelmeket szenvedett és nagyon sajnálatos volna, ha a magyar né­pet a kétségbeesés arra kényszerítené, hogy — bár nem szívesen — Németor­szághoz forduljon abban a reményben, hogy csak ilyen módon érheti el kétség­­kívül jogos követeléseinek teljesítését. Az ilyen fordulatok által az európai hatalmi egyensúlyra gyakorolt hatást alig lehetne túlbecsülni. A levelet aláírták Sir Robert Gower, Proctor őrnagy, H. C. Hasiam, Sir Philipp Dawson, Sir John Hasiam, Sir Murray Sneter tengernagy, William A. Reid, Sir William Wayland, Staunton, Selley, Sir George Jones, William Duckworth, Bald­­y,An-­Webb ezredes, Elliston, Sir Robert Bird, Crooke és Daniel Lipton. ■ -■ ■■■——Al- 1—~ — Főispán-beiktatás V­eszprém megy­ében VESZPRÉM, ápr. 30. Veszprém vármegye törvényhatósági bi­zottsága fényes és lelkes ünnepség kereté­ben iktatta be méltóságába mesterházi Mesterháziy Ferenc dr.-t, a vármegye új főispánját. Erre az alkalomra Veszprémbe érkezett meg Hóman Bálint vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter, Szép László dr., Haász Aladár dr., Terbócz Miklós dr. és Kulcsár István miniszteri tanácsosok tár­saságában. Az ünnepségek sorát ma reggel fél kilenc órakor az evangélikus templomban istentisz­telet vezette be. A közgyűlést Berky Mik­lós dr. alispán nyitotta meg. Üdvözölte Hómon Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztert és a megjelent előkelőségeket, majd Kenessey Zoltán dr. vármegyei fő­jegyző felolvasta a belügyminiszter leira­tát Mesterházy Ferenc főispán kinevezésé­ről. Utána a közgyűlés tagjai, a főispán­nal együtt felvonult a várba a püspöki székesegyházba szentmisére. A székesegyházból újból a megyeházára vonult az ünneplő közönség. Az eskütétel után hagyományos szokás szerint a főszol­­gabírák háromszor a magasba emelték a főispánt. Darányi Kálmán miniszterelnök, Széll József belügyminiszter és Reményi-Schnel­­ler Lajos pénzügyminiszter üdvözlő sürgö-nyertek felolvasása után Mesterházy Fe­renc főispán mondotta el székfoglaló be­szédét. A főispán székfoglaló beszédében hang­súlyozta, hogy Darányi Kálmán minisz­terelnök politikáját színes­ lélekkel kívánja szolgálni és mindenkor az ő nemes inten­cióinak megfelelően fogja a reá váró fel­adatokat teljesíteni. A miniszterelnöknek Győrben elmondott beszéde nem pártprog­ram, mert a pártprogram kereteit messze túlszárnyalja és nagy jelentőségét kell hogy minden jószándékú magyar ember el­ismerje és értékelje. Ennek a nemzet min­den életnyilvánulására kiterjedő történelmi nevezetességű és a magyar nép szebb jö­vőjét és boldogulását szolgáló programnak a keresztülvitelére kívánja a vármegyében az erőket összefogni. A nemzetet érintő nagyfontosságú kérdésekben kell, hogy minden jó magyar hazafi egymásra talál­jon, egymást megértse és vállvetve mun­kálkodjék mindannyiunk végső célja, Nagy­­mag­yarország második ezredévének meg­alapozása érdekében. A főispán székfoglalóját szűnni nem akaró lelkes taps követte, majd Kessey Zoltán dr. vármegyei főjegyző a megyei tisztikar, Weber Fál dr. apátkanonok pe­dig a törvényhatósági bizottság nevében üdvözölte a főispánt. Hóman miniszter a főispáni hivatásról A főispán­ beiktató díszközgyűlést köz­ebéd követte. Az első pohárköszöntőt Mes­terházy Ferenc főispán mondotta a kor­mányzóra. Hunkár Béla köszöntötte Hó­­man Bálint vallás- és közoktatásügyi mi­nisztert. Hóman Bálint miniszter a kösöntőre vá­laszolva visszapillantást vetett az ősi vár­megye történeti fejlődésére, majd hangsú­lyozta, hogy a mai időkben az egykori várispán szerepe is megváltozott, a királyi tisztből a vármegye népének vezetője lett. A főispán ma a vármegye erőskezű, el­határozott szándékú, biztoskezű, jóítéletű, de mindig szerető gondozó atyja kell, hogy legyen a vármegye népének. Az új főis­pán azért jött, hogy hirdesse a m­agyar egység, a magyar béke, a magyar haladás igéjét.

Next